Tolna Megyei Népújság, 1982. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-27 / 279. szám
10 NÉPÚJSÁG 1982. november 27. A ____)3. sz. laboratóriumban m i.nden a lehető legnagyobb rendben folyt. A fehérköpenyes munkatársak fele kávézott és újságot olvasott, a főleg férfiakból álló másik tábor pedig rátelepedett az ablakokra, és a szövőnők terepfutását nézte. A szomszédos szövőgyár munkásnői immár másfél órája futká- roztak sortra vetkőzve a környéken, most pedig kolléganőik és a sarkon ál'lók buzdításától kísérve három, kissé lemaradt, vaskos szövőnő küszködött, hogy „bepréselje" magát a szintidőbe. A labor férfi munkatársai minden csoport versengéséhez fűztek egy-egy megjegyzést, és az esélyeket latolgatták. Csak Pencsev, az új kolléga szorgoskodott egy grúz teával teli lom. bik körül. Hirtelen kinyílt az ajtó és a laborba belépett egy sovány, kissé hajlott hátú, a meleg idő ellenére ódivatú, sötét öltönyt viselő férfi., Körülnézett, és csak úgy vaktában megkérdezte: — Elnézést kérek, ez a 3. sz. laboratórium? Marinov köpenye zsebébe süllyesztett kézzel közeledett hozzá, látszott rajta, rögtön el alkarja küldeni. — Igen. Kit keres? — Azt mondták nekem, hogy itt vannak a vegyészek — válaszolta az ismeretlen. Valóban itt vannak. Az idegen pislogni kezdett. — Én a Mengyelejev-féle periódusos rendszer miatt jöttem. Jordan Popov: Egy új kémiai elem A szőke hajú Pepa palásto- latlanul fölnevetett de Marinov megőrizte a hidegvérét. Mindössze könnyedén félrefordult, és rákacsintott Raskovra. Raskov, a közismert tréfacsináló azonnal odament, és fürkészni kezdte az ismeretlllent. — Tehát a Mengyelejev-féle periódusos rendszer miatt tetszett jönni? — Igen, igen — válaszolta élénken az idegen. — Mengye- lejev nekem nagyon szimpatikus. Ügy elhelyezte az elemeket a rendszerben, hogy moccanás- nyi hely sincs közöttük. 1?askov elfojtotta a nevetését, és csak a szemeiben ugrándoz. tak vidám tüzecskék. Micsoda példány, ha-ha-ha! Már régóta nem botlottak hasonlóba. Nagy hecc lesz ebből! Még csak most ért véget a terepfutás, és máris egy újabb attrakció. — üljön már le és igyon egy kávét! — Raskov székkel kínálta az ismeretlent. — Pepa, tölts egy kávét az elvtársnak! Pepa fogta a főzőedényt, és kecsesen ringatni kezdte csípőjét az asztalok között, de az idegen leintette. — Fölösleges, köszönöm. A kávétői dörömbölni kezd a szivem. — Ez csak képzelődés — veregette váililon Marinov. — Mi itt naponta tizenöt kávét iszunk fejenként, de semmi bajunk. Hát akkor főzünk grúz teát, ebből csak kér? — Fölösleges — mondta kedvesen az ismeretlen. — Olyan szépen elkezdtünk beszélgetni Mengyelejevről. Raskov ismét kacsintott. Lassanként a labor valamennyi munkatársa hármójuk köré gyűlt. — Tehát — folytatta Raskov — az elemek moccanni sem tudnak, ugye? — Hogy is tudnának? — élénkült meg ismét az idegen. — Valamennyinek megvan a helye a táblázatban, és még ágyúval sem lehetne őket elmozdítani. Szépen elrendezte Mengyelejev. Értett hozzá. A szőke Pepa ismét felvihogott. — Milyen kellemetlen köhögés — fordult hozzá az ismeretlen. — Igyon hársfateát, segíteni fog. A kamillát is megpróbálhatja. — Mengyelejev az Mengyelejev — mondta Raskov. — De mit akart kérdezni a táblázatról? Az idegen újból pislogni kezdett. — Hát van szabad hely! — Hol? — Hal? A táblázatban. Vagy van még föl nem fedezett elem? Marinov rávigyorgott. — Csak nem bukkant egy új elemre? Az ismeretlen legyintett. — Hol van nekem arra időm, hogy elemeket fedezzek föl? Egy gyógyszertárban dolgozom immár húsz éve, még a fejemet sem tudom fölemelni a törőmozsár mellől. Bár, ha lenne időm ... Nagy vágyam viszont, hogy az egyik új elem az én nevemet viselje. Ezért kerestem föl önöket, vegyészeket, ezért kellett önökhöz fordulnom. Menj, mondták, a 3. sz. laboratóriumba, ott majd gyorsan eligazítják a dolgodat. — Éppen a megfelelő helyre jött — mondta hivatalos hangon Raskov. — Összefoglalva, tehát ön azt kívánja, hogy az egyik új elem az ön nevét viselje. Na és a neve megfelelő? — Miért ne lenne megfelelő? — válaszolta föllelkesülve az idegen. — Panajot. Hát lehet egy olyan név nem megfelelő, mint a Panajot? A csoport köröskörül kacagni kezdett. Ez láthatólag zavarba hozta az ismeretlent, és ismét Raskovra nézett. Úgy érezte, ő tanúsítja a legnagyobb megér, tést a kérés iránt — Lehet, hogy az elvtórsak- naik úgy tűnik, nem megfelelő — szólalt meg az ismeretlen —, de ez csak első hallásra van így. Ha ugyanis elhelyezik a nevemet a következő sorozatba — kálium, alumínium, higany, króm, jód, foszfor, Panajot —, meglátják: bizonyos változatosságot viszek a Mengyelejev-féle táblázatba. Ezenkívül könnyű megjegyezni. Ismét szétáradt kórusban a nevetés.! — Vegye úgy, hogy a dolog el van intézve — mondta Raskov és megszorította az idegen kezét. — Csak egyetlen kérdésem van önhöz. Ha helyet kellene keresnie magának a táblázatban, hová sorolná magát? Az ismeretlen rövid habozás után megszólalt: — Valahová az arany és az ón közé. — Remek, remek — nevetett föl hangosan Raskov. — Na és tudja a fajsúlyát? — Két nappal ezelőtt méret- keztem — mondta az ismeretlen. — Körülbelül hatvannégy kiló vagyok ruhában és szemüvegtokkal. Most már mindenki rázkódott a kacagástól. Az idegen is elnevette magát. Ártatlanul, édesdeden nevetett, a szemei is megteltek könnyel. Majd ejkomolyodott, és azt mondta : — Ha már kinevették magukat, jöjjenek föl az igazgatói szobába. Én vagyok az intézet új igazgatója. Bolgárból fordította: Adamecz Kálmán Tamási Lajos; Ködös este Az a nap rossz voll, ideges volt, az utca fáradt és szeles volt, néztem a várost: o hideg záporos ködben semmi jel, csak vártam, hogy valaminek, vaJiam inek történni kell. Csak az az este múlna el. — Jóestét — mondtam — kedvesem, csillag süt a tenyeremen, olyan sötét az esti város, jósolj egy szép napot nekem. — Jóestét neked is — felelte —, s én azt gondoltam olyan asszony ő, » kinek hangjában a lelke, akinek száján a zenét egy boldog isten hangszerelte. — Jóestét — szóltam csendesen, jósolj egy szép napot nekem. Neked tudnod kell, hogy van az, mikor az idő nem halad, mikor az óra szinte áll s csak vár az ember, mire vár, mikor a gondnak nincs neve, mégis rohannod kellene, el kell jutnod valahova innen, csak nem tudod, hova, csak ahol vagy, csak onnan el, csak ez az óra múlna él csak ez az este múlna el. Neked tudnod kell, azt hiszem, jósolj egy szép napot nekem. Nem kérdem, hogy nyugalmat adsz-e, % mondtam, hogy holnap megsiratsz-e, mellettem boldogan virradsz-e, eljössz-e messzire velem, csupa füst és ködfény az este jósolj egy szép napot nekem. Annyit, hogy este van, meleg van, didergő csillagom veled van, mondd azt, hogy könnyű jó kezed van s hogy régen lesett feléiét van számomra nyelveden. Jósolj egy szép napot nekem. Levelező tagozat Tisztelt Tanár Úr! Bevallom, kissé nehezményezem, hogy Károly nevű gyermekemnek a tegnapi napon közepes érdemjegyet adott technikai gyakorlatokból. A kicsiny tutaj, amely az osztályozás tárgya volt, a tankönyv megfelelő rajzai és •adatai alapján készült. Ezt meggyőződéssel állíthatom, mert a tutajt én készítettem. Kérem az érdemjegy felülvizsgálatát. Maradok tisztelettel : Harapu Kálmán oki. mérnök Tisztelt Szülő Úr! Nagyon sajnálom, de kli keli jelentenem, hogy a tutaj csak hármas osztályzatot érdemelt. Szívesen megmutatom önnek összehasonlítás végett a Kompolt és Po- levácz apukák tutajait. Rögtön észlelni fogja saját alkotásán az elemek és a méretek hiányosságait. Kérem, az új feladat elkészítésénél, amely a „mailom mosószeres flakonból" elnevezést viseli, több figyelmet tanúsítson a megadott szempontok iránt. Tisztelettel : Szigó Ruben techn. tan. Kedves Tanár Úr! Elismerem, hogy bizonyos hibák becsúszhattak a tutajnál, de a malomra adott kettest nehezen tudom megérteni. Talán a flakon kiválasztásánál hibáztam? Vagy a parafadugó nagysága ...? Most néhány napig szabadságon vagyok, talán sikerül ez idő alatt a malom elméleti problémáit tisztázni. Tisztelettel : Harapu Kálmán mérnök Tisztelt Harapu Apuka! Több igyekezet és több figyelem meghozza az eredményt. A malomnál a kerék, azaz a parafadugó központosítása szenvedett csorbát. Kérem, hogy az ejtőernyő készítésénél jobban ügyeljen erre, és persze az anyag kiválasztására. üdvözlöm : Szigó Ruben tanár Kedves Tanító Bácsi! Ne tessék haragudni, de azért nem küldtem be kisfiámmal az ejtőernyőt, mert nem sikerült meg- tolálmom a megfelelő anyagot. Ezen a héten még járom a boltokat, de hétfőre már készen leszek, biztos. Minden jót! H. Kálmán Kedves Apuka ! A határidőket be kell tartani! Az életben sem fogja majd más megcsinálni helyetted a feladataidat. Most mindenesetre beírok egy fekete pontot a naplóba, figyelmeztetésül. Szervusz Szigó Ruben Tanító bácsi, kérem, csak lenvásznat találtam, és nem tudom, hogy jó lesz-e. Meg hogy a cérnával a szélén végig kell-e varrni, vagy ragasztással, ezt nem értem. Bocsánatot kérek a késésért, és kérdezem, hogy a fekete pontot hogy lehet kijavítani? Kezitcsókolom Kálmán Kedves Kálmánka! Ha figyel, mesen elolvastad volna a könyvet, és nem a feleségeden meg a pénzszerzésen já itatnád folyton az eszedet, már réges-régen készen lennél1 az ejtőernyővel. Ezért a hanyagságért és fegyelmezetlenségért megérdemled az elégtelent. És javaslom, hogy szedd össze magad, különben az év végén baj lesz. Ruben bácsi Tisztelt Tanár Úr! Ezúton értesítem, hogy édesapám, Harapu Kálmán az újabb határidőre sem készítette el a feladatomat. Tegnap ugyanis megette az ejtőernyő elkészítéséhez szükséges anyag- és cérnamennyiséget. Kérem a fentiek figyélembevételét, és édesapám felmentésé* a technikai gyakorlatok nevezetű tantárgy alól. Maradok kiváló tisztelettel: Harapu Károly IV. a. NÓGRÁDI GABOR Aczél Gábor: Randevú Egy írógép volt a kirakatban, egy táska, meg néhány golyóstoll. Az öregasszony megcsóválta a fejét. Drágák ezek az írógépek, gondolta, pedig most fordult elő először, hogy megnézte egy írógép árát. Hirtelen összerezzent, mert úgy érezte, figyelik. De nem liqyelte senki. A férfi háttal állt meg a papírboltnak, körülnézett, aztán, mint aki csak azért állt meg, odalépett a sarki újságosbódéhoz. Ö az, gondolta a néni, és még hozzátette magában: erősnek látszik. Ellépett a kirakattól, de amikor a férfi az újsággal a kezében megfordult, ő megint összerezzent, s megtorpant. A férfi észrevette. Közelebb jött, a szemével kérdezett, a néni alig mert bólintani.- özvegy Gerzson Pálné? A néni nem válaszolt, nem tudott megszólalni, a torkában dobogott a szive. De a férfi így is ráismerhetett valamiről, mert bemutatkozott:- Földi József vagyok. A néni fölnézett rá, és igyekezett mosolyogni. Aztán őszintébb lett a mosolya, mert észrevette a félrevasalt ingnyakat. A férfi is mosolygott, a nyakkendőjével babrált. Szép nyakkendője volt, mintás. — Új? - kérdezte a néni.- Igen - mondta a férfi, hozzá akarta tenni, hogy erre az alkalomra vette, de meggondolta magát, és Így folytatta: Egy kicsit fiatalos hozzám, nem? — Dehogyis - hazudott a néni és elpirult. - Drága volt? A férfi legyintett. — Mi olcsó manapság?- De jó minőségű, ez látszik rajta. — Az áruházban vettem... Sétálunk? Csendben mentek egymás mellett. A néni kisebbeket lépett, a férfi lassabban járt. A férfi nadrágján parányi parázségette lyuk volt. — A levelében... - kezdte a néni, de elhallgatott. A férfi kapott a szón. — A levelemben? — Azt írta, hogy nem dohányzik. — Nem is... Ja, ez? Leszoktam. No, nem mintha valami bajom lenne az egészségemmel, de megvagyok nélküle is. Minek költsék rá, nem igaz? — Az uram dohányzott... — Mikor, hogy is mondjam... mióta... — öt éve ment el... Pedig olyan egészségesnek látszott. — A feleségemet tavaly temették. - Azt nem tette hozzá: az elvált feleségemet. — Itt nyugszik? — Itt. — Az uram nem. Hazavitettem szegényt... Sóhajtottak. — Leülünk? - kérdezte a férfi, és a közeli eszpresszóterasz felé intett. — Hát nem jön el? — Hová? — Hozzám. — A néni megint- csak elpirult. — Hogy megnézze a lakást. Főznék egy jó teát. A férfi zavarban volt. — Leülhetnénk itt - nyögte. — Süt a nap. — Erkélyes a lakásom, hiszen tudja. Beletétettem a hirdetésbe is. — Igen — mondta a férfi, és viccelni próbált: — Alig fért bele az a hirdetés az újságba. — Hát... — a néni most úgy érezte, mintha megdicsérték volna. Drága volt az a hirdetés, de megérte. Már a nyelvén volt, hogy mennyibe került, de mégsem mondta ki, megakadt. Biztos azt hinné, hogy dicsekszem, gondolta. - Tudja, azért válaszoltam magának, mert olyan rendesen irt. Olyan... — kereste a szót - tisztán. - Az uram is pedáns ember volt. A férfi a torkát köszörülte:- Megmondaná a keresztnevét?- Ibolya. Tudom, nem illik hozzám, akihez takarítani járok, nem is tud hogyan szólítani...- Bejárok én is az üzembe...- Tudom, hiszen megírta... — A néni nevetett. - Elfelejtette?- Maga - mondta a férfi - kedves asszony. - Néhány másodpercig hallgatott, aztán hozzátette: — Ibolya.- Ugyan - mondta halkan a néni -, ugyan már. - Felnézett a másikra, de most nem mert mosolyogni. Álltak egymással szemben, aztán egyszerre fordították el a lejüket és elindultak.- Messze lakik?- Nem. De nem errefelé kell menni. Az a ház ott, látja? A harmadikon lakom, de nem magasak az emeletek. Feljön? Ugye, feljön? Látja? Az az erkély az enyém! Ott középen. Most már tudom, hogy feljön, meg kell néznie a lakást! Két szobám van, tudja, egymásba nyílnak sajnos, és elég rosszul záródik az ajtó, megvetemedett, majd meg kell csináltatni, de nagyok a szobák, albérlőt is csak azért nem fogadtam, mert rossz dolog idegeneket kerülgetni... Jaj, nem magára értettem! Ugye feljön, olyan finom teát tudok főzni, majd meglátja... Az öregasszony ragyogott.-Jó - mondta a férfi, de félrenézett. - Felmegyek...
