Tolna Megyei Népújság, 1982. december (32. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-07 / 287. szám

A "népújság 1982. december 7. Rádió Moziban „Lengyel kérdés” Krzysztof Zanussi neve csak­nem ugyanúgy „a” lengyel film­művészet szinonimája a mozi­világban. mint Wajdáé. Igaz, hogy már a „második nemze­dék" képviselője, így más kér­déseket vet fel műveiben, mint a lengyel iskola legnagyobbja. De ezek is kétségtelenül sajá­tosan lengyel kérdések. Más lapra tartozna, de idekívánko­zik, hogy a kívülálló szemében soha időszerűbb és érvényesebb nem volt a Hamu és gyémánt igazsága, mint 1980-81-ben, ugyanakkor saját alkotója, Wajda más jellegű válaszokat keresett. A filmszínházakban most lát­ható Zanussi-mű, a Konstans keletkezési éve is 1980. Már ez a mozzanat is izgalmas lehet, ha nem is a közönségcsalogató reklámok szabványai szerint. Hiszen Zanussi filmideje koráb­bi műveiben is csaknem min­dig a „ma". Talán csak az ese­mények fényét visszavetítve tű­nik fel, hogy hősei leaqyakrab- ban értelmiségiek, akik a leg­maibb tudományos felkészült­séggel sem találnak választ az emberi élet legősibb ,,miért­jeire. Célvesztve kóválygó ér­telmiség: — ahol ilyesmi fel­bukkan, tanácsos idejében fel­figyelni! A Konstans főhőse vi­szont fiatal szakmunkás, igaz, szakmáján túl matematikai ér­deklődéssel és alpinista becs­vágyakkal. Személyében a szél­sőséges emberi tisztességet szembesíti a hetvenes évek vé­gének lengyel valóságával. Za- nussinál megszoktuk, hogv lé­nyegesebb, ami a néző fejében történik, mint ami a vásznon látszik. A cselekmérlysorok kö­zé vágott, néha villanásszerű, néha hosszan kitartott képek itt is gyakran nem annyira a fő­hős, mint az alkotó, sőt a né­ző qondolattársításait vetítik ki. Eközben az eseménveket becsü­letes realizmussal ábrázolja. Hősünk beteg édesanyját valu­ta hiányában csak barátja ösz- szeköttetései tudják kórházi ágyhoz juttatni. A gyógyszerért hosszú sorok állnak. He a ben- fentesek eqv kézrátétellel nvó- gyító csodatevő látoar.tn'inban reménykednek. Öt is kiküldi ki­állításrendező vállalata külföld­re. De míg munkatársai szemér­metlenül csemoésznek, tettei­nek, ő még kölcsönfényképe­Augusz-házi A Liszt Ferenc Állami Zene­iskola, a Babits Mihály Megyei Művelődési Központ és a TIT ismét útjára indította a köz­kedvelt és hagyományos kon­certsorozatát. 1974 óta rende­zik már az Augusz-házi hang­versenyeket. A Liszt-emlékeket őrző patinás falak között va­sárnap délutánonként felcsen­dülő muzsika Szekszárd zenei életének így vált jellegzetes színfoltjává. A fellépők alkalmamként a zeneiskola művész tanárai, akik bemutatják hangszertudásukat, s a tanítás gyönyörű mestersé. gémek gyakorlása mellett ilyen­kor maguk is művelői, átadói és átélői a zene varázsának. Játékukkal példát, célt és él­ményt adnak a hallgatók kö­zött szép számmal helyet fog­laló közönségnek, az intézmény növendékeinek, és azok szülei, nek. A vasárnapi koncertek előadói figyelemre méltó részt vállalnak a zenei ismeretterjesz­tésből, a családias hangulatú kamaramuzsikálásukkal. Az évad első koncertjén Ko­csis I. Antal ismertette a műsort, s jelentette be első számként Vivaldi: B-dur szonátáját. Vi­valdi a barokk zene egyik leg­reprezentatívabb képviselője. Munkássága során 75 szonátát alkotott Közülük ezúttal a B- dur szonátát Mártonka Tünde (gordonka) és Lányi PJéter (zongora) mutatták be. A csel­lista magabiztos, korrekt játéka meggyőző volt, az érzelmi azo­nosulással azonban ezúttal adós maradt. Vivaldi nemcsak forradalmian újat alkotó, de lírai melegséget árasztó és minden természeti zőgépét is szégyenkezve teszi el, amikor Indiában rádöbben, hogy ami az idegennek festői fotótéma, az az ott nyomorgók­nak tragédia. Természetes, hogy brigádtársai elverik, korrupt fő­nöke pedig akkor áll bosszút, amikor élete nagy álma áll megvalósulás előtt. De ez még nem a film vége, a befejezés elmondhatatlan. A csábító lehetőség ellenére Zanussi filmjében nincsenek alattomos célozgatások. Az em­berek ocsmánysága az és nem valamiféle rendszeré: ilyen em­berek minden időkben léteznek, a legmagasabb posztokon is, ezek ellen nem az eszmények védenek. Ezek azok, akiknek mindenük megvan, ami kell, csakhogy többet akarnak. To­vábbá abban is becsületes ez a film, hogy hőse nem magá­nyos hős. Hozzá hasonló ember az édesanyja, a szerelme, egy fiatal orvos, egy egyetemi ok­tató. És amikor ez utóbbi meg­kérdezi hősünket: valóban hi­hangverseny csodában gyönyörködő mester. Rácsodáilkozását az őt körülvevő világra jelzi a D-dur fuvolaver­seny is, mely a pacsirta énekét dicséri. A művet Körtés József (fuvola) és Lányi Péter (zon­gora) adták elő. A tehetséges Körtés játéka a hangverseny ki­emelkedő teljesítménye volt. Szívesen vennénk, ha gyakrab­ban állna dobogóra. Kodály fiatalkori szerzeményei közé tartozik az Adagio, mely eredetileg hegedűre és zongo­rára készült. Talán egyetlen a szerző kamoraművei közül, amit a korabeli közönség szinte azonnal megkedvelt. Éppen ezért Kodály más hangszerekre is átírta. Az Augusz-házi kon­certen brácsa-zongora változa­tát hallgathattuk M. Pálma Ilona és Lányi Péter interpretá­lásában A gazdag, romantikus dallamvezetés és világos meg­formálás szép sikert hozott, óm a mű mélyebb zenei elemzése indokolt Rossinit elsősorban minta 19. századi olasz operairodalom Verdi előtti legjelentősebb kép­viselőjét ismerjük- Kamarazené­jéből — melyben éppúgy érvé­nyesül a briliáns haingszerkeze- lés, mint zenekari nyitányaiban — a brácsa—bőgő duót M. Pál­ma Ilona és Kaysér Györgyi játszották. Az előadók a darab­ban rejlő játékos humort csak szerényen használták ki. A na­gyobb összhang megteremtése érdekében hasznosnak tűnik a duó további érlelése. Végül Ghopin: H-moll scher- zója Dobai Tamás erőteljes, di­namikus előadásában hatásos befejezése volt az évad első haing versen y én e k j Lemle Zoltán szi-e, hogy ha egy tisztességes emberrel több van, jobb lesz a világ — ez a válasz: igen, ha én is ott lehetek közöttük. Tehát a sok „kérdező" film után „cselekvő" filmet alkotott Zanussi? A címbeli „állandó” olyasfélét jelent, mint a fiziká­ból ismert súrlódási tényező, vagy a közegellenállás? Amely- lyel mindig számolni kell ugyan, de éppen ezért leküzdhető? — Sajnos, nem. Az utolsó jelenet - a filmben elszórt számos elő­készítő kép után -, valami ki­számíthatatlanul lesújtó, miszti­kus Sorssal azonosítja ezt az igazak életében megjelenő ál­landó együtthatót. Pedig nincs veszedelmesebb csapda, mint ami az „észentúli” homályban leselkedik. A parttalan irracio­nalizmus az igazi veszély, a megadás a végzet hatalmának. Semmi más ez, mint közönséges elhárítás: kitérés az ésszerű erőfeszítések elől. CSONTOS KAROLY Karácsony a Kicsiket és nagyokat egy­aránt képernyő elé invitáló, változatos programot kínál né­zőinek a háromnapos karácso­nyi ünnepre a televízió. A dél­előtti műsorok ezúttal is első­sorban a legkisebbek érdeklő­désére tarthatnak számot, es­ténként pedig nagy sikerű al­kotásokat tűznek műsorra. Az első napon a Tizennégyen egy asztalnál című csehszlo­vák játékfilm fordulatos cse­lekményét követhetik nyomon a gyerekek, majd a Hagymácska című szovjet rajzfilmet tekint­hetik meg. Délután a Papír- sárkány különkiadása jelentke­zik: a karácsonyi készülődés közben a gyerekek szobájukba zárva elképzelik, mit csinálhat a Télapó és a ikrám pusz ... Az esti program — hagyo­mányosan - Beethoven IX. szimfóniája nak dalia mal va I kezdődik. A családi ünnep al­kalmából a gyerekek szüleik­kel együtt Babay József: Há­rom szegény szabólegény című művének adaptációiát tekint­hetik meg. A késő éjszakai programiban Szőts István: Em­berek a havason című 1940- ben született nagy sikerű alko­tása szerepel1, amelyet a film­múzeum is többször felújított már. Sikerfilmet vetítenek a 2- es csatornán is: a hatvanas évek legjelentősebb kanadai filmjét, a Boldog Leopóldot. A következő napon régi is­merősökkel találkozhatnak az apróságok: Foxi 'Maxi és Ma­oriig gorilla kalandjai után johnny Wéismüllerrel a fősze­repben úljabb Tarzan-film izgal­mait élhetik. A Varázsgömb cí­mű szórakoztató összeállítás­ban többek között Janikovszky Éva Az úgy volt... sorozató­A Mikulás ürügyén Azt hiszem nem én voltam az egyetlen, akit megtévesztett Ba­konyi Péter vasárnapi rádió­jegyzetének a címe; Mit hoz­zak a Mikulásnak? Miként a jó címek, ez is rögtön felkeltette az érdeklődésemet, mert fordí­tott előjellel szoktuk leggyak­rabban emlegetni ezt a kifeje­zést. „ No, de mint írtam a megté­vesztés ült, hisz a jegyzetben szó sem volt a Miklós napi szo­kásokról, az ilyenkor magasra csapó vásárlási lázról, az aján­dékozásokról. Szó volt viszont sokkal fontosabb dolgokról, a jelképesen vett „Mikulás-zsák­ról" amiből csak akkor kapha­tunk, kapunk ajándékot, ha ki­ki bele is tesz valamit. Belete­szi a maga szakértelmét, tudá­sát, munkabírását. Mert aján­dékra is akkor telik, ha előbb megtermeljük azt, amiből utá­na élni, vásárolni tudunk. Per­sze ehhez sok mindenre - szemléletváltozásra — is szük­ség van. Hogy például - mint a jegyzetben is említette Bako­nyi Péter - nyugodtan félreáll­hasson az, aki úgy érzi nem tud megbirkózni a feladatokkal, aki szerényebb képességeket igény­lő munkát tud csak vállalni. Ne legyen a társadalom szemében bukott ember, aki felismerve önnön korlátáit, a tisztessége­sebb, bár ma még ritka meg­oldást választva visszavonul. Mit hozzak a Mikulásnak? - tette fel rádiójegyzete címében a kérdést Bakonyi Péter és mondandója végén ígéretet tett, hogy ő is, — szakmája lehető­ségei szerint - hoz valamit, leg­jobb tudása, íráskészsége sze­rint tesz majd a közös asztalra, a „Mikulás-zsákba". Jó lenne, ha most — mindegy, hogy a Mikulás ürügyén, vagy az újévi fogadkozások alkalmá­val — sokan tennénk hasonló fogadalmakat és azokat meg is tartanánk. Tj. ­televízióban nak újabb epizódja látható, amelyben egy sikerrel záruló T élapó-ü nmepség viszontagsá - gos előkészületeit meséli el az írónő. Szerepel a programban Tersánszky Józsi Jenő: Én fo­gom az aranyhalat című mese­játéka, aimelv 1945 tavaszán játszódik a háborútól meggyö­tört Budapesten. Két további kalandjával lepi meg a gyere­keket Süsü, a sárkány. Katiké István Telefonpapa cí­mű írásából készült tv-játék is helyet kapott az ünnepi mű- sarsorozatban: Mihályfi Sándor rendező alkotása, amely el­nyerte az idei plovdivi nemzet­közi fesztivál fődíját, (napjaink felgyorsult életritmusában vizs­gáljál a gyerek-felnőtt viszonyt. Este a Volt egyszer egy vad­nyugat című, a mozikban telt­házzal vetített amerikai filmet mutatja be a televízió, majd Amanda Lear-nek, a Budapest sçortcsa rno k i vendégsze rep lésé­ről készített összeállítást sugá­rozza. A 2-es program Ibsen: A vadkacsa című drámája lát­ható - a Játékszín művészeinek előadásában. A harmadik nap Is számos érdekességet kínál a gyerekek­nek: lesz játékszüret, újabb pa­rádéval jelentkezik Szergej bo­hóc. Délután levetítik a Külön­ben dühbe jövünk című olasz - snanyol filmet Búd Spencerrel és Terence Billet a főszerep­ben. Ezután a száz éve szüle­tett Kálmán Imre emlékének adózik a televízió Meghódítom a világot című műsorával. A 2- es csatorna programja a né­hány éve elhunyt kiváló szí­nésznő, Domiján Edit alakját Idézi fel — Színész és változó világ címmel. Tévénapló Kriminológiai kultúrtörténet Legutóbb, pénteken már a nyolcadik része került képer­nyőre a ,.Forradalomban született" című szovjet filmsorozat­nak, ezúttal az „Álruhás fenevadak" című. Áz eddigiek ta­núbizonysága szerint hasonlókból voit a televízióban nem egy jobb, de lényegesen több olyan, mely messze az Alexej Nagornij és Gelij Rjabov történetének színvonala alatt ma­radt. A krimisablonokat minden gyakorlottabb tévénéző is­meri. Szükségeltetik hozzá legalább egy nehezen kinyomoz­ható gyilkosság. Itt volt nyomban három, méghozzá az egyik áldozat a főnyomozó felügyelő hitvese. Kellenek mindenre elszánt, agyafúrt banditák, gálád főnökkel. Nem hiányoztak. Hiányzott viszont (mármint a cselekményből, de nem a né­zőnek) az autós üldözés, az ökölharc, és az, hogy a főhős feltétlenül életveszélybe kerüljön, amiből úgyis tudjuk, hogy kilábal. A magyar rendőrség is elfogott már néhány gonosztevőt és kézrekeritésük közben nem volt szükségük Niki Lauda autóvezetési tudományára, sőt Papp László ökleire is csak ritkán. A szovjet krimisorozatban hasonló a helyzet, vagyis éppen valóságjellegével válik érdekessé. Viszonylag kevés rendőr ismerősöm van ugyan, de még egyiküktől se hallot­tam azt, hogy pályájuk különösebben romantikus lenne, lé­lő, hogy a képernyőt elöntő (többi) krimiáradat ilyen el­képzeléseket is ébreszt a nézőben, továbbá ha a bűn elkö­vetője iránti rokonszenvet éppen nem, valami olyat annál inkább, hogy kalandos történetekről és nem társadalmi problémáról van szó. A ,,Forradalomban született" éppen ezen a téren külön­bözik nyugati társaitól és kerül fölénybe azokkal szemben. Egyetlen személy, Nyikolaj Kondratyev (Jevgenyij Zsarikov) élettörténetén keresztül mutatja be a szovjet bűnügyi rend­őrség kialakulását, fejlődését. A rendőrség története termé­szetszerűen a bűnüldözés, vagyis a bűnözés története is. Te­hát itt tulajdonképpen sajátos kriminológiai kultúrtörténe­tet láthatunk, ami ebben a műfajban egyedülálló és feled­teti a szereplők apróbb alakításbeli hibáit is. O. I. Rettenetes szülők A zseniális Cocteau minden műfajban kipróbálta te­hetségét, az olvasó türelmét is nem egyszer próbára téve, de ez a késő öregségében is fáradhatatlan újító mégis mint­ha csak jelenség lenne: a nagy művet, amit minden jelen­tős kortársa megírt, kísérletek helyettesítik. Irt verset, re­gényt, operaszövegkönyvet, rajzolt, sőt utolsó éveiben fres­kókat is festett vidéki templomokban, szelleme mindig friss, izgató, de Dü Gard, Gide, Mauriac vagy a többi kor­társ és barát igazi maradandósága nélkül. Tehetségére legjellemzőbb két „rettenetes" műve: a Les enfants terribles (magyar Vásott kölykök) hosszabb elbeszé­lés, a Les parents terribles (Rettenetes szülők) dráma, a maga korában mindegyik világsiker. Mindkettő környezete ugyanaz, magába zárt világ, melynek lakói saját törvényeik szerint élik hasonlithatatlan életüket. A Rettenetes szülők romantikus fordulataival mozgalmasabb, bár szereplői azon­nal elvesztik létük értelmét, ha kilépnek világukból, amit maguk is, szelíd iróniával „cirkuszkocsinak" neveznek. A tv-változat, ami Örkény István kitűnő fordítása alapján készült, tulajdonképpen csak némileg lazítja meg a szín­padi játék kereteit, ami nem is baj, ám a rendező Felvidé­ki Judit a „cirkuszkocsi" atmoszféráját nem tudja megterem­teni, szereplői legtöbbször tétován állnak egy lehetetlen világban, amelynek érzelmi kuszasága nem példa, még csak az élet esetlegességeire sem figyelmeztet, hanem játék, Cocteau önfeledt játéka szituációkkal, gondolatokkal és vonzalmakkal. Igazán csak Gábor Miklós van otthon Cocteau világában, aki majd negyven éve a fiút játszotta, akkor is nagy siker­rel. Jó példával szolgált tehát az ifjú és tehetséges Tihanyi Péternek, de Vass Éva és Berek Katalin csak ritkán hiteles, Fehér Anna pedig végképp nem Cocteau-i. A próba Operaházunk előadásainak színvonala az utóbbi években vitathatatlanul javult, a csalódást elsősorban a megvalósu­latlan tervek (Gioconda, Mathis) jelentik, s közben merész kísérleteknek is tanúi lehettünk. Ezek közé tartozik az el­múlt évad végén bemutatott rockbalett, aminek szövegét Fodor Antal írta s ő készítette koreográfiáját is. A bemutató vegyes érzelmeket keltett, már a két zeneszerző párosítása miatt is: 1. S. Bach és Presser Gábor neve egymás mellett ha nem is szentségtörés, de azért Veöres Sándor hason­latát eszünkbe juttathatja: sárgadinnye sóval és tubákkal... A h-moll mise részletei, a János passió tenoráriája, a d- moll toccata és fuga mellett Presser „Electromantic" című gépzenéje mindenképpen bizarr, s a tavaszi bemutatót kö­vető kritikai fanyalgások után a tv jónak látta, hogy most az egész orszqg színe elé vigye: jogos-e a fanyalgás vagy inkább merész újításról kellene beszélni, a jövőt előlege­ző műről? A próba újszerűsége vagy akár merészsége azonban csak látszólagos. Nem hökkent meg, akkor sem, ha Bachtól nem remélhetjük, hogy tiltakozik szerzőtársa ellen, s Jézus miért ne táncolhatna Presser zenéjére Mária Magdolnával, ha egyszer így vagyon megírva? Azonban A próba félreérthe­tetlenül eklektikus alkotás, s néhány szép részlet, elsősor­ban az ihletett hozsanna-jelenet, ellenére az egyes elemek nem illeszkednek össze, nem is várhatjuk, mert annyira kü­lönböző kvalitású mindegyik, hogy nem felelhetnek egy­másnak. Fodor Antal rövid bevezetőjében katarzist Ígért. A katar­zis azonban elmaradt, el is kellett maradnia, mert maga a koncepció sem világos. A végén, miután befejeződött a passió, megismétlődik a bevezető kép diszkójelenete, azt sugallva, hogy nem történt semmi. CSÁNYI LÁSZLÓ A Nagyvilág művészmozi tűzte műsorára Kása Ferenc új film­jét, a Guernicát

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents