Tolna Megyei Népújság, 1982. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-27 / 279. szám
8 rtËPÜJSÀG 1982. november 27. Mongólia A jurtaépítés művészete A mongol jurtaépítés 3000 éves múltra tekint vissza. A Mongólia területén élő népek, törzsek a történelmi időkben nomád életet éltek, s ezért szükségük volt az egyszerű szerkezetű, vándorlás köziben könnyen szétszedhető és összerakható, s az éghajlati körülményeknek megfelelő lakóalkalmatosságokra. Ezéknek a követelményeknek kiválóan megfelelt a fewázú nemezjurta. Mem véletlen, hogy a régli időkben „nemezhózak lakóinak” nevezték a mongolokat. A nemezjurtáiknak már az ősidőkben két fajtáját — a mongol és a török változatot — különböztették meg. A mongol jurta nagyobb szellőző- és világító- nyílással, magas, rácsszerű falakkal és egyenes tartóoszlopokkal rendelkezik. Kerek formája lehetőséget ad a falak mentén minél több bútor elhelyezésére, anélkül, hogy a helyiség zsúfolttá válna. A berendezési tárgyaknak megvan a hagyományos helye. A háromlábú tűzhely vagy a vaskályha mindig a jurta közepén található. Tőle balra helyezik él a kumisz készítéséhez szükséges bőrtömlőt. Az északi részen a ládák, a nyugati és keleti oldalon az ágyak és a szekrények kapnak helyet. A tűzhely mellett áll a konyha- asztal. A döngölt földet szőnyegekkel borítják és sárga, vörös színű, népi mintáikkal díszített nemezdarabók fedik. Ugyanez az ornamentika ismétlődik a bútorökon is. A jurta építéséhez általában 4—12 felelemet használnak fel. Az építmény befogadóképessége a falak számától függ. Egy- egy jurtáiban általában 30-40 lakó számára jut hely. A nyári melegben a jurta falát alkotó nemezrétegből egyet levesznék, az esőzések idején pedig a szokásosnál is több nemezréteggel fedik, télen még körbe is földelik a sátrat. A mongol jurta felállításának hagyományos szabályait mind a mai napig betartják. Az építés első mozzanata, hogy tedöngölik a földet. Ezután a favázakat állítják föl. Középre kerül a világító- és szellőzőnyílást tartó két oszlop, majd elhelyezik a merevítő rudakat. A kész vázra fehér vászonszövetet terítenek, majd még egy réteg fehér szövettel Iborítjáík. A következő feladat a jurta megerősítése. Ezt úgy végzik, hogy három sorban, bőrből készült kötéllel körbetekerik a nemezsátrat. Végül pedig a szögletes szellőző- és világítónyílás takarója kerül a helyére, amelyet nappal elhúznak, éjjel pedig visszahelyeznek. A jurta bejárata mindig nyitva áll, hogy kellőképpen szellőzzön a sátor. A bejáratot egyébként a napfelkelte irányába helyezik el. Az alacsony, áramvonalas jurta szilárdságára jellemző, hogy még a 11-12-es erősségű földrengést is kibírja. Az élelmiszerprogram útján A 80-as évek egyik legfontosabb feladata a Szovjetunióban a lakosság biztonságos élelmiszer-ellátása. Ezt a célt szolgálja az idén meghirdetett országos élelmiszerprogram, ezen belül a köztársaságonként külön kidolgozott program. Az APN tudósítója arról beszélgetett Iván Usztyi.jannaíl, a Moldvai SZSZK minisztertanácsának elnökével, hogy milyen részt vállal Moldávia ennek megvalósításából.- Gyakorlatilag már 1979-ben elkezdődött élelmiszerprogramunk kidolgozása — mondotta. - Ennek megfelelően Moldáviának a 80-as évek második felében évenként 4 millió tonna gabonát, 2,5 millió tonna gyümölcsfélét, 1,8 millió tonna szőlőt, továbbá 350 ezer tonna húst és mintegy 1,5 millió tonna tejet kell termelnie, illetve előállítania. Ezek az úgynevezett keretszámok. A szovhozok és a kolhozok, a köztársaság agro- komplexumába tartozó minden vállalat megkapta a maga állami rendeléseit.- És ha a kolhoz vagy a szovhoz nincs olyan helyzetben, hogy megfeleljen a feladatnak és nem tudja teljesíteni a tervet?- Amikor a- mezőgazdasági és az ipari üzemek között felosztottuk az állami rendeléseket, megkértük őket, közöljék, mire van szükségük ahhoz, hogy a feladat teljesíthető legyen. Miután megkaptuk a válaszokat, Moldávia költségigényeit benyújtottuk a Szovjetunió Állami Tervhivatalához. Ott a 80- as évek első ötéves tervidőszakára fél milliárd rubellel növelték a köztársaság mezőgazda- sági beruházásaira szánt összegeket, illetve félmilliárddal többet szánt erre a célra, mint az előző ötéves tervben.- Mit jelent Moldávia agráripari komplexuma?- Az ország gazdasági életének alapját. Az agráripari komplexum állítja elő a társadalmi össztermelés 60 százalékát, adja a nemzeti jövedelem több mint felét. Dinamikusan fejlődnek benne az argráripari integráció és a gazdaságok közötti kooperáció folyamatai. Ennek lényege, hogy a kolhozok és a saovhozok közös beruházással nagy állattenyésztő és szakosított komplexumokat hoztak létre. Az ilyenekben nevelt Ivan Usztyijan, a Moldvai SZSZK Minisztertanácsának elnöke sertés mázsája például az önköltséget - tekintve feleannyiba kerül, mint a többféle ágazattal foglalkozó gazdaságokban. A gazdaságok közötti kooperációnak ez a haszna. Vagy még egy példa: Moldáviában az elmúlt húsz esztendő alatt a gyümölcstermelés több mint háromszorosára növekedett. Ezt úgy értük el, hogy nagy kolhozközi társulásban iparszerűen művelt kerteket alakítottunk ki, amelyekben a legújabb tudományos eredmények felhasználásával dolgozunk. — Moldávia mezőgazdaságában ismert egy másik forma is a tudományos-termelési egyesülések formája... — Igen, ez a „föld plusz tudomány” elnevezésű formula. Mi volt korábban? Voltak nálunk, mondjuk szántóföldi nővén y ter me sztésse I, á I latte n y é sz - téssel és állategészségüggyel, öntözéses földműveléssel és zöldségtermesztéssel stb. foglalkozó kutatóintézetek. Voltak mellettük kísérleti gazdaságok, amelyek gabonatermesztésre, zöldségtermesztésre. szarvas- marha- vagy sertéstenyésztésre szakosodtak. A tudósok azóta új növényfajtákat nemesítettek, az állattenyésztésben javították a fajtákat, a föld megművelésének jobb módszereit munkálták ki és tettek ajánlásokat. A gazdaságok természetesen erejükhöz és lehetőségeikhez mérten igyekeztek felhasználni o tudományos eredményeket, mégis, ilyen szervezeti formák mellett a tudósok és a gyakorlati szakemberek érdekei nem egyezték. A tudományos-termelési egyesüléseket éppen ezért hoztuk létre, hogy összehozzuk a tudomány és a gyakorlat szakembereit. Ma már tizenhárom egyesülés van a köztársaságban. Az egyik ilyen a Dnyeszter. Hozzá tartozik a moldvai öntözéses földművelési és zöldségtermesztési kutató- intézet, öt szovhoz, a zöldség- termesztési szakközépiskola, a ímezőgéptenvező intézet kísérleti gazdasága. — Mi lett az eredmény? — Régebben általában öt évig tartott, amíg egy új gépi eljárást kipróbáltak a termelésben, ami elég volt ahhoz, hogy ezalátt az új gép erkölcsileg elöregedjen. Ma viszont például a zöldségtermesztésben egy esztendő alatt meghonosodott a magok gépi ültetése. Korábban szintén öt év kellett ahhoz, hogy mezőgazdasági kultúrák új fajtái meghonosodjanak. Az 1979-ben kikísérletezett kukoricahibrid viszont 1980-ban már termett az erre kijelölt területen. — Sokan úgy vélik, hogy Moldávia mezőgazdasági sikere mindenekelőtt a kedvező természeti és éghajlati adottságoknak köszönhető... — Természetesen nincs okunk panaszkodni, a föld jó, itt vagyunk a meleg déli napfény alatt, közel a Fekete-tengerhez. De a szakemberek azt is tudják, hogy Moldávia felszíne dombos, nagy síkságok gyakorlatilag nincsenek. A dombokat ezért borítják gyümölcsösök, szőlőskertek. Egyébként már nem maradt parlag terület: a felszántott, művelés alá vont földek arányát tekintve köztársaságunk első helyen áll a Szovjetunióban. Moldávia területe a Szovjetunió egész területéhez viszonyítva nagyon kicsi. De abban, hogy a Szovjetunió egész szőlőtermelésének egynegyede itt terem, hogy a rendkívüli száraz esztendőben is hektáronként 35 mázsa őszi búzát sikerült betakarítanunk, nemcsak a jó termőföldé és a napfényé az érdem, hanem elsősorban az új, nagyon hatékony munkaszervezés, a szovhozok és kolhozok, általában a földművelők szorgos munkája. Mondhatom ezt, mert magam is évekig dolgoztam a földeken, hiszen valamikor én is kolhozban kezdtem a pályafutásomat. APN—KS Az évszázad csővezetéke Teljes erővel folynak az építkezési munkálatok az Urengoj— Ungvár export gázvezeték nyomvonalán. Már ezer kilométer hosszúságban összehegesz- tették a csöveket. Ez volt a megfelelő idejű részfeladat a Szovjetunió megalakulása 60. évfordulójának tiszteletére vállalt kötelezettségiben. Az év végéig 2000 kilométernyi hosszúságban kell összehegesrteni a csöveket a 4650 kilométer hosszú nyomvonalon. A rohammunkába a bolgár, NDK-beli és jugoszláv szakemberek is bekapcsolódtak. Cséh- szlovákia saját területén fekteti a gáz tranzitszállításához szükséges csővezetéket. A Szovjetunió és az NDK képviselőinek első egyeztető tanácskozását Ivamo íFrankovszk ukrán városban nemrég tartották meg. Ezen öszegezlték, hogyan készültek fel az NDK-beli szakemberek a nyomvonal munkáira és kitűzték a feladataikat az idei utolsó negyedévre, meg az 1983- as esztendőre. Az NDK-ban az Urengoj- Ungvár gázvezeték építését kiemelt ifjúsági objektummá nyilvánították. Bogodcsaniban, ahol az egyik kompresszorállomás épül, sajátos váltásra került sor a Szövetség gázvezeték magyar építőivel. Az NDK-beliek örökségül kaptáik a magyar építők volt lakótelepét, s csupán egy kis rekonstrukciót végeztek. Azóta, hogy az idén áprilisban Ukrajnában és Lipeckben megkezdték a munkát, az első építőbrigádok, tetemesen előrehaladtok. A nyugati szakaszon kiválasztották a kompresszorállomások megépítésének színhelyét Borban, Bogorodcsaniban, Goljatyinában. Megindult az üzemelés az NiDK-berendezés- sel felszerelt csőhegesztő bázison. Magán a gázvezeték nyomvonalán földmunkákon dolgoznak. Lipedkben, ahol gyakorlatilag minden a nulláról indult, jó ütemben épülnek a lakótelepek, kialakulóban van az építkezési bázis, folyamatban van a Sztarojurjevszkaja kompresz- szorállomáshoz vezető bekötő út építése és területének rendezése. Ezen a szakaszon nagyszabású lakásépítési programot irányoztak elő. Elsődleges figyelmet szentelnek a gázvezeték legfontosabb objektumainak: a lipecki szakasznak és a bari kompresszorállomásnak. Ez egyike lesz az Urengoj—Ungvár gázvezeték azon első kompresszorállomásának, amelyek biztosítják a gáz szállításának megkezdését, a gázexportot is beleértve. 1984- ben. Mint ahogy a közmondás tartja: a jó kezdet — fél siker. Ez teljes mértékben vonatkozik az NDK-ból érkezett küldöttekre is, akik nagy energiával és lelkesedései láttak hozzá az évszázad építkezésének méltán nevezett csővezeték lefektetéséhez. B. BUSZIGIN APN-KS Épül az Urengoj-Ungvár közötti gázvezeték Fizikaórán A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban is mind több jól képzett szakemberre van szükség. A Dél-Pjongan tartománybeli Szuncson ipari főiskoláján a hallgatók fizikai kísérleteket folytatnak. Jugoszlávia Új rézbányát nyitottak Csehszlovákja A Presidenttől a Tatra 815-ig A szerbiai Bor közeiében Veliki Kriveljben nyíló új vörösrézbánya próbaüzemelését ez év novemberében kezdik meg. Az üzemelés első szakaszában — amelynek előkészítése során hétmilliárd dínáros beruházást valósítottak meg — a bánya éves termelése nyolcmillió tonna vörösrézére lesz. Ezenkívül évi 240 000 tonna pirít-, 56 000 tonna magnetit- és 250 tonna moliibdénkancentrátum kinyerésére is számítanak. Az érckészletek jelentősek : a szakembereik becslése szerint 500 millió tonna rézércet rejt a bánya mélye. Az észak-morvaországi Beszki- dek tövében meghúzódó Kopriv- nice a múlt században még jelentéktelen kis falucska volt. Azóta korszerű gyárvárossá fejlődött. Nevét egy helybeli lakos, Inác Sustala tette híressé, aki 1853-tól — eleinte kisipari, majd mind nagyobb ménetekben — hinták, bricskák, parasztszekerek gyártását kezdte meg. Idővel a császári és királyi udvar szállítója lett, a szervezőképességét, vállalkozószellemét mutatja, hogy az általa létrehozott üzemből az első világháború kezdetéig nem kevesebb, mint 120 ezer lóvontatású közlekedési eszköz került ki. A múlt század nyolcvanas éveitől kezdve már vasúti teher- és személy- kocsik gyártását is vállalták az üzemben. Ezekből mintegy 70 ezer készült el, míg századunk ötvenes éveiben beszüntették gyártásukat. A városka és az üzem rangját valójában az alapozta meg, hogy 1897-ben, hat évvel Sustala halála után, a gyár szerelő- műhelyében elkészült Közép- Európa első nagyipari módon előállított személygépkocsija: a President. Az 1898-as bécsi kiállításon már a nagyközönség is megismerkedhetett a gépkocsival, amely 17 kilométeres átlagsebességgel tette meg a 324 kilométeres utat a császárvárosig. Ugyancsak 1898-ban elkészült a gyár első kéttonnás tehergépkocsija, két évre rá pedig az első versenyautó, amely már 112 kilométeres sebességre tudott felgyorsulni. 1919-ben, a monarchia széthullása után a Magas-Tátrában próbálták ki az egyik új gépkocsitípust, amely kitűnően viselte a nehéz terepviszonyokat. Állítólag a helyi hegylakók, a gorálok adták az ötletet a típus elnevezéséhez: a Tátrához. (Addig az itt gyártott gépkocsik védjegye - az üzem német nyelvű elnevezése, a Nesseldorfer Wagenfaibridk után — az NW volt.) Még abban az évben elhagyták a gyár szerelőcsarnokát a Tatra L-4-es típus első példányai. Azóta nagy utat tettak meg a gyár dolgozói, s a Tatra-gyárt- mányok — személy- és tehergépkocsik egyaránt — messze földön ismertté váltak. A gyár múzeumában láthatók a leghíresebb Tatra-kocsik első példányai. Ilyen például az U-típus, amelynek az a nevezetessége, hogy világviszonylatban is az első gépkacsi-sorozat- gyártmányök egyike. Az 1921- ben gyártott T-típussal viszont az ismert autóversenyző: Josef Vermirovsky ért el szép sikereket. A múzeumban őrzik azt a Tatra-138-as tehergépkocsit is, amellyel egy csehszlovák főiskolai expedíció utazott 1968-ban Lambarenébe, Albert Schweitzer professzor híres afrikai kórházába. Több, sajnos csak prototípusnak maradt gépkocsi is látható az állandó kiállításon. Ilyen az 1933-ban előállított V 570-es, amelynek érdekessége, hogy hátul helyezték el benne a vízhűtéses motort. Olcsó népautónak szánták, s így három évvel megelőzhette volna a bogárhátú Volkswagent. 1935-ben készült el a Tatra 77a, amely azért jelent mérföldkövet az autógyártás történetében, mert világviszonylatban ez volt az első sorozatgyártású nyolchengeres, aerodifiamikus, léghűtéses limuzin. Láthatók a múzeumban a farmotoros Tatraplanok is, amelyeket 1947 és 1952 között gyártottak Kaprivnicében. Különleges történelmi emlék is található a múzeum gyűjteményében, egy Tatra 600-as, amelyet annak idején Sztálin kapott ajándékba a gyártól 70. születésnapjára. A kocsi idővel egy szovjet mérnök tulajdona lett, hat évvel ezelőtt őtőle jutott ez a jármű a múzeum tulajdonába. A koprivnicei üzem ma a világ minden táján ismert gép- kocsigyár. így jogos a várakozás, hogy nehéz-teherkocsijainak új, 815-ös típusa, amelynek nullszériáját még az idén elkészítik, világszerte öregbíteni fogja a Tatra-védjegy rangját és hírét.
