Tolna Megyei Népújság, 1982. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-03 / 258. szám

1982. november 3. Mind ott voltak az egykori labdarúgók Hatvan éve alakult a Simontornyai BTC Cseh László ügyvezető elnök köszöntötte a vendégeket A legidősebb alapító tag: Gereny Sándor (középen) Labdarúgás Országos serdülő- és ifibajnokság Serdülők: Szekszárdi Dózsa—Kaposvári Rákóczi 4-4 (2-2). Szekszárd : Nagy — Gabi, Tóth, Fodor, Bottyán, Sebestyén (Kvanduk), Freppán, Fertőszögi, Varga- L., Sipos (Varga Cs.), Oszter (No- vák). Edző: Bors István. Gólok­ban gazdag mérkőzés, igazsá­gos döntetlennel. G.: Varga L. 2, Navák, Oszter. Pécsi VSK-Paksi SE 1-1 (0-0). Paks: Haaz — Blatt II., Mukli, Szafenauer, Kovács, Farsang, Horváth, Danizs, Tumpek, La- cza (Pinczés), Meixner (Péger). Edző: Váczi László. A vasutas­csapat csak szerencsével tartot­ta otthon az egyik pontot. G.: Mukli. Kisdorogi MEDOSZ-Bólyi ME- DOSZ 0-0. Kisdorog: Lechmann - Nagy, Mikolics, Kerekes, Ja­kab I., Berning I., Domokos, Kresz (Berning II.), Endeli, Kosz- ter, Fábián. Edző: Kerekes Ágos­ton. A kisdorogi serdülők sorra elhibázták helyzeteiket. Bonyhádi MSC-Siófok 6-0 (3-0). Bonyhád: Genzler - Nagy I. (Rittlinger), Keresztes, Tamás, Móczi, Gogh, Boros, Babai, Far­kas, Fekete, Nagy Sz. (Barát). Edző: Göltz János. Akár két­számjegyű győzelmet is aratha­tott .volna a vendég BMSC. G.: Farkas 3, Babai 2, Móczi. Ifjúságiak: Szekszárdi Dózsa-Kaposvári Rákóczi 1-1 (1-0). Szekszárd: Pesti — Stumpf, Kiss, Bencze, Nagy, Dénes (Bogos), Kilyén, Molnár, Magyar (Hargitai), Ré- pási, Juhász. Edző: Scheffer Ist­ván. A gólhelyzetek sorát kiha­gyó dózsások öngóljával egyen­lített a Rákóczi. G.: Kiss (11- esből), illetve Stumpf (öngól). Kisdorogi MEDOSZ—Bólyi ME- DOSZ 6-2 (3-1). Kisdorog: Misz- ler — Csíki (Galambos), Spiel II., Simon, András, Spiel I. (Ber­ning), Kubis, Fábián (Csongrá­di), Kurtnacker, Pap, Újvári. Edző: Kerekes Ágoston. A hely­zeteiket kihasználó hazaiak biz­tosan nyertek. G.: Fábián 2, Kurtnacker, Újvári, András, Pap. Siófok-Bonyhádi MSC 8-1 (1-0). Bonyhád: Dénes — Lovász, Keresztes, Bachmann (Schlott- hauer), Nagy, Szabó, Kiesz, Kajtár, Altvater, Deér, Vajda. Edző: Wágner József. A pálya­választó Siófok csak szünet után tudott felülkerekedni. G.: Ke­resztes (11-esből). A találkozót megelőzően 40-50 év körüliek összebeszél­tek: játszunk egy jó focimecs- cset a fiatalok ellen. Hamar hí­re ment, hogy ismét pályára lépnek azok az egykori labda­rúgók, akik oly sok örömet és dicsőséget szereztek: a Braunok, Sebestyének, vagy Szabó Gyula, Molnár Lajos, a fiatalabbak közül Gahó, aki a Szekszárdi Dózsa errősége is volt, vagy éppen Micskó, aki még a mai napig is jól játszik. A kétszer 20 perces mérkőzésen a fiatalab­bak nyertek ugyan, de nem tör­te le az eredmény az „örege­ket". Gyorsan átöltöztek és irány a sporttelep klubszobája, ahol már gyülekeztek az egy­kori labdarúgók. A pálya szé­lén álló csoportból egy férfi szó­lított meg: — Nem ismersz meg? — Nem, de mondd a neved! — Baum vagyok, a négy kö­zül az egyik. Boldog ölelkezés, hisz vagy 30 éve oly sokat találkoztunk. Ű három testvérével a pályán, a tudósító meg a korláton kívül jegyzetelte a győzelmeket, vagy éppen a vereséget. Rég volt, de nem lehet elfelejteni, hogy egy­szerre négy Baum - Ferenc, László, István és Károly — ját­szott a bőrgyár színeiben. Újabb ismerős arcok: Feren- czi István, aki hat éven át volt a megyeválogatott tagja, s vagy húsz éven át (ha nem tovább) védte a simontornyai kaput. Közben megjött Pénzes Feri egy demizson borral. — Aztán termett elég? — sze­geztük neki a kérdést. — Ahogy vesszük. Majd be­osztjuk és elég lesz. Újabb ismerős: Czimmermann Gyula, aki 8-10 éve edzőskö- dött Simontarnyán. Most Kecs­keméten dolgozik, a TE csapa­tánál edző. örömmel vette a meghívást, mert — mint mondta - nagyon szép emlékek fűzik Simontornyához. Egy ismeretlen férfi szólított meg egy 70 év körülit: — Ugye te vagy a Rici? — Igen, úgy hívtok annak ide­jén, hogy Rici. — És téged hogy hívnak? — Somogyi vagyok. Emlékszel rám? A negyvenes években együtt játszottunk. a Aztán újabb ölelkezés, csó­kolózás, majd feltűnt a bejárat­nál egy házaspár, mindketten az ötvenes években a klub leg­jobb sportolói közé tartoztak. Róth István, aki nemcsak a pá­lyán állta meg a helyét, hanem mint lapunk sporttudósítója is dolgozott vagy tíz éven át. Fe­lesége tagja volt annak a si­montornyai kézilabdacsapatnak, mely az NB ll-ben oly sok di­csőséget szerzett. Közben megtelt a terem. Az elnökségi asztalnál helyet fog­lalt Csapó Jánosné, a bőrgyár igazgatóhelyettese, országgyű­lési képviselő, az SBTC elnö­ke. Beidek László, a nagyköz­ségi pártbizottság titkára, Sza­bó Sándor, a nagyközségi kö­zös tanács elnöke, Körtés Ist­ván, a Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat igazgatója. Az egyesü­let ügyevezető elnöke Cseh László köszöntötte a vendége­ket, majd Csapó Jánosné, az egyesület elnöke tartott rövid beszédet. Szeretettel köszöntötte azokat, akik az elmúlt hatvan évben még az átlagnál is többet tettek az egyesületért. Mint mondotta, nem jubileumi év­forduló a hatvan év, mégis meg­szervezték a találkozót, hogy az egykori labdarúgók találkozhas­sanak egymással.- Valamikor, 1922-ben apó­ink, sőt nagyapáink kezdték el azt az összetartozást, mely ma is jellemzi az egyesületet. Az el­múlt hatvan év alatt sok min­den történt. Az évforduló egy­ben figyelmeztet is bennünket: össze kell gyűjteni azokat a dokumentumokat! fényképeket, újságcikkeket, melyek foglal­koztak az egyesülettel, hogy a 75. évfordulóra minden készen legyen, mely dokumentálja múl­tunkat. A sportnak az az eré­nye, mely egykor volt, az össze­fogás, a küzdeni akarás ma is megvan. Külön öröm számomra, hogy a női kézilabdacsapat megalapításában részt vehet­tem, tagja voltam a szakosztály­nak, ott voltam én is, amikor a salakos pályát építettük, együtt lapátoltunk, és ha vidékre men­tünk teherautóval — és győz­tünk —, nem volt nálunk boldo­gabb. Végül megemlítette: a községről alkotott véleményben a múltban is nagy szerepet ját­szott a sport, az elért eredmé­nyek. A képviselőasszony ünnepi beszéde után Cseh László ügy­vezető elnök ismertette a szák­osztály munkáját, majd elmond­ta: a vezetőség sokat tanako­dott arról, hogy az elmúlt hat­van év alatt ki volt a legjobb sportoló, ki tett a legtöbbet mint játékos és edző a szak­osztályért. Végül úgy döntöttek, hogy erre Baum István a leg­érdemesebb. A bejelentést nagy taps követte, majd Csapó János­né átadta az emlékserleget. Raj­ta kívül oklevelet kaptak a klubhűségükért, a sok-sok tár­sadalmi munkáért: Miski Dániel, Deli György, Ágoston József, Molnár Lajos, Szabó Gyula, Se­bestyén János, Mikulás József, Ferenczi István és Király László, aki „emberemlékezet óta" pénz­táros. Az ünnepeltek közül Deli György — a mindenki Gyuri bá­csija — egy olyan füzettel aján­dékozta meg a vezetőséget, melybe az 1926-tól 1945-ig tar­tott vezetőségi üléseken elhang­zottakat feljegyezte. A találkozó legidősebb részt­vevője az 1905-ben született Ge­reny Sándor volt. Tizenhat éves korában került a bőrgyárba és 46 év után onnan ment nyugdíj­ba. A labdarúgó-szakosztály megalakulásakor tagja volt a csapatnak, volt kapus, hátvéd és fedezett is. Mint mondta, va­laha lovas kocsival járták a kör­nyező falvakat, és amikor meg­kérdeztük, mi volt a legnagyobb élménye, nevetve mesélte: — Kaposváron játszottunk és 2-1-re vezettünk. Ekkor a saját kapunkba rúgtam a labdát, így lett döntetlen. Ezt nem lehet el­felejteni. Még egy ismerős tűnt fel: Zá- vodi János. Együtt játszott Pa­dossal, Pénzessel, Gahóval, a Baumokkal, Sebestyénekkel. Ti­zenhét éve költözött el Buda­pestre és nagy boldogság szá­mára — mint mondotta —, hogy nem felejtették el, meghívták a találkozóra. *- Édesanyám, kedves anyám csak az a kérésem Futballcsukát, futballcsukát csináltasson nékem... Zengett a nóta, előkerültek a régi dalok, melyeket a lovas kocsin, majd teherautón utazva énekeltek a győzelmek után. Mert akkor több volt a győze­lemből, mint napjainkban — Si- montornyán is. Fotó: Baum Ferenc Tenisz Szezonzáró elnökségi ülés Megtartotta elnökségi ülését a megyei teniszszövetség. A szakosztályok beszámoltak te­vékenységükről és megállapítás­ra kerültek a működési feltéte­lek. összességében csak némi­leg javult a kép az előző év­hez viszonyítva, ennek ellenére a versenyvezetés mind minősé­gében, mind számszerűségében jelentősen javult. Dunaföldvár belépésével -hat szakosztály működik. Rendelke­zésükre áll 17 salakos, 6 bitu­menes és 7 téli pálya. A tárgyi és a működési feltételek az or­szágoshoz viszonyítva közel sem érik el a közepes szintet. A sze­mélyi feltételek jelentősen ja­vultak. Nyolc segédedző dolgo­zik, négyen tanulnak, kilenc ak­tíva segít az ifjúsági edzésmun­kában, szintén kilenc aktíva dolgozik a szervezésben a szak­emberek mellett. Megyénknek 69 felnőtt és 55 ifjúsági igazolt versenyzője van és becslések szerint 140 körüli az aktív ama­tőrök száma. A felnőtteknél 18 országos pontszerző versenyen 32, 22 egyéb versenyen 34-en vettek részt. Az ifjúságiaknál ugyanez: 16 versenyen 19-en vettek részt. Az ifjúságiaknál a következő sportolók nyerték el a bronzjel­vényes minősítést: Háhn János (Bonyhád), Aladics István, ifj. Sitkéi Zoltán, Maróthy Csaba, Sitkéi Tamás, Dombay Gyula (valamennyi Szekszárd), Beré- nyi Ákos (Bonyhád). A szekszárdi utánpótlásneve­lést dicséri, hogy míg szám sze­rint továbbra is Bonyhád vezet, úgy ebben az évben az ered­mények tekintetében Szekszárd felzárkózott, sőt, kis különb­séggel már vezet is. A mintegy 12 megyei és városi ranqú ver­senyeken 317 teniszező indult (természetesen ismétlődésekkel jelentősen számolva). Dicséretet kapott a Szekszárdi Kórház OB lll-as ezüstérmes helyezéséért, egyben felmerült a továbblépés gondolata, melynek alapfelté­tele lenne a játékosigazolás, a pálya és a működési feltételek javítása. Meg kell említeni a szekszár­di kórház utánpótlás-nevelésé­nek megyei eredményeit, me­lyért elsőként Wéber Antal ed­ző érdemel dicséretet, valamint néhány szülő munkája. Óvás miatt még mindig van reménye a Paksnak az OB lli-ba való feljutásra, ami megyei szem­pontból egyáltalán nem közöm­bös. Megállapították, 'hogy na­gyon szükséges lenne a megyei fejlődés eredményesebbé téte­léért Tamásiban, de elsősorban Dombóváron elindítani a szak­osztályszerű utánpótlás-nevelést, ahol a feltételek erre maximáli­san adottak, csupán a szerve­zőmunka elindítása várat ma­gára. Aki a hatvan év alatt legtöbbet tett Simontornya labdarúgásá­ért: Baum István a serleggel, melyet Csapó Jánosné adott át Cselgáncs Három napon át Szekszárdon Sipos Márton nemzetközi úszóemlékverseny Az olimpiai ezüstérmes Vermes is indul Budapesten az Újpesti Dó­zsa Megyeri úti csarnokában rendezték meg az úttörő III. kor­csoportúak - az 1970-es szü­letésűek — országos cselgáncs­bajnokságát. Megyénk színeit az Atomerőmű SE fiatal ver­senyzői képviselték, akik közül az 53 kg-os súlycsoportban Ber- náth Péter, az 58 kg-os súly­Ködös, hideg időben rajtolt a 12 ország futóiból álló mint­egy 440 fős mezőny a Volán SC hagyományos maratoni verse­nyén. A Rákospalotán gyér ér­deklődéssel kísért rangos sport- eseménynek szekszárdi dózsás résztvevői is voltak. A középme­zőnyben végzett lila-fehérek ér­tékes egyéni csúcseredményeket értek el. Benedek István meg­csoportban pedig Szanyi Nagy Gábor egyaránt bronzérmes lett. A Turul Kupa országos ser­dülő cselgáncs rangsorverseny­nek a Tatabányai SC csarnoka adott otthont a hét végén. Fe­renczi Richard, az Atomerőmű SE versenyzője a 64 kg-os súly­csoportban 5. helyen végzett. döntötte Trunk László egy éve fennálló megyei csúcsát. Az utánpótláskorú Molnár és Sövér is sikerrel birkózott 0 42 km 195 méteres távval. Eredmények: Benedek István 2:32:32 (új megyei csúcs, régi: Trunk 2:32:59, 1981.). Trunk László 2:33:46, Molnár Sándor 2:45:19, Sövér László 2:55:02. November 5-7, között harma­dik alkalommal rendezik meg Szekszárdon a Sipos Márton nemzetközi úszóemlékversenyt. A Szekszárd városi sportfelügyelő­ség, a MUSZ területi szakfel­ügyelete, valamint a Szekszárdi Dózsa szakosztálya mint házi­gazdák a nemzetközi versenyzé­si alkalom biztosítása mellett a háromnapos viadal keretében emlékeznek meg a névadó, egy­kori kitűnő szekszárdi úszóról. Huszonhárom egyesület küld­te el versenyzői nevezését. Cseh­szlovákiából a Trnava 28, Ju­goszláviából a Zenta 15, a Ljubljana 18, míg a Radvonya 3 versenyzővel képviselteti magát. A magyar élvonalat a Bp. Va­sas, az OSC, a KSI és a Bp. Honvéd úszói képviselik. Termé­szetesen ezúttal is rajthoz áll­nak a vidéki klubok legjobbjai: Hódmezővásárhelyről, Ózdról, Tatabányáról, Kaposvárról, Sió­fokról, Fűzfőről, Gyuláról, Szol­nokról, Zalaegerszegről és Csongrádról. iRajtkőre áll Ver­mes Albán olimpiai ezüstérmes, továbbá a magyar női váloga­tott több tagja is. így a Bp. Va­sasból Pocsai Andrea, Pándi Emese és Pocsai Szilvia, az OSC-bői Sa ss Katalin, a KSI-bői pedig virágh Katalin. A férfiak mezőnyében a Bp. Honvéd úszói közül ki kell emelni Ko­vácsa Ottót, Mészáros Gábort és Szebelédi Pétert. A külföldi klubok név szerinti nevezése még nem érkezett meg, de az előző évek tapasz­talata azt bizonyítja, hogy első­sorban a férfiak közül küldenek neves versenyzőket Szekszárd- ra. A 23 egyesület 180 verseny­zője november 5-én, pénteken a 18 órakor kezdődő ünnepélyes megnyitót követően kezdi meg vetélkedését. Az első napon 17, november 6-án 15.30 órától pe­dig 22 futamot rendeznek a szekszárdi fedett uszoda 33 1/3- os medencéjében. A vasárnapi zárónapon 9 órától 22 számban a területhez tartozó szakosztá­lyok serdülő-, gyermek-, úttörő- és delfinversenyzői vetélkednek. A korosztályos tömegsport jelle­gű viadalon minden bizonnyal folytatódik a korábbi két év hagyománya, amikor is közel 300 fiatal veszi birtokába a medencét. A rendezők egy szakmai prog­ramot is beiktattak a műsorba. November 6-án 9 órakor a me­gyei sporthivatal tanácstermé­ben a Sipos Márton-emlékver- senyen részt vevő külföldi és ha­zai edzők részére tapasztalatcse­rét rendeznek. Ezen Nagy József, a BVSC mellúszóinak edzője tart előadást „A mellúszók technikai képzése és edzésterhelése” cím­mel. A szakmai tanácskozásra meghívták Arold Imrét, a TF úszótanszékének vezetőjét, va­lamint dr. Hámori Jenőt, a MUSZ tagját is. A háromnapos versenysorozatot megtekinti Tóth István, a Magyar Úszó Szövet­ség szakfelügyelője is. Atlétika Volán-maratoni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents