Tolna Megyei Népújság, 1982. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-16 / 269. szám

1982. november 16. Képújság 3 Strukturális válságban a világ acélipara Nemré? zajl°tt le Tokióban---------------— a Nemzetközi Vas­é s Acé l i n tézet tanácskozása. A negyvennégy tőkés országból ér­kezett küldöttek a világ acélter­melésének jelentét és kilátásait vitatták meg. A tárgyalások alapját szolgáló jelentés sze­rint a jelenlegi helyzet súlyos gondoktól terhes: 1982-ben elő­reláthatólag a tőkés országok acéltermelése 8 százalékkal' ki­sebb lesz, mint 1981-ben volt. Pedig 1981-ben sem érte el a világ acéltermelése a 700 mil­lió tonnát, amelyet már 1974- ben túlszárnyalt. A kapacitás­kihasználás rendkívül alacsony, a legfontosabb acéltermelő or­szágokban: az USA-ban 40 szá­zalék, Japánban és az Európai Gazdasági Közösség országai­ban pedig 60 százalék alatt van. Az elmúlt hónapokban is több százezer acélipari munkás ke­rült az utcára. Az acélpiaci, feszültségek ki­élezték a gazdasági vitákat az USA és Japán között, az USA és a Közös Piac között, valamint a fejlett tőkés országúik és a fejlő­dő államok között. Naponta el­hangzik a dömpingvád, s kü­lönböző kényszerintézkedések­kel kívánják korlátozni a piaci kínálatot. Az ENSZ iparügyi szervezete (az UNIDO) szerint a fejlődő országokban a hagyo­mányos acélok gyártása az el­múlt években ugrásszerűen nö­vekedett és az ezredfordulóra ezeknek az országoknak a kí­nálata elérheti az 500 millió tonnát. A prognózisok sem biztatóak, mert a tanácskozáson az EGK képviselője úgy nyilatkozott, hogy az acéltermelési kapacitás kihasználtsága még 1985-ben sem haladja meg majd a 60 százalékot. A válság az ágazat­ban tehát elhúzódik. A jelenlegi válság kapcsán vetődik fel1 az alapkérdés: az acélipari problémák ciklikus vagy stnJkturális jellegűek-e? A tények azt mutatják, hogy a tő­kés országokban a gazdasági növekedés és az acélfogyasztás közötti szoros összefüggés meg­lazult. A termelésben egyre több acélt helyettesítő anyag jelent meg, a minőségi acélok terje­désével a gyártmányokhoz szük­séges fajlagos felhasználás csökken. Az is megfigyelhető, hogy az acélpiac politikai érzé­kenysége is csökkent. Korábban a politikai feszültségek élénkí- tően hatottak az acéliparra. Például az Irak—Irán között fo­lyó háborúnak, vagy a libanoni háborúnak korábban nagy ár­felhajtó hatása lett volna, nap­jainkban pedig a piac nem rea­gál ezekre az eseményekre. E tények is arra engednek kö­vetkeztetni, hogy bár a kon­junkturális válság az acélipar­ban is fellelhető, de a kialakult feszültségek arra mutatnak, hogy alapvetően strukturális válsággal állunk szemben. E következtetést az acéliparral foglalkozó szakírók többsége és a nemzetközi tanácskozások is levonták. Ez nedifr rendkívül fontos K s hazánk kohó- és acélipara szempontjából is. A magyar acélipar 1981-ben 10,2 milliárd forintot, termelésének 26 százalékát exportálta, ugyan­akkor népgazdaságunk 13 mil­liárd forint értékben hozott he acélipari termékeket. A szerkezeti átalakításra vo­natkozó véleményt a nemzetkö­zi irányzatok mellett az is alá­támasztja, hogy kohászatunk és acéliparunk termelési mutatói az iparilag fejlett országokéhoz viszonyítva rosszabbak: magas az alapanyag- és energiafel­használás, a termékszerkezet a hagyományos gyártmányokra épül. Ilyen szerkezettel az ága­zat ikülföldi piacokon csak acél­ipari csúcskonjunktúrában lehet versenyképes. Minőségi acélok­ból a belföldi piacok igényét nem tudja kielégíteni, s eseten­ként az ágazat szűk kínálata végiggyűrűződik a feldolgozó- ipari láncon: korszerűtlenül ma­gas súlyú Végtermékek gyártását idézi elő, a magas hulladék korlátozza az onyagtaka rákos­sá g ésszerű követelményeinek érvényesítését. A kohászat- és acélipar to­vábbi sorsát meghatározó át­fogó döntés még nem született, egyelőre csak tűzoltó megoldá­sokat követünk. Az idő pedig nagyon sürget, mert a késés az esetleges nemzetközi fellendü­léstől való lemaradást okozhat­ja, s jelenlegi termelési szerke­zetünk a még meglévő piacokon is kudarcra ítélt. Tavaly a Me- talimpex vezérigazgatója beszélt az acélipari export lehetőségei­ről. Ennek során utalt arra, hogy minőségi acéltermékeket még a válság mélypontján is lehet ér­tékesíteni, de sajnos ebből rend­kívül alacsony az ágazat kíná­lata. Rövidesen el kell dönteni, hogy meddig lehet (szabad) és milyen mértékben központilag támogani a korszerűtlen szer­kezetben folyó kohászati és acél­ipari termelést. Az üzemek el­avultságától függően ki kell dolgozni a szanálás módját és ütemét, figyelembe véve az esz­közök felhasználási lehetőségeit, a munkaerő-átcsoportosítás problémáit, annak esetleges költségeit. Ki kell alakítani a strukturá­lis átalakítás fő irányait és azok koncentrált megvalósításá­ra kell felhasználni azokat az anyagi eszközöket, amelyeket eddig a korszerűtlen termelési szerkezet fenntartása igényelt. A 'piaci várakozások (a nemzet­közi piacon a várható kereslet és a magyar felhasználás igé­nyei), a műszaki és technikai felkészültség, valamint a beru­házási eszközök megteremthető- sége alapján kell dönteni a fej­lődés irányaiból­A döntéssel ner" v™.ha­-------------------------- tünk sokáig, me rt -nem mindegy, hogy a ren­delkezésre álló szűkös anyagi eszközeinket mikor és Imire for­dítjuk. WIESEL IVÁN Határozat az országos ösztöndíjtanács munkájáról Szakembereink külföldi ta nul- m'ányútjainak és a szocialista, illetve a tőkés országokból hoz­zánk érkező kutatók fogadásá­nak módját eddig sokféle ren­delkezés szabályozta. A Minisz­tertanács napokban elfogadott határozata a szabályozás egy­ségesítésével és korszerűsítésé­vel az országos ösztöndíjtanács 'munkájának ésszerűsítését, az ösztöndíjkeret jobb kihasználá­sát célozza. Figyelembe veszi az államigazgatás szervezeté­ben bekövetkezett változásokat, s növeli a szakmai-tudományos fórumok szerepét az ösztöndí­jak odaítélésiben. A minisztertanácsi határozat­tal kapcsolatban az országos ösztöndíjtanács titkára elmon­dotta: a lehetőségek szűkültek, ezért az 'ösztöndíjkeret hatéko­nyabb felhasználására kell tö­rekedni, s finomítani kell az elosztás módszereit. A határo­zat értelmében a tanács - amelynek felügyeletét a jövő­ben a tudománypolitikai bizott­ság látja el — összetételében jelentősen megváltozott: koráb­ban a meghirdetett pályázatok elosztásáról az érdekelt minisz­terek és más, országos hatás­körű szervek vezetői határoz­tak. Most a tanács tudósokkal, kutatókkal, művészekkel is ki­egészül, s így javulhat a dön­tések szakmai megalapozottsá­ga. Az ösztöndíjkérdésben leg­inkább érdekelt minisztériumok és más országos hatáskörű szervek vezetőin kívül a tanács­ban helyet kapott a KISZ Köz­ponti Bizottságának képviselő­je és a SZOT főtitkára is. Az or­szágos ösztöndíjtanács munká­ját hat sZakmai-tudományos bi­zottság segíti: ezék munkájá­ban a természet-, az agrár-, az orvos-, a műszaki és a társada­lomtudományok nagy tékiinté­lyű, kiváló kutatói, valamint a művészeti élet jeles képviselői vesznek részt A tanács általános kérdések­kel foglalkozik: összehangolja a minisztériumok ösztöndíjakkal kapcsola tos tevékenységét ; meghatározza, hogy egy-egy tu­dományágat külföldön hányon ta nul má nyozza nak, fog la Ikozik a kiküldetéseknek és a külföld­ről érkező szakemberek foga­dásának rendjével. Dönt az állami és kormány­közi, illetve az azokat helyet­tesítő megállapodásokban rög­zített, valamint a nemzetközi szervezetekkel való együttműkö­dés révén rendelkezésre álló, továbbá a kizárólagosan ma­gyar finanszírozású Ösztöndíjak­ról. Minden egyéb, tanulmányi célú utazásról a minisztériumok és más országos hatáskörű szervek vezetői határoznak. Az utóbbi években átrende­ződés tapasztalható az ösztön­díjak szerkezetében, növekszik a külföldi fél által felajánlott, személyre szóló - térítésmentes - meghívások száma, jelenleg a kiutazások egyharmödd tar­tozik ebbe a kőibe. Arról, hogy ezeket a kiutazásokat munka- vállalásnak minősítik-e, a jövő­ben az illetékes minisztérium dönt. Az országos ösztöndíjtanács a továbbiakban is fenntartja és bővíteni kívánja dokumentá­ciós rendszerét. A maga nemé­ben egyedülálló - jelenleg mintegy 25 ezer magyar szak­ember 40 ezer kiutazását doku­mentáló — adatbank a minden­napi gyakorlatban igen sokol­dalúan hasznosítható. Ezért a tárcáknak a jövőben is minden, egy hónapnál .hosszabb tanul­mányi célú utazásról adatlapot kell küldeniük. líjítókedv a mezőgazdaságban A mezőgazdaságban, élelmi­szeriparban bevált az újítások ösztönzésére ez évtől bevezetett módosított feltételrendszer. Az állami gazdaságokból, tsz-ek- ből, élelmiszeripari üzemekből a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztériumba érkező jel­zések szerint az év végéig elő­reláthatóan a tavalyinál 10-12 százalékkal több újítást, talál­mányt nyújtanak be. Az újítások számának gyara­podása jórészt annak köszön­hető, hogy meggyorsult a ki­dolgozott ötletek gyakorlati al­kalmazása, növekedett az újí­tók anyagi érdekeltsége, s le­hetőség nyílt a közreműködők javadalmazására is. Várhatóan összesen mintegy 37-38 ezer szellemi alkotást dolgoznak ki ez éviben az ágazat üzemeiben, s hasznosításúk eredménye is nagyabb lesz a tavaly megta- Hdairított 668 mil lié forintnál. A MÉM továbbra is irány­elvekkel segíti az újítókat, fel­találóikat. Főként az energia­takarékosság és munkavédelem területén várnak még több ja­vaslatot. Különösen sok munka- védelmi újítást dolgozták ki Szolnok, Baranya, Tolna és Bács-'Kiskun megye mezőgaz­dasági üzemeiben és a gabo­naforgalmi válla latóknál. A MIÉM rendszeresen kiállításo­kat, anikétokat szervez, s gya­kori, hogy az üzemek újítói nap keretében vendégül látják a társvállalatok újítási előadóit a szellemi alkotások szélesebb körű elterjesztésére. A konzerv-, a gabona- és a húsipar válla­latainál a hasznosított újítások­nak mintegy a harmadát már más üzemekben is alkalmazzák. Kirendeltségek, telepek I. Villany, harmincnyolc községben 'Azok a férfiak, akik most kö- rülüiiik az öltözőben a pingpong- asztalt, soha nem hallgatják reggel a bétára! híreket. Ami­kor az Utinfonm ügyeletese el­mondta a kőrútokról való fon­tos tudnivalókat, lekapcsolják az asztalon lévő tranzisztoros Zsebrádiót. A szóvivő ilyenkor leginkább Fonyód! Béla, a hő- gyészii DÉDÁSZ-kirendeltség ve­zetője. — így van ez már évtizedek óta. Korán kezdünk, s mindig úgv jövök én az értekezletre, hogy tudom mi a napi tenni­való. Először persze az kterül szóba, hogy a tegnapi felada­tot ki, hogyan oldotta meg. Ez lényeges. A Imi szakmánkban csak egyszer lehet tévedni, mert a lakossággal vagyunk kapcso­latban. Mindennap, a nap minden órájában, amikor villa­mos készüléket használnak, a mi munkánk is benne van a lakosság kényelmében, kulturá­lis-szórakozási programjában. A villany a harmincnyolc köz­ségben — területünk majdnem fél Tolna megye — meghatáro­zó. Nincsen olyan lakott telepü­lés, ahol ne lenne villany. A kirendeltség tizenhét dolgozó­jának tehát van bőven munká­ja. Hiszen hozzájuk tartozik például az állami gazdaság ür- gevári saját hálózata és Han­gos-pusztán az egyetlen fo­gyasztó 'is. Ebben a térségben 1938 óta van villany. Valamikor a komlói erőműtől kapták a villamos energiát, most országos 'háló­zatba kapcsolták a körzetet. A fogyasztók száma különösen a felszabadulás után nőtt, s je­lenleg több mint 131 ezer fo­gyasztót tartanaik nyilván. Hő- gyészen, a legnagyobb telepü­lésen több mlint nyolcszáz a fo­gyasztók száma, s itt, valamint a körzetben minden napra jut új fogyasztó bekötése. Épülnek a házak, a majorok, a gazda­sági épületek, s a villanyt min­denhova el 'kell vezetni. Valamikor rézdróton vitték az áramot, most kemény alumí­niumon, s az egész területen légvezeték van. Ha mindent összeadunk — magasfeszültsé­get, kisfeszültséget - akkor fél­ezernél is több az a kilométer, amit évente több alkalommal végig kell járni, az ott keletke­zett 'hibákat azonnal kijavítani. A hibaelhárítás nem tart so­ká. Az a gyakorlat, hogy a kör­zeti szerelők lakásán lévő tele­fonon adják le az utasítást, majd pedig a megfelelő felsze­reléssel a helyszínre vonulnak. Gyakori eset, hogy a helyi ta­nácsnál gyűjtik össze a lakos­sági véleményeket, s csoporto­san gyűjtve látnak a munka el­végzéséhez. fgy kevesebbet kell utazni, ugyanakkor a nagyobb erőikkel történő felvonulás a komolyabb műszaki hibák gyor­sabb elhárítását is lehetővé te­szi. 'Legtöbb panasz a közwlágí-. tási lámpák miatt van, utána következik a trafók meghibáso­dása, majd pedig a szabályta­lan áramhaszná'lat miatt kelet­kezett áramkimaradások. Száz­hatva n tramszformátará I lomás, több mint háromezer közvilágí­tási lámpatest - fémszálas - és négyezernél több higanygőz- lámpa tartozik felügyeletük alá. A kirendeltség technikai fel­szereltsége jó, négy terepjáró gépkocsi, két URH-rendszer, va­lamint postai és üzemi telefon- rendszer biztosítja a korszerű munkát. Ami a villannyal kapcsolatos, mindennel foglalkoznak, kivétel a díjbeszedés. Ezt a felettébb kényes munkát a központ em­berei végzik el, de ha a fo­gyasztó nem fizet, akkor a he­lyi szerelőknek kell a villanyt 'kikapcsolni, majd a díj befize­tése után isimét áramot adni. Ez néha sokkal többe kerül a vállalatnak, mint a száz forint díj - mert gondoljuk csak el, 'hogyha Hőgyészről kell kiutaz­ni Lengyelbe kikapcsolni egy fogyasztót! Sok gondjuk van amiatt is, hogy a toldaléképü­letekben szabálytalanul szerel­nek fel motorokat, hegesztőket — ezdk „leszívják” az áramot, rontják a területen a televízió és rádió vételi lehetőségeket- sőt még a Világítás sem lesz tökéletes a nagy feszültség- ingadozás imiáitt. Természetesen az a cél, hogy a legnagyobb üzembiztonságot teremtsék meg. Ezért állandó ügyeletét is tartanak. Éjjel is, nappal is, sőt az ünnepek alatt még inkább fontos az ügyelet — a sókéves gyakorlat szerint min­dig akkor van a legtöbb beje­lentés, ha az emberek békésen akarnak ünnepelni. Egy na­gyon rossz karácsonyuk, újévük volt a múltban, a hetvenes évek fordulóján, amikor négy­öt községet több napra a vihar okozta vezetékszakadás elszakí­tott a külvilágtól. 'Mostanában nincsenek látványos vezeték- szakadások, de munka azért Van bőségesen. 'Nézzünk egy reggeli munka­elosztási jegyzéket. 1. Udvariba megy négy sze­mély. Csatlakozót cserélnek, együtt dolgoznak a Siófokról odavezényelt brigáddal. 2. Egy brigád Tevéi, Kálóz­ná, Murga térségében vonal- Ibejáráson lesz, elvégzi a ki- és bekapcsolásokat. 3. Két személy Keszőhideg- kúf, Gyönk, Diósberény és Sza­kadat községekben a bejelen­tett hibákat elhárítja, valamint 'bekapcsolnak két új fogyasztót. 4. Egy személy a nagyfeszült­ségű vezetéket járja be, azaz ellenőrzi. 5. A szekszárdi tedhn'ikussal egy ember elmegy a bemérést elvégezni. Ezen a napon egy szerelő szabadságon volt, pihenőn is voltaik ketten. A többiek a rak­tárban az anyagszereléssel vol­tak elfoglalva. PÁLKOVÁCS JENŐ GOTTVALD KÁROLY Ezek a kis létszámú terme­lési egységek, amelyekben sorozatunkkal próbálunk el­igazodni, részei a nagy vál­lalatoknak, részesei a sike­reknek és természetesen a ku­darcoknak is. A kirendeltsé­gek, telepek, részlegek szá­ma egyre szaporodik, az utób­bi időben imind több kis lét­számú termelő-, illetve szol­gáltatóegységgel találkozunk. Pontosan hét órakor kezdődik az eligazítás Fonyódi Béla több mint húsz éve kirendeltségvezető A munkához szükséges felszereléseket a terepjáróba rakják /

Next

/
Thumbnails
Contents