Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-20 / 16. szám
2 Képújság 1983. január 20. V UNIFIL Bizonytalan megbízatás „Az UNIFIL még sokféle feladatot láthat el a libanoni békefolyamat előmozdításában, mert széles körű tapasztalata van a békefenntartóéban - e szavaikkal „kommende Ita” csapatait a minap William Gaiaghain ír tábornok, az ideiglenesen Dél-Li- banonban állomásozó ENSZ-erők (UNIFIL) parancsnoka, mielőtt Ney Yorkba utazott, hogy hivatalosan átvegye a Biztonsági Tanács határozatáról szóló okmányt. Az ENSZ vezető szerve kedden 'hat hónapra meghosszabbította az UNIFIL megbízatását. Az utóbbi évtizedekben vallóiban nem jutott osztályrészül ENSZ- csapótoknak annyi — s tegyük hozzá: tragikus — tapasztalat, mint éppen az UNIFJL-nék Libanonban. Mostanáig 40 katonája lelte halálát, 120 tagja pedig megsebesült, miköziben áldatlan feladatkörét próbálta betölteni. Izrael 1978. márciusi Libanon elleni támadása után a világszervezet 4000 kéksisakostvküldötlt a déli országrészbe azzal a feladattal, hogy ellenőrizzék az izraeli cső- patak kivonulását, hozzanak létre ütközőövezetet az izraeli—libanoni határ mentén és segítsék elő, hogy a libanoni kormány kiterjeszthesse fennhatóságán arra a területre is. Az évek során a létszám a jelenlegi 6286-ra bővült, a csapatok fenntartása havonta majdnem 15 millió dollárjába kerül a világszervezetnek. Az UNIFIL-ben részt vevő ír, fidzsli-sziigetéki, glhanai, nepáli (tavaly év végén kivonultak, helyettük finnek érkeztek), holland, nigériai (napokon beiül ők is kivonulnak), norvég, Szenegál, francia, olasz és svéd katonák mégsem érvényesíthették a BT határozatát, sem a libanoni kormány kívánságát. A világszervezet határozatával ellentétesen ugyanis az izraeli hadsereg 1978-ban nem az UNIFIiL-nek, hanem a libanoni hadseregből dezertált Haddad őrnagy fegyvereseinek adta át a határtól közvetlenül északra húzódó 10—15 kilométeres sávot, s azon belül saját jelenlétét is fenntartotta. Az ENSZ-csapotok eleve csak e vonaltól északra üthették tábort. Az izraeli provokációra válaszul a PFSZ erői sem szüntették be harci tevékenységüket a térségben. Az UNIFIL - amelynek katonái csak akkor használhatják könnyűfegyvereiket, ha rájuk célozva lőnék — így kill átásta Ionul két tűz közé került. A Szovjetunió állandó ENSZ-nagykövete, Oleg Trojánovszkij 1978-ibao eleve ellenezte az UNIFIL kiküldését. Azért, mert - mint mondta — „nem helyi konfliktusról, hanem a közél-keleti igazságos rendezés élérése ellen jóelőre kitervelt (izraeli) támadásról van szó". Tavaiy június - az újabb izraeli támadás — óta azonban az UNIFIL szerepe az eddiginél is kétségesebbé vált. Az ENSZ-csapatok messze az izraeli állások mögé kerültek, az ellenfelek körletüktől ötven kilométerre északra néznék egymással farkasszemet. A külföldi — elsősorban az izraeli — csapatok kivonásaira irányuló tárgyalások kezdete után a libanoni kormány ezért új feladatot Ikért az UNliFIL-nek; az ENSZ-erők, a külföldi csapatok kivonásának ütemében, fokozatosán terjesszék ki tevékenységüket az ország egész területére, s mindenütt segítsék a libanoni kormányt fennhatósága helyreállításaiban. Izrael viszont azt követelte, hogy az UNI'FIL-t három hónapon bélül teljesen vonják ki Libanoniból. A Biztonsági Tanács nem teljesítette az izraeli követelést, de nem tehetett eleget a libanoni kérésnek sem. Elsősorban azért nem, mert az Egyesült Állomok képviselője feltétéiül szabta, hogy az UNIFIL illetékességi körének ‘kiterjesztéséhez „meg kell vizsgálni az ENSZ-erők és a Bejrutban tevékenykedő háromlhatalmi erők viszonyát. Az ENSZ-en kívüli bejrúti háromlhatalmi erőkiben 1200 amerikai és 3200 francia, illetve olasz katona vesz részt. Az amerikai feltétel azt jelzi, hogy az Egyesült Államok hosszú távra - és zavartalanul — szeretné berendezni az izraeli támadás nyomán szerzett újabb közel-keleti hídfőállását. így a BT csak kompromisz- szumos határozatot hozhatott: az UNIFIL - jelenleg nem teljesíthető - feladatköre változatlan maradt. Az ENSZ főtitkárának indoklása szerint azért, hogy „a jelenlegi helyzetben legalább ne bonyolítsák a libanoni kormány helyzetét". Ezt az álláspontot tükrözi a szavazáson való ismételt szovjet tartózkodás is. MÉSZÁROS GYÖRGY PANORÁMA BUDAPEST Szerdán Budapesten, a SZOT székházéban befejeződött a szocialista országok szakszervezeti központjai nemzetközi titlkáralinak és osztályvezetőinek tanácskozása. A tanácskozáson részt vettek a bolgár, csehszlovák, kubai, magyar, mongol, NDK, román, szovjet és a vietnami ■ szakszervezetek képviselői. Megvitatták a nemzetközi szakszervezeti mozgalom időszerű kérdéseit, áttekintették a nemzetközi munkaügyi szervezetben végzett tevékenységüket, valamint az európai szak- szeirvezeti konferencia előkészületeit. A küldöttségek nagy félélősSéggel f ogla likoztak a békével, a biztonsággal és a leszereléssel összefüggő szakszervezeti 'feladatokkal. Eszmecserét folytattak a hatékonyabb együttműködés formáiról és módszereiről, állást foglaltak az 1983. évi közös feladatok 'kérdéseiben. * Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szerdán látogatást tett a főváros V. kerületében. Egész- napos programjára elkísérte Borbély Gábor, a Budapesti Pártbizottság titkára. A vendégeket délelőtt a. kerületi párt- bizottság székházáiban Szűcs Istvánlné, a pártbizottság első titkára és Bernáfh István tanácselnök fogadta. A Központi Bizottság titkárát tájékoztatták a városrész életéről', politikai, gazdasági helyzetéről, a párt- munka időszerű helyi feladatairól. A látogatás a Zrínyi Nyomdáiban folytatódott. A délutáni órákban Korom Mihály — a Legfelsőbb Bíróság és a Legfelsőbb ügyészség Markó utcai közös székház óban — a kerületben működő párt-, állami és társadalmi szerveinek képviselőivel aktívaértekezleten italláI- kozott, s tájékoztatta őket az időszerű politikai kérdésekről. MOSZKVA Júlij Voroncov személyében új szovjet nagykövetet neveztek ki Franciaországba. Júlij Voroncov 1929-ben született. 1952- től! diplomataként számos felelős tisztséget töltött be a Szovjetunió kül ügy minisztériumi apparátusában, valamint külfölGromiko „termékeny területen” Szerda esti kommentárunk. Háromnapos bonni tárgyalásai után a szovjet külügyminiszter igy nyilatkozott: ,,Nem optimistán és nem is pesz- szimistán" Ítéli meg a leszerelés és ezen belül az európai rakétamegegyezés kilátásait. Több évtized tapasztalata rejtőzött e szavak mögött: azt kivánta érzékeltetni, hogy még minden mozgásban van, semmi sem dőlt el, s a vitában résztvevő országok még módosíthatják álláspontjukat. Az nem véletlen, hogy a korábban szinte teljesen merevnek látszó helyzetet módosító szovjet leszerelési javaslatok, majd a Varsói Szerződés hasonló jellegű ajánlatai után Gromiko elsőként éppen az NSZK-t kereste lel. Ahogy a New York Times irta: ,,Gromiko termékeny területre látogatott". A nyugatnémet közvélemény jelentős része ellenzi az amerikai rakéták telepítését, s a kérdés fontos szerepet fog játszani a márciusi Bundestag-választásokon is. Washington - noha bizonyos ingadozás tapasztalható - egyelőre kitart az úgynevezett „nulla-megoldás" mellett. Eszerint a Szovjetuniónak meg kellene semmisítenie valamennyi Európában állomásoztatott közép-hatótávolságú rakétáját, csak ebben az esetben mondana le Reagan kormánya az eurorakéták telepítéséről. Ezt a javaslatot Moszkva mindig is elutasította. Gromiko most is közölte Bonnban: „Soha, semmi körülmények között" nem fogadható el a Szovjetunió számára egy olyan indítvány, amely az egyik oldalon megsemmisítést igényel, a másik oldalon pedig meghagyja a rakétafegyverzetet. Az NSZK vezetői, akiknek területét a rakétatelepités elsősorban érinti, jól érezték a merev amerikai álláspont képtelenségét. Nemcsak a szociáldemokraták lejtették ki, hogy valami közbülső megoldást kellene találni, hanem igy nyilatkozott Genscher külügyminiszter is. A Washingtonból érkező figyelmeztetés hatására azonban Kohlék a mostani tárgyalások során továbbra is a „nulla-megoldást" támogatták. Ebben az értelemben tehát a látogatás közvetlen eredményt nem hozott. Joggal vetődik fel tehát a kérdés: miért nem egyértelműen borúlátó mégis Gromiko? A magyarázat az, hogy a szovjet javaslat egyes új elemei megingatták a nyugat-európai kormányok korábbi, az USA-nak fejbólintó álláspontját. Sőt, zavart idéztek elő Washingtonban is. Az új elemet az az ajánlat tartalmazza, hogy a Szovjetunió hajlandó európai területén lévő közép-hatótávolságú rakétáinak számát 162-re csökkenteni, (ennyi rakétája van ugyanis együttesen Nagy-ETritanniának és Franciaországnak), a maradék egy részét pedig megsemmisíteni, illetve hátravonni. A javaslatot az érdekeltek egyelőre visszautasítják. Azzal érvelnek, hogy az angol és francia rakéták „független" atomerőt képviselnek, s nem jelenthetnek fedezetet egy esetleges konfliktus esetén az NSZK számára. Ezek az érvek azonban nem változtatnak a szovjet javaslatok jogosságán. Hiszen az angol és francia rakéta-szisztéma sokat hirdetett „függetlensége" csak formális. Ezek a rakéták szovjet és kelet-európai célpontokra irányulnak és konfliktus esetén automatikusan az atlanti blokk rakétaarzenáljának részévé válnak. A valóságnak ez a nem nyilvános, de már létező beismerése a nagyarázat arra, hogy miközben a szovjet javaslatokat hivatalosan egyelőre visz- szautasitják, az amerikai ,,nulla-megoldás" egyre tarthatatlanabbá válik. Reagan elnök tehát lépéskényszerben van. Ezért mondhatta Gromiko, hogy „nem optimista, de nem is pesszimista".-i -e. dön. 1977—1982 között a Szovjetunió indiai nagykövete volt. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsainak elnöksége egyúttal felmentette Szityepan Cservo- nyenkót, a Szovjetunió párizsi nagykövetét, miivel más megbízatást Ikapott. * Szerdán a Szovjetunióban Föld körüli pályára bocsátottak nyolc mesterséges 'holdat, amelyek jelzése Kozmosz—1429- től 1436-ig terjed. A műholdakat egyetlen hordozórakétával bocsátották fel. A mesterséges holdak azonos pályán keringenek. Adataik: kezdeti keringési ideijük 115,3 perc, a Föld felszínétől mért legnagyobb eltávolodásuk 1513, legkisebb eltávolodásuk 1449 kilométer. A pálya síkjának az Egyenlítő síkjával bezárt szöge 74 fok. A mesterséges holdak berendezései kifogástalanull működnek. VARSÓ A lengyel külügyminisztérium kedden határozottam tiltakozott az Egyesült Államok varsói nagyköveténél amiatt, hogy az amerikai hatóságok kiutasították a PAP lengyel hírügynökség washingtoni állandó tudósítóját, Stanislaw Glabimskit. Mint a külüaymi nisztéri um hangsúlyozta: a döntés teljesen alaptalan, 'miivel a tudósító semmilyen imádon nem sértette meg a rá vonatkozó jogszabályokat. Az amerikai hatóságok az önkényes lépéssel nyilván azt kívánták megtorolni, hogy a lengyel hatóságok a közelmúltban Ikiutasították az UPI amerikai hírügynökség egyik varsói tudósítóiét, Ruth Grubert, mivel súlyosan megisértette a Lengyelországban működő tudósítókra vonatkozó jogszabályokat. A Itengyel tudósító kiutasítása miatt határozott tiltakozását fejezte ki a PAP lengyel hírügynökség fs. * A varsói repülőtér közelében a második világiháborúból származó, fel nem robbant német bombáikat talállak kedden földmunkák végzése .közben. Az elsőt a 'repülőgépeik kifutópályájától mintegy 300 méterre pillantotta meg az egyik munkás. Az utászok és a tűzszerészek kedd estig 15 bombát ástak ki, amelyeknek súlya, egyenként csaknem fél tonna. *.;;• *í *, Reagan-külpolitikai félidő Csütörtökön lesz két éve Ronald Reagan beiktatásának, s az évfordulón szinte minden washingtoni visszatekintés elsősorban a republikánus kormány gazdaságipolitilká járnak súlyos következményeire hívja fel a figyelmet. A gazdasági sikertelenség azonban nem feledtetheti, hogy a kormányzat a külpolitikában is negatív eredményeket produkált. A republikánusok első kétévi működésének Legfontosabb következménye a kelet-nyugati viszony romlása volt. Ennek fő oka az, hogy az amerikai kormány — változó hangnem mellett — a legcsekélyebb gyakorlati készséget sem mutatta a megegyezésre a kritikus genfi fegyverzetkoriátozási tárgyalásokon, s az utóbbi heteikben a „nulla-váltoZathoz” való ragaszkodása a közép-hatótávolságú rakétákról folyó tárgyalásokon ismét ultimátumszerűvé vált. Nem volt elegendő két esztendő arra sem, hogy Reagan elszánja magát egy csúcstalálkozóra a szovjet vezetőikkel. Álláspontja ebben a kérdésiben lényegében elutasító. Legutóbb, korábbi kitérő megjegyzésein némileg túllépve, egy ilyen találkozó megtartását a genfi tárgyalások sikeréhez, a tárgyalások sikerét viszont az amerikai javaslatok feltétel nélküli elfogadásához kötötte. A republikánus jobboldal két évvel ezelőtt nyilvánvalóan hibásan mérte fel a nemzetközi erőviszonyokat. A Reagant ha- talomrajuttató konzervatív erők elégedetlenek, hiszen a kormányzat Afganisztánra, Kambodzsára, Lengyelországra vonatkozó reményeik érvényesítésére nem volt képes, s most nyíltan fenyegetik az elnököt, hogy nem támogatják újbóli jelölését. Másfelől azt sem engedik, hogy változtasson eredeti konfrontációs politikáján, s eddig megőrizték befolyásukat a kormány legmagasabb szintjén. Reagan mellett Weinberger hadügyminiszter, William Clark nemzetbiztonsági főtanácsadó, i ■'■•■•in Meese elnöki főtanácsadó, Jeane Kínkpatridk ENSZ- délegátus és William Casey, a CIA igazgatója aikotják az amerikai külpolitikái gépezet azon „kemény magvát”, omely a kedvezőtlen belpolitikai hangulat, Reagan népszerűségének rohamos hanyatlása, a nyugateurópai közvélemény háborgása és a sorozatos kudarcok dacára „tartják a vonalat", a feavverkezésben és a külpolitikában. Ez az „ideológiai következetesség" a gyakorlati kudarcokkal együtt magyarázatot ad arra. hogy miért alakult át a kormány személyi összetétele rövid idő alatt naavöbb mértékben, mint az utóbbi évtizedekben bármiikor. Míg Haiq külügyminiszter, Richard Allen nemzet- biztonsági tanácsadó és egy sor miniszter távozása részint mea magyarázható személyes ökoikkal, Eugene Rastownaik — a Reag an-kormány leszerel ési főszakértőjének menesztése minden rendelkezésre álló értesülés szerint annak a szélsőjobboldalnak a műve, amely még az amerikai tárgyalok számára előnyösnek tartott kompromisszumot sem fogadja el. A kormányzat tevékenységének egyetlen „eredményes" területe az éltéit két évben a Közel-Kelet volt, amennyiben a Fehér Ház stratégiai eredménynek tekinti Izrael és a NATO- országolk katonai jelenlétének megerősítését a térségiben. Más kérdés, hogy az amerikai közvélemény egy növekvő része viszont joggal tartja 'katasztrofálisnak a Reagan-karmány kö- zel-keleti tevékenységét, amelytől elválaszthatatlan a Libanon elleni izraeli agresszió, az izraeli települési politika, Libanon folytatódó megszállása, az arab—izraeli ellentétek általános kiéleződése. Ami Reagan közel-keleti tervezetét Illeti, az eddig még azoknak az új ne- hézségeknék a megoldására sem volt alkalmas, amelyéket ez a kormány okozott. Nyugtat-Eurápához és Japánhoz fűződő viszonyának javítására az amerikai kormány, változó sikerrel, rendkívül nagy figyelmet szentelt. Shúltz külügyminiszter „belépése” és nyugat- európai körútja után, elkönyvelhet bizonyos javulást. De az. egyetlen igazi „siker" a nyílt szakadás elkerülése volt, aminek ára volt: Reagan, embergó- jámak elrendelése után néhány hónappal meqhátrálni kényszerült a szövetségesekkel szemben a Szibéria—Nyugat-'Eunópa gázvezeték ügyében. A japán-amerikai viszonyt Reagan „jó há- zasságinaík" nevezte, de ebben a házasságban a veszekedések domináltak az eltelt két évben, s a kereskedelmi ellentétek megoldására semmiféle esély nincs. Alexander Haig távozása utón az eredeti reagani külpolitika olyan tételei, mint „a nemzetközi terrorizmus elleni harc” és „a határok meghúzása" a kommunizmussal szemben Latin-Amerikáiban, csendiben eltűntek Washington külpolitikai szótárából, mivel a kormány sókkal nagyobb ellenállással találta szemben magát Latin- Amerika haladó erői részéről, mint amire Haig első harcias- sági rohamában számított A latin-amerikai jobboldali rendszerek erőteljes támogatása és a haladó rendszerék elleni titkos felforgató akciók azonban jelenleg is az amerikai külpolitika fontos részét alkotják. A vád, amely az amerikai külpolitikát leg gyök robban éri Washingtonban, a hozzáértés és a figyelem hiánya. Ennek példájaként említik amerikai kommentárok, hogy Reagan kormánya taktikai érzék híján még a Kínához fűződő máskülönben oly fontosnak tartott jóviszonyót sem tudta épségben megőrizni. Ez a viszony a Carter-lkorszak- hoz képest Tojván, illetve kereskedelmi problémáik miatt kifejezetten hűvösebbé vált. A inamíbiai kérdésben és az ENSZ előtt szereplő nemzetközi problémák jó részében Reagan külpolitikai csaipata két év alatt sem tudott politikai megoldásra alkalmas álláspontot kidolgozni. Az amerikai befolyás erőszakos terjesztésére tett kísérletekkel viszont Afrikában és Latin- Amerikában a fejlődő országok sokaságát tette gyanakvóvá magával szemben. BOKOR PÁL Napirenden: a Népbolt munkája (Folytatás az 1. oldalról.) A hálózatfejlesztés — állapította meg a vb — a legdinamikusabb Szekszárdon volt, és legkevésbé Tolna községet érintette. (Itt 1983—84-től várhatjuk a kedvező változásokat.) És most egy kis felsorolás, a teljesség igénye nélkül. Szekszárdon 1981-ben nyílott 545 négyzetméteres a'lapterül'ettel a baktói ABC, 1982-ben 3535 négyzetméteren — a DOMUS áruház. Bonyhád, 1981: Diszkont áruház és húsbolt o piactéren, de nem nyerte el a lakosság tetszését, ezért moisltvon folyamatban ABC-áruházi profil kialakítása. Dombóvár, 1981: négy iporcSkkszaküzlet nyílott. Az üzlethelyiségek a városi tanács beruházásában épültek. Tavaly létesült Pakson az Atom- lalkófelepen egy 350 négyzet- méteres alapterületű ABC-áru- ház, melynek havi átlagforgalma másfél millió. A felújításból, 'korszerűsítésből, átszervezésből kétségkívül Szekszárdinak jutott a legtöbb, kezdve az 50-es csemege bővítésével, felújításával, boltok átszervezésével, de megérte, mert lényegében befejeződött a megyeszékhely áruházi rendszerének a kialakítása. Ma minden bolt rendelkezik hűtőkapacitással, megszűntek a pinceraktárak, az emelletti raktárakban a kézi árumozgatás. Sommásan szólva: javultak a vásárlás tárgyi feltételéi, korszerűbbé, kulturáltabbakká váltak a munkahelyek, javult a kereskedelmi dolgozók szociális ellátottsága. Igy az elmúlt évekénél sokkal mérsékeltebb ütemű fejlődésre számíthatunk. A testület a Népbolt Vállalat tevékenységét lismertető beszámolót a- vitat követően egyhangúan, elismerését kifejezésre juttatva fogadta el. Az ülés további részében foglalkozott ai megyei tanács v. b. a Decs nagyközségi Közös Tanács V. B. tevékenységének értékelésével, Kovács Sándor elnök írásos beszámolója alapján. Ehhez a beszámolóhoz dr. Nedák Pál, a Szekszárdi Járási Hivatal elnöke fűzött kiegészítő jelentést. A napirend vitájában méltón alakult Iki az a vélemény, hogy a1 deosi tanácsi munika — különös tekintettel a lakossági összefogásra épülő fejiltesztési eredményekre — példamutató. A bejelentéseket követően dr. Polgár Ferenc — akit a megyei tanács a vb-titkárj megbízatása alól a múlt évi negyedik negyedévi ülésén mentett föl nyugdíjba vonulása miatt — elköszönt a testülettől, megköszönve az együttműködést. Császár József megyei tanácselnök válaszában a végrehajtó bizottság köszönetét és jókívánságait juttatta kifejezésre.
