Tolna Megyei Népújság, 1982. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-13 / 267. szám

1982. november 13. Képújság 9 Lakás, lakás, lakás Gera megye legnagyobb lakásépítkezése, ahol 45 ezer ember lakik majd. állnaik itt az észak-német nyers A Német Demokratikus Köz- társaságiban évtizedek óta kü­lönös fontosságot tulajdoníta­nak a lakásépítésnek, a házak fél'újításónak. A statisztikai év­könyv a da tali szerint 1971-80. között 1 400 000, 1976—80-iig 813 ezer, a tervezettnél 63 ezer­rel töibb otthoniba költözhettek be új lakóik. Tavaly tavasszal az INSZEP kongresszus határozata kimondta : . 1981-85. között növekvő mértékben folytatjuk hosszú távú lakásépítő-progra­munkat. 930-950 ezer újonnan épített Vagy korszerűsített la­kást adunk át az igényjogosul­taknak. Ezáltal további 2,8 mil­lió állampolgár lakáskörülmé­nyei javulnak meg". A kong­resszusi dokumentumból és az ötéves terv törvényéből kitűnik: az újonnan építendő lakások száma 600 ezer. A többi kor­szerűsített otthon. NEM GYEREKJÁTÉK És itt álljunk meg egy pilla­natra. Az NDK szociálpolitiká­jának sarkalatos célja, hogy a régi házakban legalább olyan jó körülmények között éjjenek, mint az új városnegyedekben. Ez a tervezőiktől, különösen pe­dig az építőktől nem egyszer hihetetlen leleményességet kí­ván. Nem gyerekjáték a re­konstrukció megszervezése a legtöbbször sűrűn beépített tör­ténelmi városközpontokban, ahol a felújításra szoruló öreg házak állnak. Világjáró ma­gyarjaink gyakran tapasztalhat­ják NDK-beli útjaikon, hogy mi­lyen jó ízléssel simul össze egy- egy több száz esztendős épü­letegyüttes az újonnan emelt beton-panel házakkal. Pedig mily keserves körülmények kö­zött építik ezeket! A keskeny, kanyargós óvárosi utcácskák­ban a szó legszorosabb értel­mében ki kell centizni a pane­leket beemelő toronydaru pá­lyáját. Percre pontos anyag- szállítási menetrendet kell ki­dolgozni, hisz ott nem áll ren­delkezésire térség kavics, ho­mok, cement és egyéb építő­anyag tároló sóra, -mint a váro­sok peremén születő új lakóne­gyedek mellett. PANEL ÉS MŰEMLÉK A házgyári elemek variálha­tóságának egyik legjobb példá­ját Greifswaldban, e Keleti­tenger menti, ősi Hansa-város- ban láthatjuk. Egymás mellett tégla gótikus, a reneszánsz es a klasszicista stílusú házak, va­lamint a panelházak. A terve­zők elsősorban az ablakok víz­szintes és függőleges elrende­zésével, rusztikus párkányzatok kialakításával és persze az emeletek számának változtatá­sával! keltik a 'régies hatást. Ahol csak lehet, fölhasználják a lebontásra ítélt házak egy- e'gy megmenthető elemét, ka­puját, párkányát, amelyet aztán beépítenek a gyárban készült semlege's 'keret panelek közé. Greifswaldon kívül érdemes megtekinteni a drezdai és a beriin-üdhtenbergí Strasse der Befreiungot, az ang'lami Strein- strasset és a Markot, a bernaui városközpontot, a merseburgi Eaten plant és a piacteret, a sűhwerini Gööjisdmoort, ahol szellemesen és ízlésesen, mű­vészi érzékkel sikerült ötvözni a régit az úljjal. „EGÉSZSÉGÜGYI SZÁRNY" Aki netán a Türingiai-erdő lábánál, Erfurtban jár, az okvet­lenül szakítson időt magának arra, hogy megnézze az Auen- strassét. Ott nem műemlékhá­zak állnak, hanem egykori bér- kaszárnya-épületek sorakoznak. Munkásnemzedékek nőttek föl bennük, akik lakásukból nagyon sokáig nélkülözték a fürdőszo­bát, a wécét. A sorfelújításkor egy meglehetősen egyszerű öt­lettel sikerült segíteni a gondon, méghozzá úgy, hogy a lakóknak nem kellett hónapokig szűköl­ködniük szétvert otthonukban. Az öreg házak hátsó, udvari frontját egyszerű fölfalazással, egészségügyi szárnnyal toldot­ták meg. Általuk nőtt a lakások alapterülete és komfortja, meg­gyorsult az építő- és a szak­ipari munka. KULCSÁR LÁSZLÓ Mangazeja ősi és mai kincsei A XVI—XVII, század a nagy földrajzi fölfedezések kora. Oroszország ebben az idő­szakban kezd erőteljesebben bekapcsolódni a világkereske­delembe, aminek természetes következményeként az orosz utazók és tengerészek kalandos felfedező útiakra1 iinduillnak Szi­béria, a Távol-Kelet, Közép- Ázsia, Mongólia és Kína felé. Ebben az időszakban kutatták fel Észak, és Északkelet-Ázsiát az Urál-hegységtől a Jeges­tenger és a Csendes-óceán partvidékéig. A (Szibériai ká óság mesé's gazdagságáról, mérhetetlen kin­cseiről és értékes prémesállataii- ról legendák keringtek Orosz- országszerte, s az expedíciók bebizonyították: ezek a legen­dák a valóság talaján sarjad­tak. A XVI. század közepén IV. (Rettegett) Iván elérkezettnek látta az időt Szibéria meghó­dítására. 1574-ben már okleve­lei adományozott a tekintélyes Sztroganov kereskedőcsaládnak, amelyben városok alapítását engedélyezte nekik a Tobol, az Irtis, az Ob és más szibériai fo­lyók mentén. Ezzel tulajdonkép­pen előkészítette Jermak, kozák atamán 1582-es hadjáratát a szibériai kánság ellen. Ettől kezdve mindennapossá vált a forgalom Oroszország és Szibé­ria között. A ikettőt összekötő főútvonal mentén sorra létesül­tek a városok, a mai nagy szi­bériai építkezések színhelyének ősei. 1586-ban épült Tyumeny, 1587-ben Tobolszk, 1593-ban Berjozov, 1594-ben Szurgut, 1598-ban Narim és 1604-ben Tomsrk. A városalapítók innen indultak fölfelé, tovább az Ob mentén. A XVII. század legelején a felfedezők eljutottak a Taz fo- lyóig és a Jenyiszej alsó folyá­sáig. A Taz mentén 1601-ben megalapították Mangazeját, az első orosz sarkköri várost, amely az orosz világjárók fontos állo­mása tett. Rendszerint innen in­dultak az expedíciók Szibéria belsejébe. Ekkoriban indíttatott Borisz Godunov cár expedíciót az bírá­lón túli vidékekre, hű embere, Fjodor Gyakov vezetésével, aki a Taz és a Pur folyó partján vadászó-kereskedő oroszokkal találkozott. Ennek hírére a cár Miron Sahovszkij herceggel az élen többi sziki kozákokat kül­dött oda egy erőd megépítésére. Négy év múlva — azután, hogy a hercegnek és csapatának ha­lálhírét költötték — Godunov újabb experíciót indított útnak Moszalszkij-Rubcovij herceg irá­nyításával. A harmadik expedí­ció tagjai szerencsésen talál­koztak elődeikkel, akik a Taz mentén frissen épült faházak­ban megtelepedve, meglehetős jómódban éltek. Miron Sahovsz­kij herceg és kozákjai hamaro­san elindították a drága pré­mekkel felpakolt karavánokat a cári udvarba. A várost pedig berajzolták Oroszország térké­pére. A nagy gazdagság azonban hamar elapadt. Az oroszok az Urá Ion túl újabb éls újabb terüle­teket hódítottak meg, s Manga­zeja, amely távol esett a Jenyi­szej és Léna folyókhoz vezető útvonalaktól, a feledésbe me­rült. A régészek számára azonban az itteni ásatások kincsesbányá­nak bizonyultak. A föld alól lábbelik, bőrök, fegyverek, ér­mék, sítalpak, balták kerültek elő. A sok ikon mellett még egy sakktábláira 'is rábukkantak. Az örök fagy jól konzerválta a há­zakat és a különböző tárgyakat. Még a város alaprajzát is si­került rekonstruálni. A magas dombon állt az erőd, ezt vették körül az iparosok házai, legkí­vül pedig a földművesek éltek. Az ásatások során megtalál­ták a városi olvasztókemencét is. A 'megmaradt salakot ele­mezve megállapították, hogy Mangazeja lakói nem uráli, ha­nem saját — norilszki — bányá­ikból származó érceket dolgoz­tak fel. A valaha élénk és nagy for­galmú városból indultak az egykori felfedezők a Jenyiszej meghódítására is. A híres észa­ki úton pedig a pomorok (ten- germe'M'ékiek) haladtak át Ar- hangeíszkből a Jeges-tengeren át az itteni, jamalí gázlót fel­használva. Az ásatások napjainkban már véget értek. Mangazeja titkait feltárta és őrzi a tudomány, a vidék földje azonban nem nyer­te vissza nyugalmát. A város ősi központja alatt hatalmas földgázmező húzódik, s Man- gazej'a — mai nevén Urengoj — isimét „kincses városként" ismert világszerte. i A lengyel ipar - szeptember után Lassan elmozdul a mélypont­ról a lengyel népgazdaság. En­nek első halvány jele volt, hogy ez év augusztusában végre az összes ipari termelés 10 száza­lékos növekedéséről adhattak számot a statisztikák. Szeptem­ber az emelkedést jelző tenden­ciáik folytatását hozta, sőt: míg augusztusban csupán a bánya- iparban elért jó eredménynek volt köszönhető az ipari terme­lés mutatóinak fellendülése, ad­dig szeptemberben már a fel­dolgozó iparágaikban is némi terme lésin övekedé st kön y ve I h e - tett el a lengyel népgazdaság. Ez igen nagy fontosságú tény, hiszen ez utóbbi iparágaktól függ a piac ellátása alapvető árucikkeikkel, a későbbiekben pedig az export növelése is. Hogy nem jelentéktelen fejlő­désről1 van szó azt érzékelteti egy összehasonlító számadat. Az idei év szeptemberében 4 százalékkal termeltek többet, mlint 1981 hasonló időszakában. Néhány hónapja már az is nagy eredménynek számított, ha nem egy-egy népgazdasági ágban, hanem csupán néhány termék — például a mosóporok, dzse­mek, vagy a sajtfélék — gyár­tásában mennyiségi és minősé­gi javulást tapasztaltak. Most már kétségtelen, hogy ennél többről : az ipari termelés egész „gépezetének” beindulásáról és lassan hatékonyabbá váló mun­kájáról beszélhetünk. Lengyelország — az import, főként a tőkés területről szár­mazó anyagok — mennyiségé­nek drasztikus csökkentésével egy Időben kezd rátalálni a ter­melés nyers, és alapanyagainak hazai forrásaira. Ugyanakkor már féllmérhetők a gazdasági reform hatásának első jelei: mindenekelőtt a munka szerve­zettségének és fegyelmezett el­végzésének erősödése, s az ipa­ri termelés folyamatos növeke­dése. Bizonyos, hogy a kedvező tendencia — amelyben a Szov­jetunióval és a többi szocialista országgal folytatott árucsere megélénkülésének is szerepe van — folytatódik, s az üzemek­ben lassan kiépülő munkás- önkormányzat is segíti majd a gazdaság mind gyorsabb ki­bontakozását. Nem kétséges: a lengyel népgazdaság a követ­kező hónapokban fokozatosan tovább fog fejlődni... Vasútkorszeríisités a KNDK-ban A KNDK-ban a vasúti fővo­nalakon és a nagy ipari köz­pontokig kiépített főbb szárny­vonalakon ma már villamos vontatással közlekednek a sze­relvények. A 70-es években a vasúti teherszállítás kétharma­da, napjainkban pedig már 87,5%-a elektromos vontatással ellátott szerelvényeken bonyoló­dik. A teherszerelvényekben nem ritka a hűtő- és tankva­gon, a nehézáru továbbítására szolgáló speciális teherkocsi. A KNDK így a vasút korsze­rűségét, az egy főre, illetve az egy területegységre jutó vasút­vonalak hosszát illetően ma már a világ fejlett országai közé tar­tozik. Gázzal hajtott taxik A taskenti taxikon általában fel van tüntetve a telephelyek száma, ezen a kocsin azonban csak betűjelzés látható: „EPAP”. — Mit jelent ez a betűjel? — kérdezem a sofőrtől. — Kísérleti termelő autóvália- lat. — Miben különbözik ez a töb­bi telephelytől? — Mi gázzal töltjük fel a ko­csikat. Az „EPAP” a közelmúltban a Szovjetunióban elsőnek kezdte meg a cseppfolyósított bután- propán üzemű taxik használa­tát. A GAZ—24—07 gázballonos kocsi, amely a goriáji autógyár­ban készült, külsejében mit sem különbözik a jól bevált Volgától. A benzintartályon kívül azonban a csomagtartóban 84 literes gázbalion is van. Ez a gázmeny- nyiség 450—500 kilométer meg­tételére elegendő, a városi fel­tételek között. A benzin tank megtartása lehetővé teszi, hogy szükség esetén a kocsi kétféle üzemanyagot használjon.- Milyen előnyök származnak a gázra való áttérésiből? — kér­dezzük Hodzsiakban Ibragimo- vot, a taxivállalat igazgatóját. Az igazgató műszert mutat, amely az autó kipufogó gázainak mérgező voltát ellenőrzi. Be­kapcsolják a benzinmotort, és a skálamutató megállapodik a né­gyes jelzésnél. Gázüzemnél vi­szont csak 0,7-et jelez a muta­tó.- Gázüzem esetén lényege­sen csökken a széngáz hánya­da, következésképpen a lég- szennyezés. Márpedig a taxik egész napon át üzemelnek — mondja az igazgató. A csepp­folyósított gáz olcsóbb is a ben­zinnél. Csupán az üzemanyag- költség különbségén a taxivál­lalat minden kocsinál 424 rubelt takarít meg évente. Először úgy tűnik, ez nem nagy összeg, de ha megszorozzuk ezerrel, a ren­delkezésünkre álló autók szá­mával, akkor már nyilvánvaló a megtakarítás. Ezenkívül míg a benzinmotornál 10 000 kilométe- renként.olajat kell cserélni, ad­dig a gázüzemű motoroknál ugyanezt csak 30 000 kilométe­renként kell megtenni. Lényege­sen növekszik a motor élettar­tama is. Az EPAP, a gorkiji autógyár, a Volgán túli motorgyár és az „Uzavtotransztyechnyi'ka” tas­kenti tudományos-termelési egyesülés négyoldalú tudomá­nyos-technikai együttműködési szerződést kötött, amelynek cél­ja a gázballonos taxik további fejlesztése és széles körű beve­zetése a szovjet városokban. A taskemtiek tapasztalatát tanul­mányozták a grúz fővárosban, Tbilisziben dolgozó kollégák is. Ott szintén megkezdték a taxik átállítását gázüzemre. A munkohigiénia és a szak­mai megbetegedések problé­máival foglalkozó tudósok el­lenőrizték a gázbaHonos taxik vezetőfülkéjének levegőjét. A mérésekből kitűnt, hogy az mind a verető, mind aiz utasok szem­pontjából ártalmatlan. KAMIL ABDURAHMANOV A megszelídített zuhatag Amikor a hegyekből lezúdul a víz, s kőözönt sodor magával, hatalmas károkat okoz az ön­tözött földéken. A kőáradat elleni küzdelem­ben új fegyvert találtak a szov­jet szakemberek. Az előregyár­tott va'sbetonszetkezetékből ál­ló, egy sakktáblaszerűen felál­lított nagy rostára emlékeztető duzzasztógát feltartóztatja a kő- zuhatagot, s a termőföldre csak az éltető Vizet engedi. Az Isszik völgyében az újfajta gátrendszer ikiiállta a próbát — fölfogva a kő és iszap áradását, s segítségével létrehozták az IssZi'k tavat —, mely nem más, mint az eddig pusztító zuhatag szelíd víztározója. Távirányított öntözés Központi vezérlőteremből irá­nyítják a munkát a mezőgazda­ságban is. A kísérlet Bulgária északi részén 250 hektárnyi te­rületre terjed ki, amelyen a megművelt földet távirányítással öntözik. Az automata rendszert egyetlen ember kezeli. Mivel az eddigi tapasztalatok szerint az időjárásoz és a talajviszonyok­hoz jól alkalmazkodó öntözési módszer hektáronként 1200 leva gazdasági eredménynövekedést tesz lehetővé, ez évben tovább növelik az „automata öntöző- rendszerek” hatóterületét. Nőtt a megművelt terület Ot év alatt 24 százalékkal nőtt Laoszban a megművelt te­rület. A termés a kedvezőtlen természeti viszonyok ellené­re 31 százalékkal múlta felül az őt évvel ezelőttit. A képen: kukoricatörés a Siengkho Szövetkezetben, Phongsaly tarto­mányban, Észak-Laoszban. ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents