Tolna Megyei Népújság, 1982. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-16 / 243. szám
a Képújság 1982. október 16. Mitől rossz. a közérzet? Gyulaj önállóságát siratja Vd amikor a nyár elején szögezte mellemnek — válaszra sem várva — az indulatos kérdést a kurdi közös tanácsban helyet foglaló tizenegy gyulaijii tanácstag közűi az az egy, akit addig higgadt embernek ismertem : — Miit gondol mire jut 10—15 éven belüli Gyulaj? Gyűrűfű sorsára jut. A téesz jól fizet, de rosszul gazdálkodik. Még csók tana csíki rendeltség ür*k si ncs már, nem hogy önálló tanácsunk. A fiatalok egyre mennek, Újdombóváron valóságos utcasorokat építettek be maguknak. A rávailá itt termett, itt terem meg, a lakás Kurdon, meg a városban kell. Az öregek maradnak, a sírig. A község 1300 lakója között egyre kevesebb a 30-tól 50 éves. A település arculatát egyre inkább az a háromszáz cigány határozza meg, mely úgy telepedett te, hogy a családok állami támogatással vályogfalú, vénségesen vén parasztházakat vettek meg, de csekély kivételiéi telepi módon élnek bennük. Egyszer hopp, többször kopp. Van olyan cigány dalaozöVi a téeszniek és erdőgazdaságnak, amelyik a szükséges munkanapokat dolgozza csak le, fölveszi az 1500—1600 forint fizetést. De mit számít! A családi pótlék, aminek jelentős hányada a kocsmába megy, megvan egyik- másokénak 4—5—6 ezer forint 'is. De nem jut belőle arra, hogy a napközis ellátásért kiszabott napi egy forintot befizessék... Hát szóval megérthetem, be vannak tökéletesen kerítve, attól meg minden valamirevaló gyutajiinak fötimegy a vérnyomása. hogy társközségként „Kurd semminek se nézi Gyulait". Itt volt például ez a legutóbbi tanácsülés, amit Csibrákon tartott meg a 34 tagú közös tanács. Joli indult az, a téma is olyan volt, amiről lett volna mit beszélni, hiszen a Bendzi Fe- rencné, a tanácselnök a társközségek helyzetéről számolt 'be. No de „a Tóth Jocó bácsi, a volt kurdi tanácselnök bedobta már megint”, hogy Gyulainak. semmi követelnivalója nincs, mert évekig viszi még a fejlesztési alap javát annak o községi vízműnek a költsége, ami vízmüvet sokat siratott önállóságuk éveiben a gyulajak többszöri nekirugaszkodásuk ellenére se voltaik képesek létrehozni. „Különben, amióta asz- szonyuraJom van a közös tanácson, az igazgatási munka se felei meg a szakmai követelményeknek !" Tóth József — mint azt megtudhattam — megközelítően se olyan indulatokkal eltélVe szólt az idézett tanácsülésen, mint amilyen vehemens indulatokkal reagáltak a máskülönben nem túlságosan aktív gyulajiak a közbevetésére. — Mi az, hogy mi vittük el a pénzt?! — Nem akarjuk ezt hallani többé! Túl sokszor lett az orrunk alá dörgölve, hogy a vízmüvünk sokba került... Ott, végül győztek a józan hangok, a testület határozatot hozott, hogy a félezernél alig valamivel több lakost számláló Csibrák vízellátásának megteremtéséhez látnok a Tamási Erdő- és Vadgazdaság közreműködésével még ebben a tervidőszakban, társulásos alapon. A közös tanácsban helyet foglaló gyulajidk furcsa módon nem attól jöttek indulatba ezúttal sem, amiért érdemes lett volna. Azért, hogy „a Ibkossági összefogás dolgában teljesen leszele'ltek”. A korábbi lelkes megajánlások ellenére sem készült el ugyanis az a sportpálya, amelynek ügyében több értekezletet is tartottak. De más céllal sincs mozgás. Az említett tanácsülés óta mindössze annyi történt, hogy a kötésig érő gazt lekaszáilta az a községi alkalmazott, aki nehezen győzi — még felesége segítségével is — a közterületek rendben tartását Most legutóbb például az esőzések után itt mindig nagyon sürgős munkát végeztek napokon át, amennyiben megszabadították sorra az árkokat az iszaptól. Valamikor — tekintettel a község kedvezőtlen fekvésére, arra, hogy völgyekbe par tóntáltalk az utcái —, maguk o gazdák se voltak restek lapátot ragadni, megelőzendő ai víz rombolását Más településeken — megjegyzem — a helyi gazdálkodó szervek is nyomban ott teremnek, ahol a víz közutat, hidat vagy lakóházakat veszélyeztet. „Itt ez nem divat" — közölte velem egy idős asszony, akinek rövid időre a kalauzolására szorultam, kél. társadalmi munkásokra várakozó sóder- halom tövéből indulva falunézőbe. Más, sok okos „divat" se dívik Gyuláján. így, látogatásaim harmadik napján, amelyen már velem tartott a Kurd községi pártvezetőség fiatal titkára, Kiss János és Bendzsi Fe- rencné tanácselnök is, kénytelen-kelletlen szaladt ki a számon, hogy ha Gyulaj egyszer netán tényleg Gyűrűfű sorsára jut, abban nem a közös tanács, az elnéptelenedett és nohát termő szőlőhegy, a község nehéz megközelítése lesz a vétkes, hanem maguk a gyulajiak! A baj tudniillik nem kívülről jött ide, a baj belül van, s mélyen. Leghamarabb abban nyilvánul ez még, hogy a világért se ismerik el, miszerint a község szülöttei is alkalmasak lehetnek a község boldogítására. 'A jövevény? Vian rá példla, hogy aimíg friss a cipőjén az út pora, dicsérik, üdvözítik. De ja'j neki, ha hibázik, hia a község 'tálkáiért vállalt munkája távol áll a véget nem érő diadalmenettől! Egy idő után egyébként a nyílt színire ritkán lépő hangulatkeltők — évtizedekre visz- szamenő dokumentálható dolog ez - mindent elkövetnek a' robbantásért. A jövevény száműzetéséért. Az indíték? Salját pecsenyét és gesztenyét közös tűzön csak zavaros viszonyok között tehet sütni ! Mimt a tainá aselnöiknő elmondta, a községfejlliesztés vízellátásra lekötött forintjaim kívüli évente 20—20 ezer forint jut Csiibrákmak, Gyula jma'k és Kurd- nialk egyéb, sokszor elismertem húsbavágóan fontos feladatok fedezetéként. Ezért iis lenne arra szükség, hogy Gyula jón végre bélássák az emibérék, ami nyilvánvaló. Saját erőiből', az érdekeltségi hozzájárulással együtt se tudták volna megvalósítani a vízmüvet. Aztán: községük jövője a kezükbe van, a felelősséget már most nem lehet a fejlődést szorgalmazókra hárítani . Akkor sem, ha nem voltak mentesék a tévedésektől az egyes intézkedések. Mint pl. az iskoJfct oda — Kurdira - és visz- sz aik'örzetesítése. 'Horváth László, Hoffmann Gyulámé, Müller Máté, Vercz Attila tanácstagok szenvedélyes haingon beszéltek a termelőszövetkezet munkaerőgondjairól Vercz Attila, akii a téesz pá'rttitká ra 'is, egy fokkal szenvedélyesebben,, mint a többiek. Nos, igen időszerű lenne, ha felmérnék magáinak a közös gazdaságinak is a' felelősségét a fiatal lakosság megtartó sóban. Akkor is szükség van erre, ha ez idő szerint nagyon nehéz a téesz élete. A több napos beszélgetéseknek azonban akad miás meggondolásra ajánlható tanulsága is. Ilyen az, hogy komolyabban kell venni a lakosság és a közös tanács, tanácstagokon keresztül történő folyamatos információcseréjét és megőrizni ebben azt a nyíltságot, ami országosam a belpolitikáinkra jellemző. Aztán... szOktassálk már le igen káiros „ihobbijulkrái" a nagyon is jál ismert bajkeverőket. Gyulaj slrotáira gondolok, akik úgy látszik akkor érzik magukat jól, ha a lakosság közérzete rossz. Végiül : adidiig nincs ok a vészharang ozásra., aimíg oiyain élménye is akadhat az idegeneknek Gyuláján, minit e sorok írójának mór hán'aipokkal ezelőtt. Akkor mondta1 egy munkában igencsak elrnyűivődött öregiasz- szony, hogy „lelkem, ha, nem tudok évente legalább százezer forintot eltenni a családinak, eltemetem miagaimat.” Más... jönnek Érdről, Budapestről a vidékre települők és a lakóházaiknak majd a fele vár a víz bekötésére. Kész fürdőszobákkal. Győrűlíű komfortfokozata, sokikial-lsakkbl alacsonyabb volt, mint most Gyulaijié. A község él és nem is rosszul. Hogy medldl’iq? Az a lakóim, múlik és a közös tanácsba választott képviselőim. LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: BAKÓ JENŐ A zötyögdi szövetkezet pajtájában kigyulladt egy nyaláb szalma. Az égő szalmacsomón kívül a pajtában tartózkodott még egy rosta, egy rakás műtrágya, egy halom üres zsák és egy tele benzineshordó. Ha eléri a tűz a hordót... nem is folytatom. És ezekben a vészterhes pillanatokban ott tartózkodott három férfiú is: Kovács János, Tuskó András, Hozom Bertalan. Sós Lajos zötyögdi születésű, nőtlen, református, hazafias érzésű, szavahihető asztalossegéd, aki a rettenetes percben ott haladt el a szövetkezet portája előtt, később így mondta el a történteket: 1. a szalma lánggal égett; 2. Tuskó András szörnyű káromlást hallatva kirontott az udvar leghátsóbb hátuljában emelt kis deszkabódé mögé: ott mindjárt abbahagyta a káromkodást, hasra vágta magát, s behunyta a szemét; 3. Hozom Bertalan nem káromkodott, ellenben beüft a kút- vödörbe, és leereszkedett a kútba; 4. Kovács János nagyon ijedten állt a tűz mellett, jobbra- balra kapkodta a fejét, de mégse szaladt el, mert már nem is volt ideje, hanem ráhemperedett az égő szalmára, és addig hem- pergett rajta, mig el nem oltotta. Közben a ruhája is tüzet fogott, keze-lába csúnyán összeégett, de végre is néhány seb árán megmentette a benzineshordót. Azazhogy dehogy a hordót! — pajtát, istállókat, kazlakat, gépeket, jószágot, rengeteg vagyont, ami mind a tűz martaléka lett volna; a fél Zötyögddel együtt, mert egy ilyen benzines, robbanásos égés átcsapott volna a szomszéd házakra is... Nos, a harmadnap megtartott közgyűlésen, amelyen Kovács János bepólyál- va és sántikálva jelent meg, ünnepélyesen felolvasták, hogy nevezett éppen egymillió-hétszázhatvanötezer-négyszázkilencvenhá- rom forint ára értéket mentett meg a pusztulástól. Ezért a példás cselekedétéért köszönet illeti, továbbá ötezer forint jutalom, továbbá brigádvezetői előléptetés. Ha egyszer az emberek hálásak kezdenek lenni, akkor határtalanul hálásak. Kovács Jánost, ezt a szófián, csapott vállú kis embert, aki eleddig a munkáján kívül semmit nem produkált, elhalmozták dicsérettel és ajándékokkal. A vén Látó Imre elhozta neki a legszebb cseréppipáját. Nem pipázom — mondta szégyel- lősen az ünnepelt. Nem baj, még rászokhatsz! — biztatta Látó. De még ez csak kezdete volt az igazi megdicsőülésnek. A tanácselnök egy gyűlésen azt találta mondani, hogy Kovács János nemcsak a szövetkezet hőse, hanem az egész falué: és ebben a minőségében megérdemel egy birkapörköftes, boros, cigányzenés díszvacsorát. A gondolat nagyon tetszett mindenkinek. A gazdák felajánlottak két toklyót. A Zötyögdi Káposzta- tasavanyitó Vállalat egy hordó káposztát, a szikvizgyár ötven üveg szódavizet, a vadásztársulat tíz nyulat (sajnos, nem lőhették le, a tilalom miatt), a tejcsarnok egy fazék aludttejet: vagyis mindenki adott, amit tudott. És micsoda vacsora lett ebből! Huszonöt fehér ruhás szűz szolgált fel. (Hogy honnan szedtek össze eny- nyi fehér ruhát?) A kormány képviselője átnyújtotta Kovács Jánosnak a Nagy Szalmaoltó Érdemrendet, a plébános Szent Sebestyénhez hasonlította az ünnepeltet, a tanácselnök Csapájevhez, az iskolaigazgató Mucius Scaevolához, a kocsmáros Rózsa Sándorhoz. Egy diák drámai költeményt irt, amely így kezdődött: Kovács vitéz, sebeidet ne nyögd: Hired él, amíg áll falunk, Zötyögdi Mindenki sirt a gyönyörű beszédeken. A régi haragosok kibékültek, és átölelték egymást. Csodálatos este! - a lelkek békéje honolt lötyögd felett. Ám az ünnepi szónokok elkövették azt a hibát, hogy miközben Kovács Jánost leimagasztalták, a másik két tagtársat cudarul leszólták. Mindegyik szónok imigyen kezdte beszédét: itt áll előttünk a zötyögdi hérosz, aki tüzek és lángok közt is ember maradt! — nem úgy, mint a másik kettő, az a bizonyos Tuskó András, meg az a bizonyos Hozom Bertalan ... Dobozy Imre : Tűz és füst Ezek a bizonyos férfiak nyeltek nagyokat. Hiszen elég kutya komisz érzés az magában is, ha valaki elszalad, amikor ott kéne maradnia. No, de még emlegessék is a gyávaságot? — még példálózzanak is vele? A két férfiú elébb restellkedett, aztán haragudni kezdett. Es amikor már elszállt a zötyögdi fejekbőf a diadalmámor, s az ünnepet felváltották a munkás hétköznapok. Tuskó András egy este a kocsmában kiszalajtotta a száján: igaz, mi elfutottunk a tűitől, Kovács meg ottmaradt... mert már futni se tudott... Nagy csend lett erre. Hm. Szóval, ez a Kovács nem tudott elfutni. Nemhogy nem akart: nem tudott. Valaki megkérdezte:- Talán elszédült a füsttől? Talán beleszédült a szalmába? Tuskó atyafi vállat volt. Ű nem tudja, szédült-e, vagy nem szédült, ő csak egyet tud. Oka volt annak, hogy ő éppen az udvar leghátsóbb hátuljában emelt deszkabódéhoz rohant. Nagy oka! Mert ha a benzin felrobban, abból csak tűz lesz. De ha a deszkabódé, vagyis a referál felrobban! - elgondolni is borzasztó: pokolbeli bűz és fertelem szállott volna alá a csendes falura ... Nem, ö nem pályázik a brigadérosságra, ötezer forintot se akar munka nélkül keresni: na de aki a bajban a legrosszabb helyet választotta, annak csak szidás jár? Hozom Bertalan buzgón kontrázott vala:- Miért mentem én a kútba? Ugye, erről a szónokok Is elfelejtkeztek, hogy a tűzoltáshoz nem konokság kell, hanem víz... Igenis víz! Senki se gondolt a vízre, csak én. Aztán megkaptam érte a magamét, na, de az is bolond ám, aki gondolkodik, mikor a gondolkodásért leszólják az embert, a hempergésért ellenben feldicsérik... Ezek az elmélkedések behatoltak a zötyögdi koponyákba. Igaz is: egyik ember egy kicsit megperzseli magát, aztán majd- hogy szentté nem avatják, más ember meg dolgozik vakulásig, szerez, gyarapít, ügyeskedik, s még azt se mondják neki, bikmakk. A kocsmáros egy este kibökte, hogy ö ugyan nem akar beleszólni a falu dolgába, de emlékszik rá, hogy Kovács János 1939 őszén, a községháza előtt, kézit csókolommal köszönt a nyilas főjegyző feleségének. Úgy! — hördült fel a plénum — szóval hizel- gett a nyilasoknak! Ez aztán eljutott a tanácselnök fülébe. Ejnye- bejnye, valami nem pászol ezzel a Kováccsal... lehet, hogy rendes ember, de az is lehet, hogy nem: és akár rendes, akár nem, a zötyögdiek ugyan nem siették el azt a díszvacsorát? Alakítottak hamar egy brigádot, amely feltúrta, akarom mondani feltárta Kovács János egész szegényes kis életét; s nem találtak abban semmi hősieset, semmi rendkívülit, mert ez a Kovács János ez sose csinált semmi mást, csak dolgozott. Lám csak - okoskodott ez a brigád —, ha ez a Kovács János sohase volt hős, miért lett volna hős éppen akkor, éppen ott a pajtában? Miért? Lehetséges, hogy ő gyújtotta meg a szalmát? - hogy aztán belefeküdjön, és egy csapásra brigadérossá melegítse magát? Nana, kitelik tőle. Amilyen sunyi. Mert az mégiscsak sunyiság, hogy valaki éppen akkor vitézkedik, amikor más rendes ember levonul a porondról... Hát nem? Elég az hozzá, hogy a vén Látó visszakérte a cseréppipáját. Úgyse pipázol, minek az neked — mondta Kovácsnak. Ez aztán végképpen felnyitotta a zötyögdiek szemét. Most már aztán ki mert kételkedni benne, hogy az egész szalmaoltás kicsinált dolog volt? És ki hajlandó szóba állni egy ilyen ravasz, alattomos, szuszimuszi kovácsjánossal, aki ötezer forintot keresett a zötyögdiek jóhiszeműségén? Levágtuk miatta két birkánkat — sopánkodtak a gazdák. Majdnem lelőttünk tíz nyulat — mondták a vadászok. A diák, hogy mentse a menthetőt, gúnyverset irt, amely Így kezdődött: Megy a szekér zötyögve, Sose ér be Zötyögdre ... Kovács Jánost leváltották a brigadérosságból. Gyanús emberi- örüljön, hogy egyáltalán megmaradhat a szövetkezetben. Eddig a történet. És az a legszomorúbb benne, hogy mindenki azt fogja hinni: csak egy kitalált tréfa az egész. A r>em régiben elhunyt íróra emlékezve közölik elbeszélését. Itt, sportpálya lenne, ha vállalni nem lenne könnyebb, mint teljesíteni A közművesített utca képe hallgat a „sötét” jövőről...
