Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-18 / 219. szám

S^PÜJSÀG 1982. szeptember 18. SzÉflSzállító járműóriás Az ötvenéves Komszomolszk Komszomolszk, az ifjúság vá­rosa az idén lett ötvenéves. A városnak van miivel büszkélked­nie : a szovjethatalom évtize­dei alatt a Távol-Kelet legna­gyobb ipari központja épült fel itt: acélolvasztók, olajfeldolgo­zók, szerszámgépgyárak, repü­lőgépgyártó vállalatok és hajó­gyárak. Két főiskola, öt techni­kum, számos általános és kö­zépiskola, múzeum, filmszínház, több mint 150 könyvtár és a 800 ■férőhelyes drámai színház gon­doskodik a kultúráról és a mű­velődésről. Az Amur folyó mentén húsz kilométer hosszúságban kiépült Komszomolszkban 500 utcát, su- gárutat és körutat tartanak szá­mon. Az utcanevek — Mosz- koyszka'la. Len Vn -n ^ • 7;ka :'a, Odesszkaja, Vologdszkaja és mások — az építőknek állítanak emléket, a fiatal moszkvai, le- ningrádi, odesszai-, vologdai és az ország minden részéből ide­érkezett komszomolistáknak, akik 1932 tavaszán ütötték fel első sátraikat az Amur-parti tajgavidéken. Emléküket őrzi az Első építők sugárútja is, ahol valaha földkunyhók álltak, ma pedig 700 lakásos épületek emelkednek a magasba. A su­gárút koronája a városi főpá­lyaudvar, ahol a BAM találko­zik a transzszibériai vasúttal. Könyvek, újságok, dokumen­tumok megsárgult lapjai, hír­adófilmek megkopott szalagjai őrzik a múltat. Arról tudósíta­nak, hogyan épült fel a Haba­rovszktól ötnapi járóföldre lévő Permszkoje falu mellett az épí­tők sátorvárosa, s hogyan indult útnak fölfelé a Szilinka folyón az első negyven, fejszével föl­szerelkezett építő, két hónap múlva pedig fölépült Komszo­molszk első ipari üzeme: a fa- feldolgozó. A város lakóinak átlagos életkora 30 év, s a 280 ezer la­kos közül minden második dol­gozik. Komszomolszk ma már maga indítja útnak a hozzá ha­sonló új városok első építőit. A folyami kikötőből a szélsebes „Rakéta" egy óra alatt repíti el az utasokat az 50 ezer lakosú Amurszikba — Komszomolszk kisöcséhez —, amely két évti­zed alatt a szovjet távol-keleti ipari körzet faipari központja lett, a várostál egyórányi autó- útra pedig felépült Szolnyecs- noje és Gornij, a két nagy ón­ipari központ. A hatalmas iparváros állan­dóan növekszik és fejcld'ik. Ezért az építőket ma is ugyanolyan nagy becsben tartják, mint fél­évszázaddal ezelőtti elődeiket. Nagy ütemben folyik a város környéki mocsaras területek fel­töltése, ahol a közeljövőben fel­épülő új üzemek megkétszere­zik Komszomolszk ipari potenci­álját. Az Amurszta'l mellett egy másik kohsázati kombinát is lé­tesül. Csupán ebben az évben összesen 180 ezer négyzetméter alapterületű új lakást építenek, így erősödik, terjeszkedik to­vább az ifjúság városa. A Belorusz Autógyár 120 tonnás szénszállító gépkocsija, amely tulajdonképpen két részből, a kéttengelyes vontatóból és a nyerges pótkocsiból áll. A konstruktőrök még ennél is nagyobb teherbírású — 180 és 300 tonnás — változatok kidolgozásán fáradoznak. 'A nagy szénlelőhelyek kiak­názása érdtelkében a Szovjet­unióban fokozott figyelmet szentelnek a nagy teherbírású szénszáliító járművek gyártá­sának. Egymás után születtek meg a mind nagyobb — 30, 40, 75 tonna — befogadóképességű változatok, mígnem elkészülit a 120 tonna teherbírású óriás is. Ez utóbbi 20 méter hosszú, s a rakterűiét felső szegélye négy és fél méterre vain a talajtól. Egy-egy 2,5 méter átmérőjű kereke 300 kilóval nehezebb, mint egy egész Volga személy­gépkocsi. A két vagonnyi ter­het szállítómű képes jármű óriás dízelmotorjának teljesítménye 1000 kW körül van,. A 75 tonnás és ennél na­gyobb teherbírású szénszállító járműveknél a konstruktőrök el­vetették a motor hajtóerejének a kerekekre mfedhanikus, módon való hagyományos átvitelét. A dízelmotor tengelyére egy elekt­romos generátort építettek, s onnan kapják az áramot a jár­mű kerékagyiaiiba beszerelt elektromos hajtóművek, Az első tengelyen nincs motor, azzal történik c jármű kormányzása, mégpedig többszörös hidrauli­kus áttétel segítségével. A zord klímájú vidékekre számít gépko­csiknál fűteni lehet a vezető­fülkét, A szélvédőüveget be­épített árairnvezető diráthuzallail tartják a megfelelő hőfokon. A motorház fedelét védőburkolat­tal látják el, s a motorhoz méq egy előmelegítő berendezés is kapcsolódik. Az északi terüle­tek száimára. tervezett gépkocsik gumiallkatrészei a hatva nífokos fagyot is, kibírják,. Azokat a1 vál­tozataikat vli'szonb, amelyekkel trópusi vidékeken kell dolgoz­ni', légkondicionáló berende­zéssel látják el. Ma már az is egyfajta konstrukciós alapelv­nek tekinthető, hogy a legna­gyobb típusokat dízelmotor he­lyett gázturbinával hajtják. Programvezérlésű automatizált robotok A KGST-ta gól lomok közötti együttműködés egyik fő iránya a nyolcvanas években a,z ipari robotok kifejlesztése. A tudósok szerint a termelés automatizá­lásának ezek a minőségileg új eszközei magukon viselik a, Jö­vő vonásait. Az ipari' robot olyan, mint egy kéz, amely automatikusan hajtja' végre az operátor készítette programban szereplő technológiai művele­teket. Ezért nevezik az ipari ro­botokat programvezérlésű automatizált manipulátoroknak. Jelenleg a Szovjetunióban is dolgoznak automatizált manipu­látorok kifejlesztésén. A küllöni- höző gazdasági ágazatok, köz­tük a gépgyártás, a bányászat, a vas- és színesfémkohászat, a mezőgazdaság, a könnyű-,, a,z élelmiszer- és az építőipar, to­vábbá a közlekedés száimára 50 új- man ipuiá to rmodé Ht, illetve ezekkel ellátott 33 komplex gé­pet fejlesztenek ki. A jelenlegi XI. ötéves tervben az automati­zált manipulátorok gyártása a hatszorosára, bővült a Szovjet­unióban és 1985-ben eléri az évi 1.2 ezer darabot. iNagy figyelmet fordítanak az iipairi robotok gyártására más szocialista, országokban is. Bul­gáriáiban például a Sztara Za- gora-i Beroe tudományos-ter­melési egyesülés gyárt külön­böző ipari robottípusókat. Cseh­szlovákia is hasonló célokat tű­zött ki. Az elektronika, és a rádió- gyártás területén, eddig soha nem tapasztalt fejlődésnek le­hetünk tornák Az. utóbbi éveik­ben bekövetkezett változások nem, is annyira a stúdiótechni­kái bán, hanem, a közhasználatra gyártott készülékek minőségié­ben éreztetik hatásukat. A ze­nekultúra, terjedésével párhuza­mosan az elektronikai hang- közvetítő, berendezések minősé­gével szemben is nőttek a nagy­közönség igényei, A sza kembereík, és az alrnatő- rök után most már a nagykö­zönség is érdeklődéssel fordul és várakozással tekint a tenmé- szetihű hangátvitelt ígérő készü­lékekre. Mivel ai HiFi háng- közlés egyfajta műszaki divat-- tá vált, nagyon sókon iá keres­kedelmi vállalkozásnak is tekin­tik — természetesen nem, alap­talanul. Az utóbbi évtizedben számos, csőd felé haladó elekt­ronikái vállalatot mentett már meg a HIFII-készülékek gyár­tásai. A különféle gyáraik készülé­keinek 'külleméből már rég nem állapítható meg a várható minőség. Sőt, sok esetben a gyártó cég sem. jelent garan­ciát o felsőfokú minőség eléré­séhez. Fordítva, is igaz: kevés­sé isimert, nemzetközi szem­pontból még nem, nagy' hírű gyárak termékei, viszont kiváló tulajdonságokkal rendelkezhet­nek. A zenekultúra fejlődésével páhiuzaimtasán bővüli az ama­tőrök tálbora is, akik' otthonuk­ba szeretnék varázsolni a kon­certtermek hangulatát és zenei hatását.1 Világszerte jellemző az is, hogy egyre több az olyan rendezvényi, ahol a hallgató­ság a, helyszínen igyekszik ze­neélvezethez Jutni. Főleg a>mo­dern zene kedvelői számára fontos, hogy ilyen esetiben a te­reim hangerőiben is visszaadja a szükséges hatást. E célra' is készülnek egyre nagyobb szám­ban különböző kapacitású erő- sítóberenderések, amelyek mű­ködési elve az, hogy szabályo­zott segédenergia felhasználá­sával a bemenő jelnél nagyobb energiaiszihtű kimenő jelet ké­pez. Kiválóan alkalmasak te­rem- és téhangosításra, de fontos szerebük vlan o rádióve­vőkben, rádió- és televízió­adókban, egyaránt. A bulgáriai Mihailovgrádban készült 600 wattos erősítő Nyugat-szibériai építkezések íNyugait-Szilbéria olajban gaz­dag területein napjainkban, — éppen az „otaij'küncs” hatására — gigantikus építkezések foly­nak: új fárókiutck, gáz- és olaj­vezetékeik, városok és települé­sek létesülnek. Az építőket azonban gyakorta, állítják nehéz feladót elé az itteni különle­ges geológiai és hidrogeológiai viszonyok. A terület több mlint 80 százaléka moosárais: temér­dek alacsony partvonala folyó, sok ezer seikély vizű tó és jó néhány íápMidéik található ezen a tájon; ugyaniakkor az építke­zéseikhez nélkülözhetetlen ho­mok és kavics csak nagyon kis mennyiségben, található. llllyen körűimé,nyék. között csakis a legkorszerűbb építési módszerek alkalmazhatók sike­resen. A speciális építési mó­dok technológiáját lépésiről lé­pésre kísérletezték ki. A terve­zőket és az építők,tet moszkvai és lenlnqrádi tudásaik segítet­ték,, akik kidolgozták a biogén kőzetek — a tőzeg és a tőzeqes talajok építői,pari felhasználásá­nak egyetemes módszertanát. Végül! elkészült a. tömegméretű építkezés módszertani és nor­matív dokumentációja. Az építőiknek természetesen meg kellett ismerni a nyuga't- sziilbériai mocsári üledékek szer­kezeti sajátosságait, keletkezé­süket, kőzettainii típusaikat és a bennük végibe me nő nedvesséq- és hőcsere törvényszerűséqeit. A kutatók szántára rendélke- zésre álló berendezések azon­ban nagy volumenű geológiai kutatások elvégzésiét nem tet­ték volna lehetővé, ezért külön­leges expressz módszereket, hordozható tábori műszereket és Fabóraitáriúmi eszközöket fejlesztettek ki az egyes kőze­tek salja fossá galiinaík meghatá­roz,ásóra. Ezek felhasználásával ö kutatásók munkaigénye a ko­rábbinak egy egyhetedére, a 'költsége pedig az egynyoícadá- ra. csökkent. E kutatási ered­ményeik alkalmazása pedig a gyakorlatban a, mocsaras talaj­ra, épült Nyízsnyevdrtovszk vá­ros építésénél 60 millió rubel megtakarítást eredményezett. Az alapozó munkák során. 30— 40 százalékkal sikerült csök­kenteni a munkaráfordítást és a beruházás költséget is. ,„,A vízzel telített, tőzeqes ta­lajokon em,elend,ő épületek és építmények alapozásának ter­vezésül sajátosságai” című ta- nalllmá nylban összegyűjtött ta­pasztalatokat a későbbiekben felhasználhatják maiid Belo­russzia és a,z Orosz Föderáció nem feketeföldű övezeteiben és o Szovjetunió más, erősen- vize­nyős területeik».. A mocsaras területek kidk- názásának. gyakorlatában az új, modern, tervezési-technoló­giai megoldások meghonosítá­sával határidő előtt helyezhet­ték üzemibe a szamotlóri, a fjo- dorovkai, az agoni, a prav- qyin,szikii és a hollmagorszlki olaj- Itelőhelyeket. Az első motorkerékpártól a nagy szériákig A Szovjetunióban 1931-ben kezdték meg a motorkerékpár­gyártást. A közúti motorkerék­párok első szériáját a leningrá- di Vörös Október gyárban állí­tották elő. A 300 köbcentis, egy- hengeres, kétütemű, háromez­res fordulatszámú, 6-6,5 lóerős (4,2—4,55 kW) gép óránként 75 —80 kilométeres sebességet ért el, s száz kilométerenként 4—4,5 liter benzint fogyasztott. A mo­torbicikli előredöntött henger­rel készült. A következő évtize­dekben minden szovjet cég ezt a konstrukciót alkalmazta gé­pein. Ez a fajta elrendezés le­hetővé tette a motorkerékpár magasságának csökkentését és súlypontjának mélyebbre helye­zését. Ma a szovjet motorkerékpár- gyártás egyik legnagyobb köz­pontja az izsevszki gépgyár. Nemrég fejeződött be a nagy­üzem rekonstrukciója, s így az idén már 360 ezer motorkerék­párt gyártanak Izsevszkben. Ez a mennyiség a szovjet motorke­rékpár-gyártás egyharmadát te­szi ki. Az izsevszki gépgyár a Szov­jetunióban leginkább elterjedt és közkedvelt 350 köbcentimé­teres motorkerékpárok előállí­tására rendezkedett be. A gyár szerelőszalagjairól a közelmúlt­ban került le a hatmilliomodik motorbicikli. Az első gépeket 48 évvel ezelőtt bocsátották piacra. Jelenleg az Izs—Plané­ta—3, a Planéta—Sport, az Izs— Jupiter—3 és az oldalkocsis Izs —Jupiter—3K motorkerékpárokat gyártják. Ezeknek a gépeknek kétütemű motorja van, de a Planéták motorja egy-, a Jupi­tereké pedig kéthengeres. Tel­jesítményük 18-tól 25 lóerőig 12,6-17,5 kW) terjed. Izsevszkben kizárólag sportcé­lokra használható motorokat is terveznek. A közúti gépek bázi­sán fejlesztették ki az Izs—Jupi­ter S—12 verseny-motorkerék­párt, amelynek teljesítményét — a kompresszió növelésével, a szívás tökéletesítésével és két porlasztó elhelyezésével — sike­rült 37 lóerőre (26 kW) emelni. A sportklubok eddig 150 dara­bot kaptak az új típusból ki­próbálásra. Sok újdonság készül a többi szovjet motorkerékpárgyárban is. A minszki üzem könnyű, 125 köbcentis, illetve a kavrovi gyár 11 lóerős (7,7 kW) motorral el­látott K-175-ös gépein a fia­talok gyorsan megtanulhatják a motorozás fortélyait. Fejlesz­tik a 250 köbcentis gépeket is. A konstruktőrök növelik a motor teljesítményét, csökkentik a gép súlyát és fokozzák megbízható­ságát. A kísérletek eredménye a Voszhod-250 SzKU-5 új mo­dell, amely paramétereit te­kintve a legjobb külföldi típu­sokkal vetekszik. A hideg és a hosszú élet A Szovjetunió Orvostudomá­nyi Akadémiája Embertani Inté­zetének munkatársai összeírták és kikérdezték a sarkkörön túli vidékeik magas kort megért la­kóit. A felméréseket a Nyenyec Autonóm Körzetiben,, és a-z a,r- hangelszki terület néhány ré­szén végezték el. A helyi tanácsok társadalom- biztosítási osztályain a kutatók jó néhány ember címét kaptáik meg, alki'k életkora közel jár a száz étihez vagy már meg is haladta azt. Az orvosok végig­járták a címeket. Az öregek ki­váló fizikai állapotukat dolgos, aktív életmódijukkal magyaráz­ták. Varvara, Sevelevo 92 éves marjon-marai öregasszony, aki egyébként az olimpiai bajnok sífutó Raisza Szlmetanyina nagy­mamája, büszkén, mondta el, hogy egész életében, keményen dolgozott Most is talál magá­nak hasznos elfoglaltságot a ház körül és elégedetten, mesél 19 unokájáról és 10 dédunoká­járól. A szakértők tanúsáqa szerint az északi, vidékeik éqihalj.lata a,z utóbbi időben ugyan valame­lyest felmelegedett, de ezt a változást csak érzékeny műsze­rekkel lőhet észrevenni. Az ég­hajlat eqészében, véve uqyan- olyan szélsőséges, mint koráb­ban. volt. Mindezek mellett a magas kort meqért helyi lako­sok száma évről évre növekszik.

Next

/
Thumbnails
Contents