Tolna Megyei Népújság, 1982. december (32. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-09 / 289. szám

2 NÉPÚJSÁG 1982. december 9. PANORÁMA Butrosz Ghali Bejrítban Libanoni--izraeli tűzharc Hoszni Mubarak egyiptomi államfő üzenetével szerdán vá­ratlanul Bejrutba érkezett But­rosz Ghali külügyi államminisz- ter és Oszama el-Baz elnöki ta­nácsadó. Az egyiptomi küldött­séget fogadta Amin Gemajel. libanoni elnök, Safik el-Vazzan kormányfő és Kamal Asszad, a parlament elnöke is. A különrepülőgéppel érke­zett egyiptomi küldöttség a kü­lönböző libanoni politikai-val­Shultz találkozott az SPD vezetőivel George Shultz amerikai kül­ügyminiszter szerdán reggel, NSZK-beli tartózkodásának má­sodik napján, a Német Szociál­demokrata Párt vezetésével ta­lálkozott. Shultz együtt reggelizett Willy Brandttal, az SPD elnökével, Helmut Schmidt és Johannes Rau elnökhelyettesekkel, vala­mint Hans-Jochen Vogellel, az SPD kancellárjelöltjével. Az amerikai diplomácia vezetője és a szociáldemokrata politiku­sok a kelet-nyugati viszony jö­vőjét vitatták meg. A találkozó után Shultz to­vábbrepült európai kőrútjának következő állomására, Brüsszel­be. A szerdai nyugatnémet la­pok többsége azt emelte ki Shultz keddi tárgyalásaival és sajtóértekezletével kapcsolat­ban, hogy az Egyesült Államok az „erő pozíciójából" akar tár­gyalni a Szovjetunióval. A bonni General-Anzeiger értesülése szerint az amerikai külügyminiszter „érezhető tar­tózkodással” fogadta a nyu­gatnémet vezetőknek azt a tö­rekvését, hogy a „kinyújtott kéz politikáját” kell folytatni a szo­cialista országokkal szemben. A lap ugyanakkor úgy értel­mezte az amerikai—nyugatné­met megbeszéléseket, hogy azokon Washington tett enged­ményt, amikor vállalta a „ke­leti kereskedelem” közös stra­tégiájának kidolgozását, vagyis Washingtonnak egyelőre nem sikerült elfogadtatnia nyugat­német szövetségesével a szo­cialista országokkal folytatan­dó gazdasági kapcsolatok kor­látozását. lási csoportosulások képviselői­vel is találkozni kíván. A néhai Szádat plnök 1977- es jeruzsálemi látogatása óta első ízben fogadták az egyip­tomi kormány hivatalos képvi­selőit a libanoni fővárosban. A bejrúti rádió értesülése szerint Mubarak támogatásáról bizto­sította a libanoni vezetést „a nemzeti szuverenitás helyreál­lítására irányuló törekvésében”. Bukarestben megtartotta első ülését az újjászervezett Legfel­sőbb Gazdasági és Társadalmi Fejlesztési Tanács, amely egy­fajta gazdasági parlamentként működik majd. A tanácskozá­son — amelyről szerdán számol­tak be a bukaresti lapok — egyhangúlag jóváhagyták a jö­vő évi népgazdasági terv és a jövő évi költségvetés terveze­tét, valamint az önirányítással és önellátással összefüggő in­tézkedési tervet, amely az utol­só negyedévi és az 1983. első negyedévi közellátás megszer­vezésére vonatkozik. Mindhá­rom tervezetet a nagy nemzet- gyűlés elé terjesztették. A tanácskozáson felszólalt Nicolae Ceausescu, az RKP fő­titkára, román államfő, a Leg­felsőbb Gazdasági és Társadal­mi Fejlesztési Tanács elnöke is. Beszédében éles hangon bírál­ta az energiagazdálkodás, a bányászat és a területi önellá­tás terén tapasztalható hiá­Teng Hsziao-ping, a KKP KB PB állandó bizottságának tag­ja, a központi tanácsadói bi­zottság elnöke szerdán Peking- ben találkozott a hivatalos lá­togatáson Kínában tartózkodó Husszein jordániai uralkodó­val. Teng Hsziao-ping kifejezte Mubarak egyiptomi elnök a Maariv című izraeli lapnak adott interjújában szerdán meg­erősítette, hogy kormánya mindaddig nem hajlandó fel­újítani a ciszjordániai—gazai palesztin autonómiáról folyta­tott tárgyalásokat Izraellel, amíg Tel Aviv ki nem vonja megszálló csapatait Libanon­ból. nyosságokat, és felszólította az illetékes szerveket a feladatok maradtéktalan teljesítésére. Ni­colae Ceausescu egyebek közt leszögezte, hogy az energiael­látási korlátozásokra azért van szükség, mert nem fejeződött be időben a hőközpontok és erőművek javítása és átalakí­tása. Mint rámutatott, az ener­giaellátásban az is gondot okoz, hogy a bányászat nem az előírt minőségben szállít szenet az erőművekbe. A továb­biakban nyomatékosan hangsú­lyozta, hogy nincs mód élelmi­szer-importra, belföldön kell megtermelni a lakosság ellátá­sához szükséges mezőgazdasá­gi terményeket. A Legfelsőbb Gazdasági és Társadalmi Fejlesztési Tanács határozatait a nagy nemzet- gyűlés ma megnyíló ülésén hagyja majd jóvá, és a terve­zetek ekkor emelkednek tör­vényerőre. reményét, hogy „az arab or­szágok egységben fognak cse­lekedni a hegemonizmus kihí­vásával szemben, és a közel- keleti probléma mihamarabbi megoldásán fognak dolgozni”. Teng újólag Kína támogatásá­ról biztosította az arab nép igazságos ügyét. KECSKEMÉT Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szer­dán Bács-Kiskun megyébe láto­gatott. Kecskeméten a megyei párt-végrehajtó bizottság tag­jaival találkozott. Ezután a me­gyeszékhely iparával, kereske­delmével, kulturális intézmé­nyeivel ismerkedett. Innen La- josmizsére vezetett Korom Mi­hály útja, ahol találkozott a nagyközség párt- és tanácsve­zetőivel és látogatása a helyi Almavirág szakszövetkezetben fejeződött be. PRÁGA Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, csehszlovák köztársa­sági elnök szerdán Prágában fogadta Viktor Kulikovot, a Szovjetunió marsallját, a Var­sói Szerződés szervezete egye­sített fegyveres erőinek főpa­rancsnokát, valamint Anatolij Gribkov hadseregtábornokot, a Varsói Szerződés szervezete egyesített fegyveres erői törzsé­nek főnökét. ULÁNBÁTOR Ulánbátorban szerdán meg­nyílt a Nagy Népi Hurál (a mongol parlament) ülésszaka. A tanácskozáson a képviselők megvitatják az idei tervfelada­tok teljesítésével kapcsolatos kérdéseket, s meghatározzák az 1983-as esztendő népgazdasági tervét. LONDON Kodály-emlékkióllítás nyílt szerdán Londonban, a Royal Festival Hall-ban a nagy ma­gyar zeneszerző születésének centenáriuma alkalmából. A rendezvénysorozat következő eseményeként este a Zeneaka­démián a győri leánykórus Ko- dály-kórusműveket adott elő. GEORGETOWN Szerdán a dél-amerikai Su- riname-ban a hadsereg teljes ellenőrzése alá vonta az ország életét. Az akciót Dajsi Douter- se, a hadsereg vezérkari fő­nöke irányította, aki eddig a nemzeti katonai tanács nevű testület élén állt, és az ország „erős embereként" volt ismert. Ceausescu beszéde gazdasági kérdésekről Teng Hsziao-ping és Husszein megbeszélése Az MX csatavesztés Szerda esti kommentárunk. Dense pack — szoros csomag, sűrű telepítés, valahogy így le­hetne fordítani az új amerikai interkontinentális fegyver, az MX- rakéta elhelyezésére vonatkozó, most vereséget szenvedett Reagan- terv amerikai elnevezését. Egyes amerikai kritikusok azonban „dunce” pack-nak nevezik, amit majdnem ugyanúgy ejtenek ki, csak éppen „tökéletlen, ostoba” telepítést jelent szó szerinti for­dításban. Szerdára virradóra az amerikai elnök és a Pentagon a jelenle­gi adminisztráció talán legsúlyosabb politikai vereségét szen­vedte el, amikor a képviselőház 245—17á arányú többséggel meg­vonta a kormányzattól a dense pack megvalósításához szüksé­ges 26,4 milliárd dolláros beruházás első, egymilliárd dolláros tételét. Mindazonáltal az MX egyelőre csak egy csatát vesztett el, hi­szen a Fehér Ház most a szenátusban akarja — a dense pack keresztülhajszolásával — kiküszöbölni a csorbát, majd a képvise­lőházat is döntésének felülvizsgálására kívánja bírni. S az esé­lyek vizsgálatánál figyelembe kell venni, hogy a képviselők je­lentős része nem azért szavazott a terv ellen, mert általában ellen­zi az amerikai túlfegyverkezést, hanem mert technikailag nem ért egyet a dense pack-kal. Ez ugyanis mindent egy lapra tenne fel — egy olyan lapra, amelyet soha, senki sem látott, és „lehív­ni" csak atomháború esetén lehetne. Amikor az elképzelhetetlent — a nukleáris konfliktust — elkép­zelik, a stratégák számára az egyik döntő pont az erők egyensú­lya. Az amerikai MX-rakéták telepítése — mint arra Usztyinov marsall, szovjet honvédelmi miniszter a TASZSZ-nak adott interjú­jában rámutatott — megsértené a szovjet—amerikai megállapodá­sokat, s így kétségessé tenné az azokban kialakított hadászati egyensúlyt, ezzel pedig hasonló új interkontinentális rakéták te­lepítésére kényszerítené a Szovjetuniót. Az amerikai erőfölény megteremtésére irányuló erőfeszítés nem érné el célját, viszont a fegyverkezési verseny folytatódna, a világ „veszélyesebb hellyé” válna. A dense pack ellen szavazó képviselők jó részét azonban nem ez aggasztotta, hanem az elképzelhetetlen elképzelésének másik szempontja, a sebezhetetlenség — pontosabban annak kétes mivolta. Valamely fegyver sebezhetetlensége azt jelenti, hogy minden­képpen túléli az ellenség támadását, jelenleg az amerikai tenger­alattjárókon elhelyezett atomcsapósmérő erők számára ez bizto­sított. A Pentagon az amerikai szárazföldön elhelyezendő (egyen­ként tíz, külön-külön célpontra irányítható atomtöltettel ellátott) MX-rakéták számára is sebezhetetlen elhelyezést kíván. Erre kü­lönböző tervek születtek, Carter elnök idejében például azt gon­dolták, hogy a rakétákat hamis és igazi kilövőállások között ko- csikáztatva teszik lehetetlenné az ellenfél számára az MX-erő megsemmisítését. Ez túlságosan sokba került volna, ezért szüle­tett a dense pack. Ennek értelmében Wyoming államban, Cheyenne légitámasz­pont közelében egymástól 600 méterre, megerősített betonsilók­ban helyeznék el a tízszeres halál száz hordozóját. Az ellenség azért nem tudná egycsapásra elpusztítani a sűrűn egymás mel­lett lévő rakétákat, mert saját közeledő rakétái egymást robban­tanák fel. Ezt a feltételezést azonban nem lehet másként kipró­bálni, mint a gyakorlatban — vagyis egy atomháborúban. Azok, akik a dunce pack-nak nevezik a tervet, ezt a hipotézist egy­szerűen nem hiszik el. Vagyis biztosan csak egy dologra lehetne használni a száz MX- et: támadásra. Telepítésük védelmi hipotézise bizonyíthatatlan, támadó realitásuk viszont felborítaná a stratégiai egyensúlyt, és így destabilizálná a nemzetközi kapcsolatrendszert. Ezért fogtak össze ellene egyrészt azok, akik egy józanabb amerikai stratégia hívei és azok is, akik elvben ugyan az MX hívei, de a dense pock­ot elhibázottnak vélik. A „tökéletlen telepítés” pillanatnyi kudarca elvben eltávolíthat­na egy akadályt a szovjet—amerikai párbeszéd útjából : nevezete­sen akkor, ha a stratégiai fegyverrendszerekről folytatott tárgya­lásokon Washington reálisabb magatartást tanúsítana. Nem új, még saját hívei által is vitatott fegyverrendszerek telepítésével próbálna adut szerezni az alkuhoz, hanem reális, a stratégiai egyensúlyt tiszteletben tartó új leszerelési diplomáciával. Erre pillanatnyilag — sajnos — nem sok az esély. BARACS DÉNES Gibraltár Megnyílik a vaskapu Felipe González, Spanyolor­szág szocialista párti új minisz­terelnöke bejelentette: decem­ber 15-én megnyitják a Gibral­tár és Spanyolország közötti ha­tárt és újrakezdik a tárgyaláso­kat Nagy-Britanniával az egy­kori spanyol terület visszacsato­lásáról. Tizenhárom év telt el azóta, hogy Franco parancsára bezá­rult a Pireneusi-félsziget déli részén fekvő brit koronagyar­matot, Gibraltárt Spanyolor­szággal összekötő vaskapu, amely azóta a Gibraltár miatti több száz éves spanyol—brit vi­ta jelképévé vált. 1704-ben foglalták el az an­golok Gibraltárt, amelyről el­lenőrizni lehet az Európát Afri­kától elválasztó tengerszorost és Spanyolország 1713-ban az utrechti békeszerződés értelmé­ben kénytelen volt átengedni ezt a pár négyzetkilométernyi területet az angoloknak. A XX. század elején Nagy-Britannia még a Gibraltárt Spanyolor­szágtól elválasztó semleges övezetet is megszállta. Ebben a térségben jelenleg modern ka­tonai repülőtér van, amely a gibraltári haditengerészeti tá­maszponttal együtt része a NA­TO bázisrendszerének. 1964-ben az ENSZ dekoloni- zációs bizottsága felszólította Nagy-Britanniát, hogy kezdjen tárgyalásokat Spanyolországgal Gibraltár jövőjéről. London ehelyett — 1967-ben - népsza­vazást rendezett a területen, s az egzisztenciálisan a brit tá­maszponttól függő gibraltári la­kosság — amely a brit uralom közel 300 éve alatt bevándorolt olaszokból, portugálokból, an­golokból, marokkói zsidókból, valamint mintegy 16 százalék­ban spanyolokból áll — inkább választotta a viszonylag liberá­lis brit rendszert, mint Franco fasiszta diktatúráját. Az ENSZ szerint a gyarmati problémát úgy lehet megoldani, ha helyreállítják Gibraltár ál­lami egységét Spanyolországgal — ezt az álláspontot támogatja Madrid is —, nem pedig úgy, ahogyan Nagy-Britannia sze­retné, önrendelkezéssel. Az 1980. áprilisában a két ország külügyminisztere által aláírt úgynevezett lisszaboni megálla­podás sem vitt közelebb a prob­léma megoldásához. A megál­lapodásnak ugyan az lett vol­na a célja, hogy Franco intéz­kedéseit eltörölve megfelelő ke­retet biztosítanak Gibraltár és Spanyolország kapcsolatainak rendezésére, ám Madrid, azzal együtt, hogy a határ megnyitá­sának szükségességét hangoz­tatta, megismételte igényét Gibraltárra, míg London az ot­tani lakosság „érdekeinek" el­sőbbségét hangsúlyozta. A London és Madrid közötti érdemi tárgyalásokról csak ak­kor kezdtek ismét beszélni, ami­kor jóváhagyták Spanyolország csatlakozási kérelmét a NATO- hoz. Ezúttal a NATO-ban is sür­gették a párbeszédet mégpedig egy olyan „kompromisszumos” megoldást javasolva, hogy a támaszpont továbbra is tartoz­zon Nagy-Britanniához és Spa­nyolország kapja meg a Gib- raltári-szoros „felügyelőjének” feladatkörét. A tárgyalások fel­újítását azonban megakadá­lyozta Nagy-Britannia gyarma­ti háborúja a Falkland- (Mal- vin)-szigetek visszaszerzéséért. A spanyol szocialisták válasz­tási programjukban, majd kor­mányra jutva azt ígérték, hogy megszakítják a tárgyalásokat a NATO integrált katonai szerve­zetébe való belépésről és nép­szavazást rendeznek a kérdés­ről. A brit sajtó nem rejti véka alá, hogy a nyugati szövetsé­gesek azt szeretnék, ha Gonzá­lez — ígéretei ellenére — támo­gatná Spanyolország belépését a NATO katonai szervezetébe. Ez esetben — hangoztatták Lon­donban — Thatcher brit mi­niszterelnök esetleg enyhítene kemény álláspontján Gibraltár jövőjét illetően, és fontolóra venné azt, hogy a két ország közösen kormányozza a Pire­neusi-félsziget e déli csücskét, sőt, a NATO új gibraltári pa­rancsnokságot létesítene, élén spanyol admirálissal. Mindezekből nyilvánvaló, hogy a vaskapu megnyitásától még igen hosszú út vezet a Gibraltár-ügy megnyugtató ren­dezéséig. Egy dolog azonban bizonyos: Madrid és London vi­táját illetően a Nyugat számára az Észak-atlanti Szövetség ka­tonai érdekei az elsődlegesek, és végső soron ez adja meg a keretet és az irányt a Gibraltár jövőjéről szóló bármiféle tár­gyalásoknak... LÁNG PÉTER Gibraltár térképe Több mint tíz éve zárva ez a határkapu

Next

/
Thumbnails
Contents