Tolna Megyei Népújság, 1982. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-23 / 249. szám

1982. október 23. ,••'tolna \ “KÉPÚJSÁG 7 o pusztákban szokásos háztáji gazdálkodásnak legkisebb nyo­ma sincs. — Megverte a gyerekeket? Igen, szíjjat. Azzal „'járt” ne­kik. Egyébként Csülk egyszer. (Ezt nem hlilsszük el.) — Szalbatonlba n miire számít? — Négyezerre! Jó lenne tudni, hogy milyen aiaipon. Az egyébként már az Al'SÓitengeJiid Á. G. területe. Köz ben, de főleg bevezető­ben sűrű átkok hlaingzanaik el aizzöll 'kOipdso latiban, aki a ta- nádsii kiiiremde'ltislégen a bejelen­tést tette. Zsliiliiwsizlkynié termé­szetesen neim mondja a nevét, de a ,,sértett" (ne a gyerekek­re tessék gondolni!) tudni vé­ti. Óriási pusztai torzsalkodá­sok lehetősége rémlik a jövő­ben. A jelen egyelőre egy szigorú tanácsi figyelmeztetést hoz. To­vábbá aninaík ígéretét, hogy az önmagát a társa dáliám pere­miére sodort párnak, legels ásói­ban persze a gyepeiteknek be­látható időn belüli1 alaposan utánanéznek. Osztályzás nincs, fekete pon­tokét a tanácsi gyakorlat nem felmer. Ezt bízzuk az olvasókra. A riport tehát mO-rad1, ami­lyennek ígértük. Befejezetlen. 0.1. Fotó: Cz. S. A gyakorlatban ez egyól,to­llán nem mindig sikerül, ami­ként az a;z alábbiakból remél­hetőleg kiderüli. Kaviárjuk ösz- sze tehát a fentebb emkitett sorrendet és bocs ássuk előre, hogy ennek a riportnak alb'bán az esetben lesz befejezése, ha: 1. Zsilinszky Lászlón é tanácsi kirendeltségvezető munkájának segítésére femiét ad kölcsön egy terepjárót-a termelőszövet­kezet. 2. Szűcs Ferenc úigy dönt, hogy Rudolíf-imaíjtorbói átköltö­zik SZabaton pulsZtára. 3. Amit itt elmulasztott, azt ott megteszi. Vagyis teljesíti üzt a nem túl bonyolult állampol­gári kötelességét, hogy beje­lentkezik. 4. Továbbá munkát vállal. 5. Abbahagyja élettársa gyer­mekeinek szíjjal történő „neve­lését", ami ilyen fokon egyál­talán nem pedagógiai, hanem ifjúisá givédlelmi problié ma. IKorábban mi is azok voltunk, tehát az olvasónak a legcseké­lyebb oka sincs amiatt bánkód­ni, Na tájékozatlan és netán nem tudja, hogy a térképen merre keresse Rudolf-majort és az előbb említett furcsa nevű pusztát. Varsád határában lel­hetők, csak földúton megközelít­hetők, ezért szorult a kirendelt­ségivezető terepijáróra. Olyan közlés érkezett ugyanis hozzá, hogy a majorban bejelentetle­nül élő Szűds Ferenc szíjjal ve­ri a vele közös háztartásban élő kiskorúakat. Ilyenkor hivatalból köteles kiszállni a helyszínre, de nem köteles agyonveretni ma­gát. A véletlen úgy hozta», hogy Gyönlkről jött termetes kísérője és a gépkocsivezető mellé m»ég két, ugyancsak nem aprócska újságíró is* osatllakozott. # Azt mór kilométerekkel 0 helyszín előtt joggal sejtettük, hogy nem rózsadombi környe­zetbe érkezőnk majd. Szó sincs ozomban arról, mintha az áilllo- mi güzdáisá'g (la Hőgyészli Á. G.) ne teremtett volinla» itt az em­beri élethez méltó feltételeket. Annak, akii igényli. Rendezett házaik, vízvezeték, még abban a tán az 50Jes évekből származó ikerházban is, melybe belépünk, tágas szobák, parketta. Ezen túl azonban szilnte képtelen ren­detlenség, ételmaradékok, a földre terített újságpapíron né­mi termény és piszok. Utóbbi mindenhol. Beléptünk re a két gyerek kö­züli, a 'kisebbik eszeveszett or­dításba kezd. Valamennyien gyakorló szülők vagyunk, tudunk 'különbséget tenni gyerekhalng és gyerelkihO'ng között. Ebből ki­cseng az errvberollOtti félelem. A fiatalasszony, Szűcs Ferenc életltóirsa» (nevét kívánságára nem jelezzük) 24 éves. Sovány, fél és panaszkodik. A Feri „amúgy” jó fiú, de „néha meg­bolondul". Dolgozni? Nem, ott­hagyta az Á. G.-t. Köziben fel­húzzuk a nagyobbik kislány há­tán az Ingeit. A vékonyka tet­ten szíjinyoimok. 'Egyikünk Sliinas barátságos hangulatban, amikor a másik szobából végire előkerül Szűcs Ferenc. Vékony, magas, húsz­éves fiatalember. Eleinte pök­hendi, később nagyon gyorsán szelíd, majdnem szolid’ lesz és magába rosikad. labilis egyéni­ség. — Bejelentkezett? »Nem jelentkezett be. Majd Sza'batonlbáin. — Mikor költözik oda? — Nemsokára. — Mióta nlinCs keresete? — Két hóna»bja. — Mennyit keresett az Á. G.- n él ? — 2800 forintot. Valóban nem nagy összeg, de az is igaz, hogy a ház körül Valljuk be, hogy az újságíró tőle telhetőén igyekszik elké­nyeztetni az olvasót, de azt az igyekezetét az élet korántsem viszonozza mindig. Vagyis nagyon sok esetben egyáltalán nem kényezteti el az újságírót. Utóbbitól ugyanis azt várnánk el, hogyha már elmegy valahova, tokkor hozzon szép, kerek történeteket, melyeknek van bevezetése, tárgyalása és befeje­zése. Az iskolában valamikor tanultak [szerint, amely elveket az én időmben magyar dolgozat írásánál még tanácsos volt követni, különben az embert beszekundáztatták. Fekete pont akkoriban nem lévén ismeretes... Szobabelső Magába szállva? Szíjnyomak .Jutka testén Ugye nem bántanak? Közművelés a körülmények függvényében Szétszórtan, de sikeresen Amíg művelődési ház nincs... Fábián Dezsőné megyei tanácstag - aki foglalkozására néz­ve a brikettgyár esztergályosa — nem ért a köntörfalazáshoz. „Szókimondó, mindig is az volt" - jellemezte Teleki István, a nagymányoki Nagyközségi Közös Tanács elnöke, megjegyezve, hogy legjobb, ha Márta asszonyt kérdezem a művelődési ház ügyében. Megtettem, mert érdékelt, mit érez egy interpelláló akkor, ha interpellációjára kedvezőt­len választ köp. Esetében ez történt. Nincs ugyanis mód a jelen tervidőszakban arra, hogy a korábban értékesített műve­lődési ház helyett Nagymányo­kon megépüljön az új. Mi több, az értékesítésből befolyt más­fél millió sincs már tartalékban, mert „élnyelte" az iskólafelúji- tó's halasztást nem tűrő mun­kája. Szükségképpen tovább tart téhát az az átmenetiség, amire az a jellemző, hogy a nem létező nagymányoki műve­lődési ház - központi épülete nincs -, körzeti művelődési ház is és tevékenységi körét tekint­ve a megye legnagyobb intéz­ménye. Képtelenség? Bánjanak ké­rem óvatosan az igenléssel. A közművelődés feltételei - igaz szétszórtan és eseti módon — adottak azért a székhelyköz­ségiben, hiszen a meglepően színes kulturális élet eseményei azért nem otthontalanok. Az első számú befogadó az isko­la, a diákotthon, a pártszék­ház, a tanács - pódiumestek, fórumok tartására igénybe ve­hető — házasságkötő terme, a presszó, a volt varroda, a tűz­oltó- és postaépület, melynek felső szintjét az iskolaihoz in­tegrált községi könyvtár „lak­ja”­Hogy mit jelent így „közmű­velni", arról a két függetlení­tett népművelő, Bánáti Zoltán és Kiamik Aranka, fejezeteket írhatnának majd, valamikor megszülető visszaemlékezéseik­ben. Fábián Dezsőné megyei tanácstag nem különben. Bár róla nehezen képzelhető el, 'hogy tollat ragad, amíg mód­ja van személyesen elmondani a különféle fórumokon ami a választóit foglalkoztatja.- Ha azt próbálnám beme­sélni, hogy jólesett az interpel­lációra kapott nemleges válasz, senki se hinné el. Kissé naivan arra gondoltam, adj uram te­remtöm módra megoldható a 'művelődési ház visszapótlása. Pedig Ihat... Pedig hát bárki, józanságra hajlamos követélő beláthatja, hogy a rendelkezésre álló pénz­eszközök ez idő szerint — ami­kor is szűkében vagyunk a fo­rintoknak - az alapellátást, ezen belül az általános iskolai tanteremfejlesztést kell hogy szolgálják. Befejeződött a közelmúltban a bányatelepi óvoda felújítá­sa, korszerűsítése, megszűnt az életveszély a központi iskolá­ban. A fölszámolt nevelőotthon épülete a hétközi diákotthon és az általános iskola működé­si feltételeit javítandó került nagyközségi kezelésbe. Tervezik - a társközség - Váralján az óvoda második foglalkoztató- termének kialakítását. De nem­csak ezt, lévén, hogy a VI. öt­éves terv előkészítésének idő­szakában arról volt szó, hogy Nagymányokon egy iskolával közös használatú művelődési ház épül. Több céllal tehát, mert tornateremnek is.- Ezt az elgondolást a kö­vetkező tervidőszak feladatai közé kellett sorolni — így Fá­bián Dezsőné, akinek addig még sokszor kell meghallgatnia választóit művelődési ház ügyé­ben. Tökéletes megértésre szá­míthat? Szó sincs róla, bár egy­szerűbb feladatnak látszik mű­velődési házhoz juttatni né­hány éven belül a székhely­község lakosságát, mint meg­oldani a vezetékes ivóvíz ellá­tás gondját. Noha kétségkívül ez a húsbavágóbb probléma.- Nézze csak, itt a teljes vá­lasz az interpellációra. Várni kell, de a közeljövő hoz azért némi javulást. Igen, így von. A nagymányo­ki általános iskola helyreállí­tott épülete mellett - az egy­kori nevelői lakásból — alakít­ják ki a közművelődési és is­kolai könyvtár, valamint egy klub helyiségeit. Ez a munka már folyamátban van, olyany- nyira, hogy hozzá is lehetne látni a felújításhoz, átalakítás­ihoz, ha a tanács építőrészle- génék ébben az esztendőben lenne erre kapacitása. — Mit gondol, kerül majd erő társadalmi összefogásra is, ha a tornaterem-színházterem elképzelés sínen lesz? Márta asszony optimista. Én nem. Arra gondolok — amit a nem létezve létező művelődési ház igazgatójától tudtam meg... Három éve, hogy színházi elő­adásokat is fogadhassanak és otthon is bemutatkozhassék a váraljai, nagymányoki és izmé- nyi együttes, a Gábor Áron Mgtsz jóvoltából elkezdődött Váralján egy szabadtéri szín­pad megépítése. Abba is ma­radt. Illetve, most a nyugdíjas- klub tagjai sürögnek-forognok, hogy megmentsék a végrom­lástóil azt, ami már megvan. iNagymányok egyébként folklór- központ, gazdája a váraljai és nagymányoki hagyományőrző együtteseken kívül az izményi együttesnek is. így semmi túl­zás abban, amit a művelődési ház igazgatója állít, hogy tud­niillik a nem létező nagymá­nyoki „a megye legnagyobb in­tézménye a városi művelődési központok után”. Lenyűgöző munka eredményeként persze. Nagymányokon, Kismányokon, Váralján és Izményben har­mincnégy tisztéletdíjas művé­szeti vezető, hangszerkísérő, klub- és szakkör-vezető, továb­bá könyvtáros a lelke az itt kényszerűségből polgárjogot nyert kiscsoportos közművelő­dési munkának. Hogy a szét­szórtság mit jelent, meg se próbálom ecsetelni. Azt viszont szívem szerint csupa nagybetű­vel imáim le, hogy a mostoha körüllményék ellenére rendkívül 'színes és sokrétű tevékenység folyik közművelődés címén. Úgy is mondhatnám, hogy hő­sies. Túlzók? Csöppet sem. Esős csütörtök délután, öt ára. Csivítelés a központi is­kola udvari épületében elhe­lyezkedő IV/b-ben és előtér­ben. Próbára gyülekezik a szü­letése óta hontalan — hol itt, hol ott próbáló - nemzetiségi népi együttes utánpótláscso­portja Baloghné Wusching Ágota vezetésével. A padok a falak mellett tornyozódnak, a hely így se hasonlítható szín­padhoz. A gyerekéket ez a leg- csekélyébb mértékben sem za­varja, amikor Ági néni elindít­ja a próbát. Egy órával később, hatkor már a felnőtték lépnek „szín­re”. Míg a gyerekek próbáltak a korán jövő idősebbek alkot­ják a közönséget. Később a ráérő gyerekek. Ha jól számo­lom, van az együttesnek vagy száz tagja. Maroknyion kezd­ték, s nemcsak megsokasodtak, az együttes neve is oda került a rangjukat korábban kivívot- tak .neve mellé. A dalosök, táncosok, zené­szék, díszítők, fafaragók... kö­zéi húsz csoportot alkotnak Nagymányokon. A klubok, kö­rök száma nyolc. Az iskolához kapcsolódik a gyermékképző- művész-kör és az irodalmi szín­pad működése. Van közöttük versengés? Versengés van, ri­valizálás nincs. A presszóba te­lepített nőklub igen népes tag­sága nem irigyli se a gyermek- otthónban működő nyugdíjas­klubot, se a kertbarátok körét a sikereiért. Az emberék kere­sik egymás kezét, szívesen dol­goznak, művelődnek, szórakoz­nak együtt Nagymányokon. — Meg ne írja, hogy a jelen körülmények között is tudunk jól dolgozni! — kérlelték ré­gebbi ismerőseim. — Ha ezt megírja az újság, az fesz, hogy várhat még az la közös hasznosítású kultúr- Iház... Nem hallgattam a kérlelő szavakra, mert bízom abban, hogyha széles körű társadalmi összefogás árán is, de műve­lődési házhoz jut Nagymányok nagyiközség ! LÁSZLÓ IBOLYA Befefexet/en riport

Next

/
Thumbnails
Contents