Tolna Megyei Népújság, 1982. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-27 / 279. szám

1982. november 27. Képújság 7 A TESZÖV elnöksége tárgyalta A téeszek kiegészítő tevékenysége megyénkben A mezőgazdasági nagyüze­mekben a hagyományos alapte­vékenység mellett a kiegészítő tevékenység számos formája alakult ki. Ennék kialakulásá­ban és fejlődésében meghatá­rozó szerepe vain annak a poli­tikai, társadalmi megítélésnek, amely az elmúlt évtizedben nem mindig és nem mindenütt volt egyértelmű. Hatására a fejlődés üteme is ingadozott és területenként jelentősen diffe­renciálódott. Az utóbbi évek­ben a kiegészítő tevékenység megítélésében kedvező változás következett be. Az MSZMP Tolna megyei Vég­rehajtó Bizottsága a feladato­kat úgy határozta meg, hogy a VI. ötéves tervidőszakban is változatlanul a legfontosabb feladat a mezőgazdasági ter­melés mennyiségi és minőségi növelése és a kiegészítő tevé­kenység fejlesztése ott, ahol eh­hez a feltételek adottak. TEKERCSELÉS, VARRODA, CÉRNÁZÓ Az alaptevékenységen kívüli tevékenység a saját ellátásból fejlődött ki, ma is viselve an­nak jegyeit. Fejlesztése a 70-es évek második felétől vált dina­mikussá. Gazdaságonként vizs. gáiva azt tapasztal jak, hogy a nem mezőgazdaságból származó termelési érték nagysága, annak részaránya az üzemi összes ter­melési értékben nagy szóródást- takar. Az adatok szerint 10 szá­zaléknál kisebb hányaddal sze­repel a nem mezőgazdasági te­vékenység 1979-ben a szövetke­zetek 67,6, 1980-ban 75,8 és 1981-ben 78,1 százalékánál. A termelés intenzíven növekszik, ugyanakkor csökken azoknak a szövetkezeteknek a száma, ahol a 10 százalékot meghaladja az ágazat termelési értéke. Az utóbbi években a nagyobb vo­lumenű termelés néhány gaz­daságra koncentrálódott. 1981- ben a kiegészítő tevékenység termelési értékének nagyság- rendi sorrendje a következőképp alakult: az első a faddi Lenin téesz, a második a decsi Egyet, értés, a harmadik pedig a kurdi Új Élet szövetkezet volt. Fog­lalkoznak még kiegészítő tevé­kenységgel Nagykónyiban, Kis- vejkén, Szedresen, Bölcskén, Re- gölyben és Mőcsényben. Tőlük származik a kiegészítő tevékeny­ség 47,3 százaléka, ugyanakkor a faddi Lenin téesz adja az ösz- szes termelés 21,47 százalékát. A viszonylag alacsony rész­arány ellenére sokféle munka tartozik a kiegészítő tevékeny­séghez, amelyeknek nagyon el­térő a jövedelmezőségi színvo­nala is. A legnagyobb árbevé­tel a belkereskedelemből szár­mazik, majd ezt követi az építő és az egyéb ipari tevékenység. Fémfeldo+go zással, -meg­munkálással — öntöde, lakatos­üzem, forgácsolóüzem, védőkö­ténygyártás, csavarkészítés — a faddi, dunoföldvári, sióagárdi téeszben foglalkoznak. Elektro­mos szerelés, szerelvénygyártás Magyarkeszin, Bölcskén, Györ- könyben van. Nehéz- és könnyű­ipari ágazat — műanyagüzem, gumiüzem, oérnázó, bőr- és szőrmefeldolgozó, varroda, lab­davarrás, kesztyűgyártás — ta­lálható a faddi, gerjeni, pince­helyi, kisvejkei, madocsai, ireg- szemcsei, mőcsényi szövetke. zetben. Az említetteken kívül foglalkoznak a szövetkezetek csomagoló és kiszerelő tevé­kenységgel, hulladék- és bontott anyag hasznosítással, takarítás­sal, rongyválogatással, tégla- gyártássail is. A megyei vállalatok és ipari szövetkezetek közül termékfel­dolgozásra, félkész vagy kész­termék előállításra viszonylag még kevesen adtaik megbízást. A KISZÖV vezetőivel és néhány ipari szövetkezet elnökével a TESZÖV már felvette a kapcso­latot, és a BONY-, a bÓtaszéki Kádár- és Faipari, és a Szakáíly testvérek szövetkezetekkel ter. melési szerződést is kötött né­hány szövetkezet. Az ipari tevékenység tavalyi nettó árbevétele az 1980. évinél 32,9 százalékkal több volt. A szövetkezetek mérlegbeszámo­lói az ipari tevékenységhez so­rolják a szolgáltató jellegű kis ■műhelyek — bognár, kovács, lakatos, stb. — vagy egyéb ipari műhelyeknek a tagok, a lakos­ság részére végzett szolgáltatá­sait is. Az ipari tevékenységgel fog­lalkozó szövetkezetek többsége az ország szinte minden részé­ben települt vállalatokkal, ipari szövetkezetekkel tart kapcso­latot. ÉLELMISZERIPAR Az elmúlt időszakhoz képest az élelmiszeripari tevékenység örvendetesen nőtt, a termékelő­állításban, -forgalmazásban to­vábbi nagyarányú fejlődésre van lehetőség. Tavaly a növekedés az előző évhez képest 24,4 szá­zalék, ennek ellenére részará­nya még mindig 0,25 százalék az árbevételből. Főleg a sütő­üzemek térhódítása a jellemző. A már megépült és üzemelő egységek mellé újabb üzemek épülnek, így most már Báta, Decs, Szakcs, Tengelic község­ben van, illetve lesz kenyérsütés, és a környékbeli településeket is ellátják friss és jó minőségű termékeikkel. Jól bevált a mözsi Új Élet téeszben a káposzta- savanyítás, és a várdombi Új Tavasz téeszben a réteslap­készítés, a Szekszárdi Sütőipari Vállalattal kooperációban. Növekedett a vágóállatot fel­dolgozó szövetkezetek száma, ahol a technikai selejt vágásá­val! foglalkoznak, és ezzel a tagság jobb hentesáruval való ellátásához járulnak hozzá. Ke­resett termék Bonyhád és Szek- szárd környékén a „Tsz-tej", me­lyet a mőcsényi szövetkezet for­galmaz. Idén a téesz szélesítette termékskáláját, a tejcsomago­láson kívül tejföl és túró forgal. mazását is megkezdték. ÉPÍTŐIPAR A hetvenes években megélén­kült beruházási kedv, valamint a be'ISö üzemi szükséglet a me­zőgazdasági nagyüzemeket épí­tési szervezet, építőbrigádok ki­alakítására kényszerítette. Ezt az ágazatot az üzemek­ben a szükségszerűség hozta létre részben azért, mert a dina­mikusan növekvő beruházásokra kivitelezőkapacitás nem volt elég a megyében, másrészt pe­dig, mert így olcsóbban, és a saját lehetőségeiknek megfe­lelően tudták a beruházási fel­adatokat csoportosítani, illetve azokat kivitelezni. A termelő- szövetkezetekben a javító-tata­rozó munkához és a települések egyes kommunális és szociális beruházásainak megvalósítása, hoz az építőipari részlegek fenn­tartása elengedhetetlen. Az épí­tőipar 1980-hoz képest 3,76 szá­zalékos növekedést produkált az elmúlt évben, de részarányát tekintve bizonyos megtorpanás tapasztalható. Ezen a területen is érződik a közgazdasági kör­nyezet hatása. Az építési részlegek munkája általában nem koncentrálható, az eszközökkel, gépekkel való felszereltségük nem kielégítő. Egyre sürgetőbb megfelelő irá­nyító szakemberek beállítása. A beruházások ütemének lelas­sulása a karbantartó és javító muríkára való átcsoportosulást teszii szükségessé, s ennek el­végzésére megfelelő célgépek beszerzése is indokolt. SZÁLLÍTÁS A termelőszövetkezetek szállí­tási munkája kettős feladat tel­jesítésére szerveződött. Fontos­ságát tekintve elsődleges a sa­ját termékek szállítása, másrészt jelentkezik a helyi, alapvetően a háztáji és kisegítő termelés szállítási szükségleteinek kielé­gítése. A szállítás egy részéit te­kintve nem klasszikus értelem­be vett fuvarozás, ezért a szö­vetkezeten belüli szerepe sajá­tos és speciális, teljesítményér­téke és nyereségképző funkció­ja különbözik más tevékenysé­gekétől. A saját termelésből szármázó termékek — szállítás­ként megjelenő - árbevétele és t eljes í tmé n yé rtéké öss zess é gé­ben a termékértékesítési szer­ződésekben és árhatósági elő­írásokban rögzített költségtérí­tés 'jellegű dijaikból tevődik ki. Kisebb hányada fuvartarifa díj­tételű, nyereségrealizálási lehe­tősége korlátozott. A helyi lakosság szükségletei­nek kielégítése egyre nagyobb kapacitást követel meg. Ez bő­vítésének igényét veti fel, ugyanekkor a rendelkezésre ál­ló szállítógéppark műszaki szín­vonalának fenntartásai, kapaci­tásának növelése anyagilag és a beszerzési gondok miatt egyre nehezebbé válik. A meglévő szállítási kapacitás - szűkössé­ge mellett - jelentős mértékben elöregedett, műszakilag elavult, 'hatóságilag is kifogásolható állapotba került. Egyre nehe­zebben tud megfelelni a jelent­kező szükségletek kielégítésé­nek. A jelenlegi helyzetet és a jövőt illetően a szállításra na­gyobb figyelmet kell fordítani, mert a kiegészítő tevékenység ■növekedésével a szállítási fel­adatok tovább nőnek - ugyan­akkor a falusi lakosság kielégí­tetlen szállítási igényeit a jö­vőben is a termelőszövetkeze­teknek kell megoldani. KERESKEDELEM A kereskedelem sokrétű, hisz a háztáji forgalmazást, a mű­trágya- és növényvédőszer-ellá- tást, valamint a tényleges kldsz- szikus kereskedelmet is magába foglalja. Több termelőszövetke­zet az előállított termékeket sa­lját boltjában forgalmazza, így a tamási Béke, a dombóvári Al­kotmány, a dunaszentgyörgyi iEzüstkaiász, a tengelici Petőfi, a tolnai Aranykalász, a mözsi Új Élet, a pálífai Egyetértés Tsz. Kevés a korszerű átvevő, tá­roló, forgalmazó egység, és lé­tesítésüket a fejlesztési források szűkössége korlátozza. Igaz, a kereskedelemhez értő szakem­ber sincs sok, de az alacsony ágazati jövedelmezőség is hát­ráltatja a hálózat bővítését. A belkereskedelemhez tarto­zik a háztáji termelés koordiná­lása is. Az elmúlt időszakban komoly fejlődés tapasztalható e terület segítésében és integrá­lásában. Jelentőségét növeli az a tény, hogy nagyüzemi háttér nélkül nincs, illetve elképzelhe­tetlen ilyen szintű kisüzemi ter­melés. A termelőszövetkezetek segítségnyújtása a kisgazdasá­goknak nagyon sokrétű, de kü­lönösen a szolgáltatás és a fel­vásárlás a jelentős. A szolgál­tatásók értéke 1980-ban 51 mil­lió, 1981-ben pedig 61 millió forint volt. Mindent összevetve: a kiegé­szítő tevékenység fejlesztése jó irányban halad. A mezőgazda- sági kistermelés fenntartása, termelésük továbbfejlesztése, az érdekeltség, a termelői és ér­tékesítési biztonság a megfele­lő színvonalú eszközellátás hosszú távú kialakítása hozzá­járulhat a lakosság jobb ellá­tásához, az elért életszínvonal stabilizálásához, így támogatá­sa valamennyiünk fontos érde­ke. d­Mitől keletkeznek az üzemi balesetek ? Nem mondok azzal------------------------------■ nagy d olgot, hogy a munkahelyi bal­esetek nem törvényszerűek. Sőt nem is szükségszerűek. Ha ala­posan utánanézünk a dolognak, minden esetben az üzem- vagy munkaszervezés fogyatékossá­gaival találkozunk. Ahol az üzemben rend van, ahol a mun­kafegyelem biztosított, ahol a szellem jó, ahol a dolgozók nemcsak alkalmazottak, hanem részesei is az egésznek, ahová szeretnek bemenni eltöltendő a nyolc órát, ott messze kevesebb az üzemi baleset, mint a szer­vezetlen, a rendetlen, az utált munkahelyen. Lehet, van akit meglep ez a megfogalmazás, hogy utált munkahely. Pedig higgyük el, van ilyen. És ez is, mint volta­képp minden, emberi tényezők függvénye. A hang'ulatterem- tés, a rend, a fegyelem bizto­sítása a vezetés dolga minden esetben. Ha ezek hiányoznak, akkor jön a baij. Néha esőstől is. Nem akarom könnyedén ke­zelni a kérdést, már csak azért sem, mert a későbbiekben ha­lálosan komoly dolgok is szóba kerülnek. De hadd mondjam el, Asimov, a tudományos-fantasz­tikus irodalom művelőinek talán legnaqyobbika — játékból ugyan — fölállította a robotika három törvényét, amelyek elsője az, hogy a robot sohasem árthat az embernek. Nos, az általunk használt gépek is ebbe a kate­góriába sorolhatók, mármint a robotókéba. Ha ezek a robotok primitívek is a fantasztikus iro­dalom által fölvázoltakhoz ké­pest. Az viszont egyértelműen érvé­nyes a mi gépeinkre is, hogy nem árthatnak - nem is árta­nak — az embernek. Aki árt, az az ember önmaga, tulajdon sze­mélyében. Persze, vagy magá­nok, vagy embertársának, eset­leg errvbertársainak. * A Minisztertanács 1979-ben rendeletet adott ki a munkavé­delemről. Ezt követték az ága­zati rendeletek és utasításók, amelyek ismertek az • illetékesek és érintettek előtt. A megismer­tetésben a szakszervezetek rend­kívül nagy szerepet vállaltak. A munkavédelmi szabályok korszerűsítése kap­csán módosult a statisztikai szempontból megítélt üzemi balesetek száma. Az üzemi bal­esetek köre kiterjedt az úgyne­vezett úti balesetekre (munká­ba menet, munkából jövet), va­lamint a szervezett társadalmi munka során bekövetkezett bal­esetekre is. Ezzel egy időben módosították a táppénz feltéte­lét. Vagyis, aki üzemi balesetet szenved, az százszázalékos táp­pénzt köp. Ennek vannak elő­nyei, de hátrányai is akadnak. Az üzemi balesetek így 1980- hoz viszonyítva jelentősen emel­kedtek. A legjelentősebb növe­kedés a mezőgazdasági, az élelmezési és az egészségügyi szakmákhoz tartozó területeken volt. A MEDOSZ-nál 68, az ÉDOSZ-nál 155, az egészség- ügyi területen 51 százalékos volt az emelkedés. Ennek sok ösz- szetevője van, a valóságban nem romlott ennyire a helyzet, mégis érdemes fölfigyelni rá. Arra pedig különösen föl kell figyelni, hogy míg 1971-ben az üzemi balesetekből az úti bal­esetek aránya 16 százalék volt, addig 1982 első félévében 21 százalék. Arról se feledkezzünk meg viszont, hogy az idei első félévben a múlt év első feléhez képest tíz és fél százalékkal csökkent a balesetek miatt ki­esett munkanapok száma. Halálos baleset kettő volt 1981 első feliében is és 1982. első felében is. A csonkulásos balesetek száma ötről nyolcra, a súlyos csonkulásos balesetek száma egyről kettőre emelke­dett. Az úti balesetek túlnyomó többsége személyek eleséséből származik, ez összefügg az idő­járással és az útviszonyokkal. Természetesen itt is lehet javí­tani a helyzeten, például azzal, hogy az utak csúszósságát meg­szüntessék «agy mérsékeljék. És most elérkeztünk oda, ----------------- ahol írásunk kez­dődőit. Az üzemi balesetek je­lentős hányadát az üzemen be­lüli közlekedés közben szenve­dik el a dolgozók. Az részben a közlekedési utak állapotával, részben az üzemi rend hiányá­val, résiben az indokolatlan mászkálással függ össze. Tehát, magyarán, ahol rossz az üzem- és munkaszervezés, ott több a baleset. És tegyük hozzá még azt is, a szervezésért, de a szer­vezetlenség folytán bekövetke­zett balesetért is az adott üzem vezetője is felelős — ha nem el­sősorban felelős. A fentebb mondottak akkor is igazak, ha az összes munkahe­lyi balesetek 14,3 százaléka a dolgozók gyakorlatlanságával, feqyelmezetlen magatartásával, előírásellenes tevékenységével füag össze. A balesetek 30,4 százaléka a kézzel végzett tevé­kenységnél, a hagyományos kézi munkánál következett be. Az el­múlt évekhez viszonyítva csök­kent a gépek kiszolgálása, va­lamint a karbantartások közben bekövetkezett balesetek száma. A hét munkanapjai közül a hétfő és a szerda a kritikus nap. Ennek elemzése még hátra van, annyi azonban biztosra vehető, hogy a hétfő a vasárnap vég­zett „maszekolás" miatt proble­matikus, a szerda pedig a vál­lalaton belül kívánja a legna- gyozz intenzitást. Ezek persze feltételezések, a további elem­zésekre mindenképpen szükség van. Az alábbi satisztikai ismerte­tést, az SZMT bocsátotta ren­delkezésünkre. Lássuk, szám szerint milyen is volt a helyzet 1982. első felében, összesen 878 üzemi baleset történt, ebből a legtöbb, 131 élelmezésügyiek­nél. A legkevesebb a nyomdá­szoknál, mindössze négy. össze­sen 18 813 volt a táppénzes na­pok száma, itt viszont a mező­gazdasági dolgozók „vezettek”, 2875 nappal, a legkevesebb a nyomdászoknál volt, 39 nap. Ezek a számok nem adnak lehe­tőséget messzemenő következte­tésekre, már csak a létszámará­nyosság miatt sem. Mindeneset­re az ezer főre jutó üzemi bal­esetek száma a postásoknál volt a legalacsonyabb, de igen ala­csonynak mondható a MAV-nál is. Ha a megye területén történt valamennyi üzemi balesetet nézzük, tehát azokat is, amelyek nem valamely, az SZMT-hez tar­tozó szakszervezeti alapszerve­zet hatáskörébe tartoztak, né­mileg magasabb a szám, de nem lényegesen, tehát következ­tetésekre az előbbiek alkalma­sak. Ami az ok szerinti megoszlást illeti, talán azt sem felesleges vizsgálni. Munkába menet-jö­vet 205 baleset történt az idei év első felében. Közlekedési jár­művel 36, gyalogosan 101. Az össresenből: halálos baleset ta­valy három volt, míg például 1979-ben húsz. Ugyanakkor a csonkolásos balesetek száma némiképpen emelkedett, ami­ként emelkedett a munkából ki­esett napok száma is. Megyénkben 3 munka­--------£---------------- védelmi he lyzet a néhány évvel ezelőtti­hez képest javult. Ez azonban korántsem ok a megelégedés­re. Éppen ezért a különböző szervek, így a szakszervezetek munkavédelmi felügyelői a jö­vőben sem csökkentik az ellen­őrzések számát, s ahol kell, megfelelő szankciókat is alkal­maznak a munkavédelmi fegyel­met megsértőkkel szemben. . L. Gy. Csomagolják a savanyított káposztát a mözsi tsz melléküzemében

Next

/
Thumbnails
Contents