Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-19 / 220. szám

A ^PÜJSÁG 1982. szeptember 19. • • ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Már megoldódott az átjárás- Értényben hidat építenek, ami azzal jár, hogy a régit le­bontották. így, mivel a kis pa­takon átívelő híd két házsort választ el hosszanti irányban, megszűnt az átjárás lehetősé­ge is. Már hónapok óta így van ez. Mikorra lesz végre átjárási lehetőség a két utcasor között?- tettéle fel a kérdést értényi olvasóink. A választ a Tamási Járási Hivatal elnökétől, Grill Ferenc- től kaptuk: — Az értényi Deák Ferenc ut­cai közúti téglaboltozatos és a gyalogosfahidak annyira meg­rongálódtak, hogy a közúti híd forgalmát egy tonna teherbí­rásra kellett az elmúlt évben korlátozni. A Tolna megyei Ta­nács V. B. építési-közlekedési és vízügyi osztálya elhatározta a hidak lebontását es újjáépíté­sét. Költségkímélés miatt az el­öregedett téglahíd bontását vállalkozónak adta ki a községi tanács a bontás anyagáért. Ez év áprilisában kezdődött el a bontási munka, majd az új híd építése. Kivitelezője a Közép­dunántúli Vízügyi Igazgatóság szekszárdi szakaszmérnöksége. Az építési munka befejezési ha­tárideje szerződés szerint 1982. október 31. A híd előregyártott elemekből épül. Egy-egy elem súlya 10 tonna körül van. Az építési munka előrehaladását részben az időközi esőzésekből eredő magas vízállás (mely az alapozási munkálatokat zavar­ta), részben a nagy emelőké­pességű daru megszerzése aka­dályozta. Jelenleg a hídelemek a helyükön vannak, rajtuk az átjárási lehetőség időszakosan- a munkák zavarása nélkül — biztosított. A híd szárnyfalainak elkészítése folyamatban van. Az építési határidőt a kivitelező Telefonszámunk: 12-284 tartani tudja. Az átmeneti idő­szakban a levélben is említett gyaloghídon a gyalogosforga­lom biztosított volt, járműfor­galomra kisebb kerülővel ugyan terelőút állt rendelkezés­re. Mivel a Deák Ferenc utca is földút és a terelőút is az, így lényegi különbség csak a terelőút hosszában van. Az új hídon másfél méter széles gya­logjáró is lesz a közúti forga­lomtól elkülönítve. A levélíró által felvetett zavaró körülmé­nyek tehát ma már nem állnak fenn. Mulasztás volt az oka Weigandt Ádám szekszárdi olvasónk mellett még négy lakó írta alá az alábbi panaszos leve­let: „A Szekszárdi Városgazdál­kodási Vállalat szerződést kötött mint szállító a házi szemét el­szállítására. A szállítások költ­ségét negyedévenként fizetjük. A szerződés az alábbit tartal­mazza többek között: Jelen szerződésben rögzített térítés ellenében a Szekszárdi Város­gazdálkodási Vállalat kötele­zettséget vállal a felgyülemlett házi szemét elszállítására. Amennyiben fenti szerződésben bármelyik fél változtatást kíván eszközölni, azt egymással 30 nappal előbb közölni tartozik’. Mivel a szemetet január köze­pe óta csak hetenként egyszer szállítják el, ebben a meleg időszakban orrfacsaró bűzt árasztanak a kukák. A mi kör­zetünkben szerdán és szomba­ton volt a szemétszállítás. Kér­désünk, hogy az ötnapos mun­kahetet a lakosság terhére oldot­ták meg a szombati szállítás el­hagyásával? Itt is igaz a mon­dás, hogy félmunkáért fél fize­tés jár? Mert ha igen, akkor mi már fél évet fizettünk a negyed­év helyett. No, persze, mi nem ezt kívánjuk, hanem azt, hogy a város levegője tisztább le­gyen, s ennek érdekében tegyen eleget a városgazdálkodási vál­lalat a szerződésben foglalt kö­telezettségének." Panaszosunk levelére a Szek­szárdi Városgazdálkodási Vál­lalattól Balogh János műszaki igazgatóhelyettes válaszolt: „1981-ben az átállás érde­kében negyedéves próbajárato­kat szerveztünk, amely alapján a mai járatokat kialakítottuk, mégpedig úgy, hogy figyelembe vettük a lakosság akkor tett és általuk igényelt észrevételeit, javaslatait. Ez idáig ürítési in­tervallumra vonatkozó bejelen­tés mindössze egy volt. Sajnálattal vesszük tudomá­sul azonban azt, hogy a lakók a panaszbejelentési jogukkal csak 6 hónap után és a jelen­legi formában éltek, ugyanis vállalatunknál erre szervezett információs iroda van, túl azon, hogy a köztisztasági feladato­kat ellátó kommunális és gépé­szeti osztályunkon is olyan pa­naszbejelentő rendszer áll ren­delkezésre, amellyel az ilyen jellegű bejelentésekre vonatko­zó azonnali intézkedést lehető­vé teszi. A panaszukat kivizsgáltuk és megállapítottuk, hogy csak mu­lasztásról lehet szó, azonban ezt időben nem vettük észre, mert az ürítések elmaradásáról bejelentés nem érkezett, amely alapján megállapítható lett vol­na egyértelműen a mulasztás és azonnali intézkedést tehettünk volna. Panaszbejelentésüket köszö­nettel vesszük és természetesen válaszunkkal egy időben foko­zottabban ellenőrizzük a vég­rehajtást, illetve felülvizsqáljuk az esetleges járatmódosítás szükségességét.” Mi alapján számítják a táppénzt? Szakái Lászlóné Pusztahen- cséről fordult szerkesztőségünk­höz kérdésével : „Kérdésem, hogy mi alapján számítják ki a táppénzt? Válla­latom ugyanis az elmúlt évi keresetem alapján számította azt. Az elmúlt évben lényegesen kevesebb fizetéssel, alacso­nyabb munkakörben dolgoz­tam, így amikor ebben az év­ben beteg lettem, bizony nem nagy összeget kaptam táppénz­ként. Abban az esetben, ami­kor a munkakör változik, akkor is a tavalyi fizetést veszik fi­gyelembe?” A választ Nagy Zoltán, a SZOT Társadalombiztosítási Fő- igazgatósága szekszárdi igaz­gatóságának igazgatója adta: „A biztosítottat táppénz a keresőképtelenség tartamára il­leti meg, a kollektív szerződés­ben vagy annak mellékletében rögzített munkarendjének meg­felelően. A társadalombiztosításról szóló 1975. évi törvény 22. pa­ragrafusa (1) bekezdése alap­ján a táppénz összegét a ke­resőképtelenséget megelőzően elért kereset napi átlaga alap­ján kell megállapítani. A 17/1975. (VI. 14.) MT számú ren­delet 28. paragrafus (1) bekez­dése úgy rendelkezik, hogy a kereset napi átlagának megál­lapításánál azt a keresetet kell figyelembe venni, amely a biz­tosítottnak a keresőképtelenség első napját közvetlenül meg­előző naptári évben végzett munkájáért járt. Helyesen tájékoztatták a le­vélírót a táppénz alapjául szol­gáló keresetről, azt nem be­folyásolja a munkakör, más be­osztás, akár munkahelyváltozás Ml VÁLASZOLUNK Alulról a negyedik r A hősi halott apára emlékezik a Ribalko család Az alacsony, törékeny asz- szony ott áll a tujafák közt ma­gasodó síremlék előtt. Szemé­ből peregnek a könnyek, kezé­ben gombóccá gyűrt zsebken­dő. Két fia, menye hátrább hú­zódik, mamka hadd maradjon kicsit egyedül, mérhetetlen fáj­dalmában. A síremléken cirill- betűs nevek sorakoznak, össze­mosódnak a könnyes szemek előtt. Csak egy nevet lát, alul­ról a negyediket: Ribalko Sz. K. És a nevek alatt a kép, a sze­retett, soha el nem felejtett fér­fi képe zománcba égetve. El­búcsúzott a háború kitörésének második napján feleségétől, Alekszandrától, hatéves Szergej, négyéves Nyikoláj fiától - az­tán soha többé nem látták. Csak a nevét őrzi a síremlék, hamvait rejti a sír a szekszárdi temetőben. Szívbemarkoló pil­lanat, a kicsi asszony fájdalmá­ban megjeleníti azt a sok millió asszonyt, akinek férja, fia virá­gos sírokban, vagy jeltelen han­tok alatt, Európa harcmezőin pihen. Szemjon Kolmenovics Ribalko izjumi ács-asztalos elindult 1941. június 23-án harcolni és eltemették 1945 tavaszán Szek- szárdon. Hosszú az út a Harkovhoz kö­zeli Izjumtól Szekszárdig, még­is, időnként útra kel a család, hogy koszorút, virágot vigyen a hős apa sírjára. És miként az út, a történet is hosszú, aho­gyan rátaláltak. Alekszandra asszony később, baráti beszélgetés közben ele­veníti fel a történteket.- Szerényen, szépen éltünk és egyáltalán nem gondoltunk a háborúra. Azért volt annyira döbbenetes az az 1941 júniusi reggel, amikor a rádió bemond­ta a hírt, az ellenség megtá­madta hazánkat. Férjem akkor harmincegy éves volt, én hu­szonnyolc, ő ács-asztalos mes­terségben dolgozott, én boltban voltam eladó. Másnap megkap­ta a behívót...- Azóta nem láttam...- Eleinte sűrűn jöttek a le­velek, és ahogyan múltak az évek, ahogyan a fasisztákat verték ki hazánkból, már ritkáb­ban. Viszont fenntartotta a re­ményt, nemsokára vége lesz a háborúnak, hazatér. Utolsó le­velét 1945. február 23-án, a szovjet hadsereg napján küld­te. Még egy jött, de már nem az ő keze írása. Isten veletek fe­leségem, gyermekeim... Május végén jött meg a hivatalos érte­sítés: hősi halált halt...- Kegyetlen volt hozzánk a sors. Ott maradtam a két gye­rekkel és férjem idős anyjával. De azokban az években hoz­zám hasonló volt sok millió szov­név jet asszony sorsa. Gyerekotthon­ba kerültem gondozónak, on­nan is mentem nyugdíjba. Gye­rekeimet tisztességgel felnevel­tem. Szergej üvegcsiszoló, egy­ugyanazon a munkahelyen dol­gozik már 32 éve, két lánya, egy fia van, Nyikoláj gépkocsi- vezető, ő csak huszonkét év óta dolgozik munkahelyén, fia, lánya van, már felnőttek ők is. Közben hórom évig katona volt. Az ő katonáskodása révén ju­tottunk el ide Szekszárdra, az apja sírjához. Nyikoláj veszi át a szót.- Katonaidőm egv részét itt töltöttem Magyarországon. Ami­kor ezt a mamával tudattam, akkor írta, hogy apánk valószí­nűleg Magyarországon esett el. Mi lenne, ha felkutatnám a sír­ját? Parancsnokaim segítségét kértem. Igaz, hogy hónapok tel­tek el, de megkaptam az érte­sítést: apámat Szekszárdon te­mették el. Eljöttem Szekszárdra, a temetőben, a síremléken meg­találtam apám nevét. A sorban alulról a negyedik...- Híre ment a dolognak, így történt, hogy 1960 április negye­dikére a pártbizottság, a nőta­nács meghívta édesanyámat Szekszárdra. Akkor ismertük meg Ranga Józseféket, Suszter Mihály elvtársat. Ranga Józsefné:- Pártfeladatként kaptam ak­kor, hogy ittlétük alatt patro­náljam a Ribalko családot. A pártfeladatból barátság lett, és remélem, még sokáig tart. Alekszandra Kuzminyicsna sze­méből legördül egy könnycsepp.- Drága Pannikám, attól fé­lek, ez az utolsó látogatásom lesz. Majd a fiaim eljönnek, bizton eljönnek még. Nagy fáj­dalmamban az volt a vigasz­taló, hogy legalább tudom a férjem sírját, hozhattam rá vi­rágot. De sok szerencsétlen asszony, gyerek van, akinek ez nem adatott meg... BOGNÁR ISTVÁN Egyes energiahordo- lók leihasználásának engedélyezéséről szól úúV-sfc»:: az ipari miniszter 12/1982. (Vili. 18.) Ip. M. számú rendelete, amely szerint ha a felhasználó igénye a jogszabályban megje­lölt értéket eléri vagy megha­ladja, energiahordozót csak energiahordozó-felhasználási engedély alapján szabad fel­használni. Az engedélyt a fel­használó köteles kérni, s ő kö­teles kérni - a jogszabályban meghatározott esetekben - az engedély módosítását is. A költségvetési szervezeteknél és egyes más intézményeknél folyó étkeztetésről és az étkez­tetésért fizetendő térítési díjak­ról szóló korábbi jogszabályt módosítja a pénzügyminiszter 44/1982. (Vili. 18.) PM számú rendelete, meghatározza az in­tézet kint-, illetve bentlakó sa­ját dolgozói, az étkezés igény- bevételére kötelezett családta­gok, a nyugdíjasok részéről fi­zetendő térítési díjakat, éspedig az élelmezési normák százalé­kában, kimondja, hogy a hiva­tali étkeztetés keretében műkö­dő konyhák, étkezdék mely dol­gozói kötelezettek egy főétkezés igénybevételére, s hogy ezért az élelmezés igénybevételéért a nyersanyagnorma ötvenkilenc százalékát kötelesek téríteni. Az említett jogszabályok a Ma­gyar Közlöny 1982. évi 51. szá­mában jelentek meg és ma lép­nek hatályba, az utóbbinak a rendelkezéseit azonban már f. év augusztus 9-től alkalmazni kell. Az energiagazdálkodási bir­ságról szóló korábbi jogsza­bályt módosítja a Miniszterta­nács 36/1982. (Vili. 25.) számú rendelete, ennek megfelelően módosította az ipari miniszter a végrehajtási rendeletet is. E jogszabályok szerint energia­gazdálkodási bírság fizetésére kötelezhető a jogi személy, ha jogszabályba, vagy hatósági rendelkezésbe ütköző módon az energiagazdálkodás érdekét sértő magatartást tanúsít, ille­tőleg ha a külső pénzügyi for­rás igénybevételével megvaló­suló energiaracionalizálási be­ruházást nem a pénzügyi forrás nyújtásának feltételeként meg­határozott eredménnyel vagy határidőre valósítja meg. Az érdekeltek figyelmét a Magyar Közlöny idei 52. szá­mában írtakra hívjuk fel. Ugyanitt jelent meg a Mi­nisztertanács 37/1982. (Vili. 25.) számú, a munkavédelmi szak­képzésről és továbbképzésről szóló rendelete, amely szerint munkavédelmi szakképzés kere­tében felső- és középfokú mun­kavédelmi szakképesítés szerez­hető, a szakképzés levelező rendszerű oktatás formájában történik. Meghatározza a jog­szabály a munkavédelmi szak­képzést nyújtó tagozatokra va­ló felvétel képesítési feltétele­it, s azt is, hogy milyen oklevél, bizonyítvány minősül felsőfokú illetőleg középfokú munkavé­delmi szakképesítésnek. Módosultak a külföldre uta­zásról és az útlevelekről, vala­mint a külföldiek magyarországi tartózkodásáról szóló jogszabá­lyok is, s ezek a módosító ren­delkezések a Magyar Közlöny f. évi 53. számában jelentek meg. A terjedelem korlátáira is figyelemmel itt csupán arra uta­lunk, hogy magánszállás igény- bevétele esetén a szállás­adó köteles gondos­kodni arról, hogy a külföldi a be-, illetve kijelentkezési kötele­zettségének eleget tegyen. E kötelezettség el­mulasztását a szállásadó a rendőrségnek haladéktalanul jelenteni köteles. Meghatározza a jogszabály azt is, hogy an­nak alkalmazásában ki tekin­tendő szállásadónak, rendelke­zik a kórházban ápolt külföldi esetében követendő eljárásról, a rendelet melléklete összeg­szerűen feltünteti a külföldiek magyarországi tartózkodásával kapcsolatos díjakat. A külföldiek magyarországi tartózkodásáról szóló jogsza­bály 1983. január 1. napján, a külföldre utazásról és az útle­velekről szóló jogszabály 1984. január hó 1. napján lép hatály­ba. Az Építésügyi Értesítő f. évi 23. számában határozat olvasható a munkavédelmi helyzet és tevékenység javításá­ra, mely szerint: „Különös fi­gyelmet kell fordítani az ellen­őrzések és beszámoltatások nö­velésére, a munkavédelmi fel- világosító, nevelő, agitáCiós és propagandamunka hatéko­nyabbá tételére." DR. DEÁK KONRÁD, a TIT városi-járási szervezete elnöke wm Őszi hangulat Álmodik a kikötőbak Dunaszentgyörgyön. Ugyan mikor erősí­tették rá utoljára egy uszály drótkötelét...? Fotó: K. A.

Next

/
Thumbnails
Contents