Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-18 / 14. szám

2 NÉPÚJSÁG 1983. január 18. Munkásőrtgység-gyíílés Pakson PANORÁMA BUDAPEST (Folytatás az 1. oldalról.) 93 százalék feletti volt. A ki­képzést egység-harcászati gya­korlat fejezte be. Az elmúlt év pozitív tapasztalatai közül is ki­emelkedik az. hogy a rajpa­rancsnokok vezető, irányító készsége, önállósága nőtt, erő­södött. Foglalkozott a beszámoló a politikai munkával, az alegy­ség-kollektívák fel el ősség éve I, az egyes munkásőrök nevelésé­ben, az emberi-elvtársi kapcso­latok erősítésével, végezetül a bázis-pártszervezetek, az irá­nyító pórtszervek segítségével. A parancsnoki beszámolót több hozzászólás követte. Arn­bach Ede, a németkéri szakasz munkásőre, a Haladás Termelő- szövetkezet elnöke a tsz-ben dolgozó munkásőrök példás munkavégzését méltatta, né­hány adattal jellemezve a szö­vetkezet termelési eredményei­vel. Szendi László a nagydoro­gi szakasz munkájával foglal­kozott, nagyon önkritikus han­gon. A szakasz 1979 óta két­szer volt az egység legjobb szakasza, a imáit évben viszont két olyan esemény következett be, amelyik az egész egység munkáját befolyásolta. „Bár­mennyire el is vagyunk foglalva a munkával, nem feledkezhe­tünk meg az emberekről, mun- kásőr-társaink minden gondjá­Szocialista brigádvezetők tanácskozása A múlt héten, pénteken ér­tékelte a tolnai iFATEX pártve­zetősége és párta lapszervezete a 82-es évet, majd meghatá­rozták az idei fő célkitűzéseket. Tegnap délután pedig az üze­mi demokrácia egyik fontos fórumára, a szocialista brigád­vezetők tanácskozására került sor. A gyár gazdasági és társa­dalmi vezetőinek jelenlétében 35 brigádvezető tanácskozott. Először meghallgatták Bodó Gyula igazgató beszámolóját a 82-es évről, az idei célkitűzé­sekről, majd tájékoztatást adott a gyár vezetője a szodiOlista munkaverseny-mozgalom fő fel­adatairól. Ebből megtudtuk, hogy módosítják a munkaver- seny-szabályzatot. A szocialis­ta brigádok eddig éves szinten teljesítették vállalásaikat, de a gazdasági fejlődés, a piaci vi­szonyok azt diktálják, hogy időarányosan, negyedévekre ha­tározzák meg a brigádok vál­lalásaikat, s ezek végrehajtá­sának értékelése is a fenti idő­közönként legyen. ra-bajára, magatartására oda kell figyelnünk — vonta le a ta­nulságot. Rigóczky István, a já­rási-városi pártbizottság első titkára a járás gazdálkodó egy­ségeinek munkáját ismertette. Elmondotta: a termelésiérték­növekedés 6 százalékos volt, négyszázalékos létszám-csökke­nés mellett. Az 'év utolsó nap­jaiban életre kelt az ország leg­nagyobb beruházása, megkezd­te az áramtermelést a Paksi Atomerőmű. A munkásőrség eredményesen megfelelt fel­adatainak — az elmúlt évben hat munkásod vettek fel a párt soraiba —, általános elismerés illeti a testület munkáját. Fo­dor Sándor tartalékos, alapító munkásőr, a paksi Aranykalász Tsz főmezőgazdásza a testület aapításának körülményeit ele­venítette fel, az azt közvetlenül megelőző időszakot, amelynek családjával együtt szenvedő alanya volt, hiszen a pusztán bedobálták ablakait, viszont a tény az is, hogy a munkások egyemberként álltak ki mellette a munkástanács ellenében. A hozzászólók sorát dr. Gyugyi János zárta, a 'megyei pártbi­zottság üdvözletét, köszönetét tolmácsolva a paksi Takács György egység valamennyi munkásőrének. Ezt követően Tatár Lajos és Rigóczky István adta át a ki­váló munka elismeréseit, vala­mint a szolgálati kitüntetéseket. A szocialista versenyben az egység legjobb szakaszának járó vándorzászlót, oklevelet az I. szakasz nyerte. A megye el­látó szakaszainak versenyében második lett a paksi ellátó sza­kasz. Hárman kaptak Kiváló parancsnok, kilencen Kiváló munkásőr jelvényt. A huszonöt éves Szolgálati Érdemérmet kapta Máté Dénes, Dömötör István, Bátai Károly, Ferenczi József és Török Sándor, aki ko­rábban éveken keresztül volt a megyei íkombájnosversenyek győztese. A kitüntetés 20 éves fokozatát öten kapták, a 15 éves fokozatot hárman, köztük dr. Csók Sándor, az egység or­vosa. A tízéves fokozatot tíz munkásőr kapta, az ötéves em­lékjelvényt huszonkettő. Hu­szonkét leszerelő kapott emlék­érmet. Az egységgyűlés 'második ré­szében a mun'kásőrjelöltek tet­tek esküt az egység zászlója előtt. Az esküt a párt nevében Rigóczky István fogadta. Befejezésül a Földvár tánc- együttes műsora szórakoztatta az évzáró-évnyitó egységgyűlés résztvevőit. A munkásőrök és családtag­jaik az egységgyűlést követően baráti estet tartottak a Márvány étteremben, illetve a halász- csárdában. B. I. Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnö­ke, Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke, és Apró Antal, az országgyűlés elnöke búcsú­látogatáson fogadta Khuon Ránt, a Kambodzsai Népköztár­saság rendkívüli és meghatal­mazott nagykövetét, aki végleg elutazott Budapestről. * Hétfőn Budapesten, a SZOT székházában megkezdődött a szocialista országok szakszerve­zeti központjai nemzetközi tit­kárainak és osztályvezetőinek háromnapos tanácskozása. A bolgár, csehszlovák, kubai, ma­gyar, mongol, NDK, román, szovjet és vietnami szakszerve­zetek 'képviselői a nemzetközi szakszervezeti mozgalom idő­szerű kérdéseiről folytatnak eszmecserét. A Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében Gáspár Sándor, a SZOT főtit­kára üdvözölte a tanácskozást. * Hétfőn Budapestre érkezett Svatopluk Potac csehszlovák miniszterelnök-helyettes, az ál­lami tervbizottság elnöke. Dél­után megkezdődtek a hivatalos magyar-csehszlovák tárgyalá­sok a két ország közötti gazda­sági és tervezési együttműkö­dés kérdéseiről. A magyar dele­gációt Faluvégi Lajos miniszter­elnök-helyettes, az Országos Tervhivatal elnöke vezeti. Sva­topluk Patacot foqadta Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. * A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa meghívására január 13-17. között Magyar- országon tartózkodott a Finn Szövetkezeti Szövetség, az OTK Iküldöttséqe. Eero Rantala, az OTK és Szlamenioky István, a SZOVOSZ elnöke tájékoztatták egymást a két ország fogyasz­tási szövetkezeti szerveinek idő­szerű gazdasági és társadalmi feladatairól. Tárgyalást folytat­tak a szövetkezeti kapcsolatok továbbfejlesztéséről. A finn ven­dégek hétfőn elutaztak Buda­pestről. * Az idén ünnepeljük Madách Imre születésének 160., Az em­ber tragédiája bemutatásának pedig í00. évfordulóját. A ju­bileum méltó megünneplésének megszervezésére tavaly szep­temberben megalakult a Ma- dá eh - emlékbi zottsá g, amely hétfőn ülést tartott a Fészek Művészklubban. Az ülésen Dev- csics Miklós, az emlékbizottság elnöke, a Nóqród megyei Ta­nács elnöke tájékoztatta a saj­tó képviselőit az író és a me- qye kapcsolatáról, illetve az év­forduló programjáról. Mártírokra emlékeztek Berlinben, az NDK fővárosában felvonulással és nagygyűléssel emlékeztek meg Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht meggyil­kolásának 64. évfordulójáról. A berlini megemlékezésnek két- * százezer résztvevője volt. (Telefotó - ADN-MTI-KS) A francia baloldal és a „csalódottak” Dobsa János, az MTI tudó­sítója. írja: „Az 1981-es elnök- választáson Miltterrandra sza­vaztam, de meg kell monda­nom: csalódtam. Azóta elvesz­tettem állásomat és még csak kilátásom sincs arra, hogy a közeljövőben Ismét munkába álWjak”. A francia televízióban nyilatkozó fiatal férfi Roubaix- ban, egy textilgyárban dolgo­zott, most a m unka nélküliek reményevesztett seregét gyara­pítja. A riport első számú hall­gatója maga Francois Mitter­rand államfő vallt: a félevízió a vele készített interjú előtt per­gette le a kiábrándult munka- nélkülli szavait. Az, hogy a köztársasági el­nököt e reményecsappaat fér­fival szembesítették az év ele­jén, mindenképpen a jelenség komolyságát mutatja. Mitter­rand elismerte: valószínűleg vannak másak is, akik hasonló­képpen éreznek az országban. Hozzátette azonban: a kor­mány elsőrendű feladatának tekinti a munkanélküliség elle­ni küzdelmet, már eddig is si­került lefékeznie annak növe­kedését, s mindent elkövet majd annak érdekében, hogy a munkanélküli fiatalok is megfelelő szakmát tanulhassa­nak. Addig azonban, míg ezek az erőfeszítések meghozzák ered­ményüket, időre van szükség, viszont a politikai naptár sür­get. A március elején tartandó községtanócsi választások kö­zeledtével fontos problémát je­lent a baloldali számára az a kérdés, hogyan szavaznak majd ezek a „csalódottak”, s egyál­talán elmennek-e majd szavaz­ni, vagy pedig tartózkodásuk­kal „figyelmeztetik” a kor­mányt: többet vártak tőle. Ezekhez a választókhoz szólt A'ndré Wunmser, az ismert kom­munista publicista ne mirég a L'Humanité hasábjain: Igaz, je­gyezte meg, hogy a helyzet nem rózsás, de ha a kommunisták távoznának a kormányból, még csak rosszabbodna. Nem sza­bad elfelejteni, hogy az ellen­ség o jobboldalon ugrásra ké­szen áll. Türelemre van szük­ség, hosszú küzdelemre a kö­zös ellenség ellen, hogy a. mai ellentmondások megoldódja­nak. Wurmser hangsúlyozta: nem baj, ha a kommunista vá­lasztók türelmetlenek, ez csak serkentőleg hat. A baj az len­ne, ha elcsüggednének és ér­dektelenné válnának, mert ez a jobboldal előretörését segíte­né elő. Erre figyelmezteti bairá- tiiag az elégedetlenkedőket, de másokat i's, tette hozzá, s ez­zel nyilvánvalóan azokra cél­zott, akik a szocialista párton belül magatartásukkal megne­hezítik a balolldtaili egység­front fenntartását. Egy nappal később Georges Marohais, az FKP főtitkára, a L’Humanitében közölt vezér­cikkében arra hívta, fel a szo­cialisták figyelmét, hogy a bal­oldalnak egységesen kel! szem- beszállnia a jobboldal offenzí- vájával a községi választáso­kon. Éppen ezért sajnálatos, mutatott rá, hogy o két párt közötti - decemberi megállapo­dás végrehajtását (ennek ér­telmében 11 város kivételével mindenütt közös liisfákkat indul­nak már a választások első fordulójában), néhány helyen késleltetik, s a helyi 'szocialis­ta szervezetek magatartása mi állt még nem jutottak meg­egyezésre. Ez veszélyezteti a ballolda'l választási esélyeit. Körben azonban több város­ban megoldódták a hélyi prob­lémák. így az FKP Központi Bi­zottságának múlt hét elején tartott ülésén már nem merült fel nagyobb hangsúllyal ez a kérdés, s a fő figyelmet arra fordították, hogyan mozgósítsa­nak minden baloldali szavazót, azokat is, akik ma elégedetle­nek. Georges Marchais főtitkár a KB ülése körben a televízió­nak adott 'nyilatkozatában azt mondotta: valóban vannak a kommunista szavazók között csalódottak, akik radikálisabb politikát sürgetnek. Marchais emlékeztetett arra., hogy ő an­nak idején az elnökjelölti prog­ramjában radikálisabb megol­dásokat javasolt, de az FKP tiszteletben tartja a francia nép többségének óhaját. Azért kötött kormányzati szövetséget a szocialistákkal1, mert sikerült megállapodni egy olyan prog­ramban, amely lényeges elő­rehaladást jellent a múlthoz képest. Ezeket a csalódott választó­kat tehát meg kell győzni ar­ról - hangsúlyozta Marchais -, hogy a szavazástól való tartóz­kodással a jobboldal sikerét se­gítenék elő, ugródeszkát adná­nak számára áhhoz, hogy meg­kezdje az elvesztett terep visz- szahódítását. Marchais arra szólította fel az elégedetlenkedő baloldali választókat, hogy a baloldal közös listáira szavazva biztosít­sák a megkezdett munka foly­tatását. Hangsúlyozta, hogy a kormány munkájának mérlege a nehézségek ellenére is pozi­tív: a> munkanélküliség növeke­dését megállították, míg az je­lentősen emelkedett a többi nyugat-európai országban, az államosítások, a decentralizálás új távlatokat nyitottak meg, biztosítják a fiatalok szakmai képzését, kiszélesítették a dol­gozók jogait és sok más fontos szociális reformot valósítottak meg. A kommunisták ezt a munkát folytatni kívánják és továbbra is vállalják a kormányzati fele­lősséget. A sas és a felkelő nap Hétfő esti kommentárunk. Észak-Amerika két nagy országával kapcsolatban Nakaszone japán kormányfő ugyanazon a napon volt vendéglátó és vendég. Hétfőn még tokiói rezidenciájában fogadta Pierre Elliot Trudeau kanadai miniszterelnököt, majd nem sokkal később repülőgépe el­indult Washington felé. Vendéglátóként Nakaszonénak összehasonlíthatatlanul könnyebb dolga volt, mint vendégként - immár az Egyesült Államokban - van. Tokiónak Washingtonhoz és a nyugat-európai fővárosokhoz fűződő kapcsolataihoz képest az Ottawához való viszony csaknem felhőtlennek számít. Japán Kanada második legfontosabb keres­kedelmi partnere, a két ország áruforgalma tavaly átlépte a nyolc- milliárd dolláros határt. Ráadásul e gazdasági kapcsolatok jelle­ge olyan rendhagyóan különleges (Japán elsősorban nyersanyagot importált Trudeau országából), hogy Kanada, a felkelő nap or­szágával, egyetlen nyugati partnerként, nem deficitet, hanem 1,2 milliárd dolláros többletet mondhat a magáénak. Ugyanakkor a japán-amerikai gazdasági kapcsolatokban az ismert okok miatt az amerikai sas 18 milliárd (!) dollár deficittel a csőrében kénytelen lebegni. Ennek csökkentésére, egyfajta japán „önmérséklet” elérésére az egymást követő washingtoni kabinetek eddig egy sor eredménytelen lépést tettek. Most Ronald Reagan- nek a jelek szerint van esélye arra, hogy Tokiótól valódi enged­ményeket csikarjon ki. Úgy tűnik, az eddigi japán kormányfők közül Nakaszone tartja a legfontosabbnak a japán—amerikai viszony tehermentesítését, akár politikai és anyagi áldozatok árán is. Ha van gondosan elő­készített utazás, a hat hete hivatalban lévő japán miniszterelnök első washingtoni utazása biztosan az. Ami az engedményeket ille­ti, Nakaszone a következőket vitte utazótáskájában az amerikai fővárosba: 1. Közvetlen utazása előtt pontot tett egy másfél éves vita végére és a Tokióban lefolytatott kétoldalú tárgyalásokon Ígé­retet tett az amerikai vendégeknek japán haditechnológiai újdon­ságok (az alkotmány által egyébként tiltott) átadására. A Penta­gon nem csinál titkot abból, hogy nagy szüksége van a közismer­ten fejlett japán mikroelektronika és más tudományágak vívmá­nyaira. 2. Első újévi sajtóértekezletén olyan vám- és egyéb intézkedése­ket jelentett be, amelyek alkalmasak az amerikai deficit némi csökkentésére. 3. Útja előtt a kormányfő Nyugat-Európába küldte külügymi­niszterét, Abe Sintarót, hogy megpróbálja enyhíteni Japán és a Közös Piac gazdasági feszültségeit — ezzel segítő kezet nyújtva a szovjetellenes összefogást szorgalmazó Washingtonnak.­4. Közvetlenül washingtoni látogatását megelőzően Nakaszone maga utazott Szöulba, hogy rendezze kapcsolatait a Washington által a térség egyik stratégiai kulcsországának tekintett Dél-Ko- reával. 5. Amerikai partnereinek kilátásba helyezte a fegyverkezést való­jában megtiltó alkotmány felülvizsgálatát és ezzel a korábbinál sokkal nagyobb anyagi-katonai terhek vállalását a Csendes-óceán tágabb térségében. Ennek ellenére a megfigyelők nem jósolnak könnyű tárgyalá­sokat. Reagan amerikai elnök ugyanis igyekszik majd még többet követelni vendégétől, Kissinger egykori tanítványától, aki viszont tudja: hazájában már az eddigi engedmények is népszerűtlenek, ez pedig az idei választási esztendőben csak belpolitikai nehéz­ségeit fokozhatja. HARMAT ENDRE A Magyar Nemzeti Bi ink táiékozl atója HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAMOK Érvényben: 1983. január 18-tól Oevizanem Vételi Közép Eladási árfolyam 100 egységre, forintban Angol font 6 250,22 6 256.48 6 262,74 Ausztrál dollár 3 883,89 3 887,78 3 891,67 Belga frank 85.33 85,42 85,51 Dán korona 473,84 474,31 474,78 Finn márka 747,70 748,45 749,20 Francia frank 590,06 590,65 592,24 Holland forint 1 519,12 1 520,64 1 522,16 Japán yen (1000) 171,28 171,45 171,62 | Kanadai dollár 3 193,20 3 196,40 3 199,60 Kuvaiti dinár 13 642,28 13 655,94 13 669,60 Norvég korona 565,24 656,81 566,38 NSZK márka 1 680,11 1 681,79 1 683,47 Olasz líra (1000) 29,14 29,17 29,20 Osztrák Schilling 239,12 239,36 239,60 Portugál escudo 41,99 42,03 42,07 Spanyol peseta 31,51 31,54 31,57 Svájci frank 2 002,50 2 004,50 2 006,50 Svéd korona 543,55 544,09 544.63 Tr. es cl. rubel 2 597,40 2 600,00 2 602,60 USA dollár 3 923,89 3 927,82 3 931,75 Az államközi megállapodásokon alapuló hivatalos árfolyamok változat­Ionul az 1982. szeptember 21-i közlésnek megfelélően vannak érvényben. VALUTA (BANKJEGY ÉS CSEKK) ÁRFOLYAMOK Érvényben: 1983. január 18-tól Pénznem Vételi Eladási árfolyam 100 egységre forintban Angol font 6 068,79 6 444,17 Ausztrál dollár 3 771,15 4 004,41 Belga frank 82,86 87,98 Dán korona 460,08 488,54 Finn márka — a) 726,00 770,90 Francia frank 572,93 608,37 Görög drachma — b) 44,24 46,98 Holland forint 1 475,02 1 566.26 Japán yen (1000) 166.31 176,59 Jugoszláv dinár — a) 50,67 53,81 Kanadai dollár 3 200.51 3 292,29 Kuvaiti dinár 13 246,26 14 065,62 Norvég korona 548,84 582.78 NSZK márka 1 632,34 1 732,24 Olasz líra (1000) 28,29 30,05 Osztrák Schilling 232.18 246.54 Portugál escudo 40.77 43,29 Spanyol peseta 30,44 32,32 Sváici frank 1 944,37 2 064,64 Svéd korona — a) 527,77 560,41 USA dollár 3 809,99 4 045,65 a) — vásárolható legmagasabb bankjegycímlet 100-as b) — vásárolható legmagasabb bank jegycímlet 500-as.

Next

/
Thumbnails
Contents