Tolna Megyei Népújság, 1982. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-27 / 279. szám

10 NÉPÚJSÁG 1982. november 27. A ____)3. sz. laboratóriumban m i.nden a lehető legnagyobb rendben folyt. A fehérköpenyes munkatársak fele kávézott és új­ságot olvasott, a főleg férfiak­ból álló másik tábor pedig rá­telepedett az ablakokra, és a szövőnők terepfutását nézte. A szomszédos szövőgyár munkás­női immár másfél órája futká- roztak sortra vetkőzve a környé­ken, most pedig kolléganőik és a sarkon ál'lók buzdításától kí­sérve három, kissé lemaradt, vaskos szövőnő küszködött, hogy „bepréselje" magát a szintidő­be. A labor férfi munkatársai minden csoport versengéséhez fűztek egy-egy megjegyzést, és az esélyeket latolgatták. Csak Pencsev, az új kolléga szorgos­kodott egy grúz teával teli lom. bik körül. Hirtelen kinyílt az ajtó és a laborba belépett egy sovány, kissé hajlott hátú, a meleg idő ellenére ódivatú, sötét öltönyt viselő férfi., Körülnézett, és csak úgy vaktában megkérdezte: — Elnézést kérek, ez a 3. sz. laboratórium? Marinov köpenye zsebébe süllyesztett kézzel közeledett hozzá, látszott rajta, rögtön el alkarja küldeni. — Igen. Kit keres? — Azt mondták nekem, hogy itt vannak a vegyészek — vála­szolta az ismeretlen. Valóban itt vannak. Az idegen pislogni kezdett. — Én a Mengyelejev-féle pe­riódusos rendszer miatt jöttem. Jordan Popov: Egy új kémiai elem A szőke hajú Pepa palásto- latlanul fölnevetett de Marinov megőrizte a hidegvérét. Mind­össze könnyedén félrefordult, és rákacsintott Raskovra. Raskov, a közismert tréfacsináló azon­nal odament, és fürkészni kezd­te az ismeretlllent. — Tehát a Mengyelejev-féle periódusos rendszer miatt tet­szett jönni? — Igen, igen — válaszolta élénken az idegen. — Mengye- lejev nekem nagyon szimpati­kus. Ügy elhelyezte az elemeket a rendszerben, hogy moccanás- nyi hely sincs közöttük. 1?askov elfojtotta a nevetését, és csak a szemeiben ugrándoz. tak vidám tüzecskék. Micsoda példány, ha-ha-ha! Már régóta nem botlottak hasonlóba. Nagy hecc lesz ebből! Még csak most ért véget a terepfutás, és már­is egy újabb attrakció. — üljön már le és igyon egy kávét! — Raskov székkel kínál­ta az ismeretlent. — Pepa, tölts egy kávét az elvtársnak! Pepa fogta a főzőedényt, és kecsesen ringatni kezdte csípő­jét az asztalok között, de az idegen leintette. — Fölösleges, köszönöm. A kávétői dörömbölni kezd a szi­vem. — Ez csak képzelődés — ve­regette váililon Marinov. — Mi itt naponta tizenöt kávét iszunk fe­jenként, de semmi bajunk. Hát akkor főzünk grúz teát, ebből csak kér? — Fölösleges — mondta ked­vesen az ismeretlen. — Olyan szépen elkezdtünk beszélgetni Mengyelejevről. Raskov ismét kacsintott. Las­sanként a labor valamennyi munkatársa hármójuk köré gyűlt. — Tehát — folytatta Raskov — az elemek moccanni sem tudnak, ugye? — Hogy is tudnának? — élénkült meg ismét az idegen. — Valamennyinek megvan a helye a táblázatban, és még ágyúval sem lehetne őket el­mozdítani. Szépen elrendezte Mengyelejev. Értett hozzá. A szőke Pepa ismét felviho­gott. — Milyen kellemetlen köhö­gés — fordult hozzá az ismeret­len. — Igyon hársfateát, segí­teni fog. A kamillát is megpró­bálhatja. — Mengyelejev az Mengyele­jev — mondta Raskov. — De mit akart kérdezni a táblázat­ról? Az idegen újból pislogni kez­dett. — Hát van szabad hely! — Hol? — Hal? A táblázatban. Vagy van még föl nem fedezett elem? Marinov rávigyorgott. — Csak nem bukkant egy új elemre? Az ismeretlen legyintett. — Hol van nekem arra időm, hogy elemeket fedezzek föl? Egy gyógyszertárban dolgozom immár húsz éve, még a fejemet sem tudom fölemelni a törőmo­zsár mellől. Bár, ha lenne időm ... Nagy vágyam viszont, hogy az egyik új elem az én ne­vemet viselje. Ezért kerestem föl önöket, vegyészeket, ezért kellett önökhöz fordulnom. Menj, mondták, a 3. sz. labora­tóriumba, ott majd gyorsan el­igazítják a dolgodat. — Éppen a megfelelő helyre jött — mondta hivatalos han­gon Raskov. — Összefoglalva, tehát ön azt kívánja, hogy az egyik új elem az ön nevét vi­selje. Na és a neve megfelelő? — Miért ne lenne megfelelő? — válaszolta föllelkesülve az idegen. — Panajot. Hát lehet egy olyan név nem megfelelő, mint a Panajot? A csoport köröskörül kacagni kezdett. Ez láthatólag zavarba hozta az ismeretlent, és ismét Raskovra nézett. Úgy érezte, ő tanúsítja a legnagyobb megér, tést a kérés iránt — Lehet, hogy az elvtórsak- naik úgy tűnik, nem megfelelő — szólalt meg az ismeretlen —, de ez csak első hallásra van így. Ha ugyanis elhelyezik a ne­vemet a következő sorozatba — kálium, alumínium, higany, króm, jód, foszfor, Panajot —, meglátják: bizonyos változatos­ságot viszek a Mengyelejev-fé­le táblázatba. Ezenkívül könnyű megjegyezni. Ismét szétáradt kórusban a nevetés.! — Vegye úgy, hogy a dolog el van intézve — mondta Ras­kov és megszorította az idegen kezét. — Csak egyetlen kérdé­sem van önhöz. Ha helyet kel­lene keresnie magának a táb­lázatban, hová sorolná magát? Az ismeretlen rövid habozás után megszólalt: — Valahová az arany és az ón közé. — Remek, remek — nevetett föl hangosan Raskov. — Na és tudja a fajsúlyát? — Két nappal ezelőtt méret- keztem — mondta az ismeret­len. — Körülbelül hatvannégy kiló vagyok ruhában és szem­üvegtokkal. Most már mindenki rázkódott a kacagástól. Az idegen is elnevette ma­gát. Ártatlanul, édesdeden ne­vetett, a szemei is megteltek könnyel. Majd ejkomolyodott, és azt mondta : — Ha már kinevették magu­kat, jöjjenek föl az igazgatói szobába. Én vagyok az intézet új igazgatója. Bolgárból fordította: Adamecz Kálmán Tamási Lajos; Ködös este Az a nap rossz voll, ideges volt, az utca fáradt és szeles volt, néztem a várost: o hideg záporos ködben semmi jel, csak vártam, hogy valaminek, vaJiam inek történni kell. Csak az az este múlna el. — Jóestét — mondtam — kedvesem, csillag süt a tenyeremen, olyan sötét az esti város, jósolj egy szép napot nekem. — Jóestét neked is — felelte —, s én azt gondoltam olyan asszony ő, » kinek hangjában a lelke, akinek száján a zenét egy boldog isten hangszerelte. — Jóestét — szóltam csendesen, jósolj egy szép napot nekem. Neked tudnod kell, hogy van az, mikor az idő nem halad, mikor az óra szinte áll s csak vár az ember, mire vár, mikor a gondnak nincs neve, mégis rohannod kellene, el kell jutnod valahova innen, csak nem tudod, hova, csak ahol vagy, csak onnan el, csak ez az óra múlna él csak ez az este múlna el. Neked tudnod kell, azt hiszem, jósolj egy szép napot nekem. Nem kérdem, hogy nyugalmat adsz-e, % mondtam, hogy holnap megsiratsz-e, mellettem boldogan virradsz-e, eljössz-e messzire velem, csupa füst és ködfény az este jósolj egy szép napot nekem. Annyit, hogy este van, meleg van, didergő csillagom veled van, mondd azt, hogy könnyű jó kezed van s hogy régen lesett feléiét van számomra nyelveden. Jósolj egy szép napot nekem. Levelező tagozat Tisztelt Tanár Úr! Bevallom, kissé nehezményezem, hogy Ká­roly nevű gyermekemnek a teg­napi napon közepes érdemje­gyet adott technikai gyakorla­tokból. A kicsiny tutaj, amely az osztályozás tárgya volt, a tankönyv megfelelő rajzai és •adatai alapján készült. Ezt meggyőződéssel állíthatom, mert a tutajt én készítettem. Kérem az érdemjegy felülvizs­gálatát. Maradok tisztelettel : Harapu Kálmán oki. mérnök Tisztelt Szülő Úr! Nagyon saj­nálom, de kli keli jelentenem, hogy a tutaj csak hármas osz­tályzatot érdemelt. Szívesen megmutatom önnek összeha­sonlítás végett a Kompolt és Po- levácz apukák tutajait. Rögtön észlelni fogja saját alkotásán az elemek és a méretek hiá­nyosságait. Kérem, az új fel­adat elkészítésénél, amely a „mailom mosószeres flakonból" elnevezést viseli, több figyelmet tanúsítson a megadott szem­pontok iránt. Tisztelettel : Szigó Ruben techn. tan. Kedves Tanár Úr! Elismerem, hogy bizonyos hibák becsúsz­hattak a tutajnál, de a malom­ra adott kettest nehezen tudom megérteni. Talán a flakon kivá­lasztásánál hibáztam? Vagy a parafadugó nagysága ...? Most néhány napig szabadságon va­gyok, talán sikerül ez idő alatt a malom elméleti problémáit tisztázni. Tisztelettel : Harapu Kálmán mérnök Tisztelt Harapu Apuka! Több igyekezet és több figyelem meghozza az eredményt. A ma­lomnál a kerék, azaz a parafa­dugó központosítása szenvedett csorbát. Kérem, hogy az ejtőer­nyő készítésénél jobban ügyel­jen erre, és persze az anyag ki­választására. üdvözlöm : Szigó Ruben tanár Kedves Tanító Bácsi! Ne tes­sék haragudni, de azért nem küldtem be kisfiámmal az ej­tőernyőt, mert nem sikerült meg- tolálmom a megfelelő anyagot. Ezen a héten még járom a bol­tokat, de hétfőre már készen le­szek, biztos. Minden jót! H. Kálmán Kedves Apuka ! A határidőket be kell tartani! Az életben sem fogja majd más megcsinálni he­lyetted a feladataidat. Most mindenesetre beírok egy feke­te pontot a naplóba, figyelmez­tetésül. Szervusz Szigó Ruben Tanító bácsi, kérem, csak lenvásznat találtam, és nem tudom, hogy jó lesz-e. Meg hogy a cérnával a szélén végig kell-e varrni, vagy ragasztással, ezt nem értem. Bocsánatot ké­rek a késésért, és kérdezem, hogy a fekete pontot hogy le­het kijavítani? Kezitcsókolom Kálmán Kedves Kálmánka! Ha figyel, mesen elolvastad volna a köny­vet, és nem a feleségeden meg a pénzszerzésen já itatnád foly­ton az eszedet, már réges-régen készen lennél1 az ejtőernyővel. Ezért a hanyagságért és fegyel­mezetlenségért megérdemled az elégtelent. És javaslom, hogy szedd össze magad, különben az év végén baj lesz. Ruben bácsi Tisztelt Tanár Úr! Ezúton ér­tesítem, hogy édesapám, Hara­pu Kálmán az újabb határidő­re sem készítette el a felada­tomat. Tegnap ugyanis meget­te az ejtőernyő elkészítéséhez szükséges anyag- és cérna­mennyiséget. Kérem a fentiek figyélembevételét, és édes­apám felmentésé* a technikai gyakorlatok nevezetű tantárgy alól. Maradok kiváló tisztelettel: Harapu Károly IV. a. NÓGRÁDI GABOR Aczél Gábor: Randevú Egy írógép volt a kirakatban, egy táska, meg néhány golyós­toll. Az öregasszony megcsóvál­ta a fejét. Drágák ezek az írógépek, gondolta, pedig most fordult elő először, hogy meg­nézte egy írógép árát. Hirtelen összerezzent, mert úgy érezte, figyelik. De nem liqyelte senki. A férfi háttal állt meg a pa­pírboltnak, körülnézett, aztán, mint aki csak azért állt meg, odalépett a sarki újságosbódé­hoz. Ö az, gondolta a néni, és még hozzátette magában: erős­nek látszik. Ellépett a kirakat­tól, de amikor a férfi az újság­gal a kezében megfordult, ő megint összerezzent, s megtor­pant. A férfi észrevette. Köze­lebb jött, a szemével kérdezett, a néni alig mert bólintani.- özvegy Gerzson Pálné? A néni nem válaszolt, nem tudott megszólalni, a torkában dobogott a szive. De a férfi így is ráismerhetett valamiről, mert bemutatkozott:- Földi József vagyok. A néni fölnézett rá, és igye­kezett mosolyogni. Aztán őszin­tébb lett a mosolya, mert észre­vette a félrevasalt ingnyakat. A férfi is mosolygott, a nyakken­dőjével babrált. Szép nyakken­dője volt, mintás. — Új? - kérdezte a néni.- Igen - mondta a férfi, hozzá akarta tenni, hogy erre az alkalomra vette, de meggondol­ta magát, és Így folytatta: ­Egy kicsit fiatalos hozzám, nem? — Dehogyis - hazudott a né­ni és elpirult. - Drága volt? A férfi legyintett. — Mi olcsó manapság?- De jó minőségű, ez látszik rajta. — Az áruházban vettem... Sé­tálunk? Csendben mentek egymás mellett. A néni kisebbeket lé­pett, a férfi lassabban járt. A férfi nadrágján parányi parázs­égette lyuk volt. — A levelében... - kezdte a néni, de elhallgatott. A férfi kapott a szón. — A levelemben? — Azt írta, hogy nem dohány­zik. — Nem is... Ja, ez? Leszok­tam. No, nem mintha valami bajom lenne az egészségem­mel, de megvagyok nélküle is. Minek költsék rá, nem igaz? — Az uram dohányzott... — Mikor, hogy is mondjam... mióta... — öt éve ment el... Pedig olyan egészségesnek látszott. — A feleségemet tavaly temet­ték. - Azt nem tette hozzá: az elvált feleségemet. — Itt nyugszik? — Itt. — Az uram nem. Hazavitettem szegényt... Sóhajtottak. — Leülünk? - kérdezte a fér­fi, és a közeli eszpresszóterasz felé intett. — Hát nem jön el? — Hová? — Hozzám. — A néni megint- csak elpirult. — Hogy megnéz­ze a lakást. Főznék egy jó teát. A férfi zavarban volt. — Leülhetnénk itt - nyögte. — Süt a nap. — Erkélyes a lakásom, hiszen tudja. Beletétettem a hirdetés­be is. — Igen — mondta a férfi, és viccelni próbált: — Alig fért be­le az a hirdetés az újságba. — Hát... — a néni most úgy érezte, mintha megdicsérték vol­na. Drága volt az a hirdetés, de megérte. Már a nyelvén volt, hogy mennyibe került, de még­sem mondta ki, megakadt. Biz­tos azt hinné, hogy dicsekszem, gondolta. - Tudja, azért vála­szoltam magának, mert olyan rendesen irt. Olyan... — kereste a szót - tisztán. - Az uram is pedáns ember volt. A férfi a torkát köszörülte:- Megmondaná a kereszt­nevét?- Ibolya. Tudom, nem illik hozzám, akihez takarítani járok, nem is tud hogyan szólítani...- Bejárok én is az üzembe...- Tudom, hiszen megírta... — A néni nevetett. - Elfelejtette?- Maga - mondta a férfi - kedves asszony. - Néhány má­sodpercig hallgatott, aztán hoz­zátette: — Ibolya.- Ugyan - mondta halkan a néni -, ugyan már. - Felnézett a másikra, de most nem mert mosolyogni. Álltak egymással szemben, aztán egyszerre fordították el a lejüket és elindultak.- Messze lakik?- Nem. De nem errefelé kell menni. Az a ház ott, látja? A harmadikon lakom, de nem magasak az emeletek. Feljön? Ugye, feljön? Látja? Az az er­kély az enyém! Ott középen. Most már tudom, hogy feljön, meg kell néznie a lakást! Két szobám van, tudja, egymásba nyílnak sajnos, és elég rosszul záródik az ajtó, megvetemedett, majd meg kell csináltatni, de nagyok a szobák, albérlőt is csak azért nem fogadtam, mert rossz dolog idegeneket kerül­getni... Jaj, nem magára értet­tem! Ugye feljön, olyan finom teát tudok főzni, majd meg­látja... Az öregasszony ragyogott.-Jó - mondta a férfi, de félrenézett. - Felmegyek...

Next

/
Thumbnails
Contents