Tolna Megyei Népújság, 1982. december (32. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-31 / 306. szám

6 Képújság

1982. december 31.

I- Férfiaktól nem illetlen- - A városban foglalkoztatot- ség megkérdezni az élet- . tak száma jelenleg 28 ezer fő. korukat, Mátyás elvtárs Ebből 11 és fél ezer a kömye- hány éves? ző településekről jár hozzánk

— Negyvenhét.

I

— Nem véletlenül kérdeztem, hanem azért, hogy löltehessem a következő kérdést. Mióta visel közéleti tisztséget Szekszár- don, vagy Tolna megyében?

— Húsz éve. A megyei tanácsnál kezdtem, 1962-ben az ipari osztályon lettem főmérnök. v

I- Ezek szerint indíttatása műszaki jellegű.- Igen. Tanítottam is, voltam műszaki ellenőr is.

I

— A megyei tanácson kezdte, most Szekszárd egyik irányítója...

— Annak idején is tevőlegesen részt vettem Szekszárd fejlesztésének megalapozásában. A megyeszékhely fejlesztése — most az ipartelepítésre, -fejlesztésre gondolok - nem volt előzmény nélküli. Volt ipar azelőtt is a városban, tehát lehetett mire építeni. Kezdtük a vasipari vállalattal, folytattuk a faiparival!, aztán a vágóhíddal, a mai húsipari vállalót elődjével. Megindult az iparfejlesztés. Elmondhatom, hogy az akkori városi, megyei vezetés jó érzékikéi felismerte a jövő tennivalóit és szakemberek letelepedését segítette elő.- örvendetesen sok a fiatal a vezető állásokban, akár a pártbizottságot nézem, akár a városi tanács apparátusát, de mondhatnám az üzemeket, vállalatokat is. Tudatos káderpolitika eredménye ez?

— A tudatosság abban volt és van, hogy minden ágazatban kellenek a szakemberek. Ha fiatalok, annál jobb. A fiataloknak, különösen az első időben, állást, lakást tudtunk biztosítani, ez vonzóvá tette számúikra a várost, kedvet kaptak a letelepedésre.

I

— Nos, igen, én is fiatalpárti vagyok, de azért az idősebbekről se feledkezzünk meg...- Szó sincs róla. Éppen most javasoltam a húsipari vállalat igazgatójának, hogy hívják meg az egykori vágóhíd ma már nyugdíjas dolgozóit üzemlátogatásra a húsüzembe. Hiszen végül is velük kezdődött.- Mindinkább a gazdasági kérdések kerülnek beszélgetésünk sodrába. Tudom, hogy ez nem véletlen, de akkor ha már így van, közelítsük meg jobban erről az oldatról Szekszárdot.

— A város fejlődését többféleképpen is bemutathatjuk. Most hadd ragadjam ki azt, hogy a megyeszékhely lakónépessége 1870 és 1970 között tízezer fővel nőtt. Ugyanakkor 1970 és 1980 között szintén tízezer fővel. Keíl-e többet mondani artai, hogyan fejlődött Tolna megye székhelye?

I- Azért nemcsak létszámnövekedésről volt szó...

— Korántsem. A lakosságnövekedés óriási változást jelentett az életvitelben, életkörülményekben egyaránt. Ezt a'lbp- vefően a város gazdasági fejlődése eredményezte, amely fejlődés mind a mai napig tart,

I- Szekszárd mármint a foglalkoztatottak számát illetően, nem csupán a város.

dolgozni.- Ma 'már számos ipari középüzem található Szek- szárdon. Elmondhatjuk-e, hogy városunk mindinkább ipari jellegű várossá lett, amellett, hogy iskolavárossá is fejlődött egyidejűleg és fönntartotta a közigazgatási központ szerepével együttjáró jellegét?- Igen, de akkor egy kicsit vissza kell térnünk az időbe#. A III. ötéves terv indításának időszakálban határozat született a Tolna megyei iparfejlesztés meggyorsítására, mégpedig úgy, hogy meg kell gyorsítani a meglévő üzemék rekonstrukcióját, a lakosság szükségletének jobb kielégítésére fejleszteni kell a talnácsi és szövetkezeti ipart, több üzemet Budapestről megyénkbe kell telepíteni — hogy csak néhányat említsek az akkori feladatok közül. Azt hiszem, nem kell sorolnom, mennyi minden valósult meg az akkori határozatokból. Még annyit említenék, hogy a megyei határozatok alapján az új ipari üzemek telepítését elsősorban Dombóvárra és Szekszárdra kellett megoldanunk. Ez megtörtént, a Tolha megyei Népújság olvasói szinte teljes tájékoztatást kaphattak a megvalósulásról.

I- Elnézést, hogy közbeszólok, de amikor Szek- szárdról beszélünk, mindig Tolna megyéből indulunk ki.- így igaz és azt hiszem, ez nem is báj. Ha másról nem beszélek, csak arról, hogy mekkora már Szekszárd vonzásikörzete, az sem kevés. Nem önmagában kell nézni a megyeszékhelyt, hanem együtt az egész- sze'l.- Engedjen meg itt egy talán furcsának tűnő közbevetést: A megyeszékhelyen első titkárnak lenni sajátos helyzet. Nem terhes-e néha a megyei szervek gyámkodása a város fölött?- Valóban, sokszor felvetődik, előny-e, hátrány-e ez a helyzet. Én eddig semmiféle hátrányát nem tapasztaltam. Előnyét inkább. Különben is nem az a lényeg, hogy mennyi- szer és miibe szólnak bele, hanem az, hogy mit mondanak. Sokszor kaptunk már megyei vezetőktől tanácsot is, kritikát is. Az a tapasztalatom, hogy sokszor az állampolgár beszélt belőlük és ez így jól is van. Persze, az sem mindegy, hogy a városi vezetés adott esetben képes-e ezekre az állampolgári megjegyzésekre megfelelő választ adni.- Térjünk vissza Szek- szárdhoz. Mint városi pártbizottsági első titkár, hogyan látja, miben tudja a legnagyobb segítséget adni a gondjaira bízott városnak?- Különösen manapság nagyon sok gazdasági, műszaki kérdés vetődik fél. Emiatt elkerülhetetlen, hogy olykor nem látványos, úgymond apró kérdéssel is foglalkozom, de erre is szükség van, mert ez is az emberek ügyét, érdekeit szolgálja. De hogy pontosabban a kérdésre válaszoljak: szerintem egy pártmunkás akkor dolgozik jól, hO részese a jobbító cselekvésnek, ha serkentője, netán

indítója és ind itta tója a fejlődést szolgáló szándékoknak. Szekszárdon nagy szellemi kapacitás halmozódott fel. Ezt fel nem használni vétkes könnyelműség lenne.- A múltkorjában egy érdekes megjegyzést hallottam felelős országos vezető szájából, miszerint nálunk a demokrácia leginkább utólag érvényesül, a döntések előkészítésében már kevésbé.- Közösségi kérdésben döntést előkészíteni, bármilyen ügyről legyen szó, óriási felelősség. Sokoldalú ismeretanyag és tapasztalat kell hozzá. Régen rossz, ha egy ember akarata testesül meg egy elhatározásban. Nos, ebben is nagy a1 párt- szervék, -Szervezetek féladata. Meg kell találni és be kell vonni a munkába azokat az embereket, akik egy feladat előkészítésére és megoldására a lég- alkallmdsabbak.

I

— Szekszárd esetében és az ön tevékenységével kapcsolatban is sokszor halljuk ezt a kifejezést, hogy nyílt várospolitika.

— Valamikor nem volt mód orra, hogy a demokratizmus a várospolitikában kibontakozhds- sék. Most, amikor minden lehetőség megvan rá, élőfordul, hogy igencsak akadozik. Persze, kétoldalú ez, mert a lakosság részéről sem tapasztaljuk eléggé a beleszólás igényét, de a hivatalos szervek sem mindig igénylik. Azt szeretnénk, ha egyre több döntés a lakosság legszélesebb rétegeinek bevonásával születne.- És a döntés után?

— Nos, igen, erről is beszélni kell. Nem elég valamit óhajtani, akárni, tenni is kell azért, hogy az óhaj valósággá legyen. De visszatérve a kérdés első felére1, elmondom, hogy én az alternatív javaslatok híve vagyok. Legyen választási lehetőség, ne állítsuk kész helyzet elé az embereket. Egyáltalán nem baj, ha különböző vélemények ütköznek és az sem tragédia, ha valakinek nincs igaza bármilyen poszton álljon is. A demokratikus fórumok működnek és működtethetők. Itt van egy apróság: utólag városi méretű vita bontakozott ki azon, hogy miért ilyen színűre festették a gimnáziumot és miért olyan színűre a Baiktai lakótelep házait.

I- Nekem tetszenek azok a házak.

— Másoknak viszont nem. De az egész vitát meg lehetett volna előzni, hü közszemlére bocsátunk egy színskálát és aztán a többségnek tetsző színű festéket alkalmazzák. Ez az ügy tulajdonképpen csekélység, de fám, milyen vihart tudott kavarni.

— Azért a vitának van' egy olyan tanulsáqa is, hogy a város lakói — és nemcsak a réqiek, hanem az úiak is - kényesek városunk szépségére.

— Néhány adattal már megkíséreltem fölvázolni, mennyit fejlődött Szekszárd az utóbbi évtizedekben, most azért arra is Hadd utaljak, hogy mennyit szépült is egyúttal. Van ennek a városnak egy sajátos bája. Ezt az idegenek, vagy az innen elszakadt, de időnként hazalátogatók, az innen évtizedekkel ezelőtt elszármazottak sokkal in- . kább észreveszik, mint mi, akik naponta szemmel követhetjük a változásokat. Ök látják igazán, mi lett Babits álmos városából.

I- Tartható ez a fejlődési, fejlesztési ütem a jövőben?- Az természetes, hogy Szekszárd helyzete, fejlődése nem független a népgazdaság mindenkori helyzetéről. A fejlődés nem áll meg, de az ütem bizonyosan lassulni fog. Meg kell keresnünk és találnunk a jelen lehetőségeit. Amint előbb már említettem, tapasztalataink szerint, igen nagy szellemi erő halmozódott föl városunkban. Mint pártszervnek, ezt is föl kell karolnunk és kibontakoztatnunk. Miközben a mai kérdésekkel foglalkozunk, előre kell látnunk: mindenben, amit a városért teszünk, a holnap emberére kell gondolnunk. Hogy azért néhány példát is mondják a közeljövőre vonatkozóan: jövőre elkészül a vas- és man- gántalbnító, ezzel a vízellátás minőségileg is lényegesen javul. A tömbfűtőmű hosszú távra megoldja a telepszerű lakások központi fűtését.

I

— A fűtőmű néha akadozik.- Sajnos, igen, ez többek között a talajvíz következménye, amely a húszéves élettartamra tervezett csöveket hét év alatt tönkreteszi. Megfelelő szervezettséggel azonban gyorsan meg lehet oldani a cserét.

I- Újabban beszédtéma a gázvezeték.

— Minden reményünk megvan arra, hogy bevezetik a gázt Szekszárdra. Kereskedelmi ellátottságunk jó. Az országban nálunk a legnagyobb az ezer lakosra jutó fajlagos bolti alap- terület. Már az idén is minden gyereket föl tudtunk venni óvodába, jövőre is így lesz. De az infrastruktúra nem fejlődött olyan ütemben, mint maga a város. Elég, ha csak a költségvetési üzem tevékenységének bővítésére gondolok. Van tennivaló ezen a területen is bőven. Példaként említem a csatári beépítési tervet. Amikor elkészült, jó volt, mire a munkák megkezdődtek, kiderült, hogy ma már nem korszerű. Felülvizsgáltuk és lehetővé vált, hogy 130 lakással többet tudunk azonos területen felépíteni, mint az eredeti elképzelések szerint. Eddig is az volt, a jövőben is az lesz a feladatunk, hogy minden területen azokat a megoldásokat keressük, amelyek a lakosság jó közérzetének kialakítását szolgálják.

I- Személyes jellegű kérdéssel kezdtük, felezzük is be azzal: Miben látja munkásságának „ars poeticáját"?

— Tevékenységem lényege Szekszárd. Minden, ami itt történik, számomra nagyon fontos. Legfőbb gondom, hogy az itt élő emberek hogyan érzik magukat, mennyire kötődnek városunkhoz. Részese voltam sikereknek és kudarcoknak is - úgy gondolom a jövőben is így lesz. De akkor is mindent lehet, csak elfásulni nem. Mindig kell tudni újrakezdeni.

I- Köszönjük a beszélgetést.

LETENYEI GYÖRGY

Múltunkból

Nemcsak korunkra jellemző rossz szokás, hogyha valami nem intéződik el gyorsan, és főleg nem a kedvünk szerint, akkor nem oda megyünk panaszra, nem ott fellebbezünk, ahol intézkedhetnének, hanem felmegyünk a miniszterhez, a pártközpontba, a rádióhoz, a televízióhoz, s ki tudja megmondani, hogy még hova - s várunk türelemmel arra, hogy valami majd csak történik. Valóban történik is valami, pontosabban szólva, a felsorolt szervek odajuttatják el panaszunkat kivizsgálásra, ahova nekünk kellett volna küldeni. Az illetékes szervek kivizsgálják ügyünket, Intézkednek, ha intézkedni kell, s értesítik a „felsőbb” szervet, amely levélben tájékoztat bennünket arról, hogy mit intézkedtek, mi a helyzet...

Nos, mint említettük, nemcsak korunkra jellemző rossz szokás ez... Így volt ez évszázadokkal ezelőtt is, csak akkor a felsőbb szerveket más néven nevezték, így volt ez például 195 esztendővel ezelőtt, 1787-ben is. Ezért orra kényszerültek az állbmi szervek, hogy rendeletileg szabályozzák az ilyen esetekben az ügyintézést. Idézünk ebből a megsárgult iratból néhány mondatot :

MEGVIZSGÁLÁSRA

VISSZAKÜLDETTEK

„M inthogy ta pa szta Itatott,

hogy még most is (lő nem tekintvén az már meg ujj irtatott Fölséges Tilalmat, a Fölséges Consiliumhoz és Udvari 'Kancelláriához az első Fórumnak, azaz a Némes Vármegyének és Ura- ságoknák hírek nélkül látások futások történnek, ez pedig iho- lyott az oly bé adott Instanciák (panaszok mindenkor a megvizsgálásra visszaküldettek, csak a dolognak nagyobb és az ins- tansak tzéljával ellenkező hal- ladékját okozza, melyre nézve eö Fölséges mind a királyi magyar és erdélyi Cancélláriára, mind pedig a Felséges Consili- urmra újabb kegyelmes paran- csolattyát botsáttatni mélytáz- tatta, hogy semmiféle Instancia a Törvénykezőknek személybeli tekintetek nélkül ne választassák, és el ne vétettessék, mely- lyen az első Fórumnak az az a Nemes Vármegyének és Uraságnak ítélet tétele ne láttassák, vagy pedig hitelessen le irt párja hozzá légyen kapcsolva".

A számunkra már nehezen érthető szöveg lényege: a felsőbb szervékhez juttatott panaszaik feleslegesen elhúzzák az ügy intézését, ezért csak olyan ügyökkel foglalkozhatnak a felsőbb szervék, amelyekben az alsófokú hatóságok már intézkedtek, s erről hitelt érdemlően meggyőződhetnek.

A rendelkezés külön'Hátér a jobbágyok panaszainak intézésére. Idézzük a rendeletét:

„Továbbá parancsolja eö Felsége, hogy egy Instancia se vétettessék el, mely a jobbágyok ügyét forgató prókátor úr úgymint a Vármegyénél a Vármegye FiScaíissa, és a Királyi Helytartó Tanácson, vagy az Udvari Kancellárián is a.majdan beállítandó parasztok ágense (érdekképviselete, szószólója) által nem revideáltatott és subsoirbáltatott volna; melyet ismét közönségessé tenni (azaz közhírré tenni, köztudottá tenni) és a Vármegye FiscalisSá- nak tudtára kell adni, méglen a majd fel átlátandó jobbágyok ágense, kinek kinek megjelentetik, hqgy azután a jobbágyokat az ő ügyükkel ahhoz lehessen utasé'ttanli."

A szöveg rövid értelme az, hogy a jobbágyok ügyeinek intézésére a vármegyénél, a kancellárián és a helytartótanácson olyan személyt kell beállítani, akik a jobbágyok ügyeit intézik. Ezt közhírré kell tenni, s a jobbágyokat ezekhez a személyekhez kell irányítani.

AZ IREGI JOBBÁGYOK

PANASZA A HELYBÉLI URASÁG ELLEN

összeütközött az iregi uraság törekvése a jobbágyok érdekeivel. S mert az uraság módszerei felettébb sértették a jobbágyokat, hát a vármegyéhez fordultak igazságért. A panaszos levelet 1807. Szent Mihály havi harmadik napján olvasták fel a nemesi megyegyűlésen. Idézzük a levelet:

„Mi hegben lakó szegény jobbágyok a Helybeli Uraságnak rajtunk tett, s fejendő keménységét ki nem álhatván kéntelenítettünk alázatos instantiánkal a tekintetes Vice Ispány (másod alispán) Úrhoz folyamodni a végre', hogy ezen mi nyomorog- tatásunknak vigasztalást nyújtani méltóztassék. A mi bajunk, amely különösen érdekel az, hogy az említett Uraság a maga részire tartozó gabonát velünk akarja takarítani erővel, tömlötzözéssel, mégpedig nem úgy mint robotosokkal, hanem mint résraratókkal; márpedig az Uraság gabonája olly sovány, terméketlen, hogy annak takarításával nemcsak az, hogy időt elvesztenénk, de azonban magunknak majd semmi hasznunk sem lenne benne. Mi erre nézve alázatosan kértük az Uraság Érdemes Tisztjeit, hogy azzal a szívességgel erántunk viseltetni méltóztassanak, hogy a részaratással, látván a mi nyomorult állapotunkat, ne terheljenek, robotra örömmel és minden a lehető engedelmességgel véghez viszünk. Mind ezen kérésünknek is semmi foganatja nem lévén, bátorkodtunk a Tekintetés Vice Isoáay Úrhoz, mint JóJtevő Urunkhoz fajamodni, méltóztassék nagylelkűségét, s a szegényeken könyörülő szívét vélünk vala- mej részben éreztetni.

Mi pedig míg élünk áldani fogjuk emlékezetét, s maradunk tisztelő szegény szolgái... (aláírások)”

Ne tévesszen meg bennünket a ’levélnek az a kitétele, hogy a jobbágyok örömmel mennek robotra. Ebben az esetben ez úgy értendő, hogy szívesen elmennek robotra, mert az beszámít a jobbágyi kötelezettségek teljesítésébe, függetlenül attól, hogy munkájuknak mi az eredménye. Attól viszont vonakodnak — s ez a panaszuk lényege —, hogy részesmunkában kelljen elvégezni a betakaró- dóst, mert itt a teljesítmény a jobbágy jövedelmét is befolyásolja. S mert igen gyenge volt a termés, a betakarodáson szinte semmit sem lehetett keresni.

NEM VOLT IGAZA A TOLNAI URASÁGNAK

Panasszal élt a tolnai uraság a nemes vármegyénél amiatt, hogy a Duna—Tisza közéhez tartozó BogyísZlónál jogtalanul szállítanak át a Dunán személyt és árut, megkerülve a földes úr hasznát jelentő révet. A vármegye a szomszédos megyéhez fordult az ügy kivizsgálására, amely kiküldötte az egyik főbírót, aki maga elé rendelte a bogyiszlói bírákat, s megtudta tőlük a következőket. Idézzük a jelentését :

„...azon által járást nem az Kalocsai Földes Uraság, vagy Helység annak tudtával kezdette légyen, hanem kilencvenhét szőllős gazdák, egy hajós révén maguknak, minthogy erre sokkal közelebb érik szölleji’k mé- veltetéseit, még 1721-ik esztendőben, amidőn a Sexárdi Hegyeken Szállókét kezdettek ültetni, kezdettek azon a. helyen a Dunán szőlleiknek mévelfe- téssire által járni és azoltátul fogva mindétig gyakorlássában lévén, mivel a Túlsópartiak Sexárdi és nem az Tolnai Uraságé, minden = ellentmondás- n’élkül munkássaikóf, terményeiket mind ez Idáig által hordották és ugyan azon üdőtől fogva az legöregebb lakosok sem emlékeznek arra, hogy idegen kocsikat, vagy marhákat akár ingyen, akár pénzért hordoztak volna által."

A jelentésben szó van arról, hogy 1801-ben a^alocsai érsek Szekszárdon vásárolt bort és azt valóban a ’bogyiszlóiak által használt úton szállították át a Dunán. A főbíró intézkedett. Meghagyta a kialakult gyakorlatot, a bogyiszlóiak a saját útjukon jöhettek át a Dunántúlra, de ezen senkit át nem vihettek, sem ingyen, sem pénzért.

Az irat 1802-ben készült.

K. BALOG JÁNOS

Mátyás Istvánnal, a szekszárdi városi pártbizottság első titkárával