Tolna Megyei Népújság, 1982. december (32. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-31 / 306. szám
1982. december 31. Képújság 7 Az érdeklődésért cserében, személyes meg j él en ésével tisztelte meg lapunkat Vass Sándor igazgató a minap, pedig látogatásunk bejelentése kor nem árultuk el, hogy 1982. végén 1981. végének napjait szeretnénk fölidézni a Pátria Nyomda dombóvári telephelyén. Azért 1981 decemberét, mert akkorra fejeződött be a dombóvári üzem fejlesztésének II. üteme, s avatták föl büszkeségüket a 3000 négyzetméter alapterületű nagycsarnokot, melyben elöl a kötészet, hátrébb pedig — kaliber szerint csoportosítva — a nemzetközi géppark kapott helyet. Persze, nemcsak ezit vették akkor birtokukba a régi — Budapestről alapítókként érkezett — s új, dombóvári és környéki páitriá- sok. Elkészült a CSIV-vel szemben a kétszintes szociális és igazgatósági épület is. A telephely így, esztendővel ezelőtt vált „a Dunántúl legnagyobb, egyben legkorszerűbb” nyomdájává. Dombóvárivá már korábban, 1970-ben, amikor igencsak élénk képzelőerőire volt szüksége mindazoknak, akik szerették volna kibontani a ,,'kli tudja, mit hoz a jövő" ködéből a nyomdaüzem mai képét. A város, mint befogadó, megtett minden megtehetőit azért, hogy a budapesti székhelyű nyomda telephelye a rendelkezésre bocsátott — és élőközművesített — húszezer négyzetméter alap- területű teliken véglegesen kialakítható legyeni A nyomda dolgozóig vezetői pedig a dombóvári létezés első napjaitól készek voltak termelő munkájukon kívül is a városgyanapító tevékenységre. Ne gondolják, nemcsak azok, akik helybeliként szakma-tanulási lehetőséget is kaptak a nyomdától, a tisztes kenyérkereset ígérete mellé. A lokálpatriotizmus elkapta a tucatnál nem több letelepülőt is. Dombóváriak lettek. Sóikkal rövidebb -idő alatt Somogyi Kálmán telepvezető is az lett, amikor úgy határozott, hogy az NDK-ban szerzett főiskolai , diplomáját, illetve szaktudását Dombóváron hasznosítja1 inkább és nem Pécsett. Az újságíró munkájának legszebb pillanatai fakadnak Óbból, ha a szakmájukat szerető, ahhoz nagyon értő emberekkel találkozik. Ha nem ültetik dohányzóasztal mellé, mintegy tolibamo-ndva a tudnivalókat, hanem elindulnak vele, hogy lásson, 'halljon, győződjék meg maga is a -szó igazáról. Vass Sándor igazgatónak és Somogyi Kálmán telepvezetőnek több, mint másfél órára volt szükségük ahhoz, hogy mindent megmutassanak. Igazolandó büszkeségük jogosultságát. Alighanem észrevették, hogy jelzőikra — legnagyobb, legkorszerűbb — fölkaptam a fejemet, de nem mondtam ki, amit gondoltam. Soká nem bo- csálthatnám meg magamnak, ha kiszalad a számon a- cigány lovával kapcsolatos szólásmon- dáis még fönn az igazgatósági szobában, ahova Hanta Sán- dorraé személyzeti osztályvezető — egyben párttitkár — kalauzolt. bennünket. Tőle tudtuk meg, hogy Vass Sándor igazgató gyakori látogató a- telephelyen', van hogy hetente két alkalommal is itt van. Ma éppen azért jött le Budapestről, mert a város vezetőivel volt valami tárgyalnivalója. Rendszeres és ligen elénk a kapcsolat- tartás. a város nem tudott még olyasmit kérni az üzemtől, amit el kellett utasítani'. — Hát persze, ez oda-visz- sza érvényes ... * Fönt kezdjük az üzemnézést az igazgatósági épület emeletén, ahol rokonszenvesen kevés az iroda, annál több a kis és nagyobb tanácskozásokra, mozgalmi életre szánt helyiség. Lent, a portával szemben parányi iroda. Itt lehet intézni a megrendeléseket. Mellette a női öltöző, fürdő. A takarítónő éppen végére ért a munkájának. Minden ragyog a tisztaságtól a tágas, világos szociális helyiségben, aminek sok irigye lehetne ez idő szerint. De ugyanez a helyzet az új, a nagycsarnokot az 1500 négyzet- méteres korábbi csarnokkal ösz- szekötő épületrészben elhelyezett üzemorvosi rendelővel, melegítőkonyhával és étkezdével kapcsolatban is. De tartsunk sort, menjünk a nagycsarnokba a főbejárattal szemben lévő folyosón, aminek csak az utolsó pár méterén hangzik föl a gépek zümmögése, csattogása.- Ugye szép? A kérdés a lengőajtón túl hangzik el, a válasz helyett megállók. A látvány hatására. Lenyűgöző a kép, hisz csekély csak a túlzás, ha azt mondom, hogy elfárad a szem, mire sikerül befognia a csarnokot. Lenyűgöző — mert tán ésszerűbb nem is lehetne - a munkára kialakított hadrend. Itt elöl a költészet, a csór nők dereka táján - oldalt - a nyomtatványfeldolgozás, majd teljesítőképesség szerint a nyomógépek sorai, amit öt rotációs zár. Ez az öt gép - csak ez az öt - két mester keze alatt heti 2,5 millió fordulatot tesz. A Pátria Nyomda — amit a szakma úgy tart nyilván, mint az egyik legdinamikusabban fejlődő nyomdavállalatot - évente kb. 7000 megrendelést teljesít. Ebből 4000 készül a dombóvári telephelyen és „ez még nem a csúcs". Gépek beállítására vár az 1975-ben - a fejlesztés első ütemében épített 1500-as kiscsarnok -, de a telephely kerítésén belül és szomszédságában is van helye a további fejlesztésnek. Mikor lesz még az? Véleményem szerint nem a távoli jövőben. A Pátria Nyomda közel 90 éves, a dombóvári telephely 12. Az utóbbiban a pionírévek ellenére gyorsan nőtte ki a termelés állandó növekedése az adott kereteket. Tágítani kellett. Módosítani a korszerűség követelményeinek megfelelően — a technológiák elhelyezését, ha úgy tetszik, elválasztását is. Még az üzemnéző séta elején, oz ofszet-előkészítőben kérdeztem meg, hogy dolgoznak-e régi gépekkel. Azt válaszolták, nézzem meg, találok-e úgynevezett Budapesten „levetett” nyomdagépet. Hát nem találtam. Találtam viszont nemzetközi gépparkot — szovjet, NDK, csehszlovák, angol és svájci nyomdagépeket. S ugyan ki csodálkozik azon, hogy legtovább az IBM mágneskártyás composer szöveg- előállító berendezést bámultam, majd a Viktória 820-as gépsort, mellette pedig azokat a kisgépeket, amelyeken a jelenlegi 75 ipari tanuló gyarapítja szakmai gyakorlatát? Hát persze, a horizontális és vertikális összehordógép is „megállított” a „tudományával”, mely abból áll, hogy 1-től 5-ig összehozza, számozza, perforálja és szétvágja a lapokat. A testes masina egy kéz alatt szolgál műszakonként. — Csak a MAV-nak, csalk fuvarlevélből ötmillió garnitúrát készítünk ... A nagycsarnokból nyíló munkatermekben vannak külön a gépi, (külön a kéziszedők, szomszédságúkban a 'könyvkötő- talnulók gyakorlóterme. Tihanyi Györgyné — aki az alapító budapestiekkel és férjestől jött Domlbóvárra - 16 másodéves kislány fogWlkozását vezeti. Az albipiltók' szükségképpen lettek nyomlbon szakoktatók, mert 1945 előtt volt ugyain Dombóvárnak három kis nyomdája is, a szakom heréket a nyomdaipar számára mégis itt kellett etóállllítaimi. Ez nem ment kömy- nyen, (kivált amíg Pécsre kellett átjárniok a tanulóknak. De mára már szép számmal vannak.nyomdósztanulóik, munka mellett tanulók is, akik között van, aki á szakmunkás- fa izon y ítvá ny megszerré séért, más érettségiért, technikus- minősítésért tanul, de akad, aki „sbfját néve’lés”-ként a műszaki főis'köla hallgatója. A jogi Létszám 265 fő, a dolgozó- létszám ennél 20-25 fővel alacsonyabb. A szakmunkások aránya 20 százalék.- Az ideális 50-60 százalék lenne - mondják és úgy, mint a legfőbb gondot... A tanuló- képzésben kell utolérnie magát a telepihelynek, és számos jel mutat arra, hogy erre is sor kerül. A Pátria mára már vonzó munkahelynek számít és ebben az is szerepet játszik többek között, hogy Nagy Tibor gépszedő, illetve korrektor vezetésével működik egy nyomdász- zakkör a művelődési központjain.- Sókan kerültek már hozzánk a szakkörösök közül tanulónak. Különben, ha most indul nyomdászosztály, már kétszeres a túljelentkezés, válogatni Is lehet... A már szakmát szerzettek átlag öten-hatan tanulnak a gimnáziumban, ugyanennyien technikusi minősítésre pályáznak. — Növekszik a szakma népszerűsége — állapítják meg későbbi beszélgető társaim, Őri Mi'hályné kötészeti művezető, Varga Istvánná szedő, Márton Gábor gépmester, Halpert József gépmester és Bessenyeiimé Antal Mária. Közülük csak „Holpert szaki” jött nyomdászként Budapestről, a többiek itt „találkoztak" a szakmával, s szerették meg úgy, hogy a tarn ullást is vállalták, vállalják érte. Közérzetük jó. Az újak felnőttek szaktudásban ahhoz a 8—9 öreg szakihoz, aki 1970- ben Dombóvárra költözött nyomdát alapítani. A munkás- gárdo fiatal, a Pátriának ezért is van nagy jövője Dombóváron... LÁSZLÓ IBOLYA Miért változó a siker? Fiatal szülők klubja „Kedves édesanya, édesapa, nagyszülő! Aki a kisgyermekeket nevelő családok gondjaival nap mlint nap találkozik, csodálkozva tapasztalja, mennyi éretlenség és töprengés, mennyi egymáshoz hasonló gond kíséri sokszór a kisgyermek életét a családban. A szülők sokféleképpen nevelnek, a sokféleségben mégis van valami közös: ...a „ráfigye- léshez” szeretnénk segítséget adni azzal a programsorozattal. amely november 13-án indult ismét útjára Szekszárdon, a megyei művelődési központban". Az idézett sorok abból a levélből valók, amelyet megkapott minden olyan szekszárdi szülő, akinek három esztendőt be nem töltött kisgyermeke van. A levélhez precíz programismertetőt 'is mellékeltek. A megyei művelődési központ a szülők és nagyszülők mozgó- sítálsáinak (legjobb, tón leghatékonyabb módját választotta: a meghitt hangú, ugyanakkor meggyőző erejű levelet a bölcsődék, illetve a védőnők segítségével! juttatta el az érdekelteknek. összesen hétszáz család kapott meghívót a „Fiatal szülők klubjába”, amelynek témái közül érdemes megemlíteni néhányat: A táplálkozással kapcsolatos nevelési kérdések. A gyermekorvos válaszol. Néhány gondolat a gyermeki játékról. Beszéd nevelés a böl- csődés korban. A felsorolt című foglalkozások már „lementek” — több-kevesebb sikerrel —, viszont szám-szerint a java még Vissza van. A továbbiakban szó lesz a gyermekek mozgásíejlő- déséről, a sajátos szokásokról, az óvodára való felkészítésről, de terveztek kötetlen beszélgetést gyermekpszichológussal, ta. nácsokat kaphatnak a szülők, hogy probléma esetén hova fordulhatnak segítségért... Úgy hiszem, e tematika nem hagy kívánni valót maga után, s mindenki — légyen az kezdő, avagy „haladó" szülő, netán' nagyszülő — számtalan okos tanácsot, használható ötletet kaphat a kurzuson, * A tizenkét részből álló — mondhatni — kötetlen tanfolyam előadásainak időpontja kéthetenkénti szombat délutánokra — fél háromtól fél ötig — tevődött. Hogy miiért pont szombat délutánra? Mert a tavalyi hétköznapi délután négy óra nem bizonyult a legjobbnak. A böl- csődés korú kisgyermekek szülei abban az időpontban még dolgoztak, a gyeses anyukák férjei úgyszintén, vagyis abban az időpontban gyermekük otthoni ügyeletét nem tudták vállalni. — Ezért választottuk a szombatot — mondja Deli Erzsébet, a művelődési központ társalgójának vezetője. — Két hete kellett volna jönnie... Akkor voltunk vagy ötvenen. A programban játékkészítés szerepéit. — Gyűszűbábokat csináltunk. Egész mesére való kollekciót állított össze egy-egy szülő — teszi hozzá Kovács Pálné, a megyei módszertani bölcsőde vezetője, aki most a klub háziasszonyi tisztét látja el. — És nemcsak anyukák, hanem apiu- kák is voltak, s velünk együtt készítette a játékokat két nagypapa, sőt, két fiatalember is, amolyan tini-fiúk. — Biztos, hogy nem a szülők közömbössége az oka, hogy csak négyen ülünk most a társalgóban —- szól határozottan Pataki Miklósné gyógypedagógus-logopédus, aki ma (december 18-án) a beszédnevelésről, a gyakran előforduló beszédhibákról, illetve azok eredőjéről és kiküszöböléséről tartott volha előadást. — Amikor elindultam otthonról, mit is láttam? Erkélyeken száradó függönyöket, ab. lakot tisztító fiatalokat, mindenütt foglalt szőnyegporolókat... Szinte éreztem, hogy ma nem tesz közönség. Rossz ez az időpont. A karácsonyt megelőző szombat délután mindenki takarít, szépíti Lakását, készülődik az ünnepre. — Hasonló sikertelen össze- (nem)jövetelre tavaly is voit precedens — mondom halkan, majd órámra pillantok, amely négyet mutat. S mi pedig változatlanul négyen beszélgetünk. * A Korzó áruház előtti téren fiatal nő rohangál szinte kétrét görnyedve egy év körüli, bizonytalan léptekkel, de annál elszántáéban szaladozó overal- llos kisfia után. Közben fél szemmel Katót figyeli, aki két és fél éves. Fölveszi a fiút, magához „tereli” Katát, s úgy válaszol: — Kaptam meqhívót. Érdekelnének lis a témák. De a szombat délután nekünk nem jó. Akkor van együtt a család... Férjem csak a hétvégéket tölti itthon. Akkor takarítunk és akkor jut idő eqymásra és igaziból a gyerekekre. A másik anyukával a> bölcsőde öltöztetőjében beszélgettünk. Ö ezt mondta: — Szerintem a legjobb időpont hétfő, kedd, vagy szerda délután öt óra lenne. Úgy tartom, hogy a hét vége a családé. Hét közben viszont öt órától sokan tudnának időt szakítani, illetve megoldani a „váltást”. — Hogy mehetett volna qz asszony december 18-án — kérdez vissza egy fiatal apuka. — Disznót vágtak a szüleim... A nagytakarítás is vasárnapra maradt. Egyébként a szombat délután nem rossz időponí. Póla Károllyal, a megyei tanács művelődési osztályának vezetőjével beszélgettünk egyszer, régebben. Szavait érdemes felidézni : — A tanévet is évről-évre újból kell tervezni. Hogy mást ne mondjak, mindig más időpontban mennek szüretellmi a gyerekek; más-más napra esnek az ünnepek, a kirándulások... és sorolhatnám. Tehát naptárral a kézben kell tervezni és nemcsak a piros számokra figyelni, hanem mindenre. Hát akkor hogyan kell kontemplálnii a népművelésnek? A szabadidő-szokások változásaitól kezdve a legapróbb nüanszokra is figyel, nie kell. * Maradunk még egy kicsit a kellemes társalgóban. Borongás hangulatban beszélgetünk. Majd Kovács Pálné megint a két héttel korábbi foglalkozást idézi, sőt, kitér az abban aiz időpontban megrendezett já- tékkiállításra, amelyen megyénk 11 bölcsődéjének munkatársai készítette játékok voltak láthatóak, s adtak ötletet az 'intézményeknek és a szülőknek egyszerű és okos játékok készítésére. — És nem csupán a kézzel foqható játék a játék a gyerek számára — szól Pataki Mik. lósné, majd táskájából elővesz egy kötep gépéit papírost, amelyek a „Beszédgyakorlatok” címet viselik. — A pici gyermek is társas Lény. Szívesen beszélget, sőt, sokat kell vele beszél^ getnii... Pontosan ezért hoztam ezeket a kis könnyű — Időnként butácska — versikéket. A szép kiejtést lehet mondásukkal gyakorol mi. „Cápa, fácán, boci, paci, cinege meg katica, koca, cinke, pici maci, mondd utánam Lacika.” — Az előadás előtt két filmet vetítettünk volna, majd az előadásomban a gyakori beszédhibákról szóltam volna a szülőknek. Sőt, a magzat és a* anya kapcsolatótól az öntudat kialakulásáig vezettem volna a 'meghliltt, de változó viszonyt, És arról is beszéltem volna, hogy miiként előzhető meg a dadogás, amit gyakran pánikhelyzet is okozhat. — Mondana példát? — Szívesen. Egy alkalommal autóbuszon utaztam, s föl szállt egy kismama két év körüli kislányával. A gyereket leültette valahol hátul, ő pedig előrement egy ismerőse melllé beszélgetni. Néhány megállót utaztak így. Látva a gyerek rémült tekintetét, szívem szerint szóltam volna hozzá, de jobbnak találtam hallgatni, mert talán még jobban megijedt volna... A kisgyermek nem tud még térben és időben tájékozódni... A buszon félelmet érezhetett, mert nem látta édesanyját — legalább tíz percig. Őt pedig idegen emberek vették körül... Ilyen helyzet is előidézheti a gyereknél a dadogást. Hát ennyit útólagos ízetítőül az elmaradt előadásból, ami nem tudni, hogy miért ítéltetett ily végre. Kár és szomorú. Sokaknak adhatott völma „mankót” kisgyermekük neveléséhez. V. HORVÁTH MÁRIA Dunántúlon a legnagyobb Elöl a kötészet, hátrább a gépek hadrendje Részlet a játékkiállításból.
