Tolna Megyei Népújság, 1982. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-14 / 268. szám
A NÉPÚJSÁG 1982. november 14. • • ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Ez már a második panasz a sofőrre Iker Magdolnától, Simontor- nyáról kaptuk a levelet: „Édesapám ez év augusztus 18-án Simontomyáról Szedresre utazott az Ozora—Szekszárd között közlekedő kora reggeli autóbuszjárattal. Egy hatvan literes bográcsot szeretett volna elszállítani, s itt kezdődött a bonyodalom. Indulás előtt két perccel nyitotta ki a vezető az autóbusz ajtaját. Édesapám kérdésére, hogy el lehet-e szállítani a bográcsot, azt a választ kapta: „Mit gondol, ez vonat, itt azt lehet szállítani, amit akarnak?” Ezt követően szemrebbenés nélkül megvárta, míg minden utas felszállt, majd édesapám is, ám a bográcsot nem tehette be a csomagtartóba. A hét forint csomagköltséget felszámolta azon szavak kíséretében, hogy ő az édesapám kedvéért nem fogja a csomagtartót kinyitni — igy ölben tartva utazott a bogrács —, különben is késésben van. Ez igaz is, hiszen nem érte el a csatlakozó buszt, s édesapámnak Szedresből Medinára gyalog kellett mennie. Mindez elkerülhető lett volna, ha az autóbuszvezető Simontor- nyán nem újságot olvas az indulás előtti percekben, hanem az utasokat fogadja. Tudom, hogy ez a magatartás nem jellemző az autóbuszvezetőkre, hiszen már máskor is szállítottunk csomagot, s ez idáig udvarias, segítőkész vezetőkkel találkoztunk, de ez az eset nagyon felháboritott.” Telefonszámunk : 12-284 S, hogy olvasónk felháborodásának jogosságát a Volán 11. számú Vállaltatánbk igazgatója, Piegl Ferenc miként látta, azt válaszlevele tanúsítja : „Az érvényben lévő személyes poggyászdijszabás kötelező előírásokat tartalmaz az útipoggyásznak minősülő tárgyak fuvarozására vonatkozóan : azokat az autóbusz airra rendszeresített csomagtartójában kell elhelyezni, A kulturált közlekedés azt követeli, hogy az útipoggyászok ne az utastérben legyenek felhalmozva és értük megfelelő értékű poggyászjegyet kell kiadni, illetve külön viteldíjat beszedni. Az autóbusz gépkocsivezetője a csamagjegy kiadásának elmulasztásával megkárosította a vállalatot, de magatartásává! utaspanaszra is okot adott. Az autóbuszvezetőnket fegyelmi leg felelősségre vontuk. Az eset elbírálásánál súlyosbító körülményiként vettük figyelembe, hogy az idei évben utaspanasz miatt már felelősségre kellett vonni, továbbá azt, hogy nagy szakmai gyakorlata ellenére követett el ilyen durva szolba lyszegést. Felhívtuk figyelmét, amennyiben munkáján, magatartásán a jövőben nem változtat, felvetődik alkalmasságának kérdése az autóbusz-gépjárművezetői munkakör betöltésére." Részmunkaidő és szabadság Szabó Imréné Székszárdról érdeklődött : „Gyermekem óvodai férőhely hiánya miatt 1982. április 5-től június 15-ig terjedő időszakra a teljes munkaidős munkaviszonyom részmunkaidőssé alakult át. Kérdésem, hogy a fentiek miatt hány nappal csökkentendő a tendes évi szabadságom? A következő kérdésem az lenne, ha augusztus 19-én gyermekem betegsége matt fizetésnélküli szabadságon voltam, akkor az augusztus 20., mint fizetett ünnep részemre kifizethető-e?” Dr. Deák Kanrad, a Tolna megyei Főügyészség osztályvezető ügyésze válaszolt: „Részmunkaidő után járó szabadsággal kapcsolatban szerkesztőségünkhöz írt tanácskérő levelére az alábbiakról tájékoztatjuk : A dolgozót az éves rendes szabadság akkor is megilleti, ha nem teljes munkaidőre alkalmazták. Ha az ilyen módon alkalmazott dolgozó a hét minden, ai jogszabály rendelkezése szerinti munka napján munkát végez, a szabadság ugyanolyan mértékben megilleti, mint a teljes munkaidővel foglalkoztato-tt dolgozókat. A rendes szabadság idejére járó átlagkereset azonban ilyenkor csak a munkaidejével arányos időire jár. (Pl. napi négyórás munkaidővel foglalkoztatottat egy szabadságnapra is négyórai átlagkereset illeti meg.) Ha azonban a nem teljes munkaidővel foglalkoztatott dolgozó csak a hét meghatározott napjain végez munkát, szabadságideje is o munkában töltött napákhoz igazodóbn arányosan veendő figyelembe. (Pl. napi négyórás munkaidővel hetenként hat nap helyett csők három napot dolgozik, alapszabadsága is csak a rendesnek a féle lesz.) Ez a szabály érvényesül a pótszabadságok tekintetében is. A másik kérdésre röviden eny- nyit válaszolunk: Ha ön augusztus 20-án nem volt fizetés nélküli szabadságon — mint ahogy ez a nap tanácskérő levele szerint is „fizetett ünnep" —, erre a napra átlagkeresete illeti meg." Feljelentést kell tenni Nagy Józsefné Székszárdról panaszöl ta : „Szekszárdon a Somoqyi Béla utcában lakunk. Az itt lakók többsége személygépkocsival rendelkezik. Miután utcánk zsákutca, parkolás céljára használják másutt lakó népkocsi- tulajdonossk. Ezzel elzárják a kapubejárókat, se kijutni, se bejutni nem lehet a lakásokba." Olvasónknak a szekszárdi Városi Tanács V. B. műszáki osztályvezetője, Füredi Ferenc az alábbi ‘javaslatot adta : „A szekszárdi Marx Károly utcában folyamatban lévő útépítés miatt csökkent a parkolási lehetőség, a járművezetők esetenként szabálytalanul parkolnák a környező utcákban. A kapubejárók előtti parkolás közlekedési szabálysértés. Ezen túlmenően Nagy József- néne'k azt javasoljuk, hogy konkrét esetben tegyen szabálysértési feljelentést a szabálytalanul várakozó járművezetők ellen a városi és járási rendőr-főkapitányságon — a jármű rendszáma, az elkövetés időpontja megjelölésével." Ml VÁLASZOLUNK A Pozsonyi-bűvészcsoport Bonyhádon Varázslat és felsülés Ördögi ügyességgel dolgoznak a színpadon : mindig, mindenütt: sok csadálójuik akad. Nekem pedig még azért is oly rokonszenvesek a Pozsonyi-bűvészcsoport tagjai, mert tudom, hogy 1979-ben, a gyermekév alatt, nyolcvan ingyenes előadást tartottak a kicsinyeknek — szerte a országban. S egy-egy jótékony célú műsorra — ha kérik - bizonyára ma sem mondanának nemet. A múlt vasárnap Bonyhádon szerepeltek: ól- mélkodó kicsinyek és hitetlenkedő felnőttek előtt, két előadáson is, nagy sikerrel. A csoport vezetőjével, Száva Sándorral, a Nemzetközi Bűvész Szövetség (FIS) állandó zsüritaojával beszélgettünk.- Milyen kötelezettségekkel jár a zsüritagság? — Évenként egyszer Karlovy- Varyban, a nemzetközi bűvész- kongresszuson, illetve négyévenként egyszer a világkongresszuson kell minősítenünk a résztvevők produkcióit. Négy kategóriában: a manipulációs, a trükk-, oz illúziós és o humoros bűvészszámokban vetélkednek a kollégák. Legutóbb, 78-ban például 1200-a n sereg lettek össze a világ minden tájáról Norvégiában. — Merre tort ma a bűvészvilág?- Negyvennyolc esztendős pályafutásom alatt soha ilyen fellendülést nem tapasztaltam a szakmában. A mostani „virágkor" elsősorban az amatőrök számának növekedésén mérhető. Csehszlovákiában kétezernél, az 'NSZK-ban nyolcezernél is többen vannak az „értő műkedvelők". S ott vannak a magyar hivatásosak is a világ élvonalában... Mivel Magyarország nem tagja a FIS-nek, bűvészei csak a gálaesten léphetnek fel. De mindig meghívják őket, és ott is vannak a világkong resszusakon. — Ki győzött legutóbb? — Egy francia bűvész, aki tízéves kisfiával lépett fel. Látszólag hipnotizálta a gyermeket, majd kezét annak feje fölé téve felemelte és könnyedén körülvitte a színpadon a kis Jeant. — önnek mi a legsikeresebb száma? — A galamblHlúzió. Különböző tárgyakat megérintik, s belőlük gerlék röppennek fel. Specialitásom, hogy nemcsak „elővarázsolom", de el is tüntetem a madarakat. E számot ötszáz óra alatt gyakoroltam be, s az angol Don Faro kollégámtól kaptam. A repülőszőnyegen utazó kutyát adtom érte. És, gondolom az is felvillanyozza a közönséget, amikor partneremet tizenhárom égő neoncsővel döföm át a színpadon... Asszisztensem természetesen teljes testi épségének birtokában foghat hozzá — a következő „gyilkos” mutatványhoz. — Legemlékezetesebb felsülése? — Van egy tréfás számom, az úgynevezett zsebelés, apukor a nézők soraiból a színpadra kérek egy embert, s mindent kirámolok a zakójából, a nadrágja zsebéből — persze, észrevétlenül... Nos, évekkel ezelőtt, Szegeden egy férfinak ily módon kikutattam oz összes zsebét, de pechemre, épp akkor az égvilágon semmi se volt nála... — A legnehezebb mutatvány? — önmagunk menedzselése meg az előadások előtti és utáni adminisztráció... VÖRÖS ISTVÁN A kisajátításról szóló korábbi jogszabályt módosítja a Minisztertanács 54/1982. (X. JSyij; 18.) számú rendelete, s a módosításra oz új lakásügyi jogszabályokkal ösz- szefüggésben került sor. Kimondja ugyanis az új jogszabály, hogy állami szeiv, társa- dolmi szervezet és szövetkezet által szervezett, illetőleg munkáltatói támogatással megvalósuló csoportos korsrerű családi- ház-építés és többszintes lakó- házépítés céljára történt kisajátítás esetében a volt tulajdonosnak — a kisajátítási tárgyalás befejezéséig — élőterjesztett kérelmére a kisajátítást kérőt határozatban kell kötelezni: a) családi Iház építése érdekében való kisajátítás esetén telek biztosítására ; b) csoportház és többszintes lakóházépítés céljára való kisajátítás esetén pedig arra, hogy a volt tulajdonos a telek beépítésében részt vehessen (építőközösségbe, lakásépítő közösségbe stb. felvegyék.) Kimondja a módosító rendelkezés őzt is, hogy a lakásigény mértéke felső határának megállapításánál nem vehetők figyelembe azok a személyek, akik a kisajátításhoz szükséges előmunkálatokra vonatkozó értesítés - illetőleg ilyen értesítés hiányában -, a tárgyalás kitűzéséről szóló értesítés kézhezvételét követően költöztek be a lakásba. (Kivételesen méltányos esetben a lakásügyi hatóság e rendelkezés alól kivételt tehet.) Ugyancsak fontos új rendelkezés, hogy ha a lakások, illetőleg a nem lakás céljára szolgáló helyiségek használóinak elhelyezéséről a lakásügyi, illetve az elhelyező hatóságnak kell határoznia, annak legkésőbb a tárgyaláson nyilatkoznia kell az elhelyezés módjáról; ettől a nyilatkozatától egyoldalúan nem térhet el. A rendelet a Magyar Közlöny 1982. évi 63. számában jelent meg és 1983. évi január hó 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit azokban az ügyekben kell alkalmazni, amelyékben a kisajátítási kérelmét a rendelet hatálybalépését követően nyújtották be. Az egyes kereskedelmi egységek jövedelemérdekeltségű üzemeltetéséről szól a Minisztertanács 57/1982.' (X. 22.) számú rendélete és az ennek végrehajtása tárgyában megjelent, a belkereskedelmi miniszter által kiadott 18/1982. (X. 22.) Bk. M. számú rendelet. E jogszabályok szerint a gazdálkodó szervezet szoros elszámolású üzletét, elkülönített kereskedelmi raktárát, lerakatát, szálláshelyét, valamint önelszámoló kereskedelmi egységét jövedelemérdekeltségű rendszerben is üzemeltetheti. Jóvedelemérdekeltségű az az üzlet, ahol a vezető a gazdálkodó szervezet által meghatározott önállósággal irányítja az áruforgalmat és a gazdálkodást, továbbá az üzleti gazdálkodás eredményéből a vezető és a jövedelemérdekeltségű üzemeltetésre vállalkozó dolgozók - munkabéren felül is — közvetlenül részesednek. Jövedelemér- dekéltségbe vonható az üzlet vezetője, vagy az üzlet vezetője helyettesei, vagy az üzlet kollektívája. A jövedelemérdekelt- ség'be vont dolgozókkal a gazdálkodó szervezet legfeljebb 5 évre írásban megállapodást köt, mely megállapodás a munkaszerződés részét képezi. A két jogszabály a Magyar Közlöny 1982. évi 64. számában jelent meg és - az előbbihez hasonlóan - 1983. évi január hó 1.'napján lép hatályba. Az Építésügyi Értesítő idei 28. számában jelent meg az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium és a Pénzügyminisztérium együttes irányelve a tanácsi kezelésben levő lakások bérlőközösségeinek létrehozásához. Az irányelv utal arra, miszerint a lakásügyi jogszabályok lehetőséget adnak, hogy a bérlőik a bérbeadót terhelő kötelezettségeket - írásbeli megállapodás alapján — a lakbér elengedése vagy mérséklése ellenében egészben vagy részben magukra vállalják, s az irányelv szerint kívánatos, hogy erre szervezetten, az érdekelt bérlők közössége formájában kerüljön sor, cél, hogy 1983-tól fokozatosan alakuljanak bérlőközösségek. Bérlőközösséget egy adott épület valamennyi lakója, vagy az ott lakók egy része is létrehozhat, bérlőközösség új, illetőleg felújított épületeknél szervezhető egy-egy épületre, vagy több épületre, épületcsoportra is. Az irányelv rögzíti a bérlő- közösség formáit, feladatait, szervezetét, jogállást és működését kimondva azt, hogy a bérlőközösség gazdasági alapja a lakbér egy részének elengedése, illetőleg az ingatlankezelő szervezet által a beszedett lakbérekből rendelkezésré átadott előirányzat. A megtakarított összeggel - a feladat maradéktalan teljesítése esetén - a bérlőközösség a társasági szerződésben foglaltak szerint rendelkezik. DR. DEÁK KONRÁD osztályvezető ügyész Garibaldi Szicíliájának testvéri szívében Kutatás Palermóban elhunyt első világháborús magyar katonák hozzátartozói után Szicília fővárosa, Palermo legnagyobb temetőjében, közel a főbejárathoz, mondhatni díszhelyen, egy magas emlékmű áll. A talapzat fölött a márványoszlop egyik oldalán ez az — olasz nyelvű — felirat olvasható: „A nagy háború magyar harcosainak emlékére, akik e szent helyen nyugosznak, s akiknek élete nem kemény fogságban hunyt ki itt, Garibaldi Szicíliájának testvéri szívében, s akik sóvárgó szeretettel gondoltak innen szeretteikre, a távoli szabad hazáról álmodozva. Palermo népének évszázadokra visszanyúló szilárd testvéri együttérzése jeléül, 1933. május 27.” Amikor elvitt az emlékműhöz Nino Sontamarina, a Magyar- Olasz Szicíliai Kulturális Társaság elnöke, friss virág volt az emlékművön. „Ne csodálkozz rajta - mondta —, így van ez mindig”. Hogy kik helyezik el a virágot? Ezt ő sem tudta megmondani. Pedig milyen rég porladnak már szicíliai földben azok az első világháborús ideszakadt hadifoglyok, akiknek nevét és életkorát bevésték a márványtömb három oldalára! S hogy fogságuk nem volt igazi hadifogság, arra a felirat „nem kemény fogságban" kitétele is utal. Nino Sántám a rína szerint ez a kitétel nem a Mussolíni- rezsim hizelkedése akart lenni Horthy rendszere iránt, jóllehet az emlékművet 1933-ban állították fel. Tény, hogy a magyar hadifoglyok Szicílián különleges elbánásban részesültek. A szicíliaiakban ott élt Tüiköri, Türr és magyar katonáik emlékezete, a Garibaldinak nyújtott segítségük. Apáról-fiúra szállt a hagyomány Garibaldiról, és vele ösz- szefanódva Tüköry, Türr neve. És hogyne tudták volna a magyar hadifoglyokkal bánó, a palermói Tüköry sugárutat járó szicíliai katonák, hogy évszázadokra visszanyúló a két nép barátsága? És hogyne éreztek volna szimpátiát a fogságba került magyar katona iránt, aki éppúgy munkás, paraszt volt mint ők, s akiket egy értelmetlen, a dolgozókra csak szenvedést zúdító háboíúbain állítottak szembe, az uralkodó osztályok érdekeinek védelmében. Ilyen gondolatok, felismerések, érzések játszhattak közre abban, hogy a magyar hadifoglyok Szicílián különleges, „nem kemény" fogságban éltek. Hogy sebesülésükben, vagy más betegségben hunytak el a márványtáblába vésett nevek tulajdonosai, ezt ma már nehéz lenne kideríteni. Minő Sontamarina azonban többet szeretne, mint a magyar közvéleménnyel megismertetni, tudatai vele, hogy Palermóban létezik ilyen emlékmű. Szeretné felkutatni az elhunytak hozzátartozóit, meghívni őket vendégül Palermóba. Eredménnyel járhat a kutatás ennyi évtized után? Ki tudja? Ezért is közüljük az emlékművön szereplő valamennyi nevet és életéveik számát: Kelemen Imre 39, Babos Ferenc 28, Molnár Imre 24, Geisz János 34, Furák István 38, Balogh István 21, Répás Imre 44, Szobó György 27, Varga Péter 26, Kovács János 38, Orbán Árpád 21, Barakonyi István 32, Igmándi Antal 27, Suba Emil 29, Richter János 25, Fóris Lajos 34, Beck Péter 32, Koltán István 32, Kovács István 32, Balázs József 26, Stiller Péter 27, Koppondi János 31, Bortalis Ferenc 36, Kessler Sándor 35, Szabó Sándor 37, Németh József 23, Bereczky János 35, Lencsés Géza 24, Ridey János 34, Bacs István 38. Talán akadnak az otthoni emlékek között sárguló levélpapírok, képeslapok, amelyek az emlékműbe vésett nevek tulajdonosainak küldeményei voltak, s amelyek nyomra vezethetnek. Kérjük, akiknek valamilyen bizonyító dokumentum, levél, képeslap van a tulajdonában, értesítse erről a szerkesztőségünket. A palermói emlékmű olasz felirata. A másik három oldalon a volt hadifoglyok nevei. FARAGÓ JENŐ