Tolna Megyei Népújság, 1982. december (32. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-07 / 287. szám

1982. december 7. Képújság 3 Magyar energetikai berendezések külföldön- A Transelektro és ipari partnerei jelenleg a világ sok országában vesznek részt kü­lönféle energetikai beruházá­sokban. egyebek között erőmű­vi gépcsoportokat, gőzkazáno­kat, turbógépeket, előkészítő készülékeket, őrlőket és saiak- pernye eltávolító gépeket szál­lítanak, illetve szerelnek fel. Komplett energiarendszerek ki­építésére is kaptak már megbí­zást. A világpiaci recesszió azonban kihatott az energeti­kai beruházásokra is, így táv­lati exportlehetőségeik beszű­kültek. A gyártókapacitás fo­lyamatos lekötésére — miután 3—4 év alatt megvalósuló vál­lalkozásokról van szó — a kül­kereskedelmi vállalat még in­tenzívebbé teszi a piackuta­tást. Bővíteni kívánja a harma­dik piaci közös vállalkozást a szovjet, osztrák, olasz és az NSZK-beli cégekkel. A Trans­elektro az ipari partnerekkel kialakított társasági szerződé­sektől is - bízva a közös koc­kázatvállalás ösztönzőbb ere­jében — e termékek verseny- képességének javulását, az ex­portlehetőségek bővülését vár­ja. A magyar energetikai beren­dezéseknek körülbelül 15 éve van keletje külföldön is. Az olajválság hatására számos fejlett és fejlődő ország kény­szerült ismét szénerőmű telepí­tésére. Mivel Magyarországon hagyománya van az alacsony fűtőértékű szén erőművi fel- használásának, a külkereske­delem viszonylag gyorsan sze­rezhetett piacot az ilyen beren­dezéseknek. Török cégek széntüzelésű ka­zánokat rendeltek, kulcsra ké­szen. Kangalba és Catalagziba ebben az évben szállított a Transelektro nagy teljesítmé­nyű kazánokat, nemrég szere­lésüket is megkezdték magyar szakemberek irányításával. A partnerek most újabb exportle­hetőségekről folytattak tárgya­lásokat. Görögországba a kö­zelmúltban két, egyenként órán­ként 950 topna teljesítményű kazánt szállítottak és szereltek fel a kardiai erőműben, amely nagy szénmező mellé épült. A Transelektro szállította a léte­sítmény salakpernye eltávolító rendszerét is. A magyar fővál­lalkozáshoz NDK-beli cégek kü­lönféle részegységeket adtak. Az erőmű tüzeléstechnikai be­rendezéseit az NSZK-beli ÉVT- cég szállította, amelytől külön­ben a Magyar Hajó- és Daru­gyár korábban a magyar ka­zángyártáshoz szükséges licen- cet megvette. Ugyanezzel a céggel működik együtt a Transelektro az indiai beruhá­zásnál is; a magyar ipar há­rom, óránként 690 tonna kapa­citású gőzkazánt szerel fel 1984 első negyedére. Ez a 170 millió márka értékű üzlet a magyar ipar egyik legnagyobb megren­delése. A kazánexport újabb lehető­ségeit keresi a külkereskedelmi vállalat. A közelmúltban to­vábbi ajánlatokat küldtek In­diába, a Közel-Keletre és pia­ci delegáció járja a Távol-Ke­letet, ahol érdeklődést tanúsí­tanak a gyengébb szénfajtákra épülő kazánok, valamint a tur­bógépcsoportok iránt. A turbógépcsoportok közül a dízel- és gázturbinához szüksé­ges generátorokból - amelye­ket a Ganz Villamossági Mű­vekben állítanak elő — eddig mintegy 50-et adott el a Trans­elektro. Néhányat jelenleg is szerelnek a közép-keleti orszá­gokban és Finnországban. A magyar generátorokat az olasz Fiat és a Grandi Motori motor­jaihoz szerelik. A görög válla­latok egymillió dollárért rendel­tek ilyen villamos generátorokat. A gépek iránt most is viszony­lag nagyobb a kereslet, hiszen az elektromosenergia-igény a legtöbb országban nő. A ma­gyar berendezések versenyké­pesek, mégpedig olyannyira, hogy például francia cégek fo­lyamatosan rendelnek belőlük, s ellentételként egyebek között saját új fejlesztéseik licencét adják át. Egy MÉM-pályázat sikere Ki tárolja a gabonát? Az utóbbi időben mintha kevesebbet fog­lalkoznának a mezőgazdaság egyik örökzöld témájával; a gabonatárolással. Eddig az volt a gyakorlat, ihogy az üzemek évről évre - alighogy betakarították és megszorították a kalászosokat, a kukoricát - vitték teherautók­kal harminc—ötven—nyolcvan kilométerekre a gabonaforgalmi vállalatok hatalmas központi tárolóiba. Vitték, mert mást nem tehettek. Sem elegendő pénzük nem volt ahhoz, hogy egyik évről a másikra megőrizzék a termést, sem elegendő tárolójuk. Vittek mindent, a1 té­li takarmánynak valót is. És aztán vásároltak keveréktakarmányt, benne mások által ter­melt és szárított gabonát. 'Nemcsak azért volt helytelen ez a gyakorlat, mert így meg kellett fizetni a forgalmazó jó néhány százalékos ár­rését, hanem azért is, mert így jószerivel soha nem lehetett tudni, hogy valójában mit etet­nek az állatokkal. Mert 'búza és búza, kuko­rica és kukorica között óriási a különbség. Fajtától, termesztés-technológiától, szárítási módtól függően. A betakarítási csúcsok idején erőltetett menetben üzemelnek a terményszá­rítók. A földekről ömlik be a nyerstermény, s ha a szárítót nem kapcsolják maximális, de még azt is meghaladó teljesítményre, bizony előfordulhat: a hegyekbe gyűlő, szárításra váró nedves kukorica befülled, megromlik. A túlhevített szárító viszont tönkreteszi a kuko­rica legértékesebb tápanyagainak jelentős ré­szét! Csakhogy ez senkit sem érdekelt. A táp­anyagromlás csak .műszeres vizsgálattal mu­tatható ki. De kinek volt ideje — no és mű­szere - minden zsák gabona beltartalmi ér­tékének- megállapítására — betakarítási csúcs­időben? Jó ideje azonban egyre több üzem maga tárolja, őrii és keveri saját állatainak a takar­mányát. Az évente 'megetetett hétmillió tonna keveréktakarmány fele Immár évek óta így készül, és a Gabonatröszt vállalatai is erő­feszítésekét tesznek a műszerezettség javítá­sára, a béltartalom szerinti áruótvétel 'mind Szélesebb 'körű megvalósítására. Végre a gabonatárolók építésének évtize­des, és sokak által megváltoztathatatlannak hitt gyakorlata is megváltozik. Az év elején a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi IM"miszté­rium pályázatot írt ki a mezőgazdasági üze­mek körében gabonatárolók építésére, az ál­lami támogatás elnyerésére. Az évtizedes gya­korlat szerint mindeddig a gabonatárolók nagy része célcsoportos beruházásként, tehát egy-egy régió központjában és óriási mére­tekben, szinte kizárólag állami pénzeszközök felhasználásával épült. Azok az üzemek, amelyek ennek ellenére is függetleníteni akar­ták magukat az országos gabonaforgalomtól, mentesülni akartak az átvevőhelyeken a több órás várakozástól, a visszavásárolt keverék­takarmány beltartalmi bizonytalanságaitól, építettek maguknak tárolókat - csekélyke tá­mogatásból, vagy anélkül. Már akik meg­tehették, mert hitelképesek voltak. 1975. és 1980. között 1,1 millió tonna termény befoga­dására alkalmas üzemi tárolók épültek fel így. A gazdasági nehézségek hatására viszont az idén már alaposan csökkent a mezőgaz­daság jövedelme, s a módos gazdaságok sem gondolhatnak arra', hogy saját erőből építkezzenek. S hogy idén és jövőre -mégis .fölépülhet 387 ezer -tonna termény 'befogadá­sára alkalmas üzemi tároló., az a MÉM imént említett pályázatának köszönhető. Idén 58 gazdaság kapott lehetőséget pályázat révén, hogy 30 százalék állami támogatást igénybe- véve, építkezhessen. Jövőre újabb harminc üzem élhet ai jó alkatommal’. A tény -több szempontból is örvendetes. Az üzemek zöme saját erőből a lehető legol­csóbb, 'legésszerűbb szerkezetű tárolókat épí­ti; egy tonna befogadására alkalmas tároló­tér így átlagosan 1800-2000 forintba kerül. A költségvetés ebből 600 forintot térít. Ugyan­akkor a célcsoportos beruházásokból épült óriástárolók tonnánként átlag 3200 forintot emésztettek föl. A költségvetésre nehezedő teher így alaposan csökkent. A másik lényeges körülmény; ha a gabonának mind nagyobb részét tárolják a termelés helyén, megspórol­ható a fuvarozási 'költségek tetemes része. 'Nem mindegy, hogy a szántóról a szárítóba, maia közvetlenül a szomszédos tárolóba ke­rül a termény, vagy sok tucat kilométert uta­zik. Az üzem így másként, pontosabban szer­vezheti a 'betakarítást. Ez pedig adott eset­ben százezer forintokat, sőt milliókat jelent­het. S folytatható a sor. iHa a mezőgazdasági üzem nem a központi átvevőihelyre zúdítja a terményt, hanem -ma'ga tárolja, maga gazdál­kodik vele, érdekelt ilfesz abban, hogy ne csak nagy mennyiségű, hanem mindenekelőtt jó minőségű szemet takarítson be, s ezt a mi­nőséget megőrizze a szárítás, a tárolás során. Ezért gondja lesz ró, 'hogy a különböző mi­nőségeket elkülönítse, hogy a takarmánybúza véletlenül se keveredhessen a 'kenyérgaboná­val, 'hogy a 'kukoricát válóban a tápanyag­tartalmat teljesen megrőizve szárítsák meg. Mindez persze nem jelenti a Gabonatröszt trónfosztását. A gabona zömét ezután is a trösztön keresztül forgalmazzák. A pályázat útján fölépített gabonatárolók tulajdonosait kötelezték'arra, hoqy öt -évre szóló bértárolási szerződést kössenek a Gabonatröszttel. Vagy­is az 'üzemékben tárolt gabona oz országos vállalat tulajdona. S az üzemek egy részének ez végsősoron áldás, hiszen a készletek finan­szírozására változatlanul -nincs elég forgótő­kéi ük. Vaqyis -nem kell attól tartani — ha nem vob na kötelező bértárolás, okkor sem —, hogy a gabonakészleteknek egyre nagyobb része ki­kerül az állami ellenőrzés alól. A készletezés, a lehető legésszerűbb és leggazdaságosabb felhasználás központi -ve­zérléssel nem oldható meg. A közvetlen anya­gi -érdekeltség megteremtésévéi viszont igen. Azok az üzemek, amelyek az állatállomány eav 'kiló súlygyarapodását az országos átlag­nál kevesebb takarmánnyal érik el, nagyobb részt maguknak termelik, szárítják, tárolják és keverik a takarmányt. Ez a sokmilliárdos érv rengetegét -nyom a latban. GÁDOR IVÁN A cégtáblán: Állattenyésztési Vállalat Megszűnik az OTÁF, a METÁF, az OLF, az OMFt... Az elmúlt időszakban a me­zőgazdasági ágazat számtalan változásáról tudósítottuk olva­sóinkat. A jövő év január else­jétől újabb átalakításokra ke­rül majd sor mind a növényter­mesztés, mind az állattenyész­tés területén. Ezekre az intéz­kedésekre többek között azért kerül sor, mert ma már a me­zőgazdasági üzem igen sok fel­adat ellátására önállóan is ké­pes, s nem utolsó szempont az sem, hogy az átszervezésekkel csökken a bürokrácia, egysze­rűsödik az ügyintézés. Mindeddig az állattenyésztés irányítása egyrészt a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Minisz­térium közvetlen felügyelete alá tartozó országos hatáskörű in­tézményei, - az Országos Ta­karmányozási és Állattenyészté­si Felügyelőség, az Országos Lótenyésztési Felügyelőség, az Országos mezőgazdasági Fajta­kísérleti Intézet, valamint ezek területi szervei — másrészt a kettős irányítással működő me­gyei takarmányozási és állat- tenyésztési felügyelőségek út­ján történt. A tapasztalatok szerint az állattenyésztésben résztvevő intézmények munká­jában több területen ellentmon­dás, feszültség alakult ki. Ke­veredett az intézmények szol­gáltatási, igazgatási, és ható­sági feladatainak ellátása, s ez állandóan konfliktusokat ered­ményezett, s nehezítette egyes folyamatok áttekintését. Előfor­dult, hogy a különböző szervek párhuzamos munkát végeztek, de nehezítette a munkát az is, hogy a tenyésztésszervezést a közigazgatási határok is aka­dályozták. Az állattenyésztés je­lenlegi helyzetében esetenként túlzott volt a direkt beavatko­zás. A mezőgazdaság, ezen belül az állattenyésztési ágazat ter­melési rendszerében és szerve­zetében, az üzemek és a veze­tés színvonalában, a különbö­ző integrációs formákban az utóbbi évtizedben alapvető vál­tozások következtek be, ame­lyek az irányításra is kihatnak. Ezért volt szükség az új, az ed­diginél lényegesen egyszerűbb szervezet létrehozására, meg­felelő keretet, illetve feltétele­ket kellett biztosítani az állat­nemesítés, fajtafenntartás, sza­porítóanyag-előállítás sajátos gyakorlatának. Ezzel lehetővé válik a különböző állatfajták termelőképességének tovább­fejlesztése, érvényesülnek a ha­zai és exportigények kielégíté­séhez az állami tenyésztési el­vek, illetve a fajtapolitika. Ugyanakkor az új szervezeti forma mellett a mezőgazdasági nagyüzemek az önálló elképze­léseiket is jobban tudják érvé­nyesíteni, ami az eddiginél jó­val nagyobb felelősséget jelent számukra. Az irányító szervezet, és a termelőüzemek között az eddi­ginél kevesebb áttétellel léte­sül a kapcsolat. Az igazgatási és hatósági feladatok elkülö­nülnek a tenyésztésszervezési és szolgáltatási feladatoktól. Ezeknek az igényeknek a kielé­gítésére, a szolgáltatások ellá­tására alakul 1983. január el­sejével a területi Állattenyésztő Vállalat. Az országban hat ilyen vállalat lesz, az egyik központ­ja Palánkon működik majd. A Szekszárdi Állattenyésztő Vállalat központja állomásai és teljesítményvizsgáló állomásai útján kizárólag tenyésztésszer­vezési, illetve szolgáltatási ope­ratív feladatokat lát él. A vállalat továbbra is olyan tenyésztési, tenyésztésszervezési feladatokat - teljesítményvizs­gálat, származásellenőrzés, ter­mékenyítőanyag előállítás - kell, hogy ellásson, amelyek mellett biztosítható az állomány termelőképességének törésmen­tes továbbfejlesztése. Fokozott feladat, hogy részt vegyenek a nemzetközi tenyésztési integrá­cióban is. Ahhoz, hogy Magyar- ország tenyészállatainak minő­ségét deklaráló adatokat nem­zetközileg elismerjék, azokat a nemzetközi gyakorlatban elfo­gadott rendszerben kell szolgál­tatni. Az állattenyésztésben élenjáró országokban ezt a munkát végző intézmények sta­bilak, többségük közel egy év­százados múltra tekint vissza. Az állatnemesítésben az ál­lomány teljesítményének javítá­sát világszerte az apaállatok szelekciójára alapozzák. Ez ki­zárólag a tenyésztőüzemek, tel­jesítményvizsgáló állomások, mesterséges termékenyítő állo­mások magas szintű integráció­jával valósulhat meg. Ez az in­tegrátor az állattenyésztő válla­lat, mely ismerve az igényeket, képes megszervezni az apaál­latjelöltek előállítását, azok tel­jesítményvizsgálatát, majd a te­nyésztésre alkalmas egyedek széles körben való felhasználá­sát, mesterséges termékenyítés útján. A Palánkon működő vállalat tevékenysége Baranya, Somogy, és Tolna megyékre terjed majd ki. Az állattenyésztő vállalat megszervezésével csökken a szervezeti tagoltság, és ezáltal kevesebb áttétellel és admi­nisztrációval, valamint egysze­rűbb eszközökkel érvényesíthe­tő az állami tenyésztéspolitika. A vállalat bízik abban, hogy a három megye mezőgazdasági nagyüzemeivel egyenrangú partnerként az eddiginél jobb hatásfokkal tud együttműködni az állattenyésztés fejlesztése ér­dekében. Méhészeti múzeum A hazai méhészeti kutatás 80 éves intézményében, a Gödöllői Állattenyésztési és Takarmányo­zási Kutató Központ méhtenyész­tési osztálya patkjában ismét fel­állítják a méhész múzeumot. A háború előtti gyűjteménynek több értékes darabja megmene­kült, ezt a most folyó gyűjtés­sel kiegészítik. Az épület kétszintes lesz. Az egyik szinten a történelmi em­lékeket mutatják be, a másik szint pedig állandó méhészeti műszaki kiállításnak ad helyet. A gyűjtőakciót a „Méhészet” című szaklap szerkesztősége szervezi. Mini Folyékony műtrágya előállítá­sára alkalmas mini üzemet fej­lesztettek ki a Vegyiműveket Tervező Vállalatnál, közösen a Peremartoni Vegyiipari Vállalat­tal. A konténer nagyságú beren­dezésben a nagyüzemi feltételek között gyártott folyékony műtrá­gyával azonos minőségű vegy­szer keverhető ki. A műtrágyázás korszerű, s napjainkban egyik leggazdasá­gosabb eszköze a folyékony táp­anyag, az oldott keverék egyen­letesen teríthető a termőföldre, melyben azonnal hasznosul, s így a növények gyorsan, kisebb veszteséggel értékesíthetik a fej­konténerben lődésükhöz nélkülözhetetlen só­kat, fémeket. A kétmillió forint értékű mini üzem felállítása kifizetődő már egyetlen 2—5 ezer hektáron gazdálkodó kisebb szövetkezet­nek is. A berendezésben egy műszak alatt 30 tonnányi folyé­kony műtrágya állítható elő a peremartoni gyár technológiá­jával a kívánt tápanyagokból. Felállítása egyszerű, mivel szab­vány konténer nagyságú, a megfelelő járművel a helyszínre szállítható a kész üzem, amely, hez már csak a közműveket, a víz- és villanyvezetékeket kell csatlakoztatni. Loddye, az első osztályú javító hatású Holstein Fríz bika Excelent Holstein Fríz bika

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents