Tolna Megyei Népújság, 1982. december (32. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-04 / 285. szám
1982. december 4. NÉPÚJSÁG 11 Utak, keresztutak 12. Vissza, vissza Képzőművészeti irányzatok az impresszión izmustél napjainkig Visszatérni az ősformákhoz, a gyermekihez, a néphez, a primitív, a keleti és karai kultúrákhoz — ez nem egy-egy új művészeti irány, hanem általános törekvés, mely jászerint a legkülönbözőbb irányzatokban felismerhető. A csömör jele, ám az elfordulás, visszafordulás egyben csodálatos megújhodást jelenthet. Leegyszerűsítve arról van szó, hogy a múlt század nagy régészeti (feltárásaival, az ókori kultúráik megismerésével, a gyermekrajzok őszinte közvetlenségének felismerésével, a nép felé fordulással, a négerek városba özön lésével, a mélylélektan eredményeivel egy időben a művészek is vissza akarnak térni a tiszta forrásokhoz. Úgy látják, hogy az európai ember utat tévesztett, ellentétbe került önmagával, hazugságai maszkja alatt igazi valóját fel sem ismeri. Ezért vissza kell térni a feliismerhető legtisztább alapálláshoz, a művészi kifejezés olyan formáihoz, mikor még az ember nem rejtőzött álarca mögé. Szólaltassuk meg a művészeket, Medgyessy Ferenc nagy szobrászunk írta : ,,A barokkon, a gótikán hámor túl lettem. A román stílből a Louvre-ban akkor még keveset láttam. Az újabb görög bántóan tökéletes vélt. iMiinden formát elcsináltak előlem, és olyan fölényes tudással, hogy azt folytatni, de rosz- szul — igazán meddő erőlködés lett volna. A görögöknél magas fokú költészetet láttam. Ez már több volt, mint plasztika. Hűséges megfigyelésen alapuló, kitalált emberi formák. A rajtuk lévő ruha nem is annyira a vaEngelsz József: Maszk (vörösréz, 1968) lóságot, mint inkább a ritmust, a muzsikát szolgálja. Ismeretlen világ ikapuja nyílott meg előttem. Most kezdtem a mesterségembe beleszeretni. Na, de nézzük, mi más van még? A nagy múzeumok sok csodát rejthetnek még számomra, így jöttek sorra az egyiptomi, asz- szír, sumer bálványok. Eleinte furcsáknak, bizarroknak, érthetetleneknek láttáim őket. De csodálatosan vonzóak. Nagy, súlyos kőtömbök. És mégis élőlények. Nem üres formák, mint először hittem. Hanem rejtett finomságoktól gazdagok. Döbbenetes Világ ! Olyan értékes művészet ez, amire érdemes egy egész életet szentelni. Én innen próbálok kiindulni. Ezek a köveik a nagy, örök fogadalmat vették ki belőlem. Hitet tettem előttük." ' A néphez vonzódás másképp jelentkezik a zenében, mint a képzőművészetben, az irodalomban, közös vonásuk mégis van: a nép művészetében, életformájában addig alig ismert gazdagság, érték, tisztesség, szépség felfedezésének öröme, s az átmentés, a mai művészet nyelvére való átírás szándéka azzal, hogy a fellelt kincs kamatoztatható, s a művészi-társadalmi megújulás feltétele. Részletes elemzést, történeti áttekintést kíván ez a téma, de forduljunk ismét művészhez, Bartók Bélához: ,,A XX. század eleje fordulópont az újabb zene történetében. Az utóromantika túlzásai kezdenek tűrhetetlenné válni: egyes zeneszerzők kezdik érezni, ezen az úton nem lehet továbbmenni, itt nincs más megoldás, mint a teljes szembefordulás a XIX. századdal. Megbecsülhetetlen ösztökélő erőt és segítséget nyújtott ehhez a szembeforduláshoz — vagy mondjuk így: „megújhodáshoz” — az eddig teljesen ismeretién parasrtzene, illetve annak az a bizonyos része, amit szőkébb értelemben vett ipanasztzenének nevezünk. Ez a parasztzene formailag a lehető legtökéletesebb és legváltozatosabb. Kifejező ereje bámulatosan nagy, emellett teljesen mentes minden érzelgősségtől, minden felesleges ciikannyótól : néha a primitívségig egyszerű, de sohasem együgyű. El sem képzelhetünk alkalmasabb kiinduló- aontot egy zenei reneszánszhoz; nem is lehet nagyszerűbb tanítómestere egy zeneszerzőnek, mint a parasztzenének ez a fajtája.” Megint 'más a művészi iskolát nem járt, vagy a történeti művészi szemléletekhez nem alkalmazkodó naiv művészek „betörése” a művészetekbe — már a vámos Henri Rousseauval, a múlt század végén. A naivitás nem esztétikai feltételektől függ, hanem az alkotó és a világ viszonyától. Ezen a síkon taConstantin Brancusi: A szőke néger nő (1926) lálkozik a népi szemlélet, a gyermeki, a primitív és a naiv. Nem véletlenül nevezik a naiv művészek munkáit mágikus realizmusnak is. Realizmusnak, mert a valóságból indulnak ki, s mágikusnak, mert hiszik azt, hogy a festett kép azonos a valósággal, csak éppen egy másik valóság, nem a látott, s ebbe szinte mágikus (képességgel látnak bele. Ma már a naiv művészetnek Magyarországon is múzeuma van Kecskeméten, s tanult művészek is vállalják, magukévá teszik szemléletüket (például Galambos Tamás). A művészek századunkra felfedezték a gyermeki képzelet kimeríthetetlen kincseit is. Elkövetkezett a gyermekrojzak megbecsülése, s ma már hatalmas nemzetközi versenyeken szerepelnek a mi gyermekeink is jó eredménnyel. A dadaizmus gyermekességein még nevetett a közönség, de mire eszmélt völ- na, a „felnőtt" művészetet át- meg átjárta a gyermeki példa. Egész festői életművek épültek rá (mint a lengyel Tadeusz Ma- kowskié), bevonult a reklám- grafika területére (plakát, divat- tervezés), megtermékenyítette a szőnyegszövés sokféle ágazatát, s fasizmus néven a nonfiguratív művészet egyik közismert festői módszere lett. Ezt elmondhatjuk a századunk művészetét megtermékenyítő néger művészetről is. A néger szobrászat eleven példája annak: hogy lehet a valóságról a hagyományos klasszikus és reneszánsz módszerek mellett másképp is beszélni, anélkül, hogy belső mondanivalónk veszítene az ábrázolás erejéből. A néger művészet a század elején meghódította Párizst. Maszkok kerültek Matisse, Picasso, Braque és mások műtermének falára. S a néger művészet a fauves-oknak (vadaknak) nevezettek szétszóródása utón is tovább ösztönzi a művészéket. Picasso 1907-ben megfesti az Avignon! kisasszonyokat. Az Avignon! kisasszonyok a néger szobrászat képi látásának festménybe való áttétele. Teljességgel érvényesül benne Matisse megfogalmazása: „A festészet nem pontosság”. Azaz: nem pontos másolás, hanem elgondolásunkhoz kell igazodnunk az alárendelt másolás helyett. Zsögödi Nagy Imre: Gondokban (1942) (Következik: 13. Vissza a természethez). KOCZOGH ÁKOS A magyar kultúra műhelye Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum Szinte kizárólag rendkívül gazdag szakmai könyv- és folyóirat-gyűjteményéről ismert az Országos Pedagógiai Könyv, tár és Múzeum, kiállításairól — nem. Pedig a könyvtár félmillió kötete mellett az intézmény több miint 25 ezer, a magyar iskola, a hazai oktatás, nevelés múltját, történetét, fejlődését dokumentáló tárgyi, írásos és más emléket is őriz raktáraiban. Csak hát egy múzeum bemutatótermek nélkül olyan, miint hadvezér sereg nélkül; s az Országos Pedagógiai Múzeum ma Budapesten mindössze négy vitrinből áll az Országos Pedagógiai Könyvtár keskeny folyosóján. Igaz, öz ORKM működteti Ercsiben az Eötvös József Emlékmúzeumot, s így legalább a páratlan értékű Eötvös-dokumentumok méltó helyen vannak; s lesz majd három helyiségük Keszthelyen is, a lassan újjóépülgető Festetics- kastélyban.l De mindez kevés vigasz . ,i J S ez annál fájóbb, mert az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum elődje múzeumként jött létre, 1877-ben. A népoktatási törvény elfogadása után gond volt az iskolák taneszközökkel történő ellátása, s e gondon volt hivatott valamiképpen enyhíteni az Országos Tanszer- múzeum. A múzeumot azonban — a jelek szerint — a helyiséghiány átka végigkíséri; ugyanis folyton költözött: az egykori Pedagógiámból a Tonitók Ferenc József Házába, a Szent- királyi utcába, onnan a mai Képzőművészeti Főiskola épületébe és tovább. Közben — 1894- ben — feladata bővült, a neve Országos Tanszermúzeum és Pedagógiai Könyvtárrá változott, s megkezdődött az itthonról és a világ minden tájáról a szakkönyvek, szaklapok, tantervek, módszertani és más kiadványok gyűjtése. A következő évszám 1922, amikor egy miniszteri tollvonással feloszlatták a szépen fejlődő intézményt. A krónika 1958-cal folytatódik, ekkor alakult újjá Országos Pedagógiai Könyvtár néven, s később került a nevébe az ... és Múzeum. Kétségtelen, az oktatásügy e nélkülözhetetlen műhelye hiány, talonul ma könyvtárként tudja ellátni feladatát. Az OPKM rendelkezik az országban a legteljesebb pedagógiai, nevelési, pszichológiai, ifjúsági szakkönyv- és folyóirat-gyűjtemény- nyel, iskolai vonatkozású tankönyv- és jegyzetkollekcióval, s e témák határterületeinek irodalmával. A könyvtárat évente mintegy huszonötezren látogatják, a beiratkozott olvasók száma 'megközelíti a négyezret. Egy-egy évben csaknem negyvenezer a kikölcsönzött kötetek: száma, s tizenötezret forgatnak helyben, az olvasóteremben. Az ország távolabbi vidékein élők előtt is „nyitva áll” a könyvtár: az úgynevezett könyvtárközi kölcsönzés révén például tavaly három és fél ezer kiadvány kelt útra. Nem lehet túlzottan magas azoknak az óvodáinkban, iskoláinkban működő nevelőknek a száma, akik ne lettek volna, vagy ne lennének valamilyen kapcsolatban az OPKM- mel. Ami pedig az egyetemi, főiskolai hallgatókat illeti, különösen vizsgaidőszakban ugyancsak kicsinek bizonyul az olvasóterem. Valóságos eldorádója a kutatóknak — s nemosak a pedagógia, hanem az egyetemes magyar kultúra kutatóinak is — a könyvtár! Az iskolai tankönyvgyűjtemény például ötvenezer darabra rúg: köztük van olyan, amelyből a diáik Petőfi is tanulhatott. Évszázadokra visszamenően a nagy, híres alma materek évkönyveinek, vagy ahogy akkor hívták: értesítőinek ti száma nyolcvanezerhez közelít; körtük a nagykőrösi gimnáziumé Arany keze írásával. Sokezres az atlaszgyűjtemény, amelynek egyik legértékesebb példányát, az 1703-ban kiadott Hübner-féle Schul-Atlas-t éppen tavaly vette meg az OPKM egy pesti antikváriumban, 33 ezer 700 forintért/ Minden lapja kézzelmetszett és színezett. E könyvtári különgyűjtemé- nyek jó néhány különleges darabja tulajdonképpen múzeumi ritkaság. Például ama 1808-ban kelt, kézzel írt Geographia- jegyzet, amelyből Széchenyi 1stü vón tanult.' Vagy azon, 1700-ban kiállított, s Báirffy György erdélyi kancellár kézjegyével ellátott útlevél, amely a külföldi egyetemekre 'induló diákot „mindenki jóindulatába” ajánl! ja... Nem kevésbé érdekes ofí vasmány az 1800-as évek elejéről a híres pápai és a debreceni református kollégium tudót professzorainak levélváltása egy szökött pápai diák ügyében. Korántsem csupán a kutatók, hanem a legszélesebb közönség érdeklődésére is számot tarthat* nának a korabeli iskolai oklevelek, meghívók, újraoltási bizonyítványok, tamáiri óratervek, vázlatok, tanmenetek, a múlt században készült preparátumok, domborműves falitérképek, kvadránsok, limbusok is. Különösen gazdag az iskolai szemléltető esziközök köre. Az Eötvös Laránd tervezte fizikai kísérleti eszközökből például — amelyekből összesen tizenkilencet ismer a szakirodalom — hétét őriz az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum. Elsősorban rajzokon, fényképeken maradta k fenn az iskolái formaruhák, egyenruhák, a híres Is* kólák egyensapkái, az eredetiket a jelek szerint, Sajnos, nemigen őrizték, őrzik meg az emberek. Kedvezőbb a helyzet a jélvényekkel ; ezekből, az úgynevezett sapkajelvényekből és kitűzőjellvényekből csaknem félezer van a múzeum birtokában. Évszázadokat idéznék a különféle tolltartók, ceruzák, tollhegyek, tintásüvegék. (Ki tudja, talán ott van közöttük bizonyos Megyeri nevű színész híres tíntósüvege is.) S ha az emlékezet már alig-alig — a múzeum őrzi a palatáblát, a palavesszőt. DEREGAN GABOR A mai román szobrászat Huszonnyolc kortárs román szobrász alkotásaiból nyilt kiállítás a Műcsarnokban. Képeink a kiállításon készültek. Adoc Manóié Gabriela: Poézis II. György Albert: Lány almával Birleanu Iftimie: Esküvő
