Tolna Megyei Népújság, 1982. december (32. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-24 / 302. szám
a Képújság 1982. december 24. MÁV 50-es vonal, 69-es őrház Élet a sínek mellett (Titkon mindig gyanítottam, hogy aki jól odafigyel, az napjainkban is tanúja lehet igaz mesék születésének. Akinek pedig nincs szeme-füle a mesére, vagyis a szépre az életben, az kedvére vallhatjá magát akár modernnek, akár realistának, mégse marad hóttig más, mint szegény ember. Hidas Cyrill MÁV-főellenőr, az egyetlen Cyrill, akivel jóval több mint ötven év leforgása alatt találkoznom sikerült, nem mindennapi nevét cseppet sem mindennapi, valósággal meseszerű úton-módon kapta.)- Édesapámnak volt egy testi-lelki jóbarátja, katonatársa az első világháborúban. Halálra sebesült a fronton, ott halt meg a keze között és az volt az utolsó kívánsága, hogyha fiú gyereke lesz, az kapja a Cyrill nevet. így, „y" betűvel, ahogy mifelénk Nyitrában a szláv írás megalkotóját tisztelik. Erre tudom, hogy ismeretlen, de arra nagyon is tisztelik. Amikor a bátyám megszületett, a pap mégis megtagadta tőle a keresztségben ezt az idegen nevet. így lett Ferenc. Akkor édesapám keményen eltökélte, hogy lesz még egy gyereke, méghozzá fiú, hogy megtarthassa az ígéretét. Megszülettem, fiúnak születtem és egy másik pap már nem sajnálta tőlem Cyrill püspök nevét. Hidas Cyrill hamiskásan elmosolyodik:- Meglehet, a nevemnek, meg édesapám szótartó természetének köszönhetem, hogy egyáltalán vagyok! * (A MÁV személyügyi nyilvántartásaiból ez az egyáltalán nem mellékes részlet minden bizonnyal hiányzik. Szerepel viszont, hogy Hidas Cyrill 26 éves keszőhidegkúti lakost 1952-ben pályamunkásnak alkalmazták. 1953-ban került Dombóvárra jegyvizsgálónak, majd „kiváló” minősítéssel letett vizsga után váltókezelő lett. 1956-ban Szombathelyen újabb tanfolyam következett, az állomáskezelői. 1958 óta lakik a MÁV 50-es vonalán lévő 69-es számú őrházban. A bronz és ezüst már megvan, jövőre várományosa a törzsgárdajelvény arany fokozatának. 1979-ben lett kiváló dolgozó. Tagja a Máza- Szászvár állomás „Petőfi Sándor” szocialista brigádjának, emellett szakszervezeti bizalmi és munkavédelmi őr.) — Sok mindent nem lehet nyilvántartásba venni! - alakul ki az élettörténete. — Azt se, ahogyan bennünket Nyitrából Magyarországra kényszerítettek és én mégis egy otthoni szomszéd falubeli, nagyfödémesi lányt vettem el feleségül. Itt is szomszédfalusi lett, csak éppen Keszőhidegkútról kellett a dombokon átgyalogolnom hozzá, Udvariba. 1950-ben született a fiam, aki most Százhalombattán gépkocsivezető, 55- ben pedig a lányom, aki Kőszegre ment katonatiszt-feleAz egyik „biztonsági zár’1 ségnek. Meg hát alighanem a vasutas életet is bajos kartonra írni, de még elmondani se könnyű. Nehéz pálya ez, időt rabló, egészséget próbáló, de szép! * (A MÁV külön világ. Legalább tucatnyi olyan vastag könyvet lehetne írni róla, mint Moldova György tette és egyikbe se kerülne ugyanaz. A kívülálló csak az elbeszélő hanglejtéséből sejti, hogy micsoda szerencse volt, ha valaki olyan nagy vasutasok keze alatt dolgozhatott, mint Potyondi főnök, vagy Monori és Pongrácz. Utóbbitól származik az a felejthetetlen mondás, hogy „A munkát becsülettel el kell végezni! Azon túl pedig két fületek van, ami az egyiken be, az a másikon ki! Szívre semmit ne vegyetek !” Mindez az utazóközönséggel bánás metodikáját kívánta jelenteni és noha aligha tegeződő formában hangzott el, így rögződött az emlékezetbe. Beszélgetés közben arról szerzek tudomást, hogy a dombóvári állomás Bakatyó nevű része felé menet a 25-ös váltó kitérőben áll; egy állomáskezelőnek a forgalomtól, a kereskedelmen át a rakodásig szó szerint „mindent kell tudnia”; továbbá azt, hogy bár itt az őrházban igazán nincs baja a szomszédokkal az embernek, mégsem remetékre emlékeztető ez az élet.)- Az a régiféle őrház, amire gondol, manapság már ritka. Kézi állítású sorompóval, a töltés oldalában a teheneinek füvet kaszálgató vasutassal. „Bakterral”, régen így mondták... Én csak lakom ebben a tán 80 éves, de láthatja, hogy bár kissé vizes, mégis ió házban. Kerékpárral járok be doU gozni. Kaszálni ugyan lenne módom, de minek, hiszen a sok vegyszerezés miatt a fű, meg a széna nem jó a jószágnak. Igen, van állatom elég. Tíz anyanyúl, két koca, baromfi. A kerítésjavítással egy ideje már adósom a vasút, itt van hát biztonsági zárnak ez a két nagy hamis kutya. Hízó most annyi van, hogy sok is! Tizennyolc! Lehet mivel tölteni az időt, ami a 12 + 24-es munkarendben marad... Ez a bor saját termés, ötven szögöl szőlőm van. Ott hat családdal méhészkedek. Nem eladásra, csak mert szeretem a mézet. * (Az őrház kicsi. Ferenc Jóska korában ha számoltak is nagy családokkal, sok helyet igazán nem adtak nekik. A konyhában gáztűzhely, a tán 12 négyzetméteres „nagy" szobában szép, modern bútor és műemléki becsű, mennyezetről alácsüngő petróleumlámpa. Most szerelik át villanyra. A belsőben családi képek és itt is, ott is könyvek, meg egy hordozható televízió. Odakinn nyárikonyha, kút és ólak. Együttesen a -hely- és területkihasználás csodája. Két gyerekkel minden lehetett itt az élet, csak könnyű nem. A két felnőtt mostanában van úgy, hogy csak este találkozik.) — Holnap reggel a feleségem negyed 5-kor kel, őt busz viszi Bonyhádra, a cipőgyárba. Én fél 6 után ellátom a jószágot, megborotválkozom, biciklire ülök. 18 órakor jövök haza. Odabenn ebédelek az állomáson, az ebédet Bátaszék- ről (!) pont 11.58-kor hozza meg a személy. Többnyire még meleg és jó, csak 7 forint 50- et kell fizetni érte. A feleségem fél háromra megjön, ilyenkor takarít, főz estére, akkor beszélgetünk egymással. Szabadság? A gyerekeket látogatjuk. Tavaly kaptam ingyenes üdülőjegyet, de nem tudtam felhasználni, mert a lányomék- náí építkeztünk. Társaság? Jók a kollégák, olykor hangulatos brigádebédeket rendezünk. Száz métere lakik a legközelebbi szomszédasszony, az néha betéved ide... Szóval, jól megvagyunk! A faluban mondják is, hogy milyen ember vagyok, mert nem járok kocsmába. Ez itt szokatlan, de én utálom a cigarettafüstöt. Amúgy ismer mindenki, a gyerekek köszönnek és elmesélik, hogy hányast kaptak az iskolában.,. * (A vasutas pedig azt meséli el, hogy. . . Dombóváron, az állomáson milyen nehéz volt 3 évig az irányító toronyban egyedül ... 54-ben csikorgó hidegben, amikor „a 23-as váltónál tolatott a tartalék”, egy 6 gyerekes" döbröközi pályamunkást összeaprítbtt a vonat.. . Másszor meg ködben, a híres Baka_ tyóinál egymásnak ment és kisiklott két mozdony ... Amúgy az itteni állomást nehogy lenézzem ám, bármilyen kicsinek tűnik! Napi 12 személyvonat, meg 15—17 teher megy itt át. Vonat van, de a csatlakozás rossz. A vagonrakodás napi 850 tonna, de éppen mostanában szervezte meg a MÁV és a Brikéttgyár szocialista brigádjainak összefogása a szombati rakodást, sőt januártól a vasárnapit is!... Képzeljem, nemrég egy sörös autó nem ügyelt a sorompó elő- csengetésére és benn rekedt! A vonat elé kellett futni, hogy megállítsák. Ha nem sikerül, talán bedobja söröstől az egészet ide a konyhába! Meg azt a labdarúgót, a Sövényi nevűt ismerem-e? Azt gyerekkorában itt kapta el a 424-es mentőszerkezete és vitte magával, de szerencséjére megmaradt! Szóval: •— veszélyes mesterség ez!) — Újra kezdeném-e, ha lehetne? Négy évvel nyugdíj előtt mondjam meg? Talán igen, bár nem biztos. Bár az asszony azt mondja, hogy akkor is hozzám jönne megint. De tudja ki mondta legutóbb, hogy vasutas szeretne lenni? A lányunokám! Azt feleltem neki : — miért ne? Csak sokat tanuljon, mert a va'sutasságot tanulbi kell! Ordas Iván Fotó: Ka pf inger András Napi 2—3 tucat szerelvény robog el a háznak jóformán a küszöbe előtt...
