Tolna Megyei Népújság, 1982. december (32. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-11 / 291. szám

S^fepÜJSÀG

1982. december 11.- Eg y korábbi beszélgetésünkből tudom, hogy régi ,,utas" családból származik. Ha jól emlékszem, akkor azt mondta, hogy a dinasztia harmadik generációs tagja a szakmában.- Pontosam így van. Egy alföldi kis községben születtem, körülbelül a Kscskemet-Szeged közötti út Telénél. Nagyapám is, apám is az őrszolgálat embere volt. Ök úttörők, fizikai munkások voltak. Édesapám 1950-ben végezte el az útmesteri iskolát és azután szakasztechnikus lett. Ez olyasmi volt, mint most a szakaszmérnökség, csak sokkal kisebb méreteikkel. Akkoriban sokkal több részre voltak feldarabolva a megyek.- Feladom az eredeti elképzelésemet, miszerint először a személyes jellegű témákban laggatózom, hisz máris menthetetlenül a szakma kellős közepében vagyunk. Ám legyen! Tehát: hogyan néz ki a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Tolna megyei Közúti Igazgatóságának szervezeti felépítése?

— A közvetlen főnökségünk a KPM Közúti Főosztályai, de az önállóságunk igen nagy, hisz ma már ott tartunk, hogy az állami költségvetésből kapott ösz- szeggel elvileg szabadon gazdálkodunk.

I

— Ez az „elvileg", ez valamit eltakar. . .- Ezt azért mondom így, mert a gyakori atban megkíséreltük a megyei és a helyi tanácsokkal olyan kapcsolat kiépítését, hogv az ő és a mi lehetőségeinket összelőve minél nagyobb feladatokat tudjunk meg- oldani.

I- A megyei igazgatóság ezek szerint koordináló szerv.- Nem! Ez felvállalt és nem előírt szerepkörünk. Ugyanis az igényeket a lakossággal szoros kapcsolatban levő tanácsok ismerik, míg a kivitelezések szakmai sorrendjéhez mi értünk jobban. E kettőnek kell összhangba kerülni.

y A megyei igazgatóság után milyen a szervezeti lelépi t és?- Mi 1100 kilométeres úthálózat gazdái vagyunk. Ezt három üzemmérnökség gondozza. A szekszárdi, a tamási és a paksi. Ez nagy vonalaikban követi a járótok határát.- Ebből az a kérdés következik, hogy milyenek az utak Tolna megyében?- Ami a szélességet és az egyenletességet illeti, elfogad- - haitóak, legnagyobb részben már aszfaltszőnyeggel vannak ellátva.

I

— Mind az ezeregyszáz kilométer?

— Nem, csak a főutak, az eze reg y szó zból h á rom szó ztí z

kilométer. 'Ez a mi országos helyzetünkhöz mérve viszonylag sok. Viszont azt is jelenti, hogy az utak karbantartását, annak a feltételeit az országos átlagnál magasabb színvonalon kell biztosítani.- Egy pillanat! Tisztázni kellene, mi tartozik a főút kategóriába.

— Az egy-, a kettő- és a háromjegyű utak. Alsó'bbrendűek az összekötő, a bekötő, a vasút- állomáshoz és a hajóállomáshoz vezető utak.

Í- Most már azt is tisztázzuk, hogy a szakemberek szerint mikor jó, korszerű egy út.- Rengeteg összetevője van. Akkor jó egy út, ha megfelelő a vonalvezetése, kényelmes, biztonságos utazást biztosít az év minden időszakában.

I- Tehát az út legyen hosz- szú és egyenes . . .- Nem! Elsősorban ilyen ne legyen, mert az ilyenen éjjel nagyon rossz vezetni a szembejövők fénye miatt. Pontosan itt fordul elő a legtöbb baleset részben a vakító fények miatt, másrészt pedig az egyenes út nem dolgoztatja a gépkocsivezetőt és hamarabb elalszik. Ebből a szempontból tehát az a jó vonalvezetés, ha egyharmad egyenes szakaszok és kétharmad ívek változnak. De az ívek nagy sugarúnk legyenek.

I- Tehát legyen jó a vonal- vezetés. Aztán . . .- Megfelelő szélességű legyen. Mit értünk ezen? Más szélességűnek kell lenni annak az útnak, amelyen naponta háromszáz jármű megy el, és más húszezer esetén. Nagy forgalmú ' utaknál legalább hétméteres burkolatszélesség kell. Persze az igény és a lehetőség nálunk éppen úgy elszakadt egymástól, mint bármely más, nálunk sokkal fejlettebben motorizált országban.- A hétméteres szélességet nálunk talán csak a hatos út éri el, meg esetleg egy-kettő. Erről jut eszembe a kérdés: a hatoson milyen sűrű a lorgalom?

A legterheltebb szakaszán, a tolnai elágazástól a siófoki elágazásig a forgalom nagysága elérte a kritikus pontot. A jelenlegi burkolat már nem ké- pe's minden időben levezetni, ■tehát négy nyomra kell kiépíteni. A forgalom nagysága 15—16 ezer gepjárműegység per nap.

— Ez szakmai kifejezés. Ha kérhetném valami más meghatározását. ..- Valamilyen etalonszám kell. Nyilván más a forgalomban egy motorkerékpár és más egy kamion. Az egység a személy- gépkocsi. A kamion szorzója így négy va'gy öt.- Köszönöm. Menjünk tovább a jó út fogalmának meghatározásában.

— Nagyon fontos a burkolatok teherbírása. Nálunk a maximális tengelyterhelés tíz tonna egv tengelyre. Attól függően kell méretezni ezt, hogy milyen sűrű a nehézgépjárművek forgalma. !Mi a tíz tonnát szigorúan vesszük, ugyalnis kiszámították a kutatóintézetek, hogy túlterhelés hatására az út igénybevétele aránytalanul megnő. Egyes számítások szerint a károsodás mérete tíz a hatodik hatványon is lehet. Az ellenőrző méréseink nyomán évente sajnos mililíióis nagyságrendő büntetéseket kasszírozunk be a

túlsúlyok miatt, de az útrongálás értéke ennél jóval nagyobb.

I- Beszéltünk az útburkolat szélességéről, teherbírásáról, lassan le is térhet az útról.

— Ám legyen. A következő ríagyon lényeges rész az útpadka. Az út nagyon kényes része, szinte napi karbantartás kellene a mélyedések eltüntetésére, a vízkimosások felszámolására. De ha már a padkánál vagyunk, szóljunk az itt lévő úttartozékokról. Egyrészt az itt lévő KRESZ-tóblák, másrészt az egyéb tájékoztató táblák láthatóságai informálókészségének kifogástalansága nagyon fontos. Az úton lévő embernek gyors, pontos, világos Információt kell kapnia.- Nos, mielőtt tudnám, hogy mi ezzel kapcsolatban a véleménye, gyorsan mondom a magamét. Szerintem itt vagyunk a legpazarlób- bak és olyankor a legszűkkeblűbbek. Néhol akkora táblák állnak a ma már nyolcvan kilométeres sebességkorlátozás alatt levő útjaink mellett, amit egy rövidlátó elefánt is kilométernyi távolságból észrevehet, máshol pedig hiányzik az a jobbra vagy balra mutató kis tábla is, ami útbaigazítana.- Ami a kérdés első részét illeti: erről szakmai körökben is vita van. A nálunk alkalmazott táblákat színével, méretével együtt a svédektől vettük át. Egy biztos: a gyors, nagy forgalmat lebonyolító autópályák mellé nagyméretű táblák, nagybetűs feliratok kellenek. Ami a másik részt illeti: szerintem

Tolna megyében az eligazító táblák alapján mindent meg lehet találni . ..- Ezen már ne vesszünk össze. Tehát KRESZ-táblák: amiknek forintban meghatározható értéke van. Mennyi' az?

— Eay nagy, zöld útbaigazító tábla értéke húsz-harminc- ezer forint, eay egyszerű KRESZ- tábla 3-12 ezer. Évente ötmillió forint értékű táblát helyezünk ki, ebben benne vannak a megrongálódottak cseréi is. Azon túl, hogy ez óriási érték, még drágítja a valutákihatás, hisz ezek a fólia bevonatú táblák nyugati importból származnak.

I- Megvannak tehát a táblák is. Ezzel kész?

— Még nem. A mi feladatunk az út melletti területek rendben tartásé és az árterületen összegyűlt csapadékvíz elvezetésének biztosítása. És ez ném kevés. Mert ha ennek az ezerszáz kilométernek az út menti területét átlag harminc méterrel veszem, akkor ez azt jelenti, Hogy nincs ai meqyében olyan téesz, amelyiknek nagyobb földterületen kellene gazdálkodnia. Nekünk ezt kellene rendben tartani. Hát nem mondhatom, ‘hogy sikerül is. Ide tartozik ugyanis a fák ápolása, az ültetéstől a kitermelé- íia, a aaz 'irtásától a növények telepítéséig.

I- Az utat szegélyező növényzetnél mi a korszerű?- Ne legyen folyamatos, ne légyen egyhangú, hanem jellegzetes pontokat megfogva, csoportosítva, szaknyelven: táj- fásítva helyezkedjenek el a növények. Ez kevésbé balesetveszélyes.

— Az úton lévő idénkőnt meg is áll. Nem mindegy, hogy milyen *környezetben sétál, iszik egy teát, harap egy falatot, vagy uram bocsa' az anyagcsere-folyamat másik oldalára is gondolni kell.

— Igen. Pihenőhelyek, parkolóihelyek. " Ezeket elsősorban a főutak mellett alakítjuk ki Jellemzőjük, hogy jó helyen, szépein megépülnék, de a karbantartásuk már elmarad a kívánalomtól. Az utótok nem becsülik úgy, ahogy kellene, nekünk pedig nincs annyi emberünk, dhánnyal ezekre felügyelhetnénk. A szeméttárolókban ösz- sZegyűlt szemetet hetente kétszer, háromszor is meg tudjuk semmisíteni, de airTa nincs emberünk, hogy az eldobált papírt, konzervdobozt, üveget is összeszedjük. Évente legfeljebb kétszer, háromszor tudunk nagytakarítást rendezni Ami az illemhelyet illeti: a pihenőhelyek általában a külterületen vannak. A korszerűséghez villany, víz kellene, Hszttán tartásáról gondoskodni . . . Erre megint ■nincs erő. Megoldást jelent, ha a parkolóban büfét létesítenek és annak a jóérzé'sű kezelője — ■olykor még vevőcsalogató üzleti fogásnak sem megvetendően — a parkoló illemhelyét is rendben tartja.- Eddig minden gondolatunk mögött kimondatlanul is ott volt az enyhe idő. De most időszerűbb a . télről szólni.

— A tél áltlábain azzal kezdődik, hogy mi is kijelentjük: felkészültünk. Ettől aztán mindenki megijed. Viszont egy szó mint száz, az elmúlt években jól megoldottuk a feladatot. Ez ■azonban most már egy olyan mérce, 'amiből nem nagyon engedhetünk. Most is csak azt mondhatom: az embereink tudják mi a tennivalójuk, és azt m'eg is teszik. Az sem titok viszont, hogy pénzügyi problémáink nekünk is vannak, ezért valószínű, a színvonalban lesz némi visszaesés. Elsősorban arra gondolok, Hogy nem tudjuk mindazokat az utakat sózni, amit eddig. Egyes utakon olcsóbb megoldással kell a csúszást meggátolni. Különösen két úton lesz ez feltűnő, az egyik a

Dunaszentgyörgy—Fadd—Szek- szárd, a másik Hőgyész-Dom- bóvár közötti.- Mi történik, ha hirtelen elkezd havazni?- November 15-től éjjel-nappali szolgálat van március 15- ig. Szinte azonnal munkába tudnak lépni az ügyeletesek. A meteorológiától előrejelzést kapunk - külön a mi szempontjaink szerinti, Tolna' megyére vonatkoztatva. Így nem jöhet váratlanul a hóesés, összegyűjtjük az embereket és indul- Waltnak.

I- Igazgató elvtárs, mivel zárjuk a beszélgetést?- Ha lehet, akkor azzal, hogy elismerésemet juttatom kifejezésre az utak állapotának javításáért Pi mi nagyon nagy, olykor be is ázó „műhelyünkben" szorgalmasan dolgozó sárgaruhás embereinknek és kérem az autózókat, hogy ha menet közben találkoznak velük, vigyázzanak rájuk, becsüljék meg a munkájukat.

FEJES ISTVÁN

Múltunkból

„Hogy pedig ezen mi katona fogásunk így ment végbe, az felllebb is megnevezett embereink, hogy ha szükség úgy hozná magával, hitek letételével is (azaz esküvéssel is) megerősítik" — így fejeződik be az a jegyzőkönyv, amelyet 1793. május 10-én vettek fél Gerjenben.

Az eset több mint egy évvel korábban történt, 1792. áprilisába n, s hogy valóban a leírtak szerint történt a katonafogás, azt tanúsította Beretzki János öregbíró, Vajda István és Mező János esküdtek, továbbá Vaj. da János, Mező Gergely, Kardos József, Taba Mihály és Patskó Mihály, akik szem- és ■ fültanúk voltak.

Nem lett volna semmi baj, ha 1792. áprilisában nem kellett volna Gerjen községnek katonát állítania, vagy ha a kiszemelt legények szívesen mentek volna katonának. Még akkor sem okozott volna különösebben gondot a katonaállítás, ha a faddi kocsmáros nem ellenkezik a gerjeniekkel. De hát megtörtént az eset, a faddiak nem értettek szót Gerjennel. Gerjen pedig kutyaszorítóba került, mert amikor a falu apraja és nagyja megtudta, hogy katonafogás lesz, mindenki, aki számításba jöhetett, elmenekült a faluból. Jó részük hójára szállt és dél felé vette útját, mások a közeli- távoli erdőkbe vetették magukat, hogy kivonják magukat a községi hatóság cselekvési körzetéből. így aztán a toborzók csak olyanokat találtak a községben, akik alkalmatlanok voltak a nehéz szolgálatra.

Hanem a toborzók és a község nótáriusa hírül vette, hogy a község két daliás fiatalja Faddra szerződött, s ott rejtőzködik a kocsmában. Nem sokat haboztak, elvégre ők a tettek emberei voltak. Cselekedtek. Idézzük a jegyzőkönyv idevonatkozó részét:

„Tudtunkra esett pedig az, hogy két legényünk Faddon Tekintetes Jedlitska Uraság Korts- máján tartózkodnak. Elküldöt- tük annak okáért Vajda János nevezetes Esküttünket, hogy a Kortsmárost, aki a fogdosás előtt nálunk volt Kortsmáros, kérné reá, hogy legényeinket szép úton-módon hozná, vagy küldené haza. De nem hogy meghallgató volna Esküttünknek kérését, sőt az is arra ösztönözte, hogy vinné oda fiát, mert onnan sem a Nemes Vármegye, sem más hatalmasabb tisztviselők ki nem vihetik a legényt katonának. Hogy pedig a Kortsmáros ezt mondotta ezen itt megnevezett Esküttünk hitivel is megerősíti, ha az szükség úgy hozza magával."

Az esküdt tudomásul vette a kccsmáros indulatos válaszát, s békésen, dolgavégezetlen visz- szament Gerjenbe. Ott beszámolt az eseményekről. Erre — hogy nyomatékosabb legyen a fellépés — két esküdtet küldtek Faddra, Hónig József ispánhoz, hogy adja ki a két legényt katonának. Hanem az ispán sem ijedt meg az esküdtektől, úgy elteremtette őket Faddnak még a tájékáról is, hogy azok még tiltakozni is elfelejtettek.

Dühösek voltak Gerjenben. Ezért hát útrakelt egy újabb esküdt és vele a község nótáriusa is. Ök sem mentek a kocsmá- roshoz, hanem egyenesen az ispánhoz. Kérték, intézkedjék, és adják ki a fiúkat, hoqy elvihes- sék őket katonának. Ez a depu- táció már magasabb szintű volt, mint a korábbiak. Ennél többre csak akkor futotta volna a ger- jf niekől, ha maga az öreg bíró is elindult volna. De ő nyuqton maradt. Mondani sem kell — eredmény nélkül végeztek. A jegyzőkönyv erről a következőket tartalmazza. Idézzük:

„...amidőn Nótáriusunk szépen kérte volna, hogv engedné meq az Ispány Ür, hogy legényeinket ki hozhassák, azt felelte Nótáriusunknak: ereqgy hozzátok ti ebadta. De ha oda mégy és aavonlőnek, magadnak tulajdonítsd. "

Mit tehetett a nótárius, kért néhány soros írást az ispántól, hogv nem hajlandó kiadni a fiúkat. Az írást zsebre tették, és elindultak hazafelé.

Már azt hitték a gerieniek, kimerítettek minden lehetőséget, s nem tudnak eleget tenni a királyi parancsnak, nem tudnak katonát állítani. De hírül vették, Tolnán tartózkodik a járási főbíró. Elmentek tehát Tolnára Cseh László főbíróhoz és elmon. dctták neki bajukat-bánatukat. A főbíró rövid levelet küldött az ispánnak, felszólítva, tegyen eleget a gerjeniek kérésének. De az ispán rá sem hederített a főbírói iratra.

Mit tehettek hát a gerjeniek? Cselhez folyamodtak. Az otthon talált fiatalok közül kettőt mn- gukkal vittek Tolnára, s őket mutatták be az asszentírozó tisztnek, hátha élfogadja őket katonának. De a tiszt hamar felismerte a helyzetet, visszaküldte a két alkalmatlan fiatalt, s kötelezte a községet, hogy ite- galább egy épkézláb embert adjon neki. A nótárius és az esküdt szégyenkezve indult vissza Gerjenbe. A csel nem sikerült.

A faddiak makacskodása miatt a megye is közbelépett. A főbíró rendelkezésére bocsátotta a megyei Strázsamestert, két közlegénnyel. A megye olyan paranccsal küldte el embereit Faddra, hogy „...az már megnevezett Ispány Úr nem engedelmeskedne az Felséges Kegyelmes Ki rá! I y i Parancsolatnak és az Gergyeniek két legényeit ki nem akarná adni, Magát kötözzék meg, mint Felséges Királlyá ellen engedetlenkedőt és vigyék Tolnára.”

Ment a strázsamester á kocs- mároshoz, követeli a két legényt. A kocsmáros tagadta, hogy nála lenne a két fiú. De a kocsmáros lánya nem tudott pa- ramcsolni nyelvének, s kikotyogta, hogy a fiúk fenn vannak a padláson. Amint ezt meghallotta a strázsamester, követelni kezdte a padláskulcsokat. Ezt azonban nem adta oda a kocsmáros, mondván, azt az ispán őrzii, egyébként is az egyik fiú szántani van a határban, a másik pediig hazament. Ezt nem hlitte el a vármegye embere, fogta magá és elment az ispán, hcz, kérni a kulcsokat. De az ispán nem volt otthon. A strá- zsameser nem volt rest, utána ment. Ball’og Ferenc portáján a tornácom találta éppen ebéd közben. A nótárius, egy esküdt, a strázsamester és egy közle- qény joqgal hitte, hogy itt befejeződik az egész história, a qerjemieknek sikerült a katona- foqás, és megnyugszanak a kedélyek. Nem így 'történt. Idézzük a jegyzőkönyvet:

„...mondó a Strása Mester Ür Ispány Úrnak: kérem aláza- tossan az Urat, tessék egy vagy két szóra a szobába bé jönni és had mondjam meg az Úrnak, mi végre jöttünk. Minekutánna bé mentek volna a szobába, azt mondá Strása Mester Úr Ispány Úrnak: köszönti Feő Bíró Úram az Urat és azt parancsolta, hogy ezen Gergyeniek két legényeit adná, vagy adatná kézhez az Úr. Mellyre felel Ispány Uram: Isten Mária uttse nem adom én, sem meg nem hagyom fogni..."

Az ispán mérges volt és fegyvert fogott a strázsamesterre, aki azonban gyakorlott mozdulattal kicsavarta kezéből a puskát, megkötöztette a békétlen- kedőt (más források arról tudnak, hogy az ispánt a saját lakásán kötözték meg). A megkötözött isoánt fegyveres kísérettel vitték a kocsmároshoz, hogy nyittassa kl a padlást és az ott rejtőzködőket adja kíi.

Most már nem volt mit tenVii, a kocsmáros átadta a kulcsot, de a padláson már senkit sem talált a nótárius. Kiderült, hogy az egyik fiú valóban kint volt a határban szántani, aki mit sem tudott a körülötte zajló eseményekről. Behozták őt a határból', s aztán a strázsamester, a két közlegény, az esküdt bevitte őt Tolnára, és átadta az asszentí- rczó tisztnek, aki megelégedett véqül is az egyetlen elfogott fiatallal. A keresett másik fatálról nem szól a krónika.

így zárult a aerieni katonafo- gás 1792-ben. Ezt követően visz. szatérhettek lakóhelyükre az elmenekült fiatalok. A katonafogásnak vége volt, de az ügynek nem, mert az egykor megkötözött isoán panaszt emelt a vármegyénél!. De ez már nem tartozik a katonafoqáshoz. nem tarozik ehhez a történethez.

K. BALOG JÁNOS

Baksai Ervin közúti igazgatóval