Tolna Megyei Népújság, 1982. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-16 / 243. szám
1982. október 16. \ Képújság 7 Mi van a borítékban? „Megválogatjuk, hogy kivel dolgozunk” iKli'Szorufuinik a lakatosműihely- bői. B;©nt alig hallani egyimás szavát. Most meg komoly dolgokról vám szó, hát okkor „meg- érdemeljülk”, hogy az udvarom beszélgessünk. Az októberi napsütés még kedvez is a szónak. Kellemes lainigymelegiben fűzzük a szót, háttérzenének meg ott vart a nögyiasaimolk zaja. Fék József lakatos nem szokta a szófacslarást, így pIHHIlaria- tak alatt a témla sűrűjében vagyonik. — Njaipii nyolc órában ugyanúgy keli dolgozni, de mégsem tud az ember annyit produkálni,, mint délután a szakcsoportnak végzett négy órában — mondja, s ezzel egyetért Galla Árpád is, ő csak bólogat, amikor társai momdljla a véleményét. Kevés szavú ember. Galla Árpád. Azután tuidlaiklollózo'm, hogy nem yesziilk-e eT a maipi nyolc óra bedsültete alklkor, almikor k'étszálz forint körül keresnek egy-egy .műszakiban, délután pedliig négy óra alatt ennél többet. Ibnjét Pék Józsefé a szó: — A szakcsoportban a műhely Jkiriémje”, a legjobb szakmunkások Vannak. Mii a munkaidő alatt is tisztességesen dolgozunk. Többet keresünk a szak- cslaportbami, de azt nem engedhetjük meg maguinlknalk, hogy lazíitsuinlk. INéim tetsző szó a műhely krémje kifejezés. De lassan meg keli! tanulnunk: .vannak jó szakmunkások és „hajtó-” emberek, és vannak rosszaik. Edldiig a jókat visszafogtuk, a rosszakat pedig löködltülk előre, így kialakult egy közepes szint. Bz nem volt já senkiinek, úgy látsz,ott, hagy demokratikus a dolog, de hiába: a munka mégsem ment úgy, ahogy akartuk. 'Beszélgetőtársunk azért még egy dolgot mond:, ami feltétlenül a jegyzetfüzetbe kívánkozik: — A naipi nyolc órában azzal dial’gozoimi, alkiitt odatesznek mellém. A .szakcsoportban pedig mi választunk. Ez a kettő között a különbség. HAT ELNÖK EGY SZÖVETKEZETBEN... A bonyhádi vasipari szövetkezetben sem ment egy csapásra a szakcsoportok megalakulása és térhóidiJtásia. Máté Gyula elnök nlem is kerttel': — Nehezen kezdtünk hozzá. Azt hiszem, én voltaim leginkább ellene. Ez abból is a,dódért, hiogy nem tudtuk, mii ez. Aztán jelentkeztek a budapesti tenvezőasopontiunlk tagijai, hogy ők alakítanak egy szakdsopor- tot. Az 'lett belőle, hogyha nekik lehet, akikor az ittenieknek is. Máira Van hat elnök a szövetkezetben. öit szakcsopontel- nölk és én. lElőttünk a. szakcsoportok háromnegyed évének mindenféle kimutatása. Fontos papír ez. Ha eredményt mutat fel ez az úij vállalkozási forma, akkor érdemes volt. iNlézzűk a számokat': A szövetkezet 260 dolgozójából 46 a szakosoporttag. Eddig egymillió -hó roms z á zine gyveinlbét- ezer forintot forgalmaztak, ösz- szesen 11 943 órát dolgoztak. A sz'övetkezetnek becsült számítás szerint nyolc százalék a nyeresége. Természetesen azt kimutatni, hogy ezen feliül mennyíi a haszon', nem telhet. De tudnak olyan munkát vállalni, amelyre van megrendelés, s eddiig nem volt rá kapacitás. Gyorsain reagálnak egy-iegy feladatra. Az éjszakai munka eredmé nye Segítenek az exportban és még lehetne sorolni tovább. Sőt., az sem mindegy, hogy ez a 46 ember kötődik a szövetkezethez. Miivel igaz, hogy több munkával!, de jelentős többletjövedelemhez is jutnák. Ml KERÜL A ZSEBBE? iHartmann János, a vasas- szakcsoport elnöke a jövedelemről' tájékoztat : — A szakcsoport eddig 4119 órányi munkát végzett.. Egy órára 90 forintot számolunk. Ebből 35 forint a szövetkezetlé,, az általános rezsire. A fennmaradó öBiszegböl fizetjük a jövedelemi- adót, a társasági adót, a köz- ségfejlesztést... Ez általában a bevétel húsz százaléka. Tehát így miairad 45 forint a dolgozónak. Átlagban 110 órányi munkált végez egy-egy szakcsoport- tag. figyeljünk egyetlen szóra : órányi. Ez azt jelenti, hogy minden munkának van elkészítési ideje. Mondjuk: 100 óra. Ez nem' azt jelenti, hogy ennyi időt kell eltölteni a munkával. A 100 órára jár a 45 forintos bér. Ha a szakcsoport 50 ára alatt elkészíti, akikor egy órára már 90 forint a bár. Továbbra is az izgat, hogy ebben az esetiben a napi nyolc órának csölkik!en-e a preztízse... Pék Józsefnek 22,60 forint dz órabére. Teljesítményiben dolgozik, s többnyire eléri a 110 százalékot. Maximum 25 forintos órabér jöhet ki a nyolcórás mújsz'alklbain. — Jól meg vagyunk fizetve a szakcsoportban. Ezért is csináljuk — mondja Pék József. — De akikor nem éri meg szívvé!' lélekkel dolgozni a rendes műszakiban? — Nemi vagyok rtaigylklépű, akikor, almikor azt mondom, hogy mii eididiiig is tisztesség esen dolgoztunk, sőt, a műhely élen - jóiról vagyunk. Tehát ezután sem tehetjük meg, hogy rosz- szülböuil dolgozzunk - ezt már másodszor, nyomatékosan mondja.- Figyelik magukat?- Nézze, irigyek az emberek. Marosaik azért is tisztességesen kelll dolgoznunk. Egyébként szívesen vennlélnk, ha alakulna egy másik szakcsoport' is itt a műhelyben. A verseny' el- dönténé, melyik, csapat a jobb. IHartmann János mondja:- Az elmúlt héten éjszaka is dolgoztunk. Másnap szabadságot vettünk ki, hogy ne érhesse szó a ház elejét. AZÉRT VAN GOND IS... \ Ahhoz, hogy a szakcsoportok, gazdaságii munkaközösségek eredményeit érdemiben lehessen elemezni, még egy-kiét évnek el kelll telnie. Sok minden nem Dísztó zott. Hány órát dolgozhatnak az emberek a szakcsoportban? A jelenlegi szabályok szerint érvényes a mellék - foglalkozásokra szóló megállapítás. Tehát kilencven óta havonta a munkaidő. Meddig érdemes dolgozni, mert Itt is érvényes — jogosain - a progresz- szív adózás. Itt feltétlenül kell k|itiérő|t tenni: sokak szeriinit túlzottam jól keresnek a szakcsoport tagjai. Gsaik aizt nem tudják, hogy a jövedelem negyven százaléka is mehet adóba. A másiilk: érezhető — nemcsak Bonyhádon - azok ellenállása a szakcsoporttal szemben, akik nem tagok. Ez az eüllená'llás pedig apró „betartásokban" nyilvánul meg. A későbbiek során feltétlenül' meg kielll vizsgálni, hagy milyen hatással tesz a munkaidőin túllli munkavégzés a szocialista br,i gádmozgiallomira, a társadalmi tevékenységire. Már most találkoztam- olyan szalkcsoparlttagglall, aki mindenféle társadalmi tevékenységgel felhagyott. Újabb gond : a szakcsoportok bélyegzőjén többnyire ott van egy szó: szolgáltató. De jelen pillláihatbain vajmi kevés a szolgáltató tevékenységük. Balba r Hairtmlamm János, a va- sasszakosoport elnöke elmondta, hiogy egyre inkább vizsgálják annak lehetőségét, hogy szolga Itatást vó'llltallintalk, mert annak az adózása jobb, és már vállaltaik házépítőknek ablakok, ajtók készítését. Nem. várhatjuk, Hogy az első hónapokban minden menjen, mint a karika- asapás, de tisztázni kei a dolgokon. Várják Bonyhádion' is a revizorokat. Saját érdekükben... Egyelőre nem lehet eligazodni miniden rendeletiben, szabályzóban, ezért lenne szükséges, hogy miinél előbb megvizsgálnák a szakcsoportok gazdálkodását. Most még az apró - tudatlanságból elkövetett - szabó lytalanságokat lehetne korrigálni, később már nehezen. S az sem mindegy, Hogy jóhiszemű embereket később felelősségre vonnak azért, aimiilt senkii sem tudort. Az ellenőrzés ez esetben sok segítséget jelenthetne. Mát'é Gyűlte, a szövetkezet elnöke arról beszélt, hogy nehezen indult o szakcsoportok alakítása a vasiparinál, de az első hönbipoik eredménye ufóin máir számíthatnak rájuk, 1983-;bfciln pedtig már a szövetkezet terveiben a szakosaportok munkáját ils tervezik. A hlaiszon többszörös. A szakcsoportok álltai nyereséghez Hartmann János, az egyik el nők jut a' szövetkezet. S azok taz emberek, aklilk pluszmunkát vállalnak, nlagyobb jövedelemhez jultnialk. Nem utolsósorban, a szövetkezeit giépparkjánaik kihasználtsága is javulna és a népgnzdialság áruihoz jut, amire eddiig nem volt kapacitás. H. J.-G. K. Főiskolások Nakon Az energiatakarékos sertéshizlalást tanulmányozták A noki Dózsa Termelőszövetkezet szakemberei nem a spanyolviaszt találták fel, hanem az olcsó hízátartási módszert. — Amikor já két évvel ezelőtt bennünket is szorítani kezdett a „begyűrűzés" — mondja Cink Béla elnök —, kidolgoztuk, hogyan lehet olcsón átalakítani a régi épületeket, ezekbe bevinni a gazdaságos hízótartási körülményeket, ugyanakkor az új épületekben is megfelelő módon felszerelhető, a jószágnak tetsző etető-, itatóberendezéseket helyezzünk el. A lényeg az, hogy szalmával fűtünk, természetes módon szellőztetünk. A hízókat 30 kilós kortól egy istállóban tartjuk, naponta trágyázunk, és naponta almozunk. Ennek a módszernek sok előnye mellett a legfontosabbnak lehet tartani, hogy a hizlalda nem szennyezi a környezetet. A szolima ugyanis felfogja, magába szívja a csöpögő vizet, az állatok vizeletét, és ezt a szalmás almot lengőlapátos szerkezettel az istálló elé viszik, ahol kocsira rakják és kiszállítják a trágyatelepre. Tehát d sertéstelep „leve” nem gyűlik tálba', hanem a programozás szerint a földre kerül. Ennek a másik haszna: kevesebb műtrágyát kelll a növények alá kiszórni. A harmadik, nem lebecsülendő jelentősége a nakí módszernek, hogy az elhullás 25—30 százalékkal kevesebb, mint volt a korábbi éveikben, azonos számú hízófallka esetében. A negyedik előnye e tartási módszernek, hogy a gondozó naponta kétszer látja minden hízóját, az állatbetegséget előbb észreveszi, meglátja azt is, hogy melyik hízó gyöngélkedik, tehát sok bajt meg tud így előzni. Ezt a módszert már sokain tanulmányozták. Minden Tolha megyei állami gazdaság sertéstenyésztői jártak már Nakon. Több rrvint harminc mezőgazda- sági termelőszövetkezet is elküldte embereit, hogy adaptálják a naiki szisztémát, amely abból áll, hogy a szalmabálát bedobják a hízók közé, azok ezt széttárják, és já fekhelyet készítenek maguknak. A száraz etetés pedig a szokásos módon történik, az itatás is a megszokott rendszereken keresztül történik, a szellőztetést pedig nagy ajtók, ablakok „oldják meg" villamos ventillátorok helyett. És a szalma jól fűt. A tavalyi és a megelőző évi szigorú telek sem fogták vissza1 a jószágokat a f e j lód éSben, súlygyarapodásuk és takarmámyhasznosításuk jobb volt, mlint az automatizált ólaikban... A nakl sertéstartási szisztémára voltak kiváncsiak a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola harmadéves hallgatói is. Dr. Fehér István főiskolai tanárral negyvenöt harmadéves diák kedden egész délután tanulmányozta az olcsó üzemeltetésű hizlalda működését. A két és fél éves tapasztalatokról a szövetkezet elnöke adott tájékoztatást. A legjobban annak örültek a hallgatók, hogy az egyik éppen üres istállóban is megnézhették a tartási viszonyokat, ugyanis előtte nap szállították el az állományt a vágóhídra. — Diákjaim nagyon készültek erre a tapasztalatszerző délutánira, örülök annak, hogy az elméleti munka mellett ilyen kitűnő példákkal tudjuk alátámasztani a korszerűség, és a' gazdaságosság sokat hangoztatott kérdését. Ezek a fiatalemberek jövőre már üzemmérnökök llesznek, nem mindegy, milyen tapasztalatokkal állnak majd munkába. Magunk is végigkísértük a fiatalokat a sertéstelepen. Elismeréssel nyilatkoztak a nagy tisztaságról, rendről, a jól szervezett munka látható jeleiről. Még arról is, hogy a telepen a szalma hordását, a trágya kezelését 'lovakkal végzik él tairktor helyett. A legnagyobb elismerés az volt különben, hogy két fiatalember azonnal jelentkezett az elnöknél, ide jönnének dolgozni, ha szükség lesz rájuk. — A letelepedés, munkába állás feltételeit is elmondta az elnök — lakás, állás a feleségnek, vagy férjnek, óvoda, stfo. — s így nemcsak a tenyésztői munkáról kaphattak képet, hanem arról' is, hogy ebben a gazdaságban miiként fogadják az új szakembereket. A kaposvári főiskolások tartalmas délutánt töltöttek el Nakon. Szerdán a d u naf oldva ri Viráazó Mqtsz szakemberei tanulmányozták a módszert. Pálkovács Jenő Az érdek nem titok K. község párttitkára sóhajtozik: nyolc szakembert hozhattak volna egyszerre a helyi téeszbe, ha hirtelenjében ugyanannyi összkomfortos lakást építhettek volna - akár a városi lakótelepeken - egy tömbbe. „Egy egész volt kollégiumi szoba jött volna hozzánk leleségestől-férjestől, de hát itt. .." Széttárja a karját. Déli határőrközségünket, D-t emlitem, ahol ma már húsz ilyen lakást laknak a termelőszövetkezet legkülönbözőbb beosztású dolgozói. „Nálunk ez elképzelhetetlen - mondja a párttitkár -, megpróbáltuk közgyűlés elé vinni, elmagyarázni, hogy van pénz is, építőbrigád is. Még azt is javasoltuk, hogy ha már belefogunk, építsünk rögtön 12 lakást, akkor más is társulhatna a tsz-ből, de felállt az egyik tagunk és azt mondta: szerinte az egész játék arra megy ki, hogy a vezérkar olcsó lakáshoz jusson, hiszen csak az új elnökünknek, meg nekem nincs még saját házunk. Mit mondhattunk volna erre? El kellett vetni az egészet. A nyolc jelentkező közül meg csak egy jött ide végül, őt viszont az ösztöndíjszerződése egyébként is ide köti. Nem szívből jött, hanem érdekből: másképp 40 ezer forintot kellett volna visszafizetnie." K. község politikai vezetője tehát élt a gyanúval, hogy a fiatal agrármérnök, miután a remélt lakás terve kútba esett, csupán érdekből „jött haza". És némi röstellkedéssel a hangjában említette, hogy róla, meg az elnökről azt feltételezték: a község segítségével akarnak lakáshoz jutni, magyarán, saját érdekükben javasolták a házépítést. De vajon mi szégyelleni való van az érdek szerinti cselekvésben? Miért baj az, ha a szakember a munkahelyváltoztatásnál - amennyiben teheti - előnyben részesíti azt a munkahelyet, ahol korszerű lakást kínálnak fel neki? És miért lenne baj az, ha a téesz által áhított szakemberekkel együtt a vezetők is lakáshoz jutnának? Ki járhat emiatt rosszul? Hiszen éppen az a lényeg itt, hogy két érdek találkozásával egy harmadik — a legfontosabb - érvényre juthat. A szakember lakni szeretne, a téesz szakembert szeretne, s ha ez így összejön, feltételezhető, hogy az adott téeszben emelkedik a gazdálkodás színvonala, s a közösség növekvő mértékben járul majd hozzá a nemzeti jövedelem gyarapításához. Kit rövidítettek akkor hát meg az érdekek felszínre hozatalával, kendőzés nélküli kinyilvánításával és érvényre juttatásával a példaként is említett D-ben, déli határőrközségünkben? Persze, értem én a K-falubeli tsz-tag bizalmatlanságát is, amely minden valószínűség szerint megelőző rossz tapasztalatok hosszú során hizott rosszindulattá. Mert nem akkor van baj, ha a társadalmi, a csoport- és az egyéni érdek egymásra talál, egybeötvöződik, hanem akkor, ha az egyéni érdekek maguk alá gyűrik a nagyobb közösség érdekeit. Aki kizárólag magánérdekből borítja magára a közösségi érdek köntösét, az előbb-utóbb lelepleződik, de nagyobb baj, hogy a saját érdeket elhallgató fellépése bizalmatlanságot kelt, és olyan légkört teremt, amelyben mindenki azt keresi, hogy hol is lóg ki a lóláb? Ilyen körülmények között azután valóban szégyen, ha egy-egy kezdeményezésről „kiderül", hogy az egy időben a kezdeményező magáncéljaival is egybevág. A kezdeményezőt e légkörben természetesen akkor is kedvezőtlenül ítéli meg a közvélemény, ha egyébként józan ésszel belátható akciója társadalmi haszna is van. Imigyen azonban azt kell belátnunk, hogy az ilyen-olyan ügyeskedésekkel „titokban" elért pillanatnyi előnyökkel az érdekek hosszú távon minden szinten csorbát szenvednek. Ha leoldjuk érdekviszonyainkról a fölösleges szemérem - sok esetben csupán az álszemérem - amúgy is szakadozott fátylát, akkor a különböző „lóláb"-elrejtő manőverek helyett energiáinkat a tisztán és a világosan kinyilvánított érdekek mindenkit kielégítő egyeztetésére fordíthatjuk, annak veszélye nélkül, hogy a közvélemény elítélné azokat, akik a közösségért saját érdekből is cselekednek. KŐVARY E. PÉTER A beszédes Pék József és a hallgatag Calla Árpád
