Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-07 / 209. szám

A NÉPÚJSÁG 1982. szeptember 7. Moziban Lehulló fürtök Következő heti filmjegyzetünket a Ben Húr cimű filmről Írjuk Bevallom, elfogultan, ültem, be a imozi, nézőterére, amikor Jiri Menzel ülj filmjét, a Sörgyári capnieciót vetítették. Elfogultsá­gomnak sok oka volt. Egytilk, hogy több kedvenc cseh szer­zőm van és közülük is 'külön,ö- sen szeretem- lBolHum.il H raba regényeit, novelláit, ha tehetem megnézem Jlilri Menzel filmjeit, méglha „csak" színészként is szerepel bennük. A Szigorúan ellenőrzött vonatok óta pedig tisztelője, rajongója vagyok a szerzőpárosnak, így -várakozás­sal tekintettem Hrabal és Men­zel ú‘j filmje, az eredeti címén Lehulló fürtök, bemutatásakor Sörgyári capriccio elé. A film tulajdonképpen egy képrázatosan hosszú és szép haj-fonatról szol. Minden akörül mozog. Viselője, Mariska a- kis­városi sörgyár gondnokának fe­lesége, aki vidámi, szertelen ter­mészetével, szépségével alapo­san. felkavarja a -huszas éveik csendes, cselh kisvárosának ál­mos hangulatát. A szerzők iga­zi nosztalgiával, Huszárik-i kép­sorokkal idézik a ma már sehol sem található kisvárosi hangu­latot, a négyfogásos, zsíros ebé­dek, a hatalmas korsó habzó sörök békés 'idillijét, a, kisváros nyugalmat árasztó csendjét, amit beragyognak Mariska arányló fürtjei, sugárzó bájá­nak, szépségének számtalan apró mozzanata. Ezt az álmos, a gondnok számára, megnyug­tató 'hangulatot kavarja fel a történet egyik kulcsfigurájának, Pepinnek megérkezése. A ma­ga harsogó, anekdotázó stílu­sával! szétrobbantja, a csendet, a Mariska áhítatával teli, nyu­galmat. Francia, aki igazán ak­kor boldog, amikor felesége megbicsaklott iába, miatt ágyba kerül, ápolásra szorul, nehezen viseli fivére megjelenését, (han­goskodó stílusát. Pedig a ha­ladást, a jövőt'ő képviseli, hoz­za a kisvárosiba. Megérkezése, majd munkára fogása után el­adják a sörgyár békésen, po­roszkáló lovait, helyettük teher­autót vásárolnak, és Mariska is levágja mindenki által csodált, szinte már a kisváros jelképévé vált hosszú fürtjeit. Ezzel lehető­séget adva a rendezőnek, Hogy a. butlesz'kfHímek szinte minden patronját újra elsüsse, amikor a férj jogos felháborodásában a, sörgyári udvaron kergeti, majd elnáspángolja ábítva sze­retett hitvesét. Persze az új idők szeleit, a változásokat a- leg­alaposabb veréssel sem lehet elkerülni, a házaspár is kibé­kül és békésen kerekezik ki a zöldibe. Clj idők jönnek, új világ kez­dődött és ujj élet is. Ez utóbbit Mariska. ott 'hordja a szíve alatt, súgja, boldog férjének. Az új élet pedig, az író Bob um i l Hrabal születését jelenti, hiszen a Sörgyári capriccióban szülei történetét írta meg, az ő éle­tüknek, visszahozható,tlan vilá­guknak állított nosztalgikus em­léket. E munkához pediq méltó se­gítséget kapott eqy későbbi utód,, Jiri Menzel, személyében!, aki filmet készített a kiváló re­gényből, így az még több em­berhez jut el, mintha csak konyhaiakban lenne hozzáfér­hető. Tegyük még hozzá, hoqy ki­váló filmet készített. Akár csőik egy klasszikus filkmburleszk'ben., jobbnál jobb ötletek, szellemes fordulatok váltják egymást a kacagtató történetben, de ez csak a fi'km felső, talán legvon­zóbb rétege. Mögötte fájdal­mas nosztalgia, költői emléke­zés húzódik, amit áttör az ele­mi szabadságvágy, Mariska1, és az általa képviselt, mindig job­bat, szebbet, emberibbet aka­rók kitörési kísérlete. Akár csak a Szigorúan ellenőrzött vona­tok, az ártatlanság elvesztésé­ről, fordulóponttól, eqy qva'kor- latilaq jobb, de ramlottabb v.i- láq eljöveteléről szól ez a film is. TAMÁSI JÁNOS Kiállítás Október 14-től lesz látható a Magyar Nemzeti Galériában' a finn népi-nemzeti festészet leg­jelentősebb képviselőjének, Alk- seli 'Gallen-IKalilélánaik a kiállí­tása. Akseli Gal'len-KaJlela 1865- ben született Poriban, festészeti tanulmányait a párizsi Julián Akadémián végezte. Képeinek témáját szinte kizárólag a nép életéből, a nemzeti mondakör­ből mentette. IFestett arcképe­ket, készített íkőraíjzokat, famet­szeteket, rézkarcokat, plakáto­kat. Illusztrálta' többek között a Kalevalát, s népiművészeti ele­mek felhasználásával tervezett bútort, szőnyeget, hímzéseket. A képzőművészeti és alkati-. mázott grafikai tevékenységét tükröző tárlat anyagának jelen­tős része a művészről elneve­zett finnországi múzeumból ér­kezik a galériába: 120 fest­mény, grafika és ipdakát. Emel­lett bemutatják a Szépművésze­ti Múzeumban őrzött több mint 40 alkotását, ezeket a magyar állaim az 1900-as évék elején, Budapesten, rendezett Gollen- Kalltiela-kiclliítások során vásá­rolta meg. rr Ősbemutató Ősbemutató színhelye lesz a Magyar Néphadsereg Művelő­dési Háza szeptember 8-án es­te 19.00 órakor. Véqh Antal: „Szép volt fiúk!" című művét tűzik műsorra a, Békéscsabai Jókai Színház művészei. Mint a darab címéből is kitűnik, a színiházi produkció — a szerző korábbi, nagy pűrt kavart, lab­darúgással foglalkozó művei­hez hasonlóan — a nagy szen­vedélyek, a foci világába,, ku­lissza,titkaiba kalauzolja a né­zőket. A müvet Ungár Tamás állítottál színpadra.. A békés­csabaiak vendégjátékával meg­kezdődik a művelődési ház új színházi évadja is. Bejárták a világot Negyedszázadai járja a vilá­got o 13 kalocsai pinqálóasz- szany. Állandó szereplői a ma­gyar hetek alkalmaiból rende­zett külföldi népművészeti ki­állító soknak 1957 óta,, almikor éleget tettek az első meghívás­nak. Az idén eddig Ausztriá­ban., az NSZK-ban, Kuyai tban', Spanyolországiban szereztek hírnevet népművészetüknek és tették ismertté egyedülálló mesterségüket, a falipinqólást. Molnár Gáborné a napokban tért haza amerikai szereplésé­ről a többiek pedig az őszi hó- naipokban Brazíliában, Svájc­ban folytatják idei turnéjukat. Kézimunkák, faliképek A tolnai Gemenc Ipari Szövetkezet tizenöt dolgozójának közel ötven munkája volt látható a hét végén a szövetkezet köz­pontjában. A kiállítás három napig volt nyitva, bemutatva a szabadidőben készített kézimunkákat, faliképeket. Rádió Lakásközpontú világképünk Még mielőtt bárki is cím- plagizálással vádolna, elmon­dom, hogy e rövid kis jegyzet címével Beke Kata egyik pub­licisztikáját idézem. Az írás annak idején az Élet és Iro­dalom hasábjain jelent meg és most, a 168 óra egyik ri­portját hallgatva újra felötlik bennem. No persze nálunk. Magyar- országon nem nagy ügy, ha a lakáskérdés valakinek eszébe jut, hisz állampolgárainkat nyugodtan lehet két csoportba — lakástulajdonosok és lakás­ra várók — csoportjába sorol­ni. És természetesen utóbbiak sorában ezrével vannak a kü­lönleges esetek, a szinte „em­ber alatti" körülmények kö­zött élők. Az eset, aminek Kondor Katalin riporter mik­rofonjával utána járt, azt hi­szem, mégis kirívó. Egy har­mincnyolc éves mozgássérült — kétszeresen amputált —em­ber háromszor kétméteres szük­séglakása életveszélyessé vált, ezért statikusi vélemény sze­rint alá kell dúcolni. Varga János mozgássérült azonban nem engedte ' a hat négyzet- méteres lakásába beállítani az összesen kilenc födémtartó gerendát. Ezután az IKV fel­ajánlott egy hasonló „komfort- fokozatú" lakást, amit a fia­talember nem fogadott el, végleges megoldást kérve. Kondor Katalin riporteri mik­rofonjával végigjárta az illeté­keseket, így megtudhatjuk, hogy előírás: szükséglakásból nem lehet összkomfortosba menni, ezért nem költözhet a súlyos mozgássérült abba a lakásba, amit az IKV statikus­mérnöke és néhány segíteni akaró ember „felhajtott". A mérnök szerint a lakás nem felel meg az összkomfort kö­vetelményeinek, ezért vissza­minősíthető lenne komfortossá, de valahol, valaki nem enge­délyezte a visszaminősítést sem. így viszont a fiatalember a számítógépes értékelés sze­rint nem jogosult a lakásra, íme a huszonkettes csapdája, magyar kivitelben. — Nincs más megoldás, kénytelen leszek karhatalom segítségét igénybe venni, és az aládúcolást elvégezni — nyilatkozta végül, az egyéb­ként jószándékú statikusmér­nök. Mester Ákos, a 168 óra mű­sorvezetője pedig azt hiszen levéláradatot zúdított magára, amikor arra kérte a hallgató­kat, hogy az ügyről, a lakás- kérdésről, „lakásközpontú . vi­lágnézetünkről" írják meg vé­leményüket. Minden bizonnyal nagyon sok levelet kapnak, mert legalább egy lakástörté­nete mindenkinek van. Tj.­Hangversenykrónika Gergely Ferenc orgonaestje A tolnai nyári esték lassan­ként ősziekbe fordulnak, de ez nemhogy tartalmi színtelene- déssel párosulna: — ellenke­zőleg. A közelmúltban a Beamter-triót üdvözölhettük ebben a körben és Pleszkán Frigyest. Szeptember derekán Pege Aladárt várjuk együtte­sével, szeptember 5-ének es­téjén pedig Gergely Ferenc­nek, hazai orgonaművészetünk doyenjének orgonajótékában gyönyörködhettünk. Gergely Liszt-díjas, Érdemes művész, a Zeneakadémia tanszékvezető tanára. Ha valami, akkor leg­utóbbi orgonaestjének a töké­letes ökonómia, a művészi egyszerűség, amely tartalmas­sággal párosulva az őszinte­ség szinonimájává válik, s az a megközelítésbeli alázat, amely a művek teljes sorát végigkísérte és a leghívebb tolmácsolásra serkentett: — adta páratlan élményét. TV-NAPLÓ Panoráma és egyebek Nem túlságosan bizalmas műhelytitok, tehát elárulhatom az olvasónak, hogy azt az oldalt, melynek most éppen némi fi­gyelmet szentel, mi egymás közt ,,kritikainak” szeretjük nevez­ni, Csak leléből-harmadából találó módon, hiszen a kritika bi­zonyos fokú befolyásolási, legalábbis orientálási szándékot fel­tételez. Ez filmek, könyvek esetében még úgy ahogy elképzel­hető, tv-műsoroknál alig, zenei eseményeknél egyáltalán nem. Aki ez utóbbiakat látta-hallotta, annak úgyis voiy véleménye azokról. Az ismétlés esélye minimális, így annak valószínűsége is az, hogy valakire az újságíró eszmefuttatása mélyebb be­nyomást tegyen. Legfeljebb csak akkor, ha nem egyezik az övével, amikor úgyis önmagának ad igazat. Ennek megfelelően ami itt következik, az tv-jegyzet, senkinek sem valamiféle „hivatalos" állásfoglalása, még csak nem is össz-szerkesztőségi értekezleten levont konklúzió, hanem egyet­len ember magánvéleménye, aki újságot ir és nem szentirást. Jelen esetben az év 35-ik hetének műsoráról. KEDD: A kedves, emberi, nem országos dolgokról jó szinkron- tolmácsolással szóló „Kórház a város szélén"-t változatlanul szeretem. Ha már hozzákezdett, az ember egy rossz sorozatot se szívesen hagy félbe, ez méghozzá nem is az. SZERDA: A „Himmler hadművelet" egyetlen aprócska hibá­járól más számunkban glosszaírónk már megemlékezett. A do­kumentumaim kitűnő volt, embertelenül hiteles, legfeljebb csak a Hitler szerepét alakító színész játszott túl. A Führer akkor még nem lehetett ennyire őrült, ami persze, csak vélemény, de nem mentség. CSÜTÖRTÖK : „ A tenger"-t már legalább két folytatása óta unom. Szerkesztetlen és szétfolyó. Chrudinák Alajos front- tudósitása, a „Panoráma" viszont sajtótörténetbe kínálkozó re­meklés volt. (Érdekes módon a rádió 168 órájában közreadott magnós folytatása nem. Itt Chrudinák már túl agresszíven kér­dezett, nem hagyta szóhoz jutni beszélgető partnerét.) Sejthe­tőig a hét egész műsoridejéből ez a 6Ó perc érte a legtöbbet. PÉNTEK: „Utóhatás" és Vitray, a másik nagy tévés egyéni­ség. Ebben az esetben kevésbé jó, fáradt, enervált formában. SZOMBAT : A ,.Szeszélyes évszakok"-ról az jut az ember eszé­be, hogy végső ideje lenne a tv szilveszteri kabaréjának szer­kesztését Antal Imrére bízni. Akkor talán jó lenne, amiként ez a műsor is jó, eleven, pergő, szellemes és kulturált volt. Utóbbi jelző nem minden tv-vidámkodásra alkalmazható. A francia „Felszólítás nélkül" film tetszett. Egy államhatalom önleleple­zése, amivel igencsak baj lehet, ha már terrorista ellenlábasai is rokonszenvesebbek, mint hivatalos képviselői. VASÁRNAP : Népdalokat hallgattam, mert olykor ez is jól­esik, továbbá mert Vavrinecz Béla összeállított egy pihenőnapi ejtőzésre valót. „A HÉT" színvonalas volt, mint mindig. „San Francisco utcáin" egyre kevésbé kívánkozom járni, éppen ezért érdemes volt átkapcsolni a 2-es csatornára, ahol úgy tűnik, hogy „Várak és történelem" címmel ismét elkezdődik egy brit remeklés. Az angoloknak úgylehet sajátos érzékük van a kultúrhistóriai ismeretterjesztés iránt. Nem lenne felesleges ta­nulni tőlük... O. I. A Telesportról Azt mondják, hogy az emberek két dologhoz értenek igazán hazánkban: a külpolitikához és a sporthoz, ez utóbbin belül is legfőképpen a labdarúgáshoz. A sportműsorok,' közvetítések népszerűsége elvitathatatlan, felesleges szócséplés lenne mind­ezt a Tömegkommunikációs Kutató Központ nézettségre utaló adataival alátámasztani. örvendetes, hogy a tv sportosztályának stábja - már régóta - a hétvégeken is Telesport-összeállitással jelentkezik. Ugyanis korábban öt perc alatt eldarálták a rádióból már többé- kevésbé ismert sporthíreket. így a televízió — technikai lehető­ségeit sutba dobva — auditiv hírközlő eszközzé degradálódott a sport berkeiben. Természetesen a vasárnapi Telesport tartal­mában más, mint a hétköznapi. Aktualitását a szombati, va­sárnapi események adják. Ismét üde színfoltját jelentette a legutóbbi összeállításnak, az Európa két legmárkásabb futballbajnokságáról, az angol első osztályról, valamint a nyugatnémet Bundesligáról szóló filmanyag. Igazi lutballsztárok tűntek fel néhány percre a kép­ernyőn. Most is a sokoldalúság, változatosság elvét szem előtt tartva szerkesztett Vitár Róbert. Tudósítást láthattunk a kecske­méti Judo Kupáról, majd a balatonfüredi vitorlás EB befejező futamainak izgalmaiból kaptunk ízelítőt. Igazi tévés telitalálat volt szombaton a vidéki rangadó, a Rába ETO-Tatabánya mér­kőzés közvetítése, amely remek szórakozást nyújtott. Ha minden fordulóban lesz hasonló színvonalú találkozó, akkor tényleg mérgelődhetünk azon, hogy az MLSZ — tekintettel a nézőszám­ra — megköti a tv „kezét" a közvetítések terén. Persze a fanatikus focicentrikusok sosem elégedettek. A jugoszlávok sportközvetítéseivel példálózva még több mérkő­zést, összefoglalót szeretnénk látni. Igaz, éppen Nagy Richárd, az MTV elnöke nemrégiben ország-világ nyilvánossága előtt ki­jelentette: a sportadások nevetségesen olcsóak a többihez vi­szonyítva. De azt is mondta, hogy a nem megfelelő technikai felszereltség miatt, ez a maximum, amit a tv nyújtani tud. —bégyé— Bach: C-dúr prelúdium , és fugája nyitotta a sort, mintegy obiigát orgonahangverseny- darabként. Rögtön ezután azonban évszázadokat ugrot­tunk az időben, a romantika koráig. Lényegében ez a stílus- korszak adta az est további részét. Brahms Korál-előjátéka csaknem impresszionista szí­nekben tobzódott. Igaz, a Jel­legzetes brahmsi világból kö­vetkezően ezek a színek in­kább a barnákhoz, a sötétek­hez, mélyekhez állnak közel. Liszt: B—A—C—H fantáziá­ja és fúgája embert próbáló mű, grandiózussága méltó szerzője géniuszához. Monu­mentálisnak mondható a kö­vetkező A-dúr legenda is (Szt. Ferenc prédikál a madarak­nak), jóllehet az értelmezés­nek más módján. Gergely ta­lán e mű előadása során bon­totta ki a legteljesebben a tolnai Angster-orgona regisz­ter-lehetőségeit. Olyan hang- szín-effektusokat is elővará­zsolt, amelyeket nem hittük volna, hogy rejt az itteni or­gona. Cézár Franck és Char­les-Marie Widor, valamint Ko­dály egy-egy műve után Ger­gely saját improvizációi tçttgk emlékezetessé orgonaestjét. DOBAI TAMAS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents