Tolna Megyei Népújság, 1982. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-27 / 279. szám

ArtËPÜJSÀG 1982. november 27 Gyógyszerész-utánpótlás Látogatóban társadalmi ösztöndíjasoknál A Szegedi Orvostudományi - Egyetem gyógyszerészeti karán 394 hallgató tanul. Közülük hatvanhétén tartoznak az úgy­mond „kiváltságosok" közé, vagyis nekik van társadalmi ösztöndíjuk. Igaz, ez az ösztön­díjforma kötöttséget jelent az egyetem elvégzése után; de az is igaz, hogy biztonságot is ad. Hiszen a most még hallgatót eg y-két-'három esztendő után,- diplomával a zsebében — biz­tos állás várja abban a megyé­ben - rendszerint közel a szü­lőházhoz -, ahol megkötötték vele a szerződést. Visszatérve az előbb említett számokra: a Szegeden tanuló gyógyszerészhalIgátok 16,2 szá­zaléka társadalmi ösztöndíjas. Megyénket illetően ez az adat ötven százalék fölött van jelen­leg is, sőt, az 1978 óta végzet­téket is számítva 59,37 száza­lékkal 'büszkélkedhetünk. Ez azt is jelenti, hogy az utóbbi évek­ben megyénkben megszűnt a más megyékben most is gondot okozó gyógyszerészhiány. BESZÉLGETÉS - NEMCSAK A SZAKMARÓL A szegedi gyógyszerészeti ka­ron a dékán irodájában be­szélgetünk dr. Kata Mihály dékánhelyettessel és két hall­gatónővel, a szekszárdi Horváth Ágnessel és 'a mözsi Károly Ri­tával, akik mindketten negyed­évesek. — Gyógyszerészeket az or­szágiban csak Budapesten és Szegeden képezünk. Hozzánk az alfödiek, valamint a Bara­nya, a Somogy és a Tolna me­gyeiek „tartoznak”, örömmel szólok arról, hogy Tolna megyé­vel kitűnő a kapcsolatunk. A gyógyszertári központ igazgató­ja és a főgyógyszerész évente kétszer-háromszor ellátogat hoz­zánk, megnézik, hogy a hallga­tók hogyan szerepelnek, sőt, el is beszélgetnek velük. Ezenfe­lül még számtalan találkozási lehetőség adódik, hiszen a hazalátogató hallgatók is fel­keresik a központot, de említ­hetem a kétévenként tartandó területi értekezleteket, amelye­ken a dékán és a megyék gyógyszertári központjainak igazgatói megtárgyalják a so­ron következő feladatokat, a szakmai gyakorlatok tennivalóit — magyarázza a dékánhelyet­tes, majd néhány pillanatra ki­lép a szobából. (Később derül ki, hogy miért: kávét kért, s természetesen nemcsak a „ven­dégnek”, az idegennek, hanem a hallgatóknak is... Ezzel a nüansznyinak tűnő epizóddal csak azt akarom érzékeltetni, hogy milyen családias és meg­hitt a légkör a gyógyszerészeti karon. Persze, ehhez hozzátar­tozik az is, hogy a „főnökség" minden hallgatót jól ismer, akik bármilyen problémájukkal bizalommal fordulhatnak akár a dékánhoz, akár helyetteséhez.) A kis kitérő után folytatjuk a megkezdett témát. Horváth Ag­nes lelkesen beszél a novem­ber eleji szünetről, amelyet itt­hon töltött, s belátogatott a központba : — Szívesen megyek oda. Az igazgató fogadott most is. Meg­mutatták a modern épület min­den helyiségét. Most már szak­\ Dr. Kata Mihály; „Tolna me­gyével kitűnő a kapcsola­tunk" mai szemmel néztem az ott fo­lyó munkát. A főgyógyszerész elmagyarázta az egyes munka­folyamatókat. Engem a galenu- si labor érdekelt nagyon. Szó­val már most úgy éreztem ma­gamat, mintha haza mentem volna... — Végül is Szekszárd otthon­nak számít? — Hogyne. Csak hát még az egyetemre járunk... Igaz, oda­köt bennünket a társadalmi ösz­töndíj. — Az ösztöndíj-szerződést nem elsősorban anyagiak miatt kö­töttem — folytatja Károly Rita. - Hanem azért, mert Tolna me­gyében szeretnék dolgozni. Per­sze, a havi hétszáz forint is számít. A tanulmányi ösztöndí­jat és az otthonról kapott se­gítséget jól kiegészíti. — Mire gondol konkrétan? — Arra, hogy az egyetemi évek alatt a társadalmi ösztön­díjasok jobban kihasználhatják azokat a lehetőségeket, ame­lyeket az egyetemi város, a nagyváros kínál. Nem jelent számukra nagy gondot a szín­házba, vagy a hangversenyre járás, megvehetnek könyveket, hanglemezeket és sorolhatnám. — Engem a szüleim már kis­koromban megtanítottak beosz­tani a pénzt. Magamnak kel­lett gazdálkodnom a zsebpén­zemből - mondja Horváth Ág­nes. Viszont még soha életem­ben nem dolgoztam, azaz nem volt keresetem. Tehát a komo­lyabb pénzt, a komolyabb ösz- szeget igaziból nem is érzem... A havi hétszáz forintot is első­sorban szüleim érzik. De tény, hogy ezzel együtt kicsit bőke­zűbbek lehetünk magunkkal szemben. Igaz, hogy egy ta­nuló-színházjegy mindössze tíz forintba kerül.. Rengeteget já­rok operaelőadásra - sóhajt, én pedig „belekapaszkodom" a sóhajba, s azt kérdem, hogy visszatérve Tolna megyébe, nem Wiányzik-e majd nekik a nagy­város. — Megtévesztő Szeged nagy­városi mivolta - szól ismét Hor­váth Ágnes. - Szórakozási le­hetőség itt sincs több, mint mondjuk Szekszárdon. Alig van egy-k'ét hely, ahova el . lehet menni táncolni. — Inkább előadásokra, film­vetítésekre járunk . különböző klubokra - teszi hozzá Károly Rita. - 'Sajnos, az első évtől áhított klubba a mai napig sem 'járhatunk ... — A Tolna megyei diákok klubjába — mondja szinte egy­szerre a két hallgatónő. — Több­ször volt szó a 'megszervezésé­ről, de ez idáig még mindig vá­rat magára. — Ki nem mondott törekvé­sünk az - fejezi be a beszél­getést dr. Kata Mihály -, hogy hallgatóink egészséges igényes­séggel hagyják el az egyete­met. Ez egyaránt vonatkozik a munkára, a kulturálódásra. Sőt, örömmel vettem, hogy önnek is feltűnt az itteni családias lég­kör. Reméljük, hogy ennek is hasznát veszik hallgatóink az életben. Az életben, ahonnan rendszeresen visszajárnak hoz­zánk, s mi pedig, ha tudunk, segítünk a boldogulásukban. A SZERZŐDÉSEK „NEM AZ ÉGBEN KÖTTETNEK" Vagyis a szerződések föl-bont- hatóa'k, ha éppen úgy hozza a sors. S ezen nem is háborodik föl senki, sőt, még csak szemé­re sem vetik a felbontónak. Így volt ez György Endre eseté­ben, aki néhány héttel ezelőtt még megyénk társadalmi ösz­töndíjasa volt, ma pedig már nem az. Vele a szekszárdi Hu­nyadi utcai gyógyszertárban ta­lálkoztunk. Mint államvizsgás, itt végez hat hónapon át gyógy­szerészi munkát - természete­sen egyelőre még felügyelettel. — A nagy gyógyszertárakba jönnek gyakorlatra a hallgatók, hiszen ott több olyan művelet­tel, ritkán előforduló dologgal találkoznak, amire nagy szüksé­gük lesz munkába állásuk után. György Endre augusztus 1-eóta van nálunk gyakorlaton. Ponto­san, jól, talpraesetten dolgozik- mondja Blazsó Emőné, a gyógyszertár helyettes vezetője. A néhány hónap múlva már diplomás gyógyszerész György Endre pedig így folytatja: — Nyáron nősültem. Felesé­gem egy évvel ezelőtt végzett ugyancsak Szegeden. Jelenleg a doktori disszertációján dol­gozik. Ö püspökladányi, én pe­dig decsi vagyok. Egy évvel ez­előtt kötöttem a gyógyszertár vállalattól szerződést. Most visz- szafizettem az eddig kapott összeget. Ez nagy érvágást je­lentett számunkra, több szem­pontból is. Ugyanis amennyiben Szekszárdon helyezkedtünk vol­na ef, kaptunk volna lakást- Mi viszont hosszas gyötrődés után Debrecen és az albérlet mel­lett döntöttünk ... •Mint kiderült, György Endre feleségének a Hajdú-Bihar me­gyei központ galenusi labora­tóriumában van állása, az ál- lomvizsgás György Endre pedig a Biogal gyógyszergyár „felé ka­csingat". Mindkettőjüket várja talán a kutatás lehetősége is. — A szakmai szempontokat össze kell vetni az anyagiakkal- mondja György Endre. — És annak ellenére, hogy fiatalok vagyunk, lemondunk a sima, gondtalan pályakezdésről . . . SOKRÉTŰ A GYÓGYSZERÉSZI MUNKA Olyan jó volt hallgatni a mi­nap dr. László Viktort, a Tolna megyei Gyógyszertári Központ igazgatóját. Lelkesen és meg­győzően ecsetelte a gyógysze­részet szépségét, sokszínűségét, sőt, kitért a felelősségre, a fel- világosító munkára, a házipa­tikák ellenőrzésére is.- Megyénkben gyógyszerész­utánpótlási gond sincs - hall­hattam tőle később. — Ez nagy­részt a társadalmi ösztöndíj- szerződésnek köszönhető. Pedig a gyógyszerészi pálya úgymond az elnőiesedett szakmák közé tartozik. A gyógyszerészek mind­össze tíz százaléka csak a fér­fi. Ennek ellenére megyénkben nem gond, ha a fiatal nők gyesre mennek, helyettesítésük­ről tudunk gondoskodni.- Milyen a kérdő fizetés?- E témáiban is „dicsekedhe­tek". Háromezer-háramszáz­négyszáz - a tanulmányi ered­ménytől függően. Vannak válla­lati lakásaink, sőt, a fiatal gyógyszerészek továbbtanulásá­ról is gondoskodunk. Szak­gyógyszerészek lehetnek, ami' ötszáz forint bérpótlékot jelent havonta. Az igazgató szívesen beszélt a vállalat és az egyetem, a vál­lalat és a hallgatók kapcsola­taiéi. Arról a kapcsolatról, amely megalapozhat egy olyan munkákezdést, amely nem beilleszkedéssel kezdődik, ha­nem visszatéréssel folytatódik. V. (HORVÁTH MARIA Fotó: NAGY LÁSZLÓ, KAPFINGER ANDRÁS „Szörnyű nagy számú kalendáriumok'’ Különleges könyvészeti eseményként a Komárom megyei könyvtár hasonmás kiadásban megjelentette a híres komáro­mi nyomdász, Töltési István „Christus Urunk születése utáni 1711. Esztendőre való Ujj Kalendáriom”-át. Eszerint András havának első hetére száraz, szeles, hideg idő várható, éjjeli faggyal; november 8-tól azonban nedvessé, igen lággyá válik az idő, „szomorú szellővel", „mel'lyet' követ hideg, szél, hó- vál..." Lássuk, hol lesznék mindenszentek! vásárok, azaz „Soka- dalmok, Felső s Alsó Magyar Országban, és egész Erdélyben is: Föídv., Alsó-iPálota, Esztergomban, Hanosfalván, Szeren­csen, Károlyban, Szepsiben, Putnakon, Berzevitzen, Diószegen, Berekszászon, Brassóban...” A Magyar Chronika — az évforduló- naptár — a többi között arról tudósít, hogy: „...744. A Magya­rok másodzor jőnek ki Magyar Országba. ...959. István Ma­gyar Király lőtt, és regnált 49 esztendeig. ...1676. 12. April. Szepesben és Liptósógban mondlhatatlan nagy hó esett, ki sok házak fedelét le-rontotta...” Évszázadokon át a kalendáriumok voltak a betűt már ismerő, de - különböző megfogalmazások szerint - műveletlen pór­népek, a szegényebb néprétegek, falusi emberek, parasztok, polgárok és köznemesék egyedüli világi olvasmányai. Ott volt a helyük a Biblia, a zsoltáros- vagy imódságoskönyv mellett. Később az érdeklődőbbeknél már meg lehetett találni az Álmoskönyvet, netán a Vőfélykönyvet, Árgirus királyfit is. A csízió- és kalendáriumtörténeti munkák az első magyar kalendáriumot az 1530-as évekhez kötik; a legrégibb fenn­maradt nyomtatott magyar nyelvű kalendárium 1538-ből szár­mazik, Benczédi Székely István adta ki Krakkóban. A 17. szá­zadi - nagyjából hasonló — könyvek közül a lőcsei kalendá­riumok voltak a leghíresebbek. Á naptárak első virágkorukat a 18. századiban és a 19. százád első felében élték; a fel­világosodás és a reformkor legszélesebb körben olvasott kiad­ványai voltak. S ily módon a nyomdászok legbiztosabb és leg­jövedelmezőbb .üzletének számítottak. Versengtek is a kiadás jogáért, s a 18. század élején mind többen fordultak privilé­giumért az uralkodóhoz. Az első ilyen kizárólagos jogot 1705- ben éppen Töltési István komáromi nyomdász kapta meg. Joggal vagy jog nélkül — mindenesetre a korabeli felméré­sek szeriint az 1770-es években évente mintegy 70 ezer pél- dónybön adtak ki kalendáriumokát. 1809-iben viszont már így ír a Hazai és Külföldi Tudósítások krónikása: „Nevezetes tü­nemény a magyar literatúrá'ban, hogy szörnyű nagy számú kalendáriumok jelennek meg és szerencsésen el is kelnek. Landerernél Pesten és Pozsonyban 15 000. Győrött Streibignél 30 000, Vácon Gottliebnél 20 000... Rövid szóval Magyarország­ban elkél kalendáriumból több 150 000-nél. Ennek bizonysága a pesti augusztusi vásár, melyet ...méltán kalendáriumvásár­nak nevezhetnék... amikor a két magyar újságból — a Tudósí­tásokból és a Magyar Hírmondóból - meg nem vészén 2000 exemplárt... fontos könyvékből pedig 500-at..." A kalendáriumok hosszú ideig a lőcseiek formájára és min­tájára készültek, tizenhatodrét — azaz 10x8 centi — vagy tizen- kettedrét alakúak voltak, s a tartalomnak mintegy felét- harmadát a naptári rész adta. Bőséggel szerepelték itt babo­nás asztrológiai magyarázatok, idő- és csillagjóslások is, amely jövendölések -később, a felvilágosult eszmeiség hatásá­ra lassan kimaradtak. A naptári részt közhasznú tudnivalókat tartalmazó állandó rovatók követték. Elmaradhatatlan kellékei voltak a kalendáriumoknak a vásárok jegyzékei, a postajára­tok rendjei, a pénzátszámítás'i táblázatok, a főként városi ol­vasóknak szánt kiadványokban a schematizmusok, azaz a tiszti címtárak. S mindegyik kalendáriumban meg lehetett ta­lálni Magyarország történetének kiemelkedő eseményeit, az újabbakkal évenként kiegészítve. Nem kevésbé fontos — ha nem fontosabb - szerepet töltöt­tek be — ma így mondanánk — a közművelődésben az állan­dó rovatókat követő vegyes tartalmú úgynevezett toldalékok, amelyek aktuális hazai és külföldi híreket, ismeretterjesztő írá- sókat, szórakoztató, s gyaíkrarP irodalmi igényű történeteket, verséket tartalmaztak. A legelső ismeretterjesztő írások egész­ségügyi tanácsok voltak, s újdonság volt már az 1708. évi nagyszombati kalendáriumban a gazdasági rész, a „Major Ka'lendáriom”. Ezzel együtt azonban valószínűleg teljes jog­gal írhatta a kolozsvári Hell Miksa 1774-ben a bécsi udvar­hoz eljuttatott emlékiratában : „...a naptár - a benne elhe­lyezhető sok haSznos cikk által — igen fontos tényezőjévé vál­hat a népnevelésnek és a tudományos ismeretterjesztésnek, de csak abban az esetben, ha terjesztését és értékesítését ki­veszik a nyomdatulajdonosok kezéből..." A népnevelés fontos tényezőjévé is vált, részben központi intézkedések nyomán, s részben azért, mert a nemzet nagy gondolkodói is felismerték a kalendáriumok lehetséges sze­repét. Mária Terézia például kitiltotta belőlük a babonás me­séket a napfogyatkozásról, s az érvágásra, a purgációra vo­natkozó tudománytalan magyarázatókat. II. József az egyházi búcsúk hirdetését tiltotta meg. Cenzoraik ceruzája vastagon fogott, különösen akkor, ha a nép elégedetlenségét növelő, tekintély-romboló írások kerültek elő... A kalendáriumok - mi tagadás - legnépszerűbb olvasmá­nyai közé tartoztak a sékélyes történetek, az anekdoták, a ponyvák. Kis János 1799-lben Pozsonyban megjelent naptárá­ban azonban fordításiban már Schillert, Balthélémyt is olvas­hatott „a nép”. A Fazekas Mihály szerkesztette, 1819-ben in­duló Debreczeni Magyar Kalendáriombön a Lúdas Matyi író­jának felvilágosult szellemű versei, prózai írásai, az 1830-as kolmáromí kalendáriumban Czuczor Gergely versei jelentek meg. Széchenyi Magyar Gazdasági Egyesületének 1840-től ki­adott Mezei Náptára tudatosan harcolt a babonák ellen, ezen­kívül évente csokrot nyújtott át a reformkor neves költőinek — Kisfaludy Károlynaik, Bajzának, Vörösmürtynak - a verseiből. Ismertette az új törvényeket is, intézményeket, egyesületéket mutatott bé, és nagyon sok gyakorlati gazdasági tudnivalót közölt. Az 1841-'ben az olvasóihoz intézett Intés így szólt: „A mezéi gazdának, ha boldogulni akar, tanulnia, éspedig foly­vást tanulnia: kell... A kiegyezés után, a kapitalizmus hazai térhódításával má­sodik virágkorához ért él a kölendáriumkíadás, a század- fordulón, századunk első évtizedeiben pedig valósággal el­burjánzott. Naptárt jelentetett meg úgyszólván minden féleke­zét, sőt püspökség is, minden egyesület, a lapok, kiadók ka­rácsony előtt ingyenpéldányt juttattak el előfizetőiknek... 'Maradt az évszázadók során kialakult papírkötésű borító, változott, nőtt azonban a forma; maradtak a klasszikus rova­tok, de nőtt a terjedelem — és a példányszám. A kalendáriu­mok oldalaira beszökött a reklám, a hirdetés, s testesebbé vált az üres oldalaik rovata, amelybe feljegyezhette a maga gondolatait az olvasó. A kalendáriumoktól később függetlení­tette magát a naptár, önállósult a kártyanaptár, az asztali naptár, a falinaptár, a kéményseprő-naptár, az ilyen mégolyán vállalati naptár... S már napjainknál is vagyunk. •Amikor is újból virágkorukat élik a kalendáriumok, az év­könyvék. Korunk kalendáriumlóit is lehet egy teljes esztendőn át lapozgatni, de — miiként elődeik — az év múltán ezek is múlttá válnak, elvesztik aktualitásukat. Ám ha valahol véletle­nül megmaradnak, lehet, hogy kétszáz év múlva fakszimilében újra megjelennék. DEREGAN GABOR Károly Rita és Horváth Ágnes György Endre gyógyszert ad ki

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents