Tolna Megyei Népújság, 1982. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-30 / 255. szám

1982. október 30. wÊPÛJSÀG 7 Álláshirdetések nyomában Kerestek hatot, találtak kettőt Ha mérleget készítenénk arról, hogy hány mezőgazda­sági üzem hirdet állást a lapokban, s hány szakember ke­res ugyanígy munkahelyet, mindenképpen az utóbbiak len­nének kevesebben. Mind gyakrabban tapasztalni: a fiatal agrárszakemberek nem szívesen vállalnak munkát a köz­vetlen termelésben. Mindezt bizonyítja, hogy többszöri hir­detés után is betöltetlen marad sok mezőgazdasági üzem­ben egy-egy kulcsfontosságú vezető állás. Ez a szolgálati lakás senkinek sem tetszik ten, s körülbelül három éve rá­A Magyar Mezőgazdaság ez évi június 23-i számában pályázatot hirdet például a tengélici Petőfi Tsz. „...szarvas- marbafőágazat-vezetői, növény- termesztési ágazatvezetői és gépészmérnöki állás betöltésé­re. lakást biztosítunk. Házas- párak jelentkezése előnyben... Jelentkezni írásban, vagy sze­mélyesen a termelőszövetkezet elnökénél.” A termelőszövetkezet elnöke, Martos István, akitől azt kér­deztük: miért volt szükség ar­ra, hogy hirdessenék, miért nem nevelte ki a szövetkezet az utánpótlást, miért nem kötöttek szerződést például ösztöndíjat felsőfokú intézetben tanuló hallgatókkal. — Kötöttünk, méghozzá olyan fiatalemberrel, aki a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola állat- tenyésztési szakán tanúit. A szövetkezet 12 ezer forinttal járult a tanulmányaihoz. Mikor végzett, Nagydorogra nősült, odament lakni és dolgozni. Te­kintettel arra, hogy a nagydo- rogli szövetkezettel igen jó a kapcsolatunk, nem akartunk a dologiból ügyet csinálni. — Hányán jelentkeztek a hirdetésre? — Felkeresett bennünket egy gépészmérnök, akinek a felesé­ge jogász. Minthogy jogászunk már van, nem is jöttek többé. Járt nálunk egy állattenyésztő Békés megyéből, megnézte a szarvasmarha-telepet és tet­szett is neki. A szolgálati la­kással viszont nem volt meg­elégedve : Tengelic-Sző'löhegyen van, ahol se óvoda, se bölcső­de, s ráadásul a szövetkezet központjától is távól esik. A má­sik jelentkező az Alsótengelici Állami Gazdaságból jött volna, de a lakás néki sem felelt meg. Növénytermesztési ágazatveze­tőnek is jelentkezett egy szak­ember Tolnáról, de kisbabát várnak, s Szőlőhegyen még az orvosi ellátás sincs biztosítva. Mind a három fiatalember volt, s egyértelmű, hogy nem a munka, hanem a lakáskörül­mények miatt nem választották a tsz-t.- Mégis hogyan alakult ki a jelenlegi helyzet?- öt évvel ezelőtt ililyen problémánk még nem volt. Há­rom éve annak, hogy egyesült a tengelic-lszőlőlhegyi és a ten- gelici tsz. Akkor sűrűén is vol­tunk, s jó néhány ember 'más­hová ment dolgozni: a főagro- nómus Kajdacsra, az Új Blet el­nöke a TESZÖV-höz, a főköny­velő pedig a várdombi tsz-be. A főagronómus márciusban nyugdíjba megy, a növényter­mesztési ágazatvezetők itt van­nak, ellenük szakmai szempont­Réti Szabó Tamás: - Azt kaptuk, ami miatt eljöttünk Pestről ból semmiféle kifogás sem merül fel. Viszont nincs meg az ál­lás betöltéséhez az iskolai vég­zettségük, ' ráadásul egyikük nyugdíj előtt áll. A szarvas­marha-ágazatból is elment két szakemberünk: az egyik a Pak­si Állaimi Gazdasághoz, a má­sik a húsipari vállalathoz. így állunk jelenleg. Hirdetünk, de eredmény nélkül. — Az egyetemeken, főiskolák­ban nem próbáltak végzős hall­gatókkal beszélni? — De igen. Jártunk Gödöl­lőn, két pályázatot is meghir­dettünk, de nem jelentkezett senki. Pedig mielőbb szükség tenne gépészmérnökre is, hisz a drága, korszerű gépekhez hozzáértő szakember is kell. Az a helyzet, hogy az utolsóéve­seknek már van állásuk. Vi­szont tekintettél arra, hogy a tsz vezetőinek egy részé 1985-ig nyugdíjba megy, kötelességünk az utánpótlásról gondoskodni. — A tsz-ben dolgozó fiatalo­kat vagy tsz-ta g ok gyermekeit nem próbálták beiskolázni? — De igen. Két fiatalt is: az egyiket nem vették fel, a má­sik az első évfolyam után abba­hagyta a zalaegerszegi Szám­viteli Főiskolát. Ezenkívül min­den egyes gyűlésen kihirdet­jük: akinek a gyereke mező­gazdasági szakon akar tovább­tanulni, annak a tsz ösztöndí­jat ad. Jelenleg Palánkon az állategészségügyi szakra ket­ten is járnak, ha akarnak to- váb bta n u Ih atnak. — Véleménye szerint miért nem jönnek a fiatalok az üze­mekbe. — Mert sokat kell dolgozni. Ráadásul itt se húsvét, se ka­rácsony, se vasárnap, se sza­bad szombat. Inkább a kényel­mes helyre húzódnak, keve­sebb pénzért. A rendszereknél nagyon sok, jól képzett szak­ember dolgozik, járnak ide a tsz-!be, tudom mit csinálnak. Nincs akkora felelősségük, nem húzzák állandóan a nyakúkat, meg a fülüket, s nem kell az erébe rékkel bajlódniuk. — Mit szándékoznak mind­ezek után tenni? — A vezetőség a szeptembe­ri ülésén úgy határozott, hogy négy korszerű szolgálati lakást építtetünk Tengelicen. A TO­TÉV-vei már megkezdtük a tár­gyalásokat... * Ugyancsak ebben a lapszám­ban jelent meg a tolnanémedi Kossuth Tsz hirdetése: „Felve­szünk építészmérnököt, üzem­gazdászt és állattenyésztési te­lepvezetőt. Feltétel : építész­mérnöknél mérnöki végzettség, üzemgazdásznál szakmérnöki, vagy üzemmérnöki végzettség, a telepvezetőnél szakközépisko­lai végzettség, és hároméves gyakorlat.”- Háromszor hirdettünk, mi­re üzemgazdászunk került, méghozzá Záhonyból. Szolgála­ti lakást kapott, sőt választha­tott Kisszékely, Nagyszékely, vagy Tolnanémedi között. Nagy- székelyt választotta. Az építész Szolnokról jött, 'a feleségével, aki gépírónő a tsz-ben. Nagyon jó véleményt kaptunk róluk — mondja Hegedűs Sándor sze­mélyzeti vezető. - Személyesen jártunk mindkét helyen az el­nökkel, illetve a párttitkárral. Sajnos, állattenyésztési telep­vezetőnek nem jelentkezett ez idáig senki. Réti Szabó Tamás üzem­gazdász.- Miért jött el Záhonyból?- Ezt kicsit távolabbról kell kezdeni. Hét évig laktunk Pes­Csurdi László mérnök: - Se' gítőkész mindenki döbbentünk: ezt a varost nem lehet tovább bírni. Én közgaz­dasági osztályvezető voltam a BÖRKER Vállalatnál, a felesé­gem pedig pénzügyi előadó. A fizetésünk jó volt, s a lakásunk is megfelelő. De a városból egyszerre elegünk lett. Minden­ki azt hitte, vagy gondolta, hogy van valami a fülem mö­gött, dehát ezzel nem törőd­tünk. Böngésztük a Népsza­badságot, a Mdgyar Mező- gazdaságot, s Záhonyban kí­nálkozott állás. Lakást is kap­tunk, amihez se kert, se semmi nem tartozott, majd olyan ház­ba költöztünk, ami beázott. A» tsz is harmatgyenge volt - egyszóval rosszul választottam. Úgy döntöttünk, amint lehet el­jövünk. — Ekkor olvasták a hirde­tést... — Igen. Egy héten belül már itt is voltunk. S azt kaptuk, qmi miéit eljöttünk Pestről. Nagy, gazdálkodásra alkalmas házat, normális munkát, munkakörül­ményeket. Jobb lesz itt, s a du­nántúli emberek is mások, mint a pestiek, vagy nyírségiek. A munkahelyemről az eddigi be­nyomásaim pozitívak, amit ígér­tek, azt be is tartották. Az üzemgazdasági munkát rend­ben találtam, s folytatom ott, ahol mások abbahagyták. Őszintén mondom: nagyon jól érzem magam a tsz-ben is, meg otthon is. A szövetkezet új mérnöke, Csurdi László eredeti szakmá­ja szerint vízépítőmérnök. — A szaklapban olvastam a hirdetést a nyáron. Nem tuda­tosan kerestem új állást, de azért érdekelt, hogy milyen le­hetőségek vannak, Szolnokon, az AGROBER-nél dolgoztam, mint tervező, a meliorációs szakosztályon. Az az igazság, hogy nem láttam az értelmét a munkámnak, hallottam ugyanis, hogy hiába tervezünk, a gaz­dasági helyzet miatt a beruhá­zások nem realizálódnak. Szem­mel látható eredménye nem volt a munkámnak, túlságosan elméletinek találtam, s .gondol­taim: fiatal vagyok, minek ücsö­rögjek az asztal mögött. Ez az állás kedvemre valónak . ígér­kezett.- Máshova is jelentkezett? — Nem. írtam egy levelet, amire postafordultával bőbe­szédű választ kaptam. Egyheti gondolkodás után mondtam, igent.- Nem idegen ez a környe­zet? — Világéletemben a Dunán­túlon szerettem volna lakni. Al­földi vagyok, s engem nagyon megragadott ez a dimbes- dom'bos vidék.- A választását az anyagiak nem motiválták? '- Se örökségem, sem ifjúsá­gi betétem nem volt. ötödik gyerekként nevelt, taníttatott az özvegy édesanyám, rá nem támaszkodhattam. Az volt a Célom, hogy a saját lábamra álljak, s az égvilágon mindent a magaim erejéből szerezzek meg. Most 28 évesen indulok ennek a munkának, s remélem, sikerül elérni, amit alkarok. — Hogy érzi itt magát? — Szeptember 13-án jöttem, és kutyabajom. Kedves, segítő­kész mindenki, s most már ne­kem kell felmutatni valamit, hogy az előlegezett bizalmat honoráljam. D. VARGA MÁRTA Fotó: Kapfinger András Japánnak édes uborka Hajrá után a konzervgyárban Köszönő levelet mutat az igazgató: „A Magyar Népköz- társaságban működő szovjet kereskedelmi kirendeltség ve­zetője, párt- és szakszervezete szívélyes köszönetét fejezi ki a Paksi Konzervgyár kollektívájának a 'Szovjetunióba exportált jó-minőségű termékek határidőn belüli szállítá­sának megszervezéséért...” A levél kimondja, hogy a szov­jet-magyar barátság további erősítését szolgálják az ilyen kapcsolatok. Kiteszik majd a szépen nyomtatott dokumentumot a gyár előcsarnokában rendezendő kiállításon, november 7-e al­kalmából. Szerencsére van ok az ün­neplésre a konzervgyárban. A tehetetlenül szeszélyes időjárás sem tudta megakadályozni, hogy teljesítsék a tervüket, és az sem gátolta a termelést, hogy az idén nyolcvan dolgo­zóval csökkent a létszám. Pe­dig ez nagy szám. De annyira szervezetten dolgoznak itt, olyan kiváló az újítógárda, hogy munkájúk révén még tovább növelhették a gépek teljesít­ményét. Az egész üzemi kollek­tíva fegyelmezettsége végső soron legyűrt minden riasztó Ikellemetíe n séget. Megakadt a szemem a gyár élőcsarnokában az újítási ho­nlapot hirdető plakáton. Ter­mészetes, hogy most 'is meg­rendezik. A legjobbak jutalom­ban részesülnék. Reggel jókor besiettem a gyárba, igyekeztem megelőzni az igazgatót, örvös Ferencet, akiiről tudom, hogy fél nyolc­kor bemegy mindennap, és el­ső dolga az, hogy végigjárja az. összes termelőhelyet. Nem sikerült megelőznöm. Tudta, hogy megyék, üzentem a biz­tonság kedvéért. Erre, hogy mégis körbe tudja nézni a gyá­rat, még korábban bement. A készáruraktárban találkoztunk, ott értem őket utol, Kródi Jó­zsef főmérnökkel szemlélték a munkáikat. Annyira ismerős nékik a kép, a hosszú gépsorok mozgása, a finom zajok összhangja, hogy rögtön észreveszik, ha valami nincs rendjén. Tehát a raktárban futottunk össze... Óriási konzervfalak kö­zött mentünk tovább, utcányi dobozsoron. Meg is említet­tem: most aztán van itt látni­való. — Sajnos, sok bent az áru. Augusztus vége óta egyetlen irányvonat sem jött, vagon- hiány miatt - mondotta örvös Ferenc. - A Szovjetunióba nyolcezer tonna áru vár 'kiszál­lításra. A szállítások lassúsága termelési, pénzügyi és munka­szervezési gondokat okozJMár javáibam készül a zakuszka is. — Nyugati exportra és hazai fogyasztásra ml mindent szál­lítottak? — Sok mindent. Például nagy mennyiségű magozott meggyet, csemegeuborkát. Most először japán piacra is szállítottunk, különleges ízesítésű csemege- uborkát. Édes, olyan, mint a befőtt. Uborkából egyébként is rengeteg termett az idén, ebből a tervünket 124 százalékra tel­jesítettük. Nagyon nagy meny- nyiséget tett ki a szilva is, ab­ból a teljesítés 142 százalék. Jó volt a zöldbab is az idén, so­kat feldolgoztunk. Ezekkel a cikkekkel sikerült ellensúlyozni a hiányokat, mert bizony jócs­kán volt kiesés borsóból, csak nyolcvan százaléka jött be a tervezettnek, aztán nyersanyag- hiány volt sárgabarackból és paradicsomból, összességében 103,3 százalék a háromnegyed- évi termelési teljesítésünk. Gyönyörű paradicsompapri­kával „győzködnek” a feldol­gozó csarnok egyik gépsoránál. Jólesik nézni a színeket. Érző­dik a fűszerezés illata. Kinn az udvaron a főtt alma semmivel össze nem téveszthető kelle­mes illata terjeng. „Velő készül az almából” — mondja az igazgató. Vagyis gyümölcsvelő, finom sűrítmény, édesipari cél­ra. Az irodáiban már sorolja is, mit kapunk, azaz vásárolhatunk ki, itthon, a paksi termékekből. Már tudniillik akkor, ha hoz­zájutunk valamelyik üzletben megyénk élelmiszerboltjai kö­zött. A pécsi FÜSZÉRT Válla­lat kap 'Paksról zöldborsót, zöld­babot, többféle elkészítésű uboHkát, befőtteket, dzsemeket, lecsót, paradicsomitalt. A ha­zai földön maradó áru többsé­ge Budapestre „utazik" Paks­ról, ami nem, azt Pécs diszpo­nálja. Hogy aztán mikor iha­tunk paksi paradicsomlét, ez már a diszponálás és a szeren­cse dolga. A gyárnak talán az újságíró látogatása hozta meg a sze­rencsét. Emlegettük, hogy au­gusztus vége óta nincs vonat, morfondíroztunk az igazgató­Modern targoncával, gyorsan mozog az anyag r val, egyéb negatívumokat is emlegetve kereskedelmi ügyek­ben, aztán egyszer csak meg­szólal a telefon, örvös Ferenc arca teljesen megváltozik. — Nagyszerű! Igen... Majd megköszönöm neki az intézke­dést... — Van irányvonat! Lesz. Vég­re megindul a szállítás — mondja és mivél több közölni­valója nincs a nyári nagy haj­rá sumimázataként, elbúcsú­zunk egymástól. Ö Kecskemét­re megy megbeszélésre, ta­pasztalatcserére. 'Menni kell... Tulajdonképpen egy kicsit mindennap hajráznak, még ak­kor is, há r#ár régen elmúlt a termő nyár. GEMENCI JÓZSEF Kép: Gottvald Károly A munka itt a figyelem a konzerváradatra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents