Tolna Megyei Népújság, 1982. december (32. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-30 / 305. szám
1982. december 30. rtËPÜJSÀG 3 Lázár György beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) jesítőképességét, tovább kell haladni a nép anyagi és kulturális felemelkedését jelentő úton. Mindezt olyan körülmények között, amikor a szovjet Haza védelme, a világbéke megőrzésében vállalt felelősség maga is óriási erőfeszítéseket kíván. Senkinek sem lehet azonban kétsége afelől, hogy a szovjet nép, mint története során mindig, most is, a jövőben is sikeresen megbirkózik a legnehezebb feladatokkal is. Leninnek az a felismerése, hogy az új társadalmi rend megjelenése új típusú nemzetközi kapcsolatok kialakítását‘teszi lehetővé, legteljesebb formában a szocialista országok és a Szovjetunió kapcsolataiban valósul meg - állapította meg ezután Lázár György. — A történelemben először alakult ki olyan viszony nagy és kis államok között, amely mentes a 1 kapitalista világra jellemző a Iá - és fölérendeltség minden megnyilvánulásától. Ezek a kapcsolatok a proletár internacionalizmus elveire, az érdekek és célok azonosságára épülnek, és az egyenjogú, kölcsönösen előnyös együttműködésben öltenek testet. Ugyanakkor éppen az egyenjogúságra alapozott együttműködésből merített erő teszi lehetővé, hogy az új társadalmat építő népek a közös cél felé haladva a lehető legteljesebben érvényre juttassák nemzeti sajátosságaikat, így születik meg a szocialista építés formáinak és módszereinek gazdag sokfélesége. A.testvéri szövetségen alapuló kapcsolatrendszer, a Varsói Szerződésbe tömörült országok együttes ereje és a béke védelmében betöltött pozitív szerepe, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának működése — ezek a legfontosabb forrásai annak, hogy szüntelenül növekszik a szocialista országok közösségének politikai és gazdasági súlya a világban, ami végül annak a felismerésére "kész- - tette az imperialista hatalmakat, hogy a szocializmus mint világrendszer, realitás. Tetszik, vagy nem tetszik, együtt lehet és kell élni a szocializmussal. A szovjet hatalom, amelynek a nemzetközi politikában a lenini békedekrétum volt az első megnyilatkozása, fennállása óta következetesen fellép a nemzetközi kapcsolatok általános elveinek, normáinak tiszteletben tartásáért. Állásfoglalásai világosan tükrözik, hogy külpolitikáját a béke és a haladás melletti internacionalista elkötelezettség határozza meg. Napjaink nemzetközi helyzete ismét komoly feszültségekkel és veszélyekkel terhes. Az imperializmus szélsőséges körei fokozzák a fegyverkezést azzal a nem titkolt céllal, hogy katonai erőfölénybe kerüljenek. Megsértik a békés egymás mellett élés elveit, beavatkoznak más országok és népek belügyeibe. Minden ürügyet felhasználnak, hogy visszavessék a kelet—nyugati gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatokat. Ezek a törekvések azonban csakúgy, mint a rossz emlékű hidegháború éveiben, kudarcra vannak ítélve. A Szovjetunió, a szocialista országok közössége összefogva a béke és a haladás más híveivel, elegendő erővel rendelkezik ahhoz, hogy a háború megszállottjait megaka- ^ dályozza őrült terveik megva- ^ lósításában. * Ez jut kifejezésre abban is, hogy világszerte egyre nagyobb tömegek és egyre határozottabban lépnek fel a fegyverkezési hajsza megfékezéséért, a háború veszélyének csökkentéséért. A Varsói Szerződés országai sohasem hagytak kétséget afelől, hogy a nemzetközi béke és biztonság megszilárdítása érdekében készek együttműködni minden állammal. Ezt bizonyítják azok a kezdeményezések is, amelyeket országaink a legutóbbi időben előterjesztettek. Ezek között is kiemelkedő fontossága van annak az ENSZ k fórumán hivatalosan bejelentett L elhatározásnak, hogy a Szovjet- I —.rnió elsőként nem alkalmaz ^^tjmfegyvert - hangsúlyozta BpRr György, majd így folytat- Pártunk, kormányunk, népünk nevében e helyről is megismétlem: üdvözöljük a 60. évforduló alkalmából tartott ünnepségen bejelentett új, nagy jelentőségű békejavaslatokat, és teljes odaadással támogatjuk a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi B i zottsá g á na k békef el-h ívá sá t, amely közös erőfeszítésekre szólítja a világ parlamentjeit, kormányait, politikai pártjait és népeit a háborús veszély elhárításáért, a világ békéjének megszilárdításáért, az élet jogának biztosításáért. Népünk óhaját és akaratát teljesítve, pártunk és kormányunk külpolitikai törekvéseinek -középpontjában is a béke, a biztonság, a társadalmi haladás szolgálata áll. Ezért tartjuk kötelességünknek, s egyben -legsajáto-bb nemzeti érdekünknek szövetségi rendszerünk szüntelen erősítését, a szocialista országok együttműködésének előmozdítását. Ennek jegyében igyekszünk hozzájárulni a nemzetközi problémák békés és igazságos megoldásához. Őszintén kívánjuk, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok különböző fórumokon folyó tárgyalásai eredményre vezessenek, és szövetségeseinkkel együtt azon munkálkodunk, hogy a madridi tanácskozás sikerrel fejeződjön be, megállapodás szülessen az európai bizalomerősítő és leszerelési konferencia megrendezéséről. — A magyar és a szovjet nép barátsága mélyen gyökerezik, és egyidős a szovjet hatalommal - hangoztatta a továbbiakban. - Első fejezetét fegyverrel és vérrel az a százezernyi magyar internacionalista írta, aki 1917 után orosz osztálytestvéreivel együtt küzdött a Nagy Októberi Szocialista Forradalom vívmányainak megvédéséért. A Magyar Tanácsköztársaság 133 napja alatt a magyar és a szovjet nép között örökre szóló barátság született, amelyet legjobbjaink az ellenforradalmi rendszer nehéz éveiben Is híven ápoltak. Népünk soha el nem múló hálával emlékezik arra, hogy a 194 napig tartó súlyos harcdk után 1945 tavaszán a Nagy Október forradalmi nemzedékének fiai, a Szovjetunió Vörös Hadseregének katonái életük és vérük árán hozták el számára a szabadságot, teremtették meg a lehetőséget ahhoz, hogy elindulhassunk a nemzeti felemelkedés útján. A szocialista építés évtizedeiben elért sikereink egyik pótolhatatlan forrása, hogy a történelemben először a Szovjetunióban igaz szövetségesre és olyan barátra találtunk, akivel egyenjogú és gyümölcsöző együttműködést valósítunk meg, s akire mindig számíthatunk. Sokoldalú és állandóan gazdagodó politikai, gazdaságii, kulturális, tudományos együttműködésünk ma már felöleli, átszövi az élet szinte minden te- Tületét. Barátságunk és szövetségünk állandó fejlődésében és erősödésében meghatározó szerepe van a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja elvtársi együttműködésének, amelyet a manoizmus-leninizmus eszméi, az internacionalizmus elvéi hatnak át. A kiterjedt és egyre bővülő kapcsolatok között számunkra külön is nagy fontossága van országaink gazdasági együttműködésének. Ezt jól érzékelteti, hogy külkereskedelmi forgalmunknak csaknem egyhar- madát a magyar—szovjet árucsere teszi ki : évről évre nő a kooperációban és a szakosítási egyezmények alapján szállított áruk mennyisége. Mind szélesebb területet fognak át a magyar-szovjet kulturális kapcsolatok, új és új eredmények születnek a tudományos-műszaki együttműködésben, s ami külön is örvendetes, egyre több magyar és szovjet ember köt egymással személyes barátságot. Azon leszünk, hogy úgy, mint eddig, a jövőben is minden módon elősegítsük, még szívélyesebbé, eredményekben gazdagabbá tegyük a számunkra oly sokat jelentő magyar- szovjet kapcsolatokat. Ma is akadnak a nemzetközi reakció képviselői között, akik abban reménykednek, hogy a szocializmus „csődöt mond”, a fegyverkezési verseny mértéktelen fókozósának terhei a Szovjetuniót és a többi szocialista országot céljaik feladására fogják kényszeríteni. Egyes polgári teoretikusok pedig a szocialista országok jelenlegi gondjait látva olyan következtetésekkel állnak elő, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméi elvesztették aktualitásukat, vonzerejüket. Különös okoskodások ezek éppen napjainkban, amikor újabb és újabb népek választják a fejlődés szocialista útját, amikor a kapitalista országokat évek óta súlyos társadalmi, gazdasági válság gyötri, amikor soha nem látott méreteket ölt a munkanélküliség, amikor úgyszólván egyedül a szocialista országok kénesek létbiztonságot és perspektívát nyújtani népeik számára. Mindez meggvőzően mutatja, hoqy a Nagy Október tanulságai fölött nem múlt el az idő, hogy napiaink sorskérdéseire csak az októberi eszmék képesek választ adni. A kizsákmányolás nélküli társadalom, az államok közötti egyenjogú kapcsolatok men teremtő se. a faji megkülönböztetés felszámolása, a háborúk száműzése az emberiség életéből, olyan célok, amelyeket Október fogalmazott meg, s amelyeknek kiapadhatatlan az ösztönző erejük. Az új társadalom felépítéséhez vezető út nehéz, buktatói is vonnak, s a tragikus tévedések és hibák elkerülésére sincs biztosíték. De a történelmi igazsánhoz tartozik az is, hoqy egyedül a szocialista társadalom képes szembenézni sa iát gyengeségeivel, választ találni azokra a kérdésekre, amelyeket a fejlődés új követelményei állítanak elé. Elegendő okunk van tehát hinni: a jövő a szocializmusé! Erről győznek meg bennünket saját történelmünk tapasztalatai is. Népünk, a fel- szabadulás óta eltelt nem egészen négy évtized alatt évszázadok elmaradását pótolta. Megbecsült tagja a szocialista országok közösségének, szava és tekintélye van a világban. Túlhaladtuk a fejlődésnek egy sok eredményt hozó, de egyben új követélményeket támasztó szakaszát. Az intenzív fejlődési pályára való áttérés nem kis feladatot jelent, és nem kevés gonddal jár. Ezt még csak tçtéz-ik azok a nehézségek, amelyek a világ mai állapotából, a nemzetközi helyzetből és a világgazdaság körülményeiből hárulnak ránk. Mégsincs okunk a kishitűségre. Szocialista rendszerünk szilárd, pártunk marxista-leninista politikája kiállta az idő és a gyakorlat próbáját. Népünk tehetséges és szorgalmas. Továbbra is számíthatunk a Szovjetunióval és a szocialista országokkal kiépített gazdasági kapcsolatok fejlődésének kiapadhatatlan forrósaira. Van világos programunk. Pártunk XII. kongresszusa határozatának és a népgazdaság VI. ötéves tervének megfelelően most arra kell összpontosítani erőinket, hogy megjavítsuk népgazdaságunk egyensúlyát, megőrizzük elért vívmányainkat, és megalapozzuk későbbi gyorsabb fejlődésünket. Nem ringatjuk magunkat illúziókban, tudjuk, hogy amire vállalkozunk, erőt próbáló feladat, s csak akkor oldhatjuk meg sikerről, ha magunk is szüntelenül megújulunk. De a cél, amit kitűztünk, reális, népünk boldogulását, szocialista fejlődésünket szolgálja, s ez ■olyan cél, amiért érdemes élni és dolgozni. Biztonságsérzetün- ket növeli, munkánkat megkönnyíti, hogy igaz barátunkkal, a Szovjetunióval közös úton iéfunk - mondotta végezetül Lázár György. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, egész dolgozó népünk nevében köszöntötte 60. születésnapja alkalmából a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségét. Lázár György nagy tapssal foaadott beszédét követően LosoncZi Pál mondott zárszót, majd a díszünnepség második részében művészi műsor következett. Az ünnepség végén felcsendült az Internacionálé. Városszépítő gondolatok Szoborpark lehetne a Sétakert A mögöttünk lévő esztendőben (eszendőkbe-n) igazán: nem ritkán cikkeztünk airról a sok visszásságról, ami csúfítja, el- embartelen-íti lakóhelyünket. Szekszárdon és egyebütt egyaránt Az ilyen tárgyú írások korántsem csak azért láttak napvilágot, mintha az újságíróknak a negatív példák meg- muatá-sában telt volna örömük. Az olvasóink által szóban és írásban hozzánk eljuttatott véleményeknek is hangot adtunk. Úgy igazságos, hogy ezt az előbbiekkel ellentétes esetekben is megítegyüik és — miként az a kaijdocsi Sztankovánszky— Ybl műemléknél megtörtént — a jó példáiknak, ötleteiknek, vagy akár csak még nem egészen körvonalazott jó, mert, közérdekből jót akaró, gondolatoknak is helyt adjunk. Szerencsére vannak ilyenek. Szó Sincs airról, mintha valb- mennyi tervet, elképzelést azonnal nyélbe kellene ütni. Az anyagi lehetőségekkel többnyire azok is tisztában vannak, akiktől mindezek származnak. Egy város tervezése, fejlesztése főleg pedig szépítése — reméljük — nem történik átafootá- bain. így legalább abban megegyezhetünk, hogy az alább él- mondandókat, a későbbi megvitatás, de még inkább megvalósítás érdekében érdemes,: — észben tartani. Azaz — komputerizál,t város-szépítészet-i emlékezet nem lévén — legalább feljegyezni. Hisz alighanem már a, próféták se örültek annak, ha a pusztába kellett kiáltaniuk, az egyszerű állampolgárok esetében ez még kevésbé valószínű. Amikor Szekszárdon a Babits szobor sokkal intimebb helyire, a fák alá vonult, tulajdonképpen az első lépés is megtörtént annak érdekében, hogy a Sétákért (fokozatosan) szoborparkká változhassék. Példákért szabad a kissé távolabbi szomszédba menni. Mondjuk a , szegedi Széchenyi térre, vagy a Margitsziget Művész sétányára. Babít-so-t — akinek negye- d i k szobra feltehetőleg már nem lesz Szekszárdon — követhetné elsősorban a világhírű mykológus, Hollós László. Szobrának gipsz modellje régóta kész, a múzeum raktárában van. A jeléntegli lehetetten helyéről ide kerülhetne Bezerédj István sok Vihart kavart arcmása, éppúgy, mint a kórházban igazán nem uralkodó helyen lévő dr. Balassa János mellszobor. Balassa professzor a megye szülötte volt, a szabadságharc résztvevője, és a hazai orvostudomány egyik nagysága. Ugyanígy tehetne idővel gondolni a XVIII. századi Szek- szárdot újjá teremtő Mérey Mi- hályra, és a furcsa módon nem honvédlaktanya, hanm múzeumnévadóvá lett Béri Balogh Ádámra is, oki a város határában esett fogságba. Perczel Mór se volt a megyei közélet akármilyen szereplője, noha persze Bonyhádtól senki nem akarja elvitatni. Mindezek, egymástól kellő távolságban, mértékadó nagyságban olyan hangulatot teremthetnének, ami a városba a vasútról érkezőt valósággal előkészíthetné a Prométheusz park látványára, majd a valamivel távolabbi Borsos Miklós-alkotásra, Liszt Ferenc szobrára. Egy város szépségéit persze korántsem csak szobrokkal lehet növelni. Fényes példa erre a leendő sajtóházon már helyet kapott gyönyörű, kovácsolt vaskapu. Vajon a múzeum gazdag kőtárának nem lenne-e olyan, egyelőre raktározott darabja, mely ugyanennek az épületnek a Korzó Áruház felőli frontját, az üres, unalmas falfelületet tehetné változatosabbá? Egyszer minden bizonynyal megoldódik az Augusz-ház toronyfeljárata előtti meden- óécske máig rejtélyes, valamilyen Csörgővel, vízköpővel azonban már biztató sorsa, A szekszárdi belváros gerincét képező pairksor a Garay téren (egyébként szintén egy szobornál) egyelőre megszakad. Jó -ideje őszinte örömmel lát- j hatja mindenki, hogy alakul a • folytatása, a legtermészetesebb helyen, a régi megyeháza mellett. Nem akármilyen anyagi áldozat árán. Az itteni parkot persze aligha jegyzi majd a kertművészet, ha üzemanyagtöltő kút -marad benne és a végében ott éktelenkedik — az egyébként logikus folytatását is lezáró garázs, melyet a műemlék épület oldalához bigy- gyesZ-teitték... Ezzel párhuzamosan bizonyára végleges formát ölt a megyeháza előtti térrészlet is. A fentiekben nagy vonalaikban vázolt ötletek, vélemények egyként szármartak idős lokálpatriótáktól és fiata lobbiiktól, ugyanis ilyenek se hiányoznak Szekszárdról. Azzal persze senki se hitegeti magát, hogy ez a városszépítés egyetlen területe. Valamiféle generális, össznépi szekszárdi „-nagytakarítást" is el lehetne képzelln-i, mondjuk tavasszal, ha akadna (akadnánk), aki utána megtartja (megtartjuk) a rendet és tisztaságot . .. O. I. Fotó: CZAKÔ SÁNDOR Ahol van ... És ahol talán lehetne...
