Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-07 / 209. szám

1982. szeptember 7. ^ÈPÜJSÀG 3 Myersanyagszegény ország? A köztudatban az a meg­rögződött és rossz sztereotípia él: Magyarország nyersanya­gokban szegény ország... Hogy ez így mennyire nem helytálló, azt többek között bizonyítja az a tanulmány is, amelyet egy szakemberekből állá kollektíva „Egyes ásványi nyersanyagok devizamérleg-javító hasznosítá­sának vizsgálata” címmel ké­szített, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság megbízá­sából. 1979-ben kezdték készí­teni a tanulmányt, és ez év februárjában szakmai vitán összegezték ennek tanulságait. Erről beszélgettünk Csicsay Al­binnal, az OMFB főosztály­vezető-helyettesével, aki a ta­nulmány kidolgozását koordi­nálta. — Az eltelt három év alatt a tanulmány által említett néhány területen szemléleti változások, és ezt tükröző döntések szület­tek. Mennyiben módosította ez a tanulmány által feltárt tanul­ságokat, összefüggéseket? — Időközben kormányzati szintű döntések születtek olyan témákban, mint a mecseki fe­keteszén-bányászat liászprog­ramja, a recski rézbányák fej­lesztésének kérdése. — Mit jelent ez? — A liászprogram „zöld fényt" kapott, mint az a napi sajtóból nyilván már ismert. — És Recsk? — A jelenlegi és a várható rézárak prognózisa alapján egyçlôre olyan döntés született, hogy az ország rézigénye és a hazai források között mutatko­zó különbözetet tőkés import­ból lehet fedezni. Recsken pe­dig jelenleg csupán állagmeg­óvó beruházások folyhatnak. — Nem kérdés, nem is vita', csupárl a közgazdász képzett­ségű újságíró megjegyzése: az ilyen „állagmegóvások" néha igen sokba kerülnek, ezt már a budapesti metrónál is meg­fizette egyszer az ország. Rá­adásul a világpiacon a viszony­lag stabil és alacsony rézárak jórészt annak is köszönhetők, hogy az egyik nagy termelő, Chile, stabilizálta termelését és belső helyzetét — de azt is tud­juk, hogy milyen módon, a má­sik nagy exportőr, Zimbabwe pedig a saját erőforrásokra tá­maszkodás jegyében fokozta a termelést és szállítást... De ez mindkét esetben ingatag „biz­tosíték”; Chilében egy még rosszabb társadalmi fordulat, az afrikai réztermelő „frontorszá- goknál” egy esetleges feszült­ség, vagy összeütközés Dél- Afrikával a most stabil és ala­csony rézárakat pillanatok alatt az olajhoz hasonlóan csil­lagászati magasságokba ker­getheti, különös tekintettel a réz stratégiai nyersanyag­voltára... De lássuk inkább a tanulmánynak azokat a részeit, amelyek még döntés előtt álló kérdésekről szólnak: — 15-féle ásványi kincset il­letően összehasonlító táblázat készült 12 környező európai or­szág viszonylatában. Ebből ki­tűnik: a Szovjetunió után Jugo­szláviával, Lengyelországgal és Görögországgal együtt Magyar- ország az, amely a valószínű­síthető ásvány vagyon-el látottsá- got illetően- „jól áll", jobban, mint mondjuk Ausztria, Bulgá­ria, Csehszlovákia, az NDK, az NSZK, Olaszország vagy Ro­mánia. — Amennyiben? — Vizsgáltuk az energiahor­dozók, a nyersvas, a mangán, az alumínium, a réz, az ólom, a cink, a perlit, az üveghomok, a kvarcit, a tűzállóanyag, a kaolin és kaolinpótlók, a ben- tonit, a kovaföld és a dolomit­ellátottságot. Az összehasonlí­tott országokat három kategó­riába soroltuk: jól ellátott, ex­portra közepesen képes, köze­pesen ellátott, illetve gyengén ellátott, feltétlenül importra szorulók. Magyarországot ille­tően feltétlen importra csak vas­ércből, ólomból és cinkből szo­rulunk, viszont exportképesek vagyunk mangánból, alumí­niumból, perlitből, üveghomok­ból, kvarcitból, fűzóllóanyag- ból, kovaföldből és dolomitból. Ugyanakkor például a nyers­anyaggazdagnak tartott Cseh­szlovákia csak üveghomokból és kaolin-, kaolinpótlókból ex­portképes, de a felsorolt 15-féle nyersanyagból tizenkettőből importra szorul... — Az egyes nyersanyagokat tekintve mi a helyzet a bauxit- tal és a mangánnal? — Bauxitvagyonunk a jelen­legi termelés mellett az ezred­fordulóig fedezi az igényeket. Hogy további készleteket von­hassunk termelésbe, jelentős földtani kutatásokat kell végez­ni, és úgy kell a bányavízszin­tet csökkenteni, hogy az a kör­nyezetet ne károsítsa. Húsz év alatt 3 millió tonnás új bánya­kapacitást kell létesíteni; mai árakon ez mintegy 9 milliárd forintos bányafejlesztést igé­nyel. Ha a hazai alumínium­fogyasztási igény nem emelke­dik, akkor a tőkés exportot is lehet fokozni. Akár egymilliárd dolláros árbevétel is elképzel­hető, prognosztizált árakon. A mangánnál más a helyzet: hiányzik ma még az a feldol­gozókapacitás, amelynek révén a fontos hazai természeti kincs­ben rejlő devizamérleg-javító hatást érvényesíteni tudnánk. Fura ellentmondás: a mangán­érckészletek komolyak, de- fer- romangánkohó hiányában az ország ferromangán-szükségle- tét teljes egészében ma im­portból, jelentős részben tőkés importból fedezzük... — A tanulmány szerint ko­moly lehetőségek vannak a nem fémes ásványi nyersanya­gok hasznosításában... . — Igen, és a felmérések sze­rint tőkés exportra érdemes készleteink vannak a - pálházi perlitből, ill itkaol in bál, kova­földből, üveghomokból, a kis- őrsi homokból, minőségi dolo­mitból, öntödei bentonitból, zeolittrasszból. Ugyanakkor im­portot pótló kapacitásbővítés is elképzelhető földpátos ’homok­ból, organofil- és derítőbento- nitból, kaolintermékekből, és a műanyag - a festék- és koz­metikai iparban alkalmazott kréta és talkum töltőanyagok helyettesítésére alkalmas külön­leges ásványi őrleményekből. — Hely hiányában most nem tudjuk részletesen ismertetni a minden részletre kiterjedő ta­nulmány következtetéseit, de egy biztos: a sokoldalú elem­ző munka is bizonyította, ha megfelelő módon és időben fej­lesztik a földtani kutatómunkát, a bányászati feltárást, és főleg a feldolgozást, akkor Magyar- országnak a jövőben sokkal ke­vesebb gondja lesz abban a világgazdasági helyzetben, amelyben mindenképpen elő­nyös helyzetben van, aki ás­ványkincsekből legalábbis ön­ellátó, és még jobb a helyzete annak, aki exportálni is tud. Mert nyersanyagokra minden­kinek szüksége van, és a tőkés piacokon sem valószínű, hogy a mezőgazdasági vagy az ipari termékekhez hasonló diszkrimi­nációt vezetnének be az ás­ványkincsek importiára... SZATMÁRI JENŐ ISTVÁN Megkezdődött Hatvanban a cukorgyártás A Mótravidéki Cukorgyárak hatvani üzemében vasárnap reggel megkezdődött a cukor- gyártás. Már az első szállít­mányok ígéretesek: a beérke­zett répa cukortartalma 12-től 16 fokig terjed. Vrabecz Mátyás, a vállalat igazgatója az MTI munkatár­sának azt is elmondotta, hogy a vállalat másik gyárában, Selypen, szerdán indul a ter­melés. A két üzemben összesen 730 ezer tonna cukorrépa fel­dolgozásával számolnak, ez mintegy százezer tonnával több az előző évi termésnél. Ezért felkészültek arra, hogy mindkét gyár az elkövetkező 125 napon folyamatosan tel­jes kapacitással dolgozik és naponta hatezer tonna répá­ból készítenek _cukrot. Negyvennyolc órával a fel- dolgozási szezon kezdése után raktárba került, az első 300 tonna új cukor a Szolnoki Cu­korgyárban. Vasárnap Szeged térségéből három irányvonat, A Magyar Kereskedelmi Ka­mara kisvállalkozói tagozata — mely az idén alakult — rendszeresen szervez konzultá­ciókat a hazai kisvállalkozók­nak, különböző, az egységek létrehozását, működését érintő jogi, gazdálkodási kérdésekről. A kisvállalkozói tagozat olyan fórumot biztosít a tár­sadalmilag és gazdaságilag egyaránt hasznos új vállalko­zási formák művelőinek, ame­a környékbeli gazdaságokból pedig 40 tíztonnás Volán-te- hergépkocsi érkezett rakomá­nyával a gyár területére. Va­sárnap az új. kampány legna­gyobb eredményét produkálta a gyár, ötezerháromszáz ton­na répát dolgozott fel. A kor rai szezonkezdés pontos és fe­gyelmezett együttműködést kö­vetel meg az üzemtől és a termelő gazdaságoktól. A me­leg időjárás miatt csak két- három napra elegendő nyers­anyagot szednek fel, illetve szállítanak el, mivel a szeptem­beri meleg jelentékeny kárt okozna a felhalmozott cukor­répában. A 124 napra tervezett kam­pány ideje alatt 650 ezer ton­na répa feldolgozása a terv. A hatalmas tömegű nyers­anyagból 65—70 ezer tonna cukor készül. A kész cukor minősége — mint a szakem­berek mondják — jobb lesz a tavalyinál. lyen tapasztalataikat kicserél­hetik, munkájukat értékelhetik. A tagozat segítséget nyújt más gazdálkodó szervezetekkel a kapcsolatok kialakításában, a gyártók és a felhasználók, a termelők és a kereskedők, a fő- és az alvállalkozók együtt­működésének fejlesztésében. Szervezési, tájékoztatási és tanácsadói tevékenységével támogatja a kisvállalkozások elterjedését és továbbfejlesz­tését. Karámpadozat erömüvi salakból Eddig semmire sem hasz­nált, s szinte korlátlan mennyi­ségben rendelkezésre álló mellékterméket hasznosítanak a Fejér megyei gazdaságok: az állattartó telepek karám­jainak padozatát az inotai erő­mű salakjával újítják fel. Ez a könnyű, szemcsés anyag — mint az agárdi Agrokomplex szakembereinek kísérletei bi­zonyították —, megfelelő vas­tagságban elterítve, hosszú időre ideális talajt biztosít a jószágoknak. Három-négy hó­nap alatt szilárd réteggé ke­ményedig s az év bármely sza­kában használható. Ennek a jelentősége különösen a kötet­len tartásban nevelt állatoknál nagy, az így tartott szarvas- marháknak ugyanis minél töb­bet kell a szabadtan tartóz­kodniuk ahhoz, hogy kellő mennyiségű tejet adjanak. A hagyományos talajú karámok­ban erre az év csaknem felé­ben nincs módjuk, az átázott talajba ugyanis belesüpped a lábuk, nem tudnak pihenni sem. A bezártságnak pedig súlyos következményei vannak, romlik az állatok étvágya, csökken a tejtermelésük, s szaporodik a nehéz ellések száma. Az újfajta burkolat emellett környezetvédelmi szempontból is előnyös: jelen­tősen csökkenti a telepen ter­melődő hígtrágya mennyiségét. Fejé.r megyében elsőként Felsőcikolán, Kiscséri-pusztán és Sinatelepen alkalmazták az erőművi salakot karámpadozat céljára. A kedvező tapasztala­tok alapján már a szomszédos megyékből is érdeklődnek a módszer, s az olcsó anyag iránt, amelyet a Sárszentmi- hályi Állami Gazdaság for­galmaz. Tanácsadás kisvállalkozóknak Bony-KS és Botond Együttműködés és verseny IBonyhád a cipőgyártó ipar Tolna megye» fellegvára. Hőbb, mint Ihét évtizedes a múlt, a. Pétenmann és G'lazer „utóda" a Bonyhádi Cipőgyár és a BONV-IKS Ipari Szövet­kezet Iméltó folytatói a világ­hírű cég munkásságának. A 'na­pokban volt alllkailimuinlk tölblb emberrel beszélgetni arról, hogy a Ikét gyár — mert lényegében a BONY—KS is gyárszerű ter­meléssel készíti a cipőiket — mi­ként él. egymás mellett, hogyan működnek együtt, milyen, kö­zöttük a verseny? * iRaíjcZi Tibor, a szövetkezet műszaki vezetőije,. Vai'almilkor ci­pőgyári osztályvezetői volt, közel negyven év gazdag taipaszta- lata á'lil mögötte. A szakmáról, munkájáról szívesen 'beszél: — Valamikor, almikor a szö­vetkezet kezdett erősödni, hal­lani 'lehetett, .hogy ©Mentét vám a két gyár között. 'Persze va­lamin volt ís, ide az, egyik fejlő­dését, ' izmosodását sem, gátol­ta. Sőt, talán imozgatáia volt a szövetkezeti ipar és a,z állami ipa.r Iműsza'ki föjllesztésének, és termékeik minőségi javításának. Manapság nem,csak szakimat, hanem baráti is a kapcsolat. Mi inkább könnyű, s női láb­beliket készítőnk, míg a, cipő­gyárban férfi- és gyermekcipő­ket, inkább erős, és 'magas ár­fekvésű lábbeliket. — Egyébként éppen az együttműködést igazolja, hogy most készítettek nekünk száz­ezer pár talpbélést, és majd az ősszel felsőrész készítésére kénjük szomszédainkat, mert ak­kor nekik lesz szabad kapaci­tásúik, nekünk meg már nem. — Egy másik kapcsolat. Mi működtetünk egy cipészszak­munkásképző osztályt. A fiata­lok csak, úgy tudnak félcipőket, férlf illőbbe l’iket gyártani, azaz a szakma, e részét megitanaImi, ha dolgoznak ilyen darabokkal. A cipőgyár kétszáz pár vadász­iéi cipőt ad a fiataljainknak . .. Más: 'Előfordul, hogy amikor ők nem tudnak1 beszerezni ragasz­tót, tőlünk visznek. iDe még, gé­pék cseréjét is megoldottuk, ha a .munka úgy kívánta. A cipőgyártó fellegvár kap­csolata szinte mindennapos, többoldalú. 'Először is a családi kapcsolatok révén. Hiszen min­den második, bonyhádi család valamiféle kapcsolatban van valamelyik cipőgyártó céggel. S ij>ó szokás, hogy a miunika gondjai előkerülnék baráti és családi beszélgetések során 'is. „Ti hogyan csináljátok ezt? mi­vel foglalkoztok,,' hol van ne­hézség, tudunk-e segíteni?" A családi kapcsolathoz ha­sonló a baráti társaságok léte is. 'Hiszen ném ritkán a műve­lődési 'háziban, vagy a gyár kultúrtházában összejönnek a brigádok képviselői, s ott is ter­mészetes módon szóba 'kerül a munka,. A munkáról a munkás minidig szeret beszélni. Rajczi Tibor mondta., hogy a gyáriak készítik hazánkban' a legjobb minőségű lábbelit. IE'I- hihetjük ezt. amint ugyancsak oda kell figyelni Tré'ber Tibor cipőgyári igazgató véleményé­re is, aki a szövetkezetiek nagy rugalmasságát és a piachoz való gyors igazodást tartja fő erősségüknek. * A cipőgyári igazgatói szobá­ban,, az iroda folyosóján beke­retezett oklevelek. Mind a mun­ka sikerek erkölcsi elismerését dokumentálják. Volt ez a gyár élüzem,, kiváló vállalat, kong­resszusi versenyben élenjáró, és a minőségi munkában példa­mutató, s a nemzetközi vásá­rokon díjazott. — Nincs egy hete, hogy Laf- fenhorn Ernő elnökhelyettesnél voltam, baráti beszélgetésen,, de végül a szakmai kérdéseket vet­X,1 Tréber Tibor igazgató Rajczi Tibor műszaki vezető Pihekönnyű női topánkák a BONY-ból tűk élő. Ügy vagyunk a kapcso­lattal, hogy imindegyikőnlk érde­ke a jó viszony, az együttmű­ködés. Salamon 'Lőrinc, a Bony­hádi Cipőgyár műszaki vezetője például szinte na,ponta' kapcso­latban van Rajczi elvtárssal. Amikor a, hagyományos, varrott cipőkről áttértünk a ragasztott­ra, szükségesnek tartottuk el­men,ni a szövetkezetiekhez, hogy tanlu'lljúnlk tőlük. Ők is jönnek, elég. gyakran kopognak: mit csináltok, segítsetek. Olyan helyzet is előfordul, hogy egy­másnak 'bérmunkát végzünk, így a felszabaduló szabad ka­pacitást, gépeket, embereket is el tudjuk látni mun'kqval, Ez pe­dig jó a gyáraiknak, meg az _em'bereknek is. A cipőgyárnak jól felszerelt tmik-mészlege van. A műszak} fejlesztés területén is gyakran találkoznak a, szakemberek. Ha valamelyik üzemrészbe új gép jön, megy a „küldöttség" meg­tanulni a gépen való munkát, a szerkezeti részeket megismerni. — Nagyon fontosnak tartom — mondja a cipőgyár igazga­tója. hogy nemcsak a: terme­lés területén működünk együtt. A Szervezési és Vezetéstuda- mányi Társaság, mindegyük üzemben alapos munkát tud végezni —<, mert a rendezvé­nyeket együtt látogatják. A mű­szaki egyesület is gyakorta tart tudományos rendezvényeiket, s ha valamelyik érdekli a dolgo­zót, elmegy az előadást meg­hallgatni. Aztán az .malid kide­rül a gyakorlatiban, hogy az elő­adáson, az azt követő beszél­getésen mit „szedett össze" a résztvevő. A pártszervezetek is jól megértik egymást. Mi mű­ködtetünk egy „cipőipari tedh- niiikuimot”, a, Petőfi gimnázium égisze alatt. Ez a képzési for­ma 1965-től eredményesen fo­lyik. Most is 31 fiatal tanulja, a c'pészipari szakmát. Amikor a beiskolázás van, akkor a két személyzeti vezető dolgozza ki a közös programot, tehát a szervezést. A fiatalokat szak­mai szempontból a m,i mérnö­keink tanítják, míg ~a~ halmán tárgyakat a gimnázium taná­rai. — Arról sem kell hallgatnunk, hogy a városi tanács, de még a városi pártbizottság is qyakorta foglalkozik a két cipőgyártó bá­zis életével. Végrehajtó bizott­sági gyűlésen szinte minden évben, napirendként szereplőnk mi is, meg a szövetkezetiek is. A kapcsolatunk, korrekt, elvtár­si. * A két cipőgyártó szervezet jól együtt él egymással. Együtt­működésük gazdaságos és ha­tékony. Verseny is van 'közöttük, de ezt nem nevezik nevén. Ügy tartják., az az igazi eredmény, ha mindegyik szervezet a, ma­ga területén, a legmagasabb kitüntetésiben részesül, s ha a fogyasztó elégedett a termé­kekkel. A Bonyhádi, Cipőgyár és a BGNY—K'S termékeinek „verse­nyét”, azaz az együttműködés eredményeit megnézhetjük majd a jövő héten is, amikor a BINiV-in a hazai cipőipar is felvonul PÁLKOVÁCS JENŐ GOTTVALD KÁROLY A Botond-lábbelik között sláger a motoroscsizma (középen)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents