Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-30 / 229. szám

1982. szeptember 30. Képújság 3 Klubavatás Csöglei István köszönti a vendégeket A tűzoltó parancsnokságokon ugyanúgy, mint más munkahe­lyeken, szép számmal vannak fiatalok és nyugalomba vonult dolgozók. Nyilván nekik is szük­ségük van arra, hogy munka­időn kívül együtt töltsenek né­hány órát, az idősek átadják tapasztalataikat az ambícióval teli fiataloknak. Ez idáig me­gyénkben az ilyen találkozások csak rendszertelenül, véletlen­szerűen jöhettek létre, hiszen a beszélgetésre, tapasztalatcseré­re vágyóknak nem állt rendel­kezésükre olyan hely, ahol ösz- szejöhettek volna. Május végén Szekszárdon, a megyei tűzoltóparancsnokság új szárnnyal bővült, s igy felszaba­dult a Mikes utcában lévő — volt kéziraktár- és tömlöműhely- épületrész. Ekkor határozták el, hogy ott nyugdíjas- és ifjúsági klubot alakítanak ki. Mindössze három hónap alatt — teljes egészében társadalmi munká­ban, amelynek 200 ezer forint az értéke — készítette el, ren­dezte be a tűzoltóság három szolgálati csoportja a két helyi­séget. Tegnap ünnepélyes kül­sőségek között adták át a kel­lemes klubot. Az ünnepségen részt vett dr. Rúzsa János, a megyei pártbizottság osztályve­zetője. valamint a megye több politikai és állami vezetője. Csöglei István tűzoltóalezre­des köszöntötte az ünnepség résztvevőit, a sok fiatal' és idős tűzoltót, utóbbiak között a leg­idősebb, 81 esztendős Gyimtsi István törzsőrmestert, aki 1956- ban vonult nyugállományba. Ezt követően Márton Pál alez­redes, megyei tűzoltóparancsnok mondott ünnepi beszédet, majd pénzjutalmat adott át az építés­ben, a klub berendezésében so­kat vállalt három szolgálati cso­portnak. Forgács Géza alezre­des, a BM Tűzoltóság Országos Parancsnokságának osztályveze­tője az országos parancsnokság dicsérő oklevelét nyújtotta át a szekszárdi városi járási tűzoltó­parancsnokság KlSZ-alapszerve- zetének, valamint egy vázát a nyugdíjasoknak, amelyet a klub átadásakor máris elhelyeztek a belső teremben, ahova a ké­sőbbiekben a nyugdíjasok által gyűjtött emléktárgyak kerülnek. Az új klub belső termében A megyei pártbizottság párt- és tömegszervezeti osztálya teg­nap egész napos nőpolitikái ér­tekezletet tartott. A megbeszélé­sen részt vettek a járási, váro­si pártbizottságok nőreferensei, a tömegszervezetek és mozgal­mak nőbizottsági titkárai, vala­mint a Magyar Nők Országos Tanácsa Tolna megyei tagjai. István József, a megyei ta­nács elnökhelyettese az egész­ségügyi ellátás helyzetéről és fejlesztésének feladatairól tájé­koztatta a résztvevőket. A KISZ lányok és asszonyok körében végzett tevékenységé­nek tapasztalatairól Kari Imre, a megyei KISZ-bizottság titkára számolt be. A nők körében vég­zett kádermunka helyzetéről Ka­marás Györgyné, a megyei pártbizottság osztályvezető-he­lyettese tartott vitaindítót. A tá­jékoztatókat, vitaindítókat be­szélgetés, illetve tapasztalatcse­re követte. Az ötnapos munkahét tapasztalatai Az Építő- és Építőanyagipar­ban összességében kedvezőek az ötnapos munkahét tapaszta­latai - állapította meg szerdai ülésén az Építő-, Fa- és Építő- anyagipari Dolgozók Szakszer­vezetének központi vezetősége. A kivitelező építőiparban a he­ti munkaidő csökkentése éves viszonylatban 24 millió munka­órát jelent, s nnek pótlását si­került megoldani önerőből, el­sősorban műszaki és szervezési intézkedésekkel, a teljesítmé­nyek növelésével és a munka­erő hatékonyabb foglalkoztatá­sával. így az év első hat hó­napjában 2,7 százalékkal, az építőanyagiparban pedig 4,6 százalékkal növelték a termelé­kenységet. MSZBT a Paksi Konzervgyárban Kapcsolatok az élet minden területén Közi símért, hogy o Polksl Kon­zervgyár termékeinek túlnyomó többsége szovjet exportra készül. Ez a tény meg határozza az MSZBT-ltagcsopant tevékeny­ségiét is. Az évi negyvenezer tonna értékesítésiből a Szovjet­unióba kerül évente több mint hiairmliincezer. „A legjobb barátom” Szigethy Lajos, a gyárt párt­vezetőség titkára előveszi a tagcsoport munkaterviét, aimiit ők munkaprogramoknak nevez­nék. — A tagcsoport már a saját hagyományai szerint dolgozik. Meghatározóiak a termelési kapcsolataink. A Tambov me­gyei Micsuriinszkban működő konzervgyár a testvéngyárunk, a vezetők és munkások asereláto- gatásaün kívüli kaipcsölataink ma már technológiái jelieqűek is. Nyolcvanhat szocialista brigá­dunk védnökséget vállalt a szov­jet export minősége és a szál­lítási határidők betartása felett. A szooiafcta brigádok vesznek részt az M’SZBT országos köz­pontja által meghirdetett vetél­kedőikön és salját házi verse­nyeinken. — Hányon jártaik a gyárból a Szovjetunióban ? — A kérdés így nem jó, mert a dolgozóknak mintegy tíz szá­zaléka. volt már Moszkvában, Leningrád'ban jutalomúton, de nincsenek valamennyien ma is nállunk. Időközben ugyanis át­mentek máshova dolgozni, a legtöbben az atomerőműhöz. Ilyen értelemben nem öröm, hogy itt van az atomerőmű, más szempontból pedig előnyős. Az ottani tagcsoporttal és a szovjet szakértőkkel ugyanis nemcsak hivatalos, hanem ba­ráti kapcsolataink is kialakul­tak. A hagyományos KISZ-Kom- szomól találkozókon már nem­csak a KlSZ-tagok vesznek részt, hainem a párttagok is. Az évek folyamán, személyes barátságok is szövődtek. Az én legjobb ba­rátom egy atomfizikus, fogorvos feleségével nemrég utaztak ha­za, lejárt a kiküldetésük, die ba­rátságunk nalk a távolság nem lehet akadálya. Hagyománya­ink közé tartozik a kiállítás az előcstarnokban szovjet exportra készülő termékeinkből és a lá­togatás a tatai nyelvi tálborba. A tagcsoport ügyvezető elnöke a lelke itt mindemnek. Mégis jelen van •Takácsáé Tóth Mária Krasz- nodarbam végezte el az egye­temet, de most a harmadik gyerekével szülési szabadságon von. Simái Éva kapcsolatai a Szov­jetunióival egyenesen családi­as. Ogyesszátban végezte el az élelmiszeripari főiskolát, tartó­sítóipari szakon. Ö is Mártára hivatkozik a beszélgetés elején. — Csodálatosak az emléke­im. Mindenki életében a főis­kolai évek a legszebbek, almi­kor nincs gondja másra, csak a tanulásira. Ráadásul ott is­mertem meg a férjemet is. Elő­ször együtt jártunk, 5 konzerv­ipart gépész volt, möjd almikor az iskolák szétváltak, átment atomerőmű-építő és -üzemelte­tő szóikra, ott végzett. így ke- rültüinlk Botosra. — Hogy hívlják o férjét? — Alimag»míbetov Galîj, ka- zah származású, ráta már írt az újság, szovjet szakértő az épít­kezésen. Már 11 éve élünk Ma­gyarországon, előtte a Gagarin A félkész befőttek teljes feldolgozás után kerülnek a Szovjet­unióba Szigethy Lajos Sok helyen találkozhat vele az ember. Ott volt másfél éve a magyair-^szovjet ifjúságii ba­rátságfesztiválon. Tolmácsolt, kedves történeteket mesélt ma­gyarul. és oroszul. A konzerv­gyári találkozón ismertette a gyár történetét, rövid tedh.no- lógioi előadást is tartott A szü­lési szabadság is csak röpke tá­vollétnek tűnik, mert mindenki rá hivatkozik, ő tudja, 5 szer­vezte. Hamarosan vissza is jön. Nemcsak a tagcsoport motorja, de az Élelmiszeripari Tudomá­nyos Egyesületnek is helyi veze­tője. A gyár igazgatója egye­nesen azt ajánlotta, hogy ke­ressük fel a lakásán, hiszen 5 olyan ember, akit otthonálban sem lehet a közügyekkefl zavar­éi. Erre azonban nem volt szük­ség, mert azért a tagcsoport sokoldalú tevékenységének né­hány főbb vonása tóvollétében is kirajzolódott. Pákozdi Mihályné Csomagolják a vajbabot szovjet exportra. Simái Éva hőerőműiben dolgozott a fér­jem, két gyermekünk Van. Ezt a letelepedést már véglegesnek tekintjük, nem vagyunk vándor­madaraik. — A tagcsoportban mit csi­nált? — Amire megkérnek, mindent szívesen vállalok, gyakran van szükség tolmácsolásra, a gyár­nak jók a kapcsolatai az atom­erőművel, rendszeresek a talál­kozók. Lefordítom a vendég­könyv beírásait is, az idén csiak a szabadságom miatt nem én mentem a tatai táborba, Nyári program A konzervgyár azon ritka MSZBT-tagcsoportok közé tar­tozik, melyiknek nyáron is van programja. Annak ellenére jut erre idő, hogy nálunk is ez a szezon. Simái Évával együtt Pá­kozdi Mihály né is tagja a tag­csoport ügyvezető elnökségé­nek. — Kilenc éve van kapcsola­tunk a tatai nyelvi táborral. Ott száz magyar középiskolás gya­korolja a nyelvet szovjet ven­dégtanárok és főiskolai hallga­tók segítségével. Minden nyáron paksi napot rendezünk. Bemu­tatjuk a szovjet exportra készü­lő termékeinket és ezt kóstoló­val, vetélkedővel fűszerezzük. — Mi ntaraktáros ' a beosztása, ez mit jelent? — Minden készülő termé­künkből eltesznek egy mintát, amit aztán egy évig megőrizünk, így együtt aztán be tudjuk mu­tatni. Huszonhárom éve dolgo­zom o gyárban, tizenhét éve csinál ok kiállításokat gyáron belül. Először az első Duna menti fiatalok találkozójára kér­tek anyagot, azóta gyáron kívül is én rendezem a kiállításokat. Ha nem is tanültaim, úgy látszik, van érzékem hozzá. A dekorá­ciós anyagot is én szerzem be, az asztalosunk pedig megcsi­nál mindent, aimi egy kiállítás­hoz kell. Tatáira mindig szívesen me­gyek vissza. Egy nap a gyár va­lamelyik vezetője is eljön, ő tort ismertetőt a term ékeinkről. A szovjet tanárokat már régi barátként üdvözöljük, nagy sze­retettel vesznék bennünket kö­rül, ismerik a termékeinket. Jó közöttük lenni, nekem az az egy hét házlasszonykodás nem is számít munkának, inkább nyaralás, még akkor is, ha dol­gozni kell. IHÁROSI IBOLYA Fotó : Gottvald Nőfelelősök értekezlete

Next

/
Thumbnails
Contents