Tolna Megyei Népújság, 1982. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-23 / 249. szám
IO wÊPÜJSÀG 1982. október 23. IRODALOM Dimitar Kerelezov: A nadrágtartó Valaki csöngetett. Ifjabb Rialtó úr épp a jégkockákat eregette a whiskyjébe. Ki keresheti őt?! Nagyon gyűlölte az ilyen vétkeket, mint amilyen a csöngőé is. Már régóta készült, hogy eltávolítja ezt a készüléket, amely igazán felesleges a lakásban, de mindig elfeledte. Csak azokban a ritka pillanatokban jutott az eszébe, amikor a csöngő felhívta magára a figyelmet. A csöngő csökönyösen szólt. Ifjabb Rialtó figyelmesen belehörpintett a whiskybe, és fölállt. Az ajtóban egy öregember állt, sétabottal és sapkával a kezében. A kérdése egészen . váratlan volt.- ön ifjabb Rialtó úr?- Igen! - felelt a házigazda, anélkül, hogy csodálkozását véka alá rejtette volna- a sapkás és pálcás ember ismerte a nevét!...- Idősebb Rialtó vagyok- folytatta az öreg. A következő pillanatban, ki tudja miért, tejébe csapta a sapkáját, majd egy elegáns mozdulattal újra levetette. ■ — Aha, tehát ön az — mondta ifjabb Rialtó, és egy mozdulatot tett, amelyet kéznyújtásnak is föl lehetett fogni. Az öreg nem fogadta el — mindkét keze foglalt volt, csupán előrébb lépett. A házigazda előbb elhelyezte még az utolsó jégkockát is a whiskybe, azután azon igyekezett, hogy itt az ajtóban befejezhesse a beszélgetést, és ne kelljen a vendéget behívni a hallba.- Pénzre van szüksége? - kérdezte.- Nem - felelte az atya, és újabb lépést tett befelé. Ez megnyugtatta a fiút.- Csak nem valami örökségről szóló írást akar átadni nekem? - kérdezte ironi- .t'usan.- Nem! — felelt az atya, anélkül, hogy továbblépett volna.- Az istenért, akkor mit akar? Ilyen alkalmatlan idő- '•'77 csöngetni!...- Csupán azért, mert az én ■*'terioszklerózisom...- Ha nem tévedek, ezelőtt harminc évvel semmiféle szklerózisa nem volt, mégis csak egyszer csöngetett. Fejezzük be, mit akar mondani?- Tulajdonképpen, igen, azért csengettem, hogy egy nadrágtartót kérjek. Emlékszem, kölyökkorában nadrágtartót viselt. Fel akarom akasztani magam... A fiú fölnevetett.- Micsoda pechje van!... Sajnálom, de nem szolgálhatok vele... Az ifjabb Rialtó őszinte volt — két nappal ezelőtt ugyanezzel a kéréssel az anyja járt nála, és ő odaadta neki az utolsó gyermekkori nadrágtartóját. Migray Ernőd fordítása Gömöry Albert: Sportember (Gyakran előfordul, Hogy az ember a h étikaznapi fogalmak kapcsán is zavarba jön. Tetten éri magát, hogy a legnagyobb természetességgel használ szavakat, kifejezéseket, amelyeket — ha rákérdezne valaki — cs:ak alapos fejtörés árán tudna megmagyarázni. Nem, nem az idegen szavakról mondjuk ezt, hanem a teljesen általános, közkeletű kifejezésekről. Itt van például ez a szó: sportember. Rádióban, televízióban, sajtóban naponta felbukkan : delimiiáfólkészség ümket mégis próbára teszi. Pedig még a hozzákapcsolódó leggyakoribb jelzőiket is ismerjük : a kiváló, a világhírű, az egykori kitűnő, a fa Patikus slb. sportember... ‘Persze egyszerű lenne rávág- ni: a szóban benne rejlik az értelme is; mondjuk ki nyugodtan: sportember az az ember, aki sportol. Gsaklhogy ez valamiért nem kielégítő, érezzük, hogy több rejlik ebben a szóban... Mert sportol’ a háromszoros olimpiai bajnok Stevenson és az edzőterem sarkában árnyékoló tizenéves legényke; teniszezik az ötszörös wimbledoni qyőztes Borg, meg a sete-suta kislány, akinek az anyukája ezt sikkesnek töirtjla ; kerékpározik Hlinlaullt, az országutak jelenlegi koronázatlan királlyal, és szinte valamennyi kaimasz... Vagy nézzük egy sportegye- süfetet, amely nem gazdasági termelőegység, s így mindenki, aki az egyesülethez tartozik, szükségképpen sporttal foglalkozik. Mondtatjuk-te ezek szerint, hogy sportembei az elnök, 0' főtitkár, a módszertani előadó, az edző, a gyúró, az intéző, a portás, a pereces? Sportember-e a garázda egykori ökölvívó, aki máig sem felejtette el, hová kell bevinni a megrendítő erejű ütéseket, és ezt írendülletlenül gyakorolja embertársain ; vagy sportember-e az a jól öltözött úriember, aki milliókat kínál fel egy-egy sztárért a másik jól'ölitözött úri- emibernek, s ilyen módon természetesen ő iis sporttal foglalkozik? Kérdezgethetnénk vég nélkül, de az a-z érzésem, ezzel semmire sem megyünk. lEgyre inkább erősödik bennem a gyanú: a sportemberre elsősorban nem az jellemző, hogy sportol1, hanem az, hogy hogyan sportol. iMár a gyakori szókapcsolatból1: sportemberhez méltó (vagy méltatlan), gyaníthatjuk, hogy a szónak olyan tartalma van, amit elsődleges jelentése nem fejez ki; a sportember fogalmát tudatunkban bizonyos erkölcsi értékekkel kötjük össze. Elvárjuk, hogy a sportember becsületes legyen, tiszta versenyben győzzön, emelt fővel veszítsen — egyszóval csupa olyan általánosságot, amit az élet egyéb területein másoktól is elvárunk. Akkor hát hol vannak a csak sportemberre jellemző erkölcsi értékek? (Talán próbáljunk kiindulni abból: mi nem méltó a sport- em.berhez. A leggyakoribb közhelyek: a durvaság, a csalás, az erőszak, a1 pénzhallhászás... de hát eztek közül melyik méltó az emíberbez? iKléifséglbteejitő ! Ez a naponta emlegetett sportember úgy siklik ki a kezünk közüt, mint az angolna: eayszerűen nem lehet meafoqni. Az ember mór- mór kénytelten arra gondolni, hoav az egészet asak a sportújságírók és a fv-riporterek aqvó'ták ki az ellenszenves filoszok bosszantására... De nem, ne adjuk föl ilyen hamar, ez nem sportemberhez m^'tó... Hogyan? Kihez nem méltó? Persze a sportemlbterhez; ahhoz az emberhez, akiiben megvan a szívóssággal, kitartó szorgalommal1 párosult becsvágynak és akáratmak a keveréke, amely sohasem engedi, hogy félúton megálljon. Aki a cél- szalagot tuHaíjdanképpen csak jelképes céllnak tekinti, mert voltaképpeni célja nem az, hogy elsőként szakítson el egy fránya cérnaiszállat, hanem az, hogy odlaérjen. Az, hogy bebizonyítsa önmaga előtt: képes arra, amire korábban még képtelennek érezte magát. Tételezzük fel - s reméljük -, ki-ki a maga módiján a teljességre törekszik életében ; ilyen vagy olyan eszközökkel igyekszik kibontakoztatni képességeit, megvalósítani önmagát. El- mondhlatatlaniull sokféle eszköz á ll rendelkezésére ; természetesen a sport is lehet ezek egyli- ke. Az az ember pedig, akii s z e méfyisegéne k harm o nifcu saibb kiteljesítése érdekében sportol iS... nos, talán ő a sportember. Pontosabban: ő sportember is. Részben. S ha ő az előbbiek alapján részben az, akkor ebből következik, hogy nagyon sok élsportoló mlég részben sem az, ha a sport nem. ilyen módón épül bele életébe. Mert hó valaki a sportot, mondjuik, kizárólag vagyona Jhkwmanlikiüs kiteljesítésére" használja fel, akkor a sportban nem lát és ném is láthat többet, mint egy költeg részvényben; emberi értékeit aligha foqja növelni. Hogy egyébként káprázatos eredményekre, rekordokra képes, az ebből a szemszögből nézve közömbös... iKi tehát a sportember? Attól tartók, a válasz nem lesz mindenki számára kielégítő. Sajnos ilyen lény nem létezik. Mert aki sportember, az nemcsak az. Aki meg osalk az, az nem sportember. TertSulrn non datur - harmadik lehetőség nincsen. A magyar múlt mosolya Életkép a nagyvárosból Kisfaludy Károly Kisfaludy Sándornak, a nevezetes katonának, költőnek, a Balaton-vidék szerelmesének az öccse. Sokoldalú tehetség: fest, rajzol, verset ír, de a legmaradandóbbat talán humoros és szatirikus vigjátékaival alkotja. Remekbeszabott szatirikus alakokat teremt, a kor jellegzetes figuráit: a lusta, a tehetetlen, a mindenről lekéső magyar kisne- mest, Sulyosdi Simont; a reformkor szelleméhez híven, kifigurázza a maradiságot, a tohonya konzervativizmust. Tollagi Jónása sem különb figura. Pestről írja leveleit Tollagi vidékre. Afféle kétbalkezes falusi ő, akit hiszékenysége, tudatlansága, müveletlensége komikus kalandokba, mulatságos fölsülésekbe sodor a számára kiismerhetetlen „nagyvárosban”. De becsületére legyen mondva, mindig levonja fölsülésének konzekvenciáit, s Pesten bukdácsolva, jól veszi észre a nagyvárosi életforma megannyi visszásságát is. A hosszabb levélfüzéfből közlünk egyet mutatóba. Sz. K. Kisfaludy Károly: Tollagi Jónás Pesten Barátom! kulcslyukon ne nézz keresetül; én tettem azt, de! meg is adtaim árát. Hogy az ember okos maradjon, olvasni szükséges: e végre nehány deákírdkat raktam el ládámba. Ma épen élőszedém őket, midőn a mél lékszobában énék lést hallók, de a világért se tudtam, férfi- vagy asszonytorok zeng-e? Curiositástól unszöltatván a kulcslyukon nézék keresztül, s im tükör előtt áll egy drágán öltözött személy, s írásbál énekel, mellette egy hosszú ember hadonáz kezével, s áz az egész scálát kiejti képével. Ajtóhoz lapulva várom, mi lesz a dologból? s hajam a kilincsre tókeredik, de fájdalmasan csak akkor vevém észre, midőn a fogadábeli inas belép, hirtelen hátra nézek, s egy fürtöt ki- szakasztak, melyre a kilincs zörren, s az ének megszűnik. Az inas elmondó: hogy szamszéd- ném egy híres altista énekesné, s ma fogja épen magát produkálni. Gondolhatod: mint vágytam őt nyilván is hallani; mert nálunk néhány csepüevő s egyéb bukfenczes embereken kívül ilyetén mesterék nem fordulnak meg. Az inas zártszékkel kínál: mit használ a szék, ha be van zárva? mondám, inkább innen vigyünk széket. Erre viszonzá: csak bízzam reá, ő szerzend úri helyet. Ment s nem sokára hozott ezédulát; drága volt az igaz, de ingyen csak a halál, gondolám s kifizettem. _ Rendelt órára theatrumba megyek; előnyújtván a kártyát, első emeletre, egy rekesz- tékbe vezetnek. Ott bámultam a tolongó sokaságot, midőn egy ifjú, kit már tegnap a kávéházban láték, hozzám szövetkezik. Uraságod maga vagyon? — mond — talán nem lesz terhére társaságom? Absolute nem, felelék, őt mellém ülni kényszerítvén. Sok beszéd után mondát Cornelia derék énekesné; de nagy ellensége s öcs ári ója nemzetünknek, hogy minden hangért ezrekkel nem adózunk. Hadd legyen ellenség! viszonzám, nincsenek huszárjai sem ágyúi. — Az nincs, felel, de vannak síép szemei, s azok néha huszároknál is több kárt okoznak. Mi ifjak ma őt kifütyülni akarjuk, s mint jó hazafit az urat is ezen friaybe meghívom. Ha így van, mondám, szívesen! miként szöktök? Tessék engem utánozni, felel. Azalatt muzsika kezdődik, mély csendesség lön, a kárpit felhuzatik, és az énekesné kilép; társam lassan fütyöl, én hirtelen kidugom a fejemet, s két ujjómmal olyant füty- tyentek, hogy a theatrum is visszahangzott belé, gondolván, ha az ember valamit tett, tegye igazán. Erre alól tapsolnák, lármáznak, s minden szem felém lövel; ennek okát tudni óhajtván társamhoz fordulok, az elillant; s a kis folyosóra megyék utána, egy úr haragosan élállja utamat, kérdvén : én fütyöltem-'é? Igen is! felelék biztosan. Arra ő felzúdul, fenyítni kezd, miként merem a köztársaságot zavarni, s hogy tettemért adóznom kell. Hasztalan kértem, hogy compescálja nyelvét, folyvást dörgött, s nevemet kérdé; de én okos voltam, s nem mondtam meg — több ember szorong öszve, s mind ellenem voltak; már már sze- pegni kezdék, akkor Lépfalvi törtet elő, meg- panaszlom a dolgot, ő azon haragos urat hátra vonja, s minekélőtte magamhoz térek, a nagy zúgás nevetségbe oszlik fel. Tele confusióval, megmentőmtől kísérve térek szállásomra, ahol megértém a dolog mivoltát: hogy azon ifjú, ki megcsalt, az énekesnőt szereti, s most valamin öszvezendülvén, engem választó boszúja eszközének. Az ember könnyen hisz, ennél fogva köny- nyen csalatik - aztán bosszankodik. (1823) A Kodály-év eseményei külföldön Kodályt, a zeneszerzőt, a zenepedagógust, a népművelőt, a népzenekutatót az egész világon ünnepük az idén. Hangversenyekkel, kiállításokkal, zenei rendezvényekkel, szemináriumokkal emlékeznek születésének századik évfordulójára. Külföldi Kodály-tórsoságok, a Nemzetközi Kodály Társaság, külföldi magyar Intézetek, baráti társaságok és természetesen hazai intézmények, magyar művészek is kiveszik részüket a nemzetközi ünneplésből. Számos országban már tavasszal, nyáron zajlottak rangos rendezvények. Elég, ha csak az amerikai Kodály Musical Training Institute négyhetes nyári tanfolyamát, a detroiti Kodály- fesztivált, a franoiaországi Ko- dály-heteít, vagy a japán Ko- dály-szeminá hi umot eml ítjük. Számos zenei seregszemlén — a dubrovniki, az athéni, a sza- loniki, az isztambuli, a flamand fesztiválon — magyar előadóművészek, zenekarok közreműködésével hangzottak fel Kodály művei. A december 16-i születésnap dátumához közéledve sűrűsödnek az események. Novemberben, decemberben valamennyi szocialista országban emlékestet rendeznek, kiállítást nyitnak. A Szovjetunió számos városában hangversenyeznek magyar és szovjet művészek Kodály-mű- vekkel. A debreceni Kodály kórus, majd a Zeneakadémia kamarakórusa turnézik Moszkvában és más városokban. Ugyancsak a debreceni Kodály kórus lép fel az NDK hangversenytermeiben. Bemutatkozik Berlinben a keoskeméti Kodály Intézet a Kodálly-módszerről szóló elő- a dá sokka I, ko n z ul tá ci ó k kai, koncertekkel és szakmai találkozókkal. December 15-én a Komische Operben nagyszabású emlékhaingversenyre kerül sor ND'K-'beli és magyar művészek közreműködésével. A szófiai Magyar Intézetben, a prágai Magyar Kultúra Házában, a varsói Magyar Intézetben reprezentatív Kodály emlékesteket terveznek, Zágrábban a Kodály vonósnégyes vendégszerepel. A pozsonyi kamarakórus pedig a Psalmus Hun- gairicus magyarországi előadásán vendégeskedik. A szomszédos Ausztriában nemrég járt az Állami Hangversenyzenekar, decemberben a Magyar Rádió és Televízió zenekara és kórusa lép fel Fischer Adóm karmester vezetésével. Franciaországban őszi program a Te Deum és a-Psalmus párizsi bemutatója. Kiállítást és koncertet rendeznek a párizsi Espace Pierre Cardin hangversenyteremben, reprezentatív Ko- dá'ly-életrajzi kiállítást a Pompidou Központban. Észak-Fran- ciaországban Nord-Pas-de Calais városaiban — Lille, Arras, Calais központokkal — kéthetes rendezvényt szentelnek a kortárs -magyar zene ünneplésére. Az október—novemberi eseményre az ELTE Bartók kórusát és több magyar előadóművészt hívtak meg. December közepén Kodály- napok színhelye lesz az angol főváros. Ebből az alkalomból szimpoziont tartanaik, és ünnepi hangversenyen emlékeznek meg a jeles magyar zeneszerzőről. A londoni hangversenyen fellép a Győri Leánykar, több magyar szólista, karmesterük a világhírű Dorá-ti Antal lesz. Kodálynak szentelték Finnországban az idei zenei évadot. Köztudott, hogy a Kodály- módszer Japánban igenn épszerű, japán zenészek, pedagógusok tanulmányozzák Magyarországon rendszeresen a zene- és énekoktatás kodályi metódusát. Nagy érdeklődés kísérte a japán Kodály Társaság szervezte szemináriumot, amelynek számos magyar előadója is volt. Az évforduló alkalmából több jaoán városban mutatnak be kiállítást a magyar zeneszerző életéről, munkásságáról és turnéra hívták meg a Kodály vonósnégyest is. Méltó az ünneplés az Egyesült Államokban is. Szimpozio- noik, fesztiválok, hangversenyek sokasága jelzi Kodály diadalút- ját. Kalifornia, Detroit, Massachusetts, Chicago, New York, Boston a legjelentősebb események színhelye. A vendégszerep- lő magyar művészek közül említsük meg Ferenosik János karmester, Onczay Csaba csellóművész, Szenthelyi Miklós, a Kodály vonósnégyes és a Takács-vonósnégyes nevét. Törökország, Ausztrália, Mexikó, Fülöp-szigetek, India, Írország, Kanada, Irak — és még hosszan sorolhatnánk a Kodályt ünneplő országokat, a centenáriumot köszöntő eseményeket szerte a világon. S. E. Kodály — Farkas Pál érme ‘Fotó: Gottvald Károly BÉNYEI JÓZSEF: Árnyékok Széthajtom mind a nádat, vizen járok utánad. Ne félj. Nád feje reszket. Nem üldözlek, — kereslek. KERÉNYI GRÁCIA: Holdfogyatkozás Mit várod a teliholdat? Fogyatkozik, letör holnap. Csak támolyogsz fejbeverten, míg hálót sző, át a kerten. Huszonöt éve járok nyomodban, — vén zarándok, és két árnyék fehéren lobog a lassú szélben, Ne irigyeld iáid lombját, bár befonják, bár kibontják ezt a penge-lényt ma éjjel, töltekezve macska-kéjjel. sohase közelednek, csak mennek, egyre mennek, suhogva kergetőznek partjain az időnek. Fogyatkozik a hold holnap, tépi hálóját a zord nap; lombjaid sejtelmessége tűnik, mint a fák meséje.
