Tolna Megyei Népújság, 1982. december (32. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-17 / 296. szám

1982. december 17. ^PÜJSÀG 3 Nem mindegy milyen áron A sertéstenyésztés fejlesztési programja a hatvanas évek végén indult. Legfőbb célja az úgynevezett sertésciklus meg­szüntetése, az egyre magasabb szintű, folyamatos lakossági el­látás biztosítása és az export­tervek megvalósítása volt. Ré­gebben a szabadpiaci árak ke­reslet-kínálat alakította mozgá­sa nyomán a túl gazdag állo­mányú esztendőket hiányokkal terhes évek követték a túlkíná­lat okozta csökkentő felvásár­lási árak miatt. Ez persze visz- szafogta a tenyésztési kedvet. A megoldást a modern, ipar­szerű termelőbázis megterem­tése jelentette. A program so­rán - 1975-ia — 284 új nagy­üzemi telep létesült. A vágó­sertés-termelés T970 és 1980 között 691 ezer tonnáról 1,2 millió tonnára emelkedett, s Magyarország felzárkózott a fejlett sertéstenyésztéssel bíró nemzetekhez. Olyannyira, hogy az egy lakosra iutó sertéshús- termelésben Dánia után a má­sodik helyet foglaljuk el a vi­lág országai között. Az ágazat fejlődésének kö­zelmúltjáról, s a iövőről kérdez­tük dr. Kovács József profesz- szort, a Keszthelyi Agrártudo­mányi Egyetem tanszékvezető tanárát. — A teleDrendszerek kialakí­tásakor elsősorban a technikai problémák megoldásával törőd­tek a tervezők, s figvelmen kí­vül hagyták az állatok biológiai igényeit. Nem rendelkeztünk kellő nagyüzemi taoasztalatok- kal, ezért túlzott műszaki szem­pontok érvényesültek a racio­nális meaaondolás helyett. A sokféle hizlalási mód, a telje­sen zárt teleorendszer nem al­kalmazkodott eléaaé a naay teliesítőkénességű faiták bioló­giai, etolóaiai szükségleteihez, így az üzemi teljesítmények nem feleltek meg a tenyészál­latok génanyagában meglévő képességeknek sem a szaporu­lat, sem pedig a súlygyarapo­dás terén. Ma már tudjuk: a genetikai állomány tartástech­nológiájához kellett volna szab­ni az iparszerű telepeket, és nem fordítva.- A ciklikusság kiküszöbölé-' sét és a mennyiségi fejlesztést a program sikerrel hajtotta végre? — Igen, ezek az eredmények vitathatatlanok. De nem öko­nomikus irányban léptünk elő­re. A telepek zöme például — a fűtőanyagok akkori viszony­lagos olcsósága miatt — ener­giát nem kímélve oldotta meg a szaporítást és a hizlalást. A nagyüzemek a beruházásokra először hetven-, később ötven­százalékos állami támogatást kaptak. Sok helyütt — némi túl­zással -légkondicionált, ablak nélküli, teljesen zárt istállók lé­tesültek vas- és fémfelszere­léssel. Ezek a telenek a folya­matosan növekvő költséaek: az energia-, anvaa- és eszközárak miatt egyre drágábban termel­tek.- Mi tehát most a fejlesz­tésben követendő út? — Alkalmazkodni kell a szál­lások átalakításakor, az úi is­tállók létesítésekor az állo­mány biolóaiai iaénveihez, hogv mind jobban kihasznál­hassuk az állatok genetikai adottsáaait. A hagyományos tartás* értékes elemeinek és a modern formáknak az ötvözete adja azokat az ioarszerű, nagy­üzemi telepeket, amelyek a aazdaságossáai számítások sze­rint is meafelelnek a kor köve- telménveinek. A speciális kuta­tási körülmények között elért eredmények, szintek persze tel­jesen nem érhetők el a napi termelési gyakorlatban. De megközelíthetők. A soron lévő feladatok egyszerűsítést is je­lentenek. Olcsóbb eljárásokat, hosszabb élettartamú istálló­berendezéseket, a természetes anyagok — például a fa — fo­kozottabb alkalmazását. — Az előrelépéshez megfele­lő fajták is szükségesek. Ho­gyan állunk e területen? — Fajtaválasztékunk — a genetikai munka eredménye­ként — világszínvonalú. De na­gyon fontos mindenütt az adott feltételeknek leginkább megfe­lelő fajták pontos kiválasztása, hiszen ez az alapja a hozamok­nak. A meglévő iparszerü zárt épületek kiválóan' alkalmasak a „kényes” korban lévő állatok elhelyezésére. A kevésbé igé­nyes fajtáknak viszont fűtés nélküli, természetes szellőzésű, egyszerűbb szállásokat érde­mes építeni. — Vannak-e jelei ezeknek a törekvéseknek? — A gazdaságok fejlesztő munkáját ma már az ésszerű­ségre, a takarékosságra való törekvés jellemzi. Az, hogy az állomány minél olcsóbban érez­ze jól magát, minél kisebb rá­fordítással hozza a hasznot szaporításban, gyarapodásban egyaránt. Végezetül még egy gondo­lat: az ágazat teiiesítménve, munkája — beszámítva a ház­táji és kisegítő gazdaságokat is — meghatározó állattenyész­tésünkben. A férőhelyek szá­mát, a llevágott hízók, az elő­állított sertéshús mennyiségét nézve dicséretesek az eddig el­ért eredmények. A mennyiségi feljesztést most már a minősé­gi, ökonomikus szakasznak kell követnie. Mert nem elég a húst csak meatermelni. Arra is fi­gyelni kell, hoav milyen áron... DEÁKI LÁSZLÓ TESZÙV-kiildôttkôzgyûlés Szekszárdim Tegnap délelőtt Szekszárdon, a Baoits Mihály Megyei Mű­velődési Központban tartotta so­ron következő küldöttközgyűlését a Tolna megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek'Szövetsége. A köz­gyűlésen a megye mezőgazda- sági szövetkezeteit a már ko­rábbon megválasztott küldöttek képviselték. Elsőként Lakos József, a> szö­vetjén elnöke tett jelentést a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról. Ezt követően — szintén a szövetség elnöke — tartott beszámolót a mezőgaz­dasági szövetkezetek középszin­tű munkahelyi vezetőineík hely­zetéről. Mint elmondotta, a szö­vetkezetekben fokozott feladat, hogy fejlesszék a szövetkezete­ken belül a kapcsolatrendszert, a testületi, valamint a szakve­zetők egymás között osszák meg a feladatokat. A meliléküzmágak tevékenysé­géről Horváth József, a szövet­ség titkára számolt be. A rész­letes elemzés foglalkozott töb­bék között az egyes melléküzem- ágak helyzetével, jövedelmező­ségével, hatékonyságával, leg- vejJ. pedig vázolta a termelő- szövetkezetek kiegészítő tevé­kenységében rejlő további lehe­tőségeket. Vállalkozói szellőm Családok lakták ezt a szép nyeregtetős házat. A hódfarkú cserepeket kezdi enni a moha1, az udvarit fölverte a gyöp, csak ott kopott ki, ahol az autók be­járnak. Itt van az üzlet. Azaz annak a vállalkozói szellemnek a színtere, amelyet Zakánné Nagy Katalin tölt be — vállal­kozói szellemmel, s amely áthat­ja nyolc munkatársált, ennélfog­va ez a kollektíva Tamásiban a kereskedelempolitikában meg­határozó, annak ellenére, hogy Klein István áfészes kereskedői is egész Dél-Dunántúlon híre­sek, szakértelmükről, vevőfogó képességükről, árufélihajtó tulaj, donságaikról. De ez az új ala­kulat, amely a „város” központ­jában van, ebben a családi ház­ban — mindössze nyolcán — valami új színt vittek Tamási kereskedelmi életébe. — Tudja, én szeretem a vevő­ket. Akkor vagyok boldog, ha nem üres szatyorral mennek el a vevőim. Itt, a Móricz Zsigmond lakótelepen újdonságnak szá­mított, amikor megnyitottuk az üzletet, mert egész nap nyitva tartottunk. Korábban az volt itt a községben a gyakoriöt, hogy dél körül bezártak a boltok, most — miután mi folyamatosan nyitva tartunk — az áfész is így üzemelteti boltjait, Ez ter­mészetesen harc kérdése, hogy így mondjam, mert ők is, mi is a vevőt keressük, várjuk _ m ondja az üzletvezetőnő, s meg­győződhetünk roto, az üzlet áru­készlete bőséges, a választék jó,'és folyamatos a szállítás. — A Dél-dunántúli RÖVIKÖT Vállalat a partnerünk. Ők hoz­A vállalkozó szellemű üzlet­vezető-asszony zák ide a kurrens árut, s azt is, amit én, mint üzletvezető a rak. tárban felderítek. Nagyon jó dolog az, hogy a Népbolt nagy szabadságot ad az árubeszer­zésben, persze, a forgási se­bességet figyelni kell, a raktár- készlettel nem szabad elfutni, és így lehetővé vált ez a koo­perációs üzlet. így jól jár a vevő — elsősorban. Aztán mi is elé­gedettek vagyunk, mert van do<í- gunk, sok a vevőnk és vissza­térő vevőink, törzskuncsaftjaink vannak. A rövidáruüzlet „befutott" Ta­másiban. Oka ennek az is, hogy idén négy vásárt tartottak az üzletház udvarában. Először pvc-árukból tartottak nagy ki­rakodó vásárt, majd sikerült be. szerezni kedvezményes áron porszívókat — ebből is rengete­get eladtak. Aztán a mosógép­akció következett. Természetesen kedvezményes áron és az OTP, illetve a takarékszövetkezet köz­reműködésével, s végül az őszi vásár jött, amelyik három napon át csalogatta a vevőket, bő árukészlettel. A járás minden községéből tömött buszok érkez­tek és a felhalmozott áru rendre elfogyott. Volt olyan nap a négy vásárakció időszakában nem is egy, amikor naponta 350 ezer forint felett volt a forgalom. És természetesen a vásárok sikeré­nek forrása az volt, hogy kellő mennyiségű árut tudtak piacra — udvarra — dobni. Csak egy példa: most ősszel 4,2 millió forint értékű cipőt adtak el! A Népbolt vállalkozó szellemű üzletvezetője tehát rést talált a tamási vásárlók megszokott szo­kásai között. És ez az üzlet azért is érdemes a dicséretre, mert teljesítménye, tehát áru- választéka a jó kiszolgálás ré­vén javult az áfész-üzletekben is a kereskedelmi munka szín­vonala... Itt találkozik tehát a szövetkezeti és az állami kiske­reskedelmi vállalat egészséges konkurenciája — amelynek hosszú életet kívánunk — és természetesen sok vevőt, a Nép­boltba és az áfész-boltokba egyaránt... Az árut pedig majd­csak -felhajtják az olyan lelkes kereskedők, mint Zakánné Nagy Katalin.-Pj­Információtechnika Nőtt a garanciálisán javított gépek száma Több mint hatszázféle irodagép van forgalomban A szekszárdi szervizben javítják az elektromos, az elektronikus és a kézi hajtású gépeket is. Práger Mihály elektronikus gé­pet javít. Arról nincs adat, hogy Tol­na megyében, illetve Dél-Du­nántúlon mennyi az irodagépek száma, s milyen gyártmányúak. Az Információtechnika Vállalat szekszárdi, négyes számú üze­mének vezetője, Radies Tibor csak becsülni tud: több mint hatszázféle különféle irodagé­pet használnak területükön — kezdve a kézzel hajtás szorzó­géptől a közepes számítógépe­kig. A több évtizede e szakmá­ban dolgozó ember nem vállal­kozik arra, hogy megbecsülje, mennyi zsebszámolót, könyvelő­gépet, pénztárgépet, kis szá­mológépet stb. használnak az üzem három megyére kiterje­dő hatáskörében. Az tény, hogy rengeteg a munkájuk. Leqalább egy tucat „csator­nán" érkezik hazánkba iroda­gép. Nagykereskedelmj vállala­tok, állami és szövetkezeti, ta­nácsi és tröszti beszerzés útján jut hazánkba irodagép. Szá­muk növekedését nem nehéz óriásinak mondani, ha figye­lembe vesszük, hogy itt 1977- ben 738 irodagépet javítottak garancialevéllel, s az idén már az első tíz hónapban 2232 gé­pet vittek a műhelyekbe, s ad­tak vissza kijavítva... A garanciális javítások ad­ják a legtöbb gondot a vál­lalat munkásainak. A forga­lomba hozott irodagéphez ad­nak garancialevelet az üzlet­ben, tizenkét hónapra szól, de azt nem küldik együtt a géppel a javítóműhelybe, hanem csak akkor jön a reklamáció, ami­kor a javítási számlát megkap­ja a gép tulajdonosa. Történt olyan eset Is, hogy a kijavított géppel együtt a számlát is elküldték és fény­másolt (!) garancialevelet mu­tattak be. Persze, ezt riem le­het elfogadni - kiváltképpen akkor nem, ha az utólag be­küldött levélen a kézírás nem azonos a fénymásolaton lévő­vel. Nagyobb figyelmet kellene fordítani az emberi munkát könnyítő gépekre. A rendszeres karbantartás, a garanciaidő alatt a hibák kijavítása, az iro­dai munka rendszerébe való beiktatása mindinkább érdeke a gazdasági vezetőnek — dön­téshozatal szempontjából. Az irodai munka alkalmazkodjon az egész orszáqban meghono­sodó gépesített ügyvitelhez. A termelés, irányítás, tervezés, eredményösszenzés rengeteg adat felhasználásával jár, ez pedig kézírással, fejszámolással már nem végezhető el, tehát gépek kellenek! Van is gép bőségesen. Még egy vállalaton belül is sokféle van, hát még ha egy földrajzi területet, egy iparágat, vagy igazgatási szervezetet vizsgá­lunk. Tehát az volna a kívánatos, ha az irodagépek „választé­kát” szűkítenék, s nem foglal­kozna beszerzéssel, árusítással olyan vállalat, amely nem gon­doskodik a behozott gépekhez szükséges javítási anyagokról, pótalkatrészekről stb. Semmi­képpen nem megoldás az aláb­bi „példa”. Az egyik szövetke­zeti nagyvállalat több ezer szá­mológépet vásárolt, eladták, de itthon senki nem tudta megja­vítani, kicserélni a hibás alkat­részt, hanem csak egy nyugati vállalat révén jutottak javítási anyaghoz, természetesen nem forinttal kellett ezt kifizetni! A vállalatok vezetői nagy gondot fordítanak a jó iroda­gépekre, olyanokra, amelyek a sajátos helyzetben használha­tók. Például a Tolna megyei Népbolt, a Szekszárdi Húsipari Vállalat, a Tolna megyei Álla­mi Építőipari Vállalat irodagép­rendszere majdnem egységes. A számoló-, könyvelő- és egyéb gépek közül, ha javítani szük­séges egyet, nem hiányozható rendszerből, mert helyettesíteni tudják más osztályon működő géppel, tehát azt jobban ki­használják. A zsebszámológépek is ga­rancialevéllel kerülnek forga­lomba. Ezek között is van olyan, amelyet nem lehet javítani — például ha az érintkezőkön az aranyfüst meghibásodik, el le­het dobni a szerkezetet. Az írógépeikből is sokfajta van forgalomban. Volt már ar­ra is példa, hogy az ITV szak­emberét kihívták garanciális javításra, de a meghibásodott géphez hasonlót még nem is láttak. Annak ellenére, hogy minden évben, ha nagyobb té­telben hoznak be irodagépet, a szerelő-karbantartó embere­ket tanfolyamokon ezek javítá­sára kiképezik. De különleges esetekre is felkészült az ITV: központi műhelyében, ha nem is néhány nap alatt, de meg­javítják az irodagépet, ha tud­nak hozzá vásárolni - persze ismét nem forintért — valame­lyik nyugati államban alkat­részt. Legjobb helyzetben azok a vállalatok vannak, amelyek az NDK-ban gyártott gépeket használják. Megbízható, elnyű- hetetlen eszközök eze^. Ritkán kell# javítani őket, hosszú üze­meltetésre képesek. Az NDK kis számító- és könyvelőgépei egy­re nagyobb számban kerülnek forgalomba a szekszárdi üzem- vezetőség területén. A pénztárgépek és szám- kiírós számológépek garanciá­lis ideje alatt kevés a gond. Az egyévi üzemeltetéshez megvá­sárolják a szükséges papírte­kercseket a géppel együtt. Ha ez a papír elfogy, akkor kez­dődik a baj. A nem famentes papírból készült tekercs nehéz, a gép nem tudja továbbítani. A motor nem képes akkora húzóerőt kifejteni, mint amikor még a vékonyabb papírt kel­lett nyomtatni és leszakítani. A bolti pénztárgépeket is ezek a durva, kemény papírok teszik tönkre. Tehát érdemes volna megfelelő minőségű papírt ad­ni ezekhez a gépekhez, hogy hosszabb életűvé váljanak az írógépek, az Anker pénztárgé­pek például jobban szolgál­nák a pénztárosokat. Az irodagépeket természete­sen nemcsak az ITV műhelyei­ben javítják, hanem számos ta­nácsi vállalat, ipari szövetke­zet, állami vállalat és végül magánkisiparosok is. Sőt! A nagyobb vállalatoknál — Vo­lán, TAÉV - ahol az irodagép­állomány már jelentős, saját műszerészt foglalkoztatnak, leg­inkább azokat, akiket az ITV- ben kiképeztek. A baj csak akkor kezdődik, ha a szóban forgó vállalat gépparkjába új típusú vagy fajtájú gépet állít be. Ilyenhez a „saját” szerelő nem ért, emiatt szaporodik az ITV-nél a munka. S ezért Pécs, Mohács és Szekszárd szervizeiben a hatvan szerelő nem győzi a sok munkát. Mert a garancián túl is hibásodnak a gépek, javítá­suk, karbantartásuk halasztha­tatlan. PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: Kapfinger András Előtérben egy számológép, amelyhez nem lehet kapni meg­felelő kiirószalagot. A mechanikus gépek szakértője Komlósi Andor.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents