Tolna Megyei Népújság, 1982. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-16 / 269. szám
1982. november 16. Képújság 3 Strukturális válságban a világ acélipara Nemré? zajl°tt le Tokióban---------------— a Nemzetközi Vasé s Acé l i n tézet tanácskozása. A negyvennégy tőkés országból érkezett küldöttek a világ acéltermelésének jelentét és kilátásait vitatták meg. A tárgyalások alapját szolgáló jelentés szerint a jelenlegi helyzet súlyos gondoktól terhes: 1982-ben előreláthatólag a tőkés országok acéltermelése 8 százalékkal' kisebb lesz, mint 1981-ben volt. Pedig 1981-ben sem érte el a világ acéltermelése a 700 millió tonnát, amelyet már 1974- ben túlszárnyalt. A kapacitáskihasználás rendkívül alacsony, a legfontosabb acéltermelő országokban: az USA-ban 40 százalék, Japánban és az Európai Gazdasági Közösség országaiban pedig 60 százalék alatt van. Az elmúlt hónapokban is több százezer acélipari munkás került az utcára. Az acélpiaci, feszültségek kiélezték a gazdasági vitákat az USA és Japán között, az USA és a Közös Piac között, valamint a fejlett tőkés országúik és a fejlődő államok között. Naponta elhangzik a dömpingvád, s különböző kényszerintézkedésekkel kívánják korlátozni a piaci kínálatot. Az ENSZ iparügyi szervezete (az UNIDO) szerint a fejlődő országokban a hagyományos acélok gyártása az elmúlt években ugrásszerűen növekedett és az ezredfordulóra ezeknek az országoknak a kínálata elérheti az 500 millió tonnát. A prognózisok sem biztatóak, mert a tanácskozáson az EGK képviselője úgy nyilatkozott, hogy az acéltermelési kapacitás kihasználtsága még 1985-ben sem haladja meg majd a 60 százalékot. A válság az ágazatban tehát elhúzódik. A jelenlegi válság kapcsán vetődik fel1 az alapkérdés: az acélipari problémák ciklikus vagy stnJkturális jellegűek-e? A tények azt mutatják, hogy a tőkés országokban a gazdasági növekedés és az acélfogyasztás közötti szoros összefüggés meglazult. A termelésben egyre több acélt helyettesítő anyag jelent meg, a minőségi acélok terjedésével a gyártmányokhoz szükséges fajlagos felhasználás csökken. Az is megfigyelhető, hogy az acélpiac politikai érzékenysége is csökkent. Korábban a politikai feszültségek élénkí- tően hatottak az acéliparra. Például az Irak—Irán között folyó háborúnak, vagy a libanoni háborúnak korábban nagy árfelhajtó hatása lett volna, napjainkban pedig a piac nem reagál ezekre az eseményekre. E tények is arra engednek következtetni, hogy bár a konjunkturális válság az acéliparban is fellelhető, de a kialakult feszültségek arra mutatnak, hogy alapvetően strukturális válsággal állunk szemben. E következtetést az acéliparral foglalkozó szakírók többsége és a nemzetközi tanácskozások is levonták. Ez nedifr rendkívül fontos K s hazánk kohó- és acélipara szempontjából is. A magyar acélipar 1981-ben 10,2 milliárd forintot, termelésének 26 százalékát exportálta, ugyanakkor népgazdaságunk 13 milliárd forint értékben hozott he acélipari termékeket. A szerkezeti átalakításra vonatkozó véleményt a nemzetközi irányzatok mellett az is alátámasztja, hogy kohászatunk és acéliparunk termelési mutatói az iparilag fejlett országokéhoz viszonyítva rosszabbak: magas az alapanyag- és energiafelhasználás, a termékszerkezet a hagyományos gyártmányokra épül. Ilyen szerkezettel az ágazat ikülföldi piacokon csak acélipari csúcskonjunktúrában lehet versenyképes. Minőségi acélokból a belföldi piacok igényét nem tudja kielégíteni, s esetenként az ágazat szűk kínálata végiggyűrűződik a feldolgozó- ipari láncon: korszerűtlenül magas súlyú Végtermékek gyártását idézi elő, a magas hulladék korlátozza az onyagtaka rákossá g ésszerű követelményeinek érvényesítését. A kohászat- és acélipar további sorsát meghatározó átfogó döntés még nem született, egyelőre csak tűzoltó megoldásokat követünk. Az idő pedig nagyon sürget, mert a késés az esetleges nemzetközi fellendüléstől való lemaradást okozhatja, s jelenlegi termelési szerkezetünk a még meglévő piacokon is kudarcra ítélt. Tavaly a Me- talimpex vezérigazgatója beszélt az acélipari export lehetőségeiről. Ennek során utalt arra, hogy minőségi acéltermékeket még a válság mélypontján is lehet értékesíteni, de sajnos ebből rendkívül alacsony az ágazat kínálata. Rövidesen el kell dönteni, hogy meddig lehet (szabad) és milyen mértékben központilag támogani a korszerűtlen szerkezetben folyó kohászati és acélipari termelést. Az üzemek elavultságától függően ki kell dolgozni a szanálás módját és ütemét, figyelembe véve az eszközök felhasználási lehetőségeit, a munkaerő-átcsoportosítás problémáit, annak esetleges költségeit. Ki kell alakítani a strukturális átalakítás fő irányait és azok koncentrált megvalósítására kell felhasználni azokat az anyagi eszközöket, amelyeket eddig a korszerűtlen termelési szerkezet fenntartása igényelt. A 'piaci várakozások (a nemzetközi piacon a várható kereslet és a magyar felhasználás igényei), a műszaki és technikai felkészültség, valamint a beruházási eszközök megteremthető- sége alapján kell dönteni a fejlődés irányaibólA döntéssel ner" v™.ha-------------------------- tünk sokáig, me rt -nem mindegy, hogy a rendelkezésre álló szűkös anyagi eszközeinket mikor és Imire fordítjuk. WIESEL IVÁN Határozat az országos ösztöndíjtanács munkájáról Szakembereink külföldi ta nul- m'ányútjainak és a szocialista, illetve a tőkés országokból hozzánk érkező kutatók fogadásának módját eddig sokféle rendelkezés szabályozta. A Minisztertanács napokban elfogadott határozata a szabályozás egységesítésével és korszerűsítésével az országos ösztöndíjtanács 'munkájának ésszerűsítését, az ösztöndíjkeret jobb kihasználását célozza. Figyelembe veszi az államigazgatás szervezetében bekövetkezett változásokat, s növeli a szakmai-tudományos fórumok szerepét az ösztöndíjak odaítélésiben. A minisztertanácsi határozattal kapcsolatban az országos ösztöndíjtanács titkára elmondotta: a lehetőségek szűkültek, ezért az 'ösztöndíjkeret hatékonyabb felhasználására kell törekedni, s finomítani kell az elosztás módszereit. A határozat értelmében a tanács - amelynek felügyeletét a jövőben a tudománypolitikai bizottság látja el — összetételében jelentősen megváltozott: korábban a meghirdetett pályázatok elosztásáról az érdekelt miniszterek és más, országos hatáskörű szervek vezetői határoztak. Most a tanács tudósokkal, kutatókkal, művészekkel is kiegészül, s így javulhat a döntések szakmai megalapozottsága. Az ösztöndíjkérdésben leginkább érdekelt minisztériumok és más országos hatáskörű szervek vezetőin kívül a tanácsban helyet kapott a KISZ Központi Bizottságának képviselője és a SZOT főtitkára is. Az országos ösztöndíjtanács munkáját hat sZakmai-tudományos bizottság segíti: ezék munkájában a természet-, az agrár-, az orvos-, a műszaki és a társadalomtudományok nagy tékiintélyű, kiváló kutatói, valamint a művészeti élet jeles képviselői vesznek részt A tanács általános kérdésekkel foglalkozik: összehangolja a minisztériumok ösztöndíjakkal kapcsola tos tevékenységét ; meghatározza, hogy egy-egy tudományágat külföldön hányon ta nul má nyozza nak, fog la Ikozik a kiküldetéseknek és a külföldről érkező szakemberek fogadásának rendjével. Dönt az állami és kormányközi, illetve az azokat helyettesítő megállapodásokban rögzített, valamint a nemzetközi szervezetekkel való együttműködés révén rendelkezésre álló, továbbá a kizárólagosan magyar finanszírozású Ösztöndíjakról. Minden egyéb, tanulmányi célú utazásról a minisztériumok és más országos hatáskörű szervek vezetői határoznak. Az utóbbi években átrendeződés tapasztalható az ösztöndíjak szerkezetében, növekszik a külföldi fél által felajánlott, személyre szóló - térítésmentes - meghívások száma, jelenleg a kiutazások egyharmödd tartozik ebbe a kőibe. Arról, hogy ezeket a kiutazásokat munka- vállalásnak minősítik-e, a jövőben az illetékes minisztérium dönt. Az országos ösztöndíjtanács a továbbiakban is fenntartja és bővíteni kívánja dokumentációs rendszerét. A maga nemében egyedülálló - jelenleg mintegy 25 ezer magyar szakember 40 ezer kiutazását dokumentáló — adatbank a mindennapi gyakorlatban igen sokoldalúan hasznosítható. Ezért a tárcáknak a jövőben is minden, egy hónapnál .hosszabb tanulmányi célú utazásról adatlapot kell küldeniük. líjítókedv a mezőgazdaságban A mezőgazdaságban, élelmiszeriparban bevált az újítások ösztönzésére ez évtől bevezetett módosított feltételrendszer. Az állami gazdaságokból, tsz-ek- ből, élelmiszeripari üzemekből a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztériumba érkező jelzések szerint az év végéig előreláthatóan a tavalyinál 10-12 százalékkal több újítást, találmányt nyújtanak be. Az újítások számának gyarapodása jórészt annak köszönhető, hogy meggyorsult a kidolgozott ötletek gyakorlati alkalmazása, növekedett az újítók anyagi érdekeltsége, s lehetőség nyílt a közreműködők javadalmazására is. Várhatóan összesen mintegy 37-38 ezer szellemi alkotást dolgoznak ki ez éviben az ágazat üzemeiben, s hasznosításúk eredménye is nagyabb lesz a tavaly megta- Hdairított 668 mil lié forintnál. A MÉM továbbra is irányelvekkel segíti az újítókat, feltalálóikat. Főként az energiatakarékosság és munkavédelem területén várnak még több javaslatot. Különösen sok munka- védelmi újítást dolgozták ki Szolnok, Baranya, Tolna és Bács-'Kiskun megye mezőgazdasági üzemeiben és a gabonaforgalmi válla latóknál. A MIÉM rendszeresen kiállításokat, anikétokat szervez, s gyakori, hogy az üzemek újítói nap keretében vendégül látják a társvállalatok újítási előadóit a szellemi alkotások szélesebb körű elterjesztésére. A konzerv-, a gabona- és a húsipar vállalatainál a hasznosított újításoknak mintegy a harmadát már más üzemekben is alkalmazzák. Kirendeltségek, telepek I. Villany, harmincnyolc községben 'Azok a férfiak, akik most kö- rülüiiik az öltözőben a pingpong- asztalt, soha nem hallgatják reggel a bétára! híreket. Amikor az Utinfonm ügyeletese elmondta a kőrútokról való fontos tudnivalókat, lekapcsolják az asztalon lévő tranzisztoros Zsebrádiót. A szóvivő ilyenkor leginkább Fonyód! Béla, a hő- gyészii DÉDÁSZ-kirendeltség vezetője. — így van ez már évtizedek óta. Korán kezdünk, s mindig úgv jövök én az értekezletre, hogy tudom mi a napi tennivaló. Először persze az kterül szóba, hogy a tegnapi feladatot ki, hogyan oldotta meg. Ez lényeges. A Imi szakmánkban csak egyszer lehet tévedni, mert a lakossággal vagyunk kapcsolatban. Mindennap, a nap minden órájában, amikor villamos készüléket használnak, a mi munkánk is benne van a lakosság kényelmében, kulturális-szórakozási programjában. A villany a harmincnyolc községben — területünk majdnem fél Tolna megye — meghatározó. Nincsen olyan lakott település, ahol ne lenne villany. A kirendeltség tizenhét dolgozójának tehát van bőven munkája. Hiszen hozzájuk tartozik például az állami gazdaság ür- gevári saját hálózata és Hangos-pusztán az egyetlen fogyasztó 'is. Ebben a térségben 1938 óta van villany. Valamikor a komlói erőműtől kapták a villamos energiát, most országos 'hálózatba kapcsolták a körzetet. A fogyasztók száma különösen a felszabadulás után nőtt, s jelenleg több mint 131 ezer fogyasztót tartanaik nyilván. Hő- gyészen, a legnagyobb településen több mlint nyolcszáz a fogyasztók száma, s itt, valamint a körzetben minden napra jut új fogyasztó bekötése. Épülnek a házak, a majorok, a gazdasági épületek, s a villanyt mindenhova el 'kell vezetni. Valamikor rézdróton vitték az áramot, most kemény alumíniumon, s az egész területen légvezeték van. Ha mindent összeadunk — magasfeszültséget, kisfeszültséget - akkor félezernél is több az a kilométer, amit évente több alkalommal végig kell járni, az ott keletkezett 'hibákat azonnal kijavítani. A hibaelhárítás nem tart soká. Az a gyakorlat, hogy a körzeti szerelők lakásán lévő telefonon adják le az utasítást, majd pedig a megfelelő felszereléssel a helyszínre vonulnak. Gyakori eset, hogy a helyi tanácsnál gyűjtik össze a lakossági véleményeket, s csoportosan gyűjtve látnak a munka elvégzéséhez. fgy kevesebbet kell utazni, ugyanakkor a nagyobb erőikkel történő felvonulás a komolyabb műszaki hibák gyorsabb elhárítását is lehetővé teszi. 'Legtöbb panasz a közwlágí-. tási lámpák miatt van, utána következik a trafók meghibásodása, majd pedig a szabálytalan áramhaszná'lat miatt keletkezett áramkimaradások. Százhatva n tramszformátará I lomás, több mint háromezer közvilágítási lámpatest - fémszálas - és négyezernél több higanygőz- lámpa tartozik felügyeletük alá. A kirendeltség technikai felszereltsége jó, négy terepjáró gépkocsi, két URH-rendszer, valamint postai és üzemi telefon- rendszer biztosítja a korszerű munkát. Ami a villannyal kapcsolatos, mindennel foglalkoznak, kivétel a díjbeszedés. Ezt a felettébb kényes munkát a központ emberei végzik el, de ha a fogyasztó nem fizet, akkor a helyi szerelőknek kell a villanyt 'kikapcsolni, majd a díj befizetése után isimét áramot adni. Ez néha sokkal többe kerül a vállalatnak, mint a száz forint díj - mert gondoljuk csak el, 'hogyha Hőgyészről kell kiutazni Lengyelbe kikapcsolni egy fogyasztót! Sok gondjuk van amiatt is, hogy a toldaléképületekben szabálytalanul szerelnek fel motorokat, hegesztőket — ezdk „leszívják” az áramot, rontják a területen a televízió és rádió vételi lehetőségeket- sőt még a Világítás sem lesz tökéletes a nagy feszültség- ingadozás imiáitt. Természetesen az a cél, hogy a legnagyobb üzembiztonságot teremtsék meg. Ezért állandó ügyeletét is tartanak. Éjjel is, nappal is, sőt az ünnepek alatt még inkább fontos az ügyelet — a sókéves gyakorlat szerint mindig akkor van a legtöbb bejelentés, ha az emberek békésen akarnak ünnepelni. Egy nagyon rossz karácsonyuk, újévük volt a múltban, a hetvenes évek fordulóján, amikor négyöt községet több napra a vihar okozta vezetékszakadás elszakított a külvilágtól. 'Mostanában nincsenek látványos vezeték- szakadások, de munka azért Van bőségesen. 'Nézzünk egy reggeli munkaelosztási jegyzéket. 1. Udvariba megy négy személy. Csatlakozót cserélnek, együtt dolgoznak a Siófokról odavezényelt brigáddal. 2. Egy brigád Tevéi, Kálózná, Murga térségében vonal- Ibejáráson lesz, elvégzi a ki- és bekapcsolásokat. 3. Két személy Keszőhideg- kúf, Gyönk, Diósberény és Szakadat községekben a bejelentett hibákat elhárítja, valamint 'bekapcsolnak két új fogyasztót. 4. Egy személy a nagyfeszültségű vezetéket járja be, azaz ellenőrzi. 5. A szekszárdi tedhn'ikussal egy ember elmegy a bemérést elvégezni. Ezen a napon egy szerelő szabadságon volt, pihenőn is voltaik ketten. A többiek a raktárban az anyagszereléssel voltak elfoglalva. PÁLKOVÁCS JENŐ GOTTVALD KÁROLY Ezek a kis létszámú termelési egységek, amelyekben sorozatunkkal próbálunk eligazodni, részei a nagy vállalatoknak, részesei a sikereknek és természetesen a kudarcoknak is. A kirendeltségek, telepek, részlegek száma egyre szaporodik, az utóbbi időben imind több kis létszámú termelő-, illetve szolgáltatóegységgel találkozunk. Pontosan hét órakor kezdődik az eligazítás Fonyódi Béla több mint húsz éve kirendeltségvezető A munkához szükséges felszereléseket a terepjáróba rakják /