Tolna Megyei Népújság, 1982. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-23 / 249. szám

1982. október 23. /rouu\ tfÉPÜJSÀG 11 Utak, keresztutak 6. fiz Emberért Képzőművészeti irányzatok az impresszionizmustól napjainkig A közelmúlt művészeti irányai között nem tudunk merev hja- t-árokat húzná, s amikor Az Em­berért címet adtuk fejezetűink­nek, ez nem jelenti azt, miinthta korábban a művészetek köz­pontja nem az ember lett volna. Minden művészet 'mindenkor az élet értelmét kereste, az ex­press z)ion-i-zim.u!s azonban külö­nös hdngs-úllíylail. Expresszi ó, expresszív, ex­presszivitás, exire pssz io n izim us. Inkább a művészettörténetben, s a lélektanban, miint a. köz- nyelvben használt fog állmaik. „Expresszionista", „futurista" a tá jé’kozatla nalbbak szá máira minden szokatlan-, modern mű­vészi meg-nyliíliaitlkozás, anélkül, hogy a fogalom tartalmát is­mernék, keresnék. Bánme-nmyiire (s szabálytalannak tűnik első látásra az expres-zionizmas, 'megvan a pontos szabó lyrend- je. Magyar fordítása nincsen. Az expresszio annyit jelent: ki­fejezés. Az expresszionizmus : kifejező művészet. Expresszív az, ami rendelkezik a kifejezés ele­mi erejével, expresszivitás pedig az a-z erő, ami nélkül a kifeje­zés hatástalan. Minden művé­szet kifejezés, miint ahogy a legelvo-ntabb művészet is ábrá­zol, tükröz valamit. Ha alko­tunk, tenmészetszerüllte-g kifeje­zünk yalwmiit. Az alkotás már önmaga ban vé-leménylfonmá l-ás, és véleményünk kifejezése is egylben. De mégsem minden művészet expresszív. Jobb tehát, ha- magytar megfelelők híján megmaradunk az eredeti fogal­maiknál, az expresszívmél és az e x press zli o-nizimusn á T. Az exipres'sziion-izmus az indu­lat művészete, ezért festészet­ben, irodalomban-, zeniében, filmben, főtáblán arra helyezi a hang súlyt, a-mii a- jelenségekre adott indulatos váiia-szoiiinlkat leg,teljesebben kifejezi. Mertta-z érzelmi felindulás művészete: nem ragaszkodik a szigorú megszerkesztéshez, hanem az indulat természete szerint sza­badon fogalmaz. Az atomy és a tárgy helyett a-z állítmányt, az igét kedveli, mondat helyett a szavaikat, világos ta-goftság Helyett a szenvedélyes indiutalt- szava-loat, odavetett színfoltokat. A társadalmi helyzettel kibéküllt szecesszió plaiszitiertes szíineiivei! szemben a* h?airsagó( loemmény el- lenieteket keresi, zenében a komt rapunikci'óit, ato nalit é si, a megszokott dúir—moll rendszer ellenében az össze-hOmgzás nél­küliséget. Mindenben a 'hango­sait, a- felkiá ltot látja-, a-z -Em­ber elesettségére figyelmezte­tőt. Soh|a senki nem írta l'e annyi­szor az Ember szóit, miint a-z expresszionisták és előttük so­ha olyan távol nem került mű­vészet az egyetemes és általá­ban véve aktuális, közös euró­pai - emberi - kifejezési for­máiktól, mint az expressziioniz- mus idején. A művészet átlen­dült b szubjektivitásba-, s lé­nyegesebbnek -tartotta a- figye­lem -felkeltésének egyéni meg­nyilvánulásait, mint magát a tárgya-t, amiért szavát kimond­ta-, e-llkiá Itatta-. Az expressz-iomíiz- m-us művészete csupa felkiáltó­jel, csupa t-őlmoin-dat, ige, indu­lat, szenvedély, hogy belénk vájjon, felriasszon, hogy felri­assza a- mlag-a korába,n azt az álmos és megalkuvó tá-nsad|al- m-at, amelyért és amelynek el­lenében sífcraszálllt. De siike- rült-e végül is a- riasztás? -Nem- csO'k a különllegesiségék, a- szo­katlan jelzőik:, sz-ákapcsol'-ások, rikító színek és képek maradtak meg- csupán, elvesztve tisztes szándékait a vesztébe rohanó emberiségért él-kiáitott szónak? 'Az expresszionista iirodailoim ma már jósz-eri-nt olvashatatlan, bár .például a dráma újjászüle­tését éli '(lB|ertolt Brecht). Kiad­ványok is napvilágot Hátnak, s olyan- világhíres személyekre emlékeztetnek, mint Max Reinhardt. Az expresszionista prózairodalom szélsőséges, ere- detieskedésre törékwő munkái ellobba-ntak maradandó hatás és érték -nélküli, míg. költőik sok verssel (Kassák vagy Szabó Lő­rinc) máig szólóak. Szobrászuk, -mint Ernst Bacltadh vagy Szer- v-átiiUsz Jenő kevés volt, ómimár a k o rai expresszio nizimusból Van Gogh, később Oskar Ko­koschka, iM.a-.rc Oha gall, Käthe Kollwíitz, Frans Mtaseneef, a ma­gyar Uiifz Bélái, Mattis T-eu-tsdh János, Tornyai Já-nos, Holló László, Lőrincz Gyula o-lyain ne­vek, akiket az érdeklődő bizony- nyál isimer. Az expressz-ion-izimus rendkívüli eleven művészet, csu­pa mozgás, s amennyire alkal­mas a festészet vagy rajzm-ŰMé- szet arra-, hogy szolgálatba áll­jon, a-n-nyi-rO alkalmatlan tör­vényszerűségei folytán a-z épí­tészet, vagy általában a táirgy- fo-rmál-ó művészetek. Annál in­kább a film. Eizen-steiin iRatyomi- kiinját mint a Világ egyik leg­jobb filmjét tartják számon. 'A Góle-m, a- Szerelmeim Hirosima1, a Mater Johanna, de akár ia- Szegény,legényeik i-s expresszio­nista eszközöket -használt az em­ber belső, ellentmondásos vilá­gának kifejezésére. Nem marad a fillím -mögött a zene sem, gon­doljunk; Sztravinszkijra vagy Bartók Bélára. Már-már lezárt művészeti -korszaknak tekintet­tük az expre-sszüönizimiulst, melyet a me-gáporo-do-tt társa diaiam el­leni tiltakozás, n háború elle­ni védekezés, az elnyomott „kis­ember” iránti roko-nSzenv táp­lált. M|a különösen a festőmű­vészetben, 'filmben újjáéledt, fi­gyelmeztet öten-, mint a- jajkiál- tás, a felkiáltójel1, olyan idők­ben, aimiikor ismét szükség Van az Emberért ellkiiálto-tt szóra. KOCZOGH ÁKOS '(Következik : 7. Mozgás, dina­mizmus). Kiállítás Székesfehérváron Művészet /. Lajos korában iNp-gy Lajo-s király halálának hiafezázadiík évfordulója- alkal­mából a- szeétkesfhérvári Csók István Képtárban reprezentatív kiállítás nyílt meg. iTöirtéinelmlüinik folyamán egyet­len uralkodó kapta meg ö „nagy" jelzőt a francia' királyi Család nápolyi ágábál, az Artjou dinasztiából származó I. Lajos, akiinek birodalma a-z Ad­riától a Baltikumiig terjedt. Ural­kodása 'Miagya, rország egyik fénykora volt. Már kartácsai ki­emelték nemes lovagi j,éltemét, bőkezűségét, jámborságát, di­csőséges háldj-ácata-il és diplo­máciai slilktereit. Kormányzása felvirágoztatta- az országot. A középkori krónikák azt is fel­jegyzik ráta, hogy nemcsak az előkelőiknek, htanem a népnek is gon-dlját viselte, gyakran ál- ru!háb|aln, mint tavasz felderítő, járta a falvakat és mezővároso- ktat, hogy megvizsgálja a váimo- so*k és elöljárók szokásait, és hogy a- nép pOniasatailbôl megis­merje elkövetett jogtalanságai­kat. QrSzáglása- (1342—(1382) ideijén az erős királyi hatalom védelme állott a középlkori Vi­szonyok között kibontakozó áru­termelés révén hazánk a nem­zetközi kereskledefem és d-i piá­in ádio.i kapcsoltatok folytán Európa egyik központija volt. iNtagy Ltajas udtVar-i épí-tkezé- sei méltó fényt Vetnek a lovag­király kultúrájának igényessé­giére. A második világháború pusztulásai során lehetővé vált -hudlaii ásaitá-stak,1 melyek íaz Anjou-(palota fogadótermét és kápolnáját tárták fel, a közép­kori palota-együttes világhírű szó bo rgá! ériá jóval és az ország különböző részein előkerült mű­emlékek a X1IV. század máso­dik felének művészetéről -és anyagi kultúrájáról új képet raj­zoltak. A visegrádi palota An- jo-u-lkoci szárnya a fino-m-művű gőtik-us d ísZkúittlal, az elmúlt év­tizedekben romijaikban konz'er- vá'l-t, vagy helyreállított várak, mint az itáliai mintára épüilt, négySaroktornyos diósgyőri vár, a htatátalilniko-n túli zólyom,i vár, vagy az egyetlen tömbből álló, cseh mintára készült kustélytí- pusiú győri püspökvár szemlé­letesen mutatják, ho-gy h'a-zánk a különféle irányokból érkező s-till ushta tá so k ütk-özőpo ntjáiblam sajátos vonásokkal rendelkező művészi formákat teremtett, amelyek nemcsak az építészet­ben, hanem a festészetben, szo-brászatbtan és a-z iparművé­szet egyes ágOílbta-n is jelentkez­tek. Az építészetben és a szob­rászatban az osztrák, cseh ha- tás mellett később a délnémet stíluselemek kerültek előtérbe, tért hódítottak a festészetben az itálitali trecento elemek, de a nemzetközi gótika hatása !". kimutatható. A keszthelyi egy­kori ferences templom plé-ldát- Ita-n-ufi gazdag szentélyfreskói, vagy az ultőbbi évek nagy jte- l-en-tőiségű falusíi tempilo-mfeltá- rásaii bizonyítják ezt. A szom­szédos Szlovákiában a gömöri templomok gazdag freskósoro- z-atai szinte újra rajzolták kö­zépkori festészetünk eddig is­mert tablóját. A fas-zobrászat emlékei - köztük- a kifinomult sz-latvilni Mtadon-na - a délnémet stílus fokozódását mutatják. A királyi udvartól távol, a szepíességi kis­városokban a faszobrászat sa- já-tos helyi -változata bontako­zott ki. Első nagy hatású em­lékük az 1340—60 között készült top-oroi Mado-n-na, mely néme- tes-franciás igazodást tükröz. A Szent Simon ereklyetartó i(Zára) MŰVÉSZÉT Felvidéken, Sáros megyében is helyi hagyományokra támasz­kodó fafaragó iskola altalkiullit ki, mélynek jellegzetes képvise­lője a- hléthá-rsi Plieta. A székesfehérvári ba-zúllilka újabb ásatásai nyomán sikerült rekonstruálni Nlagy Lajos király sírkápolná jót, s'íreimillélkitöredíé- ké-ntek alltaíko-s fedőlapjával, és leányának Kataillin hercegnőnek síremlékével. A láá'CMtptt anytag- ban láthatjuk a budai Nagy- boldog-asszony templom déli kapu-za-tá-naik Mária halálát áb- rá roló domlbo rm-űtö red ékét, mely a práglai Par.lér-iműhely hatására' vall. A lőcsei Szent Jakab templom délnémet hatás alatt álló díszítését fényképeik mutatják. A középkori udvari k-ullt-úra jelentékeny művészeti műfaja volt a,z ötvösség. Nagy Lajos korában a- nemesfém, különö­sen az airamylbányászbt a sok újonnan megnyitott magytar bá­nya- következtében erősen fel­lendült. Az udvari és városi öt­vösműhelyek egymás mellett vi­rágoztak fel; a század közepén a magyar ötvösség egy-ilk fény­korába- érkez-eitt. A na-gy király hadjáratait, diplomáciái ka'poso- latoi és zarándoklatai révén öt­vös-stégünk p arattam szépségű emlékei Eu-rópa nagy kincstárai - ba kerülték. A magytar udvari ötvösök nemzetközi sz-em-pon-tböl is kiemelkedő szakmai színvo­nalát mutatja Nb-gy Lajos Bécs- ben őrzött kettős keresztije, a londoni Héd-ervári kereszt, ta-z iglái pacifiikálé és az aacheni ztairán'doklkápolma több beren­dezési tárgya. Nagy Lajos ud­varához kapcsolódik a kiállítás talán legszebb, mom-ume-ntállis ötvösműve, a zárai katedirális csaknem életnagyságú, 1-380- ban készült, o-lasz mester kezé­től szárma-zó, kopo-rsóaJtakú erekilyetartójta a szent életéből vett jelenetekkel. A kor világ­hírű remekei közé tartozik Nalgy Laljo-s leányának, Hedvig len­gyel királynőnek pompás fogla­latú hegylilkirisltály serlege, mely a d-rezda'i klncsltárba-n találha­tó.-Nagy Ltaljo-s humanista kulibú- ráija az eglész országban szét­sugárzott, amint (azt a Kon-t nádor által építtetett csatltaii kolostor, o szécsényi ferences templom sekrestyéje, vagy Aq-ui- lá János veleméri, bámt-o-rnylai és márto-nhelyi fnesikói tan-úlsit- ják. BRESTYÁNSZKY ILONA Képzőművészetünk közönsége A számadatok nemcsak biztatók, hanem lel­kesítők: az évek során megkétszereződött a múzeumok és kiállítótermek közönsége. Csak­nem 16 millió állampolgár tekintette meg 1981-ben hazai tárlatainkat. Ez mindenképpen általános társadalmi eredmény, igazolja kép­zőművészetünk minőségi fejlődését, az inten­zivebb kapcsolatot mű és ember között. Meg­növekedett a szabadidő, ezzel a kultúra iránti fogékonyság, de izgalmasabb a kiállítási prog­ram is. A számadatok növekedéséhez az is hozzá­járul, hogy egyre többen gyakorolják újra a népművészet különböző ágazatait, és igen sok a nemzetközi képzőművészeti esemény hazánk­ban. Elég ha a kisplasztikái biennáléra, a szombathelyi tértextil-biennáléra, a nagyatádi, hajdúböszörményi nemzetközi művésztelepekre, a kecskeméti kerámiaszimpozionokra utalok. Bekapcsolták a képzőművészet vérkeringésébe az üzemeket, gyárakat is, az idei képzőművé­szeti világhét megnyitóját például Csepelen rendezték, abban a munkásotthonban, ahol a munkás képzőművészeti nevelés immár több mint harminc esztendeje elkezdődött. A buda­pesti, váci, salgótarjáni üzemek egész sorá­ban — az új országos gyakorlatnak megfele­lően — rendre nyílnak a tárlatok, olykor mú­zeumi feladatot látnak el a gyárak, részt vál­lalnak a közművelődésből, „házhoz" szállítják a kultúrát. Ez is százezres közönséget tobo­roz, új iműbarátok seregét. örvendetes, hogy több helyen megalakultak az iskolagalériák, más-más működési megol­dással. Van ahol új kiállításokat rendeznek és gyűjteményt is elhelyeznek az iskolákban. Má­sutt az iskola nemcsak a gyerekeknek, hanem a leinőtt lakosságnak is kulturális programot nyújt a folyamatos tárlatokkal. Él az a tévhit, hogy sok a (művész, s az ál­lam nem képes eltartani ezt a megnövekedett létszámú művésztábort. Ha az állam nem is, de a társadalom igen. A művek sokszorozó- dásával párhuzamos lehet a közönség soka­sodása, miközben egyre többen válnak mű- barátokká, műgyűjtőkké. A kölcsönhatás lé­nyege, hogy a képzőművészek alkotásaikkal a környezetkultúra részesei, szerepet vállalnak az Ízlés, a tudat esztétikai fejlesztésében, s ennek jegyében részesülnek a társadalom anyagi javaiból. Nem a művészek és a művek számát kell csökkenteni, hanem az alkotók és a társadalom kapcsolatát indokolt élmélyite- ni. Mindez akaratlanul is megtörténik akkor, amikor a népművelők ügyszeretete megszer­vezi a művek és a közönség találkozását, akár kiállítóteremnek kinevezett vasúti állomáso­kon, üzemi ebédlőkben, szállodákban, műve­lődési házakban, könyvtárakban, éttermekben, tsz-központokban, laktanyákban, tanácsházak dísztermében és más helyeken, a legkülönfé­lébb alkalmakkor. Tovább fokozza a hatást, ha valami kedves figyelmesség a tárlatmeg­nyitás inditóeleme. Több helyen az iskolások énekműsora, másutt a művésznek átnyújtott virágcsokor sugározza azt az atmoszférát, amely nézőt és alkotót egyaránt élményben részesíti. A sok szép példa közül újabban ki­emelkedik a Tolna megyei Kölesd, ahol az összefogás baráti közösséget formált a hely­ség lakosságából. Itt egy-egy tárlatnyitás való­ságos népünnepély, s éleszti a reményt, hogy minél több helyen így lesz. LOSONCI MIKLÓS Oskar Kokoschka: Veronika kendője {Budapest Szépművészet Múzeum) Holló László: Vihar {olaj, 1930)

Next

/
Thumbnails
Contents