Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-29 / 228. szám

1982. szeptember 29. KÉPÚJSÁG 5 : lighogy kilábaltak az I alakulás körüli huzavo­! nőből a bá ta széki BÁTA­L" J iFÉ'M I pari Szövetkezet szakcsoportjának tagijai, most újalbb támadásokat kell kivéd e- rviök. Alakulások óta kutyaszorí­tóban vannak. A történet mlég az év elején kezdődött. Amiint lehetőség adó­dott - tehát megjelentek az új vállalkozási formákról a rend­szabályok - Bomba Ernő, a szö­vetkezet meo-csoportvezetője és még hét társa megkezdték a szakcsoport szervezését. iEhhez természetesen támoga­tást kaptak a szövetkezet veze­tőségétől. Kaptak kölcsönt is - 20 ezer forintot -, gépeket a munika végzéséhez és természe­tesen munkát, olyat, amelyben a szövetkezetnék „szűk kapaci­tása” volt (van). De számtalan gondjuk akadt. A jogszabályok megjelentek, er­ről tudott mindenki, de olyan kérdésékne az első hónapokban nem született válasz, hogy mennyi lesz az adó, vagy a szülési Segélyen lévő kismamá­kat, hogyan lehet foglalkoztat­ni — ez még a mai napig sem rendeződött —, a Családtagok munkája és keresete milyen for­mában számolható el. — Az indulás körüli bonyodal­mak hosszadalmasnak bizonyul­tak. Mindez azonban nem oko­zott igdzán gondot. Ott kezdődött a baj, hogy a szakcsoport tagjai az első hó­nap végén pénzt vettek fél a szövetkezet pénztárában... Olyan pénzt - ezt érdemes hangsúlyosan megjegyezni -, amiért keményen megdolgoztak. A nyolctagú szakcsoport két hónap alatt már húsztagú 'lett - ekkora létszámra vélt és van is munkájúik. Természetesen megváIogattálk (megválogatják), kit vesznék maguk közé. Sok jelentkező... Ezután ütött be a krach. Na­ponta ketten-hárman állították meg Bomba Ernőt - ő is csak tag a szakcsoportban -, hogy szeretnénék a szakcsoportban dolgozni. A válasz szinte min­den esetben elutasító volt. ösz- szesen három hónap alatt töb­ben jelentkeztek a szakcsoport­ba, mint ahány dolgozója van a szövetkezetnék. Az elutasított jelentkezők pa­naszra mentek. Ennek nem is lehet akadálya. Meghallgatás­ra találtak. Ez is jó. De... Tud­ni kell — kellene — nemet is mondani! Ez esetben azt, hogy senkinék semtmi köze ahhoz, hogy a szakcsoport kit vesz fel tagnak. Ez kizárólag a szakcso­port tagjainak elhatározásán múlik. Hinnénk ezt, mert a leg- kézenfékvőbb... Igen áim, de éppen itt vannak a támadási pontok: 1. „A verető beosztású em­berék kiibulizták magúiknak a is a piádhoz csak az olcsóbban termelő szakcsoport révén tu­dunk alkalmazkodni. A minőségi csak olytan készáru érkezik be a szakcsoporttól, amelynek a minősége tökéletes... Ezt nem mondhatjuk el bent a szövetke­zetben. — Akkor miért oz ellenállás? — A szövetkezet dolgozója azt látja, hogy ugyanazért a mun­káért a szakcsoport tagja a dupla jóit kapja, mint ő. Követ­kezésképp azt mondja, hogy ezért a pénzért iitt bent is él tehet végezni a munkát. De, hogy honnét lenne rá bérkeret... Azt már senki sem veszi figyelem­be, hogy otthon mindenki mun­kaiidőn túl dolgozik, tehát azért több pénz is jáir. Hiszen ha va­laki szombaton és vasárnap dolgozik a szövetkezetben, ak­kor azért száz százalékkal több túlóradíj jár. És még nem be­széltünk arról, hogy otthon re­zsi is Van. — Tehát csak a pénzt nézik az emberek? — Sajnos, ilyenek vagyunk... Csendélet Kaszás Józsefék udvarán szakcsoportot." Vagy inkább ar­ról van szó, hogy szociális kér­dés megoldására szeretnék fel­használni a szakcsoportot? Kik vannak a szakcsoportban? Egy jogtanácsos, két osztályve­zető, egy csoportvezető, a köz­ségi KISZ-titkár, a többi fizikai vagy adminisztratív dolgozó és nyugdíjas. 2. „Ezért a pénzért mi is el­végeznénk ezt a munkát." A szakcsoport tagjai minden mun­káért dánabbért kapnák, annyit mint az üzemiben, de miivel ott­hon dolgoznak saját lakásuk­ban, így természetesen a szö­vetkezet rezsitérítést ad a szá­mukra. Ök szállítják az anyagot és a készárut, tehát ezért is té­rítés jár. Több támadási pont nincs, il­letve még egy: a munkájuk egy részét munkaidő alatt végzik. Ez jogos, de Csak egy esetben. Amikor a szövetkezet és a szak­csoport közös ügyeit kéll in­tézni, akkor tényleg munkaidő alatt tárgyalnak és intéznék pa­pírmunkákat. Máskülönben nem lehetne, hiszen a munkaidő az irodán is akkor van, mint ü szakcsoport vezetőinék. Versenyképesebb az export... A továbbiakban hagyatkoz­zunk az elnök, Szegedi György véleményére : — BátasZékem munkaerőhi­ány yan. Ebből adódik, hogy nagyon jól jött a szövetkezetnek a szakcsoport megalakulása. A szakcsoport bére költségként Kaszás Józsefné a gyerekne­velés mellett napközben a szakcsoportban is tud dolgoz­ni számolható él. Aki ismeri a mai jogszabályokat, az tudja, hogy ez mit jelent a szövetkezetnek. Nem dolgozik akkora rezsivel, miint a szövetkezet, így olcsób­ban tudjuk élőállítani a termé­keinket, tehát versenyképeseb­bek vagyunk. Amit tisztán kell látni: a szövetkezet termékei­ben azt az árat érvényesítheti, «miit az exportban elért. Az el­múlt években jó nyereséggel tudtunk külhonban értékesíteni. De az utóbbi időiben - ismere­tes a piác pangása - csak úgy lehet, megimaradni egy terüle­ten, ha árat csökkentünk, vagy­Fizikai dolgozókat is Az utóbbi időben megnöve­kedett a szövetkezet párttitká- rátiak munkája. Többnyire hoz­zá ménnék panaszkodni az em­bereik. Péter József párttitkár: — Amikor megalakult a szak­csoport, kevés propagandája volt, így nem tudott abiba je­lentkezni mindenki. Végül úgy alakult, hogy kevés lett a fizi­kai dolgozó a szakcsoportban. Erről beszélgettünk a szakcso­port elnökével. Mondtuk neki, hogy nem lenne semmi baj, ha több fizikai dolgozót vennének fel... És miért vesznek fel külső tagot, mikor a szövetkezeten belül is van elég jelentkező? Ezután találkoztunk a szak­csoport elnökével, Kaszás József gépbeálil ítóval : — Mi volt a délelőtti beszél­getésen ? — Amióta a szakcsoport el­nöke vagyok, azóta nincsenek megelégedve a munkámmal... — De mégis, mi a kifogás? — A szakcsoport munkáját a napi munkaidő alatt intézem. — Nem az, hogy nem vesznek fel senkit? — De... Mi viszont csak olya­nokat véh&tünk fél, akikre ne­künk is szükségünk van! * „A szakcsoport csak addig működhet, ameddig a működés­hez adott hozzájárulást a szö­vetkezet vissza nem vonja.” A fenti mondat a Népszava Lap­kiadó „Vállalat és kisvállalko­zás" című kiadványában szere­pel. Csak nem ez lesz a nóta vége Bátaszéken? HAZAFI JÓZSEF Fotó: GOTTVALD KÁROLY A bortól a szőlőmagolajig Laikusok is tudják, hogy más a hozama a kukoricának Bara­nyában, s megint más Szabolcs­ban vagy Nógrádban. Azt azonban csak a hozzáértők is­merik, hogy a hazánkban ho­nos fajták sokkal többre képe­sek, mint amennyit a mezőgaz­dasági üzemek kihoznak belő­lük. Talán mondani sem kell, hogy ez az egyik tartaléka a nyereség növelésének. A kukori­cánál maradva: az öttonnás át­laghozam a termesztett fajták biológiai „kapacitásának" csak a 60 százaléka. Van ennél rosz- szabb arány is: a szőlőtermesz­tésben az átlagos „kihasználás" 30 százalékos! E termesztési kapacitások jobb kihasználása sok pénzbe kerül; több műtrágyát, növény­védő szert, gépi munkát kíván. Számítás kérdése annak meg­állapítása, hogy a hozamok nö­velésének hol van a gazdasá­gos határa. Nézzünk néhány példát a gyakorlatból. A Kiskunhalasi Állami Gazdaságban a bor ter­melési költsége 1975 és 1981 között 63 százalékkal növeke­dett. Nekik egy hektoliter új bor 1976-ban 700, 1981-ben már 1499 forintba került. öt év alatt 72 százalékkal nőtt a lekötött eszközök értéke. Ehhez nem volt elég fejlesztési alapjuk, ezért a gazdaságnak hitelt kellett felvennie. És a bankköltségek 1981-ben már felemésztették a borászatból származó nyereség jelentős ré­szét. Ez a helyzet az idén to­vább romlott, amin — a gazda­ság és általában a gazdaságok szempontjából — a leggyorsab­ban a támogatási, a hitel- és az adórendszer átalakításával lehetne változtatni. A gazdasá­gok azonban nem várhatnak mindig központi intézkedésre. Szorult helyzetükben a tarta­lékok kiaknázásának még ke­vésbé elterjedt módjához folya­modtak: a termékek több fá­zisú feldolgozásához. Ez — ese­tükben - nem azt jelenti, hogy a szőlőből nemcsak bort, ha­nem pezsgőt is készítenék. Az elsősorban szőlőtermesz­tésre és -feldolgozásra beren­dezkedett Kiskunhalasi Állami Gazdaság a borászat egyre csökkenő nyereségét a szőlő többszörös feldolgozásával igyekszik'növelni. Tehát a bo­rokon és a pezsgőkön kívül a gyártási folyamatban vissza­maradt anyagokból (szőlőtör­köly, seprőtészta, borseprő, bor­kő stb.) szeszt, borkősavat, ta­karmányt, talajerő-visszapótló anyagot, élelmiszeripari célra alkalmas színanyagot és olajat gyártanak. Kissé leegyszerűsít­ve, ez a több fázisú feldolgozás úgy történik, hogy mindig az előző termék maradékából ké­szítik az újabb terméket. Például fél tonna szőlőből — amiből körülbelül 350 liter bor készül - 100 kilogramm (45 fo­rint értékű) szőlőtörköly marad. Ebből (körülbelül 100 forint ér­tékű) szeszt termelnek. A szesz- gyártás melléktermékéből (90 forint értékű) borkősavat nyer­nek. A maradékból 33 kilo­gramm takarmány-alapanyag készül, aminek mázsánkénti ára 220 forint. A visszamaradt masszából készülő szerves- anyag-visszapótló mázsájáért már 494 forintot fizetnek a vá­sárlók. Az eddig fel nem dol­gozott anyagból élelmiszeripa­ri célokra alkalmas természe­tes színanyag és az olívaolaj minőségével megegyező szőlő- magolaj készíthető. És még mindig keletkeznek újabb mel­léktermékek! A körülbelül 30 ezer tonna és 130 ezer hektoliter borásza­ti maradékot feldolgozó üzem - a nyersanyag 80-90 százalé­kát vásárolja - tavaly körülbe­lül 14 százalékos árbevétel- arányos nyereséget, több mint 26 millió forintot számolhatott el. A borkősav üzem 20 állami gazdaság közös vállalkozása­ként működik, és a 26 milliós nyereségből a vagyoni hozzájá­rulás arányában több mint 50 százalék jut a Kiskunhalasi Ál­lami Gazdaságnak. Az ebből származó szabadon felhasznál­ható nyereség a gazdaság 1981. évi borászati nyereségé­nek több mint 35 százalékát adja. Ha kissé nagyvonalú is a kalkuláció, az mondható, hogy a Kiskunhalasi Állami Gazda­ság borágazatát a szőlő és a bor melléktermékéből keletke­ző nyereség tartja el. (bonyhádi) A földvári kertbarátok A kertbarátok és kisállattenyésztők debreceni országos kiál­lításán harmadik díjat kapott a dunaföldvári kertbarátkor. — Szeleczky Józsefet, a kertbarátkor elnökét a Magyar Agrár- tudományi Egyesület a MAE aranykoszorús jelvényével tüntette ki. (Újsághír) A kiállítás azóta már bezárt, a földvári bemutató anyagát hazahozták, tablói itt vannak az elnök Közép-lhomokerdő utcai házában. Az öt nagyméretű tábláiról leolvasható a kör tör­ténete, tevékenysége. Az egyi­ken országtérkép : Az ország melyik pontján fekszik a Duna menti nagyközség. Bejelölve az útvonalaik, a kertbarátkor által az alapítás - 1976 - óta szer­vezett tanulmányutak, köztük Boly—Vil'íány—Nagyiharsány, Szentes—Szeged, Sziilvásvárad— Eger és Krems—Béos. Az utób­bihoz egy adat: A résztvevők több miint fele első ízben járt kül,főidőin, 82 százaléka pedig ellső ízben nyugati országban. Felsorolás a taglétszám ala­kulásáról a következbő: 1976- ban 34, 1982-lben 129 tagja van a népfront égisze alatt műkö­dő dunaföldvári kertbarátkör- nek. A tevékenységből „ízelítő”: helyi tapasztalatcserék, „adom- kapom" ingyen; vetömOgcsere, oltási bemutatók, barkácsgépek bemutatója, új fajták a kutató­intézetektől, helyi és vidéki kert­barát -találkozók, előadás-soro­zatok, új és elfelejtett fajták meg honosítása, köztük például egy ol/an növényé, amely már a feledésbe mérült, az isten­gyalulta töké. Érdekesek a tablók is, de még érdekesebb volt a termé­kek bemutatója. Mint például a begóniáé, amit egy leányfa­lui kirándulásról hoztak a föld­várt kertbarátok, az idén ezer palántát, köztük a legszebbek a bölcskei Zsébők Jenőné kert­jében díszlenek. A kertbarátkör által meghonosított gyógynövé­nyeké (majoránna, bonsiikafű, macskagyökér stb.) A földolgo­zott gyümölcs- és zöldségféléké (paksi konzervgyári szakember tartotta pár éve az előadóist a kör tagjainak a tartósításról.) Egyedülálló volt a kiállításon az ételtálak bemutatója: patisson- tál, gyümölcstál és gyümölcs­torta. Ugyancsak egyedülálló volt a 48 fajta csemege- és borszőlők egyike, az Anita, amit Lubik István bölosfcei kistermelő állított elő és hozott el. A ven­dégkönyv egyik bejegyzése: „Nagyon tetszett az Anita sző­lőjük, remélem, belekerül a köz­termesztésbe - Wittner Gyula agrármérnök.” Hetvenhatban alakult a kert­barátkor. „Indítása" úgy tör­tént, hogy Szeleczky Jórsef a Dunaföldvári Tsz-ek Kertészeti Közös Vállalata szőlészetének vezetője egy budapesti országos kiállításon bemutatta a maga által barkácsolt magasnyomású kerti permetezőgépet. A gép a kert közepében áll, Villanymotor hajtja az UE 28-as traktorból kiszerelt kompresszort, a tartály­ból szerteágazó csöveiken jut el a kert minden részébe a per­medé. Egy fővárosi újságíró ad­ta az ötletet: jó lenne kertba­rátkört szervezni. iMe g alakultak. Segítettek a községi Vezetők, a népfronfbi- zottsóg, az áfész, de minden­nek az alapja, az volt, hogy a kiskerttulajdonosok, téesz-ta- gok érezték a szükségét az együttműködésnek, annak, hogy legyen egy szervezet, amely összefogja őket, előadásokat ha ll g a thötnaik, tapaszta fates e - réken vehetnek részt. Az áfész nemcsak azzal „Szállt be”, hogy vállalta az előadók honorálását, hanem létesített - 14 500 négy­zetméternyi területen - egy be­mutatókertet, ahol ma mór szé­pen dísrlik a cseresznye, a meggy, a kajsziba rack, a cse­mege- és borszőlő és kiválóan alkalmas a különféle bemutatók- metsrés, növényvédelem sitb.- rendezésére. A gyümölcssze­dést társadalmi munkáiban a kertbarátkor tagjai végzik. Az alig másfél hektárnyi terület várható ez évi termését 160 ezer forint értékűre becsülik. Egy évvel ezelőtt a szekszárdi megyéi kiállításon az első díjat nyerte a dunaföldvári kertbarát- kör. Most, a nyolcaduk országos kiállításon második lett a szek­szárdi, harmaduk a dunaiö'ldvá­ri. Az egyik bejegyzés a ven­dégkönyvben: „Sok szeretettel köszöntőm az aranykezű terme­lőket, akik tudnbik is. Sipas Gyula”. J. J. Országjáráson Baranyában, a bólyi Szabadság Tsz szőlészeté­ben, 1978-ban. Az első tapasztalatcsere 1976-ban, Csizmadia Ferenc kertjé­ben. Barkácsgép-bemutató. Kutyaszorítóban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents