Tolna Megyei Népújság, 1982. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-03 / 258. szám

1982. november 3. rtÉPÜJSÀG 3 Más megoldás, azonos szabályozás A mezőgazdasági termelés meghatározott területein olcsóbb a kisüzemi termelés. A termelés gazdaságosságának megítélé­sében azonban nem lehet eltekinteni a két mezőgazdasági szektor közötti közgazdasági szabályozás eltéréseitől, amelyek az adórendszerben, a társadalombiztosítási járulékban, az ár- rnedszerben, a támogatási rendszerben, valamint az amortizáció képzésében és a költségekben-jelentkeznek. Az el­térések okairól, a lehetséges közelítés módozatairól kérdeztük dr. Kostyál Rezső kandidátust, a Pénzügyminisztérium főosztály- vezetőjét.- Sok szó esik a háztáji és a kistermelésről, de hogy valójában milyen szerepet tölt be a mezőgazdaságban, arról a nem szakmai közvé­leménynek csak feltételezé­sei vannak. Tehát mire képes ez a szektor? — A háztáji és kisegítő gaz­daságokban állítják elő a mező- gazdasági termelés közel egy- harmadát, egyes, főleg állatte­nyésztési termékekből pedig meghatározó a kistermelés sze­repe. A bruttó termelési érték — 1976. évi változatlan áron számítva - az utóbbi 10 évben (1971. és 1980. között) 14 szá­zalékkal emelkedett a háztáji és a kisegítő gazdaságokban. Jellemzője a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésfejlesztésé­nek. hogy az állattenyésztés fej­lődött dinamikusabban. 1971. és 1980. között 31 milliárd Ft-ról 37,5 milliárd Ft-ra, azaz 21 szá­zalékkal emelkedett. A növény- termelés mérsékeltebb volt: 22,5 milliárd Ft-ról 23,2 milliárd Ft- ra, 3,5 százalékkal nőtt. Igaz ugyan, hogy csökkent a háztáji és kisegítő gazdaságok által megművelt földterület, de az 1972. évi hektáronként 20 110 Ft-os fajlagos termelési érték 1980-ban. változatlan áron szá­mítva 37 889 Ft-ra emelkedett. Az emelkedés tehát 9 év alatt 88 százalék volt.- A mezőgazdasági szek­tor népgazdasági jelentősé­gű súlya egyben azt jelenti, hogy az elvonási-támogatási rendszer is ehhez van szab­va. Magyarán, csak a cég­tábla más, a pénzügyi sza­bályozás egyforma?- A nagyüzemekben az adóz­tatás fő formája a bruttó jöve­delem adóztatása, ami 13-15 százalékos. Emellett földadót is fizetnek, ami a földminőséq ja­vulásával progresszíven nő. Az adó átlagos mértéke hektáron­ként körülbelül 320 Ft. A háztáji és kisegítő gazda­ságok kétféle adót fizetnek: földterületük utáni jövedelem- adót, s ha tevékenységük árbe­vétele egy dolgozóra számítva meghaladja az évi 150 ezer Ft- ot, akkor az úgynevezett árbe- vételes adót. A kistermelőknél képződő jö­vedelmet azért nem választották adóalapul, mert e jövedelmek számvitelileg nem mutathatók úgy ki, mint a nagyüzemben. A jövedelmek nem különíthetők el a család egyéb bevételeitől (szövetkezeti tagság, munka­végzés, családtagok munkajö­vedelmei stb.). A jövedelem tí­pusú adóztatás tehát hosszabb távon sem oldható meg, ezért a közös teherviselésben való rész­vétel elsősorban a használt földterület adóztatásán alapul. A földek adóztatásában a művelési ágak, illetőleg a föld­terület átlagos aranykorona ér­tékétől függően jelentős a kü­lönbség. Egy hektárra átszámít­va a kistermelők átlagos föld­adója körülbelül 950 Ft. A másik elvonási forma az ár­bevétel nagyságától függő adó, ami a kiugró jövedelmek erő­teljesebb korlátozását szolgál­ja. Tavaly 3118-an fizettek ilyen adót, s e címen a költségvetés összesen 12,3 millió forintot szá­molhatott el.- Mi a helyzet a társa­dalombiztosítással? Igaz, ma már az egész lakosság jo­gosult rá, de ennek a jogo­sultságnak bizonyos pénz­ügyi vonzatai is vannak.- A mezőgazdasági nagy­üzemek közül a termelőszövet­kezetek tagjaik keresete után, az általános mértéknél keveseb­bet, a kifizetett munkadíj 16 százalékának megfelelő össze­get fizetnek társadalombiztosí­tási járulék címén. A tagok be­tegségi ellátása ugyanis a szö­vetkezetét terheli. A kistermelők külön nem fi­zetnek társadalombiztosítási já­rulékot, ugyanakkor a háztáji gazdaságokban végzett állatte­nyésztési és zöldségtermelési tevékenység vélelmezett jöve­delme után - ha az közös mun­kavégzésnek minősül - a terme­lőszövetkezet az erre vonatkozó szabályok szerint fizeti a társa­dalombiztosítási járulékot. Igaz, ezt csak a háztáji termelés ki­sebb hányada után fizeti a nagyüzem. A hatósági felvásárlási árak­ba tulajdonképpen belekalkulál­ják a nagyüzemek által fizetett társadalombiztosítási járulékot is, amit a kistermelők nem fi­zetnek, kivéve az egyéni gaz­dálkodókat, okik viszont a nagy­üzeminél alacsonyabb mértékű társadalombiztosítási járulékot fizetnek.- Ez eddig világos és nyo­mon követhető, de van-e szükség ilyenfajta kettősség­re? — A nagyüzemekben és a kis­üzemekben azonos közgazdasá­gi feltételekre van szükség, ha azt akarjuk, hogy aki olcsóbban termel, az realizálja annak elő­nyeit is. A felvásárlási árakat inkább a termékek minősége, mintsem a „származási helyük” szerint kellene differenciálni. Jelenleg a vágómarha-, a tej- és a vágósertés-értékesítés kö­zött van különbség. A tej alap­ára - beleértve a többletzsírért fizetendő öszeget és a gümő- kór miatti levonásokat is — mindkét szektorban azonos, de a mennyiségi felár miatt literen­ként mégis 0,30 Ft a különbség a nagyüzem javára. A vágómarha értékesítési árá­ban már lényegesen nagyobb az eltérés. Amíg a kisüzem az alapáron túl kilónként különbö­ző címeken csak egy forint ki­egészítést kap, addig a nagy­üzem öt és felet. A vágósertésnél, annak elle­nére, hogy a kisüzemek adják az összes termelés 54 százalé­kát, az eltérő felárak és pré­miumok miatt a kisüzemek hús- kilogrammonként egy forinttal kapnak kevesebbet. Ami a támogatásokat illeti, a nagyüzem és a kisüzem közötti különbségeket támogatási jog­címenként érdemes vizsgálni. A beruházási támogatások közül a mezőgazdasági kister­melők kezdvezményes áron kap­nak bogyósgyümölcs-szaporító- anyagot. A nagyüzemekével azonos kedvezményt kaphatnak ültetvénytelepítésre, ha területük csatlakozik a nagyüzemi terüle­tekhez és fóliasátor létesítésére is igénybe vehetnek támogatást. Az építési beruházások kedvez­ményei nem illetik meg a kis­üzemeket. Egyébként a beruhá­zási támogatások fokozatos szű­kítésével a nagyüzemek és kis­üzemek támogatása közötti kü­lönbség egyre csökken, sőt a kisüzemi beruházások hitelel­látásának javulása erőteljesen a kiegyenlítődés irányába hat. — Hosszabb távra gondol­kodva, milyen perspektívái vannak a háztáji és a kis­üzemi termelésnek?- A kistermelés fejlődése el­képzelhetetlen a nagyüzemek­kel való szoros integráció nél­kül. Ezen olyan munkamegosz­tást kell érteni, amelyben a nagyüzem takarmányellátó, szolgáltató, szaktanácsadó, ér­tékesítő funkciókat lát el azok­ban a mezőgazdasági ágaza­tokban, amelyekben a kisterme­lés az olcsóbb. A szabályozás ehhez akkor alkalmazkodik he­lyesen, ha valamennyi mező- gazdasági ágazatban, vagy ter­mékre vonatkozóan központilag meghatározott, azonos pénzügyi feltételeket biztosít, amely per­sze nem feltétlenül jelent azo­nos megoldásokat és mértéket a két szektorban. BONYHÁDI PÉTER A hulladékanyagok hasznosítása a KPVDSZ elnökségének napirendjén A hufaldékanyag-hasznosítási tevékenységről, s a MÉH Tröszt dolgozóinak szociális helyzeté­ről tárgyalt kedden a KPVDSZ elnöksége. MátsSk György, a MÉH Tröszt vezérigazgatója be­számolójában egyebek közt el­mondta, hogy a tröszt vállala­tai az év végéig várhatóan 4,5 milliárd forint értékű hulladékot gyűjtenek be, vasból, színesfé­mekből, papírból és textíliából egyaránt többet, mint a múilt évben, s többet az idei évre ter­vezettnél is. A begyűjtött anya­gok mintegy felét gépi és kézi úton válogatják, s olyan mó­don előkészítik, hogy azt az ipar könnyebben feldolgozhas­sa. A vezérigazgató elmondta, hogy az állami vállalatoknál a tapasztalatok szerint az utóbbi időben — az' anyagtakarékos­ság eredményeként — kevesebb hulladék képződik. Ugyanakkor a lakosság a Hazafias Nép­front, a KISZ és az Úttörőszö- vetség kezdeményezésére a ko­rábbinál több hulladékot gyűjt. A fővárosban kedvező eredmé­nyeket hozott az is, hogy az egy­két feldolgozót foglalkoztató átvevőhelyeket szerződésbe ad­ták. Eddig Budapesten kilenc ilyen telep működik, s még eb­ben az évben 30—35-öt vidé­ken is szerződésbe adnak. Eze­ken a telepeken többet gyűjte­nek, a nyitva tartás jobban al­kalmazkodik a lakosság szabad idejéhez, s az anyagilag is job­ban érdekelt átvevők többet foglalkoznak a feladatokkal. A vezérigazgató a továbbiak­ban elmondta, hogy a MÉH-te- lepeken dolgozók többsége még mindig mostoha körülmé­nyek között végzi munkáját. Spilák Ferenc, az Országos Anyag- és Árhivatal elnökhe­lyettese arról szólt, hogy bár a MÉH Tröszt vállalatai ebben az évben valóban több hulladékot gyűjtöttek be és dolgoztak fel, mint a korábbiakban, nagyon sok azonban még a kiaknázat­lan lehetőség, különösen vidé­ken. Változtatni kell a papír-,, vas- és műanyag-hulladékok be­gyűjtésének módszerein, s a begyűjtőhelyek szolgáltatásának színvonalán. Ne a MÉH-váfialat diktálja a feltételeket a lakos­ságnak, házhoz is mehet, s job­ban bekapcsolódhat a lomtala­nításba is. A KPVDSZ elnöksége elfo­gadta a MÉH Tröszt vezérigaz­gatójának beszámolóját, hang­súlyozva, hogy a rendelkezésre álló anyagi eszközök jobb fel­használásával a tröszt javíthat dolgozóinak valóban kedvezőt­len munkakörülményein. A szak- szervezet kész s.egíteni a mun­kaverseny- és az újítómozgafom megszervezésében, mert az így felmerülő ötletek, javaslatok so­kat segíthetnek a begyűjtési és feldolgozási munkában. Békeidő a gátakon Az emberi, az állati és a nö­vényi élet nélkülözhetetlen kel­léke a víz. Az egészséges, za­vartalan, fertőzőmentes, tiszta víz nüpjaiákban egyre nagyobb kincs lesz. Vízre van szüksége a mezőgazdaságnak, de az ipar­telepeknek is. A közlekedésben is van szerepe a vízen történő fuvaroztatásnak. Ez utóbbinál maradva a folyók szabályozá­sáról, az árvédelmi gátakról.az ott élő emberekről, azokról es­sék szó, akiknek napi gondjaik a víz ügyéhez kötődnek. Akkor is, amikor a gátakon békeidő van. Magyarországnak alig van folyója, melynek szabályozásá­val! Beszédes József ne foglal­kozott volna. Beszédes József Szeged közelében, Magyar- kbnizsán született, 1786-ban. A kor egyik legkiválóbb vízimér­nökévé küzdötte fél magát a jobbágycsalád sarja. 'Egész éle­te a népért való szolgálatban telt. Beszédes József kezdte meg a Balaton déli partjának víz- rendezési munkáit. A Duna- gőzhajózás eredményességének egyik legfontosabb feltétele a folyó szabályozása volt. Beszé­des munkássága a gyakorlat­ban is elősegítette a Duna- gőzhajózás fejlesztését. A fadd —bajai szakasz szabályozásá­val és a Sárközben végzett mun­kásságával 120 ezer kát. hold mezőgazdasági területet ár- nentesített. „Tolnától a Dunából Bala­tonba, Keszthelyig a hajózást ragyobb dunai hajóknak meg­nyitni kevés munkába kerülne" - írta Beszédes József. A Sió csatornázásának megkezdésévei előkészítette a Balatonnak a Dunával, hajózható vízi úttal való összekötését. A Sió nap­jainkban elkészült dunai árvíz­kapuja lényegében a Beszédes József által megkezdett munka folytatása. — Hogy miként őrizzük Be­szédes emlékét? Úgy, hogy tisz­tességgel próbálunk dolgozni azon a területen, amelyen ő stép példával járt előttünk. A dunaföldvári sírját gondozzuk, egy-egy brigád virágot helyez el rajta - kezdte a beszélge­tést Rideg Mátyás, a Közép­dunántúli Vízügyi Igazgatóság szakszó rdi szakaszmérnökségé­nek vezetője. - Nekünk már más feladataink vannak, mint elődeinknek voltak. Békeidő­ben mi kettős feladatot vég­zünk. Egyrészről hatósági, más­részről termelési feladatokat. Ez utóbbi a művek fenntartását és Itt állt a víz 1975-ben építését is jelenti. A 221 km-es árvízvédelmi szakaszunkon 73 műtárgy van. Ezek gondozása, karbantartása nem kis feladat. Valóban nem kicsi! Magyarország árterületét a Duna, Tisza és mellékfolyói mentén 3907 km árvízvédelmi földtöltés védi az árvizek ellen. Ezen az úgynevezett árvédelmi főgáton kívül nyárigátakkal, kör­gátakkal és lokalizálógátakkal is találkozunk. Ezeket a szak­emberek kiegészítő létesítmé­nyeknek nevezik. A hullámtéri véderdők is a főgátak védelmét szolgálják. A Duna árvizei közül Ma­gyarországon különösen a je­ges árvizék a veszélyesek. A múlt században, 1876-ban be­következett jeges árvíz után, az utóbbi évtizedekben árvizek so­rozatát tarthatjuk számon: 1935, 1938, 1940, 1941, 1945, a sort zártja az 1956. márciusi árvíz. — Bizony, nem szívesen em­lékezem arra a márciusi árvíz­re. Az előző évben kerültem ehhez az igazgatósághoz - emlékezik Rideg Mátyás. - Ne­kem a pörbölyi szakaszon volt feladatom, ahol gátszakadás is történt. Hetekig tartó munka volt. Egy zászlóalj katona is segített nekünk, meg a MÁV- nak is volt egy brigádja, azt hiszem Debreceniből. A szekszárdi szakaszmérnök­ség területén a Sió és a Duna árvizeinek kizárása, fékezése céljából épült 350 millió forin­tos bekerülési költséggel a Sió- torkolati mű. A Balaton és a Duna összekötőjének, a Siónak szabályozása - mint említettük - már Beszédes József idején is fontos kérdés volt. A torko­lati mű a Dunától 3 km-re van, és alkalmas 1500 tonnás uszá­lyok átzsilipelésére is. Több­célú a rendeltetése. Elsődleges a Duna jeges árvizének kizárá­sa a Sióból, aztán állandó ha­józási vízszintet biztosít Sió- agárdig, valamint a hajók szá­mára téli menedékhely kialakí­tása. Több lehetőséget is terv­be vették az építők, például egy esetleges szekszárdi kikö­tő létesítését, de vízigényes ipar telepítésére is mód lenne az elképzelések szerint. A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság I/3. számmal jelölt gátőrházához Pörböly felől ér­keztünk. Csend és őszi csípős­ség, no meg feltűnő tisztaság fogadott bennünket. Hegyi Tivadar gátőr lakásá­ba tessékelt bennünket és hély- lyel kínál. Vízügyi szolgálatban 1962. március 15. óta van. Mó­ron részt vett egy hathetes gát­őrtanfolyamon, azután került ide, Lankácra, a szolgálati he­lyére. A mindennapi munkája: a felügyelete alá tartozó gát- szakasz gondozása, karbantar­tása. Ebben az évben fejező­dött be szakaszán a töltés szi­lárd burkolattal való borítása. A körülbelül 7 kilométeres sza- kasrt a vízügyi igazgatóság négy és fél milliós költséggel építette. Jövő évben az erdő- gazdasággal közösen, hasonló összegért folytatják az útépí­tést, ami az esős időszakban is gyors előrehaladást biztosít a járművöknek. Szolgálati ideje alatt különös eseményt nem kellett feljegyeznie a naplójá­ba. Egy alkalommal 1975-ben az árvíz a töltés derekáig ért, védékezni nem kellett, csupán figyelőszolgálat volt, amit Decs községből szerveztek. 'Féleségével ketten élnek a gátőrházban. A ház körül a kerti kisgépek mellett az álla­tok sora. Szarvasmarha, sertés, aprójószág. Míg a férj az ud­varra vezetett bennünket és a töltésen használatos gépeit mu­tatta, a feleség két tejes cumis­üveggel jelent meg a kertajtó­nál. Az üvegeket átdugta a vas- irácsókon két éhes birkaszájba. A megkésett húsvéti bárány- kák etetése is jele a gátőrház novemberi békéjének. DECSI KISS JÁNOS Fotó: Czakó Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents