Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-11 / 213. szám
1982. szeptember 11. ÏmËPÜJSÀG 3 HËTB0LI!T^:IJ ^^HhîrreI hírről Felüljáró Kecskeméten Az esztendő harminchatodik, a meteorológiai ősz első teljes hetét hagyjuk magunk mögött. Ez utóbbit csak naptár szerint, hiszen még a hét első napjaiban is szinte dühöngött a kánikula, nem kis örömére azoknak, akik most vették ki szabadságukat, a gazdáknak — nagygazdaságoknak és kiskerttulajdonosoknak egyaránt -, hiszen a jó idő érleli a szőlőfürtöket, előbbre hozza a szüretet, kiválóan alkalmas a nyár végi, őszi munkákhoz. A nagy nyári szabadságolások után az üzemekben, hivatalokban újra teljes a létszám, benépesültek az iskolák, a tanévnyitó-,,soro- zat" utolsójaként megkezdődött a tanitás a marxizmus—leninizmus esti egyetem különböző tanfolyamain is. Néhány a hét hírei közül: A simontornyai labda Több mint egy évtizeden keresztül jól prosperált a Simontornyai Bőr- és Szőrmeipari Vállalat, évről évre fölfelé ívelt a termelési grafikon görbéje, rpost azonban gondban van a vezetés, a dolgozó kollektíva. „Nem gurul" — azaz nem gurul a megszokott tempóban - a simontornyai labda, olvashattuk a szombati Népújság hetedik oldalán. A vállalaton keresztül szinte pontról pontra lehet illusztrálni azokat a megállapításokat, amelyeket az utóbbi években hallunk-olvasunk külgazdasági helyzetünkről, legutóbb a Központi Bizottság júniusi határozatában. A helyzet „kívülről" egyelőre nem ígér javulást, „belül" kell jobban idomulni a megváltozott körülményekhez. Ezt teszi a vezetés Simontornyán is, amikor nyíltan feltárja nemcsak dolgozói előtt, hanem az újság nyilvánossága útján is azokat a tényezőket, amelyek rajtuk múlnak, mutatva egyben a kiutat is a — mondjuk meg kereken — válságból. Ez történik e hetekben a párttestületi üléseken, taggyűléseken is. Mindenesetre, azok a vállalatok-szöVetkezetek vannak előnyben, amelyek már korábban is „több vasat tartottak a tűzben”. Jó pár éve beszélgettem egy ipari szövetkezeti elnökkel. Elsorolta, hogy hányféle terméket gyártanak, hány céggel vannak kooperációs kapcsolatban, majd a fiókjába nyúlt, megmutatta a „tartalékokat”. Ha valamelyik kooperációs kapcsolat „bedöglene", ezt meg ezt, meg emezt tudjuk gyártani... A „mindenes ” brigád Egyszóval, a vállalatoknak-szövetkezeteknek képeseknek kell lenniök arra, hogy „több sakktáblán" tudjanak egyszerre játszani. Ugyanez vonatkozik az emberekre-brigádokra is. Legyen a kapacitás mind nagyobb hányada konvertálható, legyenek az emberek többféle munkára is képesek. Mint az atomerőműépítkezés Klibán Henrik vezette kubikos szocialista brigádja. Akik elvállalnak kőműves-, ács-állványozó munkát, vagy éppen arra van szükség, betonoznak. Amikor kollégáim ott jártak, éppen a feleslegessé vált homokot távolították el a kettes blokk lakolizációs tornyából. A brigád most éppen homokkal dolgozik Őszi munkák Egy héttel ezelőtti hírösszefoglalónkban is szó esett a betakarításról, most sem lehet kihagyni, hiszen e napokban is szorgos munka folyik a határban. A búza után a silókukoricától a kenderig egy sor növény termését takarítják be, lendületesen folyik az őszi vetések alá a talajelőkészités - járva a megyét, napról napra több helyen feketéllnek a frissen felszántott táblák. Imitt-amott látni „teljes gőzzel” dolgozó öntözőberendezéseket is. A szőlőkben már „lefutott" a jó termés érdekében végzett munkák hosszú sora, a kiskerttulajdonosok is inkább csak azért járnak ki, hogy gyönyörködjenek a forró napsugárban érlelődő fürtökben, vigyenek haza egy kis paprikát, paradicsomot, zöldséget, gyümölcsöt és természetesen csemegeszőlőt. Úgy hírlik, a hét végén már lesz egynéhány helyen szüret is. Rövid hírben jelentettük, hogy a mözsi tsz megkezdte a burgonya betakarítását. E hírecs- ke azért tarthat nagyobb érdeklődésre számot, mert immár évek óta a* szövetkezet látja el a megyét — legalábbis a kereskedelmet és Részlet a cipő- és csizma-mintakollekcióból A burgonyatisztító üzem gépsorának válogató- szalagja egyéb nagyfogyasztókat - burgonyái/al. Megvalósította a teljes gépesítést. Mint Arany István elnöktől megtudtuk, 125 hektáron termesztettek burgonyát, ötszáz vagonnyi termést várnak. Ebből háromszáz vagon szükséges a megye ellátására, ez a tétel az ugyancsak mözsi hűtőtárolóba kerül, természetesen válogatás és osztályozás után. Háromszázkilencven mintacipő Sokak számára fontos információ jelent meg szerdai lapunk utolsó oldalán. A cipőnagykereskedelmi vállalat bemutatta a kereskedelmi egységek vezetőinek az őszi-téli cipőválasztékot. Mint kiderült, háromszázkilencven modell közt választhattak a „boltosok". Bőséges választék. Gondolom, a gyártók is örülnek, hogy kínálatukat — természetesen „megrostálva” - elfogadták a Nagykerek, a cipőárusító üzletek szakemberei is, hogy nagy a választék a djvatos lábbelikből és a vásárló is megtalálja majd a boltokban, amit keres. Van már vagy tizenöt éve annak, hogy utoljára e témában „utaztam”. A Bonyhádi Cipőgyár (azóta már elhunyt) igazgatója, Dobler István panaszkodott: „Új technológiát vezettünk be az exportcipők gyártásánál, a köny- nyített goyser, ahogy mi elneveztük, goysex- eljárást. A cipők könnyebbek, és legalább ugyanolyan tartósak, mint a goyservarrottak. „Harapott rá” a külkereskedelem, a külföldi vevők meg vannak elégedve. Bemutattuk e termékeinket az itthoni nagykereskedelmi börzén is, ám nem kellettek. Pedig számunkra is előnyös lett volna, hiszen megnövekedett volna a szérianagyság, kevesebbszer kellett volna átállni a szalagoknak" - Wagner Ferenc (ma mór nyugdíjas) szekszárdi cipőboltvezető mérgelődött: „Évekig rimánkodtunk, hogy bennünket, kiskereskedelmi szakembereket is hívjanak meg a börzére, hiszen mi vagyunk közvetlen kontaktusban a vevőközönséggel, mi tudjuk, mit keresnek. A legutóbbi bemutatóra néhányunkat meginvitálták, ám azzal a szigorú kikötéssel, hogy mindent a szemnek, semmit a szájnak. Azaz, nyn szólhatunk bele, mit választanak ki és rendelnek a Nagykerek.” - Felkerestem a gyár fővárosi mintaboltját. Kiderült, hogy vásárlóik egyenesen arra várnak rendszeresen, hogy mikor jön exportból visszamaradt, pontosan „bt” — biztonsági tartalék- szállítmány és ha megérkezik, órák alatt elkapkodják. Hasonló volt a helyzet a bonyhádi cipőboltban is. Nos, azóta megtörtént a generációváltás a nagykereskedelemben — nem néhány maradi * ízlésű — ahogy Wágn'er Ferenc jellemezte őket — szakember dönti el, hogy miből választhatunk ki. És természetesen, jött az új gazdasági mechanizmus is. JANTNER JÁNOS A közelmúltban adták át Kecskeméten azt az új közúti felüljárót, amely meggyorsítja a városon átáramló gépjármű-forgalmat. Az új felüljáró egyben az épülő Kecskemét-Budapest autópálya első közúti létesítménye. Az öntözés ára és haszna Ne zárjuk el a csapokat ! Ha szárazság van, öntözni káli. A korszerű mezőgazdaságban azonban az öntözés több, mint a szárazság elleni védekezés. Különleges vetés- szerkezet, pontosan kiszámított és adagolt kemikáliák, óriás? hozamok, magas szintű technológiai fegyelem, fejlett mezőgazdasági infrastruktúra jellemzi az öntözéses agrárgazdaságot. Az egykori, öntözésen alapuló civilizációk (Mezopotámia, Egyiptom) is azért emelkedtek ki társadalmi-földrajzi környezetükből, mert akkori mércével mérve tudatosan használták a vizet a növény- termesztésben. A szűkös földterület - akkor a folyóvölgyek, ma, itt Magyarországon viszont a gazdálkodásba bevonható újabb hektárok helyett inkább a „kivonás" - arra kényszerít, hogy a lakosság ellátását, az árutermelés növelését az intenzív gazdálkodással biztosítsuk. „ELPÁROLGOTT" ÖNTÖZÉSI KEDV... Mindezek ma már a közhely- lyel határos alapigazságok, mégis Magyarországon az V. ötéves tervidőszakban több mint 81 ezer hektárral csökkent az öntözött terület. A 10 milliárd forint értékű öntöző- berendezéseknek jó, ha 60 százalékát hasznosítják. Stagnál az öntözhető területen (a körülbelül: 300 ezer hektár) termelhető vízigényes kultúrák aránya. Azoké a növényeké tehát, amelyeket érdemes öntözni. Ezzel szemben a nagy kalászosok vetésterülete, a kettős termesztésnek pedig csak hírmondói akadnak. Az öntözésre rendkívül hálás cukorrépának és a nagyüzemi burgonyának mindössze 25, a zöldségféléknek csak 35 százalékát termesztik öntözve. Pedig a hektáronként 4,3 mázsa országos nettó cukorhozammal szemben, öntözve a cukorrépa megadja hektáronként a 9,6 mázsa cukrot is. Az öntözött burgonya is a kétszeresét adja a szárazon termesztettnek. Ha az intenzív gazdálkodás feltételeit következetesen akarjuk érvényesíteni, a szűkös erőforrásokkal való okos gazdálkodásra kell ösztönözni az érdekelteket. Ha a föld intenzív használata kifizetődne, az öntözés egész problematikája más megvilágításba kerülne. Napjainkban ugyanis kisebb területeket öntöznek a kelleténél, illetve a lehetségesnél. A kihasználatlan öntözési lehetőségek, az öntözött kultúrák rendkívüli hozamai és az öntözött terület csökkenése annyira szembeötlő, hogy annak csak pénzügyi, illetve gazdasági okai lehetnek. A gazdaságok első hallásra meggyőző érve: tízszeresére nőtt a vízdíj! Ez azonban bármennyire is hatásos adat, önmagában nem elegendő magyarázat. A vízdíj ugyanis majd 20 évig, egységesen, hektáronként 40 forint volt. Ez az ár 1979- ben a vízkivételi főművek üzemeltetési költségeinek már csak a 9 százalékát fedezte. A többit a költségvetés fizette. A vízdíj emelése ezen a helyzeten változtatott. A tízszeres ár - ami így leírva valóban döbbenetesnek tűnik -, tulajdon; képpen a tényleges költségek fedezésére kellett. De az összes öntözési költségnek a vízdíj még így is csak 8-12 százaléka. Az „elpárolgott" öntözési kedv okainak megértéséhez tehát tágítani kell a vizsgálati kört. KÖLTSÉGEK ÉS ARAK Az elmúlt tervidőszakban mind a száraz, mind az öntözéses gazdálkodást folytató üzemek termésátlagai egyaránt nőttek. A hozam átlagos növekedésével ellentétben a vállalati nettó jövedelem fajlagos értéke viszont évről évre csökkent. A listavezető öntözéses gazdaságok csoportjában például 1977-ben az egy hektárra jutó vállalati nettó jövedelem 5136, 1978-ban 4518, 1979-ben pedig 3801 forint volt. Az okok ismertek: nőttek a termelési költségek. Például 1975 és 1979. között a mezőgazdaságban felhasznált ipari eredetű anyagok árindexe 120,7-re, az energiahordozóké 134,6-ra, a műtrágyáké pedig 120,3-re növekedett. Ennek következtében nőtt az öntözésen belüli többi költség. Amíg példápl 1976- ban egy hektár öntözési költsége 1638 forint volt, addig ez 1980- ra 3807 forintra nőtt. A 2269 forintnyi költségnövekedésből csak 430-450 forint jutott a vízdíjra. Az utóbbi három évben az öntözéshez szükséges berendezések 50-100 százalékkal drágultak. Megváltoztak a támogatási feltételek is. Amíg például az öntözőgépekhez 1979- ben 40, addig 1982-ben már csak 15 százalékos állami támogatást folyósítottak. Meq- szűnt a vizet az öntözendő területig eljuttató beruházások célcsoportos jellege, amelynél a 60 éves törlesztési idő elenyésző terhet jelentett a gazdaságoknak. A jelentős és szükségszerű költségnövekedést a termelői árak növekedése csak részben ellensúlyozta. Az öntözötten termesztett növények többlet- hozamának értéke nem emelkedett olyan mértékben, mint az öntözési többletráfordítás. A szárazon művelt területek arányát tekintve, úgy tűnik, az öntözés mindössze néhány nagyüzemet, néhány százezer hektárt érint. Leszámítva az öntözéssel elérhető terméstöbblet népgazdasági jelentőségét, az „öntözés nem öntözés" kérdése nem üzemi belügy. És nemcsak azért, mert az úgynevezett főművek kiépítése milliárdos nagyságrendű állami beruházásokat kívánt, hanem azért is, mert a VI. ötéves terv alatt a növénytermesztés feladatai között a legfontosabb a fővetésű takarmánynövények vetésterületének körülbelül 200 ezer hektárral való csökkentése. Ez a 200 ezer hektár a gabonaprogram alapvető feltétele. A tervidőszak végére kitűzött 15 millió tonnás termést nem lehet csak a hozamok emelésével elérni. Növelni kell a vetésterületet is. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha ott, ahol lehet, széles körűvé válik a földek kettős hasznosítása, amihez szükséges az öntözés. Félreértés ne essék, ez nem azonos a tarlóvetéssel, és nem lehet országos kampányt csinálni belőle. A vetésszerkezet megváltoztatása magába foglalja a fővetésű takarmánynövények, a gyepterületek hozamának öntözés útján Való növelését, olyan növényfajta és fajtaválaszték kialakítását, amelyek öntözött viszonyok között képesek a fővetésű takarmánynövényeket másodterményként felváltani, vagy alkalmasak másodvetésű árunö- vényként való termesztésre. , Gond a meglévő, mintegy 10 milliárd forint értékű vízszolgáltatási főművek kihasználatlansága. Az V. ötéves tervidőszakban — a mezőgazdasági üzemekkel egyeztetve - összhangban az üzemi öntözésfejlesztési tervekkel, több olyan főmű épült, amelyhez a csatlakozó hasznosító létesítmények - a már említett közgazdasági szabályozók változása miatt - eddig nem készültek el. így például jelentős, több száz millió forint értékű új, korszerű kihasználatlan főmű van a Hajdúsági Többcélú Vízgazdálkodási Rendszer és a Békés megyei öntözőrendszer területén. De nem épült öntözőfürt a monoki és a nagybaráti tározóhoz sem. Nem csoda, hiszen például egy hektár felszín alatti félstabil öntözőtelep beruházási költsége eléri a 60- 65 ezer forintot. BIZTATÓ KEZDEMÉNYEZÉSEK Vannak azonban biztató és ami fontosabb, olcsóbb kezdeményezések: a Dunamenti és Kiskunsági Vízgazdálkodási Társulat 1979-ben az úszód— foktői tsz-nek 735 hektáron, a dunavecsei tsz-nek 620 hektáron, az apostagi tsz-nek 236 hektáron épített felszín alatti félstabil öntözőtelepet, ahol 60—65 ezer forint helyett az egy hektárra jutó beruházási költség csak 20-26 ezer forinL volt. Ezt a jelentős költségmeg-* takarítást kizárólag munka- szervezési és műszaki megoldásokkal érték el. Ami azt példázza, hogy a kétségkívül kedvezőtlen gazdasági feltételekre nemcsak az öntözőcsapok elzárásával lehet reagálni ! BONYHÁDI PÉTER
