Tolna Megyei Népújság, 1982. december (32. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-24 / 302. szám

1982. december 24.

9

Képújság 3

Beszélgetni jó

Törődés az emberekkel és közös ügyükkel

A párt rnur|l<arn°dszerében-----—------ nem új, hogy időről

id

őre személyes beszélgetések folynak az alapszervezetekben. Néhány éve, hogy a beszámoló taggyűlések előtt nagy sikert arattak az úgynevezett „elbeszélgetések", ennek keretében a pártvezetőségek az alapszervezet valamennyi tagjával megbeszélték mindazokat a kérdéseket, amelyeket fontosnak tartottak. Azóta — bár nem kötelező ez a módszer, hiszen minden alapszervezetben maguk tudják, hogy mit kelj tenniük és hogyan — mindenkinek ajánlják. A párttagság is igényli, hogy elmondhassa véleményét ebben a formában.

Ezeken a beszélgetéseken sok mindenre mód van. Meg lehet beszélni azokat a munkahelyi problémákat, amelyekkel a nyilvánosság előtt, taggyűlésen nincs idő, vagy a dolog természeténél fogva nem ienne helyes, nem szükséges, vagy éppen lehetséges. Az elbeszélgetések bizonyos értelemben az alapszervezet belső ügyét jelentik. A felsőbb pártszerveknek is csak azokat a kérdéseket továbbítják, amelyek általános tanulságul szolgálnak, vágy éppen intézkedést követetnek. Ez esetben is az a gyakorlat, hogy nem az a kérdés, ki mondta, hanem hogy mit mondott, és az milyen választ kíván meg a pártszervezettől, vagy a felsőbb pártszervektőlli.

Sok, alapszervezetének életét ismerő pártmunkás mondta, hogy a beszámoló taggyűlések általában Olyanok, mint amilyen az év közbeni munka színvonala volt. Valószínűleg ugyanez mondható az elbeszélgetésekről is. Ebben a témában a felsőbb pártszervek most nem végeztek alaposabb elemzést, a fontosabb felvetések azonban így is figyelemmell kísérhetők. Kiegészítve a beszámoló taggyűlésen elhangzottakkal, szinte teljes kép kerekedik arról, hogy mi érdekli ma a megyében a párttagságot, melyek azok a problémák, amelyekben nem látnak tisztán, tehát további tájékoztatásra, helyenként meggyőző munkára van szükség.

Az alábbi főbb témakörök a megyei pártbizottság anyagaiból és a cikk írójának személyes beszélgetéseiből alakultak ki, és a teljesség igénye nélkül készültek, mindössze azért, hogy a pártszervezetek — és a pár- tonkivüliek is — tájékoztatást

kapjanak arról, mi foglalkoztatja a többieket.

Érdekes, hogy éppen ez a téma is felvetődött, kiderült, hogy a pártonkívüiek is szeretnének, az eddiginél többen, részt venni a beszélgetésekben. Több alapszervezetben eddig is gyakorlat volt, hogy megkérdezték azoknak a pártonkívüli- eknek a véleményét, akiknek a szava számit az adott kollekei- vában. A beszélgetések alkalmat adnak arra, hogy jobban megismerje a pártszervezet a pártankívüffiek véleményét. A beszélgetések összegezése alapján kirajzolódnak azok a fontosabb tennivalók, amelyek egy-egy alapszervezet előtt állnak.

Sok helyütt, például Mőcsény- ben, a Paksi Építőipari Szövetkezetben, az atomerőmű párt- szervezeteinél, a Szekszárdi Állami Gazdaságban, a bátaszéki és a faddi termelőszövetkezetben sürgették a pártcsoportok munkájának javítását. Azzal a megjegyzéssel, hogy az önállóbb munkavégzéshez kapják is meg a nagyobb segítséget.

Természetesen0. ta?---------------------------------sag véleményt mondott a pártvezetőségek munkájáról, azt általában jónak, vagy legalábbis megfelelőnek ítélve meg. Ettől függetlenül például Nagy- dorogon az áfésznél, a Bonyhádi Zománcárugyárban és a tamási járás alapszervezeteíben hangzottak él kritikai észrevételek is, amik persze ugyanakkor önkritikának is tekinthetők. TudniiiWik azt kérték, hogy a vezetőség kérje határozottabban és következetesebben számon a felsőbb pártszervek és a taggyűlések határozatainak végrehajtását. Kifogásolták a fentieken kívül másutt is, hogy sokan maradnak távol a párt- rendezvényekről, még taggyűlésről is sorozatban hiányoznak.

M

egint másutt, és később a taggyűléseken is néhol felvetődött, hogy éppen a gazdasági vezetők azok, akik „nem tudják összeegyeztetni” a munkájukkal járó elfoglaltságok és a pártrendezvények időpontját.

A kis létszámú alapszervezeteknél káderutánpótlási, pártépítési gondokat vetettek fel, amelyek persze eddig is ismertek voltak, de a tagság aggodalma azt bizonyítja, hogy személy szerint felelősséget éreznek a párt jövője iránt. Több helyütt megfogalmazták azt az

ellentmondást, hogy középvezetők, vagy éppen adminisztratív dolgozók, akiket jól ismernek, és a párt soraiban szívesen látnának, évekig várnak a tagfelvételükre, azért, mert a statisztikai szemlélet érvényesül. Hogy a jelenség létezik, az kétségtelen, de hogy az adott esetben valóban a szemléletben van-e a hiba, azt csak konkrét vizsgálat döntheti el. Ugyanakkor előfordul, hogy nem régen felvett fiatal munkások meglehetős közönnyel rendszeresen távol maradnak a rendezvényekről, esetenként törlésre kerül sor a tagdíj nem fizetése miatt. Ez arra is figyelmeztet, hogy a tagfelvételek előkészítésénél nincs mindenhol minden rendben.

A többségükben nyugdíjasokból álló területi alapszervezeteknél ismét felmerült a régebben nyugdíjazottak problémája, hogy hiába dolgoztak sok évet a nehéz időkben, mégis kevesebb a nyugdíjuk, mint a mostanában nyugdíjazottaknak. Általában több törődést igényelnének volt munkahelyüktől.

Sok helyen igényli a párttagság az előzetes tájékoztatást az árintézkedésekről. Még mindig van tájékozatlanság, félreértés a kisvállalkozásokkal kapcsolatban. Ugyanakkor bizonnyal vannak hibák is, néhol a pluszmunka vállalása már a rendes munkaidőben végzett tevékenység rovására megy.

Az elbeszélgetések legfontosabb eredménye az volt, hogy a pártvezetőségek megismerték a párttagok véleményét, ami jövőbeni munkájukat könnyíti meg. Azon túl, hogy minden párttag érezhette, számít a véleménye, ezzel is alakíthatja a párt politikáját, részt vesz annak életében. Arra is alkalmasak voltak az elbeszélgetések, hogy a magánélet örömeiről és gondjairól szót válthattak egymással a kommunisták.

Egy üzemi pártbizottság

——----------------- titkára mondta egyszer, hogy sokat követelnek a területükön párttagoktól, munkában, példamutató köz- és magánéletben egyaránt, ugyanakkor ha a párttagokat sérelem éri, bárhol és bármikor számíthatnak a párt védelmére. Ugyanezt érezhették a párttagok azokban az alapszervezetekben, ahol a vezetőség az idén is komolyan vette az elbeszélgetéseket.

IHÁROSI IBOLYA

Importot csökkentő beruházás Ózdon

A nyersvasgyórtás technológiájának szerves része a kohókba befújt - úgynevezett - forrószél-hömérséklet, amit lég- hevitőkben állítanak elő. A forrószél hőmérsékletének növelésével jelentős mennyiségű koksz takarítható meg, amelynek nagy részét tőkés importból kell beszerezni. Felhasználásának csökkentéséhez tehát fontos népgazdasági érdek fűződik. Az Ózdi Kohászati Üzemeknél ezért egy olyan beruházást kezdtek meg, amely a forrószél-hömérséklet eddigi 950 Celsius-fokos hőmérsékletét 1100-ra emeli.

Tanácsülés

Dombóváron

(TUDÓSÍTÓNKTÓL)

Megtartotta ez évi utolsó ülését Dombóvár város Tanácsa. A testület áttekintette a város és városkörnyék egészség- üay helyzetét. A beszámoló foglalkozott az egészségügyi ellátás színvonalának elmúlt öt évi fejlődésével, a városi kórház működésével. A betegek a kórház szolgáltatásaival elégedettek, de a rendelőintézet zsúfoltsága továbbra sem csökkent. A rendelőhelyiségek hiánya már-már akadálya az újabb szakrendelések beindításának. Ezen a kórház és a város vezetői úgy igyekeznek enyhíteni, hogy a város különböző részein új helyiségeket biztosítanak a kórház részére.

A városkörnyéki községek orvosi ellátását kilenc körzeti egészségügyi szolgálat biztosítja.

A városi tanács ezen az ülésén két új kisvállalatot alapított. Az egyik a Dombóvári Elektromos Karbantartó Vállalat, a másik pedig az Autójavító Szolgáltató Kisvállalat néven fog működni, mint a Dombóvár városi Tanács „C" kategóriájú kisvállalata.

HËTROL

HE

TRE

Hll

RRE

•

Mire is emlékszem?

A csodálatos szép ezüstfenyőre, amiről apánk cukrot vett le szép karácsonyestén, Tamás öcsém háromkerekű biciklijére, amit 6 évesen az ágyba vitt, s mielőtt álomra szende- rült, olvastam néki a kis csikóról, akinek még nincs patkója. Zelk Zoltán csodálatos meseverse ez, s mi tényleg azt álmodtuk, hogy már

patkót viselünk

.......ahol megyen, ahányat lép,

a

hány kőre, kavicsra lép, szikra pattan abból".

Ajándékaink

Sok volt a kavics, kevés a szikra. Végezzük a dolgunkat hol jobban, hol rosszabbul, nőint bárki más. De a mákos bobájka, a mézes dió mára is megmaradt, s ha felgyúlnak a karácsonyfa ajándékba kapott szines gyertyalámpái, ma is valami torokszorító érzés kerít hatalmába. Bicikli, aminek se gyeplője, se kantárja és mégis megy. Mozaikkirakó, szines fakocka, könyvek, nagyanya karácsony első napi fáradhatatlan sürgése, nagyapa méltósága ott az asztalfőn a kályha melegében.

Szétszóródtunk, ahányon annyi felé. Az ország széle a határunk, Győr, Pest, Miskolc, Szerencs, Szekszárd, félretaposott, szétszenvedett, szeretet, megbecsülés egybetartotta életek. Unokák, gyerekek, akik a nagyapák, apák nevét, természetét, örökölték, dédunokák, akik szinte nem is ismerik egymást. Miért, miért se? A távolság nagy, ők házra, emezek autóra gyűjtenek, doktori disszertációt Írnak, vagy három műszakban dolgoznak a mindennapiért., Így élünk egymástól távol és messze ünnepi üdvözlő lapokkal összekapcsolva. Kati, Tamás, Balázs, Laci, István, Péter, Zsuzsi, Ági, András, s a legnagyobb, aki épp ma 13 éve született. A karácsonyfa alá tették, miután bepólyázták a szülőszobán.

Ajándékot kapnak ma mindannyian, meglehet filléres apróságot a kisnyugdíjas papától. Puskát, ami füstöl, s fátyolos menyasszonybabát Juli nénitől. Juli néni a családban a legidősebb, s rólunk soha el nem feledkezik. Mi meg? Ebben a szörnyű rohanásban az utolsó pillanatban gondolunk csak rá. Pedig menynyire várhatja, hogy rányissa valaki az ajtót. Egyszer egy szép hosszú őszön, amikor még bírta magát és nem bottal járt, együtt kapáltuk be a kadarkát. Szó esett az olvasásról is. Sajgó derekamat egyengetve én, a magasabb néztem fel jóságos arcára, mert Reymont „Parasztok" című regényéről beszélt, a valamikori parasztember kiszolgáltatottságáról, az embertelen vagyonhajhászásról. „Szörnyű” - mondtam akkor, s metszek, kapálok azóta is éppolyan hajló háttal mint ő, s ahogy múlnak az évek, mindkettőnk arcán több lesz a barázda. Kicsi szobájában és szivében vég- hetetlen melegség. Többet meríthetnénk belőle, ha lenne akarásunk és időnk is több.

„Lehet, hogy egy kicsit giccses, de nekem tetszik."

Egy év mérlege

Milyen volt az év karácsonytól karácsonyig?

Bús, szomorú, vidám és boldog. Volt baj, jaj, fájdalom és kevéske öröm is. Órányi, félórányi, de többnyire alig néhány percnyi. Vártunk, kaptunk, vártunk és nem kaptunk semmit sem. Sokszor órákon, napokon át semmi mást nem akartunk, csak egyetlen egy jó szót azoktól, akiket szeretünk. Azt, hogy megkérdezzék: „hogy vagy, minden rendben van?" Ki megkapta, ki nem, s ha igen, meglehet, éppen ettől lehetett jó napja a munkahelyén és otthon. Félresikerült, kemény, kegyetlen napjainkon aztán elhatároztuk: ezután csak annyit adunk mindenkinek, amennyit tőlük kaptunk jóságban, szeretetben, kollegialitásban, megértésben, S aztán mivel az ember megtagadni önmagát nem tudja, megy minden a régiben.

Ahogy múlik az idő, valahogy fárad az ember. Türelemben, kitartásban, munkában, s úgy érzi, a napok végtelenül ismétlődnek egymás után. Reggel, hírek, reggeli, öltözködés, „megmostad a fogad?", „bepakoltad a táskád?", munkahely, munka, ebéd, munka, este, busz, vonat, vacsora, tévé, kedden sorozat, pénteken Delta. A hosszú víkend, a szombatvasárnap sem úgy telik, ahogy a nagykönyvben megírják a cukrosbaba családoknak, van munka bőven akkor is. S nemcsak otthon a ház körül, hanem sokszor másodállásban, a szakmában, a szőlőben, a földön. Mennyi idő marad még a barátainkra? Majdnem semmi. Pedig hát... épp a minap hallottam a rádióban, hogy az ember számára még a munkánál is fontosabb a beszélgetés.

Beszélgetés? Tessék mondani, mit tudunk egymásról? És figyelünk, ha a másik sokszor feszengve mondja búját, baját? Magamon vettem észre, hogy nemigen. Családi gondjait mesélte nemrég egy kedves- barátom, mikor észrevettem, hogy közben az jár a fejemben: meg kell szerveznem a munkám, utánanéznem az adott témában a szakirodalomban, dolgom van a Patyolatban és el ne felejtsem az iskolában befizetni a menzát. Testben voltam csak ott, de lélekben igen-igen távol. És hányszor voltunk türelmetlenek, és hányszor fordult elő az is, hogy másokon bosszultuk meg a magunk baját. Érezzük, sokszor többet, s jobban kellett volna dolgoznunk, s mindig elmondani azt, ami a szívünket nyomja. Jobban kellett volna szeretnünk azokat, akiket szeretni érdemes, és hiányzott a megértés belőlünk azokkal szemben, akik gyűlölködnek és gonoszak.

Munkánk, feladatunk

Szőlőmetszés - télen

Az idei szüreten mondta egy sokat megért kakasdi néni: „Jegyezze meg, hogy soha semmi sem úgy sikerül, ahogy elképzeljük. A lényeg az, hogy becsületesen dolgozzon az ember, s akkor nemcsak elfárad, hanem lelkiis- meretfurdalás nélkül nyugodtan alszik”. Igaza van. Nincs megállás. A néni most a karácsony előtti napokban is szőlőt metszett, mert ez most a munka és kell a pénz is.

Késik, igen sokat késik idén is a tél. Időben magtárba került az „élet", a kukorica, lesz hús, -tej, hal, gép, csavar, áram és víz. Igazán sokat legalábbis az elmúlt évekhez képest többet dolgozott mindenki most, mint máskor. így kívánta és kivánja az élet. A Minisztertanács egyik, nemrég tartott ülésén hangzott el: A nemzeti jövedelem belföldi felhasználása az az előirányzottnál jobban mérséklődik a jövő évben. Ezen belül a felhalmozás nagymértékben csökken, a fogyasztás kismértékben növekszik. Az ipari termelés nem éri el a tervezettet, a mezőgazdasági termékek termelése lényegében a tervezett ütemben emelkedik. A Minisztertanács felkérte a vállalatok, a szövetkezetek, az intézmények vezetőit és dolgozóit, hogy tevékenységüket az 1983. évi népgazdasági terv fő céljaival és döntéseivel összhangban végezzék, hozzájárulva ezzel annak sikeres megvalósításához.

Hiszem, hogy az akarat senkiből sem hiányzik.

A háromnapos ünnepen lesz idő végigböngészni az eddig el nem olvasott újságokat, képeslapokat, folyóiratokat és könyveket. Gobbi Hilda „Közben" című visszaemlékezésében olvastam egy bekezdést, ami úgy érzem kötődik a karácsonyhoz. „Valahogy tárgyban kell a szeretetünket bizonyítani,_nem hisznek a szóban. Önmaguk szavában vagy keserű tapasztalatok alapján - mások szavában. így hát felajánlanak valamit. Meg tudnék élni Magyarországon a kocsmákban, a kávéházakban; nem hagyna éhen-szomjan veszni az emberek tárgyiasult szeretete." Mit lehet erre mondani. Biztosan így van.

Milyen lesz a karácsonyunk? Lötyög, vagy kopog? A tél a levegőben lóg, de havazni eddig nem akaródzott. Vajon mikor adja ki mérgét ez a tél? Tán most, hisz akkor szép a karácsony, ha vastagon, puhán, fehér. És lesz-e böjtje ennek a decemberi télnek? A szőlőnek nem árt, az alszik január közepéig. Itt-ott daz- zad csak a fák rügye, s elevenedik meg egy- egy ág, vessző. Tegnapelőtt virágzó margarétát hozott egy kedves olvasónk, tán augusztus óta bontja szirmait ez a szép bokor. Igaz, a krizantémummal rokon, az meg Szibériában, Észak-Amerikában őshonos. Ügy látszik, ez a szegény távoli rokon hat hónappal később gondolta mea magát. De ha minden igaz, tavasszal újra kivirágzik.

D. VARGA MÁRTA

Magyarszéki Endre