Tolna Megyei Népújság, 1982. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-09 / 237. szám
1982. október 9. Képújság 5 Nemcsak a boríték „Az anyagmegtakarításból származó ksit-----------------í—=-------—---------------------------- ségcsökkenés e redménye a vállalati nyereségben nem realizálható. Ez az összeg teljes egészében az állalmi árkiegészítést csökkenti." Ezt az elgondolkodtató összegezést oIvasihatjuk. egy hosz- szú adatsor végén. Előtte milliós tételek: tőkés relációból beszerzett nyersanyagok ‘hazlaí pótlása; itthon eddig nem gyártott alkatrészek előállításán,alk megszervezése; nyugati eredetű gépek élettartalmának meghosszabbítása - és hasonlóik. Tiszteletre méltó és követendő szemléletmódról árulkodnak ezek a sorok. Mert idézzük - és értelmezzük — még egyszer a kulcsmondatot : a költségcsökkentés eredménye a vállalati nyereségben nem realizálható. Vagyis nem növelheti a béralapot, a jutalmazási kereteket sem. Vajon mi mozgathatta azokat, alkiík tudták, hogy fillérnyi anyagi 'hasznuk sem lesz belőle, mégis szinte nagyítóval vizsgálták át az egiész vállalatot, s keresték az import megtakarításának lehetőségeit? Gondolom, felfogtak vaigy egyszerűen oslak tudomásul vettek kellő hangsúllyal megfogial- mazott „felsőbb szintű" utasítást. Ráléreztek, vagy meg is értették azt a helyzetet, amely most ilyen vizsgálódásra kötelez minden gazdasági vezetőit. Igen áim, de vizsgálódni sokféléképpen lelhet. A nagyítót sokféleképpen lehet tartani. Nem biztos, Ihogy mindig minden apróság a fókuszába kerül. Nehezen áll rá a publicista tolla: tulajdoniképpen öntudatból, becsül étiből, a népgazdasági érdekek felismeréséből született az a cselekvési 'program, aminek az ilyen érvelésre, mert az „öntudat", a „becsület", a „közösségi érdekek felismerése", az „önzetlenség" nem közgazdasági fogalmak. Vagy falán mégis van valami közük a gazdasági fejlődéshez? Nem egyszer hallhattuk az elmúlt években., olykor szó 'szerint is megfogta!mazVa; hogy a mai - úgymond - korszerű közgazdasági elveknek már nem felélnek meg ezek a szocializmus „naiv korszakában" született kategóriák. Érdemes elgondolkodni ezen az érvelésen. hiszem teljesen elhanyagolható a tény, hogy-------------------------------valaha túliliilhegték, élikoptatták ezeket a f ogalmakat. Egyszerűen komolytalannak tartom azt az érvelést, mely szerint valami azért nem illeszthető be mai politikai érvrendszerünkbe, mert a három évtized előtti néhány évben elkoptatták - miután egy ideig igen jól felhasználták. Való igaz, hogy az ötvenes éivek dogmatikus politikája az iménti jelszavakba öltöztetett ösztönzési rendszert annak objektív feltételei - történelmi gyökerek, fejlődési sajátosságok, múltból hozott szokások, értlék normák - nélkül akarta megvalósítani. Ezért ez kezdeti hatékonysága mellett negatív következményeikkel is járt. Közéjük tartozik a „közösségi érdekkel" szembeni tartás bizalmatlanság kialakulása ugyanúgy, mint az „erkölcsi önzés" hitelének lerontása. Ma — ha nem is ideologikusán megfog almozva, dé a gyakorlati szférában figyelemmel kis érhetően úgy tűnik: a termelés növelése, a megújulás gyorsítása érdekében szinte az egyetlen célravezető útnak őzt tartják, ha a politika ímeg sem kísérti, hogy „erőszakot vegyen" az emberekben élő motivációkon. Meg sem próbálják az erkölcsi 'ösztönzés jelszavait föleleveníteni. Mintha ilyen új értékrend alapiján működő ösztönzési rendszer kiial'aikullásia a naigyon távoli jövőbe halasztódnia, attól is félve, hogy ennek im'ég az eszmei felvázolását is a dogm'atizmus feléledésének minősíthetik mindazok, akik ettől okkal tartanaik. Mégis ... íme, a cikk elején ismertetett példa szerint, a maga helyén ma is Vám 'hatása a jól meghatározott erkölcsi ösztönzésnek. Miért? Olyan évtizedek állnak mögöttünk, amikor --------------- megszokh'aftuk, hogy évről évre számokkal kifejezhetően növekszik a jólét, össztársadalmi méretekben ugyanúgy, mint családonként. Kivételes jelenségnek .tartottuk, ha valaki valamiért kívülinek ed t ezen a folyamaton. Most azt is megszokjuk, hogy ez nem tőlünk független automatizmus, nem a szocialista társadalomba születés áram szerzett állampolgári jog. 'Azért tartom ideillőnek e közismert dolog felem ütését, mert olyan — valószínűleg nem is rövid - időszak előtt állunk, amikor más törvényszerűségek más módon hatnak életünk alibikulásá.rla. Meglehetősen pontosain jellemzi az előttünk álló éveket ahogyan mostanában, fogalmazzuk: Az életszínvonal jelenlegi színvonalának megtartásáért is többet kell produkálni lévről évre, mint korábban. Mindez közismert, Hiszen a „politika" és a „közvélemény" mintegy össztársadalmi dialógust folytat e 'kérdésről', immár elég hosszú ideje. ) A dialógus nem ils kevés eredménnyel jár. A politikai vezetés olyan tartalékalappal rendelkezik, amely a nemzeti bank aranykészleténél is többet é,r: az emberek bizalmával. Ezért kérdezem, honnan a merészség,, amely a lomtárba helyezné az olyan mozgató rugókat, mint az öntudat, a mun- kásbecsület, a társadalmi felelősségérzet? n az a szellem, aln?e,v ,'minden‘. forinttal _____________________________mér, elhanyagolja iaz erkölcsi fényezőket, sőt, hatástalannak, elavultnak nyilvánítja, nem legalább olyan túlzott-e, mlint annak a bizonyos néhány esztendőnek a gyakorlata, amikor a forintot is lelkesedéssel, az öntudatra való apellál ássál vélték helyettesítbetőnek? Ne ragadjunk meg annál a csupán résziigazságot tartalmazó következtetésnél, hogy az elkövetkező években majd a szükség, a szűkösség megtanít az anyagi és erkölcsi ösztönzők helyes alkalmazására. Inkább azt vallóim, hogy társadalmi, közéleti érettségünk vezet erre az útra. Ezért is idéztem írásom elején, egy nagy,vállalatunk párt bizottsági vizsgálati anyagából. Ezek a sorok már arról is tanúskodnak, ihogy a történelem elmozdult. iA közgondolkodásról zajló, olykor felszínes viták mögött hatalmasabb erők húzódnak meg. A dolgozó tömegek valóságos mozgása. Az ő türelmetlenségük igen, pozitív folyamatot tükröz, ami nem más, mint oz léfetformia, a szokások, a tulajdonhoz, a munkához való viszony változásainak a jele. S amely. - az anyagi érdekeltség meílett - kimeríthetetlen erkölcsi tőke lehet a megújulás, az újalbb, nagyobb előrelépések előkészítésének időszakában. T. VARGA JÓZSEF Vajo Amióta az ember a környezetét aktívan változtatja és használati tárgyak készülnek, amióta az ember a megfelelő anyagot és a legjobb formát keresi a megfelelő cél érdekében, már létrejött a design. Évszázadokon keresztül minden használati javat kézművesek állítottak elő a vásárlónak, annak meghatározott igénye szerint. Minden darabot kívánság szerint alakítottak. Az iparosodással és a sorozatgyártással nagy változás jött létre. A használati tárgyakat nagy mennyiségben állítják elő, az egyes darabok azonos minta után készülnek. Éppen ezért nagyon fontos a terméket előre a leggondosabban előkészíteni és ebben a szakaszban a formatervezés fontos tényező. A kecskeméti kiállításon történetileg is bemutatják az osztrák iparművészek, formatervezők a tárgyak útját, történetét. Fotó: Gottvald Károly Formatervezett edénycsalád Nagy sikert arattak a kerékpárok A tervezés fázisai Karosszékek __^J Iparművészet, formatervezés Hoffmann professzor, egyetemi tanár mutatta be a kiállítás tárgyait A rókafarka fűrészeket használni is lehetett Kezdettől máig Széllovasöltőzék
