Tolna Megyei Népújság, 1982. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-16 / 243. szám
1982. október 16. "NÉPÚJSÁG 5 Hazám, házam Szakdolgozat Bogyiszlóért A felsőoktatási intézetek végzős hallgatói — tudásúikról számot adva — egy meghatározott témakörről szakdolgozatot készítenek. Ezek értékelés után különböző raktárak mélyén, magosán meg- laipulinak az idők végezetéig. iKevés kivételnek adatik meg, hogy szakdolgozata „éltetre” kel. Mondják, hogy az életutak vonallát már a fogantatás pillanatában vázolni lehet. Ezt tesszük most. A címben foglalt születő szak- dolgozat holnapjainak legyünk jövendölő!. Szakdolgozat Bogyiszlóért... Ez az egyszerűnek tűnő mondat feltételez valdmiféle ragaszkodást, áldozatvállalást, hogynem szerelmet a dolgozat szerzője részéről egy bizonyos Bogyiszló iránt, amiről az Új Magyar Lexikon ötödik kiadásában így olvashatunk: „önálló tanácsú község, Tolnai megye szekszárdi járásában, a Duna árterén. Lakóinak száma: 3000. Vasútállomása : Tolna-lMözs. Kukorica- és papnikatermelés. Paprikamalom. Paprikakísérletü telep (Dokomláspusztto). Árvíztől veszélyeztetett település; az 1956-i jeges árvíz elöntötte, azóta újjáépült.” Tehát. . . szakdolgozat születik Bogyiszlóért. Nem szójáték ez, hanem tényt közöl, amikor a szavak rendjét megfordítva kijelentjük: Bogyiszló egy szakdolgozatért. Ezzel a megállapítással azonos gondolatok, érzéknek találkozásának lehetünk tanúi egy ember és egy közösség részéről, ami önmagában is felemelő, erőt adó, reményt hordozó. A dolgozat szerzője — aki fiatal népművelő és bogyiszlói lakos — Vörösmarty Mihály szavait kölbsönzi, amikor vallja, hogy a dolgozat megírására a haza és a ház iránti tisztelet, szeretet késztette: „Mely ölelve tartja a jelent/ Mely a hűség szép emlékezetével / Csüng O múlton és jövőt teremt..." Mikor e sorokat megtalálta, már elkötelezettje volt egy nép kultúrájának, mely a közelmúltban gyökeres változáson ment keresztül. A népet azok a bogyiszlói panasztemeberek jelentik, akik között él. A közelmúltat pedig az az emberöltőnyi idő, mely egy nemzedékváltást és egy új társadalmi rendet, újjászületést hozott. Elnémultak a szépteremtő kalákák. Ma, ami még él a népszokásokból, sokszor csak idegenforgalmi nevezetesség. Maradt azonban néhány ház a szőkébb hazában. Hazám és házam, házam és hazám! Lehet-e véletlen, hogy a magyar nyelvben ezek a szavak Olyannyira rokonejtésűek? A magyar nép végleges megtelepedése óta nemzedékek sara őrizte és fejlesztette a keletről hozott hagyományokat. A külső háborúk, utazások, a szomszédos népek építészete, s a messziről jött építőmesterek érlelték népünk építészetének: a településeknek, a lakóházaknak, a gazdasági és közösségi épülteteknek gyakorlati és esztétikai hagyományait. A századforduló sokat változtatott a falu arcán. Széttördelte a falvak harmonikus 'képét, megzavarta a falusi utcáik ritmusát, az egyszerű házakat eltorzították és a ragyogó fehér falaikat felváltották néha meghatározhatatlan színű homlokzatokkal. Népi építőkultúránk pótolhatatlan értékeit csaik akikor őrizhetjük húséggel, ha a hagyományokat átmentjük a1 falu 'korszerű építészetébe. Ezek itehettek azok a gondolatok, amelyeket önmagáénak fogadott el egy szakdolgozat megírására készülő fiatalember és egy falu közössége egyaránt. Bogyiszlán a már említett kultúra — építészeti és néprajzi em- — megőrzésére kínálkozik lehetőség egy több funkcióval működő falumúzeum létrehozásával, amely mintegy hídként emelkedne az ősi falurész és az új fa'fu között a Duna-partan. A szaikdolgozat egyben az új létesítmény pontos terveit rs szolgálja. Nem skanzen ez, nem vagy nem kizárólag táj,házait képzelnek, hanem a közösségi élet, a művelődés olyan, helyszínét, intézményeit, amelyben a gyerekeik és az utánuk jövő nemzedékek az elmúlt kanak jó értelemben használt „díszletei" között, megérezvén az elődök életének szívet pezsdítő levegőjét, tölthetnék szabad idejűik nagy részét. Az oktató-inieivelő munikia és az egész életén át tartó művelődés, közművelődés hajlékává váíihaitno. A műit, a jelen és a jövő kapasolaitáit iily módom alkairják biztosítani. Mii elállt báirkii is félre tolná az ötletet, rnon,dvá-n jelen gazdasági helyzetűnkiben senkinek nincs módja „falumúzeum” Fétesítését támogatói, meg kell nyugtatni a tervezők nevében', hogy saját erejükben, a jó aikartú összefogásban gondolkodnak, és lépésről lépésre határozzák meg a feladatokat. A leendő épületek neveit próbálgatva születnek a vall,óság talaján mOmaidivO az ötletek. Egy „falfuhóz”, „közösségi ház”-ibain a szép sikereket elért népi együttes próbáit, illetve kisebb bemutatóit tervezik. Az épület melletti „csőrben" más-más hagyományőrző felnőtt- és iskolásközösség végezheti munkáit (helytörténeti kör, szövőik, korongozók...) Ez az épület külső képében egy XIX. sz. végi oszlopos, tonnácos ház lesz. Egy szolba,dtéri színpad, egy sövényház XVlIIII. századi berendezéssel, egy csűr (nádtetős szárnyé k), szabadtéri halászati kiállítás : halászkunyhó, kerekeshíd, varsák, vejszék... A módszeres, tudományos igényű gyűjtőmunka' máir elkezdődött. Építészeket, muzeológusaikat, művészeket nyertek meg az egyre fontosabbá váló ügyük érdekében a bogyiszlóiak. A Magyar Televízió Gsepű, lapú. gongyolO armű játékos vetélkedőjére a falu egésze megmozdult és az egybegyűjtött anyagokat otthon is bemutatták „iBölasötől a ko,parsáig" címmel. Egybehangzó vélemény, hogiy nem szalbad csupán három napig tartan,i ennek a közösen létrehozott csodának. És igazuk van! A bogyiszlóiak vallják, hogy lakóhelyük kultúrája: a nemzetinek része. lEgy falu tenni akar az emlékeiért. Nevek illenének a következő sorokba. Olyanoké, aikiik már többet is léptek a holnap elé, A tanácselnöké, allai már épületet biztostott az eddig is felgyújtott értékek további őrzésére. A pedagógus nőé, aki egyben a művelődési Ház megbízott igazgatója és a1 már említett vetélkedőhöz szükséges gyűjtőmunka szervezője volt. A református lelkészé, óki évtizedek során őrzött néprajzi kincseivé!1 áll aiz ügy szolgálatába. A festőműyélszé, akii letelepedve a községiben,, nem műtermes ott- honá'nalk ablakából alkarja szemlélni a teendő építkezést. A népi együttes valamennyi tagjának nevét is ilde kellene inni. Tulajdonképpen az egész falu lakosságának nevét. Azoikét a parasztemberekét - elsősorban az övékét —, alkilk a gyorsuló időben megőrizték eszközeiket és valami mélyen emberit a tegnapból. De a névsarkésziitéstóir azért is él kell tekintenünk, mert ők valamennyien azt gondólijók, hogy amit elkezdenek, az a mlilndenkori elnök, pedagógus, lelkész, népművelő, művész és közösség fella,data, kötelessége. lAz a hangulat, amnely a szakdolgozat írása kapósán a faluban kialakult, összekovácsoló, közösségformáló programot adó, hol- nöpIVáró. Ennyit egy ügy fogantatásának perceiről'. Az később derül k,i, hogy a szakdolgozat lesz-e Bogyilszlóért, vagy Bogyiiszió a szakdolgozatért. Ifaduédök Vért vesznek az egyik fácántól Fácánkertben működik hazánk egyetlen természet- és vadvédelmi állomása. A Kunffy-kastélyban és a körülötte elterülő ősparkban helyezkednek el az állomás modern berendezésekkel felszerelt laboratóriumai, a kísérleti állatok volierei. Azt vizsgálják, hogy a mezőgazdaságban ma már nélkülözhetetlen vegyszerek miként hatnak az apróvadakra és csak olyan kemikáliák kerülhetnek forgalomba — az állomás kizárólagos joga az engedélyezés —, amelyek nem károsítják a nagyüzemi művelési mód által alaposan meggyérült vadállományt. Fontos feladatuk a dúvad, a mezei rágcsálók irtására módszerek kidolgozása, javaslatokat tesznek a vadkárelhárítás módozataira, a mezőgazdasági kultúrák, az erdők védelmére. De közreműködnek a vadőrök képzésében is. A harmincas létszámmal működő állomás munkájából mutatunk be néhány mozzanatot. CZAKÓ SÁNDOR Fürjét ma már inkább csak itt láthatunk Az egyik új és modern berendezés, a Chromatograf A hörcsögöt téli álmából zavartuk föl Fácán szondázása Boncolás. Vajon milyen elváltozásokat okozott a növényvédő szer? Rendszeresen figyelik, hogy a vizsgált vegyszer miként hat az apróvadra DECSI KISS JANOS
