Tolna Megyei Népújság, 1982. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-03 / 258. szám

A ÏVËPÛJSÂG 1982. november 3. Ki ne látta volna a Körhinta oímű filmet moziban vagy a te­levízióban? Ki ne hallott volna a Pornódé király új ruhájáról, ki ne ismerné a Két bors ökröcske meséjét? Ezeknek és számtalan színpadi zenének, zenekari da­rabnak, filmnek, kamaramuzsi­kának, dalnak népszerű alkotó­ja,, Ránki György. A napokban ünnepelte hetvenötödik szüle­tésnapját. Ebből az alkalomból beszélgettünk a Kossuth-díjas zeneszerzővel. — Hogyan látja ma eddigi pályafutását? —■ Számtalanszor megírtam vagy tollba mondtam önélet­rajzomat . . . Budapesten szület­tem. Ifjúságomra egy emberte­len világ nyomasztó légköre és. anyagi gondok nehezedtek. Sorsdöntő zenei élményemmé vált a találkozás Kodály és Bartók új varázsú, tisztább, sza­badabb emberi világot sugárzó zenéjével. Fiatalkoromban Mol­nár Antal tanácsára kértem fel­vételemet a Zeneakadémiára. Boldog voltam, amikor Kodály elfogadott növendékének, és négy évig nála tanulhattam. Ak­kortájt az intézet legendásan híres tanárokkal büszkélkedett, hiszen ott működött Bartók, Dohnányi, Waldbauer Imre és Weiner Leó. Jártam Londonban, Párizsban, s akkor jöttem haza, amikor az én jámbor zeneszer­zői ambícióim, sőt, puszta eg­zisztenciám alól is kicsúszott a talaj. Keveset komponáltam, még kevesebbet szólalhattam meg. De sokat köszönhettem Szabolcsi Bence baráti ösztön­zésének, s Lajtha Lászlónak, aki mellett a Néprajzi Múzeumban gyakorlatot szereztem népdalok lejegyzésében. Atyai jóakaróm, He'ltoi Jenő pedig bevezetett a színház világába, sőt, rámbízta néhány darabja megzenésítését. Ö válaszolta erre a kérdésre: „hol kívánna élni?” azt, hogy „itt szeretnék élni — ha hagy­nának!" Akkoriban kénytelen voltam közvetlenül részt venni a gyakorlati zenei életben, s ez nem bizonyult hiábavalónak. Sok mindent megtanulhattam a zenekarokban, színházakban, rádióban. Például előadó- és közönségpszichológiát, közért­hető intonációt, hatásokat és mértéket, otthonosságot a kü­lönböző zenei stílusokban. — A filmzenével hogy került kapcsolatba? — Szabó Ferencnek köszön­hetem, bár korábban London­ban rajzfilmmuzsikát is kompo­náltam. 1935-től kezdve jóval több, mint félszáz filmhez az én kísérőzenémet használták fel! Köztük volt Az aranyember, az Édes Anna, a Pár lépés a határ, a Hattyúdal. — Melyik opuszát tartja éle­te főművének? — Erre nem nehéz felélnem. Madách drámai költeménye alapján készült Az ember tra­gédiája című misztikus operá­mat, amely — sajnos — bemu­tatójának évadja óta nincs mű­soron. De szívesen gondolok az Egy szerelem három éjszakája című darabomra (Hubay Miklós, Vas István szövegével), a Hold­béli csónakosra, a Karinthy-no- vellából született Cirkusz-balet­temre, a Brecht, Shaw-, Ten­nessee Williams- és főleg a Shakespeare-darabok színpadi kísérőzenéjére, a vegyes karra és zenekarra komponált A vá­ros peremén kantátámra, meg a sok-sok kottámra, amiket le­írtam. — Az utóbb időben született szerzeményei? — Indiai utazásom élményeit dolgoztam fel Éjszakai Rága cí­mű művemben. Bemutatták egyik balettkomédiámat a wiesbadeni operaházban. A premieren nyolcvan kritikus volt jelen. Újabb műveim között van egy kamarakantáta is Thomas Mann szövegére, ezenkívül har­madik zongoraszonátám, vala­mint egy zenei tréfa A hétfejű sárkány szerenádja címmel. —■ Minek örül most a legjob­ban? — Annak, hogy megjelenik egy szerzői nagylemezem, amelyről első szimfóniám, brá­csaversenyem és cimbalomver­senyem hallható. Ránki György a Magyar Nép- köztársaság érdemes művésze, SZOT-díjas zeneszerző számos fontos zenei tárgyú cikk szerző­je is. Legutóbb a Fészek mű­vészklub ünnepi Kodály-üilésén méltatta egykori mesterének művészetét. KRISTÓF KAROLY Vasgolyó két Üveg között Hol vannak azok a régi szép békeidők, ami­kor a felvidéki drótostót így kínálta magát az ablak alatt: „Drótozni, fótozni van-e valami?" Most, ha a hatodik emeleti lakótelepi lakásom ablakát a szemközti sorház egyik erkélyéről csúzlival kilövik, cipelhetem az ablakkeretet az üvegeshez; ha esik, ha lúj, várhatok rá egy hetet, cipelhetem vissza, és míg várom a követ­kező belövést, háztartási biztosítási ügyben le­velezek. A szemközti házból másodízben követtek el merényletet ablakaim ellen. Tettes természete­sen nincs, nem is keressük. Mivel haragosom nincs odaát, csak arra következtethetek: az én ablakom esik kézre a Imerénylőnek, én va­gyok lőtávolságon belül. Lehet, az is irritálta tette elkövetésére, hogy az ablak írissen mo­sott volt, s a délutáni napfényt a szemébe tükrözte. Következésképpen nem keli annyiszor ablakot mosni, mondtam a feleségemnek. A körzeti biztos is benézett, szemügyre vette a kívül-belül törött ablakot, az üvegek között fénylő, kétdekás acélgolyót, szakszerűen ki­számította a golyó röppályáját. Elvileg beraj­zoltuk a szemközti lakóház egyik erkélyét. Ten­ni persze semmit nem lehet. Nem is kértem, van a rend őreinek ennél komolyabb felada­tuk is. De azért figyelnek. Egyszer hátha job­ban kidugja fejét a mesterlövész a loggián ki­épített lövészárokból. Jegyzőkönyvet biztonság okáért felvettünk, s miután tisztáztuk, hogy anyám „ts"-sel és nem „cs"-vel irta nevét, átadtam magamat a ma­gánnyomozás izgalmainak. Vagyis előbb a vaksi ablakkeretet lég- és víztelenítettem. Ehhez fólia és léc kellett. A közeli építkezés ígért beszerzési tehetőséget. Aztán úgy döntöttem, magánügyemet nem há­rítom át az államra, így a domboldali maszek építkezéshez mentem. Egy üveg sörért vételez­tem teritőnyi fóliát és lécet. Akkor jött a tu­laj és kérdezte: „Ez meg mi?" Malteros ba­rátom járatossága nem volt meglepő. „Ez szer­zi be az U-szeget." Ezzel legalizálva volt az ügylet. Az ablak tégtelenitése megtörtént. Csak a viztelenitésben nem voltam biztos: a nyugvó Nap fénye több lyukacskán át vigyorgott be a szobába és a szemembe. Ez azonban még mindig jobb, mint ugyanoda egy vasgolyó. Az üvegre várás öt napját egyrészt azzal töltöttem, hogy megpróbáltam hinni a meteo­rológiai jelentéseknek, másrészt titkon a füg­göny mögül és nyíltan az erkélyről figyeltem az ellenség emeleti rejtekállását. A függöny mögül a következőt állapítottam meg: egy tizenéves fiúka rendszeres érdeklő­déssel figyeli a fólia lötyögését. Az erkélyről egészen másnak tűnt a fiatal mesterlövész vi­selkedése. Ha meglátott, azonnal tefjes unal­mat árult el, véletlenül sem nézett a kilőtt ab­lak irányába, sőt, sürgős elfoglaltsága miatt visszaoldalgott a lakásba. Pszichológus barátom is - akit e célból egy üveg konyak feláldozásával hívtam meg csa­ládi hadszínterünkre — megállapította : a fiú viselkedési mutatói alapos gyanúra adnak okot. A néma szembenállás odaát ellentámadást váltott ki. A papa is megjelent atlétatrikóban az erkélyen farkasszemnézésre. A távolság meglehetősen nagy a két épület között, közte üzletsor is van, így se bemutatkozásra, se kézfogásra nem nyílt módunk. Mondjuk, hogy én gratuláljak a pontos lövésért vagy köszö­netét mondjak azért, hogy nem szabadságunk első napján okozta a fiúka a folytonossági hiányt, amikor napokon át esett az eső, vagy hogy ö netán elnézést kérjen a maga nevelte serdülő nevében. Aztán megoldódott a dolog. A buszmegálló­ban futottunk össze. Gondoltam, megkérde­zem tőle: egy esetleges ablakhiány milyen káromkodásra inspirálná szomszédomat, de ö taktikusan megelőzött. Közölte: kár a szemei­met az erkélyükre meregetni. Enikőt ki nem engedi oda. Ha valami mégis történne, liliom- tiprásért fog feljelenteni. Kérdésemre elárulta, hogy Enikő 21 éves, s a köztünk lévő négy évtizedes korkülönbség ebbe a kategóriába esik. Az utolsó ablaktalan nap estéjén a fiú­kát újra a függöny mögül szemléltem. Szemre­hányóan figyelte a lefegő fóliát, valahogy így: mi az, tata, maguknál meddig tart egy üve­gezés? Nem beszélve arról, hogy rontja a városképet... Most újra napfényben úszik az ablakom. Eső a héten nem volt, nem is ígért a meteo­rológia. Csak emiatt tartottam a beázástól. A közel-keleti híreket hallgatva — miután most már van egy haragosom — várom a követke­ző belövést. Van egy ismerősöm a gördülő­csapágy-gyárban. Holnap felkeresem. Azt hi­szem, hosszabb állóharcra kell berendezked­nem. BENKŐ KÁROLY SOMOGYIwtPUP A siófoki November 7. Mező- gazdasági és Kertészeti Terme­lőszövetkezet szarvasmarha­tenyésztése a korábban önálló­an gazdálkodó balatonszabadi téesz igencsak sikeres ágazatá­ra épül. Az üzemben hungaro- fríz keresztezés folyik — ez a munka még 1979-ben, a sza­badiaknál kezdődött — a tejzsír növelése céljából. Az idén több mint ötven üsző ellését várják. A fajtaváltás, a tehenészeti telepen végzett hatékony mun­ka évről évre növekvő eredmé­nyeket hozott. Annak idején — 1975-ben — a balatonszabadi termelőszövetkezetben ötszáz te­hénnel egymillió literes tejter­melést értek el, az idén ennél lényegesen kevesebb — 386 — tehénre csaknem kétmillió litert terveztek. Augusztus végén már megközelítették az 1,2 millió li­tert (ez 80 ezer literrel több az elmúlt év hasonló időszakának termelésénél). Elégedettek a 86 százalékos vemhesüléssel is: 8 hónap alatt 353 borjúval gyara­podott az állományuk. Javultak az elhelyezési, tar­tási körülmények a tehenészeti telepen. A tavalyinál majdnem százzal kevesebb — 390 felnőtt állatot tartanak, annyit, ameny- nyi megfelel a férőhely-kapaci­tásnak. A karámokat lebetonoz­ták, s emelkedett a törzsállat­tenyésztői munka színvonala. Minden állatot azonosíthatnak, így a közvetlen tartási módban kialakíthatják a különböző ter­melési szintű csoportokat. A borjú- és növendéknevelést is korszerűsítették az üzemben. Miután a kísérletek eredmény­nyel jártak, általánossá vált a borjak egyedi ketreces, illetve szabadtartásos — itatásos — fölnevelése. Dunántúlt napló Nyugodtan indulhatunk a tél­be: telnek a megye éléskamrái, elegendő zöldséget és almát tá­rol az idén is a Baranya megyei ZÖLDÉRT. Kiegyensúlyozott el­látásra számíthatunk, az árak pedig a tavalyi szinthez hason­lóan alakulnak. Burgonyából eddig 100 va­gonnyit tároltak be, a ZÖLDÉRT készlete a bértárolással együtt 270 vagon lesz. Ha a burgonya minősége nem is a legkiválóbb, ez a mennyiség mindenesetre elegendő lesz Baranyának. Kér­dés azonban, hogy nem kell-e besegíteni az országos ellátás­ba. A ZÖLDÉRT-nél naponta 400—500 mázsát válogatnak és töltenek kétkilós csomagokba. Ennél többre lenne szükség, de nem győzik munkaerővel a cso­magolást. Tárolókban van immár a vö­röshagyma nagyobb része. A mennyiség elegendőnek ígérke­zik, a minőség is jó. Ugyanak­kor fokhagymából a szükséges­nél kevesebb termett, így ma­gas ár várható. Gyökérzöldségekből megfele­lő lesz a kínálat télen, az árak a tavalyihoz hasonlóan alakul­nak. A káposztafélék betárolása viszont még csak most kezdő­dik, itt még nem egészen vilá­gos a kép. Kelkáposztából min­denesetre rossz volt a termés. Tavaly is viszonylag magas árak alakultak ki, hasonlóak várhatók most is. Az almatermés bőséges, a Baranya megyei ZÖLDÉRT a bér­tárolással együtt az idén 70 va- gonnyi almát tárol be. Ameny- nyiben a minőséggel nem lesz baj, ez a mennyiség kitart a jövő év május közepéig, esetleg végéig. Az árak elfogadhatók. Közben folyik a Pécsi Állami Gazdasággal közösen meghir­detett almaakció, a ZÖLDÉRT a vállalatok dolgozóinak ötkilós csomagokat szállít. Ennél több csomagolt almára lenne szük­ség, hiszen a nagyobb ÁBC-üz- letek is igényelnék. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Székesfehérváron egy év óta folyik az előzetes tájékozódó és szervező munka a város­szépítő társaság megalakításá­ra. A Hazafias Népfront városi bizottsága és a városi tanács képviselői tapasztalatcserén vet­tek részt Győrben és Szombat­helyen a helyi városszépítő egyesületnél és meghívottként jelen- voltaik a városszépítő egyesületek II. országos találko­zóján Kaposváron is. Az előkészületekről a nép­front székesfehérvári bizottsá­gának titkára adott tájékozta­tást. INagy vonalakban tisztáztuk a társaság működésének céljait és feltételeit, most az előkészí­tő bizottság megalakítása ke­rül sorra. Ennek az ideiglenes testületnek a városszépítő tár­saság alapszabályának és mű­ködési rendjének kidolgozása a feladata. Általánosságban a városszépítés, a hagyomány- ápolás, az értékmegőrző és -gyarapító tevékenység kerül előtérbe, de a társaság a vá­rost népszerűsítő kiadványok gondozását, a székesfehérvári hagyományok, a történelmi, vá­rosképi értékeket népszerűsítő előadások megtartását és a volt székest eh é rvá ria'k ki u híjának lét­rehozását is vállalja majd. A városszépítő társaság megala­kítását a decemberi ülésen tű­zik napirendre. PETŐFI NÉPE Október 18-án délelőtt a kecskeméti hunyadivárosi álta­lános iskola napközis tanulói — nevelői felügyelet mellett - az ■iskola előtti parkban játszot­tak. Az ebédnél vették észre, hogy egyik 3. osztályos, 8 éves kis társuk hiányzik. Két gyerek tudott csupán felvilágosítást ad­ni: látták eltávozni egy bácsi­val. A tanárak azonnal értesí­tették a rendőrséget, majd ■nyomban a kislány keresésére indultak. Amikor összetalálkoz­tak vele, ő már az iskola felé tartott, és elmondta, hogy egy férfi felcsalta a lakására, s ott fajtalankodott vele. A nyomozók néhány órán be­lül megállapították, hogy a bűn- cselekmény elkövetésével ala­posan gyanúsítható Bartyik Zol­tán 28 éves kórházi műtős, kecskeméti (Szolnóki út 2. I. em. 7.) lakos, aki már többszörö­sen büntetett, s legutóbb is feltételesen volt szabadlábon. Bartyik a bizonyítékokkal össz­hangban beismerő vallomást tett. Bartyikot előzetes letar­tóztatásba helyezték, az ügy­ben a nyomozás még tart. Uj galéria Óbudán Új színfolttal gazdagodott a főváros. Óbudán, a Lajos utca 153-ban, az egykori piactéren galériává alakították a régi sor­házat. Az emeletes épület egyik fele gótikus, a másik barokk stílusú, amelyet eredeti állapo­tában állítottak helyre. Kiállító­teremben szegény fővárosunk­ban jelentős kulturális esemény a Lajos utcai galéria megnyitá­sa. Az épület egyik szintjén vál­tozó kiállításokat rendeznek, el­sőül Hagyomány címmel a Ra­tal Művészek Stúdiójának be­mutatóját láthatja a közönség, a másik szinten állandó kiállítás nyílt Pátzay Pál, Bernáth Aurél és Szőnyi István műveiből. Beszélgetés Ránki György zeneszerzővel Ránki György Az új galéria homlokzata Pátzay Pál: Barcsay Jenő

Next

/
Thumbnails
Contents