Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-10 / 212. szám

A NÉPÚJSÁG 1982. szeptember 10. így közlekedtünk.^ Elakadt járművek mindent el kel<l követnie a köz­0 így készült a kenyér otthon (Augusztusiban Tolnia megye útijain ötvenkét személyi sérü'lé- ses közlekedési baleset történt, tizeneggyel kevesebb, mint eqy évvel -korábban;. A csökkenés jelentős, tizenhét és fél száza­lékos. Az abszolút számok ked­vező alakulásán belül azonban elszomorító, hogy a tavalyi ket­tővel szemben az idén hat bal­eset volt halálos kimenetelű, a súlyos sérülésesOk száma is csaik eggyel, hanmincról huszon­kilencre csökkent, lényegesebb javulás csupán, a; könnyű sérü­léssel végződötteknél volt ta- paisztalhátó, aimelyek a tavalyi Harmincegyről tizenhétre csök­kentek. Hat személy meghalt, harmincnégyen súlyosan, har- mincketteo könnyebben megsé­rülteik,, összesen, hússzal keve­sebben', minit a múlt év azonos időszakában. Alkoholos állapot­ban, hatan karamiboloztek, fi­gyelemre méltó, hogy közülük háirman Szekszárdon, illetve a hozzája tartozó járásban. A balesetek oka csaknem hatvan százalékban, a relatív qyorsh'aj- tás és .az elsőbbség meq nem adása volt.. Ezek miatt történt a, halálos szerenosétlenséqek többsége is. A baleseteknek megközelítően a felét az eqy nyomon haladó járművek veze­tői okozták, legtöbbet a motor- kerékpárosok és a segédmoto­rosok együttesen,. A személy­autó-vezetők közlekedési fe­gyelme — úgy látszik, — tovább szilárdul. Ezúttal tizennéqy bal­esetért voltak felelősek,- holott korábban, éveken keresztül úgy az ittas vezetés, mint a legsú­lyosabb országúti katasztrólfák előidézése terén, is mindig el­ső helyen szerepelték,. Remél­jük, ez a; jaMulás a. jövőben folytatódik.. A hónap legsúlyosabb bal­esete, amelyről annak idején hírt adtunk, éjszaka, kiviláqítat- lonul álló, elakadt járműibe va­ló ütközés következménye volt. E,gy emlber megholt, három sú­lyosan, eqy pedig könnyebben megsérült. Eddig viszonylag ke­veset beszéltünk az utakon el­romlott, mozgásképtelenné vált járművekre vonatkozó szabá­lyokról. Ezért, az említett tragi­kus balesethez hasonló sze­rencsétlenségek megelőzése ér­dekében most, amikor az éjsza­kák mindig hosszabbak lesznek, következésképpen az elromolva veszteglő járművek fokozottab­ban veszélyforrásokká válhat­nak, ezekről a rendelkezésekről ejtünk néhány szót. !Ha a; vezető' járművén útköz­ben, olyan hibát észlel, amely balesethez vezethet (pl. kor­mányszerkezete, üzemi' fékbe­rendezése, összes féklámpája, bal oldali világító berendezé­se stíb. romlik el), köteles azon­nal megállni és a. hiba elhárí­tásáig járművével tovább nem közlekedhet, azt legfeljebb csak vontatni szabad. Az elromlott járművet - lehetőség szerint - az úttesten: kívül kell elhelyezni, ahol a- várakozás nincs megtilt­va. Rendkívül fontos a rendel­kezés a,zon. részének megtartá­sa, amely szerint éjszaka és korlátozott látásé viszonyok kö­zött az elromlott járművet is ki kell világítani az álló járművök kivilágítására vonatkozó szabá­lyok szerint. Ha ez nem, lehet­séges, mert például a jármű­nek éppen a világító berende­zése romlott el, a vezetőnek lekedés. biztonságának meg­óvása érdekéiben'. Ezért jó, ha mindenki vész magával! az útra üzemképes zseblámpát, amely- lyel szükség esetén a kivilágí- tatlanlul álló járműhöz közele­dőknek idejében jelzést adlhat. Lakott területen kívül az úttes­ten, vagy a' leállósávon álló gépjárművet — ai kétkerekű mo­torkerékpár kivételével — to­vábbá a mezőgazdasáqi vonta­tót, lassú járművet, de még a fel nem kapcsolt pótkocsit is meg kell jelölni elakadást jelző háromszöggel a jármű mögött olyan távolságban, hogy azt a töblbi jármű vezetője kellő idő­ben észlelhesse. Az eldk,adást jelző háromszöget a mindkét oldali, ironyjelző készülék mű­ködtetése, vagy villogó sárga fényjelzést adó elakadást jelző lámpái nem pótolhatja. Ezek leg­feljebb csak a háromszög kihe­lyezéséig al'ka'fmiazh'a.tók, azt kö­vetően csők aizral együtt, vagy lakott területen belül, ahol a háromszög kihelyezése nem kö­telező. Az elromlott kétkerekű motorkerékpárok háromszöggel történő megjelölését azért nem kívánja meg a KRESZ, mert az ilyen járművet az úttestről min­dig el kell távolítani. Oe az ismertetett rendelkezé­sek nem mentesítenek azon sza­bály alól, amely szerint a jár­mű sebességét — egyebek mel­lett — mindig úgy kell meqvá- lals.zta.ni, hogy a, vezető jármű­vét meg tudja állítani az általa belátott távolságán belül. Eh­hez alkalmazkodva' talán az említett, emberéletet követelő karambol is elkerülhető lett volna.. PIÁCSEK GYÖRGY (TUDÓSÍTÓNKTÓL) — Faluhelyen ritka volt az olyan ház, ahol nem sütöttek kenyeret, így volt ez Kölesden is — kezdi a beszélgetést Sá­tori Józsefné. Az otthon elké­szített tésztát, ha volt kemen­céje, maga sütötte meg a háziasszony, ha nem, elvitte a pékhez. — Maguknál melyik lehető­ség volt? — Nekünk volt kemencénk, meg van is! Én itthon tudtam sütni, hetente egyszer. Csütör­tök vagy péntek volt ez a nap. Két nagyobbacska kenyér és egy cipó volt a fejadag. Ki is húztuk vele a másik hétig. Itt szó szerint igaz volt a mon­dás: „Azt eszi, amit sütött!" Mert olyan is előfordult, hogy nem úgy sikeredett, ahogy szerettem volna. Abban az idő­ben a fehérliszt, a kenyérliszt és — mi így hívtuk —, a rozs­láng volt az, ami a legjobb kenyeret adta. — .Nagy munka volt a ke­nyérsütés? — Akármilyen gyakorlatom is volt a sütésben, félelem, szorongás mindig bizsergett bennem. Mert nem volt mind­egy, hogy egy héten keresztül égett, sületlen vagy keletien kenveret eszik a család, vagy olyant, hogy egymagában is szívesen fogyasztja az ember. És ez a szorongás csak akkor gnúlott el, amikor a kemencé­ből kiszedett kenyéren gyö­nyörkörött a szemem. Nálam a kenyérsütés folyamatos mun­ka volt. Sütéskor már a kö­vetkező alkalomra készítettük a sütnivalót, másképpen a rib- lit. Ez pedig úgy készült, hogy egy marokra való kovászt, liszt hozzáadásával, olyan apróra dörzsöltem, mint a tarhonya. Ez vászonzacskóban, meleg he­lyen érlelődött, s ez pótolta tulajdonképpen az élesztőt, rt sütés előtti délutánon ezt a riblit megáztattam, majd este kefével átmosdattam, fenekét ron már reggel három órakor nekiálltam a dagaszjásnak, télen csők hatkor. Egy nagyon fontos szabály volt, hogy a dagasztástól számítva két órán belül a kemencébe kerüljön a tészta. A nagyobb kenyerek­nek kellett a két órai sülés is. Időnként célszerű volt megnéz­ni a piruló kenyér héját, sőt, fenekének kopogtatásával meg lehetett állapítani a sülés fo­kát is. A kivett kenyeret vizes kefével átmosdattam, fenekét az esetleges hamutól megtisz­togattam és hülni hagytam. A kihűlt kenyér abroszba tekerve a fehérkosárba került, így az éléskamrába. Minden sütésnél elmaradhatatlan volt a lángos. Egy öklömnyi kenyértésztát ki­sodortam, a hamvadó parazsat szétkotorva a forró kemencé­be dugtam, és öt perc sem kellett, máris megsült. Nagyon szerettük. — Ma is süt? — Inkább csak ősszel, ami­kor a felfűtött kemencében megszárad a paprika is. Az igazság az, hogy a koromnál fogva egy kicsit el is kényel- mesedtem. KONRÁD LÁSZLÓ Fotó: Konrád Zsolt Cseppkőbarlang a fővárosban Aligha van főváros a világon, mely cseppkő­barlanggal dicsekedhetne. Ugyanakkor az se valószínű, hogy lenne ország, melynek lakói oly kevéssé ismernék fővárosuknak ezt a kin­csét, mint mi magyarok. A Pálvölgyi cseppkő­barlangról van szó, melynek szépségeiből fényképeinkkel próbálunk Ízelítőt adni és aho­vá azért látogattunk el, hogy kedvgerjesztő­vel szolgáljunk a megyénkbelieknek. Vala­mennyiünk emlékezetében élnek olyan esetek, amikor — hosszú órákat tébláboltunk, vára­koztunk a fővárosban, mert már nem volt sem­mi dolgunk, de haza még nem indulhattunk. Ilyenkor érdemes a Batthyány térről elindulni a szentendrei HÉV-vel, vagy a 60-as busszal a Kolossy térig. Innen 10—20 percenként köz­lekedik autóbusz (65-ös jelzésű) a Szépvölgyi út 162-ig, ahol a barlang főbejárata van. A 40 millió éves barlangban szakképzett túra­vezetővel tehetünk bő félórás, páratlan érde­kességeket hozó sétát. Az évnek ebben a sza­kában szombat, vasárnap és ünnepnapokon 9-16 óra közt. A látogatásnál két fő szabály van. Tilos a cseppkövekhez nyúlni és a ciga­rettát zsebben kell tartani. Persze, a kiépített útról letérni se tanácsos... O. I. Fotó: Kaplinger András Évente 24 ezer látogató jár a Pálvölgyben Felfelé a mélyből A cseppkő csak eredeti helyén szép Ezt a cseppkövet még nem bántották a látogatók... A felfedezők emléktáblája Sátori néni friss kényé ret ad a gyerekeknek

Next

/
Thumbnails
Contents