Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-25 / 225. szám

A NÉPÚJSÁG

1982. szeptember 25.

Új gyárban is újítanak

A Csavaripari Vállalat dombóvári gyára „már" hétéves, amint Katona László igazgató mondja, az új íparnegyedben mind ilyen fiatal gyár van, s többsége vasas. Ez pedig meghatározó a város ipari fejlődésében. Nézzük csak közelebbről: Láng Gépgyár, KIPSZER,

C-m-ario-ir és Dombcalor - négy vasasüzem. Kapcsolataik jók, kisegítik egymást ha a helyzet megkívánja, ha pedig a nehéz kérdést gyáron belül lehet megoldani, azt szép csendben elvégzik: fellendülőben ugyanis az új üzemekben, így a csavargyárban is az újítómozgalom.

Nézzük csak, hogyan lehet újítani egy új gyárban, ahol a gépek jelentős része is fiatal, és új termékeket is lehet velük gyártani. 1980-ban 12 újítást nyújtottak be, ebből hetet elfogadtak, alkalmaznak; 1981- ben már 14 benyújtott újítást naplóztak, és bevezettek nyolcat; míg idén az év első felében 9 újítást adtak be, ebből már hatot (!) alkalmaznak. Dicséretes gyorsaság, ami minden bizonnyal növeli az újat keresők számát, s a kiváló újítók közé többen sorakoznak - akik még gondolkodnak, akiknél vannak ötletek a tarsolyban, csak egy kis biztatás kelI, hogy benyújtsák javaslataikat. Gaál Lászlónak, Pölöske Ká- rolynak és Szalai Jánosnak nincs külön biztatásra szükség, hiszen régóta jó hírű újitók.

A gyár vezetőségének tízezer forint díjazásig van joga az újítási munka értékelésére, a javaslat elfogadására, de ez egyáltalán nem köti a kezüket az újat alkotóknak. Különösen nem, hogy ez év tavaszától a díj elszámolása már könnyebb, egyértelmű, az egyen érdekét szolgálja — s nem a közösség kárára.- Gyárunkban nincs fejlesztési csoport. De a munkák irányítására és az újítómozgalom életben tartására beállítottunk egy fejlesztési mérnököt és az újítási ügyekkel egy műszaki tisztviselő foglalkozik, nem önálló munkakörben. Egyébként igen rövid idő alatt műszaki kollektívánknak, az újítómozgalomban sikerült megoldani egy öt év óta húzódó ügyet. A mángorlásos csavargyártásról van szó. Ma már sok gépünk készíti ezzel az eljárással a különféle facsavarokat, idén körülbelül 14—15 millió darabot.

A csavar, mint köztudott, hiánycikk. Éppen ezért sürgette a gyárakat a felhasználók egyre sűrűsödő igénye, hogy növeljék a termelést. A csavargyártás lényegében három menetben történik. 1. sajtolás, a huzalból szegecs készül, 2 hor- nyolás, azaz a csavarhúzó helyének elkészítése, s végül 3. a menetkészítés. Ez utóbbi munkaművelet háromféle módon végezhető el: 1. menetesztergá- lás automata géppel, percenként hat-tíz darab készül el, 2. menetmarás, forgácsolás ez is, percenként 20-25 darab jön ki a gépből és 3. menetmángorlás, percenként 100-200 darabig, s közben húszszázalékos az anyagmegtakarftás az első kettővel szemben.

Ez elméletben volt így, még jó hat éve is. Akkor kapták a feladatot az anyagyárban, hogy

készüljenek fel a mángorlásos, hidegen gyártott csavar termelésére. Készülgettek. Közben megszüntették az anyagyárban a fejlesztési osztályt, miközben csavarból egyre több kellett volna. A gépek tucatjai pedig csak pötyögtetiték percenként a 20-30-50 darab csavart, súlyos anyagveszteség árán.- A lényeget kellett megtanulnunk, azt tudniillik, hogy a szegecs redukálását, tehát egy részét miként tudnánk úgy vékonyítani, hogy ne kelljen végig menetet vágni, mert nem minden csavarra kell végig menet, hanem csak ,,részben menetes", azaz a csavarnak csak kb hatvan százalékáig legyen menet- je, de olcsó • eljárással. Nem volt szerszámunk, készítettünk. Nem volt kemény fémünk, szereztünk. Nem volt tapasztalatunk, a magunk kárán tanultunk meg mángorlásos eljárással csavart gyártani. Munkatársaim sikerrel oldották meg feladatukat - mondja az igazgató. — Persze ennek anyagi von- zatáról sem feledkezem meg. Sőt annak is örültünk, hogy az

Ez a gép készíti a mángorolt csavarokat, percenként 100-200

darabot

anyavállalatnál elismerték munkánkat, azt tudniillik, amit öthat évig nem végeztek el, azt mi 1981-ben úgy fejeztünk be, hogy már él az újítás, sorozatban, milliós sorozatban gyártjuk a különféle csavarokat, az új eljárással pillanatnyilag még csak hatfélét, de szó van a gyártmányskála szélesítéséről.

A csavargyárban zöld úton járnak az újat kereső mérnökök, szakmunkások. Az évi tucatnyi pályamunka - mert minden évben feladattervet is adnak a dolgozóknak — nem marad válasz nélkül, a legsürgősebb tennivalókra mindig akad vállalkozó szellemű ember, több javaslatot dolgoznak ki, adnak be, s a gondos bírálat után a termelésben alkalmazzák is. Mert csak a mángorlásos esetben megtakarított húszszázaléknyi anyag értéke temetes összeg.

Egyébként az újítóknak most nagy feladatot adott a gyár vezetőcége: Csökkentsék a zajszintet. Pillanatnyilag 85-90 dB a zajszint. Igen magas, Szót nem érteni a műhelyben, többen már hallászavarokkal küzdenek — tehát az eddigi javaslatok is - bár még nem valósítottak meg egyet sem - a zaj csökkentését szeretnék elérni, eredményt a területen még nem sikerült felmutatni. Ezért tovább biztatják az újítókat, újítsanak, csökkentsék a zajszintet, segítsék a csarnokban dolgozókat csöndesebben járó gépekhez, jobb munkakörülményekhez.

PÁLKOVACS JENŐ KAPFINGER ANDRÁS

Történt egyszer, valamikor, nagyon régen, hogy a hétfejű Sárkány hetedik feje megzavarodott és ezt a kijelentést tette:

— Nincs is Sárkány!

A másik hat fej összenézett. Mit mondott ez itt? Egyáltalán jól hallották?

— Mire alapozod ezt? — tudakolta az első fej. — Indokold meg részletesebben.

— A Sárkányt csak az emberek találták ki — mondta a hetedik fej —, meséket hazudva egymásnak.

A hat fej hatalmas hahotájától visszhangzott a barlang.

— Vicces kedvedben vagy ma — mondta a második fej —, de azért jó lenne, ha ezt nem hangoztatnád többet. Még valaki meghallhatja és az se neked, se nekünk nem tenne jót. Azt hihetnék, hogy megbomlott közöttünk az egység, és ez már a gyengeségünket bizonyítaná.

De a hetedik fej nem hallgatott az intelemre, továbbra is makacsul tagadta Sárkány voltát.

Ekkor a hat fej úgy határozott, hogy bármilyen fájdalmas is, de kénytelenek likvidálni a megőrült koponyát. Alomba ringatták a különc fejet bivalyvérbe kevert altatóval, aztán tüzet okádva rá, szépen leégették.

— Szegény — sóhajtott a hatodik fej —, pedig hogy tudott fütyülni, ha jókedve volt. Még a rigókat is megtévesztette a trilláival.

— Már az sem volt méltó egy Sárkányhoz — mondta az első fej —, kezdett túlzottan ember módra viselkedni.

Ezután egy ideig semmi különös nem történt. Egyszer aztán megszólalt a hatodik fej.

— Azóta is csak töprengek ezen a dolgon, amit szerencsétlen szomszédom állított. Jó lenne, ha többet beszélgetnénk erről. Abban még semmi sincs, ha megpróbáljuk helyére tenni magunkat a világban. És ha netán arra a következtetésre jutnánk, amire ő, úgy legokosabb ezzel a ténnyel szembenézni.

— Te is kételkedsz a Sárkány létezésében? — Az első fej hangja keményen csattant, a szeme szikrázott. — Ne beszélj mellé, hanem mondd ki nyíltan! Van Sárkány, vagy nincs?

— Van is, meg nincs is — motyogta a hatodik fej. — A mesében van, a valóságban nincs. Márpedig ha a valóságban nincs, akkor, úgy gondolom, egyáltalán nincs.

Az öt fej komoran összenézett, majd következett a bivalyvérbe kevert altató és a tüzes lápiszolás.

Ettől kezdve a hangulat megromlott. A fejek bizalmatlanul méregették egymást. Mit gondolhat errő1!' az egészről a másik? Az elhullott fejekkel rokonszenvezik-e, vagy pedig továbbra is kitart sárkánysága mellett?

— Nem bírom tovább! — tört ki egyszer az ötödik fej. — Hazugságban élünk és ezt tudjuk mindannyian. Sárkány nincs, és nem is volt sohasem! Miért nincs merszünk ez elismerni?!

— Bizony, így van — helyeselt a negyedik fej —, ezért a legnagyobb igazságtalanság történt társainkkal, akiknek ezt volt bátorságuk kimondani!

— Csak ember van — kontrázott a harmadik fej —, aki a képzeletében megteremtette a Sárkányt, hogy minden rosszat

a számlájára írjon. Gonosz szörnyeteg a mesében, aki fiatal lányokat hurcol a barlangjába, hogy élvezettel széttépje őket. Pedig a magam részéről még a húst sem szerettem sohasem, vegetáriánus vagyok, békés természetű. Eddig nem szóltam erről, de néha verseket gondolok ki. Meghallgatnátok egyet?

Az első és második fej egymásra villantotta a szemét, aztán cselekedtek.

— Hétfejű Sárkányból kétfejűvé lettünk — mondta az első fej —, és nagyon remélem, hogy közöttünk már nem lesz több vita. Vagy te is a többi sorsára akarsz jutni?

Tóth-Máthé Miklós:

Sárkánymese

— Ugyan, dehogy — tiltakozott rémülten a második fej, de az izgalmak annyira megviselték, hogy azon nyomban elájult. Az első fej nézte egy darabig, aztán kitátotta nagy száját, és leharapta maga mellől, mert bizalmatlanságot érzett iránta.

— Igazatok volt — mondta később —, kezdettől fogva tudtam, hogy nincs Sárkány, de ehhez előbb meg kellett szabadulnom tőletek, Mert hogyan lehettem volna emberré hét fejjel?

Kisétált a barlangjából, és a közeli városba ment, ahol ruhát csináltatott magának, korszerűt, divatosat. Aztán megszállt a fogadóban és figyelte az embereket. Ismerkedett az életükkel, szokásaikkal. Többnyire békés polgárok laktak itt, bort ittak, énekeltek és -csak néha püfölték el egymást, akkor is puszta kézzel, vagy jobb esetben egy acélpengével hadonászva, amit maguk között kardnak neveztek.

Nevetséges — gondolta a Sárkány —, és főleg unalmas, így legfeljebb csak egyet-kettőt ölhetek meg, és ez igen szaporádon. Nem azért jöttem közéjük, hogirítt is csak üljek, mint a barlangomban, és bort vedeljek.

Egy házat vásárolt a városban, abban műhelyt rendezett be, és fegyvereket készítet. A tüzet, amit eddig a száján okádott ki, igyekezett kisebb és nagyobb vascsövekbe zárni, hogy most már onnan robbanjon elő pusztítóan.

Az embereknek megtetszettek ezek a tüzes csövek, és nem sajnálták az aranyat értük. A Sárkány meggazdagodott, és a vagyonát csak növelte, hogy elvette egy módos polgárnak a 'lányát, aki szép hozományt vitt a házhoz. Ebből a frigyből hét fiú született, és amikor felnőttek, elindultak szerencsét próbálni a világban.

— Fiaim — mondta nekik az öreg Sárkány —, ne feledjétek, hogy én mindig csak a rosszra tanítottalak titeket. Mert a jó unalmas, gyönyörűség csak a gonoszban van: vérben, halóiban, pusztításban! Menjetek és cselekedjetek!

És a fiúk mentek és cselekedtek. Vérzett a föld, ahová léptek, házak dőltek össze, amerre néztek, és a szelíd mezőket hullák csúfították. Ahol megfordultak, ott megszűnt a nevetés, emlékké vált a csók, és a béke csendességébe veszett farkasként üvöltött bele a háborúság.

Évszázadok teltek el így. A Sárkány ivadékai elszaporodtak, és velük nőtt mérhetetlenül nagyra a pusztulás, Már régen múzeumokba kerültek a kisebb és nagyobb tüzes csövek, helyettük még soha nem tapasztalt fegyverek ontották a halált. Olyan is akadt már, amelyik a levegőt égette meg, és egyetlen szempillantás alatt százezrektől rabolta el az életet.

Aztán egyszer csak nem volt tovább.. A föld kiégett pusztasággá változott, lakatlan, halott bolygóvá. Csupán hét ember menekült meg a pusztulásból, és amikor összetalálkoztak, igen megörültek egymásnak. Csak a hetedik, a legfiatalabb volt komor és lehangolt, majd váratlanul ezt a kijelentést tette:

— Nincs is ember!

A többiek megütközve néztek rá. Mit mondott ez? Egyáltalán, jól hallották?

— Mire alapozod ezt? — tudakolta a legidősebb. — Indokold meg részletesebben.

— Az embert csak a sárkányok találták ki — mondta a hetedik —, meséket hazudva egymásnak.

A hat ember hatalmas hahotában tört ki.

— Vicces kedvedben vagy ma — mondta a második legidősebb —, de azért jó lenne, ha ezt nem hangoztatnád többet. Még valaki meghallhatja és az se neked, se nekünk nem tenne jót. Azt hihetnék, hogy megbomlott közöttünk az egység, és ez már a gyengeségünket bizonyítaná.

De a legfiatalabb nem hallgatott az intelemre, továbbra is makacsul tagadta ember voltát.

Ekkor a hat másik úgy határozott, hogy bármilyen fájdalmas is, de kénytelenek igazat adni neki. Mert valóban nincs ember, csak Sárkány van. És megegyeztek abban, hogy egyesülnek egy hétfejű sárkánnyá.

Amikor ez megtörtént, elindult a hétfejű Sárknáy, hogy társat keressen magának. Talált is nemsokára egy tizenkétfejűt, akivel egymásba szerettek, és ebből a szerelemből utódaik születtek. A föld kihűlt közben, jéghegyek keletkeztek mindenütt, de az elszaporodott szörnyek nem törődtek az időjárással. Megannyi monstrumként ténferegtek ott, ahol azelőtt emberek éltek. Unalmukban a sziklákat görgették, és hatalmas hógolyókkal dobálták egymást.

Aztán egy napon kicsiny, szőrös ember mászott elő a barlangjából1. Pucér testét állatbőr takarta. Dideregve körbekém- lelt a barátságtalan tájon, majd gallyakat kapirgált csomóba, és két követ sokáig egymáshoz ütögetve tüzet csiholt. Meggyújtotta a halomba rakott gallyat, leguggolt elébe és melegedett. Miután megmelegítette átfagyott testét, visszamászott a barlangjába, markába fogta kőbaltáját és elindult, megküzdeni az elszaporodott sárkányszörnyekkel, hogy újra birtokába vehesse a földet.

A szerszámokat gyakran kell ellenőrizni, beállítani

Közepes teljesítményű, forgácsolásos eljárással dolgozó gép