Tolna Megyei Népújság, 1982. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-03 / 258. szám

1982. november 3. NÉPÚJSÁG 5 n. Az élet minden terüle­tén van mód arra, hogy takarékoskodjunk, hogy a termeléshez kiadott normákon belül végez­zük a munkát. A pazarlásról sokat írtunk, a takarékosságról keveseb­bet. Most az ipar és a mezőgazdaság egy-egy jeles üzemében tekintet­tük át, hogy miként takarékoskodnak, s lehet-e takarékosan termelni, energiát felhasználni. Vázkerámiagyár, Bátaszék Kétszer hasznosított földek Járjuk az üzemet. Fent a ke­mence tetején forróság. Kicsit oldalra, lent a szállítószalagon folyamatosan rakják a tégla- és cserépkazlakat. Ahogy kész egy, az automata szállítópálya viszi tovább a kemencébe. Egy ka­zal útja ötven percig tart, a má­sik oldalon jön kifelé az érces hangot adó blokktégla. Gyorsan munka alá veszik a rakodók, ügyes mozdulatokkal körbe kö­tözik, s jöhet a rakodógép, vi­heti ki a placcra a késztermé­ket. Ugyanannyiból - többet Kint az udvaron, ahol az egy­ségcsomagból rakodnak, megy minden, mint a karikacsapás. A másik oldalon azonban kézzel rakodnak. A vevők. Válogatják a téglát. Amelyiken van egy kis repedés, vagy lepattant a sarka, hangos csattanással vágják a földhöz. A még használható - osztályos — áruból így törmelék lesz. Kicsit megállunk, de senki sem figyel ránk, rakodnak to­vább. Több kárt okozva, mint hasznot! A vevőt megérti az em­ber. Drágán vette az építőanya­got, kifogástalan árut akar el­szállítani. A vállalat pedig még nem tudta gépesíteni teljes egé­szében a rakodást, a szállítást. A gyár vezetőjével, Kovács Józseffel beszélgetünk a taka­rékosságról. Először megegyezünk abban, hogy ne hatvanwattos villany­égőkről beszélgessünk, hanem az energiatakarékosság kemé­nyebb oldaláról, az olajfelhasz­nálásról. Fontos — és éppen Bá- taszéken fontos — erről szót ej­teni! Naponta 30 tonna olajat használnak el a kemencékben, s ezek a kemencék 1973 óta egyetlen peroig sem álltak. Még a karbantartás idejéig sem. Szakembereink szerint a leállás tíz évet öregíti a kemencét, így meggondolandó, hogy vállal­ják-e ezt a kockázatot. A nagy hőingadozós miatt van ez. Nem szabad kihűlni hagyni a kemen­cét. Mindezekből következik, hogy ha napi 30 tonna olajat el­égetnek itt, az okkor évente 10 ezer tonnánál is nagyobb meny- nyiség. Tehát nem az a cél, hogy kevesebb olajat használjanak fel Bátaszéken. Általában ami­kor energiatakarékosságról be­szélünk, arra gondolunk, hogy megtakarítani, azaz kevesebbet használni. Pedig sokszor éppen ilyenkor okozunk károkat, hiszen például a bátaszéki kemencék mindenhogyan 30 tonna olajat kívánnak naponta.- Természetesen - mondja az igazgató - folyomatosan fi­gyeljük az energiafethasználó egységeket. A vezetők és a dol­gozók premizálása is így van fel­építve. A legfontosabb azon­ban, hogy mire használjuk fel az energiát. Ugyanennyi olajjal lehet termelni bármit, alacso­Gépesiteni kellene a rakodást! nyabb értékű árut is. Ha gaz­daságosságról beszélünk, már­pedig végső soron a takarékos­ságnak is ez a célja, akkor ne­künk azt kell folyamatosan szem előtt tartani, hogy minőségileg értékesebb terméket állítsunk elő. Ilyen például a födémtest, vagy a poroton-termékcsalád. Ezen a téren mi a mennyiséget szeretnénk növelni. Tehát azo­nos mennyiségű olajjal több, nagyobb értékű árut, összeget előállítani. A poroton-termékek- ből eddig évente 20 millió da­rabot gyártottunk, most fel­emeltük 30 millió darabra. Ugyancsak most foglalkozunk az uniform-termékcsalád gyártásá­val. így össresen 1983-bam már 40 millió darab energiatakaré­kos téglát gyártunk Bátaszéken. Természetesen a poroton- és az uniform-termékcsalád kétsze­resen is energiatakarékos áru. Egyszer bent a gyárban. Keve­sebb energiával — olajjal — le­het előállítani. Másodszor pedig a belőlük épülő házaknál keve­sebb a fűtési költség. — Nem elég csak takarékos­ságról beszélni — vet fel újabb problémát Kovács József. — Mint az előbb említettem, jövőre 40 millió energiatakarékos téglát gyártunk. De ehhez már kemen­ceberakó kocsisor kellene, mi­vel fizikai munkával ezt a meny- nyiséget nem bírjuk megmozgat­ni. Ebből következik, hogy ha eltervezünk valamit — ez esetben azt, hogy kocsisort, vagy gépi rakodást vezetünk be —, kérdés hogy lesz-e rá pénzünk. Na jó, a pénzt előteremtjük. De meg tudjuk-e venni és időre be tud- juk-e szerelni? Komoly gondok ezek. Hiába az elhatározás, hiá­ba az igény a takarékosságra, ha folyton falakba ütközünk ... Természetesen Bátaszéken ezeken a gondokon előbb-utóbb úrrá lesznek. -Már csak azért is, mert az élet ezt követeli tőlük. Lehet még takarékoskodni, más egységekben kevesebb energiá­val többet tudnak előállítani, ha figyelnek. Ilyen „megvalósult" munka a szárítók korszerűsítése. A szárí­E takarékossághoz tartozik az egységrakomány is tokban meleg levegővel vonják el a nedvességet a nyers tég­lából. Eddig két irányból meleg levegővel végezték ezt a mun­kát. Most keringtető berende­zéseket építettek be. És egyes termékeknél — azt se feledjük, hogy a mennyiséget növelték - 48 órás szárítás helyett 36 órá­ra csökkent az idő. Kevesebb meleg levegővel nagyobb meny- nyiséget tudnak szárítani. A rendszer az idén állt munkába, természetesen csak az év végén lesz gyakorlati tapasztalat ar­ról, hogy mennyi a haszon. Beszélnünk kell a villamos energia felhasználásáról is, ha­bár ez eltörpül az olaj mellett. De, már évek óta folyamatosan cserélik le a gépek túlmérete­zett villanymotorjait. Volt olyan berendezés, amelynek 55 kilo- wattos motorja volt, ezt lecse­rélték 40 kilowattosra. Igaz, hogy pénzbe kerül az új villany- motor, de a megtakarított elekt­romos energia ára behozta a ki­adást. A gyár csarnokát valamikor mesterséges világításra tervez­ték. (Sajnos, csak most van en­nek visszaütője. Rengeteg he­lyen, — főleg áruházakban, az ablak nélküli üzletekben — most nem győzik fizetni az áramdí­jat.) Ugyanez volt a helyzet Bá­taszéken is. Most folyamatosan lecserélik a csarnok palatetejé­nek egy részét átlátszó palára, így nem kell nappal is világí­tani az üzemcsarnokban. , Csak pár jellemző dologról beszéltünk Bátaszéken. Ennél sokkal többet tesznek, és még van olyan terület bőven, ahol lehet még energiát megtakarí­tani. Folyamatosan végzik ezt a munkát. A fő cél: a meglévő energiából állítsanak elő olyan energiatakarékos terméket és egyre nagyobb mennyiséget, amely összességében milliókat jelent a népgazdaságnak. Befejezésül csak annyit: A bátaszéki Vázkerámiagyárban 1983 végén áttérnek a gáztüze­lésre. A beruházás 100 millió forintba kerül, de akkor teljes Naponta 30 tonna olajat égetnek el az olajégők mértékben kiváltják az évi 13 ezer tonna olajat. HAZAFI JÓZSEF Út az időnek, két gép egy vezetőnek A Dalmandi Állami Gazda­ság igazgatója nincs időzavar­ban, pedig harmadik látogatói vagyunk, igaz érkezésünket je­leztük. Vas István felkészül min­den beszélgetésre, készen áll az emberei elé, ha eligazítást tart. Idejét jól osztja be, oly­annyira jól, hogy most is köny- nyen „vezetjük" a témát, s be­szélünk az időről, amelyet pa­zarolni is lehet, de takaréko­san is múlathatjuk. . — Mindenekelőtt onnan in­duljunk el, hogy az időt előre kell érezni, és a munkát ter­vezni nem egy hónapra, ha­nem legalább egy tervidőszak­ra kell. S több alternatívát ki­dolgozni, hogyha meglepetés érné a gazdaságot, legyen idő azt elhárítani, kivédeni. Takarékoskodni az idővel régóta vállalati program Dal­mandon. Több mint tizenöt év­re tehető az az időszak, ami alatt megtanultak az idővel is gazdálkodni, amíg mindenkibe Ibeleivódott a takarékosság el­ve. Pazarolni a meglévőt lehet, az időt jól kihasználni pedig kötelesség. — Amikor az Amerikai Egye­sült Államokban jártam, ter­mészetesen kinyitottam a sze­memet, s amit itt átvételre al­kalmasnak találtam, egy év alatt bevezettük termelésünk rendszerébe. Ha várunk még egy évet, ki tudja, mennyit ve­szítettünk volna. „Aki hosszú útra indul, az te­li tarisznyával induljon" - tart­ja az igazgató. — Éppen ezért .a gazdaságnak van is olyan programja — jó néhány évre előre — amelyet megalapoztak az eddigi munkák. Nincs kü­lönleges dolgokról szó. Csak néhány példát említsünk, érzé­keltetni, hogy az idővel ho­gyan lehet gazdálkodni.----------------------------------­A száznapos kukorica. Be­mutatja a gazdaság igaz­gatója. — A 'kukoricatermelés átrende­ződése úgy tizenöt éve kezdő­dött. De amikor az első kom­bájnok megjelentek, itt már munkába állították, a hibrid­üzemet ugyancsak az elsők kö­zött hozták európai, majd pe­dig világszínvonalra, és a ku­koricaprogram kezdése után három évvel, 1969-ben már va­lutáért adták el a csutkalisztet - amikor még bővében voltunk a kőolajnak. Más: Több mint tíz éve át­fogó átrendezési programot dolgoztak ki. A gazdaság ma­jorjait, főbb termőterületeit szi­lárd burkolatú úttal kötötték össze. Akkor még ötvenszázalé­kos állami támogatást kaptak. S ma ezen az útrendszeren egy szállítási szezonban tonnaszám takarítják meg a gázolajat! 'Nemcsak a tehergépkocsik, kombájnok, hanem a traktorok is könnyebben gurulnak egyik munkahelyről a másikra... Az utakat gyorsan építették meg. A gázosítás... Nem spanyol- viasz, hogy a mezőgazdasági hulladékot el is lehet tüzelni, ezzel energiát megtakarítani... Egy félév előkészület, egyévi szerelés, és egy év alatt hat­száz tonna tüzelőt takarít meg egy berendezés, illetve a füst­gáz szárításra való hasznosítá­sa olyannyira gazdaságos, hogy a második szárítóüzemet is rö­videsen elkészítik... A gazdasági munka állandó elemzése, a legújabb biológiai, technikai eredmények gyakor­latba vitele sem húzódhat el. Sokat költenek Dalmandon kí­sérletekre, de ezek eredménye igen gyorsan realizálódik. Itt van például a száznapos kuko­rica. Idén az őszi árpa után vetették el. Szántás nélkül ve­tettek, a kukorica száz nap alatt olyanra fejlődött, amilyen növényfejiődésre még nem volt példa. Ez a kukorica négyszáz hektáron került a földbe — meglehetősen nagy kockázat­tal. Hiszen kétszer termeszteni egy földön, kockázat... Káéba veszhet a földimunka, a vető­mag, a vegyszer és az idő! Az idő, amely nekünk dolgozik, csők tudni kell vele gazdál­kodni. Valamikor Dalmandon az volt a szokás, hogy az istálló­trágyát szarvadban tárolták, kö­zel az épülethez, és amint szükséges volt, hordták lei a földre. Most az egy-egy nap keletkezett trágyát azonnal ki­viszik a terv szerint Szerves- trágyázásra kerülő földre. Leg­inkább jó útviszonyok mellett, hiszen tavasszal, nyáron jobbak az utak, mint a szántás idején. Erre bee.Irtottak egy traktort, szórókocsiival, s az istállónál egy rakodógépet, de csak egy ember foglalkozik a trágyával, amint megtelik egy pótkocsi, azonnal kiviszik a földre, mert ott folyamatosan szántanak, a betakarítás után azonnal. Dalmandon gazdálkodnak az idővel. Takarékosan osztják be, ellenőrzik saját munkájúikat, hol, mikor lehet több munkát beszorítani a rendelkezésre álló munkaidőalapba. Ez is egyik magyarázata a dalmandi si­kernek, amelyet oly sokan ta­nulmányoztak már, s követnek. PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: Gottvald Károly < A tömegtakarmányt az istállók szomszédságában készítik, tárolják, hogy a szállítási idő mi­nél kevesebb legyen. A csutkaüzem egy év alatt készült el

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents