Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-10 / 212. szám
1982. szeptember 10. tolna\ iMÉPÜJSÀG 3 Exportáló építőipar (3.) Öntözőberendezések A bagdadi biznisz A híres, több mint 150 esztendős bagdadi bazár fedett utcácskák tömkelegéből áll. Egymástól elkülönülten -cipőket, ruhákat, edényeket, rezet, aranyat árulnak a kereskedők. Mindegyikükre jellemző, hogy boltjuk előtt megszólítatlanul senki nem mehet tovább: áruik megtekintésére, megvételére szíves vagy erőszakos szóval invitálnak. A külföldi eladókat, vállalkozókat, építőket azonban korántsem kérlelik. Eléjük követelményeket állítanak, s a legjobbak, a legkedvezőbb feltételeket biztosítók közül választanak. Irak igényes piac. Itt csak kifogástalan, kedvező árú, és határidőre szállított termékek, szolgáltatások állják az éles nemzetközi versengést. Gyorsan kívül találja magát az a cég, amely eljátssza a vevő bizalmát. Aki állni akarja a versenyt, annak mindenekelőtt jól kell ismernie az adott piacot, a földrajzi és éghajlati körülményeket, a társadalmi és gazdasági célkitűzéseket és viszonyokat; a beruházási javak beszerezhetőségének valamennyi feltételét, a jogi, a pénzügyi és a vámelőírásokat. Csak ezek birtokában tudja felmérni a kiírt pályázatok valóságos műszaki tartalmát, s meghatározni a célszerűen felhasználható technológiát, megszervezni a feladat végrehajtását, úgy, hogy az építtető igényeihez és a piac árszintjéhez rugalmasan alkalmazkodjon. Az arab világ, s Irak piacán a nagy tekintélyű nemzetközi vállalatoknak mindebben már szinte utolérhetetlen tapasztalataik vannak. Az ő „árnyékukban” megjelenni önmagában is fegyvertény, lábat vetni pedig mindenképp siker. Erről sohase feledkezhetnek meg a magyar építőipari vállalatok. A Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat csaknem hatmillió dollár értékben 96 úgynevezett parasztház megépítésére kapott megbízást Bagdadban. A nagy ütemben fejlődő metropolis élelmiszerellátása ma még nem zavartalan, különösen zöldségfélékből nem az. A kormányzat ezért elhatározta, hogy a főváros határában afféle bolgárkertészetet hoz létre. A betelepedő földműveseknek korszerű parasztházakat építtet, melyek ugyan nem luxusigényüek, de igazodnak a helyi életformához, szokásokhoz. A földszintes, több helyiséges és tagolt épületek átadásának határideje 1983 májusa. A beruházást lényegében ez év tavaszán "kezdték el a veszprémiek, egy teljesen szűz területen. ■Útról, vízről, villanyról maguknak kellett gondoskodniuk, akárcsak az építési anyagról, az építéshez szükséges gépekről, szállítóeszközökről is. Az alapozási munkák után már a szerkezeti építéshez szükséges magyar alagútzsaluk szerelése folyik. Az eddigi munkákat 120 VÁÉV-es dolgozó oldotta meg, korántsem irigylésre méltó körülmények között. A most felgyorsuló, már látványosabbá váló szak- és szerelőipari" feladatok elvégzésében pedig újabb száz Veszprém megyei építőipari munkás segédkezik Irakban. Hazánktól több ezer kilométerre, idegen környezetben, idegen szokások közepette persze csakis rendkívüli erőfeszítésekkel képesek versenyben maradni vállalataink, építőipari szervezeteink. Mint azt a Veszprém megyeiek példája is bizonyítja — akik a sikeres kezdés ellenére, számtalan gonddal is kénytelenek megküzdeni —, csakis az elvégzett, méghozzá jól elvégzett munkát fizetik meg; egyedül az számít partnernek, aki állja a szavát, aki eleget tesz vállalt kötelezettségének. A kezdeti tapasztalatok is igazolják, hogy az exportálni szándékozó építőipari vállalatoknak többek között a többnyire idegen nyelven kapott versenykiírás néhány adatából mindenekelőtt szokatlanul gyorsan, sokszor néhány hét, olykor pár nap alatt kell elfogadható ajánlatot tenni. S ha' elnyerték, a kivitelezés során számolniuk kell a nyelvi nehézségekkel, no meg azzal, hogy az arab országok közigazgatását nem lehet európai mértékkel mérni, az építőipari anyagellátás sokszor nehézkes; számolni kell az itt dolgozók hatékony foglalkoztatásával, elhelyezésével, a szervezett kulturális, egészségügyi ellátásával, a meleg elleni védekezéssel,_ a családdal való kapcsolattartás lehetőségének megteremtésével, és így tovább. S emellett persze — és ez a a munkát megfelelő minőségben, határidőre el kell végezni, ha azt akarjuk, hogy építőipari exportunknak még számos „bagdadi biznisze ' legyen a következő esztendőkben. ANDRÄSSY ANTAL KSH-felmérés Több szolgáltatást igényel a lakosság Amit gyártottak, eladták Lucernaföldön mutatták be öntözés közben a JAT 110-et A gyár csarnokában kiszállítás előtt a CSSZV—GS korszerűsített öntözőberendezés A szolgáltató vállalatok, szövetkezetek és kisiparosok ma már két és félszer olyan értékű munkát végeznek a lakosság számára, mint tíz évvel ezelőtt, de ez is kevés — állapította meg a KSH reprezentatív felmérése, amelynek során mintegy 7500 háztartásban kérdezték meg, hogy elégedettek-e a szolgáltatásokkal. Részletes információkat gyűjtöttek arról, megfelelőnek tartják-e a gépjárművek, híradástechnikai cikkek és elektromos háztartási eszközök javításának, a ruházkodási szolgáltatásoknak, az egyéb ipari javításoknak, a lakáskarbaritartási munkáknak, valamint a mosásnak és a vegytisztításnak a minőségét, árát, gyorsaságát. A válaszokból kitűnik, hogy szinte valamennyi szolgáltatási ágban még ma is nagyon sok a hiány. Eltérő mértékben ugyan, de sokan veszik igénybe a kontárok munkáját, amellett házilagos barkácsolással pótolják a hiányzó szolgáltatásokat. Ennek oka nem kizárólag a hivatásos szolgáltatóipari kapacitás szűkössége, hanem sok esetben az, hogy a vállalatok, szövetkezetek és a magánkisiparosok árban, gyorsaságban, megbízhatóságban és időben nem mindig alkalmazkodnak az igényekhez. A felmérés szerint a városokban kedvezőbb a kínálat, a községekben, s különösen a kisteleoüléseken azonban a szolgáltatások jó részét a lakók csak hosszabb-rövidebb utazás, sok utánjárás árán tudják igénybe venni. A megkérdezettek 65 százaléka a gépjárműjavítást, 70 százaléka az eqyéb ipari javításokat, 80—90 százaléka pedig a különféle szolgáltatásokat nem tudja lakóhelyén megrendelni. A megkérdezettek a szolgáltatóktól elsősorban jó minőséget, másod- és harmadsorban pedig megfelelő árat és gyors munkavégzést várnak. A megrendelők többsége úgy nyilatkozott, hogy általában elégedett a nyújtott szolgáltatással. A kisebbséqnek panasza van, leggyakrabban a munka minőségére és a hosz- szú vállalási időre. A tapasztalatok azt mutatják, hoqy nem kielégítő a szolgáltatóknál a panaszügyek intézése. A reklamálók mintegy felének a panaszát nem orvosolják. A díjakat a megrendelők többsége elfogadhatónak tartja, de maaasnak ítélik a gépjárműjavításért és a különféle építőipari karbantartó munkáért fizetendő összegeket. A KSH a felmérés adatait mindenkinek a rendelkezésére bocsátja, akik ilv módon is tájékozódni kívánnak arról, hogy melv területeken, milyen szakmákban van szükséq munkáiukra, eset- leq kisvállalkozások létesítésére. Az öntözőberendezések és -gépek iránt a kereslet nem egyenletes. A csapadékos év „késlelteti" a rendelést, a gazdaságok leginkább akkor kapkodnak, ha nagy a szárazság — de akkor már késő. Tehát tervszerű" öntözésgazdálkodási politikát kellene kialakítani a Dunántúlon is, mint ahogy ez a Kisalföldön és a Duna-Tisza közén van. Főleg Dél-Dunántúl fehér folt az öntözés tekintetében, a gazdaságok alig-alig vásárolnak gépeket. Pedig a felemelt vízdíj ellenére is hasznos az öntözés. A költségek növekedését megelőzi az öntözésből származó ágazati bevétel, mert több lesz a termés, és jobb minőségű, időben piacra kerülhet. Az öntözőgépgyártás hazai bázisa a Szekszárdi Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat. Intenzíven mintegy tizenöt éve foglalkoznak berendezések és gépek gyártásával. Jelenleg több mint ötszáz berendezésük dolgozik, szerte az országban. * A kereslet, mint említettük, nem egyenletes, de a lökésszerű rendelésekhez azonban jól igazodnak. Napok alatt átallnak egy típus gyártására, ha rendelést kapnak. Sőt... A múlt év azonos időszakában, tehát a második félévben már előre dolgoztak 1982-re, pedig a rendelésállomány még nem töltötte ki egész évi kapacitásukat. Érdemes volt kockáztatni, eddig minden terméküket eladták. Többek között gyártottak; harminc HTM típusú berendezést, ötven CSSZV-t és négy TRL típusút. A negyedik negyedévben ismét hozzáfognak a berendezések gyártásához, mert pillanatnyilag — éppen az éves program befejezése miatt — nem öntözőgépekkel, hanem szőlő- és cukorrépa-betakarító gépek gyártásával foglalkoznak, illetőleg most a szezonban e gépek üzemeltetésével, szervizelésével vannak elfoglalva. Egyébként az év eddigi szakaszában a harmincezer öntözőcsövet a hozzávaló idomokkal és tartozékokkal legyártották, ugyanakkor a megrendelőkhöz el is küldték. Az év folyamán nem akadályozta semmi a munkát. Volt minden alkatrészből bőségesen, s tudtak küldeni, ha szükség volt rá még az évekkel ezelőtt vásárolt berendezésekhez is alkatrészeket. Az öntözőberendezések gyártásában a másik érdekelt a DIGÉP. A Diósgyőri Gépgyár készíti az öntözőberendezések szívóoldali részét, tehát a motort, szivattyúaggregátort, míg a szekszárdiak a szóróoldalon lévő egységeket gyártják. A két gyár együttműködési szerződése elevenné tette a kapcsolatot, együtt lépnek fel harmadik piacon, kiállításokon közösen szerepelnek, összehangolják a gyártási és a fejlesztési programot, az esetleges exportpiac-kutatást ugyanúgy egyeztetik, mint a hazai vásárlók közötti vélemények gyűjtését. Miután az öntözőberendezések gyártása területén nincs gond, az ember azt hinné, hogy könnyű eladni, forgalmazni az öntözőberendezéseket. Sajnos, nem így van. Idén Tfárom jelentős bemutatót tartottak az ország különböző területein, éppen ott, ahol már jó tapasztalatok is vannak, ugyanakkor az öntözési kultúra igen magas. Cibakháza, Szabadszállás és Moson volt az üzemi bemutatók színhelye. Nemes János, a Mezőgép kereskedelmi osztályvezetője így összegezi tapasztalataikat: — Bemutatóink visszhangja jó, mert mindig új termékkel megyünk. A három jelentős eseményen természetesen csak szakemberek vettek részt, hozzánk nézelődők nemigen jönnek, mint egy vásárra. De így is félezernél többen voltak egy- egy bemutatónkon. Most is olyan gépeket, berendezéseket mutattunk be, amelyeket már gyártunk, s a legújabbat, a Turbomat-Fantomot már a gazdaságaikban szeretnék látni a jó szakemberek, mert azonnal felismerték ennek is, meg a másik kiváló termékünknek, a JAT 110-esnek a jó tulajdonságait, gazdaságos üzemeltetési lehetőségét.- A bemutatókon találkozunk a felhasználóinkkal, s az ott gyűjtött vélemények, valamint az üzemeltetés során szerzett tapasztalatok adják meg további fejlesztő-kereskedelmi munkánk alapját - folytatja az osztályvezető. - Cibakházán például nyolc egységünk dolgozott több mint félezer szakember előtt. Látványnak is szép volt ez a bemutató, még inkább sokat mondott azoknak, akik működés közben nézték az újabbnál újabb gépeinket. Az idén mutattuk be a JAT-ot, s 1984-ben már sorozatban gyártjuk - ha lesz rá igény. Egyébként azon is meglepődtünk, hogy gépeinket, berendezéseinket, általában az egész öntözési géprendszert-technikát igen kevesen ismerik alaposan. Ennek az is oka, hogy a gazdálkodási szemlélet a szántóföldön még nem nagyon hajlott az öntözési kultúra reformálása felé. Mert ha tetszik, ha nem, biztonságosan termelni kukoricát, gabonát, szálas takarmányt, kertészeti árut csak megfelelő öntözés révén lehetséges. Gépeink-Berende- zéseink állják a világpiacon is a próbát, s a fejlesztő munkánkkal lépést tartunk a szakmában. * Tehát az országos bemutatókon sikere van a szekszárdi vállalatnak. De szükséges, hogy még többen, s jobban megismerjék a hazai öntözési kultúrát, a lehetőségeket és főleg a hasznát az öntözéssel intenzíven gazdálkodó gazdaságok eredményei révén. Az öntözővíz árának megemelése után csak ott lehet gazdaságosan öntözéses gazdálkodást folytatni, ahol szakszerűen használják a berendezéseket. Azt tervezik, hogy jövőre még több helyen mutatkoznak be. A tavasszal lesz majd, 1983-ban a fővárosban a mezőgazdasági gépipar nagy seregszemléje, az Agromasexpo. Ide elviszik legújabb gépeiket, a JAT 110-et, és a Turbót. S oda állítják új gépeik mellé a javított típusú ÖBA-t, és a megbízható HTM-et. * Miután olvasóink közül sokan nem ismerik a Mezőgép gyártmányait, s feltételezzük, hogy az agrárszakemberek közül is kevesen, így indokolt, ha néhány berendezést röviden bemutatunk. TRL — tömlős rét- és legelőöntöző berendezés. Egy állásból öntözhető terület húsz hektár, vízszállítása maximum 200 dm3 másodpercenként, az üzemi nyomás 1-1,2 bar. A berendezés évi teljesítménye 200 hektár. MA—500 — szivattyúaggregát- ból és Turbómat—90 automatikus csévélhető öntözőberendezésekből álló gépcsoport. A gépcsoporttal 60 milliméteres vízborítás, napi 18 órás üzem alatt és 18 napos öntözési forduló esetén az öntözhető terület 121 hektár. MBD—200 — szivattyúaggre- gátból és HTM félautomatikus öntözőberendezésből álló öntöző gépcsoport. Vízszállítása 33 litertől 2000 literig percenként, szállítómagasság 70 méter, a műszáltömlő hossza 200 méter, egy személy kezeli, az áttelepítési idő egy óra. HTM — hidraulikus, tömlős, magajáró öntözőberendezés. Az öntözött sáv szélessége 90 méter, egy telepítéssel 3,1-3,9 hektár területet lehet öntözni. A kiadott víz mennyisége 50- 112 m3 óránként. És végül a legújabb, a JAT— 110 : A járva üzemelő, automatikus tömlőcsévélő esőz- tető öntözőberendezés. A berendezés vízellátását a gépre épített csévélődobon tárolt, arról a táblára kifektetett, majd öntözés közben folyamatosan felszedett alaktartó tömlő biztosítja. A tömlő hossza 285 méter, ami 300 méter hosszú sáv öntözéséhez elég. PÁLKOVÁCS JENŐ Szabadszálláson gyümölcsösben dolgoztak a bemutató résztvevői előtt a HTM-mel.
