Tolna Megyei Népújság, 1982. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-23 / 249. szám

A IvËPÜJSÀG

1982. október 23.

„Meguntam én ezt a nomád életet”

;Éin kérem meg is holtom-volna, hta nem- áltatok -mellett élhettem volna. Ilyen volt az egész Kövecses cSfalád, -így fatj- zottiaim én is ide, ahova most 5.1 évesen j'uitottaim. öreg vagyok már, majdlhögyinem. semmit érő. Elvégeztem a dolgom, felneveltem a gyerekeimet, sok tehenet fejtem, legeltettem, most már csalk a nyugatomra, békességire vágy-ok.

Szávai, ill yen állatezerető bz én lalimíliám. Kii lehet enroll?

Senki. 'Az apám falusi' g.uilyás, pásztor -volt Dl ősibefényiben.

Disznókkal, mairihákkial', birkákkal foglal kozott, külön folikáibain legelődiött mindegyük. Mii sokan, heten voltunk testvérek, s hogy növekedtünk, hol ezt, hol- azt bízta ránk apánk. Így esett, hogy az egy húgom kivételével ma is jiulhászok, gulyások vagyunk 'mindannyian. A legidősebb bátyárm, Jla-ndsi, iQiósbe- rénylben juhász, akárcsak a Lajos a hőgyészi gazdaságban. Feri szintén juhász Hertlii- pusztán, Mílasi mellett, a hőgyészi gazdaságiban. A 'bátyám, Jósika ifit julhászlkodik a regölyii téeszben, a hidegkúti részen. A M'iisi a legkisebb téesz-tog, tehenész Berényben. A húgom, Erzsi otthon 'maradt, a. háztartással foglalkozik, annak csak az ura téesztag. Hetünknek van tizenhét gyereke, abból tizenhárom fiú. Egyiknek se, csak a Ferinek az .egylilk fila ü-töltt a családjára: juhász az aiplja mellett.

Én meg itt vagyok háztáji gulyás a regölyii téeszben. Miit mondjak! Tízéves korom óta haijto'm a teheneket. Rá hat évre tizenhat éves fejjel már fe- jpgullyás -voltaim a hőgyészi gazdaságban. Kézzel fejtünk még akikor, sajtárba és reggel fél háromikor kezdődött a munka. Jó 'marhák voltak azok, 20-25 litert is megadtak naponta. így folytlak az 'évek. Azután elmentem katonának, Pestre, s 1956- ban szereltem le. Ide jöttem vissza erre a környékre, itt éreztem jó'f magam.

Csennéd, a pulszta1, áhol dolgoztaim, itt volt közel Regöly- höz. Ide nőlsültem, az anyósom

a faluban vett 'házat, s elcsült minket. Rövidesen mi is vettünk egy 'házait negyvenötezerért a Váralja' utcában. Azóta i!tt vagyok, ,az anyijá' miindeireit!

iMáir úgy vagyok, hogy jobb szeretném itt hagyni ezt az egészet. Se 'hétköznap, se vasárnap, tavasztól ősziig ai marháit ki kell hajtani. A háztájit 1970 óta préseleim, s moist 'már 1982- őt írunk. -Amúgy nem. kivetnivaló: 'jó levegőn van az ember, s nékem is volt mii.ndi|g áltatom : egy tehenet és kiét növendékét adtaim be a tléeszbe, miikor beléptem, ugyanis a házhoz, amit vettünk, nem tartozott totállá. A téeszben sem tudtam az áIllatoktól szabadulni. Maj.sán voltam- téh-enész, fejtünk, ellettünk, volt sok idegeskedés. Ez a gulyáskodás nyugalmasabb, de az ember ki van téve az iidőneik, napnak, esőnek, sárnOlk. Igaz, ha nagyon nekiéred, szedem a sátorfáimat, és 'Hazahajtom ü marhákat. Fiél óra sem kell' és már benn vagyok a faliéiban. Én megyek elöl, a hegy alatt, a kutya', azaz ihát a kiislilnas meg a gallyá után hátúi.

'Guminak hívják egyébként. Volt nékem egy jó kutyáim, Legénynek kereszteltem. Agyonlőtték, szerencséje volt az erdésznek, hogy időben el.iina.lt. Én aíklkor olyan mérges voltaim, hog-y alig 'bírt az asszony lecslill- láipítani. 'Mert hiá'ba: a jó kutya mellett a pósztoreimber akár egész -map a somfaibotját tá- maszitihaitja.

Május 1ién hajtok ki először Vera-vára íjára. Jó legelő ez is, meg 'Pénzes is, ahol most vagyunk, nincs olyOn augusztusi hőség, ihogy kisüljön a ,fű. Míg Váralján legeltetek, .Pénzestlle- kaszálják, van miikor neim is egyszer. Igen szereti a jószág az itteni 'füvet. Különösen a sóskát. A csád.és füvet is megeszi, de nem szereti, mert olyaln, mint a káka. A forgótüskét meg nem eszi, klikerülli, há észreveszi. Tőzeges föld, jó föld, szeret iitt lenni a mairhö. Igaz, .művelik is a legelőt: letakairütjáik a kárát, elhúzzák a puicolktúráso-ka.t, s műltrágyázzák is minden évben.

A csordában 177 marha .legel, van, alki ölt, meg hat fejőstehenet tart. Hetvenben, miikor kezdtem a gullyáskodást, 488 háztáji fejőstehén volt. Azóta, lecsökkent, jobbára a biiköbiízta'lásra folyamodik a niép. Magyantarka mindegyik, ez a legjobb, nem szokik le ráta' az .itteni emiber. Szépek, egészségesek, sok tejet

adnak. Ha valami bajuk, van, rögtön -ott az állatorvos. Nem keli' elővenn i a trokált: ezt szúrtuk a ma.rho bálfelibe, az oldalborda mellé, hia elibitOngolt, és felfúvódott a' friss l'ucemától.

iReggel fél-1 hiétiko-r indulok a falu felső részéről. ,Nem keli nekem küirt: kijön a Hirnes a 25- ö-s sárgarézcsengőjével, a többiek meg ki a kapun, s mennek utána. 'Kilencre .érek vei Ük a legelőre, teleengedem a vályút vízzel, délben Imegint Isznak, s mielőtt hazoimegyüm'k, megint engedlek nekik a lájltból. Bemegyünk a faluiba, ;a tárná cS- há-zánál széteresztem őket, s „.mindenki" hla.záftdlláI. igyimegy ez minden- évben 6 hónapig. Máskor meg beugró éjjeliőr vagyok a 'malominál, az IgósIoValk mellett. Aztán az is előfordul, -hogy leellilk a tóhlén a legelőn. Baj akikor sliinas, szakképzetten csinálom., van nálam mindig szíj. Idén asaik két borjút vittem háza, de 73-ban ,27-tet, a fél év alatt.

A főnököm, a -háztáji ag.ro- nómus, kli'jön elég gyakrlan., s piszka födünk. Előfordul, hogy

nem hoznak időben- vizet. -Pedig az ember is, ha eszik, utá-nO inin-i 'kíván., így aztán a jószágnak is hozzá* csak azt a lajtot a .traktoros. De azért megvagyunk valahogy. A tehenek október 31-iig legelnek. Már nem is bánom, hogy -fedél alá, meleg,he kerülök én is.

'Minden tavasszal elhatározom : idén mondhatnak akármit, kibújok, nem vállalom a háztájit. De olyan ez a regölyii nép, hogy nem lehet tőle menekülni. Pedig hát idlén taVas-z- szal' is tízen jelentkeztek gulyásnak-, s maradtam egyediül én.. Mert .az a szegény állat ne legyen olyan emberrel, aki lm ég inni .sem ad neki. Elvagyok azért. 'Pölmegyek a Kapos-pairt- rat, nézem a vizet, a hegyeket, erdőket, el gyönyörködök ebbe n a gazdag földiben, a. gyönyörű állatokban, beszélgetek, há jön arra valaki. így telik az én életem tavasztól ősziig.

.Feljegyezte:

D. VARGA MÁRTA Fotó : B. J.

Rám marad la iháztáji gulya

Házat vettem 45 ezerért

Esőnek, sárnak 'ki van téve )az ember

A csádés füvet nem szereti a jószág

Fénykép készül rólunk

Slezák Ottó szociológus egy szép nap betelepedett az irodánkba, hogy kollégámról, Dodóról és rólam felmérést, divatos szóval mondva munkafényképet készítsen, vagyis feljegyezze, mit csinálunk munkaidőben.,

— Te, ez a pasas mindent felír! — méltatlankodott Dodó másnap az ebédlőben. — Még azt is, hogy mikor, hova1, milyen céllal megyek ki az irodából, kinek telefonálok. Képzeld, a maszek beszélgetéseim témáját és időtartamát is bejegyezte abba a rub- rikás füzetébe!

— Nem keill begyulladni, az a dolga. — vigasztaltam Dodót

Persze biztonsági okokból harmadnap már virágnyelven beszéltem szeretteimmel telefonon. Amikor feleségem közölte velem, hogy a Rádiusz Szövetkezetnek csekkfizetés ellenében küldjék 300 liter dúsított koncentrátumot, 150 kilogramm kónuszosán huzagolt karmonádlit és adjuk vissza üzemképes állapotban a kölcsönkért földgyalut, tudtam, hogy hazafelé menet tejet, kenyeret kei! vennem, a Gelkához íis be kell ugranom a megjavított porszívóért. Amikor szeretett anyósomat virágnyelven utasítottam, hogy vigye el a kutyát sétálni és dobja be a lottószelvényeket, Slezák Ottó szociológus máris jegyezte: a főhatóságtói kapott fontos körtelefont három perc alatt továbbítottam.;

— Apáca, baj van. Lassan elfogy a munkám — suttogta egy hét elteltével Dodó kollégám. — öt nap alatt többet dolgoztam, mint máskor két hónapig. Melót kéne szerezni, mert ha kiszagolják ezt a tétlenséget, kitör a botrány.

— Holnap pihenünk — adtam ki a jelszót. — Én elmegyek egy délelőtt is játszó moziba, te meg délután elviszed a feleségedet a fogorvoshoz. Oké?

Megegyeztünk. Slezák úrnak az altatódal így szólt: reggel kilenctől én a főhatóságnál Puczurka kartárs szobájában munka- védelmi megbeszélésen veszek részt, Dodó pedig délután a dokumentációs központba megy: külföldi cégekkel kötendő szerződés kidolgozásához keres műszaki leírásokat.

Különben ez a Slezák Ottó elnyűhetetlen pasas. Reggeltől estiig ott liheg az ember melletti figyel, jegyzetel, kérdez, munkafényképez. Dodónak (gaza lett: az erős munkatempó következtében elfogyott a munkánk. így hát hazardírozni kezdtünk. Munkaidőben elmentünk vért adni, parkot építeni, segítettünk leltározni az üzemi büfében. Anyósom néhány nap elteltével idegkimerültségről panaszkodott, mivel minden telefonhívásunk hozzá futott be. Nem csoda. Többször ismétlődő hosszú telefonviták közepette egy vidéki téesznek eladtam 12 baromfikeltető gépsort, rendeltem 3 vagon cementet, 10 vagon ikersejttéglát a vállalat .irodaépületének generáltatarozásához és nyugdíjasainknak hajókirándulást szerveztem. Dodó sem tétlenkedett: külföldi énekkart hívott meg a vállalati ünnepségre, delegációt fogadott, kísért és csótány- irtásról tárgyalt egy kisiparossal.

A rengeteg ügyintézés miatt már-már az idegösszeroppanás határán jártunk, amikor egy csütörtöki napon Slezák úr kedélyesen így szólt:

— Uraim, holnap nyugton hagyom önöket. A főszociológus kartárssal egész napos értekezleten összegezzük az eddigi felméréseket.

Pénteken megtudtuk — a telefonközpontos Giziké mondta el, miután csütörtökön kihallgatott egy telefonbeszélgetést — hogy Slezák barátunk nincs jelen a főszociológus vezette értekezleten. Sőt, értekezlet sincs. Mese az egész. Slezák úr háromnapos túrára ment a Pilisbe, a Duna-kanyarba. A feleségével telefonon beszélte meg részletesen a túra programot.

Hétfőn könnyű dolgunk voll Mit mondjak? Mellőzve a formaságokat, percek alatt szót értettünk egymással. S az eredmény? Harmadik napja én viszem kocsival az óvodába a kis Slezák Ottókat, mert apukájának pontosan ott kél! lennie a munkakezdésnél. Egy percet sem késhet, mivel a többi irodában is fel kell mérnie, mit csinálnak a dolgozók munkaidőben.

KISS GYÖRGY MIHÁLY

Gulay István:

Hátborzongató

hipertónia

Az orvosi egyetem nagy tudású adjunktusa megvizsgálta, aztán fürkészve a szemébe Inézett.- ÍNem értem — ismételgette egyre. — Nem értem! Maga makkegészséges, a műszer mégis hipertóniát mutat. Meg keli tejteni a rejtélyt...- Mi az a hipertónia? H kérdezte.- Magas vérnyomás.- De hisz nekem mindig alacsony vérnyomásom volt!- Tudom — lelelte. — Épp ezért nem 'prtem. — Elgondolkodva pillantott rá. - Csak nyugalom, nyugalom - intett nyugtalanul. - Innen ki nem megy, amíg ki nem derítem, mitől hipertóniás. Vallja be, mitől hipertóniás!- Nem tudom.- Pedig tudom, hogy ltudja !- Maga engem pe gyanúsitgasson - lortyant tel. - Egy beteg embert! Most jöttem vissza szabadságról, semmi okom magas vérnyomásra.

Az adjunktus úgy kortyintott a kávéjából, hogy a pipa a szájában maradt. Inkább nézett ki nyomozónak, mint orvosnak.- Szóval nyaralni volt - állapította meg. - Hol nyaralt?

Megmondta az igazat:- Külföldön.- Aha! Szóval külföldön!- Ott.- És érte valami stressz? -- Engem nem ért semmi. A barátomat, akivel voltam érte, engem azonban nem.- Akkor nem értem - hajtogatta. - Nem értem.

A doki amúgy jó ember volt, megkínálta cigarettával, 5 rágyújtott (átkozott szenvedély!), és eszébe jutott, hogyan járt a barátja a cigarettával. Utazásuk második napján rossz emberek leltörték a kocsiját, elvitték az autómagnóját, a ruhásbőröndjét, és a benne lévő összes magyar cigarettáját.

Mondta-is az adjunktusnak:- Doktor úr, nem nekem kellene itt ülnöm, hanem a barátomnak!- iMi közöm nekem a barátjához?- Várjon csak, doktor! Azt hiszem, lei tudom tárni a betegségem okát!- Maga? Már mindenki orvosnak hiszi /magát!- Én nem - tiltakozott -, csak eszembe jutott...- Maga a bolondját akarja járatni velem, mikor én jót akarok magának?- Tudom, hogy a doktor úr jót akar nekem, meg akar gyógyítani, de csakugyan nem tudom, miért nem a barátom került ide hipertóniával, miért én... Neki sokkal több oka lenne rá. Vagyis éppen hogy tudom!

Az adjunktus a /székébe roskadt, szájába vette a pipáját, és ismét kortyolt a kávéjából.- Miért? — kérdezte megadáan. — Mi történt a barátjával?- Először is — kezdte — kifosztották a kocsiját. Rögtön a második napon.- Vetetett fel jegyzőkönyvet?- Igen. Aztán belénk szaladt egy Pisa-furgon, összetört a kocsi hátulja.- Megint jegyzőkönyv - bólintott a doktor.- Úgy van. De amilyen szerencsém van, az én holmimhoz nem nyúltak, azok a csomagtartóban voltak, amit nem törtek fel. Nem vagyok ijedős, de végig majrés voltam, hátha velem is történik valami.- Röviden, röviden!- Aztán, képzelje, doktor úr, a barátom lelép a járdáról, és eltörik a lába. Idegen országban! Kórház, orvosi kezelés, satöbbi...

Megborzongott a puszta emlékezéstől. Az orvosnak ez nem kerülte el o ügyeimét.- Borzongott, ha jól láttam! — csapott fe rá.- Persze, hogy borzongok, ha ilyenekre gondolok!- No és mi történt még a barátjával?- Mi történt volna? Amikor végre hazavergődtünk, bement a jegyzőkönyvekkel a biztosítóhoz, úgyhogy egyetlen fillér vesztesége nem lett a sok baj ellenére.- Ez természetes — mondta az .adjunktus. - De akkor miért mondta, hogy a barátjának kellene itt ülnie maga helyett?- Hát nem érti? Mégiscsak vele történt minden rossz, neki keltett volna hipertóniát kapni!- Hajmeresztő történet - jegyezte meg a doktor. - Okosabb azonban nem lettem.

Alighogy ezt kimondta, felugrott, hadonászni kezdett a pipájával.- Hopp! Figyeljen rám, nézzen a szemembe! Azt hiszem, megtaláltam a baj gyökerét! Koncentráljon! Mondja, magának is volt biztosítása?- Nem. Nekem nem volt.

A doktor diadalmasan közölte vele:- Ugye megmondtam, hogy tudja, mitől lett magas a vérnyomása. Ugye, megmondtam !- Mert nem volt biztosításom? Erre gondoltam én is az előbb, doktor úr, de féltem, hogy azt mondja, attól még senki sem lett hipertóniás!- Az idegességtől! Képzelje el, ha magával történik mindaz, amit elmondott... Vagyis... el ne merje képzelni, mert még betegebb lesz!- No jó — állt fel. — ,Nem képzelem el, csak engedjen el.

Az adjunktus elbocsátotta.- Receptet nem kapok? *- kérdezte.- Mire?- Gyógyszerre.- Nem kap semmit. Érti? Nem kap gyógyszert.- De hisz beteg vagyok. A műszer is kimutatta!- Az igaz - mondta az adjunktus, és iszonyodva nézett a páciensre. — Hátborzongató hipertóniája van... De arra kérem, barátom, távozzon innét sürgősen, ne gyötörje tovább se a műszert, se az én tudományos elmémet biztosítási ügyekkel!

Kézzel fejtünk, sajtárba

Gulyás ivóit az apám is