Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-29 / 228. szám
U ^fePÜJSÀG 1982. szeptember 29. Hem szabad elzárkózni az ftrömlil Beszélgetés TahiTéth A Házmestersiratóban lAliiig néhány perce futott be a Vígszínház öltözőjébe Tahi Tóth László a délelőtti próbára. Könnyed és felszabadult, csaknem gondtalan. — Míndiig így érkezik meg a próba kra ? — Egy előadásra való készülődésnek több periódusa vain — mondja a színész. — Ez persze a szerep nagyságától is függ, de az ember eleinte még felelőtlenül jár be, lehetőleg későbbre tartogatva energiáit, formáját. Tizenöt éve már, hogy itt szírfészikedem a Vígszínház társulataiban. Főiskolásként is eltöltöttém két évet, meg kellett hát tanulnom ennyi idő alatt, miként figyeljek oda fokozatosan a szerepre, kevesebb, vagy netán emberfeletti energiát adva a munkába, a mii re valaha nem is tartottam magam képesnek. — Mint fiatalembert, mi vezérelte a színészethez? — A művészi pályák sohasem álltak tőlem távol, hiszen apáim festő,művész volt, anyáim valaha Pozsonyban színésznő: engem meg cséllóznii tanítottak. Azt hittem, képzőművész leszek. Képzőművészeti gimnáziumiba jártam, nem is voltam egészen tehetségtelen. Közben azonban megismerkedtem az irodalommal, s megértettem, hogy a verseket nemcs'a'k olvasni, de előadni is lehlet. — Milyen elképzelésekkel érkezett a pályára? — Kimondottan karakterszínésznek készültem : a legszélsőségesebb aMcotú embereket .szeretem ma is eljátszani. Koldust, kiirályt, öregembert, ifjút... A színésznek sok minden megadatik — most, az AmadeuSiban például II. József osztrák császár ruhájában és bőrében lépek be a színpad,rat Aztán elkezdték foglalkoztatni hős szerepékben. Ez váratlanul ért: már nemcsak szép ember lehet hős? Igaz, Bejmondónál sem a külső a lényeges, mégis szerelmes szerepeket is játszottam. — Mégis, milyen karakterű szerepékre tartja magát leginkább al kalmasn ak ? — Ahány csillag van az égen, annyira. Számtalan szerepre! Nem is szeretném, ha beskatulyáznának. Én mindenre alkalmasnak érzem magam, de hát végül is a feladat teszi alkalmassá a színészt. Szerencsére jó szerepeket kaptam; főszerepeket is, mint például Csehov Platonovjla. És szeretem II. Józsefet is. — Sikeresnek érzi a pályáját? — Nagyon optimista és idealista vagyok, s eddigi pályámra is szívesen gondolok vissza. Szép volt! Nem azért, mintha nem lett volna ez az út göröngyös. Csakhogy időközben az ember megért bizonyos belső törvényszerűségeket, és már nem szólal meg benne a hang: „A fene egye meg, miért nem én kaptam meg azt a szerepet?” Vagy, már nem alkat túltengeni a televízió képernyőjén — bár a népszerűség remek érzés —, de tudvalévőén megvan a maga böjtje is. Megfelelően kell tudni-magunkat adagolni. — Hogyan látja önmagát, a színészt, az embert? — Milyen vagyok igazában? Nem vagyok, mondjuk olyan színész, mint Robert Redford. Meg kell elégednem azzal, am,i van. Mindenesetre, mielőtt valaki felcsap színésznek, nézzen bele a tükörbe. Én láttam magam, ezért őszintén vallom-, többet kaptam a pályán mint amire számítottam. — Tehát elégedett, kiegyensúlyozott ember? — DiVat lett a,z elégedetlen színész vallomása! önmagunkban kell keresni a bajt. Várko- nyi Zoltán, aki mesterem volt, és osztályából - büszkeségemre — idehozott a színházba, azt mondta: „iNem lehet várni a sült galambot, elébe kell menni a szerepeknek...” Én elégedettnek érzem magam. Mindig volt munkám, és rendelkezem azzal az erővel, hogy a jövőben is megoldjam feladataimat. így hát nem izgulok, hogy netán nem jó pályát választottam. Úgy vétem, minden színházi műfajjal van kapcsolatom, persze csak egyet lehet tökéletesen csinálni, én pedig - ha kell -, akár légtornásizmutatványoklat is végzek. — Vannak még nem teljesült színészi vágyai? — Akad néhány Shakespeareszerep, amit szeretnék étetre- k elten! a színpadon; de ha mégsem kapom meg őket, azt sem tartom majd tragédiának. — Szeretnénk hallani a magánéletéről is. — Nagyon fontosnak tartom a magánéletet. Harmincéves koromig nőtlen voltam, nem .volt igazán családom. Csakhogy sok rossz példa lebeg előttünk: tragédiáiba torkolló művészpályák, sorsok. A baj gyökere: a megoldatlan háttér, a művész éjszakái. Ahhoz, hogy alkotni tudjunk, élni kel, és nem gyorsan tönkremenni. Szinte fontosabbnak tartom a magánélet harmóniáját, mint az érvényesülést. Szerencsére úgy irányítottam az életemet, hogy az én kezemben legyen a sorsom. — Miire jut még ideje, energiája a színház mellett-? — Nyáron Utazgatom, csak Gyulán vállaltam az utóbbi három évben munkát, mert szép hely, és ott pihenhetek is. Útjaimat összekapcsolom a színházaik tanulmányozásával. Idehaza is sokfelé járok, igyekszem elrugaszkodni, megszokott környezetemtől. Szeretek mindenféle játékot, főleg a teniszt, de szeretném, ha- minél több dolog érdekelne. Nem szabad elzárkózni az örömtől! SZÉMANN BÉLA FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Nincs pezsgő élet a világkereskedelemben. Többen akarnak eladni, mint vásárolni. Ha kevesebb áru cserél gazdát, kevesebb csomagolóanyagra, így kevesebb papírra van szükség. Nyomott a papír ára (mintany- nyi más cikké). Ennek ellenére a Papíripari Vállalat tervein felül hetvenmillió forint értékű papírt akar eladni dollárelszámolású piacokon még ebben az évben. Az első félévi export- terv sikerült, a Lignimpex Külkereskedelmi Vállalat segítségével. Milyen szerepe van a PIV terveinek teljesítésében a dunaújvárosi gyárnak? Dunaújvárosból hagyományos piacra kerül ki rendszeresen hullámalap- papír; az osztrák Duropack cég régi vásárlójuk. Emellett új kapcsolatokat is sikerült találni. Bár nem nagy mennyiségben, de vásároltak dunaújvárosi papírt a finnek. Ezelőtt ilyen még nem fordult elő, hogy Magyar- ország Finnországnak papírt szállítson. Sikerült a Közel-Keleten is üzletet kötni. A dunaújvárosi papírgyár a megnövekedett exportfeladatokat többlettermeléssel teljesíti. Eddig ezer tonna papír készült el ennek jegyében. Nem csupán közvetlenül szállít a PIV papírt külföldre. Magyar papírra nyomtatják az exportra szánt könyveket is. Most különlegesen vastag és könnyű papírt kell soron kívül gyártaniuk, hogy az Alföldi Nyomda idejében teljesíthesse a 21 millió forint árbevételt érő exportját. Dunaújvárosban azt ígérik, rajtuk nem múlik a siker, hamarosan útnak indítják az első papírszállítmányt. Ez a papír már csak azért is jó üzlet, mert az Alföldi Nyomdában külföldi megrendelésre készült könyveknek nincs mélyponton az áruk. SOMOGYI Ne'AP Eddig ötezer tonna cukrot főztek a Kaposvári Cukorgyárban. A raktárban azonban alig van áru: az idei édesítőszer szinte a csomagolóból került teherautókra, onnan pedig a boltokba. Az idei répa nem túl édes: a 13,3 százalékos cukor- tartalom egy százalékkal kevesebb, mint a tavalyi. Csajághy Károly főmérnök ezt a sok esővel magyarázza: nagyra hízott a répa és térfogatához képest kévés cukor rakódott le. Az is igaz, hogy a vegetáció elhúzódott, és az idén később érik a termés. A csapadékot a kampány megkezdése óta állandóan emlegetik a gyárban. Az elmúlt hetek szárazsága ugyanis vízellátási gondokat okozott: az úsztatok vízét a Kapósból nyeri a gyár. Mivel a folyó nem kapott utánpótlást, volt olyan időszak, hogy teljes vízhozamát „kivették". Ezek a gyár napi gondjai, amelyek nehezítették, de nem akadályozták a munkát. Bizonyíték erre az is, hogy naponta 2800-3000 tonna nyersanyagot dolgoztak föl a kampány kezdete óta. A kampány huszadik napján estig 52 ezer tonna nyersanyag jutott el az úsztatókon át a feldolgozósorra. A pécsi Volán nem tud elég teherautót adni, hogy a földekről a vasútállomásra szállítsák a nyersanyagot. Gépkocsijai nem vállalják azt sem, hogy a répaszedő kombájnok mellől vigyék el az árut: csak a föld szélén kialakított depókból fuvaroznak. Ez pedig azt jelenti, hogy eggyel többször kell megemelni a nyersanyagot. A gépek mellett - a folyamatos feldolgozásban - alapvető a szerepe az összeszokott munkásgárdának: 1100 ember dolgozik váltott műszakban, folyamatos munkarendben, és nincs fennakadás. PETŐFI NÉPE Idén nem volt szerencséjük az almatermesztőknek. Nehéz évet zárnak, és ahogy a jelenlegi kép mutatja, nagyon rosz- szul. Soha nem látott módon letarolta a lombozatot az aknázómoly. A tapasztalat szerint a napsütésben jól színeződik a gyümölcs. Az augusztus végi. szeptember eleji napsütésben ez nem így történt, hiányzott az eső és a reggeli bő harmat. Ezzel együtt a gyümölcs nem növekedett a kívánt mértékben, apró maradt. Ezek után kereskedő legyen, aki piacot talál az ilyen gyümölcsnek. Ahhoz, hogy a keserű pohár tele legyen: jelentős o Szabolcs-láda hiánya is.- Szedjük az almát, mit csinálhatnánk mást! Láda nincs, úgy kellett kölcsönkérni, a gyümölcsöt eladni sem tudjuk. Eljárunk Budapestre, Kecskemétre, mindenhova. A kereskedők fürkálnak benne, színtelen — mondják, pedig nem is apró. Erre a hetven fára, ami itt van, 35 ezer forint értékű növényvédő szert költöttünk. Tizenhétszer permeteztük, esetenként tizennégy hektóval. Másnap újból itt voltak a hernyók. Ehhez még hozzájön a benzinköltség, a saját munkadíjat már nem is számolom. Mit értünk el vele, láthatja, Úgy néz ki a kert most, mintha november lenne. Alig van levél a fán. Kétségbeejtő a helyzet. Értéktelenné vált az alma. Édes- aipá'mnaik pediig, akii nyugdíjáé és beteg ember, ez a jövedelme. Mi hasznunk marad mire leszedjük? Fizetjük az adót, az óránkénti 25 forintos napszámot, és a traktát. Még a télen egyszer megmetsszük a fákat, aztán, ha jövőre is ez lesz, jöhet a fűrész. (Elmondták egy kertben, Ja- kabszállás és Kecskemét között.) Dunántúlt napló Több helyszínen, föld alatt és föld felett, féltucatnyi vállalat részvételével folyik a Mecseki Ércbányászati Vállalat V-ös bányaüzemének építése, amely hazánk egyik legjelentősebb állami nagyberuházása. A szállítóakna vasbetontornya elkészült, az 55,6 méter magas, 22 430 légköbméter térfogatú épületóriásban már a gépészeti szerelések folynak. Beépítették már a kettő darab, egyenként 32 tonna teherbírású darut, amelyek segítségével tudják csak beszerelni a hazai tervezésű és gyártású 4000-es, négyköteles koope szállítógépeket, amelyek a több mint 1000 méter mélységű aknában a szállítást biztosítják. A szállítótorony többi szintjén más villamos és mechanikai szerelések folynak. A szállítóaknától 800 méterre szeptember 1-re fejezték be az aknamélyítők az 1065 méter mélységű légakna építését, most éppen az aknamélyítő berendezések kiszerelése folyik. A szállítóaknánál a tárószinti rakodó kiképzése folyik, ebben a bányatérségben fogadják és továbbítják a mélyszintekről érkező ércet és meddőt. A teli oldalon már csak 120, míg az üres oldalon 350 méteres bányafolyosót kell kihajtani. A most folyó munkák közül ezek a legfontosabbak, legsürgősebbek. A 13-as szinten október első felében kezdenek a rakodó berendezéseinek szereléséhez. Három hónap után folytatódhat az új légútrendszer kiképzése, a IV-es légakna mellett épülő új légaknában olyan szakadás keletkezett ugyanis, amelyet csak nagy erőfeszítések árán, 1800 köbméter beton fel- használásával tudtak felfogni, a munkát biztonságossá tenni. Letett kardok A történet anyámtól, Kozma Júliától, ő pedig a nagyanyjától, Kozma Pálnétól hallotta, aki részese volt az eseményeknek. Családi hagyományként továbbadta a történetet, én pedig abban a tudatban, hogy ezzel a kis epizóddal is gyarapíthatom történelmi ismereteinket, leírtam. 1848. szeptember második felében szüretre készültek a misz- laialk. Két téma volt: a szüret és a szabadságharc, amelynek hírei nehezen jutottak el a dombokkal körülvett községbe. Azon a napon az éjszaka hűvös volt, az emberék hajnali kutyaugatásra ébredték. Az utcákat más nyelven beszélő katonáik özönlötték el. Az emberek félve néztek ki az ablakokon és találgatták: honnét jöhettek a katonák, miféle nemzet fiai lehetnek? Később tudták meg: horvát katonák voltak, akik a község főterén, a kiútnál, a kocsmánál táboroztak le. Ahogy világosodott, úgy tisztázódott a helyzet. A bizonytalanság és a félelem csiak akkor oldódott, almikor a kisbíró dobszóval hirdette: a lakosság vigyen élelmet a tábor központjába, a katonák nem bántanak senkit, a háziakhoz nem szabad nekik bemenni. Készételt a katonák - attól tartva, hogy mérgezett - nem fogadtak el. A népek babot, krumplit, baromfit vitték, mert muszáj volt vinni. Tudták: az idegen katonák a szabadságharcot jöttek letörni és Jellasics serégéinek szárnyé hoz tartoznak. A község mellett volt egy ősi park és belső major. A kastély parkját hatalmas platán és fenyőfák díszítették. Ezek között állt az uraság kastélya. Tulajdonosa és a környék ura Nemeskéri Kiss Pál, Horvátország bánja, tengermellékS kormányzó. Magas rangú vendégei érkeztek; Fiilipovíics és Roth tábornok. Velük jött a törzskaruk is. Kozma Pál bíró sem hunyta le a szemét. Kiss Pál tájékoztatta őt a történtekről és vele beszélte meg az élelem begyűjtését. Azt mondta: azért kél! élelmet vinni, hogy megnyerjék a katonák bizalmát, hogy azok ne harcoljanak a magyarok ellen. A katonák Eszék környékéről jöttéik, közülük sokan tudtak magyarul is. — Egyéb élelmet én biztosítok, kenyeret a falu asszonyai kell hogy süssenek. Nekünk kell ellátni a Pincehely alatt tá- borozákat is. Értesse meg kend a falu lakóival - magyarázta a bírónak Kiss Pál -, hogy ezeket a katonákat meg kell győzni: mi nem vagyunk az ellenségük, ne harcoljanak ellenünk. A kisbíró isimét végigdobolta a falu utcáit. Kiflirdette : az uraság szekerei lisztet és tűzifát hoznak, minden házban köteleseik naponta kétszer kenyeret sütnli. A kész kenyeret az uraság szekerei szedik majd össze. A belsőmajori malom éjjelnappal őrölte a gabonát. A Filiipovics hadosztály a Kapos völgyén jött fel azzal a céllal, hogy csatlakozik Jellasics seregéhez. Több napos menetelés után jólesett a katonáknak a pihenés. A lakossággal egyre jobban összebairátkoztak. Este tábortűz mellett horvát dalokat énekelték és többször hallani lehetett Kossuth nevét. — Pali bátyám! - szólt az uraság a községi bíróhoz. - Időt kell nyerni ! Itt tartjuk őket, ameddig csak tehet. A többit nem szabad kimondani! A kastélyban is jó volt a hangulat. Itt a tengelici uraság leánya, Csapó Zsófia, a kastély úrnője, Nemeské'ri Kiss Pál feíe- 49f|e gondoskodott arról, hogy jól érezzék magúikat a horvát vendégek. Figyelmessége, kedvessége, no meg az öreghegyi szőlő zamatos leve megtette a hatását. A vendégek szinte észre sem vették, hogy már túl vannak az ötödik naipon is. Csapó Vilmos, Tolna vármegye nemzetőrségének parancsnoka bizalmas üzenettel futárt küldött a kastélyba: „Húgocs- kám, ha lehet, még egy napiig tartsd vissza őket!” Filipovics tábornok és Nemeskéri Kiss Pál régi ismerősök voltak. Együtt beszélték meg az eseményeket. Futárok jöttek, mentek, hozták-vitték a hireket: Hol alacsony a Sió vize, hol lehetne átkelni, ha felgyújtanák a rajta átvezető faihidat? Hír érkezett arrál is, hogy Ozora alatt a kanászok agyonverték az előőrsöket. — Indulnunk kell! — búcsúzott Filipovics Nemesikért Kiss Páltól. Magáihoz kérette a törzskarát és Vukor strázSamestert és megkérdezte: Milyen a hangulat, strázsamester? — Nagyon jó! Ha még egy kicsit maradnánk, katonáink már Kossuth-nótát is énekelnének! — Azt talán mégse! - szólt a tábornok. - Holnap hajnalban indulunk! A kormányzó úr és a bíró úr is velünk jön. A többi útközben majd eldől! Pirkadat előtt át kell kelnünk a Sión! Legalább a megye határáig el kell, hogy kísérjetek! — fordult Németkéri Kiss Pálhoz. iPákozd és Kápolnásnyék térségében a fiatal magyar hadsereg élethalálharcát vívta ezekben a napokban. A császári sereget szétverték, Jellasics maradék seregével menekült, örömmámorban úszott az ország : győzött a hazaszeretettől fűtött magyar sereg. iFillpoviios előhada Enyingnél leállt. Nem volt hova mennie! Nemeskéri Kiss Pál és Filipovics Perczel tábornok főhadiszállásán a fegyverletételről tárgyalt. A pákozdi győzelemnek még a horvátok is örültek. A Tóti-majorból át lehetett látni az ozorai szőlőhegyekre, ahöl javában szüreteltek. Főzték a gulyást. — Oda nézz, mennyi tábortűz ég ott! - mondták egymásnak a horvát katonáik. Perczel tábornok huszárai is felvonultak a Kerek-dombra, ahol körbejártak és trombitáltak, így keltették azt a látszatot, hogy sokan vannak. Ozora alatt, a Sió jobb partján sorakoztak fel Csapó Vilmos nemzetőrei. — Csak fegyver nélkül jöhetnek át a hídon! Különben felgyújtjuk a szalmával letakart fahidat! - üzenték a horvátok- nak. Perczel tábornoknál a tárgyalás rövid ideig tartott. Filipovics és Róth tábornok Perczel tábornok asztalára letették kardjukat. Perczel tábornok így szólt: — Ti és tisztjeitek tartsátok meg kordjaitokat, hiszen nem harcoltatok vélte ellenünk! A fegyverletétel annak a dombnak az aljánál történt meg, amely legközelebb esik a Sió-h iáihoz. — Jöjjön, bíró úr! — szólt Nemeskéri Kiss Pál Kozma Pál bíróhoz. - Itt a hintó, hazamegyünk Miszlára! Lehet, hogy nem sokaiig leszek tengenmellé- ki kormányzó, de nem baj, úgy érzem, hogy megtettem én is azt a hazáimért, amit megtehettem. A kastély úrnője és az én dédniagylamyám már harmadik napja várta a viszatérőket, akik fáradtan, de örömmel tértek vissza. — Mi van a horvátokkol? - kérdezte Nemeskéri Kiss Páltól a felesége. — Hazamentek és a te bátyád nemzetőrei kísérik őket Eszékig ! VASZARI IMRE
