Tolna Megyei Népújság, 1982. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-07 / 262. szám

1982. november 7. NÉPÚJSÁG 3 Gyerekkora óta a mozgalomban — Izig-vérig közéleti ember — hallottam Batári a termelőszö­vetkezet párttitkárától. Bajnok Sándorról. Vannak, akik emlé­keznek a több mint harminc évvel ezelőtti időkre, amikor a g iim na zí s ta - ko l I ég i sta „Sa n yi gyerek" megszervezte az EPOSZ-t (Egyesült Parasztit jó­sa g Országos Szervezete) és el­nöke lett, vannak, akik a pár évvel későbbi falujáró csoport- vezetőre emlékeznék, de a leg­többen napjainkban végzett munkájáért becsülik. A fiata­labbak Sanyi bácsinak szólít­ják, az idősebbeknek „Sanyi ba­rátom”, az öregebbeknek „Sa­nyi fiaim”, vagy „Sándor fiam”. — Ügy szál a közmondás, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában - mondja. - ín úgy érzem, hogy sikerült er­re rácáfolnom. Tősgyökeres bâ­tai vagyok. — édesapám nap­számos volt, majd alapító tag­ja a termelőszövetkezetnék. Jó­magam a negyvenes évek má­sodik felében Bonyhádra ke­rültem gimnáziumba, ott let­tem kollégista, majd kerültem szoros kapcsolatba a munkás- fiatalokkal, a mozgalommal. Negyvenkilendben — tizenhét éves koromban — lettem itthon Bátán EPOSZ-elnök. Már Bonilládon tagja lett a Magyar-Szovjet Művelődési Társaságnak - a mai MSZBT elődjének —, ezért aztán nem véletlen, hogy a bátai Novem­ber 7. Termelőszövetkezet, ahol 1964-től dolgozott gépcsoport- vezető főmérnökként, az elsők között lett a megyében 1971- ben MSZBT-tagcsoport, ügyve­zető elnökké pedig Bajnok Sán­dort választották. A gimnázium után az agrár- tudományi egyetem mezőgaz­dasági gépészmérnöki karán folytatja tanulmányait, DISZ- szervezőtitkár. Falujáró csopor­tot vezet, kulturális és sport­vonalon dolgozik, ötvenhétben felvették a pártba, a bölcskei Bajnok Sándor gépállomáson először KISZ- tit-kár, majd szakszervezeti bi­zottsági titkár. Dolgozik álla­mi gazdaságban, szakmunkás- képzőben, majd 1964-ben irá­nyítják baza, a bátai termelő- szövetkezetbe. De amíg távol volt is, itthon részt vett a sport-, mozgalomban, a kulturális mun­káiban, hazajötte után aztán teljes erővel beleveti magát. Közben szakoktatást szervez, s zakm u nká sta nf o I y a m o k a t vezet. Ma is két ilyen tanfolyam van a tsz-ben, az egyiknek, a szarvasmahha-tenyésztő szak­munkástanfolyamnak a vezető­je Bajnok Sándor. A pártszer­vezetben propagandamunkával bízzák meg először — ma is az —, majd 1967-ben megválaszt­ják a községi csúcsvezetőség * titkárává. Utána lett községi és megyei tanácstag. Hetvenegy­ben megválasztották az MSZBT Országos Elnöksége tagjának. Közel harminc éve tagja a Magyar Honvédelmi Szövet­ségnek, itt a tartalékos tisztek t o váb bké pz és é be n tévé kény ke - dik. Hetvenötben megszűnt a köz­ségi csúcsvezetőség, ekkor vá­lasztották meg a termelőszövet­kezet párta lapszervezetének tit­kárává. Tsz-pórttitkár, de - már csak annak következtében is, hogy egy ilyen kis község életében, a lakosság életkörül­ményeinek alakulásában meg­határozó a termelőszövetkezet gazdálkodása - aktívan részt vesz a községpolitika alakítá­sában. — Sokat foglalkozom a köz- művelődéssel — kapcsolt mun­kaköröm a termelőszövetkezet­ben közművelődési előadó -, segítem a község népművészeti hagyományainak feltárását, ám számomra mégis az a legfon­tosabb, hogy a szövetkezet jól gazdálkodjék, az emberek itt megtalálják számításukat. Eb­ben segít a pártszervezet. Távol áll tőlem, hogy a termelőszövet­kezet tartósan jó eredményeit magáimnak tulajdonítsam, de úgy érzem, a pártszervezetnek, a jó együttműködésnek a gaz­dasági vezetéssel, van „némi” köze hozzá. Bajnok Sándor több mint há­rom évtizedes mozgalmi mun­kája során számos kitüntetés­ben részesült. 1956-ban meg­kapta a Dunai Árvízvédelemért Emlékérmet. Utána a „Kiváló MHSZ Munkáért" kitüntetést, majd 'az MSZBT aranykoszorús jelvényét. A „Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója” kitüntetés tulajdonosa, megkapta a „Ki­váló Pártmunkáért'' kitüntetést, valamint a 10 és 15 éves pro­pagandamunkáért elismerést. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom 65. évfordulója alkal­mából az Elnöki Tanács a Mun­ka Érdemrend bronz fokozatát adományozta a bátai termelő- szövetkezet párttitkárának.-r -s Lenin élete - bélyegeken A hetvenesztendős Varga Mi­hály koppányszántói épület- és bútorasztalos értékes gyűjte­ményt ajánlott föl a tamá­si járási pártbizottságnak. A be­keretezett tablón ízléses elren. dezésben nyolcvan bélyeg van. Valamennyi Lenint ábrázolja. — Hiába győzködtem, az unokámnak nincs érzéke, hajla­ma a bélyeggyűjtés iránt, nem folytatja azt, amit én még gye­rekkoromban élkezdtem. Ez is közrejátszott abban, hogy gyűj­teményem legkedvesebb darab­ját a járási pártbizottságnak adományozom — mondta, ami. kor felkerestük koppányszántói házában-műhelyében. Mint a beszélgetésből kide­rült, Kispesten, polgári iskolás korában kezdte a bélyeggyűj­tést, folytatta amikor inas, majd segéd, mester lett. Negyven­négyben „kibombázták”, utána került ebbe a kis Tolna megyei faluba, itt alapított családot, itt gyakorolta a szakmát. — Mindvégig a bélyeggyűjtés volt az, ami a nagyvilággal ősz. szekötött — és mutatja az albu­mokat, van belőlük vagy tiizen- öt-húsz szebbnél szebb soroza­tokkal. A műhely fala is tele bélyegtabíókkal. Egy paraguayi bélyeg, amit Barnard professzor első szívátültetése alkalmából! adtak ki, egy sorozat a meg. gyilkolt amerikai elnökökről, Mozart-sorozat, Bailzac-sorozat... Egy nagy keretben Tolna me­gye bélyegekből kirakva. A helységnevek nem mások, mlint ajánlott levél ragszelvények. Minden postahivatalnak küldött levelet, benne felbélyegzett vá_ iaszborítékot. A helységnevek mellett a településre, tájra jel­lemző rajzú bélyeg. Bogyiszló- nál paprika, Sióagárdnál nép­viselet, Őcsénynél repülőgép, Bogyliszlónál árvíz... De térjünk vissza az adó. mányra. — Hetvenben, Lenin születé­sének századik évfordulóján ju­tott eszembe, hogy ezt a gyűj­teményt összeállítom — mondja a tablóra mutatva. A bélyegek nagy része már megvolt, koráb­bi gyűjtéseimből, csereberéim­ből, de jó néhányat ekkor kel­lett megszereznem. A iegnehe. zebben ez a négykopejkás, az Uljanov családot 1879-ben áb­rázoló fényképről 1962-ben Az adományozó Varga Mihály készült bélyeg megszerzése ment, ami itt van az ötágú csil­lag középpontjában. A bélyegek többsége szovjet, temészetes, hogy ott készült a legtöbb Lenint ábrázoló bélyeg. De vannak itt bélyegek az NDK-ból, Csehszlovákiából, Ro. mániából, Lengyelországból, Bulgáriából és természetesen Magyarországról is. Az egyik bélyegen Szeröv festménye: A szovjetek második összoroszor- szági kongresszusán Lenin be­jelenti a proletárforradalom győzelmét. 1967-ben, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom félévszázados jubileumán adták ki. A másik — Lenin-arcképes — bélyeg az NDK-ban készült, a Német Demokratikus Köztár­saság létrejöttének 20. év­fordulója alkalmából. A harma­dikon közismert festmény: Le­nin a Pravdát olvassa. Az értékes gyűjtemény mos­tantól kezdve a tamási járási pártbizottság folyosóját díszíti. J. J. Kijev, Budapest, Simontornya Ahol a család és a munka, ott az otthon — Rovó Péteréket keresik? Tán két perce mentek haza. Ott lak­nak a kultúrház mellett, ahol a bőrgyári villalakások vannak — közölte készségesen a portás, miközben jobbról is, balról is sorjáztak kifelé a Simontornyai Bőrgyárból azok, akiknek a munkaideje háromnegyed négy­kor ér véget. Lekéstünk a megbeszélt ran­devúról, de sebaj. Nyomban akad szíves útikalauzunk, de a házaspár nincs még odahaza. Fotós kollégám ugrat, ihogy el­mehettek éppen Cecére, vagy Székesfehérvárra is. Akkor mit csinálunk? Sikertelen a próbál­kozása, mert egyik lakótárs el­árulja a Rovó család késő dél­utáni napirendjét. Elmennek a kisebbik gyerekért az óvodába, megállnak az ÁBC-nél, s máris idehaza vannak . . . Igaza volt. Félóra múlva már ott ültünk a nappali szoba dohányzóasztala körül. Kikkel? Rovó Péter vegyészmérnök a bőrgyár termelési főosztályának vezetője, felesége, Anna Szkar- lat pedig — aki szintén vegyész- mérnök — az üzem környezetvé­delmi felügyelője, miután má­sodik diplomáját környezetvé­delmi mérnökként szerezte meg, már Budapesten. Az elsőt hol? Kijevben, a 'könnyűipari műszaki egyetemen, ahol Rovó Péter ösztöndíjasként volt az évfo­lyamtársa 1966-tól. Házasságot 1970-ben kötötték, s 1971 nya­rán, amikor a fiatalasszony a diplomamunkáját védte abban az üzemben, amelyet diplomá­zásra választott, a fontos ese­mény már két szoptatás között zajlott. Ti'bor — ma 11 éves nagy fiú — másfél hónapos volt. S a kollégiumban - ahol laktak — édesapja felügyelete alatt, nem éppen hangtalanul várta a ma­mát. Anna Szkarlat Kalinyingrád- ban született, később a Fekete­tengertől 60—80 kilométerre lé­vő Nyikolajevben élt. Egyetemi tanulmányai színhelyéül miért éppen Kijevet választotta? Mert járt ott középiskolásként, és ahogy mondja, „szerelmes lett a városba". Megegyezünk, hogy ez nem meglepő, mert a város, amit a krónikások az orosz városok anyjának neveztek el, megejtett engem is és bármi­kor boldogan mennék vissza, folytatni az ismerkedést az Uk­rán Szovjet Szocialista Köztár­saság fővárosával. — Négy évig .udvaroltunk egy­másnak mielőtt összeházasod­tunk — mondja kicsit mélázva a feleség és az egyébként komoly arca az emlékezéstől mosolyra derül. Hogy mit szóltak a szü­lők a budapesti magyar fiú és az ő házasságához? Bármilyen furcsa, csak édesapja aggodal­maskodott, hogy a vő olyan messzire viszi az egyetlen lányt. A menyasszony édesanyja — aki ma 53 éves — úgy gondolta, a boldogság, ha menni kell érte, megéri a nagy utat, elvisel he­„Két szoptatás között véd­tem meg a diplomámat” tővé teszi a szülő számára a tá­volságot a tudat, hogy nem akadályozta meg azt, ami az emberi élet sója. Viktor, a hároméves, roppant mozgékony és barátkozó termé­szetű kisebbik gyerek körülöt­tünk nyüzsög. Nem zavarja a beszélgetést, de jelenvalósága azt árulja el, hogy a fiatal szü­lők életének családi naprend­szerében a centrumot a két fi­úcska alkotja. Tibor? Valamikor hat óra után kerül elő, muszáj volt kicsit szeilőzködni, mozogni. Nehéz iskolai nap -van mögöt­te, mert kicsit késve olvasta el az Egri csillagokat, amiből ma írtak dolgozatot, és ezért szo­rongva nézett a feladat elé. Ő se nélkülözi a vitalitást, de Vik­torral ellentétben halk és álmo­dozó természetű. Kire hasonlít? A férj és feleség azt állítja, hogy egyikükre sem, pedig nagy a valószínűsége, hogy mindket­tőjükre. Előkerül a fényképalbum, hogy kollégám „zsűrizze” meg a családfő készítette fotókat. Viktor fel-felujjong a fotók lát­tán. „Nézd, itt a babuska!” Ké­sőbb: „Ez a Viki!” Úgy alakul a társalgás, alkal- misága ellenére is, mintha ős­öreg ismerősök lennénk. A fe­leség belepirul a dicséretbe, amikor mondom, hogy olyan szépen, választékoson beszél magyarul, mintha ez lenne az anyanyelve. Aztán bevallja, hogy amikor hazajöttek, s néhány hó­napig Budapesten éltek a férj szüleinél, bőségesen voltak igen nehéz hetei. Igaz, fél év után már be tudott vásárolni egyedül . . . És amikor idekerültek a bőr­gyárba, a laboratóriumban kez­dett dolgozni, ahol sok -a -nő ... „Aranyosak voltak, sokat segí­tettek” — idézi a nyelvtanulás időszakát. Igaz, sokszor nevet­tek is, de nyomba,n- kijavították, ha munkatársnőjük rosszul fűz­te a szót.- Az nem baj, ha valaki nem tud valamit — véli Rovó Péter- né, az a baj, ha megtanulhatja és mégsem teszi ! „Kijevben végeztünk, már egyéves házasokként” Akkoriban nagyon hiányzott az olvasás. így hát intenzíven kellett gyúrni a magyart, -hogy mihamarabb olvashasson is. Melyik a gyerekek anyanyelve? Természetesen a magyar, de Ti­bi jól beszél oroszul. Igaz, min­den nyáron kint van egy hó­napig a nagymamánál. Aztán a „bábuska" is jön évente. Ak­kor csak oroszul beszélnek ott­hon. Fölmentése legfeljebb Viktor­nak van. De később ő is „be­iratkozik" a Nyikolajevben élő anyai nagymama nyári nyelv- tanfolyamára. Anna Szkarlat pedig jövőre kezdi az intenzív német nyelvtanfolyamot, amíg élő még a középiskolai és egye­temi fokon alapozott német tu­dása. Honvágy? Ez is szóba kerül, majd az, hogy Rovó Péter-né gyakran jár álmaiban ifjúkora tájain, s „találkozik" régi kör­nyezetével. De nem rosszak, gyötrőek ezek az álmok. — Itt a férjem, a gyerekeim, a munkám ... Itt az otthonom. Aztán Péter szülei nekem is jó szüleim 'lettek. íme, hát ennyi a magyará­zata annak, hogy Simontornya és íNyikolajev között nem köny- nyes, panaszos levelek jönnek- men-nek. Az itteni szokásokat se volt nehéz átvenni. Ami a kri­tikus pontot, a -konyhaművésze­tet illeti, jól megférnek benne egymás mellett az oroszos és magyaros ízek. Gyakran kerül az asztalra borsos és pelmenyi. S nehéz lenne szavazással el­dönteni, hogy a „fiúk" melyiket szeretik jobban. Kijev, Budapest után lakhely­ként milyen Simontornya? Nem panaszkodnak, bár jobb lenne, ha nagyobb bevásárlá­sok miatt nem kellene autózni annyit. Rokonságuk nem él a közelben. Mióta drága az üzemanyag, kevesebbszer ugra­nak föl Budapestre is. Van ba­ráti társaságuk. Zömmel kollé­gák. összejámak. A család? Televízió, zenehallgatás, játék, olvasás, rejtvényfejtés a vasár­napi program. Ez az egyetlen olyan nap, ami mentes a szük­séges háztartási robottól, amit a családfő is megkönnyít azért. A férj nevetve árulja el, hogy felesége magyarnyelv-tanulásá- nak naponta alkalmazott pró­baköve a rejtvényfejtés volt. — Igen jól bevált — vallja a feleség, aki úgy gondolja, hogy jelenlegi szókincséhez, a vá­lasztékos beszédhez az olvasás mellett ez is nagyban segítette, S mi még? Tudományos elő­adások a szakmai szervezetek­ben, vagy TIT-előadóként. Ah­hoz pedig, hogy percig se érez­te magát idegennek, az is segí­tette, hogy részt vett csapattag­ként — s részt vesz ezután is — a bőrös brigádvetélkedőkön. A kérdést, hogy Rovó Péter- né Anna Szkarlat mennyire lett magyar az elmúlt tizenegy év alatt, fölösleges volt föltennünk. Itt él, boldog ember és nem len­ne olyan rokonszenves, fiatal­ként tiszteletet parancsoló, ha nem álmodna ima is még az anyanyelvén. Hazája nyelvén. LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: Czakó S. A Rovó csalód, kora este ... A gyűjtemény

Next

/
Thumbnails
Contents