Tolna Megyei Népújság, 1982. december (32. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-11 / 291. szám

2ÍVÉPÜJSÁG 1982. december 11. fi SZOT ti lese (Folytatás az 1. oldalról) A megbeszélésen kialakult egyetértés a tervcélokkal való kölcsönös azonosulást fejezte ki. A jövő évben a legfontosabb feladat, hogy a gazdálkodás hatékonyságának növelésével biztosítsuk a népgazdaság tar­tós egyensúlyát, a fizetési mér­leg egyensúlyát, megőrizzük az elért életszínvonalat és javítsuk az élet- és munkakörülménye­ket. A beruházás és a fogyasz­tás körében elkerülhetetlen mérséklések mellett össztársa­dalmi érdek a takarékosabb gazdálkodás az anyaggal, az energiával, az importtermékek­kel. A terv az életszínvonal­politikai célokat a gazdasági hatékonyság javításához, a jö­vedelmezőség bővítéséhez kö­ti, s ezért különös hangsúlyt kap az export és import, a be­ruházási felhasználás és a la­kossági fogyasztás, illetve jö­vedelem és vásárlóerő össz­hangja. A szakszervezetek köz­reműködése, javaslatai jelentős szerepet játszottak abban, hogy jövő év július 1-től emel­kedik a kétgyermekesek családi pótléka, s ugyancsak családi pótlékot kapnak az egyaver- mekesek is a gyermek 6 éves koráiq. Az arra rászoruló egye­dülálló, idős, alacsony jöve­delműek segítése érdekében növekedik a tanácsok szociá­lis segélykerete, jövő év szep­temberétől pedig emelkedik a legalacsonyabb nyugdíjjal ren­delkezők ellátmánya. A tervhez kapcsolódó szakszervezeti állás­foglalásokat politikai, társadal­mi felelősségük alapján, a tag­ság iránti kötelezettségeiket figyelembe véve alakították ki, s a tervet fő összefüggéseiben és részleteiben is magukénak vallják. Gál László hangsúlyozta: a szakszervezeti testületek meg­győző, felvilágosító munkával ismertessék a terv fő célkitűzé­seit s a megvalósítás érdekében segítsék az egységes cselekvést. A szakszervezet egyetértési és döntési jogai nem változnak, ám a véleményezés joga kiter- ied a középvezetők munkájá­nak értékelésére is. A szakszer­vezeti bizottságok lehetőséget kaptak, hogy a jövő évben ala­kuló új típusú igazgatótaná­csokba munkásokat delegálja­nak, a szakszervezetek közpon­ti vezetőséaei pedig küldötte­ket irányítsanak az új típusú felügyelő bizottságokba. A szakszervezeti testületek nyújtsanak segítséget az eddi­ginél megalapozottabb, a sza­bályozórendszer követelményei­hez következetesebben alkal­mazkodó vállalati bérgazdálko­dási gyakorlat kialakításához. A vállalati kollektív, szerző­dések előkészítése és véglege­sítése során tehát szükség van a belső érdekeltségi rendszer korszerűsítésére, az ésszerűbb és megalapozottabb követel­ményrendszerek kidolgozására is. A vállalati szociálpolitikai tervek kidolgozásában hasonló­képpen fontos feladat, hogy a mérsékelt fejlesztési lehetősé­gek ellenére is megőrizzék, tar­tósítsák szociálpolitikai ered­ményeiket. A SZOT főtitkárhelyettese részletesen szólt a szocialista munkamozgalmak támogatásá­nak, kibontakoztatásának szak- szervezeti tennivalóiról is. A jövő évben ünnepli megin­dulásának 25. évfordulóját a szocialista brigádmozgalom, amelynek eredményekben gaz­dag résztvevőit segítsék abban, hogy kezdeményezéseik, kötele­zettség-vállalásaik még jobban szolgálják a munkaverseny megújhodott célkitűzéseinek el­érését. Ezután megkezdődött a vita a beszámoló felett. A felszólalók nagy felelős­séggel elemezték azokat , a szakszervezeti feladatokat, ame­lyeknek teljesítésével hatéko­nyabb támogatást nyújthatnak a jövő évi népgazdasági terv teljesítéséhez. Az ülésen Faluvégi Lajos fel­szólalása bevezetőjében köszö­netét fejezte ki a szakszerve­zeteknek azért a sokoldalú együttműködésért és segítsé­gért, amelyet az 1983. évi terv kidolgozásához nyújtottak a munkák kezdetétől a befejezé­sig. Kiemelte: politikai életünk fontos és nélkülözhetetlen al­kotóeleme a Minisztertanács és a SZOT vezetőinek rendszeres és közvetlen munkakapcsolata. Faluvégi Lajos kifejezésre jut­tatta, hogy a tervet támogató közmegegyezés igazán akkor válik társadalmi értékűvé, ha az nemcsak a főbb célokra és rész­letekre, hanem a végrehajtás minden mozzanatára érvényes. A Minisztertanács elnökhe­lyettese a továbbiakban kifej­tette, hogy a jövő évi terv az idén és a múlt évb.en elért ered­ményekre támaszkodva jelöli meg a további előrelépés útját. Mai és jövőbeli mozgásterünk feltétele, hogy tartozásainkat csökkentsük. A jelenleg ben­nünket terhelő fizetési kötele­zettségek teljesítése háromszor annyi kamatterhet igényel, mint öt évvel ezelőtt. Ezért fontos ér­dekünk fűződik ahhoz, hogy adósságállományunk csökkenté­sét ne az eredetileg tervezett időpontban — az ötéves terv­időszak végén —, hanem már két évvel hamarabb megkezd­jük, s ezáltal kamatmegtakarí­tásokat érjünk el. A fizetőké­pesség megőrzése és ennek alátámasztása aktív külkeres­kedelmi mérleggel, nem vala­miféle presztízskérdés, hanem annak a kérdése, hogy a kö­vetkező néhány évben lesznek-e források export bővítésére, a technológia megújítására, az anyag- és energiatakarékossá­gi feladatok megvalósítására, valamint a mezőgazdaság fej­lesztésére. A terv végrehajtásának na­gyon fontos eszközei a gazda­sági szabályozók. Ezekről szól­va Faluvégi Lajos hangsúlyoz­ta: a gazdasági szabályozás szigorúbb lesz, de az eredmé­nyesben dolgozó vállalatoknak az eddiginél jobban kedvez. Az új keresetszabályozási rendszer nem rövid távú nyereségtől, ha­nem főként a jövedelmezőségi szinttől teszi függővé a bérfej­lesztést, ösztönöz a termelé­kenység növelésére, valamint közvetlen béremelési lehetősé­get kapcsol az export fokozá­sához és maaas szintért tartá­sához. A szabályozók gyakori válto­zásáról szólva rámutatott arra, hogy szeretnénk elkerülni az év­közi intézkedéseket, de ez sok­ban füga a gazdálkodás ered­ményeitől. A távolabbi előretekintés ér­dekében a kormány és a gaz­daságirányító szervek folytatják a VI. ötéves terv hátralévő idő­szakára várható külső és belső feltételek elemzését, s a köve­tendő gazdaságpolitikai és a gazdaságirányítás tökéletesíté­sén dolgoznak. Jól felkészülnek a KGST-országokkal való gaz­dasági eqyüttműködés tovább­fejlesztésére, keresik a kapcso­latok bővítésének új lehetősé­geit, főként a korszerű műszaki kultúrák elterjesztésében, az energiagazdálkodásban és az élelmiszertermelésben. A követ­kező esztendőkben már szeret­nénk kihasználni azokat a kivi­teli és hitelfelvételi lehetősé­geket is, amelyeket a nemzet­közi pénzügyi szervezetekhez való csatlakozásunk nyújt szá­munkra. Faluvégi Lajos szólt arról is, hogy jövőre eljutunk a követke­ző évtizedekre szóló hosszú tá­vú tervezés összefoglaló sza­kaszába. Stratégiai elgondolá­sokat alakítunk ki a termelési szerkezetmegújítás átfogó irá­nyaira, az ipar, a mezőgazda­ság és az infrastruktúra távlati fejlesztésére. A kormány elnökhelyettese hangoztatta: az 1983. évi nép- gazdasági terv és az erre épülő távolabbi elgondolások jó ala­pot adnak olyan új népgazda­sági arányok és gazdálkodási feltételek megteremtéséhez, amelyek utat nyitnak a kibonta­kozáshoz, a gazdasági teljesí­tőképesség erősödésén alapuló lendületesebb fejlődéshez. Az ülés résztvevői a beszámo­ló és a vita alapján állást fog­laltak: egyetértenek a jövő évi tervvel és a végrehajtás haté­kony támogatására meghatáro­zott szakszervezeti feladatok­kal. A tanácskozás Gál László zárszavával fejeződött be. PANORÁMA BUDAPEST Az MSZMP Központi Bizott­ságának meghívására decem­ber 2. és 10. között látogatást tett hazánkban az Arab Újjá­születés Szocialista Pártjának küldöttsége Ata Rabahnak, a Szíriái Arab Köztársaság Szvej- da tartományi pártbizottsága tagjának vezetésével. A Minisztertanács Németh Je­nőt, a Minisztertanács Tájékoz­tatási Hivatalának elnökhelyet­tesévé kinevezte. MANAGUA Hetvenöt gyermek vesztette életét csütörtökön este Nicara­guában, amikor - egyelőre tisztázatlan körülmények között - lezuhant az őket szállító he­likopter. Fél órával a szeren­csétlenség után egy másik he­likopterre, amely mentőakcióra indult, a somozista bandák tü­zet nyitottak. HELSINKI ,,A Szovjetunió és Finnország kapcsolatai az 1948-ban meg­kötött barátsági, együttműködé­si és kölcsönös segítségnyújtási szerződésen alapulnak, szilár­dak és nem függnek a nem­zetközi légkör változásaitól — hangsúlyozta Kalevi Sorsa finn miniszterelnök pénteken, a Hel­sinkiben tartózkodó Nyikolaj Tyihonov tiszteletére adott dísz­ebéden. NEW YORK Magyarország két hitelmeg­állapodást kötött, összesen 600 millió dollárnak megfelelő ösz- szegben a Nemzetközi Valuta Alappal (IMF), amelynek ez év május 6. óta tagja. Az egyik annak az export-árveszteségnek a részbeni áthidalását teszi le- tővé, amely 1981 közepétől 1982 júniusáig — a világgazdasági recesszió miatt — bekövetkezett. A hitel összege 80 millió dollár. A másik megállapodás 520 mil­lió dollár hitelkeretet biztosít, amellyel a Nemzetközi Valuta Alap a külső egyensúly további javítására irányuló 1983. évi gazdaságpolitikai célok eléré­séhez nyújt pénzügyi támoga­tást. VARSÓ A LEMP, az Egyesült Paraszt­párt és a Demokrata Párt együttműködési bizottsága csü­törtökön jóváhagyta azokat a javaslatokat, amelyek a szük­ségállapottal kapcsolatban hét­főn a szejm elé kerülnek. Martalócok Maseru ban Péntek esti kommentárunk. Ha van békés ország a Világon, Lesotho bizonyára az. Mi tagadás, még a legtájékozottabbak is keveset tudnak erről az apró királyságról, amelyet minden oldalról a Dél­afrikai Köztársaság határol. A fekete kontinens egyik leg­elmaradottabb országa az utóbbi években főleg akkor hal­latott magáról, amikor szomszédja területéről rátörtek. S ez mind gyakrabban előfordult. Legutóbb csütörtökön tűntek föl fővárosában, Maseruban a pretoriai hadsereg különítményei, amelyek a fajüldözők által támogatott „Lesothói Felszabadítási Hadsereg" marta- lócaival egyetemben valóságos vérfürdőt rendeztek. Negy­vennél több ember — köztük több nő és gyermek —, vált a brutális agresszió áldozatává. Pretoria nem is próbálta tit­kolni a támadást. Ellenkezőleg, maga a vezérkari főnök, Constand Viljoen tábornok jelentette be a hírt, mondván az akcióval az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) elneve­zésű, apartheid-ellenes dél-afrikai szervezet tagjaira kí­vántak lesújtani. Sajnos, az agresszív lépéseket eddig még soha nem kö­vette komolyabb akció. Hasztalan a Biztonsági Tanács egy­öntetű állásfoglalása, az ENSZ több korábbi határozata: a pretoriai rezsim nyíltan dacol minden döntéssel. Dél-Af- rika lelkiismeretét pedig tömérdek júlyos, hasonló cselek­mény terheli. Éppen a napokban tiltakoznak világszerte né­hány színes bőrű hazafi halálos ítélete ellen, bűnük nem egyéb, mint az, hogy a fajüldözéssel szembeszegültek. Pén­teken a mozambiki Beira kikötőjében lángra lobbantak a British Petroleum olajtartályai. A tűz átterjedt más cégek olajipari létesítményeire ps súlyosan megrongálta a Zim- babwéba vezető olajvezetéket. Ennek a szabotázscselek­ménynek a szálai is Pretoriába vezetnek. A gyújtogatást ugyanis egy ellenforradalmi szervezet követte el. A csoport tevékenységét'jól ismerik Mozambikban, s azt is tudják ró­la, hogy a dél-afrikaiak pénzelik. Sok afrikai állam joggal kérdezi: vajon mi bátorítja Pre­toriát terrorakcióira? Miért nem sikerül'elszigetelni a faj­üldöző rezsimet? A magyarázat egyszerű: az Egyesült Álla­mok és bizonyos nyugat-európai országok - bár tessék-lás- sék alapon nem ellenzik a világszervezetben a Pretoriát megbélyegző határozatokat —, gazdasági érdekeikből ki­indulva továbbra is folytatják vele az együttműködést. Ami most Maseruban történt, nem elszigetelt eset. A dél­afrikai önkényt minduntalan újabb és újabb rémtett jelzi. S így lesz mindaddig, amíg szigorú szankciókkal nem kény­szerítik a fajüldöző rendszert békés együttélésre szomszé­daival. GYAPAY DÉNES Golyónyomok az egyik maserui épület falán (Telefotó - AP-MTI-KS) Lengyelország A megújulás útján A varsói utcák képéhez to­vábbra is hozzátartoznak az üzletek előtt várakozó sorok. Ez a legszembeötlőbb, amit az em­ber észrevesz és bárkivel is be­széljen, az áruellátás a legfőbb téma mindenfelé. Ami az eltelt egy esztendőben Lengyelor­szágban megváltozott - s er­ről is lépten nyomon meggyő­ződhetünk —, elmúlóban van a teljes kiábrándultság hangula­ta, mind több szó esik a jövő­ről. Elhamarkodott lenne általá­nos optimizmusról beszélni, de mégis rendezettebb, fegyelme­zettebb, szervezettebb lett a lengyel emberek hétköznapi éle­te. Ez tükröződik a karácsony előtti hangulaton is. A magyar olvasó számára talán meghök­kentő lenne: Lengyelországban jelentős gazdasági eredmény­nek számít, hogy jelenleg min­denki fennakadás nélkül meg­kapja a jegyre járó élelmiszer­adagot, dohányárut zagy sze­szes italt. Pedig a megállítha­tatlannak tűnő gazdasági visz- szaesés, az anarchia hónapjai után ez gazdasági és politikai eredmény. Egy esztendővel ezelőtt drá­mai napokat élt át Lengyelor­szág. A szocializmus társadal­mi alapjának megsemmisítésére szövetkező, szélsőséges erők tel­jesen a saját ellenőrzésük alá vonták a „Szolidaritást", amely már csak a nevében volt a dol­gozók érdekeinek képviseletére alakult szakszervezet. Ez a szervezet - demagóg jelszavak mögé bújva, az or­szág korábbi vezetőinek hibá­jából kialakult politikai és gaz­dasági nehézségeket tetézve, sztrájkok és politikai tüntetések szervezésével - lényegében el­lenforradalmi hatalomátvételt készített elő. Kifinomult módsze­rekkel, a tömegbefolyásolás — Nyugatról is támogatott - pro­pagandaeszközeivel változtat­ták át a „Szolidaritás” szélső­séges vezetői ezt a szervëzetet a maguk szándékai szerint. Tavaly december 13-án a szükségállapot bevezetése, a szocialista Lengyelország meg­mentése érdekében tett haza­fias lépés volt, a polgárháború elkerülésére, a testvérgyilkos­ság, a vérontás, az ország to­vábbi politikai-gazdasági rom­lásának megelőzésére. A szükségállapot egy eszten­deje alatt sikerült elérni, a gaz­dasági hanyatlás megfékezését. Az ellenforradalmár elemek el­szigetelése mellett ez a legfon­tosabb lépés a kibontakozás felé tett úton. Egyes iparágak­ban fokozatosan nő a termelés. Ez mindenekelőtt a bányászat­ra vonatkozik. A feketeszén ki­termelése az idén eléri a 190 millió tonnát, ami 26 millió ton­nával múlja felül a tavalyi tel­jesítményt, a lengyel szénexport 29 millió tonna (tavaly 15 mil­lió volt) — mindez vitathatatlan gazdasági sikerként értékelhe­tő. A válságból való kilábalás tenden’ciája olyan mértékben erősödött, hogy a lengyel tör­vényhozás jövő évi népgazdasá­gi terve - esztendők óta először — a nemzeti jövedelem 2—2,5 százalékos emelkedésével szá­mol. Ez, ha mégoly csekély nö­vekedést jelent is, immár egy­értelmű javulást ígér. Mindazonáltal a szükségálla­pot nem helyettesítheti a gaz­dasági élet megszokott vérke­ringésének biztosítását. Éppen ezért hangsúlyozta Jaruzelski tábornok, a Nemzeti Megmen­tés Katonai Tanácsának elnöke, hogy minél előbb biztosítani kell a normális körülményeket, a gazdasági reform megvalósí­tásához. Ez annyit jelent, hogy a politikai feltételek után, a szükségállapot fokozatos meg­szüntetésével meg kell terem­teni a népgazdaság fejleszté­séhez szükséges légkört. A szükségállapot egy eszten­deje alatt számos lépést tettek Lengyelországban ezért: meg­kezdődött a piaci egyensúly ki­alakítása; mélyreható árrefor­mot hajtottak végre, elsősorban az élelmiszereknél, a tüzelő­anyagoknál és a villamos ener­giánál. Szembeötlő, hogy az ár­reformot a legnehezebb gazda­sági körülmények közepette haj­tották végre - jóllehet arra már évekkel korábban szükség lett volna. A jelenlegi vezetés vállalta a felelősséget az ország társadalma előtt ezért a lépé­sért. Ebben és más intézkedé­seiben is a helyzet reális meg­ítélése tükröződik. A bérek és jövedelmek átfogó rendezése szintén ennek jele, hiszen csak­is a piaci kínálat és a lakos­sági pénzjövedelmek összehan­golása teremthet valódi piaci egyensúlyt Lengyelországban. Az imperialista államok - az Egyesült Államok ösztökélésére meghirdetett — embargó-politi­kája súlyos csapást mért az ország gazdaságára. A nehéz­ségek leküzdésében kiemelke­dő szerepet vállalt a Szovjet­unió és a szocialista közösség többi országa — köztük hazánk is. Grabowski professzor egyik gazdasági elemzésében így írt erről: „A politikai ellenség a gazdasági életben is harcolt a szocialista államrend ellen. Ezt tavaly megérezte a szocialista államokba irányuló lengyel ex­port is. Emiatt az ő gazdaságu­kat is nagy veszteségek érték. A testvéri szocialista országok barátságának kifejeződését lát­tuk abban, hogy ennek ellené­re sem állították le a Lengyel- országba irányuló szállításaikat, hanem' önzetlen segítségként sokszor még növelték is azo­kat. A mély társadalmi válságot átélt lengyel nép számára ma a legfontosabb a nemzeti meg­egyezés kialakítása. Olyan kö­zös programra van szükség or­szágosan, amelyben mmden jó­érzésű állampolgár cselekvési útmutatót találhat. A megúju­lás záloga a Lengyel Egyesült Munkáspárt tekintélyének hely­reállítása, a párt sorainak ren­dezése. Fontos politikai tényező a kialakulóban lévő hazafias népfrontmozgolom mozgósító erejének kiaknázása és az új­jászervezett szakszervezetek megerősödése. A SZEJM, a lengyel törvény- hozás hétfőn, egy esztendővel a szükségállapot bevezetése után e rendkívüli helyzetet meg­szüntető intézkedések első sza­kaszának megvitatására készül. E hír bejelentésével egyidejű­leg Varsóban hangsúlyozták, hogy a társadalmi megújulás bonyolult folyamatához igazo­dó, fokozatos intézkedésekről van szó. Ez mindenekelőtt meg­fontoltságot és türelmet köve­tel úgy a lengyel vezetőktől, mint a kibontakozás első ered­ményeit megnyugvással fogadó lengyel állampolgároktól. MERUK JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents