Tolna Megyei Népújság, 1982. december (32. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-11 / 291. szám

1982. december 11. mÊPÜJSÀG 7 „Aranybánya” a Valamikor ez volt a jelszó: ,,Gyújtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded!" Ma már elnézően mosolygunk rajta, pedig, ha nagyon aprólékosan meg akarjuk magyarázni szán­dékát, nincs is egészen igazság híján. Aztán így módosult: „Gyújtsd a vasat és a fémet, száz alak­ban újjáéled!" No, ez már egy­értelmű, mondandója kétségte­lenül igaz. És most: „A hulladék nem szemét, felvásárolja a MÉH!" így igaz a jelmondat eleje is, hátulja is. Szekszárdon a Bogyiszlói úton található a MÉH-telep. Pontos és teljes nevén a Dél-dunántúli MÉH Nyersanyaghasznosító Vál­lalat szekszárdi telepe. így pontos, de nekem az egy­szerű MÉH jobban tetszik, mert a méhecskére emlékeztet, arra a gyűjtőmunkára, amely a vál­lalatnak végül is meghatározó feladata. Három megyére terjed ki te­vékenysége, Baranyára, So- mogyra, Zalára és Tolnára. Hu­szonhárom telep, hét átvevő­hely és egy üzem tartozik hoz­zájuk. A szekszárdi telep volu­Bogyiszlói ménében a harmadik a válla­lat telepei között. A véletlen úgy hozta, hogy látogatásunkkor itt találtuk Szi­geti Bélát, a vállalat kereske­delmi igazgatóhelyettesét és Fernegel Ernőt, a kereskedel­mi osztály vezetőjét Oláh Sán­dor telepigazgató társaságá­ban. Ök hárman beszéltek a MÉH tevékenységéről, egy kicsit ki­élezve a szekszárdi telepre, ahol napjában több száz ember for­dul meg, akár mint eladó, akár mint vevő. Velük kerül valami­lyen formában kapcsolatba a telep mintegy harminc dolgozó­ja. A vállalat tevékenységének fő területei a begyűjtés, a fel­dolgozás és végül az ipar ellá­tása a begyűjtött hulladékanya- qokkal. No és persze ne feled­kezzünk meg arról sem, hogy közvetlenül, egyéni vásárlóknak is ad el haszonanyagokat a vál­lalat minden teleDe. A legfontosabb a vas- és fémhulladékok begyűjtése, ezt követi mennviséqében a papír, majd a textilhulladék. De per­sze megvásárolnak még nagyon sok mindent, az üvegtörmelék­től a gumiig. A MÉH-től adalékanyagokat kao a feldolgozóipar, ezzel a vállalat nyersanyaqpótló szere­pet tölt be. A papir kifejezetten adalékanyag, de nélküle - mo­dern korunk hatalmas papír- fogyasztása miatt - az ipar nem tudna meqlenni, a vashulladék technológiailag is kell az acél- avártáshoz. a különböző színes­fémek pedig importot váltanak ki. Nem túlzás azt mondani, hogy meavénk iparosításával meanőtt a MÉH jelentősége, úgy is mint vásárlóngk, úgy is mint beqyűitőnek és úgv is, mint az ipar számára adalékanyag-biz­tosítónak. Először, természetesen, a be- avűjtésről érdeklődtünk, hiszen itt kezdődik a tevékenység.- Szállítóink az állami vál­lalatok, szövetkezetek, de első­sorban a lakosság. Tulajdon- kéoDen ez a legfontosabb. A lakóterületi gyűjtést tartjuk úton egyik legfontosabb feladatunk­nak.- Gondolom, az iskolák eb­ben a legaktívabb partnerek.- Igen. És ennek azért is örülünk, mert a nevető jelleg itt domborodik ki leginkább. Ez is segít a munkára nevelésben, a takarékosságra szoktatásban, az anyagok megbecsülésében.- Talán néhány jó példát...- A legjobbak: Gerjen, Né­metkér, Szedres, a tolnai isko­lák, Várdomb és Szekszárdon az l-es számú Általános Isko­la. Mielőtt továbblépnénk, el­mondjuk, hogy jövőre a nép­fronttal közösen hulladékbe­gyűjtési akciót szerveznek, amelynek bevételét aztán a ta­nács kulturális, szociális célok­ra tudja fordítani. Zalaegersze­gen és Pécsett jól bevált ez a módszer. Még annyit, hogy Szekszár­don is szeretnének létesíteni városi átvevőhelyet, hogy a la­kosoknak kisebb mennyiségű hulladékanyagaikkal ne kelljen kimenniök a MÉH-telepre. A következő lépés a feldol­gozás.- A begyűjtött anyagot úgy kell feldolgoznunk — ebbe be­letartozik a válogatás, a bálá­zás és így tovább —, hogy az az ipar minőségi igényeinek megfeleljenek, de megfeleljen az egyre drágább szállítási fel­tételeknek is. A szállítás dön­tően a mi feladatunk, de is, is.- Van még egy érdekes te­vékenységük, a haszonáru-ér- tékesítés.- Ez többfajta, van benne „guberálás” is, de teljesen új, elsőrendű minőségű termékeket is árusítunk.- Ez számomra új dolog. És az áraik?- üzemekkel gyártatunk kü­lönböző árucikkeket, például vaskerítést, garázsajtót. Olcsób­bak tudunk lennni, mint a ke­reskedelem, mert mi más ár­réssel dolgozunk. 'Egyébként Szekszárdon ez kisebb jelentő­ségű, Dombóvárott, Simontor- nyán lényegesen nagyobb. Nyu­godtan mondhatjuk, hogy a du­nántúli falvak kerítéseinek fele tőlünk származik. Szekszárdon jövő tavasszal megindul a mozgó átvevőhely, Selejt akkumulátorokat is gyűjt a MÉH amely egy autóból áll majd, s akinek eladó hulladékanyaga van, nem kell beszállítania a telepre, vagy eldobni, hanem helybe mennek érte. Biztosan a MÉH se. de mi se fizetünk majd rá. * A címben aranybányát írtunk. Ez így, természetesen, túlzás, hiszen nem az a MÉH számára sem, azoknak se akik, mint el­adók partnerei a vállalatnak, aztán a guberálóknak se arany­bánya, de a népgazdaságnak föltétlenül hasznos, amiként az egyes embereknek is. Aranyat még senki se talált a Bogyiszlói úton, de vasat, rezet, alumíniumot, rongyot, műanya­got, papírt igen. És ez is érték. LETENYEI GYÖRGY A papírt begyűjtik, fajta szerint válogatják, majd bálázzák, így kerül a papírgyárakba. A feldolgozás egyik fázisa. A kohók számára használható da­rabokra vágják a vashulladékot. ..........................................................-.................................................................... 8 1. H ild-érmes építészek, városok Mi a városok varázsa? Terek hangulata, utcák és kapualjak meghittsége, parkok, ligetek és játszóterek otthonossága. A há­zak környezetbe való harmoni­kus illeszkedése, amely vonzó­vá és igazi, meleg otthonná te­heti mindenki számára. A példák azt mutatják, hogy a cselekvő tettrekészség sokat segíthet egy-egy ilyen városkép kialakításában. Persze nem elég hozzá a lakók összefogása, szükség van hozzáértő irányí­tásra, korszerű városépítési és városrendezési ismeretekre is. Hazánkban 1968 óta eszten­dőről esztendőre Hild János- emlékéremmel jutalmazza a Magyar Urbanisztikai Társaság a korszerű városrendezés terén kitűnő munkát végzett tervező­ket, építőket, tanácsi irányító­kat és az új ruhát öltött váro­sokat is. Az elmúlt 14 eszten­dőben Hild-érmet kapott töb­bek között Szekszárd, Salgótar­ján, Nagykanizsa, Sopron, Kő­szeg, Szombathely, Zalaeger­szeg, Győr, Kecskemét, Szeged, Gyula, Szentendre és a városok mellett sok kiváló építészünk, tanácsi vezetőnk. (A jövő évtől kezdve Hild-emlékérmet kaphat nemcsak egy-egy város, de bár­melyik települése az ország­nak.) Az idén a már hagyományos­sá vált rangos jutalmat Kazinc­barcika és Sárvár városépítői kapták, s a két városon kívül ezzel ismerték el Fazekas Pé­ter megyei főépítész és dr. Brenner János építészmérnök városrendezés terén végzett kimagasló munkáját is. Milyen ez a két kitüntetett város? Az egyik ősi település, a másik még nagyon fiatal, „alighogy" város. Hiszen Ka­zincbarcika utcái, terei, nagy lakótömbjei és óvodái, még emberöltőnyi idővel sem dicse­kedhetnek, negyedszázaddal ezelőtt alapították a települést, amely azóta igazi várossá ne­velődött a hozzáértő építők for­málásában. Fiatal nagyon a vá­ros, ám különleges hangulata van. Talán azért, mert festői környezetének változatos szép­ségéhez harmonikusan illeszke­dik s a táj adottságait a terve­zők mindenkor számításba vet­ték, s építőelemként felhasznál­ták. Ezért kellemesek Kazinc­barcika térkapcsolatai és ezért üdítőek a parkjai. A zöldterület mintha besétált volna a város­ba a környező erdőkből. Sok a, zöldfelület a városban, szépen fásítottak az utcák. Sárvár őrzi történelmi hagyo­mányait Vonzó egységbe ötvöződött a negyedszázados város, a lakó­házak nem szürkék és egyhan­gúak, változatos városképet mu­tatnak. És aki csak egy fél na­pot tölt itt, az is észreveszi a város terein, parkjain a lokál­patriotizmusból eredő erőt, azt, hogy az itt lakók nemcsak sze­retik a városukat, hanem tesz­nek is érte. Ahol negyedszáza­da csak puszta mezőség volt, ma festői környezetben egy va­lódi város él és fejlődik. Sárvár ugyanakkor régi tele­pülés, de várossá csak 1968- ban vált. Azóta töretlen a fej­lődése, s az utóbbi esztendők­ben városképileg is teljesen át­alakult. Hogy miért kapta meg ez a fiatal város az idén a Hild- emlékérmet? íme néhány sor­ban a hivatalos indoklás: „Fej­lődése, városiasodása, építé­szeti, városképi értékeinek, mű­emlékeinek megóvása, minőségi fejlesztése mellett valósult meg..." És tegyük hozzá: a hagyomá­nyok tiszteletben tartása mellett, hiszen Sárvár régi hagyományai apáról fiúra szálltak és azokat évszázadok óta ápolgatják az egymást követő generációk. A tudatos városfejlesztés ezt is számításba vette. Amikor megkezdődött a vá­rosban a komplex lakásépítés, a városfejlesztés nagy figyelmet fordított arra, hogy a várossá előléptetett település lakói a szabad idő kultúráit eltöltésé­re is lehetőséget kapjanak. Különösen sokat fáradoztak azért, hogy megóvják a város- központ hangulatát és eredeti szépségében újítsák fel a mű­emlék épületeket. Ugyanolyan fi­gyelemmel kísérték a központtól távolabb eső lakónegyedek rendezését is. A cél itt is az volt, hogy megmaradjon az ut­caképekkel együtt a kisvárosi negyedek régi hangulata. Aki járt már a városban vagy megtekintette azt a kiállítást, amelyet az Urbanisztikai Tár­saság az emlékérem átadása alkalmával rendezett, az meg­érti, hogy miért beszélnek kü­lön „sárvári hangulat”-ról. Mert ennek a városnak valóban egyéni hangulata van. Tíz esz­tendő alatt itt négyszeresére növekedett a zöldterület, sok játszótér és minden igényt ki­elégítő szabadidő-park épült, és létesítettek egy csónakázó­tavat is. Mindez Fazekas Péter Vas megyei főépítész keze nyomát vi­seli, aki ezért a munkájáért szintén megkapta a Hild-emlék­érmet. Fazekas Péter a megyé­ért is sokat tett, a ■ felszabadu­lás utáni első helyi tervezőge­neráció tagja volt. Alkotói mun­kásságával a lakásépítéskezé- sek mellett segítette közintéz­mények és vendéglátó egysé­gek létesítését és tervezését is. Ő dolgozta ki a település vá­rosi igényekre alapuló általá­nos rendezési tervét, előmozdít­va ezzel Sárvár várossá válását. Ö indította el és irányította is a város középpontjában lévő Nádasdy-vár helyreállítási mun­káit. Mindig figyelemmel kísérte egy-egy nagyobb beruházás megvalósítását és ehhez kikér­te a lakosság véleményét. Már 1976-ban Fazekas Péternek ítélték oda a „Sárvárért" em­lékérmet. „Nagy gyakorlata, koncepciógazdag gondolkodá­sa jelentős hatást tett az, épí­tészetre és annak esztétikai és környezeti fejlődésére..." Húsz éve tagja és 15 éve titkára az Építőipari Tudományos Egyesü­let szombathelyi csoportjának és tagja a Magyar Építészek Szövetségének. Dr. Brenner János építész- mérnök a Budapesti Városépí­tészeti Vállalat igazgatóhelyet­tese. Amikor kezébe kapta a diplomát, mint a régi mester­legények, útrakelt, hogy tapasz­talatokat gyűjtsön a tarisznyájá­ba. Tíz esztendeig volt a Drez­dai Műszaki Egyetem városépí­tészeti tanszékének vezetője. 1972-ben megszerezte a műsza­ki tudományok doktora fokoza­tot, időközben rengeteg írást, tanulmányt publikált a város- rendezés korszerű feladatairól. Neve egész Európában ismert­té vált. Hazahívták. Ilyen szakértőre, ilyen városrendezőre, tervezőre itthon is nagy szükség van. És ő örömmel jött haza, hogy kül­földön szerzet^ sok tapasztala­tát, hasznos ismeretét hazája és a magyar városok rendelke­zésére bocsássa. (i. s.) Markoló segíti a nehéz munkát A fiatal város, Kazincbarcika

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents