Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-18 / 14. szám

1983. január 18. Pályaválasztás (I.) Hogyan válasszunk pályát ? A pályaválasztási döntés mindenki életében nagyon fon­tos, hiszen nagyon sok múlik azon, hogy ki mivel foglalkozik felnőtt emberként. A munka azok számára nem teher, akik megtalálják azt a foglalkozást, amelyben érzik majd: dolgozni nemcsak kell, hanem dolgozni öröm. Ezekben a napokban fon­tos döntést kell hozmok azok­nak a családoknak, amelyek­ben nyolcadik osztályos tanuló van. Pontosan ezért, a döntés megkönnyítését segítendő, be­szélgettünk Pofa Károllyal, a megyei művelődésügyi osztály vezetőjével és munkatársaival a pályaválasztás apróbb és na­gyobb buktatóiról, a tovább­tanulási lehetőségekről.- Melyek azok az összete­vők, amelyek alapján egy-egy szakma felé orientálódhat a 13 -14 éves? — Kezdjük a tantárgyi érdek­lődéssel, amelynek fontos sze­repe van a pályaválasztásban. De egy-egy tantárgyban nyúj­tott jó teljesítmény még nem elegendő ahhoz, hogy végleges döntés szülessen. Sok múlik azon is, hogy a tainuló rendel­kezik-e azokkal a tulajdonsá­gokkal, amelyeket a választott pálya megkövetel. A fizikai és szellemi képességek mellett a személyi tulajdonságok is fon­tos szereppel bírnak. Az sem mindegy, hogy valaki másokkal közösen dolgozik szívesebben, vagy inkább egymagában.- Jó lenne pédával illusztrál­ni az utóbbiakat. — A modern munkakörülmé­nyek jellemzője, hogy egyre in­kább csökken az elkülönülten végzett munka. Megnövekedett a dolgozók munkatársakhoz és általában emberekhez való kapcsolatának jelentősége. A gépesítés nagyfokú elterjedésé­vel függ össze, hogy csaknem minden pályán — és nemcsak az ipari pályákon — vannak gé­pek, kapcsolatba kell kerülni azokkal is. Ugyancsak minden pályán követelmény az aktív segítőkészség. De vannak olyan pályák, ahol ennék hiánya a pályára való alkalmatlanságot jelenti. Ilyen például a bolti eladó, a kalauz, az ápolónő foglalkozása. Érdekés változás, hogy manapság a bolti eladó foglalkozásában nem a gyorsa­ság, az áruismeret, a gyors és pontos számolás, hanem a ve­vőkhöz valló türelem kerül szin­te az első helyre. — Mennyire befolyásoló tényező a pálya ismerete, illet­ve nem Ismerete? — Az ember és a pálya egy­másra találásának másik na­gyon fontos feltétele, hogy a pályázó tudja, hogy a válasz­tandó foglalkozás milyen tu­lajdonságokkal rendelkező em­bert kíván. Ugyancsak fontos az alapos és sokoldalú pálya- ismeret, amelynek legfőbb for­rása a kiszemelt szakma, pálya megfigyelése és - amennyire lehetséges — kipróbálása. Meg­könnyíti a pályaismeretet az a tény, hogy bizonyos szakmák, pályák szoros rokonságban áll­nak egymással, így azonos, vagy legalábbis hasonló köve­telményeket támasztanak a munkavégzővel szemben. Diva­tos szakma az autószerelő, de hasonló munkát végez a gép­lakatos, az építőgép-szerelő, a mezőgazdasági gépszerelő, vagyis általában a gépszerelő szakmákban dolgozó. — Fontos, hogy a továbbta­nulók pontosan ismerjék lehe­tőségeiket, de mivel erről a kö­vetkező részben bővebben szó­lunk, így a pályaalkalmasság­ról kérdeznék. — Hány pályára alkalmas egy ember? Milyen feltételei van­nak az alkalmasságnak? Ami­kor ezt mérlegeljük, pontosan tudnunk keli, hogy azon az egy bizonyos pályán mit kell csinál­ni, milyen feltételek között kell dolgozni. Milyen követelménye­ket támaszt az adott szakma, foglalkozás a tanuló testi fej­lettségével, képességeivel, jel­lemével szemben. Milyen isme­reteket kell a szakképzés során elsajátítani? Tehát az alkalmas­ság azt jelenti, 'hogy az ember mindenféle szempontból meg­felel a mór kiválasztott pálya követelményeinek és megvan­nak benne a személyi feltéte­lek is a pálya elsajátításához, műveléséhez. Egy dolgot feltétlenül meg kell jegyezni: mindenki rendel­kezik olyan személyiségjegyek­kel — képességekkel, tulajdon­ságokkal — amelyekre valami­lyen pálya, szakma tanulása építhető, s aminek alapján al­kalmas arra a pályára. A szak­emberek szerint minden egész­séges ember többféle szakmá­ra is akalmas.- hm ­A pályával való ismerkedést nem lehet elég korán kezdeni. Archív felvételünkön 3. osztályos tanulók az MHSZ szekszárdi gépjárműiskolájában ismerkednek a gépkocsi szerkezetével. A szekszárdi 505-ös szakmunkásképző diákjai az iskolát tata rozzák. (Archív felvétel) Hasznos öregek Sietve bocsássuk előre, hogy az „öregség" egyike a legkétesebb értékű meghatározások­nak. Ismerek enervált, az életben erre-arra sodródó, harminc valahány éves aggastyáno­kat, akik burgonyacsira-szinű szemekkel néz­nek a világba és nem kampányszerűen, ha­nem permanensen unatkoznak. Velük szemben Józsi bácsi és Anti bácsi életéveinek száma csak annyival jelent különbséget, amennyivel több vitalitást halmoztak fel magukban ez idő alatt. Ezzel kapcsolatban mértékegység nincs, még a tv-ben mostanság oktatni kezdett Sl rendszer se ismert ilyet. Józsi bácsi a minap jött meg a szovjet Távol-Keletről, de korábban a Baltikumban járt és talán a Fekete-tenge­ren, ez azonban nem biztos. A jövő héten le­het, hogy a Tátrában izzasztja meg elpuhult turistáit gyalog, vagy sítalpon, mert bár a 7. „X"-ben van, ez nála cseppet sem képtelen­ség. Anti bácsi a 8. hasonló jelet tapossa és sokadszor fordult meg Bécsben, Velencében meg Firenzében is. Idegenvezetők mindketten, e változatos összetételű szakma megyénkben tán legjobban ismert és minden bizonnyal leg­többet tudó képviselői. És a tudással (földrajz, történelem, művészettörténelem, geológia, nö­vénytan, gasztronómia, a szállásokkal kapcso­latos ismeretek, nem utolsó sorban pedig pszi­chológiaiak) folyvást újra töltekezők. Józsi bácsit kisebb légiányi volt tanítványa emlegeti hálás tisztelettel. Anti bácsi, ha jól tudom, tisztviselő volt és a város egyik leg­rangosabb iparos-dinasztiájának sarja. Mind­ketten épp elég sok hasznos munkát végeztek ahhoz, hogy átlépve a nyugdíjas kor várva félt küszöbén tétlenül-öregedjenek. Ám való­színűleg azért (is) nem öregszenek, mert so­sem tétlenek és megmaradtak használni aka­róknak. Mindezek után bizonyára van néhány ezer ember, aki feleslegesnek tartja, hogy a nevüket külön is leírjuk. Hiszen ki ne tudná, hogy az új esztendőt is munkával kezdő IBUSZ- idegenvezetőkről, dr. Pataki Józsefről és De- bulay Antalról beszéltünk ...-s. -n. tÉPLJJSÁG 3 Mennyit, milyet, hol, mikor? Magán-lakásépítések Szekszárdion bon pedig 64 lakás kap helyet ebben az ötéves tervben. A Ba­rátság utca nyugati oldalán be­következett suvadás, földcsu­szamlás sajnos kedvezőtlenül befolyásolja az ezen a részen tervezett építkezést. A szakér­tők eddigi megállapításai alap­ján a telekkialakítás folytatásá­ra csak a terület, vízrendezése és hidrogeológiai vizsgálata után lesz lehetőség. Annyi bi­zonyos, hogy az eredetileg ter­vezett 260 teleknél csak keve­sebbet tudnak kialakítani, itt viszont ennek részbeni ellensú­lyozásaként a Kilátó utcában előkészítés alatt álló 4 telek beépítési tervét már megren­delték. A tervidőszakban reáli­san 520-570 szövetkezeti lakás felépítésére lehet számítani. Az elmúlt ötéves időszakban az OTP-kölcsönnel készült csa­ládi házak évenkénti átlagos száma nem haladta meg a 20- at. Telekkialakításra nem került sor, csupán a meglévő „foghí­jak”, illetve lakóházak bontása nyomán megüresedő telkek új­bóli beépítésére. 1981—82-ben azonban már 52 új családi ház­ba költöztek lakók, s 1982-ben nagy gondot fordítottak a te­lekelőkészítésre. Csatáron, a Kuruc és a Sáriköz utca által határolt területen például 25 telket alakítottak ki, illetve ér­tékesítettek, úgyhogy az építési engedélyek megszerzése-után az elmúlt év őszén többen már el is kezdték itt a munkákat. A tanács - a január 1-én életbe lépett új kedvezőbb hi­telezési feltételek ismeretében — a családiház-építési kedv to­vábbi fellendülésére számít, s már megrendelte a szőlőhegyi és a parásztai területekre a családiházas beépítési terve­ket. Az ötéves tervidőszak hát­ralévő részében előreláthatólag 150-180 családi ház készül: 92 a Szőlőhegyen, s a többi Parász­tán. Az utóbbi helyen az építési területek kijelölésére az év vé­géig sor kerül. A szekszárdi magán-lakásépí­tésekről szólva nem feledkezhe­tünk meg Szálkáról, Őcsényről, Sióagárdról, az immár városkör­nyéki rangú községékről sem. Nos, Őcsényben újabb 33 csa- lácjilházas telket alakítanak ki, Sióagárdon 13 már rendelke­zésre ÓH, Szálka rendezési ter­ve pedig most készül, s ez ha­tározza meg majd a további le­hetőségeket. Szálkán egyébként többen az utcák „foghíjait" építik be.- Hány telekigénylőt tarta­nak nyílván Szekszárdon?- A sorházas igénylők száma 380, a családiház-igénylőké 110 — válaszolta Rápolti Árpád -, azonban ezek egy része for­mális, mivel például akadt, aki lakást is igényelt és kapott is, de ,nem jelezte, hogy így telek­igénye már aktualitását vesztet­te. Éppen ezért ez év januárjá­tól bevezettük a telekigények évenkénti megújítási kötelezett­ségét, ami módot ad a lakos­ságnak az építési lehetőségek­ről való tájékoztatására is.- S ha valaki építési enge­dély nélkül épít?- Mindenképpen rosszul jár, mint ahogy az a személy is, aki egy tanya felújítására kért és kapott engedélyt, de a régi épület helyére egy új családi házat és kisipari műhelyt kez­dett építeni... A legnagyobb gond azonban a domboldali ki­sebb tanyaépítésekkel van. Az eddigi építésrendészeti felmé­rések szerint 1000-1100-ra te­hető a szabálytalan, vagy en­gedély nélküli építések száma, s ezek következménye 500-tól akár 50 ezer forintba is kerül­het. VITASZEK ZOLTÁN Fotó: CZAKŐ SÁNDOR Napjainkban országszerte - így Szekszárdon is — egyre na­gyobb hangsúlyt kap a magán­erős lakásépítés, hiszen a VI. ötéves tervben a megyeszékhe­lyen felépítendő lakások 73,7 százalékát az e formában készülők teszik ki. Jól érzékel­teti a változást az, hogy példá­ul a IV. ötéves tervben csupán 50-50 százalék volt az új ma­gánerős és az állami lakások aránya. Rápolti Árpáddal, a szekszárdi Városi Tanács elnök- helyettesével beszélgettünk minderről, illetve arról, hogy milyen otthonok rejlenek a már említett 73,7 százalék mögött. — Valójában hány magánerős lakásról van szó? — kérdeztük. — Eredeti terveinkben 1482 szerepelt, de ezt 1608-ra mó­dosítottuk, s minden -lehetősé­get megragadunk ahhoz, hogy ebben az ötéves tervben végül is 1700-1900 ilyen otthonba költözhessenek a lakók. — A magánerős építésen be­lül három kategória létezik. — Igen, mégpedig OTP-beru- házású - ez a legtöbb -, la­kásépítő szövetkezeti és csalá­di ház. — Hogyan zárult az 1981-85- ös évek első két esztendeje? — Az eredeti ötéves tervet eddig mintegy 38 százalékra si­került megvalósítani, ami 398 új OTP-beruházású, 113 szövet­kezeti és 52 családi házat je­lent, s ez év végére a tervcik­lusra előirányzottnak 64,5 szá­zalékos teljesítése várható. S miként? Nos, -talán -nem túlzás, ha a három kategória közül az OTP-beruházásút a tanács magán-lakásépítésének is tekintjük. Jelenleg mintegy 270 ilyen készül Szekszárdon, főként a baktai városrészen, s -ezenkívül 177 megvalósítása előkészített, 216-é pedig az elő­készítés stádiumában van. Ezek általában telepszerű többszin­tes, 4 vagy 10 emeletes épüle­tekben kapnak helyet. Külön említést érdemel, hogy a Csatári út és az Alisca utca fölötti domboldalon - a városi KISZ-bizottság kezdeményezé­sére — fiatal házasok számára saját munkán alapuló, tehát -ki­sebb pénzbefektetést igénylő lakásépítést kíván elősegíteni egymással együttműködve a ta­nács, az OTP és a megyei ál­lami építőipari vállalat. Az el­képzelések szerint itt 7 több­szintes t-erasriház és 4 úgyne­vezett átrium-ház készül majd, tehát az épületek sem lesznek a megszokottak, szokványosak. A terasz-, illetve átriumh-ózak harmonikusan beilleszkednek a környezetbe, szinte belesimul­nak a domboldalba. A lakásépítő szövetkezeti for­ma a magán-lakásépítés másik jelentős módja. 1981-82-ben 113-at adtak á-t tulajdonosaik­nak, s 114 épül jelenleg. Ezen­kívül a Bottyán-hegyen sorház­ban 49, két ötszintes tömbbáz­Az építkezés félbemaradt, mert az engedély csak egy régi ta­nya felújítására vonatkozott... Csatári kép; családi házak épülnek itt

Next

/
Thumbnails
Contents