Tolna Megyei Népújság, 1982. december (32. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-09 / 289. szám
1982. december 9. KÉPÚJSÁG 3 A MÍV műszaki fejlesztései Nagy erővel folytatódtak a MÁV-nál a villamosítási és pályarekonstrukciós munkálatok, az állomásfelújítások, s az idén is nagy gondot fordítanak a közlekedés biztonságát szolgáló berendezések korszerűsítésére. Bár az eredeti tervektől eltérően valamelyest csökkentek a MÁV beruházásra, műszaki fejlesztésre fordítható pénzeszközei, a vállalat eredményesen zárja az idei esztendőt, teljesítette legfontosabb fejlesztési feladatait. 1982-ben folytatták a Buda- pest-Kelenföld pályaudvar korszerűsítését, mintegy 350 millió forintos költséggel új gyalogos aluljárót építettek, elvégezték a térvilágítással összefüggő műszaki és szerelési feladatokat. Több vonatfogadó vágányt átépítettek, s átadták a biztosító berendezések üzemi épületét. A tervek szerint a pályaudvar rekonstrukciója a jövő év végére készül el. Az egymás alá „bújtatott" vágányokkal — a hegyeshalmi és a balatoni vonal szintbeni kereszteződésének megszüntetésével — számottevően gyorsul a közlekedés. A záhonyi átrakókörzet fejlesztésének úiabb részeként mintegy 100—120 millió forintot költöttek az idén a szállítási szempontból fontos térség korszerűsítésére. Az elmúlt évben kezdték meg a Kelenföld-Du- naújváros vonal villamosítását; decemberben már megindulhat a villamosmozdony-vontatású közlekedés Kelenföld és a dunai finomító állomás között. Ez a szakasz, amely része a Bu- dapest-Pécs vonalnak — abból a 260 millió forintos állami hitelből épül, amelyet a vasút e fontos fővonal villamosítására vett fel. A jelentősebb munkák közé tartozik a Kelenföld—hegyeshalmi vonal korszerűsítése, s ennek keretében az almás- füzítői állomás átépítése, valamint Tatabánya térségében az új nyomvonal előkészítése. Mindezekre mintegy 340 millió forintot fordítottak 1982-ben. Számos állomáson korszerű biztosító berendezéseket szereltek fel, és csaknem száz kilométernyi vasútvonalon automata térközöket építettek. A korszerű közlekedés alaofeltétele a színvonalas járműpark: az idén 1,3 milliárd forintot költöttek a személy- és teherkocsipark felújítására. Húsz villamos- és 9 dízelmozdonyt szereztek be, 570 új teherkocsit, s ötven belföldi foraalomra alkalmas személykocsit vásároltak. Ezenkívül 200 nagy, és ugyanannyi közepes konténerrel, valamint több konténermozgató „berendezéssel, járművel bővítették az eszközeik állományát. A MÁV szakemberei keresik azokat a műszaki, technikai megoldásokat, módszereket, amelyekkel könnyíteni lehet a nehéz fizikai munkát, helyettesíteni az amúgy is kevés munkáskezet, továbbá csökkenteni a költségeket. A sarusok veszélyes munkájának helyettesítésére szolgál a korszerű angol dowty rendezőpályaudvari fékező technika hazai alkalmazása. Egyelőre kísérletképpen a ferencvárosi rendezőpályaudvar négy vágányára szereltek fel ilyen szerkezeteket, de már folynak a tárgyalások a kooperáció alapján történő szélesebb körű bevezetéséről. A záhonyi átrakókörzetben hamarosan nagy teljesítményű vagonürítő gépet helyeznek üzembe. Olcsóbbá és könnyebbé teszik vele a vegyi és más ömlesztett áruk kirakását, s csökkentik az egészségügyi károsodás veszélyét. Ugyancsak idei eredmény, hogy a vontatási energianormák meghatározására számító- gépes módszert vezettek be, ennek alkalmazásával évente több millió forint értékű energiamegtakarításra nyílik lehetőség. I Számítógépes kapacitásbörze Mór 80 vállalat és 60 szövetkezet, több kutatóintézet, •gazdasági munkaközösség, polgári jógii társaság, és kisiparos tagja az loterinvest-'kapacitásbörzé- nek, az INKA-nak. Az utóbbi hetekben elsősorban ipari szövetkezetek és kisváiklolkozók kérték felvételüket az ügyfélszolgálati információs szervezetbe. Az INKA-t 1980-ban az Inter- invest és a Magyar Híradástechnikái Egyesülés Számítástechnikai Szervezési Központja hozta létre, azért, hogy a1 szervezet közvetítésével a szabod kapacitást ajánlók és keresők egymásra találjanak. A Számítástechnikai Szervezési Központ nyilvántartja a tagok legfontosabb adatait, havonta listát készítenek az igényekről és a ka- pacitás-fe hajónlások-róI, s azokat rendszeresen megküldik a tagoknak. Az eltelt másfél esztendő alatt a szervezet mintegy 400 kooperációt kezdeményezett. Ennek eredményeként 70 együttműködést hoztak eddig létre. Elsősorban olyan kooperációkat, amelyek keretében az iparvállalatok, termelőszövetkezetek melléküzemágaival, különféle ipari szövetkezetekkel és gazdasági munkaközösségekkel alakítják ki a gazdasági kapcsolatokat, felhasználva a szabad forgácsoló-, műanyag-megmunkáló, karbantartó- és szerelőkapacitásokat. Jelenleg a kínálat, például a gépipari alkatrészgyártás, a műanyag és gumimegmunkálás, az építőipari vállalkozások, az é-ületltiartozékok gyártása területén jelentősen meghaladja a keresletet. A partnerek összehozásán túl az INKA egyre inkább műszaki ügynöki tevékenységet lát el; az igények találkozásához, az együttműködés feltételeinek megteremtéséhez szükséges szervezésben is segít a szervezési központ. , Jó-e a magyar bor? Jó volt az idei szőlőtermés. Ha minőségben — cukorfokban — alatta is maradt a várakozásnak, legalább a mennyiség nem okozott csalódást. Sikerült időben pincébe, prés alá hordani a tőkékről a fürtöt, forr már oz új bor, hatalmas hordókban érik, testesedik, tisztul a nemes, ínycsiklandó nedű. Az bizonyos, hogy ma még ólljuk a versenyt a nemzetek vetélkedésében. A szőlőtermelésből származik □ növénytermesztés összes értékének több mint a 10 százaléka, a bor pedig az élelmiszeripar összes termelési értékének csaknem a 4,5 százalékát adja. A szőlőből és a borból származó devizabevétel 8 százaléka összesen az élelmiszergazdaság exportjának. A világ szinte minden tájára eljutnak a magyar borok, a megtermelt mennyiségnek átlagosan a felét külföldön fogyasztják el. Érthető hát, hogy az export — összes követelményeivel együtt — meghatározója a honi Szőlészetnek. A régi, bevált fajták mellett terjednek az újak, főként a vásárlói igények kielégítése miatt. Meg kell ugyanis harcolni a piacokért. A helytállás szinte kötelező — még átmenetileg kedvezőtlen körülmények, árviszonyok között is —, hogy folyamatos legyen a jelenlét, hogy teljesíthesse az ágazat a népgazdasági- lag fontos exportterveket. Az utóbbi időben azonban a szőlőterületek nagysága egyre csökken, s — bár gyarapodnak a hozamok — a visszaesést többnyire nem követi a hektáronkénti termésátlagok megfelelő növekedése, ami kiegyenlíthetné a kedvezőtlen folyamatot. Míg 1970-ben 230 ezer hektáron műveltek szőlőt, addig ez az érték 1981-re 161 ezer hektárra zsugorodott. A termesztés technológiája a kelleténél jóval lassabban javul, ami kihat a munkafolyamatok minőségére. Drága a telepítés, a nagyüzemeknek az emelkedő költségek miatt az állami támogatással együtt sincs elég pénzük megfelelő nagyságú új ültetvények létrehozására. A feldolgozók jó része korszerűtlen. A pinceberendezések zöme amortizálódott, elegendő színvonalas tárótér hiányában megoldatlan a bor tartós tárolása. A pincék szűkössége az oka annak is, hogy — tartalékokat képezve — nem tudjuk egyes esztendőkben kivédeni a kártékony világpiaci ármozgásokat. A jó minőségű termékek jelentős részét a külpiacon hordósborként értékesítjük, amelynek literjéért jóval kevesebbet kapunk, mintha palackban adnánk el. Csakhogy ez is kényszermegoldás, mert kevés az igazán korszerű, magas követelményeket kielégítő, s kellő kapacitású palackozóüzem. És akkor a címkéről, a csomagolóanyagról, a dugóról, a kupakokról még nem beszéltünk ... Bajok vannak a bortermelés gazdaságosságával, nagyüzemi jövedelmezőségével is. Ami hasznot a termelők a végterméken elkönyvelhetnek, az többnyire a szőlészetben képződik. Márpedig a borászat tisztes jövedelmezőségének a megteremtése nélkül aligha várható a minőségi fejlesztési célok ésszerű megvalósítása. Mindemellett ma jó és keresett a magyar bor. Európa egyik legszigorúbb bortörvénye a miénk. A közfelfogással ellentétben a pince- gazdaságok nem cukrozzák, nem vizezik a boraikat. Nem teszik, hiszen szigorú előírások határozzák meg a különböző borkategóriák — asztali, minőségi, különleges minőségű — kötelező kívánalmait a szőlő fajtájától, cukorfokától a savakon, az ízeken és az illaton át az ital szárazanyag-tartalmáig. Megszegésüknek kemény büntetés az óra, nem beszélve arról a kárról, amelyet ilyen esetben a termelő a márka lejáratása miatt szenvedne. Jók a magyar borok. De a borászat színvonalának főként a technikai-technológiai feltételeknek a javításával, a pincegazdaságok munkájában a mikrobiológiai nívó emelésével még jobb lehetne. A minőségjavító tárolóterek, és korszerű palackozók építésével, továbbá a korszerű Csomagolás nélkülözhetetlen eszközhátterének megteremtésével pedig tovább öregbíthetnénk a magyar bor hírét itthon és a nagyvilágban. DEÁKI LÁSZLÓ Atomerőmű-építkezés A huszonket harmincegy lakása Az építkezés történetében az alább következők nem fognak szerepelni, de a 31 lakástulaj-' donos életében a legfontosabb dátumok közé tartozik. LAKÁS VIDÉKIEKNEK IS ... Klippel Sándor, a 22-es Állami Építőipari Vállalat szak- szervezeti bizottságának vezető főbizalmija először is azt mondja: — A vállalat történetében még nem fordult elő, hogy vidéki telephely dolgozóinak is épített lakást. A történet 1977-től kezdődik. Akkor már elhatározták, hogy a Pakson dolgozókat segítik letelepedni. Ez azt is jelentette, hogy a 22-es ÁÉV hosszú időre rendezkedett be a Duna-part mellett. Az első gond okkor keletkezett, omikor a tanács lakásonként 50—60 ezer forint közműfejlesztési hozzájárulást kért A vállalatnak volt arra pénze, hogy a lakások árának húsz százalékát kifizesse, de erre a többletkiadásra már nem. Hiába volt a több mint negyven jelentkező. az építkezés kátyúba került. így jutottak el végül Szek- szárdra. Húsz lakás építésére kötöttek szerződést, de csak 1981-ben. Ami azt is jelentette, hogy sok család addigra megoldotta lakásproblémáját Nagy László kőművesből közben brigádvezető lett. A hosszú várakozási idő a szakmájában előmenetelt jelentett, de lakás- problémáját magának kellett megoldania. — Jelentkeztem a vállalatnál, beadtam az igényemet tanácsi értékesítése OTP-lakásro, és még telekre is. Végül telket is csak véletlenül kaptam — mondja Nagy László. Nagy „érvágást” jelentett, hogy előírtak: csak kétszintes lakást lehet építeni. Neki meg egyszintesre sem volt pénze. De nem kőműves az, aki nem vág o dolgok közepébe. S a Bercsényi utcában építkezni kezdett. Segítettek a munkatársak, a vállalat adott öfcsó faanyagot, a munka zöme viszont Nagy Lászlóra maradt. — Egyedül húztam fel a kéményeket. Pedig aki ismeri a szakmát, az tudja, ezt egyedül nem tehet. Kivittem hat téglát a tetőre, felraktam, s aztán mentem az újabb téglákért, de a kémény rendben megépült. — Akkor is építkezett volna, ■ha megígérik, hogy 1982. karácsonyán lakáshoz jut? —■ Nem. mert nem hittem volna el. A másik, hogy semmi esetre sem írtam volna alá 15 évet, mert én innét ügyön el nem megyek. Laktam két és fél évig munkásszálláson, abból elég volt egy életre. ÉS AKI ALÁÍRT... Marusa András még fiatal dolgozója a vállalatnak. Kapott 98 ezer forintot a 22-es ÁÉV-tól és aláírt 15 évet. Karácsonykor Tuba Istvánné Nagy László Marusa András már Szekszárdon a Barátság utcában ünnepel két és fél szobás lakásban. — Hallottam másoktól, hogy akik Szekszárdon kaptak lakást, nem fognak sokáig ingázni. — Ez a 30 kilométeres távolság, mivel nem á'U meg a busz útkiÖ2Íben, nem nagy idő. Megéri-e ingázni? Szekszárd mégiscsak megyeszékhely. A gyerekeknek lesz jobb, a lakótelepen épül iskola, sokkal több lesz a lehetőségük ott. A másik: amíg az átlagnál kétezer forinttal többet keresek, addig nyugodtan maradhatok. — A pénzért lett fizikai munkás? — Vegyipari gépész üzemmérnök vagyok. Mikor idejöttem, akkor ajánlották, hogy egy darabig legyek hegesztő, tanuljam meg a munkát, s csak azután adnak képzettségemnek megfelelő munkát. Egy évig hegesztő voltam, kineveztek művezetőnek, itt a pakettüzemben. Most, ha azt mondom, hogy a pénz nem játszott szerepet, hazudnék. De, az is biztos: amit magam is meg tudok csinálni, azt jobban megértem, kellett ez az iskola. RÉGI PARASZTHÁZ UTÁN ... Közben Pakson is egyezség született a tanács, a vállalat és az OTP között. A közműfejlesztés költségeit beépítették a lakások órába. így a költségeket a három szerv és a későbbi tu. lajdonosok vállalták. Először öt lakásra kötöttek szerződést, majd 11 lakást kapott a 22-es. így összesen 31 lakással gazdálkodhattak. Tuba István és felesége már 1974-lben elszegődött a vállalathoz. Talán ők az egyetlenek, akik már az első jelentkezéskor is beadták igényüket. Közben Bölcsikén OTP-re vettek egy családi házat — Annyira nem volt pénzünk, hogy még a szüléink is kértek OTP-lkölcsönt — mondja Tuba Istvánné, aki létesítményfelelős, a férje lakatos. — Nagyon előnyös számunkra ez a lakás. Negyvenötezret kellett befizetni, a vállaltit adott 83 ezer forint kölcsönt és 90 ezret pedig állami támogatásként kaptunk. Igaz, a férjem aláírt 15 évet. — S mi lesz, ha a vállaltit nem dolgozik itt annyi ideig? — Tíz évre szerintem biztos lesz itt munkát de az a véleményem, hogy később is. Ha nem, akikor megyünk a vállalattal. A vállalati szakszervezeti bizottság vezető főbizalmija sokát tudna mesélni az elmúlt évek lakásügyeiről. Sokan keresték fel a szakszervezetet az évek' során. — Az örömbe üröm is vegyült — mondja. — Ugyanakkor kapott lakást az, aiki 1976- ban jelentkezett, meg az is, aki 1980-ban, A lényeg: minden családos igénylő lakáshoz jutott. Harmincegy család kellemes karácsonyt ünnepel. H. J. — G. K. Olcsó, könnyű pingpongasztalok Sopiana Gépgyár, Pécs Takarékosabb anyagfelhasználás Újfajta, a hagyományosnál könnyebb pingpongasztalok sorozatgyártását kezdték meg az iskolabútor- és sportszergyár já- nosházi gyáregységében. A percek alatt össze- és szétszerelhető könnyített vázzal, vagy lappról készített sporteszköz egyszerre hat különböző változatban kerül forgalomba, így ki-ki megtalálhatja a neki legjobban tetsző, árban legjobban megfelelő, vagy lakásába — méreteinél és formájánál fogva — legjobban illőt. A gyár új termékei mind súlyban, mind árban a felét teszílf ki a hagyományos pingpongasztalokénak. Az első szállítmányok az 1983-as esztendő első napjaiban hagyják el a gyárat. « Az iprairi minisztérium 1983-ra a fajlagos anyagfelhasználás egy százalékos csökkentését szabta feladatul a vállalatok számára, — a megvalósítás milliárdos értékben mérhető megtakarítást eredményezhet. Tizen, öt termékcsoportra konkrétan is meghatározták az anyaggal való takarékosabb gazdálkodás feladatait. A p>écsi Sopiana Gépgyár konstruktőrei a különböző termékek csomagolásánál gyakran tapasztalható anyag pazarlás megszüntetésére korszerű gyüj- tő-csomagolló és egységrakomány-készítő gépeket fejlesztettek ki. Közülük az egyik legsikeresebb az úgynevezett körülburkoló rendszerű gyűjtő-csomogoló berendezés, amely az értékes hullámpapír a korábbinál lényegesen hasznosabb felhasználását teszi lehetővé. A gépet a Debreceni Konzervgyár vásárolta meg, s a jövő év elején üzembe helyezik. Működésének lényege, hogy a konzerv- üvegeket, dobozokat — anélkül, hogy közéjük papírlapot helyezne — hullám pap írről borítja be, így nemcsak takarékosabb megoldást jelent, hanem hatékonyabb védelmet is nyújt a termékeknek. Ehhez hasonló berendezést eddig csak tőkés importból szerezhettek be a hazai élelmiszeripari vállalatok. Jelenleg a Sopiana Gépgyár fiatal konstruktőr kollektívája a gyűj- tő-osomagaló gép továbbfejlesztésén dolgozik. Klippel Sándor
