Tolna Megyei Népújság, 1982. december (32. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-11 / 291. szám
1982. december 11. ^RrtPÜJSÀG 5 Differenciálódás, de miért? Tolna megye mezőgozdasága köztudottan - az egész ——■ magyar mezőgazdasági ágazat színvonalát tekintve — előkelő helyet vívott ki magának, és ezt nemcsak jó természeti adottságainak köszönhette. Ennek ellenére - az országosnál kisebb mértékben — megyénkben is érzékelhető a mezőgazdasági üzemek differenciálódása és a differenciáltságból fakadó gazdasági különbség. Ez a gazdasági különbség egyben a társadalmi, életszínvonalbeli eltérések egyik forrása. Az állami gazdaságok esetében a differenciálódási folyamat - az eltérő közgazdasági paraméterek, az állami irányítás közvetlenebb megnyilvánulási formái, az ÁGK speciális agrárpolitikai koncepciói miatt — más léptékben és letompultabb formában jelentkezik. Megyénk állami gazdaságai egy kivételével gazdálkodásukat tekintve az ország élvonalába tartoznak. A differenciáltság okainak kutatása során számtalan mutató alapján lehet rangsorolni a mezőgazdasági szövetkezeteket. Ilyenek: az egységnyi termőterületre jutó szövetkezeti bruttó jövedelem, a mérleg szerinti eredmény, a költséghatékonyság és a 100 forint összes ráfordítással előállított nyereség. A megye mezőgazdasági termelőszövetkezeteit 5 csoportba sorolták be. Az első kategóriába a legjobb, míg az ötödikbe a leggyengébb szövetkezetek tartoznak. A legjobbak a következők: Fadd, Kocsola, Mözs, Zomba, a leggyengébbek pedig: Gyönk, Gyulaj, Kölesd, Sárszentlőrinc, Varsád, Várdomb. Miután az elmúlt ötéves időszakban a magas és az alacsony jövedelmű mezőgazdasági szövetkezetek termelésében és eredményében a növekedés különbsége egyre jobban eltért egymástól, fontos a termelőerők egyes elemeinek, a szövetkezetek gazdaságpolitikájának, a realizált eredményből képzett alapok nagyságának, valamint a vezetés hatékonyságának vizsgálata. Az utóbbi időben kialakultak azok a nagyüzemi méretek, amelyek a technika jelenlegi színvonalán a mezőgazdasági termelés dinamikus fejlődését biztosítják. A területkoncentráció során természetesen felvetődött a kérdés, hogy mi az az optimális üzemméret, amely a gazdaságos termelés alapja. ■Szakemberek megállapították: a területnagyság és a gazdaság jövedelmi helyzete között semmi összefüggés nem fedezhető fel, hiszen a legjobb és a leggyengébb gazdaságok átlagos területnagysága az V. ötéves tervben szinte tökélete- ' sen megegyezik. A gyenge kategóriába tartozó termelőszövetkezetek területe viszont sokkal szabdaltabb, - részben a domborzati viszonyok, részben a meliorációs munkák elmaradása miatt — ezért nagy teljesítményű erő- és munkagépekkel nem lehet, vagy nem gazdaságos művelni. Az alacsonyabb vonóerejű gépekből viszont több kell, természetesen több munkagép is. Ezek beszerzése viszont többletterhet jelent a gyenge gazdaságoknak. A termelőeszközökkel való ellátottság igen erősen hat a termelés színvonalára és a gazdálkodás eredményességére. A hetvenes évek elejétől eqyre nagyobb szerepet kaptak a termelési rendszerek, a szakosított állattartótelepek és velük együtt terjedt az iparszerű termelés is. A technológiaváltós növelte a beruházásigényt. Az állóeszközök bruttó értéke a megye szövetkezeti gazdaságaiban az elmúlt tervidőszak alatt 1 hektárra vetítve átlagosan 26,3 százalékkal növekedett. Gazdaságcsoportonként vizsgálva azonban kirívó eltérések találhatók mind az eszközellátottság nagyságában, mind a fejlődés ütemében. Az eszközérték növekedése mindenekelőtt a jövedelem függvényében alakult: a legmagasabb növekedést a legjobb szövetkezetek érték el, holott már 1976-ban mintegv 55,8 százalékkal magasabb volt az 1 hektárra jutó bruttó állóeszközértékük, mint az ötödik kategóriájú szövetkezetekben. Sajátos ellentmondás, hw, az eszközök hiánya------------------------------------------------ gátolja a termelést, ugyanakkor az alacsony termelési, jövedelmezőségi színvonal nem teszi lehetővé a termelőeszközök megfelelő fejlesztését. A beruházási támogatásokat elsősorban a saját fejlesztési forrásokkal bővebben rendelkező, jó eredményeket elért gazdaságok tudják igénybe venni. A legjobb eredményt elért szövetkezeteknél az egy hektárra jutó — nyereségből képzett — fejlesztési alap értéke közel hatszor nagyobb, mint a leggyengébb gazdaságokban. Pedig jól tudjuk: a jobb eszközellátottság magasabb termelési színvonallal és nagyobb eredménynyel iár együtt, ugyanakkor a viszonylaqos lemaradás a további differenciálódás oka. A legalapvetőbb különbségek többek között: a földterület művelési ágak szerinti összetétele, a szántóföldi növénytermesztésben termesztett növények száma, hozama, önköltsége, az állattenyésztésben a területhez is alkalmazkodó állatfajok. A gyenge gazdaságokban a növénytermesztés viszonylag kedvezőtlen hozamai ellenére sincs megfelelően kihasználva a terület állateltartó képessége, hiszen ez a gazdaságcsoport a megyei átlagot lényegesen meghaladó gyepterülettel rendelkezik. Ennek gazdasáqos, jövedelmező hasznosításával jelentősen növelhető például a szarvasmarha és juh létszáma. Minél jobb a téesz, annál több dolgozót foglalkoztat. A munkaerő-vándorlásra döntően a munkakörülmények, az eszközellátottság minősége hat. A szakmunkások, illetve a kvalifikált munkaerő növekedésének üteme a legjobb gazdaságokban a legnagyobb. A termelőerők ilyen mértékű polarizálódása természetesen visszahat a gazdaságok termelésére is. A vezetés színvonala, a munkások hozzáértése, erkölcsi, politikai szilárdsága az adott termelőszövetkezet eredményességét döntően befolyásolja. A gyenge termelőszövetkezetekben 52 olyan vezető van, aki nem megfelelő felkészültségével a vezetés színvonalát rontia. A szövetkezetek eqy részében, hosszabb időn keresztül voltak a vezetésen belül feszültségek, rendezetlen problémák, amelyek az üzemek többségében elnökcserékkel oldódtak meg. Néhány gazdaságban nem kielégítő felkészültségű a termelés első számú irányítója, nem megfelelő a közgazdasági elemző munka. A jó szövetkezetben a dolgozó tagok 91,1 százaléka fizikai munkás, a gyengékben pedig 84,9 százalék ez a szám. A jól qazdálkodó szövetkezetekben magasabb a szakmunkások aránya, ugyanakkor kevesebb a betanított munkás. Nagyon szembetűnő és jelentős eltérést mutat a jó szövetkezetek javára az ipari szakmunkások aránya. A hoSr 2.£ ■ ideic megrekedt, gazdaságtalanul, esetleg ---------------------------------tartósan veszteségesen termelő mezőgazdasági üzemek problémáit megyénkben elsősorban nem az ökolóqiai adottságok, hanem az üzemek jelenlegi, illetve a megelőző időszakok irányító szakembereinek hiányos felkészültsége és a változó, szigorodó közgazdasági környezet hatásait figyelmen kívül hagyó, koncepció nélküli vezetési módszerek - okozták. A jövőben a kvalifikált szakembereket - akár jelentősebb anyagi erőfeszítések árán is - gazdaságtalanul működő termelőszövetkezetek felé kell orientálni. Ez a szakember- gárda remélhetőleg már könnyebben fogja felmérni és megvalósítani a termelési szerkezetnek a természeti és közgazdasági környezethez történő ésszerű változását, kialakítását. D. VARGA M. A számítógép már a lorgácsoló szakmában is téri hódított. Az utóbbi időben egyre többet hallunk az NC-, a CNC-vezér- lésü esztergagépekről. Manapság csak olyan vállalatok tudnak ilyen gépekkel dolgozni, melyek elég erősek arra, hogy egyszerre költsenek közel százmillió forintot gépekre. Az NC, a CNC a ma gépe, de igazán csak a jövőben tudjuk kihasználni tökéletesen. Ilyen szakmákat kell közben meghonosítani, mint NC-gépkezelő, programozó, vagy lel kell készülni arra is, hogy a gépek karbantartói elektromérnökök, magasan kva- lilikált szakemberek. A MEZŐGÉP szekszárdi gyárában egy éve fejezték be a beruházást. Az első év után joggal mondhatjuk, hogy a tervek szerint gazdaságosan hasznosítják a gépeket. Fotó: Gottvald Károly Az egyik CNC-gépen ellenőrzik a vezérlést Az esztergakés az előre betáplált program szerint dolgozik Dialóg NC-vezérlé$ Megbeszélés Hajmann Zoltán a kész munkadarabokkal Meksz Zoltán méréshez készíti elő a szerszámokat Gepek a föullnek Programozók
